Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-08 / 67. szám, szerda

B

ármerre járok Afrikában, lepten-nyomon találkozom vele. Feje tetején batyuba kötött szegénysége, hátán talán egyetlen öröme és gazdagsága, a gyermeke. Az accrai Makola Piacon százával kofáskodnak az asszonyok. S velük ezernyi kisebb-nagyobb gyermek. Hancúroznak a porban és a piac szemetében. Szemre egészségesek és vidámak. De csak szemre. A statisztikai kimutatások szerint hatvan százalékuk meghal, mielőtt elérné a kétéves kort. Vagy azért, mert gyengén táplált, vagy mert valamilyen betegséget örökölt szüleitől. Az afrikai anya annak ellenére, hogy a gyermek súlyos terhet jelent számára, mindent elkövet, hogy változtasson ezen a tragikus helyzeten Sehol a világon olyan hosszú ideig nem nevelik anyatejen a gyermeket, mint Afrikában. Olyasmit is láttam már. hogy két és fél éves gyermek még szopott. Az afrikai nagyvárosok forgalmasabb útvonalain kéregető koldusok között gyakori az anya. Ott ül a járdaszélen. Egyetlen szó, vagy arckifejezés nélkül, esdekelve nyújtja kezét a hozzá hasonlóan szegény, vagy tehetősebb Járókelő felé. Kevés esélye van arra, hogy nagyobb pénzadományhoz jusson, hiszen a pénzes embe rek nem gyalog, hanem autón közlekednek Afrikában. S ha időnként ki is szállnak a kocsiból, úgy tesznek, mintha észt-e sem vennék a szegénységet. Azt tanulták az európai, a londo ni és a párizsi egyetemeken, hogy amíg a világ világ, mindig lesz gazdag és szegény ember. S hogy a kéregető anya? Ki veszi ezt észre? Igaz, hogy az anya mellett elterített, elnyűtt gyékénydarabon békésen szendereg a forró napfényben kisgyermeke. Néha felsír. Éhes. 'Ilyenkor az anya abbahagyja a kéregetést. Megszoptatja gyermekét. Az esetek többségében csak megszoptatná. Maga is éhes. Nincs teje. Talán sehol a világon nincs annyi leányanya, mint Afrikában. Nem mintha az afrikai erkölcsök lényegesen lazábbak lennének, mint a ÉLIÁS BÉLA ACCRAI LEVELE világ többi részén. Afrikában is szent a család és tiszteletben tartják a házasság intézményét. Ennek ellenére még csak beszélni sem lehet a nők és a férfiak egyenjogúságáról. A férfi ősi joga, hogy a házasság megtörténte előtt megbizonyosodjék róla, termékeny-e a jövendőbeli asszony. Ha szül neki egy egészséges gyermeket, lehetőleg fiút, akkor bebizonyította anyaságra termettségét. A becsületes férfi ilyenkor minden további bizonyítgatás nélkül feleségül veszi a már leányanyát, jócskán vannak azonban az afrikai férfiak között, akik léhák és könnyelműen felelőtlenek. Ha időközben valaki más tetszett meg nekik, akkor faképnél hagyják a megejtett leányt. Az ő dolga, hogyan . neveli fel gyermekét. S minthogy az afrikai országok nagy többségében ismeretlen fogalom a tartásdíj, a szerencsétlen leányanya rendsze rint magára marad gyermekével. Jobbik esetben visszamegy a családjához és törzséhez, s eltengődik valahogyan. A könnyelmű férfi pedig éli világát. Francissal, egy glianai fiatalemberrel a közelmúltban találkoztam. Régebbről ismerem. Istenfélő, szerény emberke. Foglalkozására nézve háziszolga. Keresete havi tíz font. Három fonttal több, mint egy jó szakmunkásé. Szomorú képpel közölte, hogy a „girlfriend"-jének (ba rátnő, szerető) gyermeke lesz. Nem vagyok benne biztos, hogy tőlem. Ezért várok. Egyelőre nem veszem feleségül, de pénzt sem adok neki. Boldoguljon úgy, ahogyan tud. Ha majd meglesz a