Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-12 / 71. szám, vasárnap

HÁZTARTÁSI VETÉLKEDŐ Az alábbi öt kérdésre postafordultával kell olvasóinknak válaszolniuk. Csakis a péntekig beérkező válaszokat fogadhatjuk el. A boríték vagy levelezőlap bal sarkára Írják rá: „Család—otthon*'. A legjobb válaszokat beküldők közül hárman sorsolás útján könyvjutalomban részesülnek. KÉRDÉSEK: 1. Felolvasszuk-e a fagyasztott élelmiszert főzés előtt vagy nem? 2. Háztartási hűtőszekrényben meddig tárolható a fagyasztott áru? 3. Hogyan készítjök el a fagyasztott halat? 4. Hogyan olvasztjuk fel a fagyasztott gyümölcsöt, hogy fogyasztásra alkalmas legyen? 5. Mit készíthetünk fagyasztott zöldségből és gyümölcsből? A helyes válaszokat és a nyertesek névjegyzékét lapunk jövő vasárnapi számában közöljük. / A MOLT HETI VETÉLKEDŐ KÉRDÉSEIRE A HELYES VÁLASZOK A KÖVETKEZŰK: 1

Tápérték (nem kalóriaérték!) • szempontjából sorrendben a legértékesebb: a marhagulyás burgonyával és zsírral készítve, a tejfeles, túrós csusza (megfelelő arányt véve alapul), a burgonyás tésztából készült (mákkal vagy túróval meghintett) szilvás gombóc, s végül a mákos metélt. 2

A reggelinknek kell bőségesebb• nek lennie, mint a vacsoránknak, mert napközben a szervezet energiafogyasztása nagyobb, mint éjszaka. A túlságosan sok és nehéz vacsora egészségi szempontból káros. 3

A babkávéban levő koffein élén• kítő hatással van szervezetünkre. "A szívműködést erőtel)esebbé teszi, a szívdobbanások számát meggyorsítja, s igy nagyobb mennyiségű vér jut az erekbe. A koffein kitágítja az agy ereit, s bizonyos görcsös fejfájási panaszokat elmulaszt. Élénkíti az agy tevékenységét, ezért fogyasztják a szellemi munkát végzők. — Természetesen a mértéktelen kávéfogyasztás káros hatással van szervezetünkre. Mivel a koffein szapora szívműködést okoz, káros a Basedow-kórbau szenvedőknek. A magas vérnyomásban és érelmeszesedésben szenvedőknek rendszerint csak nagyon mérsékelt kávéfogyasztást engedélyez az orvos. A nagymértékű koffeinfogyasztás részükre is kárus. Gyomorfekélyeseknél a nyálkahártyát izgatja a koffein, s ez fokozza a fekélyes fájdalmakat. A nyers savanyú káposztából készült saláta értékesebb, mint a savanyú uborka. 5

A burgonya és a rizs kevésbé hiz• lal, mint a makaróni vagy a tarhonya. 4. KÖNYVJUTALOMBAN RÉSZESÜLTEK: 1. Fekete Margit, Salka 288., okr. Nové Zámky. 2. Strédl Terézia, Dunajská Streda, Malodvornicka 23. 3. Varga Istvánné, Rožňava, Šafárikova 8. HASZNOS TANÁCS A tél végén és kora tavasszal gyakran előfordul, hogy étvágytalan a gyermek. Az emésztési zavaroknak rendszerint az az oka, hogy a téli hónapokban kevesebbet tartózkodik a gyermek a friss levegőn és a megszokottnál kevesebbet mozog. Ilyenkor ne erőltessük rá veréssel vagy büntetéssel az evést, hanem fogjuk étvágygerjesztő diétára. Reggeli előtt fél órával igyék meg egy fél csésze „ezerjófü" teát. Ebéd előtt egyen meg egy kisebb citromot. Ha nem bírja elfogyasztani a citromot, facsarjuk ki a levét pohárba, s tegyünk bele egy kevés cukrot vagy mézet, s így itassuk meg vele. Korán és keveset vacsorázzék a rossz étvágyú gyerek. A vacsora lehetőleg gyümölcsből, narancsból, almából (esetleg fagyasztott gyümölcsből) álljon. Természetesen a friss levegőn való rendszeres mozgás is elengedhetetlen feltétele a