Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-25 / 84. szám, szombat

ZONY ERVEZ jlgozva is tűsarkút viselnek. Úgy ják, itt is divatozni kell. n nem híve a tűsarkú cipőnek? ómagam is terveztem belőlük néés szívesen terveztem. Tervezés a cipo. i négyzctcentiméternyi bor drága . . taldovi gyár. azonban a lelki szemeim előtt leíny a parketten táncolt vagy éppen :ba, koncertre tartott. >őtervező is — mint minden ember, jmtőmunkát végez — nap nap után sikerül-e az elképzelése? Hogyan ulnak majd az emberek a piacra termékhez. Viera Hartová mostanáíszor Montrealra gondol, a világkicsehszlovák pavilonjára, ahol a kitárgyak között az általa tervezett ? ott lesznek. És ezek a cipők nemveg alatt lesznek láthatók, hanem lat közben is. , világkiállításon — mondja Viera r — nemcsak a kiállított tárgyak ilik hazánkat. A kiállítás látogatói k azt nézik majd, hogy hány meas turbinát hoztak a csehszlovákok, ren műszerekkel szerepelnek az anés milyen a szovjet szputnyik? Azt zemügyre veszik, milyen öltözetben a csehszlovák népet képviselő emi izgul, szeretné, ha az ő keze alól It cipő sikert aratna, le, a formatervező műhelyben az knek nemcsak ilyen gondjaik van[ár most készül az 1968-as kollekäkben a napokban dől el, milyen cirülnek az üzletekbe, milyen lesz a i választék. zt szeretnénk, ha gyáraink minden kielégíthetnének. Én nem szeretem ormizált, egyformán öltöztetett emt. Én korszerű, jó cipőket akarok li. ttwaldovi cipőgyár sok tízezres koljában dolgozik egy asszony, aki szeembereket. Ez az emberszeretet nem absztrakt érzés. Viera Hartová, ha ervez, az emberekre gondol. TÓTH MIHÁLY A

