Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-12 / 101. szám, szerda

1967. SEXUOLÖGIÁI TANÁCSADÓ A PRÁGAI SZEXUOLÖIAI INTÉZETET EZ ÉV ELSŰ NE­GYEDÉBEN 3457 PÁCIENS KERESTE FEL. AZ ELMÚLT ÉVBEN ÖSSZESEN 12 000 EMBER FORDULT HOZZÁ TANÁCSÉRT. Leggyakrabban azok ke­resnek itt orvosi segítséget, akik gyermek után vágynak, vagy akiknek érzelmi nehéz­ségeik vannak a házasélet­ben, s ez gátolja őket a za­vartalan együttélésben. Elég gyakoriak a fejlődés során fellépő szexuológiai zavarok is, különösen a gyermekek­nél. A páciensek ötven száza­léka vidéki, ezért az inté­zet igazgatójának, dr. J o ­s e f Hynie professzornak az a véleménye, hogy az ilyen irányú orvosi gondos­kodást a kerületekre is ki kellene terjeszteni. „Bizonyos javulás követke­zett be már azzal — mon­dotta Hynie professzor —, hogy a kerületi városokban és az egyetemi központok­ban is megkezdték működé­süket a szexuológiai rende­lők. A pszichiáter, a nőgyó­gyász, a bőr, valamint nemi bajokkal foglalkozó orvosok közreműködésével oldják meg a páciensek szexuális problémáit, különösen, ha a férfi termékenysége vitás." A Szexuológiai Intézet a Jan Evangélista Purkyne Csehszlovák Orvosi Társaság közvetítésével a jövő évben nemzetközi szexuológiai kon­ferenciát tervez Prágában. Az értekezlet egyik célja lesz a szexuológusok nem­zetközi szervezetének létre­hozása, mivel az ezekkel a problémákkal foglalkozó or­vosok között nincs meg a megfelelő kapcsolat. Az utóbbi időben orszá­gunkban is több nemi erő­szak fordult elő. A hatósá­gok a legnagyob figyelmet szentelik a tetteseknek, hogy megvédjék tőlük a társadal­mat. Az Igazságügyminiszté­rium márciusban tanácsko­zásra hívta össze az orvoso­kat és a jogászokat, amelyen megvitatták, milyen intézke­déseket kellene foganatosí­tani azok ellen, akiknél a büntetés nem hozza meg a kívánt eredményt, s ezért r^ egészségügyi intézkedé­sek alkalmazására is szük­ség lenne velük szemben. Sok esetben már az isko­laköteles ifjúságnál kell megkezdeni a megelőzést. Szükség lesz azoknak az or­vosoknak és jogászoknak a speciális kiképzésre is, akik a nemi erőszakot elkö­vetőkkel fognak foglalkoz­ni. Tisztázatlan kérdés egye­lőre milyen legyen a gya­korlatban a büntetés és a védelmi gyógykezelés. Két­ségtelenül nem könnyű prob­léma ez, a felelős szervek és szervezetek azonban ar­ra törekszenek, hogy a tár­sadalomnak a lehető legna­gyobb védelmet nyújtsanak. Hiányosságokat tapaszta­lunk az ifjúságnak az apa­ságra—anyaságra, illetve a házaséletre való felkészíté­se terén. A kormány kezde­ményezésére most a népese­dés kérdéseivel foglalkozó állami bizottság tette ma­gáévá ezt a problémát. Ké­szülnek a tantervek az ifjú­ság nemi felvilágosítására és tanácsadó testület alakul az apai—anyai hivatásra való nevelés bevezetésére is. Nemcsak az a lényeges, hogy az ifjúság tájékozott legyen a nemi és a biológiai funkciókról és azok össze­függéseiről, hanem, hogy a fiatalok olyan nevelést kap­janak, mely az esztétikai és az erkölcsi érzésre helyezi a fősúlyt. Az ifjúságnak az is­kola elhagyása előtt lega­lább alapvető tájékoztatást kell adni arról ls, milyen az újszülöttről és a gyermek­ről való gondoskodás, s ho­gyan alakulnak a háztartá­sok gazdasági problémái. (CTK) Czázegyedik életévét tapos­sa Marcell Elemér, a köz­igazgatásilag Galántához tarto­zó Nebojsza község lakosa. S tegyük mindjárt hozzá: olyan jó egészségben, szellemi és tes­ti frisseségben élte meg ezt- a tiszteletre méltó kort, hogy vagy negyedszázadot nyugodtan