Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-31 / 90. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések •••••••••••••••••••••• UJill K •••••••••••••••••••••o HÁZASSÁG OLASZ MÓDRA (olasz) Vittori De Sica, a nagyhírű olasz tilmművész Eduardo De Filippo Fílumena Marturano című színműve alapján készített íilmet. A több mint két évtizeddel ezelőtt bemutatott színdarab számos országban (nálunk is nagy sikert aratott, s nem kis szerepe volt abban, hogy De Filippo, a sokoldalú művész világszerte Ismert és elismert lett. Joggal lehetünk tehát kíváncsiak De Sica filmjére: mivel gazdagította, illetve mivel tette szegényebbé De Filippo darabját. Bár a rendező némileg módosította a cselekményt, filmszerű, Jobbára mai környezetben mozognak a szereplők, a lényegen mégsem sok változott. A Házasság olasz módra egy jól kivitelezett tarkabarka egyveleg, egy kis komédia, romantika, szentimentalizmus és egy kis társadalombírálat. Fílumena, a nápolyi utcalány és a gazdag Domenico Sorriano szerelmi viszonyának és különös egybekelésének kalandos története, fanyar humorú alapízzel, kevésTÁNC A MEDVE KÖRÜL sé meggyőző fordulatokkal és — a mindennapok valóságában — eléggé kivételes happy enddel. Mégis, nemcsak szórakoztató látványosság ez a film. Helyenként már-már elhisszük: valóban az ember megaláztatása, szimpla érzések kielégítésére szolgáló eszköznek vevése ellen emel vádat. S ez is érdem, még ha az állásfoglalás nem is következetes mindvégig. Am ugyanakkor baj, hogy nem következetes, és ezt nem ls tudjuk elfeledni még az ilyen félig igazi, félig más vígjátéknak sem. Sophla Loren (Filumena) és Marcello Mastroianni (Domenlko) játéka és egyáltalán jelenléte — bár ezúttal nem dicsérhetők egyértelműen és fenntartások nélkül — kétségkívül nagyban elősegíti a film sikerét. Tehetségükkel fokozzák De Sica művészetének hatását, még akkor is, ha a jeles rendező eredetiségben, újszerűségben és igényességben most nem remekelt különösebben. (szlovák) Stanislav Barabás szatirikus tragikomédiának, illetve komi-; kus balladának nevezte új filmjét. Az első inkább elfogadható, de az is csak akkor, ha a teljesen kívülálló szemével nézzük a filmet. S mert ezt semmiképpen sem tehetjük, ezért számunkra főként tragédia, és bármennyi humora ellenére sem komédia a Tánc a medve körül. Hiszen kicsinyes mindennapjaink valóságát, a látszatlehetőségek hajszolóinak ügyefogyottságát pellengérezi ki vidám, de bosszúsan vidám hangnemben. Nem eléggé pergő a ritmusa, humorán sem tudunk mindig mosolyogni, közömbösen hagyó, unalmas részek is vannak benne, a konfliktusok sem kivétel nélkül meggyőzőek, de kimondja, amit ki akar mondani, és szatírája éles elevenbe vág. Egy állatkert Igazgatójának furfangos ötlete támad: a szükséges devizát csalafintán megjátszott medvevadászattal akarja megszerezni. Az állatkert kimúlófélben levő medvéjének „Ieterítésére" nyugati uraságot szerződtetnek. Nagy huzavona és sok bonyodalom után végre a tett színhelyére érkezik mindenki, de a hallatlan turpisság az utolsó órákban mégis kitudódik. A botrány elkerülhetetlen, nem segít még az idegen vadász színlelt nagyvonalúsága sem ... Közvetve és közvetlenül is, sajnos eléggé tipikus ez a történet. És nemcsak a cselekménye, hanem — kivételektől eltekintve — találóan jellemzett figurái is, a kicsinyes akarnokok, a fennhéjázó, bürokrata üresfejüek stb. A film ötletességéért, kifejező alakjaiért kétségkívül a forgatókönyvíró Ivan Bukovčant is elismerés illeti, a főszerepet játszó Viliam Polónyit pedig azért, mert meggyőzően alakítja a rafinált leleményességében is korlátolt állatkert-igazgatót. Az ő játékával és — természetesen — a rendező művészetével hitelessé, elfogadhatóvá válik a film mondanivalója, az a mondanivaló, amelyet ajánlatos lenne — nem is keveseknek — megszívlelni. A FORRADALMAK TÖRTÉNETÉBŐL (olasz) Roppant munkára vállalkozott Tinto Brass, a fiatal olasz rendező. A világ valamennyi jelentősebb filmarchfvumát végigjárta, végigböngészte, hogy