Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)
1967-04-15 / 104. szám, szombat
A Mikrofórum (prágai ifjúsági rádióműsor) és a Svét mladých vagy egy évvel ezelőtt nyilvános versenyt hirdetett. A feladat rém egyszerűnek tünt: egy fiatal lánynak öt öltözék ruhája van és tíz különböző alkalomra kell azt úgy összehangolnia, hogy mindenhová az alkalomnak megfelelően elmehessen. Mégis kevesen akadtak, akik hibátlanul megoldották. Ekkor világlott ki, hogy fiataljaink nincsenek tisztában a jó ízlés szabályaival, s hogy ez nemcsak az öltözködésre, hanem mindennapi életünkre, a viselkedésre, a lakáskultúrára, a higiéniára, a gyermeknevelésre stb. Is vonatkozik. Hauschková Olga, az ÜBOK (Lakberendezési és A nyelvtanulás nem Az utóbbi kát évben a prágai Pedagógiai Kutatóintézet által végzett megfigyelések és ellenőrzések arról tanúskodnak, hogy az élő nyelvek (német, angol, francia) tanításának eredményei kilencéves iskoláinkban nem kielégítőek. Dr. Alena Hakenovä, a Pedagógiai Kutatóintézet dolgozója, aki speciálisan ezzel a problematikával foglalkozik, a megfigyelések és ellenőrzések eredményeiből kiindulva annak a véleményének adott kifejezést, hogy újból fontolóra kellene venni a további élő nyelvek tanításának problémáit az 1. és 2. ciklusú iskolákon, különös tekintettel a társadalom Jelenlegi szükségleteire. Mint számos más pedagógus, Hakenová elvtársnő is felveti a kérdést, vajon az orosz nyelven kívül nem kellene-e felvenni a tanrendbe még egy kötelező vagy legalább választható nyelvet Azok a tapasztalatok, amelyeket az idegen nyelvek, mint választható tárgyak tanítása során szereztek a prágai Jeremenko utcai kísérleti kilencéves iskolában, arról tanúskodnak, hogy az órák számának azonossága mellett is jobb eredményeket értek el, mint a nem kötelező nyelvtanítás útján más iskolákban. Nem lenne szabad figyelmen kívül hagynunk a tanítási órák számát sem, mert a fentebbiekhez hasonló iskolákban külföldön 3—5 órát fordítanak nyelvtanításra, míg nálunk csupán kettőt. GERHARDT MATUSCHKA AZ ISMERT CSEHSZLOVÁK FODRÁSZMESTER A „jö ÍZLÉS ISKOLÁJÁBAN" ELŐADÁST TART. Ä jó ízlés iskolája Követőkre talál-e a prágai kezdeményezés? Öltözködési Intézet) alkalmazottja, a Csehszlovák Maneken Iskola igazgatója azt javasolta, nyissanak a fiatalok számára egy tanfolyamot, ahol mindezt — legalább részben — elsajátíthatnák. Nem kis fáradságába került, amíg végre egy kurzust 35 hallgatóval elindított. Most a második ciklus folyik, vagyis ebben az évben 70 végzős növendékkel számolnak. Az érdeklődés oly nagy, hogy az intézet képtelen kielégíteni a jelentkezőket. Nem vitás, nagyon hasznos javaslatot valósított meg az Oktatásügyi Minisztérium. A tanrend önmagáért beszél: mozgáskultúra, esztétikai és etikai nevelés, lélektan, társadalmi nevelés, az öltözködés tana, higiénia_és kozmetika stb. Áz előadásokat gyakorlat, filmvetítés, vagy exkurzió követi. Nyolcvan órán keresztül kiváló szakemberek tolmácsolják a hallgatóknak a tudnivalókat. Nagyon sok fiatal szívesen látogatná a „Jó ízlés iskoláját". De hol? Mert a prágai még csak a prágaiakat sem képes kielégíteni. Mi legyen a többiekkel? Legalább a nagyvárosokban létesíthetnének a művelődési otthonok mellett hasonló tanfolyamokat. Ezen a téren a Népművelési Intézet tehetne talán a legtöbbet. Ami a szakemberképzést Illeti, Hauschková Olga nagyon készségesen felajánlotta segítségét. Az ÚBOK-nak van már némi tapasztalata és az eddigiek azt bizonyítják, hogy a „jó ízlés iskolája" jó kezekben van. Dicséretes lenne, ha a kezdeményezésüket más intézmények is követnék. OZORAI KATALIN vagy otthon? A családok 9 tized része szívesebben étkezik otthon, mint vendéglőben, üzemi étkezdében stb. Kitűnik ez a Belügyminisztériumnak 1860 családban végzett közvéleménykutaiásából is. A megkérdezettek több mint 70 százaléka otthon ebédel, jóllehet a háztartásoknak csupán egy harmadában nincs a háziasszony alkalmazotti viszonyban. Polgártársaink általában fizemi étkezdében, 3—4 százalékuk pedig vendéglőben