Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-30 / 89. szám, csütörtök

SI a w o m í r _M r oz ek: Latjzi az atomdombon Hát csuda magasra kapaszkodott nálunk a technika, csuda magasra... A leendő férjnek csinos kis laboratóriuma volt az erdő alján, vagy két reaktora a főútvonalon, és egy pirinyó, de szavamra tiptop szintetikus vegyi üzeme egészen közel. Az arának szép fekvésű villamos erőművet adott hozományul az apja, a falu kellős közepén, a templom mellett. Ezenkívül legalább hal biokémiai szabadalom volt a festett faládájában. Nem csoda, hogy a két fiatal egymásra talált, és hogy a szülök mindkét részről azonnal hozzájárultak a házassághoz. Az atomdombon ülik meg a lakodalmat. Éppen acéllemezt hengereltem hidegen, mikor az ara fivére eljött meghívni a lagzira. Kemény vágású tudósnak és derék cim­borának ismertem még az egyetemi időkből. Rámköszönt egy „di­csértessék" -kel. a lábtörlőhöz dörgölte csupasz lábát, és leült egy hokkedlire Elég ne szen ment a beszélgetés, mivel az égen csakúgy hem­zsegett a >"-ie sok lökhajtásos repülőgép, és a csűr mögött kifu­tópályák húzódtak; minden pillanatban felszállt egy gép, és lármás nótájába fullasztotta szavainkat. — Hát szóval férjhez adjuk — lehelte látogatóm. — Csak ne ütne kl semmi csetepaté a lagzin — tette hozzá szomorú hangon. — Már mért ütne ki csetepaté? — feleltem. — Hisz béke-lako­dalom, vagy mi a szösz. Még jó negyedóra hosszat ültünk ott, elnéztük a gyerekeket, amint gyalog jöttek haza az egyetemről, és az öreg fozwát, akt az üzemanyagot szállította a csűrbe; végül elköszönt és távozott. Eljött a lagzi napja. Elég rosszkor, mert éppen ekkoriban kezdő­dött meg nálunk a természet átalakítása. Az erdőket letaroltuk, de kárpótlásul csatornáztuk is, a sivatagot viszont erdősítettük. A patak folyását megfordítottuk, hogy visszafelé folyjon. Ezért aztán a templomhoz vezető utat valamivel távolabb vittük, az én udvaromban pedig nemzetgazdasági szempontból rendkívül jelentős, nagy zárógát épült, akkora, hogy az ajtót nem lehetett rendesen kinyitni, és balos volt kijutni a házból. Mikor megérkeztem a helyszínre, éppen kezdték bekötni a menyecske fejét. Koszorúslányok énekeltek: Mikor bekötik a fejed, Nézzed fent a mennyezetet, S még egy esztendő előtt Ringathatod csecsemőd. Azután elektrolízist végeztek rajta, és kivezették a magas nyo­mású szobába. Időközben tömegesen érkeztek a vendégek. Mindnyájan nép­termosztátot viseltek, csíkos tengerkék serzsöltönyre tűzve. Néme­lyiknek más kis folt sötétlett a búvárruhája orrán. Az udvaron pityókos pilóták légtömlőkkel püfölték egymást. A kutyák ugat­tak. De csak templomozás után kezdődött a fava mulatság. Megálltam a pitvarban, hogy beszívjam az alkonyati levegőt. A viskóból hol dodekafon, hol pedig szintetikus zene vidám hang­jai szűrődtek kl. Sarkak verték hozzá szüntelenül az ütemet. Ka­varogtak, üvöltöztek a duhaj termelőerők. Az égen egy csillag tűnt fel. A gyerekek kővel dobálták. A lagzi tetőfokára hágott, amikor kevéssel tizenegy óra előtt a szoba közepére szökkent az ifjú Smyga, a vízen túlról, vérbeit táncos, énekes és nagy kópé. Néhányszor közbeperdült, majd a zenekar előtt megvetette a lábát és rázendített: Lám csak, kis falunk felett a jövő hidat vetett, boldogságunk árad végre az egész emberiségre — Oj, dana, oj, danal Nagyon tetszett mindenkinek. Kacagás tört kl és zajos taps. De íme, az ifjú Pieg már pattant, mint a labda, bokázik egyet, sapkája ellenzőjét a fülére csapja, és válaszképpen így énekel: No ha így van, rajta, kezdd el az erkölcsi kérdésekkel boldoggá csak tiszta lélek teszi az emberiséget — Hopp, tra-dérri-dé-ral Ismét kacagás és brávózás. Innen-onnan biztatni kezdik Smy­gát, hogy feleljen meg Plegnek. Ám ő hallgat; de loppal Pieg mögé kerül, és észrevétlenül felrobbantja egy atomrakétafejjel, melyet zekéfe alatt rejtegetett