Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-09 / 68. szám, csütörtök

MELLÉTTE kicsi, alig 400 lakosú falu a gömöri hegyek, dombok közé ékelve. A községben EFSZ gazdálkodik. Sok ügyes-bajos dolga van itt a falu irányítóinak és a szövetkezet vezetőinek. Az ifjúság is másképpen él, mint másutt. Egy kicsit kevesebb adatott meg nekik, mint amennyit megérdemelnének ... A falu messze esik a járási székhelytől, Rozsnyótól. Talán éppen ez az egyik oka annak, hogy a járásiak ls ritkán jutnak el Mellétére. Pedig egész más itt az élet, mint 10—15 évvel ezelőtt. Naponta több mint tízszer indul autóbusz a faluból. A bekötő útja járható. Ennek ellenére az ország nem sokat hallhatott róla. „Újságíró ritkán jár errefelé", — így mondják. Igaz, nemrég megjelent róluk egy kis hír az újságban. Nem szenzáció volt, csupán az, hogy két termést takarítottak be lenből, egy esztendőben. Nem egészen véletlenül. Az első termést behagyták érni, hiszen magra termesztik a lent. A nyűvéskor jelentős volt a szempergés ... Kézrőlkézre járt az Oj Szó. Elek B. István agronómus azonban a hír olvasásakor kissé találva érezte magát... Tulajdonképpen ez a hír hozott össze bennünket a minap a szövetkezeti járási konferencián, s meghívására elmentem hozzájuk. Megmutatta a most készült csinos családi házát. Négy-öt szoba van benne. Fürdőszoba sem hiányzik. Itt él családjával együtt a negyven évét taposó, csöndes, megfontolt, barátságos mellétei agronómus. Azok közül való, akiket az élet sok mindenre megtanított. Megszerettette velük a földet, a természetet, a paraszti életet. Apjának tizenegy hektár földje volt. Együtt munkálkodtak. Negyvenöt után néhány mozgalmas esztendő következett. Ö azonban nem hátrált meg. Fiatalkorában megszokta a munkát. Tizenhárom éves volt, s már az apjával együtt fuvarozta a közeli bányákban a vasércet. Néhány esztendőt a gömörhorkai cellulózgyárban is eltöltött. Húszéves volt, amikor megnősült, felesége tizenhat. Nem ritkaság ezen a tájon, hogy a férfi katonaévei előtt egybekel a választottjával. Sűrűn járt haza meglátogatni a kis családot. Jó katona volt, rászolgált a szabadságra és az eltávozásra. Az akkor egyéves kicsike ma már tizenhét éves, s a rimaszombati gazdasági Iskolába jár. A másik, a fiatalabb szintén kislány. NEMSOKKAL KÉSŐBB, hogy hazakerült, újra elhagyta a falut. Csallóközben, Izsap-pusztán egyéves mezőgazdasági technikumban tanult, ö azonban nemcsak a családra, hanem egy kicsit a falujára is gondolt, amikor vállalta az újabb távollétet. A környező falvakban már közösben művelték a földet, náluk eléggé megkésve, csak egy évtizeddel ezelőtt döntöttek a szövetkezet mellett. Elek Beta István agronómus lett. Azóta sok minden történt a faluban, és az ötszáz hektárnyi mezőgazdasági területen gazdálkodó szövetkezetben. A rétek és legelők adják meg az alapját a szarvasmarha- és juhtenyésztésnek. A szántóterület javarészén magtermesztő gazdálkodás folyik: leginkább búzát, lent, fűmagot, lucerna- és lóheremagot termesztenek. Kis faiu nagy gondjai Tavaly nekik is kedvezett az időjárás. Büszkék is a búza 26 mázsás, és a zab 27 mázsás hektárhozamára. öt hektáron termesztettek lent. Nagyon örült a szép termésnek mindenki, de különösen az agronómus. Jól beérett, s két napig nyűtték. A tarlót beszántották. Csapadékos Idő következett. A kipergett mag szép hajtást eresztett. Az egy'k gyűlésen azt mondja az agronómus: „A lenföldet ezután úgy kezeljük, mint a vetéseket. Amint látom úgy fejlődik, hogy még egy termést vehetünk le róla." Néhányan ellenezték a dolgot, ám az agronómus nem hagyta magát. „Ha nem értenek egyet velem — mondotta — saját költségemre fogom felszedetni és magam értékesítem." Végül is igazat adtak neki. Szeptemberben már hetven centi volt a len, mire kinyűtték, helyenként a százhúsz centimétert is elérte. Az első termésből hektáronként tíz mázsa mag és közel negyven mázsa rostlen, a másodikból (három hektárnyit lehet számítani) hatvan mázsa rostlen termett. Igy csaknem 18 ezer koronát hozott a „másodvetés". Azóta nincs olyan gyűlés a szövetkezetben, hogy az agronómus ne kapna egynéhány elismerő szót. Ám nemcsak ezért, hiszen más vonatkozásban is elégedettek munkájával. Nem véletlenül vették őt be ötvenkilencben a párttagok sorába. Mint kommunista a szövetkezet és az egész falu gondjaiból is részt vállal a maga módján. 