le­tagadhatna évei számából. Az évek során érzékszervei nem romlottak meg, látása, hallása ép maradt, jó étvágya van, ki­tűnően alszik. Ma is szemüveg nélkül olvassa az Oj Szót, mé,g­pedlg, amint élete párja elárul­ta, minden este szinte az utol­só betűig átolvassa kedvenc lapját, melynek megjelenésétől kezdve állandó olvasója. Min­den bizonnyal lapunknak leg­öregebb olvasóját tisztelhetjük benne. Őszinte szívből kívánjuk neki, hogy még sok éven át olyan jó egészségben találja a lapunkkal minden reggel beko­pogó postás, mint amilyennek jelehleg örvend. Akik közelebbről ismerik Mar­cell bácsit, azt mondják: köny­nyű volt neki száz évet megél­ni, s azon túl is minden ház körüli munkát ellátni, ideszá­mítva a tűzifa f elvágását (szá­zadik születésnapján egy szem­füles fotoriporter favágás köz­ben fényképezte lej, a kertész­kedést és más hasonló nehezebb munkát is, hiszen a gyógyszert mindig csak másoknak készítet­te, ő maga sohasem fogyasztott belőle. Ph. Mr. Marcell Elemér ugyanis diplomás gyógyszerész, pergamenre írt diplomáját 1888­ban állították ki a budapesti egyetemen. Századik születés­„Apám huszártisztként harcolt a negyvennyolcas ma­gyar szabadságharcban. Komáromban Klapka tábornok parancsnoksága alatt az utolsó percig küzdött.. A fenti sorok nem régi újságcikkből valók. Élőszóval mondta el Marcell Elemér bácsi, hazánk egyik legöregebb embere. „Véleményem szerint minden ember elsősorban saját magának az orvosa." Az otthonukban töltött néhány óra tapasztalata, meg az idős emberpár által elmondottak alapján mindehhez még azt fűzhetném hozzá, hogy a hosz­szú életkor elérésében kétség­„Száz évemből egy percet sem vesztegettem el tétlenül" napján, hetvennyolc évi gyógy­szerészi szolgálatának elismeré­séül vasdiplomával tüntette ki az Orvostudományi Egyetem. Nem nehéz azonban a gyógyszert nélkülözni annak, aki életében soha nem volt beteg, s orvost csak jóbarátként, nem pedig gyógyítóként ismert. A matuzsálemi kort megért ** emberektől sokszor meg­kérdik hosszú életük titkát. Szá­zadik születésnapja alkalmából Marcell bácsinak is gyakran feltették ezt a kérdést az újság­írók és magánemberek. Egy idősebb értelmiségi Magyaror­szágról levélben érdeklődött életmódja és táplálkozási rend­szere iránt, mert, amint írja, tudományosan tanulmányozza önmagán, miképpen lehetne az ember életkorát maximálisan meghosszabbítani. Marcell Ele­mér válaszában keresetlen egy­szerűséggel megírta: ő ezzel a kérdéssel soha nem foglalko­zott „Mindenevő vagyok — ír­ta levelében — fiatalabb éveim­ben és idősebb koromban egy­aránt szívesen fogyasztottam az állati eredetű táplálékot, nem vetettem meg a jó disznótoro­kat, a vadhúst, a csirkét, a tyú­kot, a libát, a kacsát, s a süte­ményt, a mákos és diós tésztát is kedveltem, a burgonyaféléket és a gyümölcsöt is szerettem. Mindezeket azonban mértékle­tesen fogyasztottam, mindig vigyáztam arra, hogy „jóllakva" soha ne legyek. Mindenben na­gyon mértékletesen éltem, ha­szontalan dolgokat nem csinál­tám, dohányzással, alkoholos italokkal, mérgező anyagokkal nem sorvasztottam magamat. Soha nem fekszem le teli gyo­morral, s ennnek köszönhetően jól alszom •.." Az Idézett sorokat Marcell bácsi felesége a következő rö­vid, de sokat jelentő mondat­tal egészítette ki: kívül része van a családi bé­kességnek is, amely egymás kölcsönös megbecsülésén alap­szik. Családi életükben lénye­ges korkülönbséget kellett át­hidalniuk, mert Marcell bácsi, mintha csak érezte volna, hogy elég ideje lesz még a