Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-12 / 71. szám, vasárnap

CEYLONBAN a középkorbon sem éltek bevehetetlen erődítményekre vágyódó feudális főurak, hites gótikus és barokk építményekkel sem dicsekedhet. Ezért a mai utazó hiába keresi Ceylonban az ilyen hirdetményt: LÁTOGASSA MEG VÁRAINKAT ÉS KASTÉLYAINKAT. Ehelyett a kolumbiai kikötőben és repülőtéren igéző szépségű metszetekkel díszített ódon világtérkép biztatja az érkezőt tegyen KIRÁNDULÁST A TEA TÖRTÉNETÉBE. A kínaiak szerint az emberiség számára a teát időszámításunk előtt 2737-ben fedezte fel a higiénia szabályainak betartása felett kényesen őrködő Sen Nung császár, amikor egy alkalommal felforralt ivóvizébe egy ismeretlen cserje néhány levele 1-ľlott, amely illatossá és ízes; - varázsolta italát. Ez a cseijO volt a teacserje. A hazafias indusok szerint Dharma buddhista szerzetesé a tea felfedezőjét megillető érdem, aki elhatározta, hogy életének hét esztendejét a Buddhá. ról való elmélkedésnek szenteli, miközben még az álmot is elhessegeti. Amikor ötévi töprengés után elszenderedett, leharapta szemhéját és eldobta. A két szemhéjból két szép teacserje nőtt ki, és levelei segítettek elűzni az álmot. A brit tengerészet napi szükséglete két tonna tea. Az első európai, aki megismertettea nyugati világot a teával, a tudós Gianbattista Remusio 1559-ben Velencében kiadta Hadzsi Mohammed perzsa kereskedő útleírását, amely részletesen ismertette a tea termesztését, elkészítésének módját és gyógyhatását. A 780. esztendőben néhány előkelő kínai teakereskedő elhatározta, hogy nagyobb összeget fordít a tea népszerűsítésére. Igyekezetüket siker koronázta, s Lu Ju, a kor legjelentősebb írója könyvet írt a teáról. A könyv annyira közkedveltté vált, hogy még a császár kegyét is megszerezte írójának. A legnagyobb hasznot azonban a kereskedőknek hajtotta. A Queen Mary utasai, míg Angliából az Egyesült Államokba émek, 280 000 csésze teát fogyasztanak el. Az első teát 1610-ben hozták be Európába a hollandok Jáváról, de a tea Makaóból származott. Szárazföldi úton nyolc évvel később, orosz kereskedők révén került a tea Kínából Európába. Ma a legelterjedtebb és legolcsóbb ital a világon, amelyből az évi fogyasztás csak csillagászati számokkal fejezhető ki: 300 000 000 000 csésze. A ELÉRKEZTÜNK A CEYLONI TEAHOZ Ne gondoljuk azonban, hogy ezen a szigeten - bár ma már neve elválaszthatatlan a teától — ősidők óta foglalkoznak a tea termesztésével. Egy évszázaddal ezelőtt Ceylon még a kávéültetvényeiről volt híres. A kávéültetvényeket 1869-ben elpusztította a sárgapenész (Hemileia vastatrix). Az ültetvényesek kezdetben nem tulajdonítottak különösebb fontosságot a látszólag jelentéktelen gombának, amely néhány év alatt teljesen tönkre tette a virágzó kávékivitelt. Ekkor javasolta valaki, hogy kávé helyett termesszenek teát. 1869ben csak 250 acre területen termesztették, (1 acre = 40,5 ár - a szerk.) és a termésből egyetlen levél sem került kivitelre. Tizenöt évvel később már 77 000 acre területen termesztették a teafüvet, amelyből két és fél millió fontot exportáltak (1 = 0,453 kg - a szerk). További tizenöt év elteltével, 1899. ben a teaültetvények területe már 370 000 acre és a kivitel közel 130 000 000 libra volt. « OTT, AHOL A TEAÜLTETVÉNYEK nyújtóznak a tájon, nincs hely az ember számára. Hiába keresnénk az ültetvények között falvakat, nem léteznek, mert akadályokat jelentenének. Az ültetvények