Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-30 / 89. szám, csütörtök

N em il a vnag kä ozepe ? — Gütor? Nem tartozik ugyan a leggyengébbek közé, de nem is a világ közepe, — tájékoztattak a Bratislava-vidéki járási termelési igazgatóságon erről a Duna menti kis szövetkezetről. Ezt a szűkszavú jellemzést két aprósággal azért mégis kiegészítették. — A gútori szövetkezetben még nem járt újságíró (legalábbis az ő tudtukkal nem). — A gútoriak a napokban külföldi ügyfelekkel kötöttek vagy kötnek szerződést. A gútori szövetkezet portása szakmabeli kurtasággal kérdezi. — Honnan? Bemutatkozunk. Erre ő lelkes Igyekezettel azonnal elirányit. — Bratislavából? Akkor bizonyára Lacit keresik. Ott van a belső irodában. Ha ott van. Az előbb is öt kereste egy fővárosi elvtárs. — Az elnököt? — Nem. A mérnököt, az agronómust, aki nemrégen jött ide hozzánk Bratislavából. — És az elnököt hol találjuk? A szemközti irodaházra mutat Mint általában, itt is elfoglalt ember a szövetkezet elnöke. Lengyel János azonban nem fogad morcos arccal. Inkább nagyon is derűsen jegyzi meg. — Ojságíró? Nálunk? Ugyan ml rosszat tehettünk? — Leginkább az a szerződés érdekein . — Valaki már elárulta? Hát nem baj, nem titok az, mert nincs benne semmi törvényellenes. A minisztérium is jóváhagyta. — A szerződéssel kapcsolatos hivatalos ügyintézésről már tájékoztattak a Járáson. Inkább a szövetkezetet érintő részletekre és természetesen a feltételezhető gazdasági haszonra lennék kíváncsi. — Gazdasági haszon? — Mosolyog a bajusza alatt. — Nem milliókról van itt szó kérem, hanem csak fillérekről. Enyhén szólva is nagyon tanácstalanul nézhettem az elnökre, ha ő bátorításként Így folytatta. — Nonol A filléres haszon is haszon. Meg aztán azt a fillért csak azért mondom, nehogy dekás kavics helyett mázsás követ dobjon a folyóba. Olvasok én újságot, kérem. A 475 hektáros gútori szövetkezet tagjainak erejéből, igyekezetéből és nem utolsósorban szakmai tudásából annyira mindig futotta, hogy árueladási kötelességüket általában teljesítsék. Pedig ennek a kis szövetkezetnek több mint 100 hektáros az árterülete. És sajnos, az utóbbi években erről a területről szinte rendszeresen a Duna árja takarítja be a termést. Mi tagadás, esetenként úgy tűnt, nem is olyan nagy a tragédia, ha a töltésen belüli terület termését a Duna takarítja be. A biztosító ugyanis fizet, az arra a területre eső eladási kötelesség alól pedig mentesül a szövetkezet. A gútori szövetkezet az árvíz és a talajvíz következményeként módosított tervet ugyan teljesítette, de ez nem jelentette a kis szövetkezet gazdálkodásának erősségét. Még 1963ban is csak 10 koronát fizethettek egy-egy munkaegységre. Valamit tenni kellett. Az állattenyésztés fejlesztése kínálta a legjobb lehetőséget. El ls kezdték a nagy munkát. Bár a legnagyobb igyekezettel a baromfitenyésztést fejlesztették, azért az állattartás többi ágazata sem szorult háttérbe. Lengyel János elnök bizonyára nem sértődik meg, ha elárulom, hogy neki az állattenyésztés a hobbyja. Egyébként is, évekig zootechnikus volt. Az állatállomány növelésének eredményességét hadd bizonyítsam a számokkal. Az 1960-as évek elején egy hektárra számítva alig 250 liter tejet adott el a szövetkezet. Tavaly 650 litert. A marha- és a sertéshúsnál már nem ilyen nagy a különbség, de azért ott is szembeötlő a növekedés. S baromfiból? Kacor Etel zootechnikus, aki néhány éve Lengyel János korábbi funkcióját vette át, nem is szívesen beszél a baromfitenyésztés sikereiről, mert akarva-akaratlan dicsekednie kellene. Szakmai tudással párosult igyekezetük az anyagiakban ls meghozta az eredményt. 