jó emésztésnek. JÓ ÖTLET Mit varrjunk a régi ballonkabátból? EGY HÁZMESTER PROBLÉMÁI Ha kevés hely van a konyhában, éléskamrában, ügyesen kell gazdálkodnunk vele. Ezért azt ajánljuk olvasóinknak, hogy a kisebb méretű hűtőszekrény alá csináltassanak egy kis szekrénykét, amelyet a képünkön látható módon kihasználhatnak. Ha a szekrénykét kihúzható polcokkal és fiókokkal készítjük, itt tarthatjuk pl. a kenyeret, zöldséget vagy egyéb élelmiszert, amire főzéskor naponta szükségünk van. Úgyszólván minden háztartásban akad egy-egy régi, férfi vagy női ballonkabát, amelyet már nemi viselünk régimódi szabása miatt vagy azért, mert a mosásban összement. Bizonyára sokan nem is gondolnak rá, milyen ügyesen felhasználhatjuk ezeket a régi kabátokat. A ballonkabátot fejtsük szét, mossuk ki és még nyirkosán vasaljuk ki. A kopott részeket krétával jelöljük meg, hogy a szabáskor kikerülhessük. Azután szabjuk ki belőle a kívánt ruhadarabot. 1. Vállrésszel szabott, régi divatú ballonkabátból készült ruha. A tűzéssel díszített, végig gombos sportruhát tavasszal és ősszel nagyon jól kihasználhatjuk. 2. Nálunk még nemigen ismert a „fregoli" (mindkét oldalán viselhető) kosztüm. Pedig nagyon célszerű és jól kihasználható. Ha a ballonkabáton kívül akad egy öreg lódenkabát (hubertusz) is a kiselejtezett holmik között, nagyon olcsó és divatos öltözéket varrhatunk magunknak vagy bakfis lányunknak. Természetesen a régi kabátokat először kimossuk és kivasaljuk. Elkészítése annyiból komplikált, hogy külön kell megvarrni az egyik, s külön a másik anyagból a kabátkát és a szoknyát, s csak azután dolgozzuk öszsze. Ha a ballonanyagot vízhatlanítjuk (lehet házilag is ólomecet tablettával), a kosztümöt esős tavaszi napokon is viselhetjük. ŕ IÖ DOLOG a szövetkezeti lakás, okos ember volt, aki kitalálta! — vallotta és még ma is vallja Blokkházi Jakab Edgár házmester. A szövetkezeti építkezés előnyei vitathatatlanok: olcsó, a lakók csak befizetik a szükséges összeget, s tovább nem kell gondoskodniuk semmiről stb, Am mégis van egy bökkenő. Igaz, ez nem at építkezéssel kapcsolatos, még csak nem ts a hát hibájából ered, mégis létezik. Méghozzá a blokkházak, de elsősorban a szövetkezeti lakások bökkenője. A szövetkezeti építkezések kiagyalója ugyanis nem számított arra, hogy a mai ember Ivagyis a szövetkezeti házak jövendő lakója) ax udvariasságnak a múltban soha nem észlelt magas fokán áll. Továbbá, hogy e nagy udvariasság a szövetkezeti házak lakói közt specális bökkenőket szül majd. Erre Blokkházi Jakab Edgár sem számított, különben a világért sem fogadta volna el a házmestert tisztséget. — Igen, az udvariasság, no meg a nagy emberszeretet az elrontófa mindennek. Túlságosan finomak, előzékenyek vagyunk egymáshoz. Azt sem tudjuk, mivel kedveskedjünk embertársainknak. Mindez pedig különösen érvényes ilyen kis közösségre, mint a ml házunk népe — panaszkodik a házmester. — Az a nagy udvariasság, ami a mi házunkban uralkodik, szinte már kibírhatatlan ... pELDÁUL, amikor megtudták a ház lakói, " hogy a rádió és tv hangja áthallatszik az egyik lakásból a másikba, mindenki eladta a készülékét, nehogy zavarja a szomszédfát... pedig azért nagyon halkan hallgathatták volna. Sőt, ugyanennél az oknál fogva a lakók megtiltották gyermekeiknek a sírást. (Szegény gyerekek, mit ér