Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-30 / 89. szám, csütörtök

SI a w o m í r _M r oz

ek: Latjzi az atomdombon Hát csuda magasra kapaszkodott nálunk a technika, csuda magasra... A leendő férjnek csinos kis laboratóriuma volt az erdő alján, vagy két reaktora a főútvonalon, és egy pirinyó, de szavamra tiptop szintetikus vegyi üzeme egészen közel. Az arának szép fekvésű villamos erőművet adott hozományul az apja, a falu kellős közepén, a templom mellett. Ezenkívül legalább hal biokémiai szabadalom volt a festett faládájában. Nem csoda, hogy a két fiatal egymásra talált, és hogy a szülök mindkét részről azonnal hozzájárultak a házassághoz. Az atomdombon ülik meg a lakodalmat. Éppen acéllemezt hengereltem hidegen, mikor az ara fivére eljött meghívni a lagzira. Kemény vágású tudósnak és derék cimborának ismertem még az egyetemi időkből. Rámköszönt egy „dicsértessék" -kel. a lábtörlőhöz dörgölte csupasz lábát, és leült egy hokkedlire Elég ne szen ment a beszélgetés, mivel az égen csakúgy hemzsegett a >"-ie sok lökhajtásos repülőgép, és a csűr mögött kifutópályák húzódtak; minden pillanatban felszállt egy gép, és lármás nótájába fullasztotta szavainkat. — Hát szóval férjhez adjuk — lehelte látogatóm. — Csak ne ütne kl semmi csetepaté a lagzin — tette hozzá szomorú hangon. — Már mért ütne ki csetepaté? — feleltem. — Hisz béke-lakodalom, vagy mi a szösz. Még jó negyedóra hosszat ültünk ott, elnéztük a gyerekeket, amint gyalog jöttek haza az egyetemről, és az öreg fozwát, akt az üzemanyagot szállította a csűrbe; végül elköszönt és távozott. Eljött a lagzi napja. Elég rosszkor, mert éppen ekkoriban kezdődött meg nálunk a természet átalakítása. Az erdőket letaroltuk, de kárpótlásul csatornáztuk is, a sivatagot viszont erdősítettük. A patak folyását megfordítottuk, hogy visszafelé folyjon. Ezért aztán a templomhoz vezető utat valamivel távolabb vittük, az én udvaromban pedig nemzetgazdasági szempontból rendkívül jelentős, nagy zárógát épült, akkora, hogy az ajtót nem lehetett rendesen kinyitni, és balos volt kijutni a házból. Mikor megérkeztem a helyszínre, éppen kezdték bekötni a menyecske fejét. Koszorúslányok énekeltek: Mikor bekötik a fejed, Nézzed fent a mennyezetet, S még egy esztendő előtt Ringathatod csecsemőd. Azután elektrolízist végeztek rajta, és kivezették a magas nyomású szobába. Időközben tömegesen érkeztek a vendégek. Mindnyájan néptermosztátot viseltek, csíkos tengerkék serzsöltönyre tűzve. Némelyiknek más kis folt sötétlett a búvárruhája orrán. Az udvaron pityókos pilóták légtömlőkkel püfölték egymást. A kutyák ugattak. De csak templomozás után kezdődött a fava mulatság. Megálltam a pitvarban, hogy beszívjam az alkonyati levegőt. A viskóból hol dodekafon, hol pedig szintetikus zene vidám hangjai szűrődtek kl. Sarkak verték hozzá szüntelenül az ütemet. Kavarogtak, üvöltöztek a duhaj termelőerők. Az égen egy csillag tűnt fel. A gyerekek kővel dobálták. A lagzi tetőfokára hágott, amikor kevéssel tizenegy óra előtt a szoba közepére szökkent az ifjú Smyga, a vízen túlról, vérbeit táncos, énekes és nagy kópé. Néhányszor közbeperdült, majd a zenekar előtt megvetette a lábát és rázendített: Lám csak, kis falunk felett a jövő hidat vetett, boldogságunk árad végre az egész emberiségre — Oj, dana, oj, danal Nagyon tetszett mindenkinek. Kacagás tört kl és zajos taps. De íme, az ifjú Pieg már pattant, mint a labda, bokázik egyet, sapkája ellenzőjét a fülére csapja, és válaszképpen így énekel: No ha így van, rajta, kezdd el az erkölcsi kérdésekkel boldoggá csak tiszta lélek teszi az emberiséget — Hopp, tra-dérri-dé-ral Ismét kacagás és brávózás. Innen-onnan biztatni kezdik Smygát, hogy feleljen meg Plegnek. Ám ő hallgat; de loppal Pieg mögé kerül, és észrevétlenül felrobbantja egy