dolgozói családtagjaikkal együtt néhány négyzetnfeternyi területre szorított kaszárnyaszerű épületekben élnek, előttük teacserjék ... mögöttük teacserjék. És mintha az ember ezért a mellőzésért, igazságtalanságért bosszút akarna állni, durván, késsel támad a növényre. A munkások megkínozzák, megnyomorítják, magasba és vastagodni vágyó ágait állandóan lenyesik és a növény, amely karcsú, húsz méter magas faóriás lehetne, mint megkorbácsolt potrohos állat kúszik a földön. Szomszédait marcangolja, hogy legalább egy morzsányi térséghez jusson, de jobbról és balról is törtet a növény, s az ember úgy hatol át a méteres cserjéken mintha hegyes drótkefék között vágna utat. Ez a sorsa az asszonyoknak és gyermekeknek is, még azzal is nehezítve, hogy csupasz kézzel dolgoznak az ültetvényeken. A zöldellő rétek fölött fogócskázó tarka pillangók, a bodrosfejű bokrokon totyogó szegfűbogarak látványa - ez a teaültetvény festői képe — a megszépítő messzeségből. De amint kartávolságra megközelítjük, a tarka pillangók asszonyokká változnak. Az asszonyok fején és vállán vastag kendő és szíjjal a homlokukra erősített sorszámozott fonott kosár. Kezük, mint valami rugalmas billentyűzeten, ugrásszerű staccató-ütemben fut végig a csillogó leveleken és amikor markuk tele van, a leveleket gépies pontossággal dobják át a vállukon a kosárba. Negyvenötven font teafű fér bele. Egy „name" az alapbér, értéke 1 rúpia és 85 cent, amit csak akkor kaphatnak meg, ha huszonhárom font teafüvet gyűjtenek. Minden további fontért hat cent a jutalom. Az elszámolásnál levonják a kiutalt rizs és fehérnemű értékét, tehát havonta átlag harminc rúpiát kap. na k kézhez. (Kolumbiában egy mozijegy ára 2--3 rúpia, egy villanykörte ára 1 rúpia 40 cent, és egy nap a Galie Face szállóban ötven rúpia. Igaz, hogy az ültetvényen dolgozó munkásnők ide soha nem jutnak el.) „Ez a legnagyobb probléma, amit az angolok hagytak Ceylonra" - mondta a kísérőnk Rosario de Silva, a fiatal szakszervezeti dolgozó. „Az angolok a múlt században többszáz. ezer tamilt telepítettek DélIndiából az ültetvényekre és ezeknek utódai ma nemcsak a legolcsóbb munkaerők, hanem a sinhalok és tamilok között dühöngő viszály előidézői is. Az ültetvényeken dolgozó munkások nagyobb része még ma sem ceyloni állampolgár, sőt olyon tervek is felmerültek, amelyek szerint vissza szállítják őket Indiába. Ez ellen elsősorban az indiai kormány védekező. Hisz nélkülük is elég gondot okoz a túlzott népszaporulat. Viszont azok, akik nálunk a tamilok kitelepítését javasolják, egyáltalán nem veszik tudomásul, hogy ez tönkre tenné Ceylont. A sinhalok ilyen fizetési feltételek mellett nem hajIondók az ültetvényeken dolgozni, és ha tönkre megy a teakivitel - koldusok vagyunk. Ugyanis deviza-bevételünk kétharmadát éppen a tea biztosítja." „A gyűjtőhely elég messze van, több mint egy mérföldnyi távolságra," jegyezte meg de Silva. „Igy aztán, hogy több prémiumot kapjanak, ötven font teát cipelnek a hátukon. Ilyenkor októberben és novemberben, majd márciustól májusig, amikor legdúsabb a cserjék levélruhája, hozzájuthatnak egy kis keresethez, de amint megkezdődik az esős időszak, sokszor egész nap nem jöhetnek ki az ültetvényre és egyetlen centet sem kapnak. És vegyék figyelembe, hogy éppen itt, Hatton és Dalhousi között terül el Ceylon legesősebb körzete, évi négyezer milliméter csapadék-átlaggal. A szabadság iránt érdeklődnek? Vágyálom! Csak akkor van joguk