az életük, ha nem bőghetnek?!) Vagy egy másik példa: a ruhaszárítás. Csak egy ruhaszárító kötél van az udvaron. De még az sincs kihasználva, nehogy valaki éppen akkor foglalja el, amikor arra másnak ts szüksége lenne. Inkább a mosodába hordják a mosnivalót, vagy pedig bent a lakásban szárítják hajszárítóval . .. A LÉPCSŐHÁZ tisztítása során is kidomboro" dik a lakók roppant udvariassága; mindenki maga igyekszik felmosni a lépcsőket. De csak az végezheti, aki már szombaton korán reggel hozzálát. Sőt, N y ekemé újabban már pénteken este felmossa, nehogy valaki megelőzze. Ragyog is a lépcsőház egész héten, hiszen a lakók úgy vigyáznak a tisztaságra, hogy már az udvaron levetik a cipőjüket, nehogy akár egy morzsányi szemét bekerüljön a házba. Hát még ha reggelre hó borítja az udvart!... Mindenki seperni akar. Seprű pedig csak egy van. Így azután az seper, aki a legkorábban kel fel. Leggyakrabban a második emeleti Kacsás — ő már kora hajnalban ébren van. Az álomszuszék Párák mindig lemarad, pedig de szeretne seperni! Egy alkalommal el ls tette a seprűt még este, hogy végre egyszer ő is élvezhesse e munka gyönyörét. Elképzelhetetlen, hogy egyetlen ember seperje el az egész udvart. Blokkházi házmester el is rendelte: minden lakó csak a „ráeső' 1,8 négyzetmétert seperheti el, hogy a többinek is jusson valami. Némelyik szomszéd azonban (elsősorban a túl udvarias Cifránsky) nem tartotta be az utasítást, minek következtében többen nem seperhettek. A ház népe nagy megelégedéssel fogadta Blokkházi Jakab Edgár döntését, mely szerint a legközelebbi havazáskor Cifránskytól és társaitól megvonfa a seprés jogát azok javára, aktk legutóbb nem „jutottak szóhoz". U ÁT EZ A BÖKKENŐJE a szövetkezeti la' ' kásnak. Amíg az ember külön lakik, addig ilyen gondjai nincsenek, mert nincs, akivel szemben udvariaskodjon ... Igen, erről valóban megfeledkezett a szövetkezeti lakás kiagyalója. S ha meghallgatjuk Blokkházi Jakab Edgár házmester panaszát, megértjük, miért nem fogadta volna el a világért sem tisztségét, ha mindezzel már annak idején tisztában lett volna. Sőt, akkor sem csodálkozhatnánk, ha egy szép napon lemondana. FÜLÖP IMRE KON SZTANT YIH fmZTOVSZKI 1967. ni. 12. összekucorodott ágyában, gyermeknek érezte magát. Eszébe jutott, amit Hervey mondott egyszer: „A csillagász ne szeressen senkit." ,,És az öregember se" — tette hozzá Méreaux gondolatban. Felkelt, felhúzta a rolettát és visszafeküdt. Közelebb akart lenni oz orkánhoz, a leeresztett rolettót vasfüggönynek érezte. Most már ott volt mellette a vihar, csak a kettős ablak válaszotta el tőle. Nemcsak süvöltött, énekelt a szirtek közt, nemcsak hóvai dobálta az ablakot, hanem világított is. A hótömegekből szivárgott ez a gyenge világosság. Kissé kékesbe játszott, mint hogyha óriás borszeszlángokat gyújtott volna meg valaki odakünn, — Nem akarok elaludni - mormolta Méreaux, és most a repülőgépre gondolt, amely a vihar előtt szállt el a hegyek fölött. A repülő nem nézhetett hátra, mert előtte sziklás csúcsok meredeztek; csak a hátával, védtelen, kiszolgáltatott hátával érezhette az orkánt, mely üldözte, mint vadászeb a nyulat. A szél rázta a zsalukat. Méreaux-nak sajgott a szíve, gondolatai lassan összezavarodtak, végre elszenderedett. Különös álmot látott. Úgy tetszett, poros szürke automobilba