atomrakétafejjel, melyet zekéfe alatt rejtegetett a mellén. Pieg összecsuklik és sugározni kezd; de még van annyi ereje, hogy megrántsa kabátja egyik gombját, s a kilövő pályáról, melyet jobb nadrágszárába dugott el, közepes nagyságú rakétát röpítsen a másik homlokához. Bizonyára nem is hibázza el Smygát, ha nem úgy adódik, hogy a rakéta utolsó lépcsője nem gyúl be, ami valamelyes eltérést okozott röppályájában. Smyga hátrahőkölt, elvesztette egyensúlyát és a hőfalnak támaszkodott; ez megrepedt, és Smyga márts elmerült a hőben, miközben együtthatója szüntelenül növekedett. — jóemberek, hát mit gyárttok itt? — kiáltott fel a menyecske apja, egy özönvízelőtti, ócska fali Geiger-számlálóra mutatva. De a lárma fokozódott, s a dulakodás is; a szoba közepén kék páfrányok nőttek kl nagy sebességgel, amt természetes dolog, ha zárt térben erős a rádioaktivitás. Már újabb rakéták kezdtek röpködni; egyedül Bandula maradt tisztességes, ő beérte a hagyományos késeléssel. Ekkor éles sivítás hallatszott. A házigazda, látva, hogy úgysem tudná lecsillapítani vendégeit, a házi tartályhoz ugrott, megnyitotta a csapot, és harci gázokat bocsátott a szobába, hogy az egész társaságot megmérgezze. Mindenki a védőöltözete után kapott, de észrevettem, hogy az enyém nem zár tökéletesen, ráadásul kissé álmos voltam már, el is határoztam, hogy otthagyom a mulatságot és szép csendesen hazaballagok. Világos éjszaka volt, a lakodalmas tanyáról olyan sugárzás, áradt, hogu minden nehézség nélkül megtaláltam az utat. fői kiléptem, mivel Időnként egy kis rádióaktív eső is szemerkélt. Csupán az zavart valamelyest, hogy kedvem támadt vért szívni, de muri után természetes az ilyesmi; meg hogy három pár fölös lábam kezdett nőni kétoldalt, a homlokomon zöld csáp, s a hátamon kts kitinpáncél. Jól-rosszul mégis hazaértem, az ablakkeret repedésén beröppentem, és miután találtam egy nyugalmas zúgot a szekrény mögött a falszegélyen, távol a pokoltól, békésen elaludtam, miközben egyre azon járt az eszem, hogyan ls folyt le ez az ördögadta lagzi. PÉCHY GYÖRGY fordítása a Iriílfnlrli vpnriÁncrArAnlpc A dal lelkes hívei a külföldi vendégszereplés előtt A Szlovák Filharmónia márciusi utolsó hangversenye Filharmóniánk közel három hetes hangversenykörútra indult Nyugat-Németországba, és így márciusi utolsó hangversenyüket részben nagy főpróbának is tekinthetjük, mert számai — Brahms hegedűversenyétől eltekintve — hozzátartoznak a vendégszereplés gazdag anyagához. Az előadott művek Ladislav Slovák Ízig-vérig zenei vezetésével kiváló tolmácsolásban hangzottak el, meglátszott rajtuk a kivételesen gondos előkészítő munka. Már a nyitó szám is érdekességet jelentett: Paul Hindemith Weber-témákra komponált Szimfonikus metamorfózisai kerültek előadásra. A Weber témák, amint már a cím is elárulja, nem eredeti formájukban, hanem átalakulva lépnek fel. Á muzsika nem utánzón, á la Weber bontakozik ki, és az utalás Weberre nem jelenti a jelszót: vissza a romantikához. Ebben a műben is megnyilatkozik a Hindemith zene egyik alapvető jellegzetessége: könnyed, gátlásmentes, néha szinte diákosan jókedvű, pajkos muzsikálás, mintha a komponista bizarr hangzási kísérleteivel „enfant terribie" módjára különös örömét lelné a zenei nyárspolgárok meghökkentésében. Brahms hegedűversenyét egy fiatal szlovák művész, Peter Michalica adta elő, aki a nemzetközi Flesch hegedűversenyen díjat nyert Londonban. Michalica személyében vonzó fiatal hegedűs tehetséget Ismertünk meg. Játékát egészséges temperamentum és természetes muzikalitás hatja át. Amit nyújt, nem jól fésült, illedelmes hegedülés, Michalica „fiatal művészetének" minden pozitívumával és negatívumával együtt szívből muzsikál, és ez nagy ígéret. Jogosan tételezhetjük fel, hogy ettől a fiatal művésztől még sokat várhatunk. Szünet