Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-30 / 89. szám, csütörtök

PLUSZ és MÍNUSZ T

Ä"?y« - AZ OLVASÓ HOZZÁSZÓL NEM PIHENÜNK BABÉRJAINKON Az ember életében nem ritka az olyan pillanat, amely nemcsak az egyén szempontjából, hanem a hozzátartozók, egy egész kis közösség szempontjából is nagy jelentőséggel bír. A komáromi VNB mellett működő polgári bizottság 11 tagja arra törekszik, hogy ezek a pillanatok feledhetetlenek legyenek. Igyekezetük elnyerte méltó jutalmát. Felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság versenyt írt kl, amelyben sikerült elérnünk a második helyet. Figyelmünket leginkább három, ma már hagyományos ünnepségre összpontosítjuk: az újszülöttek névadó ünnepélyére, a házasságkötésre és a polgári temetkezésre. Természetesen más jelentős eseményekről sem feledkezünk meg. Ilyenek például a személyazonossági igazolvány átadása, az ezüst- és az aranylakodalmak, az öregek napja stb. A legnagyobb nehézségeket a polgári temetések megszervezésében kell leküzdenünk. Sajnos, anyagi fedezetünk nem teszi lehetővé, hogy méltó keretet biztosítsunk ennek az aktusnak. Abban az esetben, ha az elhunyt még munkaviszonyban volt, a munkaadó biztosít zenét, de a nyugdíjasoknál a VNB erre nem mindig képes, így született meg az az ötlet, hogy a temetőben hangszóró segítségével biztosítsunk zenét. A megvalósításra még nem került sor, mérlegeljük a javaslatot, mivel ez távolról sem olyan hatásos, mint az eredeti zene. Eléggé fájdalmas, hogy sok esetben — itt nemcsak a temetésre, hanem a különböző jubileumokra is gondolok — a munkaadó vagy a szakszervezet képviselője nem vesz részt az aktuson. Ez főként a hajógyárra és a Agrostrojra vonatkozik. Örömmel fogadnánk, ha munkánkba nemcsak a nőszövetség tagjai és az ifjúság, hanem a többi szervezet is bekapcsolódna. Az elért siker után nem kívánunk megpihenni habárainkon, hanem még nagyobb erőfeszítéssel igyekszünk munkamódszereinket kibővíteni, tökéletesíteni, tevékenységünkbe bevonni az üzemeket is. }. Keszánová — Horová, a komáromi PB alelnöke A HALOTTHAMVASZTÁS LEHETŐSÉGÉT Kl KELL BŐVÍTENI Március 10-én Sándor Vera tollából olvastam azt a hozzászólást, amely a halotthamvasztással, az urnatemetőkkel foglalkozik. A felsorolt tények valóban azt bizonyítják, hogy ez a temetkezés leghigiénikusabb módja. Kívánatos volna, ha nálunk ls minél hamarább, tömegesen megvalósíthatnánk a krematóriumi szertartásokat. A halottégetés régen ls ismeretes volt. Néhány évvel ezelőtt Čierna nad Tisou-ban dolgoztam, ahol egy nap a homokbányában 80 egyforma agyagedényt találtunk, amelyek a régészek szerint elégetett emberek porát tartalmazták. Nem messze ettől az urnatemetőtől fölfedték a „hamvasztó gödröt" is. Azt gondolom, hogy a Szlovákiában létesítendő egyetlen bratislavai krematórium nem oldja meg ezt a kérdést. Az emberek körében eléggé népszerű a halotthamvasztás, csakhogy a lehetőségek minimálisak. Mert ilyen körülmények között a krematóriumi temetkezés nagy anyagi megterhelést jelent a gyászoló családnak. Ha például Košicén is építenének egy krematóriumot, akkor a kelet-szlovákiai kerületben, legalább részben sikerülne biztosítani a temetés méltó, ünnepi keretét. Szinte bizonyosra veszem, hogy ha a halotthamvasztás annyiba kerülne, mint a rendes temetés, akkor minden különösebb propaganda nélkül népszerűségnek örvendene. Feltételeket kell tehát teremtenil Ez nagy segítséget jelentene a polgári bizottságoknak is, mivel fölöslegessé válna minden esetben külön-külön megszervezni a halottbűcsúztatást, a szervezés oroszlánrésze a krematórium Igazgatóságára hárulna. Az esztétikai és etikai hatásról nem ls beszélek. A krematórium köré létesítendő urnatemető sokkal rendezettebb, egyöntetűbb lehetne, mint a mai temetők. Karbantartásukra is nagyobb gondot lehetne fordítani. Matyi József, Rad az ipari tanulóknak Tapasztalatok a rimaszombati járásból Az elmúlt esztendőben a Rimaszombati Járási