Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-25 / 84. szám, szombat

Nagyobb önállóság 1 o b b felelősség a nemzeti bizottságokban (Folytatás a 3. oldalról) nemzeti vagyon, amelyet a nemzeti bizottság, vagy annak gazdasági szervezete használ, használatából csak megegyezés vagy törvényes Intézkedés alapján vehető ki. A nemzeti bizottságok és a körzetükben dolgozó gazdasági szervezetek kölcsönös érdekeltségét a vállalatok által az egyes nemzeti bizottságoknak tett befizetések részaránya fejezi kl. A törvény azt is lehetővé teszi, hogy a nemzeti bizottságok közösen használják fel eszközeiket akár egymással, akár egyéb állami, szövetkezeti és társadalmi szervezetekkel. Bizonyára nem szükséges részletesen elemezni azt a tényt, hogy továbbra is fennállnak, sőt fokozódnak a komoly problémák egyes iparágazatokban, ahol a tervszerűtlenség következtében nem használják ki kellőképpen az állóalapokat, továbbra is kevés a dolgozó a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban és az építőiparban. Hogy az agitációról és az erkölcsi felhívásokról hatékonyabb eszközökre térjünk át, már ebben az évben is bevezetünk bizonyos gazdasági eljárásokat. Egyes kiválasztott, kevésbé fejlett körzetekben dotációkat lehet juttatni a beruházásokra, engedményeket az állóeszközök árából tett befizetésekre, egyebütt pedig pótlékokat a stabilizációk befizetésére. Ezeket az intézkedéseket már kezdik alkalmazni főként a munkaerők jellegzetes körzeti problémáinak megoldása során. Így példának okáért Prágában az általánosan érvényes maximális kétszázalékos tarifa mellett kisebb pótlékokat állapítanak meg a stabilizációs befizetéseknél azon ágazatoknak, amelyek nagy jelentőségűek a főváros szükségleteinek kielégítésében. A megszabott pótlékot 0,3 százalékkal csökkentik azoknak a vállalatoknak, amelyek kötelezik magukat, hogy a dolgozók számában az alkalmazottság fejlesztésének általános prágai koncepciójához igazodnak. További 0,7 százalékos csökkentést nyújtanak a megállapított limit teljesítésének esetében. jelenünk egy további nehézsége: a terület és az életkörnyezet problémája. Nem szabad megengedni, hogy az a helyzet, amely egyes körzetekben már az elviselhetetlenség határát súrolja, tovább rosszabbodjék. Mivel az életkörnyezet kialakulásának folyamata valamenynyi összefüggésében magától értetődően bonyolult, komplex módon és arányosan kell irányítani. A központi szervek munkájának keretében, amely a csehszlovák népgazdaság távlati tervére alapul, az úgynevezett „R" terv hatékony kihasználásán kívül 1980-ig kidolgozzuk az életkörnyezet koncepcióját és fejlesztésének főbb irányzatait. E téren a nemzeti bizottságoknak is fontos szerepük van. A jóváhagyott részbeni intézkedésekkel egyidejűleg tökéletesebb jogi feltételek is létrejönnek azáltal, hogy sor kerül a területi tervezésről s az építkezési szabályokról szóló törvény módosítására, jelenleg már több nemzeti bizottság foglalkozik átfogóan a község és a körzet fejlesztés problémáinak megoldásával. Igy pl. az északmorvaországi kerületben — ahol az említett problémák különösképpen égetőek — nagyon helyesen járnak el. A kerületi nemzeti bizottság az illetékes pártszervek kezdeményezésére hozzáfogott már a lakosság környezetével és létfeltételeivel összefüggő problémák megoldásához. Hasonlóképpen járnak el az észak-csehországi kerületben is, ahol a barnaszénbányák, vegyipari üzemek s más gyárak füstje, kigőzölgésel stb. egyes helyeken szerfölött megnehezítik az emberek létfeltételeit. A helyi szervek ezért — jogaikkal élve — tevőlegesen befolyásolják különböző termelőüzemek