évi kétheti úgynevezett fizetett szabadságra, ha kétszázötven napot ledolgoztak. A fizetett szabadság úgy értendő, hogy a nők az 1 rúpia 85 cent, a férfiak pedig a 2 rúpia 35 cent alapbért kapják egy napra. De dolgozzon valaki évi kétszázötven napon, amikor a teacserje vizet kíván ,.." Ä A TENYÉRBEN szétmorzsolt, frissen tépett tea illata az állatokkal etetett szecskára emlékeztet. A tea kábító illata! Ez az illat, amely a régi gyarmatárukereskedések emlékét idézi, amely körüllengi a meserejtő országokról szőtt fiatalkori romantikus és exotikus álmodozásainkat! Ezzel csak inkább a szanatóriumra, mint az angolok által tea-factories-ra emlékeztető épület közelében találkozunk. Egy negyedórával ezelőtt még az ültetvény gyűjtőhelyén, a kosarak és ritkaszövésű jutazsá. kok között bőrig ázott asszonyok sürögtek. A gyárudvarig, ahová Bond úr terepjáróján érkeztünk, már nem jutott el az eső. De a munkások, akik itt „járták táncukat" a tea körül, semmivel sem voltak szárazabbak ázott társaiknál, mert saját verejtékükben fürdött a testük. Egyesek a teherautóról a felvonóba dobálták a zsákokat, egy emelettel feljebb már további munkások ragadták meg a szállítmányt és vitték a fejükön — a megtömött zsákot a szárítóállványok között húzódó sávon egy másik helyiségbe. Kiszórni a nedves leveleket és rohanni vissza, nehogy a felvonó előtt a rakodótéren torlasz keletkezzék. A kábító illatú félhomályban ügyes kezek gyorsan szétteregetik a teát és szabályos bolyhos szőnyeggé egyengetik a leveleket. „Sokévi gyakorlat," jegyezte meg szűkszavúan Bond úr és kedvtelve nézegette a szárítóállványok hosszú sorait. „A terítés akkor ideális, ha 1 font kerül tíz négyzetlábnyi területre, (1 láb = 0,093 négyzetméter - a szerk.) De vigyázat, nem itt szárítjuk. Itt csak fonynyasztjuk vagyis hagyjuk, hogy a víztartalom fele elpárologjon, és a levél még rugalmas, de nem törékeny állapotban kerüljön az aprítógépbe. Tizenhat-tizennyolc órán át marad a fonnyasztóban. Hogy ne kelljen ennyi időt itt tölteni, jöjjenek le a földszintre .. ." „Itt megy végbe az első kémiai változás, a tealevelek nedvének savtalanítósa. Előbb azonban szét kell rombolni a levélsejteket, hogy felszabaduljanak a tea jellegzetes ízét biztosító nedvek és enzimek. Hogy az erjesztés az egész levélen végbemenjen, a teagomolyokat előbb ezekben a gépekben kell szétszórni és széttépni." A gép neve: roll-breskers. Zúzógép. Ismét ilyen erőfitogtató elnevezés. Dávid és Góliát harca. Góliát kitartóan fojtogatta a szétnyomott zöld anyagot, amely ismét a tealevélhez hasonlított, csak fénytelen volt és nem olyan dúsnedvű, mint fent az ültevényen. A fonnyadt levelek megremegtek az őrjöngve rezgő szitákon, amelyek egy kissé a gyémántföldekről ismert lökésgerjesztőkre emlékeztettek. Csakhogy a rosta végén nem gyémántok potyogtak le, hanem vastag gombolyagok, amelyekre nem a csillogó drágakövek dicsőséges útja várt, hanem — ismét zúzógép. Nem buktál meg kicsiny levél, és mégis ismételned kell . . . illetőleg éppen azért. Mert a bukottaknak itt nyert ügyük van! A bukottak - amelyek átcsúsztak a rosta lyukán - ez alatt már egy tiszta, fehér, csempézett helyiségben pihennek. A kellemesen hűvös levegő, a csend, a nyugalom üdülés a megelőző szenvedések után. A szomszédos helyiségben a hatalmas szárítódobokból kipergett, felségesen illatos tea rézarony színével a körmöci pénzverdéből éppen kikerült egykoronás érmékre emlékeztet. Végtelen