Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-25 / 84. szám, szombat

GREK IMRE HOLLANDIAI ÚTIJEGYZETE JAN AMOS KOMENSKÝ, a nagy cseh pedagógus élete 78 esztendejének jelentős részét külföldön élte le. 1611-ben — 19 éves korában — több diáktársával a jelenleg nyugat-németországi Herbornban az ún. nassaui akadémiát látogatta. Ezt a főiskolát János herceg, Orániai Vilmos holland fejedelem fivére alapította. Németalföld akkoriban sokakat vonzott, elsősorban a reformáJÁN AMOS KOMENSKÝ SZOBRA NAARDENBEN ció hívei közül. Komenský 1613ban járt először Amszterdamban. Németalföldnek ekkor már jó kapcsolatai voltak Prágával és Brnóval. Komenský a következő években Marburgban és Heidelbergben tanult, és 1614-ben tért vissza Nürnbergen és Prágán keresztül morva szülőföldjére, mégpedig gyalogosan, ami ma is kitűnő sportteljesítménynek számítana. Másodszor 1626-ban járt Hágában, ekkor már politikai küldetésben. Ezután csaknem 15 évi tudományos munka és emigráció következett. Komenský kapcsolatban állott angol, skót, holland és svéd protenstáns körökkel, amelyek igyekeztek II. Gusztáv Adolf svéd királyt rávenni egy Habsburg-ellenes hadjáratra. A svéd hadseregnek Louis de Geer gazdag amszterdami kereskedő és vasgyáros szállított fegyvereket. Nagy vállalatai voltak Svédországban is, s meghívta Komenskýt, alapítson ott iskolákat. Louis de Geer később svéd főnemesi rangot kapott, s 1652-ben bekövetkezett haláláig melegen támogatta Komenskýt, aki tovább ápolta a kapcsolatokat Laurensszel, de Geer Hollandiában élő fiával. Harmadszor 1642-ben járt Komenský Németalföldön — Hágából heidenbe utazott, értekezett ottani egyetemi tanárokkal, s megismerkedett René Descartes-tal is. Ezután következett Komenský négyéves sárospataki működése I. Rákóczi György szolgálatában, majd a lengyelországi Lesznóban. A város pusztulása után bujdosás volt a sorsa. Útközben kapta meg Laurens de Geer meghívását. Hamburgon és Groningenen keresztül érkezett a holland fővárosba. örökre holland földön A hányatott életű vándor itt végre révbe ért, és hív barátokra, őszinte pártfogókra talált. Ahogy azt az Unum necessarium című művében is megírta: „Egész életem vándorélet, és sehol sem volt hazám ... Végül is hazát találtam ezen a világpiacon — Batávia fővárosában." Komenský életének utolsó 14 évét Amszterdamban töltötte. Az első három év irodalmi tevékenységének legtermékenyebb szakasza volt. Valószínűleg a Prinsengrachton, Ludwig Smit özvegyének „Gyémántrózsa" nevű házában lakott, közel Laurens de Geer keizergrachti fejdíszítésű házához. Úgy döntöttek, hogy Komenský hozza ide családját is, s ezért nagyobb lakást béreltek neki az újonnan keletkező nyugati városrészben, ahol az Amszterdamba özönlő idegenek telepedtek le. Sokan voltak a francia hugenották, s ezért a Westmarkt környékét a francia Jardin (kert) nyomán Jordaannak nevezték el. Laurens de Geer buzgón gondoskodott Komenský tudományos műveinek kiadásáról és terjesztéséről. Az amszterdami városi tanács inkább oktatáselméleti művei iránt érdeklődött. Komenský gyakran vendégeskedett a négy nagy hatalmú városi tanácsosnál. Köztük Cornelius van Graeff képviselte a nagyburzsoáziát, amely megdöntötte az orániai uralkodóházat és a köztársaság élére állt. Komenský kapcsolatban állott híres könyvkiadókkal