széthelyezését. Az égető problémák megoldása érdekében folyamatban van már a beruházók eszközeinek társítása ls. Hasonló kezdeményezésekre — már némileg szerényebb keretek között — készülnek egyes helyi nemzeti bizottságok ls. Túlnyomó többségük a helyi EFSZ-ek hozzájárulásával egyesíti eszközeit — pl. a kroméŕíži járásban csoportos vízvezetéü építésére, a košicel járásban közutak karbantartására, valamint egyéb beruházásokra, melyeknek célja a falusi lakosok környezetének szebbé s létfeltételeiknek kedvezőbbé változtatása. Sajnos, e dicséretre méltó törekvések ellenkezőjének is tanúi lehetünk. Még mindig akadnak olyan vállalatok, amelyek kíméletlenek és büntetést érdemlőn felelőtlenek a természettel szemben, legyen akár a levegő vagy a folyóvizek szenynyezéséről, mezőgazdasági földek terméktelenné változtatásáról szó stb. Ennek a gyakorlatnak véget kell vetnünk. Szigorúbb gazdasági Intézkedések foganatosításával — különböző illetékek, kártérítések, bírságpénzek bevezetésével — védjük a levegő s a folyóvizek tisztaságát s a mezőgazdasági földek termőképességét. A Nemzetgyűlés legközelebbi plénumülésén előterjesztjük a levegő tisztaságának megóvásáról szóló törvényjavaslatot. Meg vagyok róla győződve, hogy a nemzeti bizottságok a társadalmi érdekek védelmében hathatósan használják fel az említett eszközöket. A szóban forgó intézkedések hatékonyságát abban látjuk, hogy a vállalatoknak „saját zsebükbe nyúlva" kell az esetleges kártérítést megfizetniük; s a kártérítés, illetve bírság címén befolyó ösz.szegek egy része a nemzeti bizottságok fejlesztési és tartalékalapjait gyarapítja. Az életszínvonal emeléséhez s a kedvező létfeltételek és környezet kialakításához jelentősen járul hozzá a lakáskultúra mind mennyiségi, mind minőségi fejlesztése. Tavaly több nemzeti bizottság, valamint számos községben az EFSZ-ek és más szövetkezetek ls példamutató kezdeményezéssel éltek a számukra kedvező gazdasági feltételekkel, és sikeresen növelték különbö ző építőanyagok gyártását s bővítették karbantartó üzemeiket. Egyébként a nemzeti vállalatok is növelték különböző építőanyagok — pl. tégla, cement — gyártását. Ez azonban még mindig kevés. Égetően szükségünk van minél több új lakásra, s ezenkívül jobban kell gondoskodnunk az új lakónegyedek házainak karbantartásáról s e negyedek komplett közművesítéséről. Mindeddig különböző építőanyagok — pl. a tégla M hiánycikknek számítanak. Az ezzel kapcsolatos problémákat elsősorban a termelési kapacitások gyors kibővítésével lehet megoldanunk. A kormány erre való tekintettel a negyedik ötéves tervidőszakra vonatkozó feltételek keretén kívül adott engedélyt az építőanyaggyártás fellendítését célzó beruházásokra, minél előbbi eszközlésükre. Eszerint sor kerül 146 téglagyár korszerűsítésére és 10 új nagyobb téglagyár építésére. Mindez fokozatosan, éspedig 1970-ig lehetővé teszi a téglagyártás — az 1965. évihez viszonyított — 29 százalékos, s a tetőcserép gyártásának 47 százalékos növelését. Ezenkívül lehetővé válik 60 százalékkal több kerámia burkolatkocka gyártása is. A legközelebbi években azonban mindennek ellenére még mindig feszült lesz a helyzet. Ezért a nemzeti bizottságokkal szembeni leghatározottabb követelményünk, hogy ami a lakásépítést illeti, következetesen juttassák érvényre a legnagyobb fokú hatékonyságot, s a gazdaságirányítás új rendszerének eszközeivel gátolják meg az anyagpocsékolást, és a pazarlást. Tőlük és az építővállalatoktól függ, hogy idejében eszközölt területi és tervezési előkészületekkel, valamint progresszív irányítási és szervezési módszerekkel létrehozzák az ehhez