a mellén. Pieg összecsuklik és sugározni kezd; de még van annyi ereje, hogy megrántsa kabátja egyik gombját, s a kilövő pályáról, melyet jobb nadrágszárába dugott el, közepes nagyságú rakétát röpítsen a másik homlokához. Bizo­nyára nem is hibázza el Smygát, ha nem úgy adódik, hogy a ra­kéta utolsó lépcsője nem gyúl be, ami valamelyes eltérést okozott röppályájában. Smyga hátrahőkölt, elvesztette egyensúlyát és a hőfalnak támaszkodott; ez megrepedt, és Smyga márts elmerült a hőben, miközben együtthatója szüntelenül növekedett. — jóemberek, hát mit gyárttok itt? — kiáltott fel a menyecske apja, egy özönvízelőtti, ócska fali Geiger-számlálóra mutatva. De a lárma fokozódott, s a dulakodás is; a szoba közepén kék páfrányok nőttek kl nagy sebességgel, amt természetes dolog, ha zárt térben erős a rádioaktivitás. Már újabb rakéták kezdtek röpködni; egyedül Bandula maradt tisztességes, ő beérte a ha­gyományos késeléssel. Ekkor éles sivítás hallatszott. A házigazda, látva, hogy úgysem tudná lecsillapítani vendégeit, a házi tartály­hoz ugrott, megnyitotta a csapot, és harci gázokat bocsátott a szobába, hogy az egész társaságot megmérgezze. Mindenki a védő­öltözete után kapott, de észrevettem, hogy az enyém nem zár tökéletesen, ráadásul kissé álmos voltam már, el is határoztam, hogy otthagyom a mulatságot és szép csendesen hazaballagok. Világos éjszaka volt, a lakodalmas tanyáról olyan sugárzás, áradt, hogu minden nehézség nélkül megtaláltam az utat. fői kiléptem, mivel Időnként egy kis rádióaktív eső is szemerkélt. Csupán az zavart valamelyest, hogy kedvem támadt vért szívni, de muri után természetes az ilyesmi; meg hogy három pár fölös lábam kezdett nőni kétoldalt, a homlokomon zöld csáp, s a háta­mon kts kitinpáncél. Jól-rosszul mégis hazaértem, az ablakkeret repedésén beröppentem, és miután találtam egy nyugalmas zúgot a szekrény mögött a falszegélyen, távol a pokoltól, békésen el­aludtam, miközben egyre azon járt az eszem, hogyan ls folyt le ez az ördögadta lagzi. PÉCHY GYÖRGY fordítása a Iriílfnlrli vpnriÁncrArAnlpc A dal lelkes hívei a külföldi vendégszereplés előtt A Szlovák Filharmónia márciusi utolsó hangversenye Filharmóniánk közel három hetes hangversenykörútra in­dult Nyugat-Németországba, és így márciusi utolsó hangverse­nyüket részben nagy főpróbá­nak is tekinthetjük, mert számai — Brahms hegedűversenyétől eltekintve — hozzátartoznak a vendégszereplés gazdag anya­gához. Az előadott művek Ladislav Slovák Ízig-vérig zenei vezeté­sével kiváló tolmácsolásban hangzottak el, meglátszott raj­tuk a kivételesen gondos előké­szítő munka. Már a nyitó szám is érdekes­séget jelentett: Paul Hindemith Weber-témákra komponált Szim­fonikus metamorfózisai kerül­tek előadásra. A Weber témák, amint már a cím is elárulja, nem eredeti formájukban, ha­nem átalakulva lépnek fel. Á muzsika nem utánzón, á la We­ber bontakozik ki, és az utalás Weberre nem jelenti a jelszót: vissza a romantikához. Ebben a műben is megnyilatkozik a Hin­demith zene egyik alapvető jel­legzetessége: könnyed, gátlás­mentes, néha szinte diákosan jókedvű, pajkos muzsikálás, mintha a komponista bizarr hangzási kísérleteivel „enfant terribie" módjára különös örö­mét lelné a zenei nyárspolgá­rok meghökkentésében. Brahms hegedűversenyét egy fiatal szlovák művész, Peter Mi­chalica adta elő, aki a nemzet­közi Flesch hegedűversenyen díjat nyert Londonban. Michali­ca személyében vonzó fiatal he­gedűs tehetséget Ismertünk meg. Játékát egészséges tempe­ramentum és természetes muzi­kalitás hatja át. Amit nyújt, nem jól fésült, illedelmes hege­dülés, Michalica „fiatal művé­szetének" minden pozitívumával és negatívumával együtt szívből muzsikál, és ez nagy ígéret. Jo­gosan tételezhetjük fel, hogy ettől a fiatal művésztől még so­kat várhatunk. Szünet után Prokofjev Romeo és Júlia szvitje hangzott ei bri­liáns