mozgalmas századunknak valóban legmozgalmasabb eseményeit, a forradalmakat bemutató filmjéhez a szükséges anyagot összegyűjtse. Néhány név és évszám a sok közül: Oroszország — 1905, 1917, Kína — 19C0, Líbia — 1911, Mexikó — 1911, Berlin — 1914, Versailles — 1918, Olaszország — 1921, Amerika — 1929, India — Gándhí, Sanghaj — 1929, Spanyolország — 1938, Algír, Kuba... Forradalom és ellenforradalom, háború és békevágy, nyomor és milliomosok, szenvedés és új élet, ábrázolás és kiáltás — a humanizmus nevében, az emberséges emberi világért. Ez Tinto Brass dokumentumfilmje. Lesújtó valóságkép, művészi igényű, tömören megszerkesztett, elrettentő Igazmondás a háborúk pusztításáról, de ugyanakkor kegyeletteljes és hódoló meghajlás az új történelmet formáló, bátor harcosok előtt. Tanulságos, értékes mű A forradalmak történetéből, noha következtetései, az alkotók szemlélete nem egyezik meg mindenben a miénkkel. Egyébként több olyan felvételt is tartalmaz, amelyeket nálunk még nem vetítettek.) HALÁL A FÜGGÖNY MÖGÖTT (cseh) Antonín Kachlik új detektlvfilmje egy primabalerína titokzatos halálával kezdődik. A prágai bűnügyi rendőrség csakhamar kideríti, hogy nem öngyilkosságról, nem is véletlen halálesetről van szó, hanem megfontolt, kegyetlenül kitervelt és végrehajtott gyilkosságról. A tettesek egy kábítószert csempésző nemzetközi bűnszövetkezet tagjai, akiket nálunk ls, az NDK-ban ís sikerül leleplezni. A film alkotói (Pavol Hefcman regényéből Antonín Kachlik és Vladimír Bor írt forgatókönyvet) bármennyire is eredetire (intelligens környezet, szerteágazó bűnügy) és izgalmas cselekménybonyolításra törekedtek, még a műfajon belül sem tudtak különöset alkotni. (szó) Sophia Loren ÉS Marcello Mastroianni módra című filmben. a Házasság olasz Merre tart az újítómozgalom? Mi szegte kedvét Ötletek nemcsak a rajzoló asztalánál születnek az újítóknak? A tudományos-műszaki haladás fő forrásai elsősorban a különböző területeken működd kutató- és fejlesztőintézetek, amelyekben legnagyobb részt összpontosul a társadalom szellemi alkotó bázisa. Ezek az Intézmények a tudomány fejlesztésével, felfedezésekkel forradalmi módon befolyásolják a termelőerők fejlődését. ALKOTÓ KEZDEMÉNYEZÉS A műszaki fejlődésben, a szervezésben, egyszóval a termelés gazdaságosabbá tételében azonban jelentős szerepe van az újítómozgalomnak is. Elsősorban a gyakorlati tapasztalatok felhasználására épül, párosulva a munkások és mérnöki-műszaki dolgozók elméleti ismereteivel. Az újítók az új technika hivatásos alkotóival összehasonlítva a termelés fejlődésének evolúciós erejét képezik. Az újítómozgalom termelési, műszaki és szervezési jellegű újításokat foglal magában, amelyek lehetővé teszik az ismert technika, technológia és termékek tökéletesítését, a berendezések, nyersanyagok, üzemanyagok, energia, munkaerő jobb kihasználását, esetleg a munkakörnyezet javítását, az Irányítás, az anyagi-műszaki ellátás, a normázás tökéletesítését. Az újítómozgalom tehát széles teret nyit a dolgozók alkotó kezdeményezésének a termelés tökéletesítésében, a jobb munkakörnyezet kialakításában. Éppen az újítómozgalom tárja szélesre a kaput minden dolgozó előtt, hogy alkotó módon érvényesítsék tapasztalataikat és elméleti-műszaki ismereteiket, melyeket gyakran munkahelyük jellege miatt nem tudnak közvetlen a munkájukban érvényesíteni. ANYAGI ÉS ERKÖLCSI HASZON Az újítómozgalom konkrét eredményei anyagi értéket képviselnek. Hasznot jelentenek az egyénnek, a vállalatnak és a társadalomnak, nem beszélve az ilyen munkasiker erkölcsi értékéről az újítók részéről. Az újítási javaslatok vállalatonként eltérő, s ugyanabban a vállalatban is időszakonként változó gazdasági hasznot hoznak. Ez a vállalatok eltérő jellegéből, műszaki színvonalából, a dolgozók szakképzettségi összetételéből adódik. Sok függ a munkások és technikusok együttműködésétől, a motívumoktól, az értékelés Ismérveitől, amivel szorosan összefügg az alkotó aktivitás anyagi