és nyomdatulajdonosokkal is. A városi tanács 1656 december elején egy évre 800 forint támogatást szavazott meg Komenskýnek. A NAARDENI VÁROSHÁZA Az akkor 150 ezer lakosú Amszterdam akkoriban az európai politikai élet központja volt. Komenskýt egész Európából keresték fel tudósok és diákok. Sok országba levelezett. Morva és lengyel barátain kívül élénken levelezett a magyar Körmendi Péterrel is. Szlovákiában Mikuláš Drábikkal tartott fenn kapcsolatot, akihez 1670. november 2-án írta utolsó levelét. November 25-én utolsót dobbant Komenský szíve, Drábikot pedig mint összeesküvőt Pozsonyban rövidesen kivégezték. A „nagy morva", a „halhatatlan vándor", ahogyan a hollandok Komenskýt nevezték, Amszterdamban halt meg, s a közeli Naardenben nyugszik, egy szép mauzóleumban. Emlékét még egy múzeum és szobor hirdeti, amelyet a csehszlovák állam ajándékozott a városnak. Háromszáz év múltán Naarden már régóta Amszterdam külvárosa, „kertvárosa"., Komenský óta nagy változáson ment keresztül, egészen újjáépült. Több mint 300 év telt el Komenský amszterdami letelepedése óta. A híres Keizergracht és a Prinsengracht ma is a belváros üzleti negyedének legforgalmasabb része. Itt vannak a kereskedelmi vállalatok, kiadók, nyomdák restaurált, de patinás épületei. Egy méter széles házat is láttam. Amszterdam jellegzetessége, hogy minden ház csúcsán emelőesiga van, mert nélküle nem tudnák felszállítani vagy leboesátani a bútorokat, ugyanis olyan keskeny és meredek lépcsők vezetnek a felső emeletekre. A jómódú, nagyobb jövedelmű egyének Naardenben laknak; autón járnak be Amszterdamba. 1967. III. 25. 11 Y

ucatánra hosszú az út. Utunk elején napfényben úszó havasi hegygerinceken haladunk. Kiszáradt fák — mintha tűzvész pusztított volne, a hegyekben. Itt-ott szürke, porlepett kőviskők fogadnak. A Csendes-óceán partjára leereszkedve egészen más világbr. csöppenünk. Dús szubtrópusi növényzet, óriási aguakatoszfák, sudár pálmák, kávéültetvények. Lépten-nyomon hatalmas cégtáblákba ütközünk. PEMEX (nemzeti kőolajtársaság) — hirdetik. E vidék kőolajban igen gazdag, sok a fúrótorony, több olaj-, gáz- és vegyipari üzem épült. Az éjszaka a festői Carmenszigeten ért bennünket. A kis komp alig bírja a másik partra szállítani a sok száz teher- és személyautót. Az utasok kénytelenek kiszállni, s valahogy eltölteni az időt, míg sor kerül rájuk, így ismerkedtem meg Francisco Marquez Hernandez yucatáni születésű történélemtanárral, aki nagyon csodálkozott, hogy nem „gringók", azaz amerikaiak, hanem szovjet emberek vagyunk. Igen szokatlannak tartja a találkozást szovjet emberekkel, mert itt általában hemzsegnek az amerikai turisták. Élőszeretettel keresik fel az egzotikus Yucatán-félszigetet, sok pénzt hoznak az országnak. Ámbár sok bajt, kárt okoznak, sok probléma van velük még a múlt század óta, anlikor az Egyesült Államok a nagy kiterjedésű Texast elragadta Mexikótól. Beszélgetésünk Yucatánra terelődött. — Az amerikaiak igen élelmesek voltak, sok történelmi műemléket elhordták tőlünk az Egyesült Államokba. Feltétlenül látogasson el Mujerez-szigetre — neve egyébként anynyit Jelent: nők szigete. Mintha nem Mexikóban, hanem külföldön lenne: több ott az amerikai, mint a mexikói. A sziget egész termelése Amerikába vándorol. A gringók mindenbe beleütik az