Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-09 / 68. szám, csütörtök

MIROSLAV HORNI'ČEK: A méretek dicsérete S zeretem az apró termetű nőket. A kicsiket. A töré­kenyeket. Ezért ilyet vet­tem feleségül. Nem állítom, hogy kizárólag ezért vettem el, de az okok egyike ez volt. Egyszóval r­szeretem az apró nőket. Azaz — szerettem őket. Most már — az­óta, hogy egyet választottam kö­zülük - azt szoktam mondani: szeretem az apró termetű nőt. Nem áll szándékomban felso­rolni itt minden okot, amelyek miatt előnybe helyezem az apró termetű nőicet. Ezek egyike-má­sika merőben szubjektív s sza­vakba öntve nevetséges lenne. Mindenekelőtt az apró ter­metű nő meghitté teszi ottho­nunkat. Amint átmegy az egyik szobából a másikba, úgy érez­hetem, hogy a lakásban egy cu­kortartó sétál. Ismerek olyan nő­ket, akik érkezésükkor betöltik az ajtót. Ügy elrémítenek, akár a lavina. Vannak aztán olyan nők is, akik úgy cikáznak a la­kásban, akár a gömbvillám; nem lehet őket sem figyelmen kívül hagyni, sem figyelemmel kísér­ni. Hol itt, hol amott vannak, s mozgásukban semmivel több logika nincs, mint a gömbvillám rozgásában. Kiszámíthatatlanok — már amennyiben valaki egyálta­lán fejébe venné, hogy valamit Is kiszámítson nemcsak körülöt­tük, de általában a nők körül. Vannak aztán masszív és olyan mozdulatlan nők, akár a hegy­ségek. Csupán földrajzi szakki­fejezésekben beszélhetünk róluk, s ha megkíséreljük - akár csak magánhasználatra — leírni eg­zisztenciájukat a lakásban, kény­telenek vagyunk arról szólni, hogy mettől meddig terjednek. Valaha egy könyvben azt ol­vastam, hogy valahol valaki va­lakinek a törékeny csuklóját csó­kolgatta. Sosem teszek ilyesmit, mert ez könyvízű dolog, ám a törékeny csukló képzete mindig egy apró termetű nőre emlékez­tet s úgy boldogít, akár a zene. Jó elüldögélni a karosszékben s apró szolgálatokat kérni az apró termetű nőtől csupán azért, hogy lássuk, miképpen áll fel, lépked, tűnik el az ajtóban, tér vissza, közeledik felénk, ül le s egy perc múlva hogyan áll fel megint, csak azért, mert előbb elfeledtünk kérni egy pohár sört, vagy kanalat és egy kis lekvárt, lépked ismét, ahogy már fentebb mondtam, akár a cukortartó, ami - mint egyébként minden ha­sonlat csaknem pontos. Ha elnézünk egy apró termetű nőt, amm-t felcipel a harmadik emeletre két korma szenet, fenn­költ gondolataink támadnak s fontolgatni kezdjük, nem kelle­ne-e neki segítenünk, ami egy robusztus nő esetében nem jön számításba. Elképedve néztük, honnan van abban a kis termetben annyi erő, s csodálattal figyeljük, hogy mennyit bír emelni az a fehér, törékeny csukló. Az apró termetű nő magasabb légkörbe emeli az embert. Szeretné megvédeni va­lami veszély elől, támaszul szol­gálni neki és esetleg — termé­szetesen csak képletesen szólva — kardot szorítva állni az olda­lán. Jitka kétségtelenül kicsi volt. Nemcsak azért, mert elfért Bre­tislav előtt a nyeregt^en, de ma­ga az elrablás ötlete és ténye miatt is. Csak egy apró termetű nő adhatott neki annyi erőt, hogy átcsússzon az őrök között és el­fűrészelje láncait. A nagy terme­tű nő különféle gondolatokat ébreszthet bennünk, de sosem juttathatja