családi boldogságra, sokáig volt aggle­gény, túllépte már az ötvene­dik évét is, amikor bekötötte feleannyi idős életpárjának a fejét. Kis híján fél évszázada ennek, de ez idő alatt „soha éles szóval nem rontották egy­más életét". Családi életüket mindig igazi harmónia jellemez­te. ,fllamuska — így hívja Mar­cell bácsi a feleségét — igye­kezett megóvni engem minden kellemetlenségtől." „Apuska meg mindig úgy igyekezett élni, hogy örömöm teljék benne" — jelentette ki az asszony. Most már biztos anyagi ala­pokon nyugszik az életük, de bizony régebben a derűs napok mellett nehéz időket is át kel­lett vészelniük, és a családi sorscsapások sem kerülték el őket. Optimizmusuk átsegítette a nehézségeken, s minden hely­zetből megtalálták a kivezető utat. A falu közepén álló, fator­** nácos ódon ház idős la­kói szívesen ismertetik a kí­váncsi vendéggel hosszú életük folyását, régi és újabb keletű emlékeket mutatnak neki. A fa­lakon függő arcképek a múlt század hangulatát keltik. Ebből az időből valók Marcell bácsi ifjúkori emlékei is. „A boszniai háború idején, tizenkétéves vol­tam 1878-ban, keleti fezt visel­tünk és az iskolában lenvászon­ból sebkötözésre t&pést készí­tettünk." Egy évvel később meg­halt édesapja, a rőcel városi orvos, édesanyja a hat gyerek­kel Pozsonyba költözött, ő az evangélikus líceumban tanult tovább. Gyógyszerészgyakornok­ként a magyarországi Ojkécs­kén tevékenykedett (az ottani gyógyszertár dolgozói meleg hangú levélben köszöntötték elődjüket századik születésnap­ján). Az egyetemi évekből a Ferenc József császár és ki­rály látogatása alkalmával ren­dezett parádés fogadtatásra emlékszik vissza leginkább. Az első világháborúba már mint idősebb népfelkelőt vonultatták be. Marcell bácsi a könyvekkel telizsúfolt régimódi könyvszek­rény fiókjából fahüvelyes, ré­gi, rövid cserkesz-kardot vesz elő. „1917-ben a komáromi kór­házban egy haldokló orosz ka­tonatiszt bízta rám élete utolsó órájában" — mondta. Ugyan­onnan másik emlék is előkerült: egyszerű lovaglókorbács. A má­sodik világháborúból való, és a háziak igen nagy becsben tartják. „A szovjet csapatok parancs­noka, Malinovszkij marsall egy éjszakát nálunk töltött. Ké­ső este lépett be házunkba, lo­vaglókorbácsát a falnak támasz­totta. Néhány órás pihenés után hajnali négykor tovavágtatott. Lovaglókorbácsát a szobában felejtette. Amikor utána vittem, már messze porzott vele a ló..." „Apuska mutasd meg ezt is, mondd el azt is" — biztatja Marcell bácsit a felesége. Régi igazolvány tanúsítja, hogy 1920­tól tagja volt a Vörös Interna­cionáléhoz tartozó Nemzetközi Egyetemes Szakszervezeti Szö­vetségnek. „Ezerkilencszázhu­szonegyben František Kubaö elv­társsal szerveztük meg a közsé­günkben a kommunista párt he­lyi szervezetét. Major István elvtárs is gyakori vendég volt nálunk. Huszonegyben községi bíróként részt vettem a mező­gazdasági munkások győzelem­mel végződő sztrájkharcának szervezésében" — . emlékszik vissza ezekre az időkre Mar­cell bácsi. A munka adott gazdag tartalmat a magas kort megért gyógyszerész életének. Több mint nyolcvanéves koráig, életének hat évtizedén át, az esztendők csaknem minden napján a gyógyszertárak üveg­cséi és más kellékek között szorgoskodott beteg embertár­sai egészségének visszaszerzé­se érdekében. Utána közügye­ket intézett, sportolt, s vessző­paripájának, a gazdálkodásnak, kertészkedésnek hódolt. E kedv­telésével életpárjával együtt még ma is foglalkozik. Portá­juk környékét, a tágas kertet ma is tisztán, rendben