Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-08 / 67. szám, szerda

Mari néni meglelte a fiát L

apunk február 25-i számában Mari néni a fiát keresi címmel cikket közöltünk, amelyben bemutattuk a 79 esztendős perbetei Uzsák Máriát, a kommunista feleségét, a hajdani vörös katona özvegyét, aki családja és saját élete kockáztatásával megmentette két német hadifogságból megszökött szovjet katona életét. Hónapokig rejtegette, táplálta, védelmezte őket. Anyjuk helyett anyjuk volt, mindent vállalt, amit egy asszony vállalhatott. Azóta több mint két évtized telt el, de Mari néni nem tudta feledni Pétert. Egyszerűen így hívta, így emlékszik ma ts rá: „Péter, az az áldott jó fiú. Már magyarul is tudott egy kicsit.. .* Aztán egy nap Perbetén is megjelentek a győzelmesen előre törő szovjet páncélos egységek katonái. Péter nyombon szolgálattételre jelentkezett.Ui*ákné még egyszer látta, omikor sebesülése után gyógyultan került ki a kórházból. Első útja akkor ts „Marina mamához" vezetett. Egymás sarkára léptejt az esztendők. Mari néninek nem moradt egyebe a reménynél, hogy Pétert még egyszer viszontláthatja az életben. A remény és egy cím. Péter édesanyjának a címe. Péter adta meg, ha netán mégis valami baj émé ... A cikk megjelenése utón két hét sem tek bele, amikor levelet hozott a posta: Pjotr Ceorgíjevics Povlovtól a Szovjetunióból. A messzeíöldrő! érkezett borítékban két levél volt.: egyik a szerkesztőségünknek, a másik Uzsák Máriának szólt Perbetére. Örökké éljenek a mamák „ Nagyon köszönöm, hogy az én •jó Marina mamámnak segítettek engem felkeresni — kezdődik a szerkesztőségünknek küldött levél. — Büszke vagyok rá, hogy nekem két anyám van: Tatjana Iljinyicsna nekem életet adott, Uzsák Mária pedig a háború idején megőrizte, megmentette az életemet. Ezerkilencszáznegyvennégy őszén történt. A németek visszavonultak. Minket, orosz hadifoglyokat az osztrák határ felé hajtottak. Iván bajtársammal (a családi nevére már nem emlékszem) sikerült megszöknöm., Hosszú hányódás után egy településre vetődtünk. A nevére már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy valahol Érsekújvár és Perbete között volt. Édesanyja tanácsára egy idevalósi lány, lakács Ilona vezetett el Perbetére Uzsák Jánosékhoz, Marina mamáékhoz. Engem maguknál tartottak, bajtársamat pedig egyik ismerősükhöz vitték, mivel abban az Időben nem lett volna könnyű két embert rejtegetni. A ház padlásán, szalmakazal alá épített rejtekhelyen vártam be az előretörő szovjet hadsereget. Negyvenöt január hetedikén a 33. tüzérdandár 502-es páncélos ezrede felszabadította Perbetét. Később az említett ezred kötelékében harcoltam csehszlovák földön. Április 14-én Brnó térségében megsebesültem, majd kórházba kerültem. Felgyógyulásom után, továbbszolgáltam és ezerkilencszáznegyvenhat őszén szereltem le. Jelenleg Sztavropolban lakom. Családos ember vagyok, feleségem oroszszakos tanárnő. Jurij fiam orvostanhallgató. Lena lányom az általános iskola hatodik osztályos tanulója. Családommal együtt örökké hálás leszek Marina mamának, férjének, János bácsinak, Takács Ilonának és édesanyjának. Ezek az emberek hazám, a Szovjetunió iránti szeretettől, hősiességtől, humanizmustól áthatva megmentették az életemet és Ivan bajtársamét is. A legmélyebb tisztelettel, földig meghajolok drága megmentőim előtt. Engedjék meg, hogy a Nemzetközi Nőnap alkalmából az Űj Szó közvetítésével jókívánságaimat tolmácsoljam Marina mamának, Takács Ilonkának, édesanyjának és a szocialista Csehszlovákia valamennyi asszonyának jó. egészséget, kaukázusi hosszú életet, sok sok' boldogságot és munkasikert kívánjak az új Csehszlovákia építésében. Süssön örökké a béke napja. Éljenek örökké a mamák. Őszinte tisztelettel: PJOTR GEORGIJEVICS PAVLOV Sztavropol — Szovjetunió Frőt, egészséget drága Marina mamám A másik levél Uzsák Máriának szólt. Beleegyezésével az