ZOBORALJAI régi palóc népszokások nagy része már csak emlékekben él. Míg évszázadokon át a palóc falu életének jellegzetességei voltak, a századforduló óta egyre többet vesztenek régi varázsukból. A farsangi háromkirály-járás, a lakáskoledálás, a vízkereszti szokások, a parázsolás, a Luca széke, a szentivánéjí szerelemfa égetés, és sok más évszázados népszokás már mind a múlt ködbe veszett emléke csupán. A húsvéti locsolás szertartásosan ismétlődő szokása is sokat vesztett egykori jellegzetességéből, noha régen az ünnepi szokások egyik legjelentősebbje volt. A húsvéti népszokás főszereplői a legények, leányok és gyerekek voltak. A locsolás, suhogás, haj villőzés és víg énekszó képezték a népszokás kereteit, melyeket a fiatalság sok vígsággal tarkított szórakozó mulatsága, a húsvéti ünnep apró örömei, tréfák sokasága, a hangulatos, fiatalos jókedv töltöttek meg tartalommal. A falu népe nagyszombat délutánján készült fel a húsvét megünneplésére. A litániáról érkező asszonyok, menyecskék, leányok és legények ellepték az utcát, mely színpompás képet mutatott. A lányok karonfogva, utcaszélességű sorokban, ringó léptekkel, víg énekszóval járták az utcát. Hajuk simán hátrafésülve, szalagcsokorral összefonva. Testhez álló színes pruszlik feszült rajtuk, nyakukba vetve csinos, kivarratott, díszes kendő. Tucatnyi alsószoknyán keményített szoknya, alja régebben trikolórral díszítve. Lábukon csikorgó, hátul selyemmel hímzett csizma. A HÚSVÉTI népszokás a gyermekcsoportok haj villőzésével kezdődik. Virágvasárnap a gyermekcsoportok kizöldült fűzfaágat színes szalagokkal díszítenek fel és végigjárják a falut. Az egyes csoportok felkeresik a rokonok portáit, és felcsendül a haj villő dallamos éneke: Kié, kié ez a ház, egy gazdag emberé Abban van egy vetett ágy, amellett egy ringó bölcső haj villő Kivitték a szűzjavesszőt, majd behozzuk a hajkötőt haj villő Kiződűt má a mező, de nem a rózsátú Hanem ibolyátú haj villő Kivitték a szűzjavesszőt, majd behozzuk a hajkötőt haj villő Mari néne, Mart néne, igen igen gazdag Százasajit, ezresejit butyelárba rakja Killő villő falu végin selyemsátrát lakja haj villő Kivitték a szűzjavesszőt, majd béhozzuk a hajkötőt haj villő. A húsvéthétfői locsolás Nyitragerencséren húsvét vasárnapján megy végbe, ami jellemző kivételszámba megy. De nem amolyan városias, szagosvizes locsolás ez, hanem hidegfürdő a kút alatt, és azzal végződik, hogy a végén a legények is megfürdetik egymást egy-egy vödör vízzel. A litániáról hazatérő lányokra már lesnek a legények megbújva a ház tájékán és vízzel teli vödröket készítenek elő. A leányok úgy tesznek, mintha észre se vették volna a bújkáló legényeket. Bemennek a házba, olcsó kartonruhába öltöznek, hogy a várható kút menti öntöbiztatja a legényeket, hogy alaposan öntözzék meg, hogy ügyes menyecske váljék belőle. A legényeknek nem kell sok biztatás. Két legény szinte egy szemvillanás alatt borítja rá Irgalmatlanul a vízzel teli vödröket a körülállók nagy gaudiumára. A csuromvizes lány közben nagyokat sikongat. — Így ni, galambom. Frissebb leszel a frissen esett hónál, szebb a virító violáná, ibolyáná. Vájjík egéssígedre. Most már készítheted a hímes tojást. zés ne tegye tönkre a díszes ünneplő ruhát. Ä LEGÉNYEK közben kidol-t*- gozzák a stratégiát, kiosztják a szerepeket, majd felcsendül a nóta. Nótaszóval csalogatják ki a lányt, aki azonban nem nyit ajtót, hanem nótaszóval válaszol. Az udvaron összegyűlt legények egyike a segítő, akinek az a feladata, hogy bejusson a házba mihelyt alkalom nyílik, beengedje a lány szíve választottját. A szerepe nem nehéz, mert a kíváncsiskodó gyerekek egyre nyitogatják az ajtót. — Gyere ki már rózsám, hozzád szól a nótám. A legények kórusban zendítenek rá a gerencséri „Szerelem patak" nótára. Hosszas dalolás, nevetgélés után újból megindul a kicsalogató alkudozás: — Gyüsz-e má galambom? — Dehogy is mék, hisz hideg van, megfagyok. A segítő ajtót nyit, a leány kedvese belép, nagyot köszön és megáll az ajtóban, aztán megszólal: — De szíp is vagy máma galambom. Tán biz nagypénteken a mosolában fürütté meg? — Ott biza, ha tunnyl akarja, még pízt is dobtam bele, hogy lehúzza a szeplőt. — Osztén beletekintené, hogy meglásd ki lesz a párod? — Bele ám, de biz én é nem árulom. Két legény kapja át a ficánkodó leányt, és a kúthoz viszi, ahol három vödör víz van már előkészítve. A leány anyja is — Máskor majd lesheted, hogy beerisztelek. így csuromra locsónyi az embert. TiTIALATT a leány visszamegy a házba és ismét felveszi az ünneplő ruhát, a ház udvarán összesereglett leányok, akik már túlestek a locsoláson, víg nótázásba kezdenek. A kútnál pedig ugyancsak szokatlan jelenetek játszódnak le. Ha kifogy a fehérnép, a legények egymást locsolják meg. Legalább olyan alaposan végzik ezt a műveletet, mint a leányok esetében, nem sajnálva egymástól a vizet. A víg locsolást pajkos megjegyzésekkel, nevetgéléssel kísérik, majd ismét felcsendül a legények dala, belevegyül a leányok éneke. A meglocsolt, didergő legények lassan eltünedeznek, hogy átöltözhessenek. Röviddel később ismét megjelennek az utcán és csoportokba verődve éneklik végig a falut. A Z ÖNTÖZÖHÉTFÖ már öntözés nélkül telik el. Az előző nap meglocsolt leány meghitt barátnője kíséretében keresi fel választottját, aki már türelmetlenül várja a látogatást. A leány egy kis beszélgetésre invitálja, ami valójában húsvéti vendégeskedést, víg lakomát jelent. — Ha már megnőtté, mos má gyere el hozzánk ts. — Dehogy mék, á ín szígyellem. — No, má no, csak klresd magad. Az invitálás után hangos énekszóval távoznak a lányok a legény udvaráról, annak bizonyságául, hogy nem titokban jártak a legényes portán. A beköszöntő legényt szívesen, verses strófával fogadja a leány. Kezében borospoharat tart, a legénynek is borral teli poharat nyújt. Koccintanak, isznak egy kortyot, majd szótlanul állnak egymással szemben, egymás szemébe nézve. A leány anyja szólal meg: — De szomorún bámészkottok egymásra. Inkább danójjatok valami szípet. — Előbb a hímes tojást szeretním. — Ekészűttek bizony egy nagy Iáivá. Válasszá belőle, amék tetszik, pirosat, ződet vagy úri színyűt. — Hát ez a piros a legszebb, ezt választom. A legény választása természetesen a piros tojásra esik, amelyre a leány és a legény neve van kihímezve. Közben egyre több vendég érkezik és felcsendül a nóta: Egy tyúk alá harminchat tojást tettek A harminchat tojásból csak egy kakas lett Gerencsért lányok ml lesz veletek. Víg nevetgélés, beszélgetés, nótázás közben telik az idő, majd előkerül a harmonika is, és táncra perdül a fiatalság. Lámpagyújtásig tart a legény látogatása. Akkor illendően elköszön a háziaktól. A leány a pitvarajtóig kíséri, ahol rövid csókkal búcsúznak és a lány nagysietve megy vissza a vendégek közé. TV/TÁSNAP van a suhogás napja. A meglocsolt leány a háta mögött rejtve tartja a fűzfavirgácsot, meglesi a legényt annak háza mellett, majd mikor a legény „véletlenül" előkerül, alaposan végigveri a virgáccsal, hogy kiverje belőle a derékfájást, ha pedig nem derékfájós, akkor azért, hogy megelőzze ezt a nyavalyát. — No, ha tudtam vóna, hogy így csúffá tesző, nem is mentem vóna lecsókonnyi. Azért a pár csepp vízér így kikre verní a derekamat. — No, még eggyet. — No, hagyd má szegínyt, mert még elszáll belőle a lílek. A legény anyja ezután beinvitálja a leányt, ezt a meghívást azonban nem szabad komolyan venni. — Nem írek rá, mer még nem kopott el a virgácsom. A leányok egymásba karolva énekszóval mennek tovább a kiszemelt legényes házhoz, melyben a leánykoszorú valamelyik tagjának szíveválasztottjára vár a virgácsolás. A