ösztönzése. Általában megállapíthatjuk, hogy ahol az újítóknak kellő figyelmet szentelnek és a mozgalmat céltudatosan Irányítják, ott eredmények is születnek. A figyelem megnyilvánulhat abban, hogy például előadásokat tartanak a tudomány és technika újdonságaiból, látogatást szerveznek korszerű technológiával és technikával berendezett üzemekbe, mégpedig nemcsak otthon, hanem külföldön is, ami ösztönzést ad alkotó újításokra, műhelyt rendeznek be az újítók számára a szükséges felszerelésekkel, irodalmat biztosítanak, témákat és feladatokat adnak az újítóknak célprémium kitűzésével stb. Az újítási Javaslatok gazdasági haszna a legmeggyőzőbben bizonyítja az újítómozgalom fontos helyét a népgazdaság fejlődésében. A gazdasági hasznot legjobban látni azokról a feltételezett megtakarításokból, amelyek az újítási javaslatokból tűnnek ki. Ezek a megtakarítások az utóbbi években évi 1 milliárd korona körül mozogtak. 1953—1965 között mintegy 15 milliárd korona hasznot jelentettek. Az újítóknak kifizetett jutalmak az utóbbi években évi 90 milliót tesznek ki. Az említett 13 évben 877 millió koronát fizettek ki ilyen elmen. Az újitómozgalomból tehát nemcsak a társadalomnak, hanem az egyénnek is haszna van. Az erkölcsi jutalom azonban sokszor fontosabb, tekintve, hogy az anyagi érdekeltség a jutalmak formájában viszonylag alacsony. Az erkölcsi haszon persze koronában nehezen kifejezhető. CSÖKKEN AZ ÉRDEKLŐDÉS . Az elmondottakból egyértelműen kitűnik, hogy az újítómozgalom támogatása indokolt, hiszen nagy anyagi és erkölcsi hasznot hoz a társadalomnak és az egyénnek. Sajnos az utóbbi években a dolgozók érdeklődése csökken. 1961-ig minden évben növekedett az újítások száma, s ezzel a megtakarítások és a jutalmak öszszege is. Azóta viszont a mozgalom gyengül. Az újítók kezdeményezésének csökkenése következtében a népgazdaság évente jelentős potenciális hasznot veszít. Igy például csak 1962—1965-ben -. a megtakarítások 1961. évt szintjéhez mérten — 1,7 milliárd korona veszteség keletkezett. A veszteségekkel az egyes üzemekben is hasonló a helyzet. Az újítók aktivitását több tényező gyengítette. Egyrészt a régi irányítási rendszerből fakadtak, másrészt a jogi előírásokból, melyek végső soron gyengítették az újítómozgalomról való gondoskodást. Sok esetben elkedvetlenítette az újítókat az, hogy a dolgokat úgy tüntették fel, mintha a jutalmak nagyok lennének a konkrét haszonhoz képest. Ha talán előadódott ls ilyen helyzet, akkor azért, mert az újítási Javaslatokat sok huza-vonával és megkésve alkalmazták. Ez egyébként a további ok. Az új irányítási rendszerben az eddiginél fontosabb az újítók mozgalmának felkarolása. Gyakorlati eredmények azonban csak akkor születhetnek, ha a kezdeményezést gátló akadályokat határozottan és gyorsan felszámolják, s felfogják a mozgalom igazi Jelentőségét ma, amikor a vállalatok magukra keresnek. Az alkalmazott újítási javaslatok nagyban javíthatják a gazdálkodási eredményeket, tehát a személyes jövedelmeket ls. Az újítómozgalom fontosságát másutt ls látják. Sőt a nemzetközi összehasonlítás tükrében dolgozóink alkotóerejét keveset használjuk ki. Nálunk az újítómozgalom legsikeresebb évében (1962-ben) a nehéziparban 200 újítási javaslat jutott 1000 alkalmazottra, míg Angliában 1964-ben 250, az Egyesült Államokban 330, a francia Peugeot üzemben 380, az osztrák Semperit vállalatban 300. Ez ls bizonyítja, hogy a műszakilag legfejlettebb termelésben ls mindig elég tökéletesíteni való akad. E rövid ismertetésből is kitűnik, hogy az újítómozgalom a termelés fejlesztésének egyik fontos forrása. Ezért minden vállalat legsajátosabb érdeke, hogy a dolgozók kezdeményezésének ezt a formáját kellőképpen felkarolja. MILAN KODA/ mérnök, a közgazdaságtudományok kandidátusa Hogyan alakul a munkaerőmozgás Az új munkatörvénykönyv alapján az alkalmazottnak a felmondáshoz már nem szükséges a JNB beleegyezése, s az okot sem kelli feltüntetnie. Ez az intézkedés aggodalomra adott okot, hogy