Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-25 / 84. szám, szombat

Hivatás es pedagógusfelelosség E

RRŐL A KÉRDÉSRŐL, példák és ellenpéldák felsorakoztatásával, szinte könyveket lehetne írni. Nincs talán még egy foglalkozás, mely a hivatásérzetet annyira előtérbe állítaná, mint a pedagóguspálya, s még egy foglalkozás, ahol az ügyszeretet és emberség kritériuma annyira kötelező, általános érvényű és mindennapi szükséglet volna, mint a pedagógusmunkában. Régen a nemzet napszámosának mondták a tanítót... Bár azóta a pedagógusok társadalmi helyzete, tisztje és rangja alapvetően megváltozott — társadalmi megbecsülés övezi munkájukat —, a küldetés lényege ma is változatlan: hűséggel szolgálni a népet, s mindent megtenni felemelkedése érdekében. A szocialista társadalom sajátos érdeke, hogy ebben a nemes küldetésben ne hagyja magára az iskolát és a pedagógusokat. A társadalmi érdekekkel magyarázható az is, hogy a ma embere egyre inkább magáénak érzi az Iskolát s felelősséget vállal az ifjúság neveléséért. Az ifjúság nevelése körül manapság gyűrűző sok vitának tehát a társadalmi felelősség tudatosítása és gyakorlása a tulajdonképpeni lényege és értelme. S bár a vélemények és ellenvélemények összecsapása során néha meglehetősen sok salak is a felszínre kerül, mégis jó az, hogy a társadalmi felelősségérzet ma már tömegméretűnek mondható, s amolyan cselekvő nyugtalansággal és elégedetlenséggel keresik az Ifjúság nevelése és az oktató-nevelő munka új, célravezető módozatait. A mai iskola nemcsak tanítani, hanem nevelni ls akar. A szülők többsége ezt megelégedéssel veszi tudomásul. Sőt néha egy kissé több felelősséget is szán ebben a munkában a pedagógusnak. Sok szülő érzi, egy fejlettebb kor más típusú nemzedéke formálódik az iskolában, egy új tartalmú élet épül, s ezért néha a kelleténél jobban a pedagógustól várja, hogy gyermekénél a jövő, a történelem kovácsa legyen. Van ennek kétségtelenül jó oldala is, hangsúlyoznunk kell azonban azt is, a nevelésben csak együtt, a szülői ház és a pedagógusmunka egymást erősítő összhangja révén érhetünk célhoz. Csak Így kerülhetjük el a nevelés rövidzárlatait, s így érhetjük el, hogy harmonikus emberi tulajdonságokkal rendelkező fiatalságot neveljünk A

Z 1FJ0SÄG NEVELÉSÉRŐL szólva hangsúlyoznunk kell azt is, a rövidzárlat elkerülésének legbiztosabb útja a nyíltság és az őszinteség. Az iskola, a szülői ház és az általános közéleti őszinteség nélkül ugyanis csak talmi eredményeket könyvelhetünk el. Márpadig ez aligha lehet célunk. Igaz, viszont az a megállapítás is, hogy a nevelésben a „kocsit" nem lehet kétfelé húzni. Iskolának és szülőháznak egy irányban, egy cél szolgálatában kell állnia, ha az ifjúság jövőjét tartjuk szem előtt. Káros és vétkes tehát az a szülői nevelés, mely mindenáron az iskolai nevelés „ellensúlyozására" törekszik. Ezzel ugyanis eleve képmutatást, meghasonlást táplál gyermekében, s nemcsak a jövő távlatát, de gyermeke érdekét is szem elől téveszti. Márpedig az ifjúság nem élhet eszme nélkül, nem bolyonghat határozott szándék nélkül a világban. Az ifjúságnak eszmére, távlatokra és eszményképekre van szüksége, amiért és akiért lelkesedni tud. Azonban ismernie kell a jelent, annak sokrétű problémáit is. A csalódások és újrakezdések mögött azonban láttatni kell a. célt is, mely a társadalom és az ő érdekében is történik, s érzékeltetni, a társadalmi haladás során kitérők, vargabetűk tarkíthatják ugyan utunkat, a fejlődés azonban megállíthatatlan, s a szocializmus ügye csak előre mehet. A