ül, hogy DélSpanyolországba utazzék benne. Magas, sovány aggastyán utazik vele, ősz szakálla remeg. Kopott öltönye mereven eláll, zörög, és Méreaux rémülten észleli, hogy kísérője zakója alatt rozsdás öreg páncélt hord. — Odamegyünk és visszajövünk «mondja az öreg, és vértje zörög, csikorog a szűk autóban. — Majd meglát mindent. Fojtsa vissza könnyeit. Szűk úton száguldanak a hegyeken át, és minden hágónál más-más színű földek tárulna-k la előttük, határtalanok, mint a tenger: hol barna a föld, mert megperzselte a napsütés, hol fekete a citromfák lombjától, hol érett kalászok mézszínével integet, hol az erdők felett megrekedő levegő égszínében kéklik. S valahányszor új völgy tárul elébük, a páncélos aggastyán feláll a kocsiban, előrenyújtja csörömpölő jobbjót és ünnepélyesen elkiáltja egy és ugyanazt o szót: - Hispánia! Igy rohannak városokon át, amelyekben annyi a napfény, hogy el sem fér a cseréptetőkön meg a házak falán, hanem behatol a pincék legtávolabbi zugába is, ahol Méreaux az aggastyánnak bort iszik és szegfűszagú sajtot falatozik. • Elszáguldanak ódon székesegyházak mellett, melyeket a hőség szürke korma borít, folyók mentén, melyeknek tiszta vizét lustán hörpölik a türelmes ökrök, iskolák mellett, ahol gyermekek énekelnek, paloták mellett, ahol védőponyvák mögött a félhomályban régi mesterek festményei tündökölnek, gyümölcsösök, szántóföldek mellett, melyeknek minden egyes rögét türelmes szántóvetők kérges tenyere mérte, morzsolta, parkok és kertek mellett, gyárak mellett, melyekben forró gépek kerekei zúgnak, mint a poszméhek, az országon át, amely széllel, kacagással, dallal, köszöntéssel és a gyönyörű munka ezerféle zajával kíséri őket. Egy kihalt városkában, őszszakóllú aggastyán szobra mellett visz el útjuk. Méreaux a bronzszoborban fölismeri útitársát s van annyi idejé, hogy elolvassa a feliratot: „Miguel Cervantes". - Tehát maga Cervantes? — kiált fel Méreaux. Az aggastyán leveszi kalapját és hanyagul válaszol: - Az vagyok. Valamikor ebben a városban éltem. Most megfordulnak és megint ugyan10. azokon a városokon száguldanak át, de most a városok romokban hevernek, fojtogató hullabűz tölti be őket; elhaladnak az iskolák mellett, ahol a küszöbön fájdalmasan eltátott szájú gyermekek tetemei hevernek, őrjöngő asszonyok mellett visz el útjuk, akiknek szeme az iszonytól megüvegesedett s úgy menekülnek az országutakon, főbelőtt emberek mellett, akiket kezüknél fogva ajtókilincshez kötöztek, tűszvész-pusztította gyümölcsösök mellett, üszkös romhalmazzá változott paloták mellett, fehér falra kátránybetűkkel írt feliratok mellett: „Halál arra, aki szabadságot és igazságot keres! Halál mindenkire, aki nincsen velünk I" Gyalogos osztag állítja meg kocsijukat. A katonák ormótlan csizmája olyan mint a vödör, arcuk piros, vörhenyeges bajusz meredezik szájuk felett. Szőke tiszt vezényli őket, kajla fülű, csontos tarkójú. - Ki maga? — förmed rá a tiszt az aggastyánra. A páncélvértes aggastyán feláll, szeme elsötétül dühében, keze reszket. - Kutyák! - üvölti. - Véres szőrű bérgyilkosok! Takarodjatok az országból! Miguel Cervantes vagyok, Hispánia fia és költője, katona vagyok és becsületes emberi Széttárja karját, fel akarja tartóztatni a katonákat. - Tűz! - üvölti a tiszt, hangja gonosz visításba csap át. (Folytatjuk)