Szakszervezeti Tanács, együttműködve a CSISZ járási bizottságával, megszervezte az ipari tanulók képviselőinek aktíváját és ennek keretében 285 ipari tanuló ankétját. Ezt megelőzően az egyes üzemekben ellenőrizték, milyen figyelmet szentelnek az ipari tanulóknak egyrészt a gazdasági szervek, másrészt a szakszervezet és a CSISZ. Mindkét aktíva, az ellenőrzés során szerzett tapasztalatok, az ankét eredményei, valamint az ipari tanulókkal folytatott- beszélgetéseken elhangzott észrevételek arról tanúskodtak, hogy sem a szakszervezet alapszervezetei, sem pedig a gazdasági szervek nem szentelnek a fiataloknak megfelelő figyelmet. Inkább az ifjúság fogyatékosságai bírálóinak szerepében lépnek fel, ugyanakkor azonban megfeledkeznek érdekeiről, kedvteléseiről és szabad idejük jobb felhasználásának megszervezéséről. Egyebek között az is megmutatkozott, hogy a fiatalok nevelése és szakmai felkészítése nem áll a kívánt színvonalon. Ennek több oka van. A legfőbb ok: a szakmai kiképzés mestereinek hiányos pedagógiai felkészültsége. Komoly fogyatékosságok mutatkoznak az ipari tanulókról való munkán kívüli gondoskodás terén ls. Az ankét bizonysága szerint a tornaijai gép- és traktorállomás ipari tanuló központján kívül az ipari tanulók nem elégedettek szabad idejük felhasználásának módjával. Számos helyen, így például a vendéglátóiparban és a Rimaszombati járási Építőipari Vállalatban, nincsenek meg a kulturális-testnevelési tevéker/ség minimális anyagi feltéte.-i sem. A járási szakszervezeti tanács elnöksége ez év januárjában megtárgyalta az ipari tanulókról való gondoskodás helyzetét és megfelelő intézkedéseket tett. Az ipari tanulók problémáinak jobb megoldása érdekében aktívát létesítettek. A CSISZ járási bizottságával és a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bizottságával együttműködve testnevelési bizottságot hoztak létre, amelynek legfőbb feladata gondoskodni az ipari tanulók és a munkaviszonyban álló fiatalok szabad Idejének helyes felhasználásáról. I. K. vannak. Mire a férfit megtaláljuk és fizetésre kényszerítjük, bekövetkezhet a tragédia. Az asszonyt legfeljebb egyszeri, kétszeri segélynyújtással tarthatjuk vissza szándékától. — Barátom, rettenetes az én felelősségem! — írja Géza hoszszúra nyújtott levelében. Szinte látom komoly, csontos arcát és elborult szemét, mintha itt sóhajtana mellettem, az én szobámban. — Mondom, rettenetes lelelősség ez. Azt hittem csak közigazgatási és szervezési problémák megoldását vállalom, és csak most látom, hogy az emberek életét kell megszerveznem. Pedig a magamét se tudom. N. város az utóbbi időben kétszeresére, sőt csaknem háromszorosára növekedett. Teremtettünk sok új munkaalkalmat, építettünk rengeteg lakást, és mégsem elég. Több ezer ember vonattal és autóbusszal jár be hozzánk. Legényszállásokon és barakktáborban laknak. Azt hiszem, végzetes hibát követtünk el: túlméreteztük az iparépítést és nem gondoskodtunk idejében az embereknek megfelelő életfeltételekről. Az asszonyok ötven—hatvan százaléka is dolgozik. A gyermekeket szabad idejükben az utca neveli. Százával kamaszsorba lépnek. Elvadult különcök, vagy bandákba verődő, hosszúhajú sihederek lesznek belőlük. Kerülik a munkát, rákapnak az italra, és nemi klcsapongásokra vetemednek. Nemrégen még azt hittük, valóban sikerült megszűntetni a prostitúciót. Dehogy is sikerült, fipp a minap lepleztünk le városunkban egy undorító találkahelyet. Nos mit gondolsz, hol bukkantunk rá? Vargáné asszony egy vén barátnőjének lakásán. Túlérett serdülő lányoknak — s nem is merem leírni — városunk köztiszteletben álló polgárainak adott menedéket szerelmi légyottokra... 