eszünkbe, hogy elra­boljuk. Egy nagy termetű és erős nőt semmi esetre sem akarnánk és nem is tudnánk elrabolni. A kis nő nagyobbá tesz ben­nünket. Sőt talán azt is megállapíthatnánk, hogy mennyivel, mert fennáll itt vala­minő hasonlóság Arkhimédésznek a test által kiszorított vízről szó­ló törvényével. Valahogy úgy fo­galmaznám meg, hogy a kis nő annyival tesz nagyobbá bennün­ket, amennyivel kisebb nálunk, hogy tehát a mi nagyságunk egyenes arányban áll kicsiségé­vel, erőnk gyengeségével — ám itt nem fizikai mértékekről van szó. A kis nő erkölcsileg is na­gyobbá tesz bennünket. Lovaggá avat, ami ugyan feudális ere­detű érzés, ám a haladó gondol­kodású férfiak számára is hasz­nos. Ha kis feleségemmel esőben ballagok, boldoggá tesz, hogy esernyőjét a feje fölött tarthatom. Ha maga viszi esernyőjét, bar­bárnak tűnök a járókelők szemé­ben, nem is szólva a tulajdon szememről, amelyet ebben a percben az esernyő veszélyeztet. Normális városi esőre gondol­tam. De az apró termetű nő egyéb elképzeléseket is ébreszt bennünk. Az ember szeretne mellette járni seprővirág felverte fennsíkon, szeretné, ha ott vihar csapna rá, felhőszakadás s min­den egyéb fékét vesztett elem lepné meg, hogy az apró terme­tű — törékeny és halálra rémült nőt pehelyként kaphatná fel s ro­rssssŕssssssssssssssssssssssssssssssssŕssssssssffsssssssssss/ŕssssssssssssssssssssssssssss. Mindig velünk van, Mindig tájékoztat, Mindig szórakoztat, Mindenkor tettre kész riporter == a tranzistoros rádió Az ELEKTRO-RÁDIÓ szaküzletekben a szakképzett eladók bemutatják az I RI S és MAMBÓ tranzistoros készülékeket. A kiegészítő kölcsön segítségével azonnal megvásárolhatja! Ne feledje el, közeledik a jégkorong VB időpontja! ÜF-153 hanhatna vele a lejtón á Hó, félig romba dőlt kunyhóhoz, amelyben aztán együtt hallgathatnánk, mi­képpen távolodik a vihar a he­gyek közt tovább dübörögve. Ilyen dolgok a szépirodalom­ban szoktak történni. Az író fel­ráncigál bennünket egy dombra, felkorbácsolja kedvünkért az ele­meket s a lejtőn egy félig rom­ba dőlt kunyhót állít számunkra. Az apró kis nő >- az író elkép­zelése szerint - valóban halál­ra rémült, s szeme, amelybe bele­ver a záporeső, hálásan mered szemünkbe, amelybe ugyancsak belever a záporeső, s mindez ro­hanás közben játszódik le, mia­latt a körülöttünk álló fenyőkbe villámok csapdosnak. Az életben másképp szokott lenni. Az eset nem fennsíkon játszódik le, a közelben nyoma sincs félig romba dőlt kunyhónak, még kevésbé vendéglőnek. Azt sem állíthatnánk, hogy az elemek féküket vesztették volna; viszont úgy esik, mint ha kannából önte­nek, s mindkét szereplő bőrig ázott. Az apró termetű nőt nem a vihar ténye, hanem az rémíti el, hogy megázik a haja. Eszébe se jusson ilyenkor felkapni s el­vinni valahova. Először is nincs hova, másodsorban pedig az eső. víz átitatta legkisebb nő is elne­hezedik és — elkeseredik. Nem függeszti ránk hálásan szemét, éppen ellenkezőleg - szeméből az a kérdés mered ránk: kinek az ötlete volt ez a kirándulás ide az isten háta mögé? Még ha száz százalékosan is tisztában vagyunk azzal, hogy az ő ötlete volt, ne mondjuk ki... Ne mond­junk neki