NEVELÉS FELELŐSSÉGÉRŐL szólva hangsúlyoznunk kell azt is, a szocialista pedagógustól nemcsak azt várjuk el, hogy szakmailag képzett, marxista világnézetű nevelő legyen, hanem a vonzó emberség és a tartalmas személyiség igénye is a követelmények közé sorakozik. Ha ugyanis komolyan vesszük azt a pedagógiai -pszichológiai tételt, mely szerint a pedagógus egész valójával, magatartásával, személyiségével hat a növendékekre, úgy ennek az igénynek a gyakorlati érvényesítése is nélkülözhetetlenné válik. Gyakran esik szó ugyanakkor a korszerű műveltség követelményeiről is. Azt hiszem, ezt a kérdést a pedagógus személyisége jellemzőihez sorolhatjuk, s állandó igényként hangsúlyozhatjuk. Még akkor is, ha jócskán vannak olyanok, akik a tanítóképző vagy a főiskola befejezésével műveltséggyarapításukat is befejezettnek tekintik, s ahogy mondani szokták — begyöpösödnek, betokosodnak. A neveléssel járó felelősség azonban azt is jelenti, hogy a pedagógusnak a korszerű műveltség és a tudás gyarapításában a növendékek előtt kell járnia, csak így formálhatja, gazdagíthatja tudásban és erkölcsi jellemzőkben az ifjú nemzedéket. Ebből következik, hogy a tanítók, tanárok nem lehetnek órára járó hivatalnokok. Az igazi pedagógust az ifjúság és szakmája szeretete jellemzi, s mindent elkövet annak érdekében, hogy minél többet adhasson tanítványainak. Ez utóbbi, persze, már a hlvatásérzet kategóriájába esik, enélkül azonban pedagógust nehéz elképzelni. Igaz ugyan, hogy a hivatás foglalkozás, szakma is az ő számára, amíg azonban másutt a szakma mechanikus, sőt rutin-munkával is betölthető, addig itt a hivatásérzet semmi mással nem pótolható. Ez utóbbi Igazi jellemzője a magasabbrendű emberi odaadás és erkölcsi felelősség, melyet önként vállalnak, mások érdekében. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a hivatásérzetre hivatkozva a munka anyagi vonatkozásait bárkitől ls elvitatnánk. A „munkából élünk, s pénzért dolgozunk" elve mindenkire vonatkozik, a lényeges különbség azonban az, hogy a hivatásérzettel végzett munkában ez nem elsődleges szempont. Ezzel nem azt akartuk mondani, hogy a pedagógusok anyagi értékelése eddig méltányos volt, vagy hogy arányban állt társadalmi felelősségükkel. Távolról seml Inkább azt kívántuk hangsúlyozni, felelősségük sokkal nagyobb annál, mintsem erre az egyetlen szempontra szűkíthetnénk le. S bár a pedagógusmunka erkölcsi vonatkozásai és kisugárzásai nehezebben mérhetők, nagyban megkönnyítheti a nevelőmunka helyzetét, s növelheti az iskola társadalompedagógiai hatását. És számunkra ez sem lehet mellékes! A