után Prokofjev Romeo és Júlia szvitje hangzott ei briliáns előadásban, a mű bensőséges lírájának és drámai konfliktusainak érzékletes kidomborításával. Végül Janáček Taras Bulba című szimfonikus költeményét hallottuk a drámai erők izgalmas áramlásával, szélesen hömpölygő kibontakozással. Filharmóniánk ilyen muzsikálással valóban méltóan képviseli külföldön a szlovák zenei előadóművészetet. Havas Márta Kevés énekkar dicsekedhet olyan eredményekkel, mint a košicei járás tanítóinak az énekkara. Az együttes országosan ismert és elismert. Az énekkarok szlovákiai versenyében például tavaly az elsők között végzett. Néhány éves működése során már többször járt külföldön is. Tavaly a Szovjetunióban és Magyarországon vendégszerepelt. Többek között Munkácson, Szolyván, Szarvason, Kiskunfélegyházán és Alpáron mutatkozott be. Az utóbbi hónapokban rendezett ha'zai vendégszereplése közül a Vasmű tanoncintézetében, valamint a Szepslben, a Mecenzéfen, a Széplakon, a Lengyelfalván és a Spišská Nová Vesen rendezett hangversenyei a legemlékezetesebbek. Vojtech Adarnec karnagy vezetésével az együttes most újabb erőpróbára készül. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából új műsorszámot tanul be. A járásban, illetve a kerületben rövidesen több fellépést taTt, s a nyáron ismét külföldi vendégszereplésre megy. Műsorát népdalok, hazai és külföldi szerzők mai művei, valamint klasszikus alkotások képezik. Általában arról ismert, hogy nehéz, a műkedvelő együttesek erejét gyakran meghaladó feladatokkal is megbirkózik, a legigényesebb közönség Ízlését is kielégíti. Legutóbb a Művészetek Házában rendezett hangversenyén a Csehszlovák Rádió košicei szerkesztősége zenekarának kíséretével egyebek között Händl Cecília című oratóriumát mutatta be. A rendkívül igényes, a zene megváltó hatalmát sugalló mű, előadása, amelyben a szerző az ős Káosz és a világ teremtésének zenei ábrázolására az újszerű hanghatásokat, a harmóniák jellegzetesen szimbolikus értelmezését alkalmazza, igen nehéz vállalkozásnak bizonyult. Az énekkar azonban nem hátrált meg. Gondos felkészülés után olyan előardást tartott, amely mindenki számára élményt jelentett. Emlékezetesek azok a fellépései ls, amelyeket a Batsányi János Irodalmi kör rendezvényei alkafimából tartott. A Bartók Béla emlékesten Bartók Gyermekeknek című sorozatából mutatott be szlovák népdalokat. A dal lelkes hívei odaadóan dolgoznak. Példájukat többen követik. A CSEMADOK járási konferenciája határozatba foglalta, hogy a helyi szervezetek alakítsanak szakköröket, ének éš tánccsoportokat. Az említett énekkar hivatásos karnaggyal és jelentős anyagi támogatással dolgozik. Mind a már működő, mind a most alakuló énekkarok tudják, hogy a tanítók énekkarának a színvonalát képtelenek elérni. Számukra mégis ez az együttes jelenti a mércét, ennek a csoportnak a munkakörülményeit tartják ideálisnak. A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara a közeljövőben Kelet-Szlovákiában tart összpontosítást. Oj rendezvényre készül az irodalmi kör is. Nyelvészeti jelleggel hamarrosan megrendezik a városban a Kazinczy-napokat. Ezek az események ismét alkalmat nyújtanak az együttesek találkozására és a hasznos tapasztalatcserére. A közönség bizonyára szívesen venné, ha közös hangversenyen is láthatná a két együttest. A szoros kapcsolat mindkét fél számára előnyös lenne. (b) Virna Lisi olasz színésznő és Anthony Quinn a „25. óra" című filmben, amelyet most forgatnak Jugoszláviában. Foto: CTK UPI Közveszélyes szerelem fsaknem három évi hallgatás után váratlanul levelet kaptam Géza barátomtól. Utoljára N.