orrukat — magyarázta újdonsült ismerősöm. NŐK SZIGETE Három nap múlva, óriási út után megpillantottuk a Karibtengert, ahol mintegy hét kilométerre a partoktól fekszik Mujerez sziget. V. DOLGOV MEXIKÓI ÚTIJEGYZETE alámerül, beleakasztja horgát a rákba és felhozza. Társa közben vigyáz rá. Négy órán át 10—15 méter mélyre kell merülniük. Előfordul, hogy az erős víznyomástól megpattannak az erek, elered a bátor halászok orra vére. Az ember nek vigyáznia kell, mert könnyen rokkanttá válhat egész életére. Nemrégen velem is baj történt. Pénz kellett, influenzásán is lebuktam. Megpattant egy erem, szemem vérbe borult. Alig kecmeregtem fel a csónakra. Rákhalászok gondja A legenda szerint a sziget férfilakossága óriási teknősbékákra vadászva nekivágott a tengernek, és hatalmas viharba került. A halászok mind egy szálig elpusztultak az elemekkel vívott egyenlőtlen harcban. Csak a nők maradtak meg a szigeten, innen ered a-sziget elnevezése. Elindultunk ismerkedni a szigettel. Jósé egy, termetes barna halász kis fizettségért felvett motorcsónakjára, hogy az öböl felől megmutassa a szigetet. Kis idő múlva csónakunk valamilyen vízi kerítésbe ütközött. Afféle vízi karám volt, amelyben testes teknősöket tenyésztettek. — Ezek ' a Karib-tenger partjainál tenyésznek. Kifogjuk és különleges vízi karámokba helyezzük őket. Mindegyikben 14 ezer teknős tenyészik. Nagyban szállítjuk az Egyesült Államoknak. Nagyon érdekes volt, amit Jósé a languszták, hatalmas tengeri rákok fogásáról mesélt. — Kettesével szállunk csónakba, megkeressük azt a helyet, ahol a languszták egy csomóba tömörülnek, s megkezdjük a fogást. A halász uszonyokkal a lábán, búvárszemüvegben, kilélegző csővel Jósétól búcsút véve tovább ismerkedtünk a szigettel. Ott, ahol a pálmaerdő sűrű mangóvia-növényzettel keveredik, a homokos part sziklással, luxusszállók és penziók emelkednek, amelyekben csak horribilis összegért lehet szobát kapni. Mégis zsúfoltak: gazdag amerikaiakkal vannak tele. Tényleg több itt az amerikai mint a mexikói. A teknősök, a languszták az amerikaiaknak mennek, nekik épültek a drága szállodák is. Sok vállalat amerikai tulajdonban van. Amerikai cégek nyersanyagot vásárolnak Mexikóban, aztán a világpiacon jó magas áron eladják. Az amerikai propaganda azt híreszteli, hogy az Egyesült Államok Mexikó jő szomszédja és a mexikói nép jótevője ... Útban Mujerez felé keresztülmentünk Campechén, egy azonos nevű állam fővárosán, amelynek rákkonzervgyárai vannak. Az amerikaiak tönkre akarják tenni ezt a fontos mexikói iparágat: hatóságaik tudtával amerikai kalózok korszerű technikával felszerelt gyors halászhajókon a mexikói partoktól három mérföldnyire rákásznak, néha még közelebb is merészkednek. Külön fejezetet érdemelne az amerikaiak által legalizált csempészés, amely igen nagy károkat okoz a mexikói gazdaságnak. HERÉNYI BÉLA. KUBAI LEVELE Megkérdeztem Fidellol Az egyik havannai szállóban Éjjel fél tizenketta tájban telefoncsengésre ébredtem. Mély álmomból zavart fel, bár csak röviddel azelőtt feküdtem le, de aznap rengeteg gazdaságot jártunk be Hudec mérnökkollégámmal, s nem kellett altatót bevennem. Fáradtan, kelletlenül emeltem fel a kagylót. — Béla? — szólalt meg egy hang a vonal túlsó végén, majdnem magyaros kiejtéssel. — Igen — válaszolom —• s lassan