semmit. Ilyen helyzet­ben nincs jó téma, csak egyre igyekezzünk: hogy még nála is esettebbnek lássunk. Botoljunk meg, kenjük össze a homlokun­kat sárral, tépjük meg a ruhán­kat, ejtsünk magunkon vérző se­bet, ficamítsuk ki a lábunkat, sántítsunk. Fogadjuk el a dolgokat olya­noknak, amilyenek a valóságban. Nem könyvben vagyunk, hanem a Sázava folyó mellett, esetleg más hasonló helyen. Az a férfi, aki pehelyként emeli fel a nőt s végigrohan vele a dombolda­lon, érzéseitől kezdve ötletein, nemkülönben hihetetlenül erős kezén át egészen kovácsfújtató tüdejéig — kiagyalt figura. A nő nem pehely, következésképp nem is emelhetjük fel pehelyként. Ez csak kép, hasonlat, metafora, te­hát olvasásra, nem pedig végre­hajtásra szánt dolog. Karunkban egy nőve) egy darabig elálldogál, hatunk és elbeszélgethetünk ­lélegzetünk fogytáig. Korunkban asszonyunkkal esküvőnk napján jelképesen átléphetjük lakásunk küszöbét, ám nem hordozhatjuk asszonyunkat fel és alá a lakás­ban, még kevésbé pedig hegyen­völgyön által, szakadó esőben. A különbség felesége és ön között akkor, mikor ilyen dolgokat olvas, abban áll, hogy felesége a cselekményt a könyvből átülteti a való életbe, s ama ügető izomkolosszus sze­repét önnel tölti be, míg ön pon­tosan érzékeli és következetesen respektálja a Dichtung és Wahr­heit között tátongó, áthághatat­lan szakadékot. A férfi az írottakat elolvassa és megítéli, a nő átéli és ma­gáévá teszi. Ha olyan férfi kerül elénk, aki a távolba tekintve szemét hunyo­rítja, nyugodtan kijelenthetjük, hogy rövidlátó; ha olyan nő ke­rül elénk, aki ugyanezt cselek­szi, nem tudhatjuk, vajon rö­vidlátó-e, vagy a szemhunyorítás Karenina Anna leírásában nyer­te meg tetszését. Babos László fordítása B Az earópai űrkutatási szervezet (ESRO) képviselői a minap Párizsban közölték, hogy az első „európai" űrhajót már­cius 15 én lövik ki Kaliforniá­ban egy amerikai rakétával. • A montreali Vendom szín­házban március 3-án adták át Pavel Procházka prágai rende­zőnek az EXPO 67 rajz- és báb­filmek nemzetközi versenyén nyert arany nagydíjat. H Hanglemez-fóliákból álló „hangos naptárt" hoztak forga­lomba az Egyesült Államokban. Amikor az előző napi fóliát le­tépik, egy kellemes hang közli a nap adatait, és elénekel egy slágert. SZU LÖK, NEVELŐK FÓRUMA Anyu, mit csináljak? NEM EGYSZER hallottam már aggódó édesanyáktól, hogy há­rom-négy éves kislányuk, vagy kisfiúk, nem tud mit kez­deni az Idejével, nyűgösködik, nyafog és egyre azt kérdezge­ti: Anyu, mit csináljak? Minden kisgyermek életszük­séglete a mozgás. Elénk benne a cselekvési vágy, lelkesen vál­lal erőfeszítéseket, boldogan segít mindenben. Kizárólag a helytelen nevelés következmé­nye, ha a gyermek kényelmes­sé, lustává vagy unatkozóvá válik. A fiatal édesanyák gyak­ran abban a meggyőződésben élnek, hogy gyermekük nevelé­se a legjobb úton halad. Egy­két helytelen megnyilvánulás azonban már elég ahhoz, hogy rájöjjenek: a nevelés bonyo­lultabb feladat mintsem gon­dolták. LEGYEN A GYERMEK tevé­keny! — hallják az iskolásko­rú gyermekek szülei a szülői értekezleten. Igen, de milyen is az igazán tevékeny gyermek? Lackó például képes a padlón