gyermek, megnézem. Ha rám hason lit, akkor elvállalom. Ha nem, nem. Egy másik ezúttal lagosl ismerősöm pénzt kért tőlem köl csön. Mire? Bepereltek. Fizetnem kell. Hosszas faggatás után derült fény a rejtélyes ügyre Csukv barátom házasságot ígért barátnőjének S elkövette azt a jóvátehetetlen hibát, hogy ezt a leány szülei előtt tette. S az ilyen ígéret minden törvénynél kötelezőbb Afrikában. Most gyermeke lett a leányzónak. Csukvnak pedig esze ágában sincs elvenni feleségül a fiatal anyát. Már jóideje egy másik leánynak csapja a szelet. A leányanya szülei beperelték Csuk vot. A bíróság háromszázhatvan font kártérí tést ítélt meg. Csukv. akinek jó állása van, átkozza a női nemet és részletekben fizet. Köz ben azon töri a fejét, hogy mostani „glrlfried"jét el kellene venni feleségül. A lány ugyanis a rendőrségnél dolgozik, s jói keres. Ahogv Csukvot ismerem, a cél szentesíti az eszközt elmélet alapján tudatosan arra készül, hogy a büntetést az újabb lánnyal fizettesse meg. S ha befejeződik a törlesztés, ezt is faképnél hagyja. Az afrikai anya és általában az elnyomott, hát térbe szorított és semmibevett afrikai nő nem egykönnyen törődik bele sorsába. Számos afrika; országban már szervezkednek a nők. Komolv nőmozgalom alakult ki Tanzaniában, Guineában Maliban, Ugandában stb. Ezekben az országok ban a demokratikus nőszervezetek politikai té nyezőkké váltak. Az afrikai országok vezető politikai pártjai ma már nehezen tudnak elképzel ni választási győzelmet a nők millióinak meg nyerése nélkül. Az afrikai politikai megmozdít lásokban sokkal többet jelentenek a lányok és az asszonyok. Nem nehéz megjósolni, hogv nincs messze az idő, amikor az afrikai anyák is elfoglalják az őket megillető rangos helyet a társadalomban. Ez azonban nem minden. A ran goii kívül emberhez méltó megélhetési lehető ség is szükséges. Szomorú szívvel járom az afrikai városok utcáit s nézem a kéregető, a véres verejtékkei dolgozó és küzdő anyákat. Talán eljön az idő amikor ez az afrikai „exotikum" is a múlté lesz. Az afrikai anyát manapság gyötrő gondokkal egyiitt. JARMILA NEMEČKOVA DELHI LEVELE ŰlaCáCííazáö&m az indiai nafkfkei Az indiai nők — akár miniszterelnöki poszton áll, akár lefátyolozott arccal, úriasszony módjára él s egész nap a csarpájin ül vagy fekszik, és tízéves szolgálólánnyal mosatja lábát, vagy rosszabb sorsot viselve nehéz téglarakományt hordoz a fején, akár diáklány, akár Írástudatlan — jellegzetesen indiai nők maradnak, színfoltjai egy sokarcú országnak. Nem adhatunk egyértelmű választ arra a kérdésre, milyen a nők helyzete Indiában. Az alkotmány a férfiakéval egyenlő jogokat ad a nőknek. Indiában a nőknek előbb volt választójoguk, mint Franciaországban, a törvény értelmében azonos munkáért azonos bér jár a nőnek, mint a férfinak. Az élet, a szokások törvényei azonban szigorúbbak és keményebbek a köztársaság törvényeinél. Különösen szigorúak bizonyos társaság, réteg, vagy úgy tetszik — világi törvény által betiltott — kaszt törvényei. Valahogy az indiaiak természetéből következik, hogy türelmesek polgártársaik szokásaival és vallásával szemben, ugyanúgy a nőkkel szemben is. Egy indus kevésbé lepődik meg azon, hogy a miniszterelnöki tisztséget nő tölti be, mint egy európai férfi; ezt egyszerűen természetesnek tartja, ugyanakkor abban sem lát semmi kivetnivalót, hogy más indiai nőnek az utcán nem szabad fátyol nélkül járnia. A