alábbiakban ezt is közöljük: „A napokban levelet kaptam az Űj Szó szerkesztőségétől. Drága mamuskám, ez úton is sietek megköszönni, hogy azokban a nehéz időkben megmentette az életemet. A földig meghajolok maga előtt. Most röviden be számolok magamról... Azon a napon, amikor Perbete Jelszabadult, a délutáni órákban már Takács llonkáék falujában harcoltam. Negyvenhatban szereltem le. Utána dolgoztam és tanultam. Két főiskolát végeztem el. Negyvenhétben megnősültem. Tanjelügyelő vagyok. Édesanyám már nagyon öreg, a nővéremnél lakik. Mi jól élünk. De hogy vannak maguk? El még János bácsi? Hazatért a fiuk? Drága mamám! A nőnap alkalmából jó egészséget, sok, sok boldogságot kívánok. Még egyszer hálásan köszönöm, hogy megmentette az életemet. Erőt, egészséget, drága Marina mamám. Büszke vagyok rá, hogy nekem két mamám van. Sokszor csókolja szerető fia: PÉTER Drága fiam, Péter Engem ért az a megtiszteltetés, hogy papírra vethetem Mari néni válaszlevelének tartalmát. Idézem: „Leveledet megkaptam, drága Péterem, Látod azóta sem tudlak felejteni. Bocsáss meg nekem, érzelgős öregasszonynak. Az évek eljártak fölöttem. Már hetvenkilenc esztendős vagyok. Közel fél éve nyomom az ágyat. Elestem a múlt ősszel, azóta nem bírok lábra állni. Az öreg csont könnyen törik, de már nehezen forrad. Azt kérdezed, él-e még János bácsi. Nem fiam, már nem él. Még ötvenben eltemettem. Időelött sírba vitte a rengeteg megpróbáltatás. Es, hogy hazajött-e a fiam? Nem azért vitték el soronkívül a frontra, hogy hazakerüljön. jól tudod azt Te ís, hogy a kommunista gyermekének nálunk akkor el kellett pusztulnia, öt már elsirattam. De Téged még egyszer visszavárlak. Nem tudom, emlékszel-e még a Bandi gyerekre. Az unokámra. Tizenegy esztendős lehetett akkor... Ő hordta Neked az ételt és a füstölnivalót. így főbb volt. A gyerek nem tűnt fel a németeknek. Most látnád, milyen emberré cseperedett. Megbecsült traktorosa a szö vetkezetnek. Olyan házat épített, hogy ugyancsak. Ott az én kis viskóm szomszédságában. Más világ Járja itt már nálunk is. Ha teheted, gyere el mielőbb. Siess. Fogyóban már az én mécsesemben is az olaj. Nem tudható, mikor követem Jánosomat. ÖLEL ES CSÖKOL A TE MARINA MAMÁD Mari néni óhaja, vágya ma már a falu gondja. Levelével egyidőben egy másik is útrokelt Perbetérői. A falu vezetői írták Pjotr Georgijevics Pavlovnck. „Forró üdvözletünket küldjük Önnek Perbete lakossága nevében. Örülünk, hogy épségben, egészségben hazakerült. Fogadja szívből jövő köszönetünket azért, hogy a Vörös Hadsereg katonájaként részt vett hazánk felszabadításában, segített valamennyink számára elhozni a szabadságot, amelyért a mi falunkban is többen életüket áldozták. Kérjük Ont és kedves családját, legyenek mielőbb a vendégeink. Várja Uzsák Mária, az ön második mamája, várja Perbete egész lakossága. Boldogok lennénk, ha megmutathatnánk az új Perbeiét, hová jutottunk azóta, hogy a szovjet hadsereg elűzte a fasisztákat és velük együtt o régi világ nyomorúságát. A mielőbbi viszontlátásra: VARGEUCS RICHARD, a pártszervezet alelnöke, BENYÔ MATÉ, a HNB elnöke, NAGY FERENC, az EFSZ elnöke 1AK.AUS ILONKA, AMILYENNEK MEG PETER ISMERTE DIKÁCZ ANDRÁS AZ UNOK.* TAKACS IMRE: REM .. „ERRE KÍSÉRTÜK KÉE

lőző írásom után azzal tettem pontot, hogy talán sikerül valami! megtudnunk Mari néni Péterjéről. És most azzal a reménységgel búcsúzom, hogy Mari néni talán rövidesen viszontlátja, megölelheti őt. De miért is ne, ha egyszer annyian akarják. És akkor újból találkozunk majd Mari nénivel... Lehet, hogy erre a találkozásra már nem ic kell sokáig várni. Talán ... SZARKA ISTVÁN Levél a Kaukázusból • Akinek két édesanyja van • Örökké süssön a béke napja • Nőnapi üdvözlet a nagy szovjet földről • Gyere mielőbb fiam MARI NÉNI PÉTER LEVELÉT OLVASSA (Németh János felvételei) 4 BENYÖ MÁTÉ, A HNB ELNÖKE, A MEGHÍVÓLEVELET ÍRJA Megmutatjuk az űj Perbetét