1962től 1966-ig például megkétszereződött az állattenyésztésből származó bevétel. A múlt évben a tervezett 2 359 000 korona helyett már 2 870 000 koronát „hozott" a közös pénztárába. S ezek a tények a szövetkezeti tagok jövedelmének alakulásában is szerepet játszottak. Hogy csak két nevet említsek; 1963-ban Szíjártó Arpád és Seiltnger István 10 ezer néhány száz koronát kaptak a szövétkezetben ledolgozott munkaegységekre, 1966ban az előbbi 18 000, az utóbbi pedig 21 250 koronát. Leginkább talán a munkaegység értéke érzékelteti a változást. Már említettem, hogy 1963ban 10 koronát ért egy-egy munkaegység. A következő évben már 16 koronát fizethettek, 1965-ben 17,3, tavaly pedig 15,9 koronát. Szinte csodálkozik az ember, hogy ez a 411 hektáros szántóterületű szövetkezet tavaly csupán baromfihúsból 656 390 koronát bevételezett. Azon is, hogy ebben a városhoz közel fekvő szövetkezetben a belterjes gazdálkodás lényeges fokozása ellenére sincs munkaerőhiány. Közgazdász-szemüvegen nézve a gútoriak gazdálkodásának a sok pozitívum ellenére is vannak árnyoldalai. Vagy legalábbis egy van. A néhány év alatt több mint megkétszereződött állattenyésztési termeléssel nem egészen arányos a tiszta jövedelem növekedése. Drága a termelés. Ilyen gondolatok foglalkoztatnak, miközben a Sziget felé menet a mérnököt keresem. — Nem bánta meg, hogy az alig másfél négyzetméteres ÍróA ZBEiNÍ SUROVINY, n. v. KOŠICEI BÖRFELV ASÁRLÔ ÜZEME mindenfajta nyersbőr felvásárlásával egybekötött nagyvdsárt rendez 1967. április 1. és 2-án 8.00-14.00 óráig Košicén a Gen. Petrov u. 28 sz. alatt levő (volt Malom u.) Jakab-palota földszinti helyiségében. Ugyanakkor bőrfelvásárlókat alkalmaz a keletszlovákiai kerületben kedvező feltételek mellett. ŰF224 asztalt 475 hektárral cserélte fel? Széles mosoly az első válasz. Nem magyarázkodás következik, egyszerűen a gumicsizmára mutat. — Nem olyan csinos, mint a lakkcipő, de ez sehol nem szorít. ® A termelési költségeknél sem? — Alig két hónapja jöttem Ide, havi fizetést kapok, azt mondhatnám, hogy engem egyáltalán nem szorít a termelési költség alakulása. Szóval nem engem érint a kérdés, de szívesen válaszolok rá. Például még az idei költségvetés is több mint 700 ezer koronát tervez takarmányvásárlásra. Ha ennek a fele a pénztárban marad, máris egyenesben vagyunk. — Eszerint eddig elhanyagolták a takarmánytermesztést? — Az a 411 hektár szántó, amelynek egy része ráadásul árterület, ennyi állatnak s főképp ilyen összetételű állománynak nem teremhet elegendő takarmányt. — Vagyis nem volt célszerű az állatállomány számának ilyen arányú növelése? — A gazdasági fellendülés szempontjából nagyon is célszerű volt. Hiszen ezt a jövedelem alakulásából is láthatja. Hogy gazdasági szempontból a termelés drága, az már más lapra tartozik. Az állattartás bővítése munkalehetőséget adott, s még a vásárolt takarmány ellenére is lényegesen növelte a jövedelmet. — S ha annak a takarmányvásárlásra tervezett 700 ezer koronának a fele a kasszában marad, mennyivel csökken a bevétel? — falán egyetlen koronával sem. Sőt, a tavalyinál