előadásban, a mű bensősé­ges lírájának és drámai konflik­tusainak érzékletes kidomborí­tásával. Végül Janáček Taras Bulba című szimfonikus költeményét hallottuk a drámai erők izgal­mas áramlásával, szélesen höm­pölygő kibontakozással. Filhar­móniánk ilyen muzsikálással va­lóban méltóan képviseli külföl­dön a szlovák zenei előadómű­vészetet. Havas Márta Kevés énekkar dicsekedhet olyan eredményekkel, mint a košicei járás tanítóinak az énekkara. Az együttes országo­san ismert és elismert. Az ének­karok szlovákiai versenyében például tavaly az elsők között végzett. Néhány éves működése során már többször járt kül­földön is. Tavaly a Szovjetunió­ban és Magyarországon vendég­szerepelt. Többek között Mun­kácson, Szolyván, Szarvason, Kiskunfélegyházán és Alpáron mutatkozott be. Az utóbbi hó­napokban rendezett ha'zai ven­dégszereplése közül a Vasmű tanoncintézetében, valamint a Szepslben, a Mecenzéfen, a Széplakon, a Lengyelfalván és a Spišská Nová Vesen rende­zett hangversenyei a legemlé­kezetesebbek. Vojtech Adarnec karnagy ve­zetésével az együttes most újabb erőpróbára készül. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója al­kalmából új műsorszámot tanul be. A járásban, illetve a kerü­letben rövidesen több fellépést taTt, s a nyáron ismét külföl­di vendégszereplésre megy. Műsorát népdalok, hazai és külföldi szerzők mai művei, va­lamint klasszikus alkotások képezik. Általában arról ismert, hogy nehéz, a műkedvelő együt­tesek erejét gyakran meghala­dó feladatokkal is megbirkózik, a legigényesebb közönség Ízlé­sét is kielégíti. Legutóbb a Művészetek Há­zában rendezett hangversenyén a Csehszlovák Rádió košicei szerkesztősége zenekarának kí­séretével egyebek között Händl Cecília című oratóriumát mu­tatta be. A rendkívül igényes, a zene megváltó hatalmát su­galló mű, előadása, amelyben a szerző az ős Káosz és a vi­lág teremtésének zenei ábrázo­lására az újszerű hanghatáso­kat, a harmóniák jellegzetesen szimbolikus értelmezését alkal­mazza, igen nehéz vállalkozás­nak bizonyult. Az énekkar azonban nem hátrált meg. Gondos felkészülés után olyan előardást tartott, amely minden­ki számára élményt jelentett. Emlékezetesek azok a fellé­pései ls, amelyeket a Batsányi János Irodalmi kör rendezvé­nyei alkafimából tartott. A Bar­tók Béla emlékesten Bartók Gyermekeknek című sorozatá­ból mutatott be szlovák nép­dalokat. A dal lelkes hívei odaadóan dolgoznak. Példájukat többen követik. A CSEMADOK járási konfe­renciája határozatba foglalta, hogy a helyi szervezetek alakít­sanak szakköröket, ének éš tánccsoportokat. Az említett énekkar hivatásos karnaggyal és jelentős anyagi támogatással dolgozik. Mind a már működő, mind a most alakuló énekka­rok tudják, hogy a tanítók énekkarának a színvonalát kép­telenek elérni. Számukra mégis ez az együttes jelenti a mér­cét, ennek a csoportnak a mun­kakörülményeit tartják ideális­nak. A Csehszlovákiai Magyar Ta­nítók Központi Énekkara a kö­zeljövőben Kelet-Szlovákiában tart összpontosítást. Oj rendez­vényre készül az irodalmi kör is. Nyelvészeti jelleggel hamar­rosan megrendezik a városban a Kazinczy-napokat. Ezek az események ismét alkalmat nyújtanak az együttesek talál­kozására és a hasznos tapasz­talatcserére. A közönség bizo­nyára szívesen venné, ha közös hangversenyen is láthatná a két együttest. A szoros kapcso­lat mindkét fél számára elő­nyös lenne. (b) Virna Lisi olasz színésznő és Anthony Quinn a „25. óra" című filmben, ame­lyet most for­gatnak Jugo­szláviában. Foto: CTK UPI Közveszélyes szerelem fsaknem három évi hall­gatás után váratlanul levelet kaptam Géza barátom­tól. Utoljára N.