tömeges munkásvándorlásra kerül sor, s így a termelési feladatok teljesítése veszélybe kerül. Az Állami Tervbizottság figyelemmel kíséri a munkaerőmozgást a legfontosabb ágazatokban, és eddig tömeges elvándorlást nem tapasztalt. A vizsgált szervezetek felében volt nagyobb a munkások elvándorlása 1966-ban, mint a megelőző évben. A többi szervezetben alacsonyabb volt, Eagy változatlan szinten maradt. Nagyobi} elvándorlás tapasztalható az ostravai szénkőrzetben, ahof a munkások létszáma 3,3 százalékkal csökkent. Ezt azonban pozitívan kell értékelni, mivel a bányák kevesebb számú munkással akarják teljesíteni a feladatokat. Nemzetközi munkaerő-vándorlás Nyugat-Európában 1965-ben az NSZK-ban 1,2 millió, Franciaországban 1,1 millió, Svájcban 720 ezer, Hollandiában 59 ezer külföldi munkás dolgozott. Ma Svájcban a foglalkoztatottak 31,4 százaléka, Franciaországban 7,8, Belgiumban 5,8, az NSZK-ban 5,4 százaléka külföldi. A nagyarányú munkaerő-vándorlás azzal magyarázható, hogy a második világháború után nagyobbodott a termelőerők, az ipar koncentrációja és a munkaerőforrások területi elhelyezkedése közötti eltérés, ezeknek egyensúlybahozatalára legjobb megoldásként a munkaerő Importja ajánlkozott. A tejlett nyugat-európai országokban nagy ipari gócok alakultak ki, amelyek állandó szívóhatást gyakorolnak az országon belüli népességre, és ha az országon belüli munkaerőforrás nem elégíti ki az igényeket, ez a szívóhatás országhatárokon túl is terjed. Az első lépés, amely a nemzetkőzi munkaerőmozgást megindította, a Montanunió megalakulása volt, amely a szén-, a vas- és acéliparon belüli munkaerőt mobillá tette. Először mintegy száz szakmában hirdették meg a szabad vándorlást a montánlparon belül. Ezt követte a Közös Piac megalakulása 1958-ban. Az 1981. szeptember l-l rendelkezés törvényesen is szabaddá tette a Közös Piacon belüli munkaerő-vándorlást, és egyben Jogilag szabályozta a munkavállalást, a munkavállalók jogait és kötelességeit. Az ldegan munkaerők szerzésére munkaerő-toborzás ls folyik. Ennek alapvetően két módját figyelhetjük meg: léteznek állami mnnkaerő-toborzú irodák, de esetenként — és nem is ritkán — spontán mődon maga a vállalat toboroz munkavállalókat. Több nagyvállalat saját toborzó irodákat tart fenn külföldön, esetleg munkások szerződtetésére toborzókat küld. A külföldi munkások alkalmazásának három fő típusa alakult kl: 1. Szezonmunkások. Meghatározott időtartamra szerződtetik őket, rendszerint a vállalat maga toborozza külföldön a számára szükséges embereket. Svájcban 19B5 januárjában 55 ezer szezonmunkás dolgozott, mintegy 10 százaléka az összes külföldi munkásnak. 2. Határ menti munkások. A vállalatok üzemeiket az országhatár mellé telepítik, mivel országon belül ninc:; elég munkaerő, és ide a szomszédos országokból Járnak át dolgozni az emberek. S. Állandó munkások, akik a munkát adó országban állandó tartózkodási engedéllyel rendelkeznek. A külföldi munkás tehát munkaalkalmat és esetleg magasabb bért keres és talál a fejlett tőkésországokban. Hátrányosabb helyzetben van azonban az előrejutásban létfenntartása többe kerül egy idegen országban, nem ismeri a nyelvet, foglalkoztatása bizonytalanabb, mint a hazai munkásé, családi helyzete rosszabb, és a lakáshelyzet sem mindenütt megfelelő. A külföldieket foglalkoztató államnak azért előnyös az idegenek foglalkoztatása, mert növeli az előállított társadalmi termék mennyiségét és a nemzeti jövedelmet. Hátrányos viszont abból a szempontból, hegy a külföldi munkások nagy száma kihat az ország mezőgazdasági importjára, hiszen a fejlett országok élelmiszereik jó részét behozzák. Gond a nemzetközi pénzátutalások növekedése is. Mindkét jelenség visszatükröződik az országok fizetési mérlegében. Ez az oka elsősorban annak, hogy egyes országok direktív állami intézkedéseket hoztak a külföldiek számának csökkentésére. Ezek az Intézkedések egyben a nemzeti érdeket féltő aggályok levezetését is szolgálják. 1987. III. 31