többnejűséget egyes arab államokban Is törvénv tiltja, de az indiai mohamedánnak négy felesége ts lehet, ha betartja Mohammed parancsát, s mind a néggyel egyformán bánik! Egy idegen, aki rövid időt tölt Indiában, kellemesen legelteti a szemét az iskolakapukból kiözönlő, ízléses, testhezálló öltözetű lányokon, míg fel nem világosítják, hogy ezek azért tanulnak, hogy jobb társadalmi helyzetbe kerüljenek, felsőbb társadalmi körökben találjanak maguknak férjet. Találkoztam azonban olyan fiatal nővel is, aki közgazdaságtant, politikai tudományokat tanított középiskolában. Intelligens, haladó szellemű, szép arcú teremtés volt. Ogy ismerkedtünk meg, hogy nagybácsijával, a szomszédunkkal egyszer felkeresett bennünket, inert megtudta, hogy csehszlovákiaiak vagyunk, ö mint a varsói VIT legifjabb indiai részvevője hazatérőben Prágában időzött, s azóta sem tudja elfelejteni fővárosunkat. Néhány hét múlva esküvőjére hívott meg bennünket. Néhány nappal ezelőtt szomszédunknál találkoztunk a lány szüleivel. Meghívtak fiatalabbik lányuk esküvőjére. Megkérdeztük, hogy van idősebbik lányuk. Megnyugtattak, hogy nagyon jól van, Bombayban él a férjével. — Es tanít? — kérdeztem. — Nem. Az anya azt válaszolta, a férj nem engedi, hogy a felesége tanítson. Tavaly azt hittem, ez a fiatal teremtés megtalálta élete párját, akivel munkáját is megoszthatja. Az anya viszont felvilágosított, hogy lányuknak ők találtak vőlegényt, de előre megINDIAI DIÁKLÁNY (A szerző felvétele) mutatták neki és megkérdezték, tetszik-e. Csak a lány beleegyezése után rendezték meg az esküvőt. A múlttal szemben határozottan haladást jelent a lány vagy a fiú beleegyezése a házassághoz olyan életárssal, akit a szülők szemeltek ki neki. Lehetőséget ad különösen a fiatal nőknek, hogy jobb helyzetbe kerüljenek a családban. A gyermeknevelésben különösen nagy jelentőségük van a tanult háztartásbelieknek. Ám olyan országban, amelynek lakossága több mint 70 százalékban írástudatlan, az ilyen nők sokkal jobban érvényesülhetnének a közéletben. Érdekes, hogy ezt elsősorban a középkorú nők ismerik fel. Megmutatkozott ez a legutóbbi választásokon is, mivel az ország történetében sohasem versengett ennyi nő a képviselői székért. Sokkal több nő indult jelöltként, mint férfi, noha a statisztika szerint Indiában több a férji, mint a nő. Az a törekvés, hogy az indiai nők részt követelnek az ország sorsának Irányításában, kedvező jel a jövőre nézve, mert a nők helyzete és részvétele az államvezetésben kétségtelenül az ország haladásának a tükre. m KÖNSZTANT Y1N PAUSZTOVSZKIJ Egyik éjszaka már olyan nagy volt a megrázkódtatás, hogy a csillagok elmozdultak, megkettőződtek a távcső tükrében. A hangok a part felől érkeztek, Méreaux kilépett a csillagvizsgáló vas-erkélyére és sokáig, fürkészőn nézte a hegyeket. Ugyanazt látta, amit mindig - havat; holdfényt, csillagokat, melyek egyenesen a szirtfokon guggollak, mint a jelzőtűz -, de sehol sem látott fehér porfelleget, a lavina rendes kísérőjelenségét. Leszólt a kertésznek: Matvej, nem hallott semmit? Úgy tetszik, lavina zúdult le a hegyről. — Kevés még a hó a lavinákhoz — válaszolta a kertész. — Füleljünk. Elhallgattak. A kert kőfalán túl egyenletes vízcsobogás hallatszott, mintha üvegre hullott volna. Zúgott a patak, amelyet itt-ott már jégtakaró borított. Sokáig tartott a csend. Azután súlyos robajlás gördült kelet felől, s a