étkezik, mások meg hideg ételt fogyasztanak. A családok csak ritkán vacsoráznak vendéglőben. A vendéglői felszolgálás nem elégíti ki az igényeket. A megkérdezettek többsége átlagosnak tartja az ételek minőségét. A férfiak elégedetlenebbek, mint a nők. A legtöbb elégedetlenség — tekintetbe véve a minőséget — az ételek árával kapcsolatban tapasztalható. Arra a kérdésre: ha több pénzem lenne, járnék-e gyakrabban vendéglőkbe — a megkérdezettek 60 százaléka igennel válaszolt. A többiek úgy vélik, hogy a vendéglői koszt nem felel meg igényeiknek. A tésztától elhízunk Étlapunk kedvezőtlen összetételénél lyukadunk kl, amikor testsúlyunkat tanulmányozva megállapítjuk, hogy elhíztunk. A kalóriafogyasztást illetően a legjobban tápláltak közé tartozunk a világon. A napi fogyasztás ugyanis nálunk egy főre 3076 kalória. Csakhogy ennek 42 százalékát a tésztafélék fogyasztásával vesszük fel. A tészta pedig hizlal, s a kövérség számos betegség okozója. Mennyivel fontosabb a szervezetnek a krumpli, a zöldség, a rizs, de különösen az állati eredetű fehérjék. A háború óta a húsfogyasztás 72 százalékkal, a tojásfogyasztás 30 százalékkal, a vajfogyasztás 33 százalékkal emelkedett, azonban a lisztfogyazstás is 14 százalékkal. Pedig másutt, amint növekszik az állati eredetű fehérjék fogyasztása, természetszerűleg csökken a lisztfogyasztás. Ahhoz, hogy étlapunk összetétele kedvezőbb legyen, az egy főre eső lisztfogyasztást évi 30 kilogrammal kell csökkenteni. Ha ez megtörténnék, akkor évente több mint 50 ezer vagon búzát takarítanánk meg. Tekintve, hogy a búzaszükségletnek több mint a felét behozzuk, ez a megtakarítás jelentős devizamegtakarítást is eredményezne. A lisztfogyasztás egészséges mértékre csökkentésével azonban nemcsak devizát akarunk megtakarítani, hanem elsősorban egészségünket kívánjuk védeni. (mész.) A nyári jégeső — a természet csodálatos játéka A jégeső közismert természeti jelenség. Valamenynyien láttunk már gömb vagy tojás alakú, kisebb-nagyobb, néha borsó, máskor pedig mogyoró vagy dió nagyságú jégdarabokat. Méretük néha még a tyúktojás nagyságát is eléri. A jégeső rendszerint az erős zivatarok kísérő jelensége. Néhol, különösen a melegebb éghajlatú és erősen párás levegőjű országokban, az említetteknél nagyobb jégdarabok ls hullnak a viharfelhőkből. így például a stájerországi Alpokban 1897 júliusában átlag 15 cm átmérőjű és kb. 1 kg súlyú Jégdarabok hullottak, és hasonló jégeső pusztított 1929. május 145n Indiában. Amerikában 1928. július 6-án átlag 70 dekás jégdarabok estek. Az ilyen — bár ritkán előforduló jégeső — nemcsak nagy anyagi károkat okoz, hanem megsebezheti, sőt megölheti a szabadban tartózkodó embereket vagy állatokat. Indiában 1888-ban 250 ember esett a jégeső áldozatául. Furcsa és minden bizonnyal elgondolkoztató, hogy a jégeső nem téli, éppen ellenkezőleg nySri jelenség, amely rendszerint kánikulai napokon fordul elő. A jégeső viharfelhőkben képződik, melyek általában 6—10, de néha 12 kilométernyi magasságba nyúlnak fel, vagyis elérik a troposzféra és sztratoszféra határát. A levegő e rétegeiben még a legforróbb nyári napokon sem emelkedik a hőmérséklet a fagypont fölé. A viharfelhők felső része apró jégkristályokból tevődik össze. Az említett felhők középső rétege jégkristályokból és erősen lehűlt vízcseppekből. legalsó rétege pedig csak vízcseppekből áll. A viharfelhőket az erős légáramlások hol a magasba emelik, hol pedig lenyomják — és ez a folyamat erősen befolyásolja a kisebb-nagyobb jégdarabkák képződését. A jégkristályok ugyanis a viharfelhőkben fokozatosan „megduzzadnak", és ha súlyosabbá válnak, a viharfelhő alsóbb rétegébe hullanak. Ott további vízréteg fagy rájuk, s e súlygyarapodásuk következtében tovább esnek a föld felé. A felfelé áramló levegő azonban isidét felkapja őket, a viharfelhő magasabb, hidegebb rétegeibe, ahonnét újból lehullanak a felhők alsó, langyosabb rétegeibe. Ez a folyamat többször ls megismétlődik. A természet e különös „labdajátéka" a Jégdarabkák állandó súlygyarapodását