1967. III. 8. Kora tavaszi permetezés a nedvkeringés megindulásától egészen a rügyfakadásig I V Az OLEOAKARITION elpusztítja a gyümölcsfákon vagy a O díszfákon áttelelt, fejlődése bármelyik stádiumában levő kártevő rovart és atkát. Kérje a MEZŐGAZDASÁGI FELVÁSÁRLÓ ÉS ELLÁTÓ VÁLLALATTÓL (Poľnohospodársky nákupný a zásobovači podnik) Együtt mentünk a helyi pártszervezet évzáró taggyűlésére. A pártszervezet nem nagy, tizenhárom kommunista alkotja. Meg is jegyzem: „Ez a gyűlés nem tarthat sokáig. Miről is tudna tárgyalni ebben a kis faluban tizenhárom kommunista. „Az agronómus elmosolyodott s csak ennyit mondott: „Lehet, hogy éjfélig is eltarthat. Van miről beszélni". IGAZA VOLT. A rövid beszámoló után élénk vita kerekedett. Mindenki elmondta, mi bántja a szívét, hol mit kellene orvosolni, s milyen hibákat követtek el a kommunisták. Nem volt ott egyetlen burkolt megjegyzés sem. Nyíltan, ahogyan ez a falusi emberekre általában jellemző, vitáztak. De milyen nagy gondjai lehetnek ennek a kis falunak? A szövetkezet általában Jó! működik, bár az ifjúság java része az üzemekbe jár dolgozni, maradt belőlük elég a községben ls. És becsülettel helytállnak — ezt az évzáró taggyűlés beszámolója is hangoztatja. A mai fiatal azonban a munkán kívül mást is akar, például szeretne sportolni. Régen óhajtják már megalakítani a helyi labdarúgószakosztályt. Eddig megfelelő pálya és felszerelés hiányában nem sikerült. A vitában az egyik fiatal minden indulattól mentesen mondta a szövetkezet elnökének: „Bennünk megbízhatnak. Ha kell, brigádokat ls szervezünk, de több segítséget várunk a szövetkezet vezetőségétől mind a pálya létesítésében, mind a felszerelés előteremtésében." Más ls felszínre került a gyűlésen. Valaki felemlítette a patakügyet és a vendéglő kérdését. Mindkettő sokat foglalkoztatja nemcsak a helyi vezetőséget, hanem a járás felelős dolgozóit is. Nem egy beadvánnyal fordultak már ez ügyben a felsőbb szervekhez. RAKONCÁTLAN PATAK szeli keresztül a falut. Tavaszi olvadáskor, vagy nagy esőzések idején kiönt a medréből, olyan erős a sodrása, hogy amit útjában talál, mindent elvisz. Talán a legérdekesebb látvány a rajta áthaladó „lengőhíd". S ezen keresztül jár az autóbusz ls. A víz sodrása nem viszi el, csak felemeli és lesüllyeszti. Ha valamilyen jármű keresztül megy rajta, néha fél métert is süllyed, aszerint, milyen magas a vízállás. Szabályozni kellene ezt a patakot és híd is kellene. Néhány évvel ezelőtt ugyancsak ráijesztett a kis falu lakóira. Egy nagy zápor után kiöntött, s több mint két méter magas víz zúdult a falura. Elöntötte a pincéket, a mélyebben fekvő lakásokat. Valakinek betört az autógarázsba. Kidöntötte a vasajtót „hátára vette" az autót és magával ragadta. A teljesen összetört járművet az egyik szigeten találták meg. A kommunisták ezekről a dolgokról beszéltek talán egész este. Bár olykor indulatosan, de nem követelőztek, csupán latolgatták, hogyan lehetne „nyélbe ütni" a járáson ls a dolgot, hogy megoldódjanak végre az évek óta húzódó problémák. Azt is tudják — erről is beszéltek, hogy az ő falujuk nagyon mélyről indult, hiszen néhány évvel ezelőtt még petróleumlámpával világítottak. Ma már művelődési ház van a faluban és több mint harminc televízió, néhány személygépkocsi és motorkerékpár. Csakhogy s=> legalább is ők úgy érzik — ezek értéke nem teljes addig, amíg nem tisztázódnak a szóban forgó kérdések. TÜRELMETLENEK talán a falu kommunistái? Ezt nem állítanám. Nem követelőznek ők. Megértik, hogy az új gazdasági mechanizmusban az eddiginél jobban „fogni kell" a koronát. A járási