is több lehet, a munkaegység értéke pedig 4—5 koronával növekedhet. — Akkor lényegesen növelni kell a takarmánytermesztést. — Inkább elmondom a dolog lényegét, mert képes lenne azt Írni, hogy itt a mérnök fog csodákat művelni. Az igazság az, hogy itt a gazdaságfejlesztés egészséges folyamata már évek óta elkezdődött. Az idén például már végleg felszámoljuk a sertéshizlalási, a tehenek számát pedig a múlt évi 126-ról 180-ra növeljük. — ön agronómus, és az állattenyésztés szakosításáról beszél. — Amit mi termelünk, az lényegében az állattenyésztésen keresztül válik pénzzé. A növénytermesztőknek sem mindegy, hogy mennyi pénzzé. A múlt éven például egy-egy tehéntől átlag 2400 liter tejet adott el a szövetkezet. S a tehenek takarmányát nem kellett vásárolni. Szálastakarmány-termesztésre többé-kevésbé még az árterület is alkalmas. A sertéseket pedig vásárolt takarmányból kellett hizlalni. Most természetesen ehhez az ésszerű szakosításhoz kell igazodnia a vetésforgónak. — A baromfinak is vásárolják a takarmány nagyobb részét, mégis, az idén a tavalyinál is több tyúkot, libát tartanak. — Nálunk a baromfitenyésztésbe befektetett koronák kamatoznak a legjobban. Kitűnőek a lehetőségeink. — Az osztrákokkal kötött szerződésre gondol? — Ha minden jól sikerül, az idén vagy 150 ezer koronát az is hoz a házhoz. Ennek egynegyedét devlzakoronában kapja a szövetkezet. De nemcsak erre gondoltam. Itt a sok Duna-ág szinte kínálja, hogy tojóludat és tojókacsát neveljünk. Az osztrákok 15,60 koronát fizetnek egy lúdtojásért. — Eddig jobbadán csak jót hallottam erre a szövetkezetre. A járáson meg azt mondták, hogy azért nem Gútor a világ közepe. Elneveti magát. — Szerintem minden embernek az a világ közepe, ahol neki megfelelő munkát és kereseti lehetőséget talál. Tlz évvel ezelőtt talán még a gútoriak többségének is a 20 kilométerre levő Bratislava volt a világ közepe. Az utóbbi két-három évben sok fiatal visszajött. Az egyre javuló, az üzemi átlagnál is nagyobb jövedelem megteszi a magáét. Vagyis a gútoriaknak egyre inkább a saját falujuk lesz a világ közepe. Mert ha már egy íróasztaltól ideszakadt mérnöknek is az ... HARASZTI GYULA Igy van ez rendjén — Amióta mérnököket bíztunk meg a termelés irányításával, azóta sokat javult gazdaságunk — mondta a minap Fazekas Pál, a naszvadi szövetkezet elnöke. Rövid és érthető megjegyzés. Az iparban dolgozók is úgy tudják, hogy mérnökük a rábízott feladat végrehajtásában önállóan intézkedik. Az igazgatóság csak akkor szól bele a munkájába, ha a termelés drága, esetleg lassú, vagy az áru selejtes stb. Egy szóval, ha a mérnök nem találta el a munkafolyamat helyes megoldását. Elvégre azért szakember, hogy előre fel tudja becsülni a helyzetet. S ha mégis vitára kerül sor, megközelítőleg azonos képzettségű szakemberek slamzik a történteket, ás sok esetben segítenek is neki, megkönnyítik munkáját. A legtöbben azt hiszik, hogy a mezőgazdaságban is hasonló a helyzet. Ez azonban korántsincs fgy. A mezőgazdasági mérnök jobban magára van utalva és munkája is bonyolultabb. Ugyanakkor a hagyományos nézetekkel is szembe kell szállnia, mert az újat akarja alkalmazni a termelésben. Még ma is előfordul, hogy az agronómus, vagy a zootechnikus mérnök nein cselekedhet legjobb belátása szerint. Elképzelését a szavazati joggal rendelkező vezetőséggel szemben nem tudja