eredményezi és amikor már a jéggömbök oly súlyosak, hogy a felfelé áramló levegő nem képes felemelni őket, a földre hullanak. Ezt nevezzük Jégesőnek! p F 470-re nőtt városaink száma Tavaly 49-cel csőkkent a helyi nemzeti bizottságok száma, ebből a közép-szlovákiai kerületre 17, a középcsehországi kerületre pedig 8 jut A nemzeti bizottságok működésének megszüntetése a községek összevonása következtében történt. Ezenkívül 11 községet városi szintre emeltek, s így 470-re nőtt városaink száma. A legtöbb város — 63 — a dél-morvaországi kerületben van, míg a közép-csehországiban csak 32. A Belügyminisztérium nemzeti bizottságokkal foglalkozó ügyosztályának adatai szerint a 10 686 nemzeti bizottságban összesen 235 500 képviselő működött. A nemzeti bizottságok egyes bizottságaiban ezenkívül több mint 600 000 polgár, azaz a lakosságnak több mint négy százaléka tevékenykedett. A nemzeti bizottságok képviselőinek tisztségét csaknem 19,5 százalékban nők töltik be. A nemzeti bi zottságok elnökei és titkárai közt 980 nőt találunk. 1966-ban csaknem 1300 pótválasztást tartottunk. Autók a szabad ég alatt Azon 1 millió 370 ezer gépkocsi elhelyezésére, amely a távlati tervek szerint 1980-ig polgártársaink személyi tulajdonában lesz, háromszor 10 kilométeres nagyságú parkolóhelyre lenne szükség. Kétségtelen, hogy a gépkocsik túlnyomó része a szabad ég alatt fog parkolni. Ha valamennyit garázsban akarnánk elhelyezni, ez legkevesebb 10 milliárd koronába kerülne. A gépkocsik túlnyomó többsége más országokban ls a szabad ég alatt ált A csehszlovák motorosok azonban arra törekesznek, hogy kocsijukat minél hosszabb ideig használható állapotban tartsák, s így jóval nagyobb szükségük van garázsokra, mint azon országok autótulajdonosainak, amelyekben a gépkocsikat rendszerint csak öt esztendeig használják. František Voják, a Termelőszövetkezet Szövetsége dolgozójának tájékoztatása szerint kísérletet tesznek a garázsok tömeges építésére szövetkezeti formában. Az ötlet iránt úgyszólván valamennyi kerületi város nemzeti bizottsága érdeklődik. A szövetkezeti garázsok építésének előkészületei a legeredményesebben Havífovban és Mostban folynak. Sajnos, egyik helyen sem akadt elég jelentkező, így tehát a polgárok személyi tulajdonában levő gépkocsik garázsoiása továbbra is megoldatlan probléma. Búza vagy rozs? Érdekes összeállítás jelent meg a közelmúltban a KGST-országok gabonatermesztésével, mégpedig a búza és rozs arányával kapcsolatban. A kimutatás szerint a Szovjetunióban a gabonafélék vetésterületének 54 százalékán termelnek búzát. Utána következik 51 százalékkal Bulgária, 40 százalékkal Románia, 31 százalékkal Magyarország, 26 százalékkal Csehszlovákia, 20 százalékkal a Német Demokratikus Köztársaság. A legkevesebb búzát és a legtöbb rozsot Lengyelországban termelik, de tekintélyes rozs vetésterülete van a Német Demokratikus Köztársaságnak is. / Hogyan használjuk ki a meddőhányók kőzetét Ha köztársaságunk kőszénbányáinak valamennyi meddőhányóját egy rakásra halmoznánk, legalább háromszor akkora hegy keletkeznék, mint a ftíp. A meddőhányók kétharmada Ostrava környékén található, ahol a régibb meddőhányókat fákkal, sőt kísérletileg mezőgazdasági növényekkel ültetik be, ám ugyanakkor újabb meddőhányók keletkeznek. Tavaly az ostrava-karvinái bányavidéken több mint 10 millió tonna meddő kőzetet hoztak felszínre. Erre felé a követ még nemrégiben is csak mellékes „szükséges rossznak" tekintették a szénbányászatban. Az új irányítási rendszer azonban a szakembereket arra kényszerítette, bogy elemezzék a meddőkőzetek termelésével kapcsolatos költségeket. A bányavidék közgazdászai megállapították, hogy egy tonna kitermelése a meddőhányók rendezésével és a föld _ árával együtt mintegy 20 koronát P|ÍIJ tesz ki. A megoldások egyike az, hogy " a követ nyomban a föld alatt rakják j 96 7 Az építészeti szakemberek azonban jy. 13 igyekeznek olyan technológiát is kidolgozni, hogy e kőzeteket közúti és vasúti töltések építésére is felhasz- U náihassák.