-ben találkoztam vele — a választások idején; beválasztották a városi nemzeti bizottságba, s azóta is a titká­ri teendőket végzi. Akkoriban sokat vártam tőle. S nemcsak én, hanem az egész város lakossága. Bíztam képes­ségeiben és jogi végzettségé­ben. Azt hittem, csak közigaz­gatási és szervezési problémák­kal kell megküzdenie. Nos, té­vedés. Azt mondják, tévedni em­beri dolog. Ha sejtettem volna, mi vár rá, sose tanácsoltam vol­na neki, hogy fogadja el a megtisztelő bizalmat. Azt írja, még mindig ott él öreg Vargánénál abban a sivár albérleti szobában, mint három évvel ezelőtt, mikor a jogi ta­nácsadó iroda hivatali helysé­gének félhomályában robotolt. Még mindig háromszáz koronát fizet neki, azzal a különbség­gel, hogy most a téli tüzelőt, gázt, villanyt külön kell meg­fizetnie. Az idős asszony visz­szaél helyzetével és nagylelkű­ségével, mert jól tudja, hogy képtelen lenne bármit is ten­ni ellene. Akár milyen nevet­ségesen hangzik is, titkár lé­tére nem jutott még lakáshoz. Nem viszi rá a lelke, hogy visz­szaéljen hivatali hatalmával és befolyásával. Éppen azért, mert elvállalta ezt a közéleti tiszt­séget, ragaszkodnia kell a tör­vény és rendeletek szabta felté­telekhez. Ezt becsületbeli kér­désnek tartja. Anna, a meny­asszonya kevésbé méltányolta elvhűségét. Felbontotta az el­jegyzést és férjhez ment. Mit gondolok, kihez? Egykori hiva­tali főnökéhez, aki Időközben megözvegyült. Sok szerencsét és boldogságot kívánt neki. Boldog, hogy annak idején nem az elnöki tisztségre javasolták, mert akkor neki kellett volna őket összeadni. — Ilyen a szerelem! — Írja elkeseredetten. — Engem cser­benhagyott és letört, és még ez a jobbik eset. A múltkor borzal­mas Jelenetnek voltam tanúja. Egyik bágerkezelőnket, — így írom bágerkezelőnket, mert a mienknek tartom, ugyanis a vá­ros mögött új lakótelepet épí­tünk — valósággal ámokfutóvá tette. Az építkezés közelében autóbuszmegállót létesítettünk. Épp dolgom volt arrafelé. Ki­szállok a buszból, s mit iátok: nagy csődületet. Két üzemi őr fenn a hegyoldalon valami fé­szer közelében egy bicskával hadonászó, rettenetesen vérző alakot hajszol. Végül is kötéllel kapták el, mint valamikor a to­borzök az újoncnak való legé­nyeket. Ö volt — a bágerkezeiő. Kiderült, hogy otthon a falujá­ban menyasszonya volt, dehát évek őta csavarog az ország egyik végéből a másikba, s tü­relmetlen férfiösztöne valami" élelmes nőszemélyhez kerget­te. Apa lett. És nemcsak itt, otthon a menyasszonya is anyai örömöknek néz elébe. Mikor megtudta a dolgot, valósággal meghibbant. Bement a már em­lített fészerbe, bicskájával fel­vágta az ereit, a kezén, a nya­kán is, és kiszúrta a fél sze­mét. Mikor a szerszámokért ér­kező munkások észrevették, és megzavarták öngyilkos szándé­kában, rájuk támadt. Most kór­házban van, élet és halál között lebeg. Nem tudni, mi lesz vele, ha felépül... A minap egy egészen csi­" nos fiatalasszony állított be irodámba. Fiatalnak mon­dom, pedig csaknem egészen megőszült, de az arca valóban szép és fiatal. Iratai szerint hu­szonhat éves. Félárvaként nőtt fel az egyik gyermeknevelő in­tézetben. Oda kellett menekíte­ni, mert az apja visszaélt volna vele. Tizenhét éves korában ke­rült ki onnan. Az apja elől ugyan megmentette a társada­lom, de mikor kikerült, összeke­rült egy másik becstelen em­berrel. Elvált férfi. Azzal adta össze magát. Tíz év alatt három gyermekük született. Kiderült, hogy élettársa még nem vált el. Első feleségével is három gye­reke van. Azokról is gondoskod­nia kell, mert az asszonynak végre eszébe Jutott, hogy köve­telje a tartásdíjat. Azóta meg ezt hanyagolja el. Csaknem egy éve egy fillért sem kapott tőle. Azóta odébbállt, s talált magá­nak egy harmadik asszonyt. Ez itt kétségbe van esve. Mi tévő legyen? Ha nem segítünk raj­ta, képes valami őrültséget el­követni. Kijelentette, megfojtja a három gyereket. Az arca való­sággal eltorzult, akár egy me­dúza-fej. Szinte beleremegtem a szörnyű sejtésbe. Ez nemcsak fenyegetőzik, ez meg ls teszi. Es nem tudunk rajta segíteni. A gyermekotthonok zsúfolva 1987.

Next

/
Thumbnails
Contents