hegyeken visszaverődve elvonult nyugatnak és elhal Igatott. — Ez nem lavina, nem is hegyomlás mormolta a kertész. — Hát mi? — Messzehordó ágyú — válaszolta o kertész bizonytalanul. — Körülöttünk tombol a háború, de ide nem jön föl. Magasan vagyunk. Mi dolga itt a háborúnak? Méreaux-nak ekkor eszébe jutottak Nysted szűkszavú beszámolói a polgárháborúról, amely odalenn a völgyekben pusztítja az ódon városokat meg a parasztok szegényes földjeit. Eszébe jutott a sofőr panasza, hogy a városkában már csak asszonyok meg öregek maradtak, egyedül kell felraknia az élelmiszert az autóra és emiatt mindig elkésik. Eszébe jutott, hogy Teresa mostanában sokkal silányabb koszton tartja őket, mint azelőtt, de erre senki se vetett ügyet. Eltökélte, hogy most mindenre fényt derít. Bezárta az obszervatóriumot és lement a lakóházba. A csillagászok vacsoránál ültek. Az ebédlő kandallójának kéménye süketen ólmosan duruzsolt; ugyanúgy duruzsolt már sok-sok esztendeje. - Barátaim! - szólt Méreaux lihegve, elfúló hangon. Megállt az ajtóban és sietve tekerte le nyakáról meleg sálját. - Távoli ágyúzást hallok. A csillagászok fölkapták a fejüket. - Nysted! - folytatta Méreaux hangosan, izgatottan, és a csillagászok valamennyien hátranéztek, de nem Méreauxra, hanem valahová a sarokba, mintha semmiképp sem akarnák elhinni, hogy az erőteljes hang a beteg aggastyánból tör elő. - Nysted, kérem, mondja el részletesen, hogy mi történik. Nysted nem válaszolt. Órájára nézett, felállt és odament a rádióhoz. A többiek meglepetten figyelték. A kapcsolók fölé hajolt. A csövek megvörösödtek, izzani kezdtek, és szomorú férfihang szólalt meg: madridi utcai harcokról beszélt, légitámadásokról, sebesült, elnyomorodott gyermekek százairól. Alba herceg palotájának pusztulásáról; Velasquez és Ribera elégett festményeiről... A csillagászok némán haHgatták. A hang éppoly hirtelen elhallgatott, mint ahogy megszólalt. Mi a véleményük minderről? — kérdezte Méreaux a nagy csendben, de csakhamar megérezte, hogy kérdése nem egészen helyénvaló. Nysted lomhán visszament az asztalhoz. Leült, kihúzta magát, mintha valamire fülelne, két nagy kezével megmarkolta az asztal szélét. A hallgatást egy szürke öltönyös, aszott öregember törte meg, Dufour, a szeizmológus, aki közismert volt választékos stílusáról. — Valamennyien ostromlott várban érezzük magunkat áltól a naptól fogva; hogy feljöttünk ide a csillagvizsgálóba mondotta keserű mosollyal. Hegyek vesznek körül, amelyekben nincsen sem erdő, sem szén, sem vasérc. Hó és szelek ostromolnak bennünket. A világnak semmi köze hozzánk, nekünk semmi közünk a világhoz. Odalenn a völgyben őrjöngenek az emberek, de ide feljönni nincsen semmi okuk. Itt nincs egyéb, csak csillagok. A csillagokból pedig nem lehet fegyvert önteni, sem mérges gázokat kivonni. Semmit sem érnek a józan emberiség számára. Ezért vagyunk ml biztonságban. — Ne tréfáljon, Dufour — mondotta Nysted. — öt hónapja tart a háború. — Badarság, badarság recsegte Hervey, aki mindaddig hallgatott. Kortalan férfi volt; éppúgy lehetett negyvenévesnek nézni, mint hatvannak. - Engem csak az érdekel, hogy kesereghet egy felnőtt ember azon, hogy elégett egy darab vászon, még ha tarka színekkel volt is telefestve? Velasquez képeiről beszélek. Egész életemben a csillagokkal vesződtem, és ez megtanított rá, hogy ne izgassam magam semmiségekért. (Folytatjuk) 1967. III. 8.