PEDAGÖGUSMUNKA íratlan etikájához tartozik egyébként, hogy társadalmi és erkölcsi felelősségük tudatában végezzék munkájukat. Erkölcsi hitelük és tekintélyük szempontjából az objektivitás, a határozottság és elvszerűség számukra nélkülözhetetlenek. S tudatosítaniuk kell, hogy a legszigorúbb kritikusok, a komformizmustól mentes gyermek-közvélemény és a fiatalok bírálata pergőtüzében állnak, s minden esetben a tanító hitele, tekintélye foroghat kockán. S mivel az emberség, erkölcsi ítélőerő és érettség sokszor kis dolgokban vizsgázik, magától értetődő, hogy a pedagógusnak a kis dolgokban is következetesnek kell lennie, sem mással, sem önmagával szemben nem lehet elnéző, vagy elfogult. Pedagógusberkekben nem ártana egyébként tisztázni a pedagógusmunka etikájának néhány kérdését is. Az iskola tekintélye ugyanis nemcsak az Iskola jó színvonalától függ, hanem hírét nagymértékben befolyásolja a szocialista erkölcsi normák érvényesítésének gyakorlata is. A tanítási fegyelem megsértése mellett (ez inkább adminisztratív jellegű kérdés) a jegybegyűjtö és feleltető kampányok, a „kinek a gyereke" szempontjai, sőt a „pedagógusgyerekek" enyhébb elbírálásának sok helyütt érvényesülő szokásjoga, vagy a szaktekintélyt és szigort fitogtatók osztályzásainak túlzása — hogy csak néhányat említsek — olyan problémák, melyeket az iskola is a tanító tekintélye érdekében a pedagóguskollektíváknak nem ártana időről-időre megvitatni. Minden tanítónak tudnia kell ugyanis, hogy tanítványainak minősítésűvel önmagát is osztályozza. Ez nem azt jelenti, hogy indokolatlanul liberális legyen, feltétlenül mérlegelnie kell viszont azt a kérdést, megtett-e mindent annak érdekében, hogy tanítványai — a mérce szigora szerint — valóban helytálljanak. Persze, megvitatást érdemelnek azok az esetek is, amikor a „hivatal", a jelentős tisztséget betöltő apa vonja felelősségre a tanítót, vagy éppenséggel törleszti a „számlát". Sokféle iskola, sokféle pedagógus van. Eredményeik, sikereik örömmel töltenek el bennünket, nem hallgathatjuk el azonban azt sem, ma még korántsem érvényesül mindenütt, egyforma erővel a szocialista pedagógia minden követelménye. A pedagógusmunka sikerét elsősorban a növendékek előmenetele és érvényesülése méri, a nevelésnek azonban számtalan összetevője van. S ezeket a fiatal nemzedék erkölcsi-politikai profilja kialakításában egy pillanatig sem mellőzhetjük. M

EGGYŐZŐDÉSÜNK, minden okunk megvan rá, hogy ifjúságunk érvényesülése érdekében az oktatónevelő munka színvonalának kérdését állandóan napirenden tartsuk. A pedagógusok politikai és szakmai felkészültségének számonkérése mellett azonban több figyelmet kell szentelnünk az erkölcsi-etikai kérdéseknek ls. A pedagógusmunkában a szaktudás, hivatásérzet és felelősség ugyanis együtt, egyszerre, szinte nap mint nap vizsgázik. S egy pillanatra sem lehet mellékes számunkra, hogy milyen eredménnyel... FÓNOD ZOLTÁN KASSÁK LAJOS: Bevezető sorok egy könyvhöz i. Ha zenésznek születtem volna arra törekednék hogy a világ zörejeit legyőzzem egymást segítő organizált hangokkal. Ha építésznek születtem volna Nem lakásokat hanem otthonokat építenék az embereknek. Megajándékoznám őket fénnyel színnel és csönddel. Mivel költő vagyok olyan egyértelműen szeretnék beszélni szavakkal ahogyan a matematikusok beszélnek számokkal. II. Bennem a szigorú és konok emberben (ahogyan jellemezni szoktak) egy érzékeny kisfiú él. Ez a rejtőzködő énem ha idegenektől hallja verseim elmondását szorongással felsóhajt: Ó hát ilyen gyámoltalanul egyedül állok a világ szélén és ilyen szomorú vagyok? III. Ne szánd magad kisfiú fegyvered és páncélod vagyok s ha meghalok tovább élsz költészetemben. Kassák Lajos a közeli napokban ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Munkássága, amely több mint fél évszázada kezdődött, kiemelkedő szerepet játszott a progresszív magyar irodalom történetében. A munkásbál szívós önműveléssel lett művész, makacs következetességgel, puritán szigorúsággal valósította meg elképzeléseit: a korai, máig eleven sodrású forradalmi szabadversektől, a munkásélet gazdag anyagát Irodalomba e

m

eifi köteteitől a regényekig és a konstruktivista képzőművészeti törekvésekig, amelyek körül oly sok vita gyűrűzött már. Az elsfi világháború idején indított folyóirata • Tett és a Ma, a magyar avantgardista törekvések érlelő melegágyai voltak. Kassák művének java a magyar szocialista Irodalom nagy értéke, s mint ilyen a század magyar irodalmának egyik döntő alkotóeleme. NAGY 1ÓZSEF: A MAGYAR TANACSKÖZTARSASAG CÍMŰ SOROZATBÓL (PVC-METSZET, 1959)