felismerem Fernando barátom hangját. Segédkönyvelő a Bauta-Caimito gazdaságban. Az egyetem esti tagozatán tanul. Sokszor csevegtünk különféle dolgokról. Ahogy itt szokás mondani, Fernando amolyan „érdeklődő fiatal forradalmár". Minden vágya, hogy eljusson hozzánk Csehszlovákiába. Akár turistaként is. Igaz, legszívesebben ösztöndíjasként jönne. Biztatom, hogy iparkodjék jól letenni a vizsgákat. Csehül tanítom, ű meg spanyol tudásom gyakorlásában segít. — Esta aqui Fidel en la Univerzita . . . azaz itt van Fidcl az egyetemen — újságolja. Eljösz? . . . Most éjfélkor . . . Már egy órája beszél, de lehet, hogy reggelig is eltart a gyűlés. Hiába, ezt a meghívást jiem lehet elutasítani. Felöltözöm. Fernando a hallban várt rám. Öt—tíz perc alatt a helyszínen vagyunk. A gyönyörű egyetemi kertben vagy százfőnyi hallgatóság figyeli Fidel fejtegetéseit. Éppen az épülő erőművekről van szó. Fidel Castro egy végzős diáknak válaszol. Hány köbméter földet kell megmozgatni az erőmű építése során? Baráti segítséggel Kuba 1965—1970. évi villamosenergia-ellátási tervének megvalósításában Csehszlovákia is segít gépi berendezések szállításával, valamint szakemberek kiküldésével. Igy részt veszünk Camagüey tartományban az 1968-ban üzembe helyezendő, 60 ezer kilowatt kapacitású Termoelectrlca de Nuevitas, a Termoelectrica Obource, a Tallapiedra, a Hanabanilla erőmüvek építésében. Castro válasza kielégítette a kubai egyetemistát, aki bevallotta, hogy a gyakorlati órákon már foglalkoztak ennek a kiszámításával. — Akkor minek kérdezted — jegyezte meg mosolyogva Fidel. — Vagy talán vizsgáztatni akartál. A kedélyes beszélgetés tovább lolyt. Magánjellegű kérdéseket is tettek fel Castrónak. Közben Fernando barátom többszöri „Fidel" kiáltással magára terelte a figyelmet. Azt mondja: A companero checo kérdezni akar valamit. Eszem ágában sem volt kérdést intézni Castróhoz, de ha már így van ... Kissé gondterhelt homlokkal megkérdeztem: Mi a véleménye a cukornád másodtermékérő!, a levadura toruláról? Adnak-e állami beruházást termelésének kibővítésére? Igen! De éppen most elemzik, vajon a cukornádmelasz vagy annak melléktermékei esetleg a levadura lesz-e hatékonyabb, jövedelmezőbb Kuba számára, Castro bővebb magyarázatot fűzött a kérdéshez, zavaromban meg sem értettem . . . Egy jóbarát Fernando lekecmergett a beton lócáról, és mellém szegődött, másoknak is tudtára akarta adni, hogy az ő „checo" barátjával van itt, aki Szlovákiában lakik, tagja a CSISZ-nek, akit éjfélkor is fel lehet kelteni... fis aki tájékoztatta őt a levadura állattenyésztési jelentőségéről, és arról, miért nem elég száz font (46 kg) pangola-fü 18 liter átlagos tejhozam eléréséhez. Egy leendő közgazdásznak ezt is illik tudni. fijfél utánig elhúzódott a beszélgetés. Fidél néhány konzervet iíyilott fel. Kubában elég növény van, de hogy konzervet is gyártsanak belőle, eddig senkinek sem jutott az eszébe. Néhány egyetemista meg is morogta, hogy vegetáriánusok találták ki. Fidel meghitt baráti légkörben szállt be autójába, és búcsúzott a diáktársadalomtól. Fernando hazakísért. Otközben sokat vitatkoztunk a hallottakon. Hóna alatt szorongatott könyveit az otthonról hozott és úgy is neki szánt aktatáskába tettem, így adtam át neki annak jelképéül, hogy szintén barátomnak tartom őt...