tartják. Marcell Elemér bácsi száza­dik életéve után elmondhatja magáról: „Eletemben soha nem tétlenkedtem, a napnak egyet­len percét sem vesztegettem el hiábavalóan.. GAL LÁSZLÓ LEVELES LÁDA Segítenek a diákok Az 1966/67-es tanévben a lo­sonci építőipari középiskola ta­nulói sokat segítettek munká­jukkal az egyes üzemeknek és szövetkezeteknek. Először az őszi burgonyasze­dés során segítettek Liptovský Miltulášon. Most, amikor már megkezdődhettek az építkezé­seken a külső munkálatok, a haliči iskola bővítésén dolgoz­na)i. Az iskola igazgatójának, Aladár Pavelkának a felhívásá­ra brigádmunkát vállaltak az is­kola tanulói. Minden osztályból naponta 1—1 tanuló dolgozik Halíčon. A diákok vezetője az építkezésen Rádai mester. Nem okoz nehézséget nekik már a falazás, a betonozás vagy a va­kolás, mivel ezt a tantárgyat az iskolában is tanulták. Az igazgató külön jutalmat is ígért a jól és becsületesen dolgozó diákoknak. A legjobb ered­ményt elérő diák egyhetes ba­latoni üdülésen vehet részt. A diákok gyakorlati munkája hozzájárul ahhoz, hogy az életben is megállják majd a he­lyüket. Csáky József Kelenye Vért adtak A magyabödi (ikošiceí járás) egészségügyi központban e na­pokban tömeges véradásra ke­rült sor. A véradást a központ dolgozói és a Vöröskereszt he­lyi szervezete rendezte. A kör­zeti községekből, — mint Pető­szinye, Kelecsény, Ránk, Her­lany, Alsó- és Felső-Kemence — több mint 80 ember jelent meg, hogy térítésmentesen ad­jon vért. Példájuk követésre méltó. Mató Pál Košice GaSántai hírek GALANTÁN a Partizán utcá­ban ez év augusztusában új óvodát és bölcsődét kezdenek építeni. A létesítmény elsősor­ban a Galántai Bútorgyár dol­gozóinak gyermekei részére ké­szül. Az óvodában 90, a böl­csődében 35 gyermoket helyez­hetnek G1 A GALÁNTAI BÚTORGYÁR, már harmadízben nyerte el a vállalat és a Forradalmi Szak­szervezeti Mozgalom kerületi bizottságának vörös zászlaját. A kerület 8 üzeme közül a ta­valyi év utolsó negyedében a szocialista versenyben az első helyre kerültek. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TER­MÉKEK FELVÁSÁRLÁSÁBAN az eredmények eltérők. Az év első két hónapjában a galántai já­rás mezőgazdasági üzemei nem teljesítették a sertéshús eladá­si tervét. A tervezett 17 240 mázsa helyett csak 14 848 má­zsát adtak el. Vannak azonban mezőgazdasági üzemek, me­lyek jól teljesítik feladataikat, így például a nagyborsai EFSZ 50 mázsa helyett 138 mázsa sertéshúst adott el. A körtvé­lyesi EFSZ is 278 százalékra teljesíti sertéshúseiadási terv­vét. A TEJELADÁSI TERV teljesí­tésében kiváló eredményeket értek el. A járás mezőgazdasá­gi üzemei eddig több mint 100 000 liter tejet adtak el ter­ven felül. Az év elejétől a Ga­lántai Tejttzem több mint 5 millió liter tejet vásárolt fel. KRAJCSOVICS FERDINÁND Eredményesen működnek Marcelházán évek óta élénk kulturális élet folyiit. Gyakori vendég a községben a MATESZ, de a helybeli fiatalok is aktí­vak. A CSEMADOK színjátszó csoportja Atlasz Anna tanítónő és Viderman Béla vezetésével betanulta a Huszárvágás c. há­romfelvonásos vígjátékot, mely­lyel nagy sikert arattak. A da­rabbal a környező községeket is fel akarják keresni. Ősszel újabb színdarab bemutatására készülnek, az NOSZF 50. évfor­dulójának tiszteletére pedig műsoros estet állítanak össze. A Csoportot az EFSZ minden­ben támogatja, s anyagilag is segíti. Igy minden remény megvan arra, hogy a csoport rövidesen gazdag eredmények­ről számolhat be. Kádek Gábor, Marcelháza

Next

/
Thumbnails
Contents