hason fekve órák hosszat el­játszogatni kis autóival, s a fiókban talált számtalan lim­lommal (gombok, hajcsavarók, ruhacsipesz, dobozok, stb.). Egyedül játszik, senkitől se kérdez semmit. A hozzá inté­zett kérdésekre sem válaszol. Ilyenkor még az evés is mellé­kes számára. Jucika az ellenkezője Laci­nak. Állandóan anyja körül sün­dörög, készségesen segít az edény- vagy portörlésben. De játszani nem szeret és nem is tud egyedül. Akkor boldog, ha szülei leülnek vele játszani, s a játékötleteket is ők talál­ják ki, a szülők. Egy édesanya pedig arról panaszkodott a napokban, hogy az ő fiát nem lehet a szoba négy fala között megtartani. Nagyon szeret ját­szani, de csak mozgást igénylő játékokat. Szaladgál rollerezik, hintázik, ugrál stb. Emellett nem fogy ki a kérdezni és me­sélnivalóból. HÁROMÉVES KORA KŰRÜL a gyermek új fejlődési szakasz­hoz érkezik. Értelme, érdeklő­dése magasabb színvonalra emelkedik, személyisége meg­változik, felfedezi, hogy önálló lény. Cselekedeteivel is ezt bi­zonyítja: egyedül akar enni, öltözködni, általában akaratát nyilvánítja. Mindinkább részt szeretne venni a felnőttek éle­tében. Játékaival is a felnőttek tevékenységét, viselkedését utá­nozza. öt-hatéves korára a gyermek eljut a képzeletbeli szerep átéléséig, az utánzáshoz hozzáadja saját érzelmeit, tö­rekvéseit, gondolatait. Ami a felnőtt életében a mun­ka, az a gyermeknek a Játék. A játék komolyan vevése, a belefeledkezés képessé teszi a gyermeket a nehézségek leküz­désére. Például, ha egy játék­kocka-építmény Ismételten ösz­szedől, vagy a törött autó rako­dás közben szétesik, nem hagy­ja abba a játékot, hanem vala­hogy segít magán. Nem tart­hatjuk tehát haszontalan idő­töltésnek, vagy egyszerű szó­rakozásnak a gyermek játékát. A játék igen fontos szerepet tölt be a gyermek fejlődésében, mert játék közben erősödik a gyermek számos jellembeli tu­lajdonsága: akarata, önuralma, kitartása, fejlődik megfigvelő képpessége, képzelete, logikus gondolkodása, s játék közben alakulnak ki a közösségi ma­gatartás csírái. AZ EDDIGIEK ALAPJÁN könnyen megállapíthatjuk, hogy Lackó az igazán tevékeny gyer­mek. Hiszen a három közül ő tud elmerülve önállóan „al­kotó módon" játszani. De dol­gozni szeret-e? Övodás korban a játék és a munka még nem választható külön. A játékban sok a munkaelem, de ez a gyermeket szórakoztatja. A harmonikusan fejlődő óvodás gyermeknél mind a munka, mind a játék fontos szerepet tölt be, de első helyen mégis a játék áll. Ha a gyermek nem tud egyedül játszani, annak komoly oka van. Az egyik az lehet, hogy a szülők túlságo­san gyámkodnak felette, nem szoktatják önállóságra, illetve engednek a gyermeki zsarno­koskodásnak és vállalják a játszótárs szerepét. A másik okq az lehet, hogy a szülő nem foglalkozik eleget gyermekével, hogy türelmetlenül lerázza ma­gáról. Az Ilyen gyermeknek hiányzik az édesanyja, úgy ér­zi nem szeretik őt eléggé. Ai landó szorongást érez, s nem tud önfeledten, belemélyedni a Játékba. A gyermek egészséges fejlő­dése érdekében biztosítanunk kell, hogy minden nap jusson elég ideje, a nyugodt játszás­ra. Legyen a lakásban egy zúg ami az ő birodalma, ahol já­tékát