0 1 gy barátom, amit az élet • legszebb, legfelemelőbb érzésének tartottunk, hirtelen közveszélyes valamivé vált a szememben. Igen, Így is mondhatjuk: közveszélyes szerelem. A jó anyatermészet rettenetesen megbüntetett bennünket civilizációnkért. A férfi tizennyolc, tizenkilenc éves korában érett férfi, a lány még előbb, de a társadalmi érettség időpontja hovatovább kitolódik. Ha tanul az ember, huszonhét—harminckét éves korában tud családot alapítani. Ha csak szakmát tanul, akkor elviszik katonának. Míg úgy-ahogy talpra áll, ugyancsak azt veszi észre, hogy kopaszodik a feje búbja. Ha meg nem várja be társadalmi érettségének idejét, és megházasodik, mérhetetlen gyötrelem, vagy korai válás lesz a vége. Emlékszem, boldogult apám, mindig azt mesélte, hogy már tizenhárom éves korában elkerült a háztól. Egy szál ruhában, ingben, egy pár cipővel indult neki az életnek, mikor inasnak állt be. Szakmát tanult, katonáskodott, s harmincéves korában házasodott. A lakásszerzéssel nem voltak különösebb problémái. Én ugyan jogi diplomát szereztem, s volt két öltözet konfekciós ruhám, hat ingem és három fJár cipőm, meg háromszáz koronám. Igy indultam neki az életnek, de máig nincs fedél a fejem felett, s ha becsületes akarok maradni, negyvenéves koromban se lesz. Ahhoz, hogy lakást kapjak, meg kellene házasodnom, de nem házasodhatok, mert nincs lakásom. Igaz, vehetnék szövetkezeti lakást, mire betöltöm a negyvenedik életévemet, épp meglesz a szükséges pénzösszeg. Köszönöm szépen. Volna egy másik üt ls. Kérni soron kívül. Utóvégre a városi nemzeti bizottság titkára vagyok. Azt hiszem megadnák. Nem kérek. Nincs hozzá elég erőm, és nincs olyan tág lelkiismeretem, hogy megtegyem. Egyébként is, ml értelme volna, hiszen Anna rég faképnél hagyott... Kedves barátom, túlbecsülted erőmet, és én is tévedtem, csalódtam saját magamban... Lemondok erről a titkárságról. Ezek az életet megrontó, elkeserítő problémák meghaladják egy városi nemzeti bizottság titkárának jogkörét és lehetőségeit. Visszamegyek a jogi tanácsadóba. Kibékülök és megbarátkozom egykori hivatali főnökömmel, s olykor ellátogatok hozzájuk. Anna asszonynak van már családja, szépen berendezett lakása, hadd legyen udvarlója is... Befejeztem a keserű levél " olvasását. Ejnye, ejnye, szegény Géza barátom. Nem lesz belőled közéleti férfiú, se boldog férj, és udvarlónak se válsz be. Keserű, borissza agglegény maradsz, és halálodig kis tolvajok ügyeivel bíbelődsz majd. BABI TIBOR Együtt a gyermekért AZ OKTATÖ- ÉS NEVELÖMUNKABAN gyakran olyan esetek is előfordulnak, melyek regények, vagy filmek alapanyagául is szolgálhatnának. Olyan esetekre gondolunk, araikor az átlagos vagy átlagon aluli képességű gyermek, akit szülei vakon imádnak, az iskolában nem éri el az — indokolatlanul — várt eredményt. A várt előmenetel és a valóság közti egyenetlenség következtében a szülők elég gyakran közvetlenül vagy közvetve a tanítót támadják, akit a gyermek sikertelenségei ©gyedüli és szándékos okozójának minősítenek. Ez nemegyszer a tanító áthelyezésével, a szülők „győzelmével" . végződik. Érdekes és tanulságos lenne azonban figyelemmel kísérni oz Ilyen szülők gyermekeinek további sorsát, amikor a szülők már képtelenek egyengetni problémáktól és konfliktusoktól mentes életútját. Nem a mi feladatunk, hogy részletesen elemezzük vagy bíráljuk a szülők és a tanítók közti ilyen szélsőséges kapcsolatokat, vagy eldöntsük, ki a bűnös. Szeretnénk inkább általánosságban rámutatni a tanítók és a szülők közti valóban jó viszony fontosságára és jelentőségére a gyermek szempontjából. Mert ez fontos. Köztudott, hogy a gyermekek és az ifjúság nevelési és oktatási folyamatának egyik legfontosabb része az irányítás, melyet a felnőttek — a szülők, illetve a tanítók — végeznek. Tudással, valamint állandósult szociális és kulturális szokásokkal felvértezett egyének a nevelést és az oktatást úgy irányítják, hogy a gyermekek gyorsan és kielégítően sajátítsák el az ismereteket és szokásokat. Ebben a folyamatban a következő törvényszerűség érvényesül: az egyesített és sokoldalú Irányítás gyorsítja a folyamatot, a kevésbé összpontosult irányítás lassítja, míg az ellentétes hatású irányítás kimondottan zavarja, Illetve megbontja az