szervek sem cselekedhetnek úgy, ahogyan szeretnének, hiszen Melléten kívül több olyan falu van, ahol ugyanezek, sőt más gondok-bajok várnak megoldásra. Mégis ebben a dombok közé ékelt kis faluban azt szeretnék, ha egy kicsit többet törődnének velük az illetékesek. Nem várnak kivételes dolgokat, mégcsak több anyagit sem. Inkább azt szeretnék, ha ezt a lelkesedést, amelyet a falu lakossága és a helyi szervek a közügyek iránt tanúsítanak, az eddigieknél méltányosabban felkarolnák. MÉRY FERENC Korszerű és olcsó tejtermelés A mezőgazdasági termelés és az ipari termelés között nagy a különbség, magyarázzák a gazdaságtannal foglalkozó előadók. Kiemelik, hogy a természeti viszonyok a növénytermesztést lépten-nyomon befolyásolják. Az állattenyésztés már jobban elszigetelhető a természeti viszonyoktól, s éppen ezért közeledhet az Ipari termelési módokhoz. Erről bárki meggyőződhet^ ha meglátogatja a Nyitral Állandó Mezőgazdasági Kiállítás Emőkéi Gazdaságát. A tejtermelő gazdaság kimondott gyári jelleget mutat. A 12 Harvestor torony a gázgyárak tartályaira, a szállító szalagok meg a szénbányákra emlékeztetnek. Csak a kifutóban levő dán piros- és dán fekete-tarka tehenek árulják el, hogy ez itt egy korszerű tehenészet. A te-, lep 400 tehén számára épült. Jelenleg ugyan még csak 148 tehén és 193 üsző „él itt", ám az év végére betelik a létszám. A telep gyári jellegét az is bizonyítja, hogy a dolgozók száma kicsi. A 193 üszőt a 72 éves Curgaly bácsi egymaga gondozza. A 148 tehénnél meg 3 személy dolgozik, akikből egy mindig szabadnapos. A második reggel 4-től 9-ig és délután félnégytől 7-ig dolgozik, a harmadik fejő egész napi szolgálatot tart. Rajtuk kívül még két karbantartóból és egy zootechnikus mérnökből áll a személyzet. A 400 tehén körül is csak 12 személy fog dolgozni, akikből 2 fejőnek mindig szabadnapja lesz. „ELVARAZSOLT KASTÉLY" Sok újdonságot lehet mondani a korszerű tehenészetről, ami szinte meseszerűnek tűnik, ám mégis valóság. Nem is kell ide sok alkalmazott, gombnyomásra történik a takarmányszállítás. A leszecskázott félszáraz herét szállítószalag viszi a vályúba, ott meg egy csigatengely osztja szét, s ha megtelt a vályú, önműködően kikapcsol. Fejéskor pedig az abraktakarmány tartályokból hull alá a halszálkás, tíz férőhelyes állás vályúiba. A tehenek elvarázsolt kastélyának tarthatják szállásukat. Ha esik az eső, fedél alá húzódnak, ha süt a nap, a szabad ég alatt tartózkodnak. Alžbeta Ilková ötösével engedi be az ajtó előtt tolakodó teheneket. Míg az előző öt leadja a tejet, a következő ötöt előkészíti a fejésre. Ilyen beosztással két és fél óra alatt, 100 tehén megy át egy fejőálláson, amiből négy van, s a 400 tehén fejése is csak két és fél óráig fog tartani. Martin Pánik mérnök, a gazdaság zootechnlkusa bevezet a szembelevő helyiségbe is, ahol hűtőn keresztül automatikus berendezés adagolja a tejet a főtartályba. Ez a tartály is automatikusan hűt, s a kívánt hőfokon tartja a minden igényt kielégítő tejet. Van mit csodálni az egész telep berendezésén. Pánik elvtárs meg is jegyzi, hogy hat éve dolgozik a termelésben, és ezt a munkamódszert más gazdaságoknak is ajánlja. Kiváltképpen azokon a területeken előnyös, ahol enyhék a telek. A mérnök abból következtet, hogy amikor —14 fok alá süllyed a hőmérő higanya, 2 napon át egy-egy literrel csökken tehenenként a tejhozam. BIZTOS TAKARMÁNYTÁROLAS Az időjárástól függően nem minden esztendőben sikerül veszteség nélkül begyűjteni a takarmányt. Sokszor a szálastakarmányoknak szánt lucernát az esőzések miatt silóznl kell, de még így is számottevő a veszteség, némely esetben 40 százalék is. A Harvestor toronyban tárolt takarmány vesztesége nem is vehető számításba, annak ellenére, hogy fehérjedús, silózásra kényes évelőkről van szó. Az 50—55 százalék nedvességet tartalmazó lucernát apróra szecskázottan fúvatják a toronyba és légmentesen elzárják. A belőle képződött széndioxid konzerválja a takarmányt, s félig