folyam, susogó vízesés, amely eltűnt az előkészített vastag ezüstpapírréteggel bélelt ládákban. Éljen! Az ínyencek végre hozzájutnak kedvenc teájukhoz. Gyorsan a szamovárt, vagy legalább egy villanyfőzőt, szeretnénk addig megkóstolni, amíg ilyen illatos... „Semmi akadálya," hagyta jóvá Bond úr és asszisztensével csészéket hozatott. „De csalódnak. Itt ugyan a tea feldolgozása befejeződik, csakhogy ez még nem az igazi tea, mert még hosszú vándorút előtt áll. Talán, ha majd visszajönnek Colombóba, látogassanak el Jones-hoz. Egyébként - most mindjárt felhívom őt." Tehát így megy végbe az a folyamat, amit tudományos nyelven fermentációnak neveznek. £ „EZT KELLENE LÁTNI édesanyánknak, aki kiskanállal szokta méricskélni a teát" gondoltuk, amikor egy hét múlva beléptünk a A. F. Jones & Co. Ltd. cég raktárába. Azok a tetszetős kis ládák, amelyeket néhány nappal ezelőtt az emberek gondosan lezártak, és amelyek végtelen sorokban egészen a tetőgerendáig tornyosultak, egy páternoszteren az ürítőbe kerültek, ahol néhány munkás ügyesen kinyitotta a ládákat és tartalmukat a kielégíthetetlen moloch torkába öntötte. Ez kacsaként' forgott a tető alatt, másik szájából sötét felhő áradt ki és mint tékozló bugyellárisából a pénz, úgy hullott szünet nélkül, hatalmas dombot alkotván. Még a látvány is megdöbbentő volt: tea... minden csupa tea. Valaki parancsot adott a hatalmas molochnak, és megszűnt forogni és teafelhőt köpködni. A következő pillanatban hat mezítlábas férfi ugrott a ropogós, laza dombra, a kezükben levő falapáttal egy tálszerű mélyedést kezdtek kialakítani és amikor beleugrottak, eltűntek a teában, csak a nyakuk és a fejük látszott ki, amint libasorban meneteltek körbekörbe a hatalmas tálban. A tea szétrepült mindkét oldalra, jobbra, balra, jobbra, balra. Negyedóra múlva kimásztak a mélyből, összekaparták a tál szélét, és a moloch máris ontotta a további teazáport. „Harmincháromezer font tea van itt most egycsomóban" árulta el a vezető. „Néha egyszerre nyolcvanezer fontot keverünk. Ez a szállítmány Angliába megy. Három különböző fajta: Fannings, Broken Mixed és Orange Pekoe, pontosan a megrendelő által előírt receptúra szerint." Kíváncsiságunkat azonban még nem sikerült teljesen kielégíteni és az elnevezések után érdeklődtünk. „A Pannings a második finomsági osztályba tartozó tea, és közvetlenül a Dust után következik. Ebből a legerősebb és legszínesebb a teafőzet. A sor másik végén áll az Orange Pekoe. Nagysága szerint ez a legdurvább, nemcsak leveleket, hanem levélnyelet is tartalmaz, és főzete világos. Ezt a két fajtát vásárolják legszívesebben az amerikaiak. A többiek csak ritkán kapnak igazi értéket a pénzükért" — mondta nevetve a szakember. „Ceylonban és Indiában a Dust és a Fannings keveréket részesítjük előnyben. ízleljék meg." Olyan volt, mint a méreg. Fekete átok. „Az önöknél szokásos egyetlen csészéből nálunk egy gazd. asszony további öt adagot készítene." „Akkor legjobb, ha önök is az Orange Pekoe-t isszák." „Azokkal a kocsányokkal...?" „Ez csak a látszat, miután most megízlelték a Dust-ot. Tudják-e, mit jelent tulajdonképpen a Pekoe? Kínai elnevezés, pek — az fehér és ho — a tealevelek pelyhe. Az igazi Pekoe-t akkor kell gyűjteni, amikor éppen kipattan a rügy, és kifeslik a levél." És felemelte a fekete főzettel teli csészét. Péterfi Gyula fordítása A fiatal teacserjék állandó és nagyon sok gondozást igényelnek. (A szerzők felvétele)