csak igazán fontos okok miatt zavarjuk meg. Lehet, hogy egy kissé furcsán hang­zik, de fölösleges a gyermeket sok-sok drága Játékkal elhal­mozni. Ilyen esetben Játéka kapkodó lesz, mert mindennel egyszerre szeretne foglalkozni. Olyan játékot vegyünk neki, ami legközelebb áll egyénisé­géhez, érdeklődési köréhez, s ami szintén fontos, korának megfelelő legyen a játék. AZ ISKOLÁS GYERMEKEK­NÉL gyakran fordul elő, hogy unatkoznak. E lelki restségnek sokféle oka lehet: nyomasztó környezet, szellemi élmények hiánya, vagy valamilyen lelki sérelem. Az ilyen gyermeket a passzivitásból mielőbb ki kell vezetnünk. Fontos, hogy a szü­lői ház és az iskola a gyermek első bontakozó érdeklődését, tehetségét, alkotókedvét észre­vegye és méltányolja. Ha vala­kiben különösebb hajlam nyi­ladozik, segítsük elő kibonta­kozását. Nincs olyan tanuló, akinek ne lenne valamilyen ér­deklődése. Segítsük hozzá, hogy minél nagyobb örömét lelje e kedvtelésében, s leg­alább e téren minél több siker­élményben legyen része. Ha például a gyermek szereti a kémiát, otthon is kísérletezik, ne tiltsuk el tőle, hanem a ve­szély elhárítása érdekében ma­gunk ls segítsük e tevékenysé­gét. Vagy ha a gyermek a zene iránt vonzódik, ne sajnálja tőle a szülő a hangszer árát, vagy a zenei oktatás költségeit. Ugyanez vonatkozik a sportra is. Vegyük meg a gyermeknek azt az igen áhított sílécet vagy korcsolyát, hiszen a szabad le­vegőn űzött sport az egészség alapja. A tanulók szabad idejét a leg­hasznosabban a természetben való mozgással, testneveléssel, sporttal tölthetjük ki. A fiatal szervezet számára a mozgás nélkülözhetetlen. Erdős vidé­ken hasznos munkát végezhet­nek a tanulók, ha segítenek az erdésznek az erdei állatok ete­tésében. Ha van hó, az erdőbe sítalpon mehetnek, útközben megismerkednek az erdei ál­latok lábnyomaival, megtanul­nak tájékozódni a természet­ben, stb. Falvakon és a váro­sokban segíthetnek a hó elta­karításánál, s az udvarokon, az utcákon létesített Jégpályák kiváló lehetőséget biztosítanak a korcsolyázáshoz és a jégko­rong-játékhoz. A hosszú téli estéket olvasás­sal, bélyeggyűjtemény rende­zésével, rajzolással és társasjá­tékokkal tölthetik el a leg­kellemesebben, bár maradandó élményt jelent számukra, ha a nagyszülők, vagy szülők meséit, történeteit meghallgathatják. Ma már csaknem minden ház­ban ott áll a csodálatos doboz, a tv, amely estére maga köré csábítja a család apraját-nagy­ját. De ne engedjük meg a gyer­mekeknek, hogy a felnőttek ré­szére sugárzott adást nézzék, mert ezzel kedvezőtlenül befo­lyásolhatjuk fejlődésüket. A SZÜLŐ FELADATA, hogy gyermekét megtanítsa idejével helyesen gazdálkodni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy bevon­juk őt a házimunkák elvégzé­sébe. Ha a rossz idő miatt nem sportolhat, nem szaladgálhat a szabad levegőn, bízzunk rá né­hány ház körüli teendőt: szed­je le az asztalt, segítsen mo­sogatni, gondozza a szobanö­vényeket, porszívózzon, törölje le a port, stb. Egy a fontos: úgy irányítsuk gyermekünk te­vékenységét, hogy élményekben és örömökben gazdag legyen 1967. III. 8. minden napja. NÉMETH DEZSŐ Csernő

Next

/
Thumbnails
Contents