oktató-nevelő munka menetét. AZ EMLÍTETT TÖRVÉNYSZERŰSÉG világosan igazolja: ha a szülő a gyermekétől mást követel, mint a tanító, s ha a gyerek előtt megcsorbítja a pedagógus tekintélyét, vagyis ha a szülők és a tanítók követelményei nem lesznek azonosak, ezzel a gyermeket károsítják meg. Az ismeretek elsajátítása és a szokások berögződése — melyek a felnőtt korban lehetővé teszik, hogy a gyermek teljes értékű egyénként kapcsolódjon be a társadalomba — a kívánttól eltérően fog lezajlani. Azok a szülők, akik gyermekük megtorpanásáért a tanítókat támadják, cselekedetük indító okaként a szeretetet, a gondoskodást és a jóakaratot hozzák fel. Arról már beszéltünk, hogy az Ilyen módszer mennyire hátráltatja az ismeretek elsajátítását. A bizonyítványban az érdemjegyet könynyű megváltoztatni, de megváltozik-e ezzel a tudás ls? Természetesen nem, s a gyerek szempontjából a tudásnak, nem pedig az osztályzatnak van jelentősége. Ezenkívül szükséges még egyet, talán ennél is fontosabbat megjegyeznünk. Az iskolába" járás során a legtöbb tanulónak kikristályosodnak képességei, érdeklődései, amibíciói, s ezek döntő mértékben befolyásolják pályaválasztásukat is. A pszichológiai ismeretek Igazolják, hogy a helyesen megválasztott hivatás és munka kielégíti az egyént, örömérzettel tölti el, viszont a képességeknek és az érdeklődésnek mem megfelelő munka, az olyan hivatás, amely erejét meghaladó követelményekkel jár, az embert idegessé teszi, fárasztja, kimeríti, s hatással van kedélyállapotára, sőt beteggé is teheti. Ezért a szülők maguk döntsék el, helyes-e a gyermekük tehetségével és lehetőségeivel szembeni túlzott elégedetlenség és az eredmények erőszakos kicsikarása az iskolában? Ez az út-e az, amelyik az ismeretek kielégítő elsajátításához, illetve a képességeknek és az érdeklődésnek megfelelő hivatás megválasztásához vezet? Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ezek a szülők és a tanítók közti viszony szélsőséges esetei. A gyermekek szempontjából rendkívül kedvezőtlen hatásúak, ezért fontosnak tartottuk közelebbről érinteni a problémát. Ritkán, de találkozunk olyan esettel ls, amikor a szülők jogosan panaszkodnak a tanítóra. Ilyenkor a pedagógus mulasztást követ el, elhanyagolja az oktató-nevelő munkát. Ennek több oka lehet: a pedagógiai munkára való rátermettség hiánya, esetleg ideges természet, túlzott szigor, mely a tanulókban félelmet vált ki. Hogyan lehet összhangba hozni ilyen esetben a tanító és a szülő Irányító tevékenységét? Egyértelmű választ vagy tanácsot adni nehéz. Itt is a gyermek a kiindulópont. Olyan módszert, utat kell találnunk, hogy a tanulóknak az Iskolához való viszonya ne rosszabbodjék és a tananyag elsajátításában se mutatkozzon nála visszaesés. Ezt a gyermekről való fokozottabb gondoskodással érhetjük el. Szeretnénk hangsúlyozni a szülők és a pedagógusok szoros együttműködésének fontosságát, hiszen ugyanazon gyermeket érintő oktató-nevelő folyamatban fejtenek ki tevékenységet, s kölcsönös segítségük csak hasznos lehet. A szakképzett tanító a gyermek helyes napirendjének megszervezéséhez adhat tanácsot a szülőknek. A szülő viszont tájékoztathatja a pedagógust gyermeke jellembeli, egészségügyi sajátosságairól, melyet az iskolában esetleg célszerűen ki lehet használni. E TÉMÁVAL KAPCSOLATBAN csak két esettel foglalkoztunk, a lehetőségek száma azonban kimeríthetetlen. Befejezésül leszögezhetjük: ha a jó pedagógus számára a tanítás a csengetéssel nem ér véget, akkor az lenne helyes, ha az Iskola a szülők számára sem lenne csupán egy nagy ismeretlen épület. Czakó Mátyás pszichológus A Senica járásbeli Holič helység általános műveltséget nyújtó középiskolájában éltető talajra leltek ax oktatás új, modern módszerei, nevezetesen a műszaki segédeszközök. Képünkön Mária Ceresnlková tanárnő praktikus fizikai gyakorlatot vexet. A diáklányok balról: Mária Baňovičová, Zdena Bnrská és Anna Honzalfková. (Borodáčová — CTK felv.)