érvényesíteni. Ránézve a vezetőség határozata a döntő, s ezt tekintet nélkül, hogy kinek van igaza, tiszteletben kell tartania, mert ellenkező esetben „semmire sem viszi". Rövid időn belül rádöbben, hogy „a gazdaságban nincs rá szükség". A két szakember munkája közötti különbség is hozzájárul ahhoz, hogy az ipari mérnök miért ragaszkodik jobban a szakmájához, mint a mezőgazdasági. Ne értsük félre a dolgot — akinek nem inge, ne vegye magára —, ám szinte hihetetlennek tűnik, hogy a képzettség nélküli egyén többet értsen a szakmához, mint a mérnök. Es az sem biztos, hogy a többséget alkotó csoportnak van igaza a szakemberrel szemben. Az egyik filozófus előadó példázgatta: Annak idején Galilei egyedül bizonyította, hogy a naprendszer központja nem a Föld, hanem a Nap. Ogyszólván az egész társadalomnak, a papsággal az élen, ellentétes volt a véleménye, a valóságban mégis az egyénnek volt igaza. Ezt persze a papság nem volt hajlandó beismerni, inkább elítélte a haladót, nehogy meginogjon a hatalma. Igen, a hatalomért folyő harc sok esetben háttérbe szorítja a haladást, ám ezt csak bizonyos időre képes, mert az új, a korszerű előbb vagy utóbb, utat tör magának. Naszvadon (komáromi járás) elismerik a szakemberek jelentőségét, (kétségtelen, szakember és szakember között is lehet külOnbség), rájuk bízzák a termelés irányítását. — Hiszen jobban értenek a gazdálkodáshoz, mint a képzettség nélküliek — mondja az elnök. Fazekas elvtárs szavai helytállók. Bálványi László agronómus mérnök nem panaszkodik, hogy háttérbe szorítanák. Harmadik éve dolgozik a gazdaságban, de még nem fordult elő, hogy ne vették volna figyelembe elképzeléseit, javaslatait, s igy van az rendjén. Elvégre a fiatal képzett generáció vezeti be az újat. Igy tanulta és a régi módon nem is akar gazdálkodni. Jobban látja annak hátrányait, mint az idősebb korosztály az újdonság előnyeit. A fiatalok például természetesnek veszik a nitraláciő fontosságát, s alkalmazzák, mihelyt lehetőség van rá. A természet viszontagságai ellen ls eredményesebben tudnak védekezni. Bálványi Lászlót is boszszantja, hogy ismét „felborult: a vetésforgó, 130 hektárt elárasztott a víz. Szerencse, hogy vannak olyan növények, amelyek alkalmasak a bonokultúrás művelésre, mert a víz rendszerint ugyanazon dűlőket önti el. A szakembernek a termelés irányításán kívül ilyen problémái is vannak, s ha megértik őt, meg ls oldja őket. A lehető legjobban használja ki a talajt, hogy szép eredményeket mutasson ki. Ehhez azonban meg is kell adni a lehetőséget (akárcsak Bálványi elvtársnak Naszvadon), és kivárni az időt, mert a mezőgazdaságban egyik napról a másikra a szakember sem csinálhat csodát. Konkrét adatokkal nehéz kimutatni, ám biztos, hogy a meg nem értés miatt eltávozott szakemberek nagy veszteséget jelentenek a mezőgazdaság számára. (bj.J lllllllllllllllillllllllllllllillllllllllllllllllllllllMlllllilllllllllllllllMIIII Motorosok, figyelem! Ne feledkezzünk meg a karbantartásról! NEZMAR kiváló készítmény, amely megvédi a rugókat és csapokat a száraz súrlódástól. CAR-GUST minden szennytől megtisztítja a karoszszériát és feleslegessé teszi a többi fényezőanyagot. DESULFÁTOR — karbantartja a telepet, és növeli hatékonyságát. Az autókozmetikai készítmények vásárlásánál kérjen tanácsot a szakmai tapasztalattal rendelkező eladóktól a DROG ERI E üzleteiben. ÜF-26J