-ben találkoztam vele — a választások idején; beválasztották a városi nemzeti bizottságba, s azóta is a titkári teendőket végzi. Akkoriban sokat vártam tőle. S nemcsak én, hanem az egész város lakossága. Bíztam képességeiben és jogi végzettségében. Azt hittem, csak közigazgatási és szervezési problémákkal kell megküzdenie. Nos, tévedés. Azt mondják, tévedni emberi dolog. Ha sejtettem volna, mi vár rá, sose tanácsoltam volna neki, hogy fogadja el a megtisztelő bizalmat. Azt írja, még mindig ott él öreg Vargánénál abban a sivár albérleti szobában, mint három évvel ezelőtt, mikor a jogi tanácsadó iroda hivatali helységének félhomályában robotolt. Még mindig háromszáz koronát fizet neki, azzal a különbséggel, hogy most a téli tüzelőt, gázt, villanyt külön kell megfizetnie. Az idős asszony viszszaél helyzetével és nagylelkűségével, mert jól tudja, hogy képtelen lenne bármit is tenni ellene. Akár milyen nevetségesen hangzik is, titkár létére nem jutott még lakáshoz. Nem viszi rá a lelke, hogy viszszaéljen hivatali hatalmával és befolyásával. Éppen azért, mert elvállalta ezt a közéleti tisztséget, ragaszkodnia kell a törvény és rendeletek szabta feltételekhez. Ezt becsületbeli kérdésnek tartja. Anna, a menyasszonya kevésbé méltányolta elvhűségét. Felbontotta az eljegyzést és férjhez ment. Mit gondolok, kihez? Egykori hivatali főnökéhez, aki Időközben megözvegyült. Sok szerencsét és boldogságot kívánt neki. Boldog, hogy annak idején nem az elnöki tisztségre javasolták, mert akkor neki kellett volna őket összeadni. — Ilyen a szerelem! — Írja elkeseredetten. — Engem cserbenhagyott és letört, és még ez a jobbik eset. A múltkor borzalmas Jelenetnek voltam tanúja. Egyik bágerkezelőnket, — így írom bágerkezelőnket, mert a mienknek tartom, ugyanis a város mögött új lakótelepet építünk — valósággal ámokfutóvá tette. Az építkezés közelében autóbuszmegállót létesítettünk. Épp dolgom volt arrafelé. Kiszállok a buszból, s mit iátok: nagy csődületet. Két üzemi őr fenn a hegyoldalon valami fészer közelében egy bicskával hadonászó, rettenetesen vérző alakot hajszol. Végül is kötéllel kapták el, mint valamikor a toborzök az újoncnak való legényeket. Ö volt — a bágerkezeiő. Kiderült, hogy otthon a falujában menyasszonya volt, dehát évek őta csavarog az ország egyik végéből a másikba, s türelmetlen férfiösztöne valami" élelmes nőszemélyhez kergette. Apa lett. És nemcsak itt, otthon a menyasszonya is anyai örömöknek néz elébe. Mikor megtudta a dolgot, valósággal meghibbant. Bement a már említett fészerbe, bicskájával felvágta az ereit, a kezén, a nyakán is, és kiszúrta a fél szemét. Mikor a szerszámokért érkező munkások észrevették, és megzavarták öngyilkos szándékában, rájuk támadt. Most kórházban van, élet és halál között lebeg. Nem tudni, mi lesz vele, ha felépül... A minap egy egészen csi" nos fiatalasszony állított be irodámba. Fiatalnak mondom, pedig csaknem egészen megőszült, de az arca valóban szép és fiatal. Iratai szerint huszonhat éves. Félárvaként nőtt fel az egyik gyermeknevelő intézetben. Oda kellett menekíteni, mert az apja visszaélt volna vele. Tizenhét éves korában került ki onnan. Az apja elől ugyan megmentette a társadalom, de mikor kikerült, összekerült egy másik becstelen emberrel. Elvált férfi. Azzal adta össze magát. Tíz év alatt három gyermekük született. Kiderült, hogy élettársa még nem vált el. Első feleségével is három gyereke van. Azokról is gondoskodnia kell, mert az asszonynak végre eszébe Jutott, hogy követelje a tartásdíjat. Azóta meg ezt hanyagolja el. Csaknem egy éve egy fillért sem kapott tőle. Azóta odébbállt, s talált magának egy harmadik asszonyt. Ez itt kétségbe van esve. Mi tévő legyen? Ha nem segítünk rajta, képes valami őrültséget elkövetni. Kijelentette, megfojtja a három gyereket. Az arca valósággal eltorzult, akár egy medúza-fej. Szinte beleremegtem a szörnyű sejtésbe. Ez nemcsak fenyegetőzik, ez meg ls teszi. Es nem tudunk rajta segíteni. A gyermekotthonok zsúfolva 1987.