LEGÉNY ANYJÁNAK meghívása csupán formalitás, hiszen a leány nem lépheti át a legényes ház küszöbét, nem mehet oda vendégségbe, amíg feleségül nem veszik. Erre azonban most már rövidesen sor kerül, mert már völegényszámba vehető az a legény, aki a locsolással járó szertartásos szokásokat pontosan betartja, az ősi tradíció előírásai szerint. DALLOS ISTVÁN jussak bármilyen előnyhöz, éppen ezért mindig betartom az előírt szabályt. Ez esetben is felemeltem a telefonkagylót, felhívtam az illetékes vállalatot, kívánságukra bediktáltam nevem, foglalkozásom, lakhelyem és személyi igazolványom számát. Mindezekért kaptam cserébe — egy dátumot. Tíz nap, „csakis" tíz napot kell türelmesen várakoznom, hogy tiszta üvegen GYORSASÁG — * BOSZORKÁNYSÁG H

ogy boszorkányok nincsenek? Hát gyorsaság van? Természetesen sok függ .attól, mit fogadunk el mértékegységül. Ha az űrhajó iramát, a fény sebességét, vagy azt, hogy az óceánokat immár órák alatt repüljük át, akkor természetesen meg lehetünk elégedve. Sokkal kevésbé, ha mindennapi szükségleteinkhez mérjük a múló időt. Mert — amennyiben nem tudnák, elárulom —, két hónapig tart, amíg a takarítóvállalat ablaktisztító szakembert bocsát rendelkezésünkre, három hónap a várakozási idő, ha ágytollunkat kívánjuk kitisztíttatni, két hónapig tart egy esernyő kijavítása, kabát vagy ruhavarrás és így tovább... Tehát — ha ezekhez mérjük az időt — akkor a gyorsaság mégiscsak boszorkánysági Belátó ember vagyok, szívesen értékelem az emberi munkát érdem szerint. Elképzelni sem tudom, hogy mások rovására keresztül szűrődjön a fény harmadik emeleti lakásom ablakain a szobámba. Fény ... több fény ... mint Goethe kívánta halálos ágyán... Nem fekszem halálos ágyamon, kibírom a várakozás nehéz napjait, tíz nap, 240 óra... semmiség az idő végtelenjében. Megjelölt napon, megadott órában mentesítettem magam minden hivatalos és magánjellegű elfoglaltságom alól, és a várakozás megerőltető álláspontjára helyezkedtem. Hasonló megadással férfire nem várakoztam legszebb ifjúságom idején sem. De nem is mert engem férfi még ennyire megvárakoztatni! Kerek nyolc órát késett találkánkról az ablaktisztító szaki. Déli tizenegy óra helyett este hét órakor érkezett. Ám kellő hozzáértéssel megállapította, hogy ablakaim valóban tisztításra szorulnak, a művelethez létráról nekem magamnak kell gondoskodnom, továbbá későre jár már az idő, ilyenkor nem fog munkához! Adott viszont tanácsot, éspedig: másnap reggel hívjam fel a takarítóvállalat erre kijelölt alkalmazottját és kérjek újabb terminust. Ezzel elment! Utána csupán magamhoz intézhettem a kérdést: minek? Ha valaki saját hibáján kívül marad le, az nyilván sorra kerül a következő napon. A tiszta ész logikája szerint! Ám a rend mégsem ilyen egyszerű. Legalábbis a takarítóvállalat rendje. Az ő logikájuk megkövetelte, hogy másnap ismét bediktáljam nevem, címem, foglalkozásom, és személyazonossági igazolványom számát, amiért cserébe ismét kaptam egy dátumot. Ekkor már hat héttel később! P

illanatnyilag a várakozás állapotában élek. Türelmetlenségem immár letargiává változott. Hogy az időm mégse teljék hasztalan, azon töröm egyre a fejem, nincs-e valami bűvös szer vagy varázsige, amely a hat hetet lerövidíthetné. A fáma szerint létezik ilyesmi... Én nem vagyok képes rájönni, mi lehet az. Határozottan boszorkányságot sejtek a dologban. DÁVID TERÉZ