száraz, félig silótakarmánnyá érik, amelynek 6—7 százaléka emészthető fehérje. — A 18—20 százalék szárazanyagot tartalmazó silót 13—14 koronáért állítottuk elő, s a 40' —45 százalék szárazanyagot tartalmazó takarmányt 22,72 koronáért — mondja a mérnök. Az igaz, az építkezés drága, megközelítőleg 10 millió koronát tesz ki, s az önköltségben minden liter tejet 34 fillérrel terhel, a tejtermelés azonban mégis olcsóbb a hagyományos termelésnél. Bár a tejhozam még csak 9—11 liter között mozog (a harmadik laktációban 17—18 literes átlagot várnak J az önköltségi ára mégis csak 1,62 koronát tesz ki. Meg kell jegyezni, hogy az eladási ára 2,80 korona, mivel a tej 4,2 százalék zsírt tartalmaz. A korszerű telep azzal a célkitűzéssel épült, hogy egy liter tejet 1,40 koronáért állít elő és az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység 270 ezer koronát tesz ki évenként. A tavalyi néhány hónapos üzemeltetés jelzi, hogy az utóbbi célkitűzést túl ís szárnyalta a gazdaság. Évi termelésre átszámítva a produktivitás 275 ezer koronára rúg, és nincs kizárva, hogy a tej önköltségi ára is már az idén megközelíti a 1,40 koronát. A fejők is elégedettek lehetnek a keresettel, 2100 koronát tesz ki havonta, s ha 100 tehéntől 80 borjúnál több a szaporulat, az alapfizetéshez még prémiumot is kapnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy minden harmadik napjuk szabad. CSAK 360 HEKTÁR... Meglepő a zootechnikusnak az a megjegyzése is, hogy a kb. 500 tehén takarmánnyal való ellátását 360 hektáros területről biztosítják majd. (Az eddig nem említett 100 tehén tartalékként szerepel az elletőben. Szükség szerint ezekből töltik fel a törzsállományt, hogy a nagy befektetéssel épült telep egész évben ki legyen használva.) A kis területről úgy lesz lehetséges a takarmányellátás, hogy trágyaleves öntözéssel serkentik az évelők növését. Egyegy dűlőről három kaszálás betakarítását tervezik, egy termést pedig lelegeltetnek. A Harvestor tornyokat 1,7szer töltik meg évente. Illetve a nyáron kiürített tornyokat az utolsó kaszálásból ismét megtöltik, így az abraktakarmányon kívül a 12 torony biztosítja az állomány számára a téli takarmányszükségletet, amit a változatosság kedvéért csak Itt-ott egészítenek ki silókukoricával, vagy teljesen szárított szénával. Az emőkei gazdaságban valóban korszerűen, ipari módra történik a tejtermelés. Fontos, hogy az építkezés kiállja az előre felbecsült amortizációs időt, amit az épületek és tornyok esetében 50 évben, a felszerelés esetében pedig 30 évben szabtak meg. Ez biztosítaná az olcsó termelést. BENYUS JÓZSEF valasz olvasóinknak Az éjjeli őrök túlóráinak jutalmazásáról Smerek János Eodrogszerdahelyi olvasónk az előregyártott építőelemek gyárában a termelésben dolgozott. Betegsége miatt 1967. Január 1-től éjjeliörl állásb'a osztottak be. Fizetése havi 880 korona. — Kérdi, jól értette-e a lapunkban is Ismertetett Tt 1986/62 sz. hirdetmény azon rendelkezését, amely szerint az éjjeli őrök (portások, tűzoltók) esetében csak a havi átlagban ä heti 56 (esetleg 56—52) munkaórán tüf teljesített szolgálatot fizetik mint túlórában végzett munkát (az slapórabér és 25 százalék túlórai pótlékkal). Kérdi tovább'á, jár-e valamilyen pótlék az éjjeí és a vasárnapi szolgálatért? Ha üzemükben a munkaidő heti átlaga 46 óra, havi átlagban heti 56 órába eső túlóráiért már a„ rendes fizetésében kap térítést. Ha ezen időn túl is teljesített szolgálatot, ezért elsősorban csúsztatott szabad Idő jár. Ha ezt üzemeltetési okok miatt nem lehet kivenni, minden túlóráért a b'érelőírás szerint a havi fizetés kétszázada jár 25 százalékos pótlékkal, tekintet nélkül arra, hogy nappal, éjjef vagy vasárnap végzett munkáról van-e szó. A munkaszüneti napokon teljesített szolgálatért 50 százalék pótlék jár (az 1954/77 0. 1. sz. hirdetmény 4. paragrafusa értelmében). Az éjjeli munkáért az Építésügyi Minisztérium 1961/36 sz. hirdetménye értelmében nem Jár 0,80 korcuia éjjeli pótlék. Dr. F. J.