szükséges feltételeket. A nemzeti bizottságok jogköre bővülésének s nagyobb felelősségüknek érezhetően ki kell hatnia a szolgáltatások mennyiségi s minőségi színvonala emelkedésére is. Tudjuk, hogy e téren sem olyan a helyzet, mint ahogyan szeretnénk. Egyre nagyobbak a lakosság igényei, ám a szolgáltatások színvonala, minősége s a szolgáltató vállalatok készsége nincs kellő összhangban a lehetőségekkel. Az óhajtott fordulat eléréséhez elsősorban a nemzeti vállalatoknak kell hozzájárulniuk. A vállalatoknak — közgazdaságunk új feltételeit következetesen érvényre juttatva — ezentúl e téren is jobban kell igyekezniük a vevők s a megrendelők bizalmának megnyerésére. Ezt saját ésszerű megfontolásaik s a fejlődési irányzatok ismerete alapján is be kellene látniuk. Piacunkon ma már semmiképpen sem lehet elegendő holmi kisebb áruválaszték, mert az érdeklődők egyre tökéletesebb és külsőleg tetszetősebb termékeket, gyártmányokat stb. igényelnek. A vállalatoknak több kezdeményező készséggel kell klbővíteniük speciális szervizeik és a gyártmányaikat javító kisüzemek, műhelyek hálózatát. Néhány követésre méltó példa arra utal, hogy e téren ls új elvek érvényesülhetnek. Gondolunk például a különböző használati tárgyakat — konkrétan televíziókészülékeket — szavatolt gondoskodással kölcsönző szolgáltatóüzemekre, amelyeknek tevékenysége kedvező visszhangot keltett lakosságunk körében. Egyes vállalatok pedig a célszerűséget szem előtt tartva létesítenek saját elárusítóhelyeket, ahol rendszeresen felmérhetik a keresletet és rugalmasan ehhez igazodhatnak. Ezek azonban csak amolyan első fecskék. Hasonló kezdeményező készséget, hasonló tetteket várunk el más termelőktől is, de különösen a hoszszú ideig használható árucikkeket gyártó termelőktől. Ezzel a — nemzeti bizottságokhoz intézett — megjegyzésemmel nem szándékozom csökkenteni a helyi gazdálkodási vállalatok által nyújtott szolgáltatások jelentőségét és fontosságát. A negyedik ötéves tervidőszakban előreláthatólag 19 százalékkal nő a lakosság által fizetett szolgáltatások terjedelme. E szolgáltatások több mint 50 százalékát a szolgáltatóüzemeknek kell nyújtaniuk. Mivel hazánkban egyre tötfb a gépkocsi, a motorkerékpár, a televíziókészülék, a hűtőszekrény és más hosszú ideié használható készülék, nyilvánvaló, hogy a 19 százalékos terjedelemnövelés üteme is túl lassú. Szükséges tehát, hogy a nemzeti bizottságok tőRik telhetően minden rendelkezésre álló forrást és eszközt felhasználjanak a szolgáltatások feltételezettnél gyorsabb ütemű fejlesztésére. Szem előtt kell tartanunk, hogy a szolgáltatásoknak is érzékeltetniük kell polgártársainkkal, hogy jó munkájukhoz mérten megfelelő ellenértéket és jó minőségű szolgáltatást kaphatnak. Nagyon sok bírálat hangzott el már amiatt ls — éspedig teljesen indokoltan —, hogy közutaink állapota nem kielégítő. Fontolóra kellene tehát vennünk, mily mértékben gyümölcsözők azok az eszközök, amelyeket közutainkra fordítunk. Jelenleg folyamatban van a különösképpen aggodalmakra okot adó ún. külön kiszemelt úthálózat átépítése és korszerűsítése. Ez a hálózat 73 000 kilométernyi közutaink mintegy 18 000 kilométer hosszú szakasza, amelyen azonban a közúti forgalom több mint 50 százalékát bonyolítják le. A kormány ezért az érdekelt kerületi nemzeti bizottságokkal megegyezve elhatározta, hogy a negyedik ötéves tervidőszakban az ország egész úthálózatára fordítandó 8,3 milliárd koronának csaknem háromnegyed részét kell az említett 18 000 kilométeres útszakasz karbantartására, korszerűsítésére stb. felhasználni. Annál jobban kell most arra törekednünk, hogy ne ismétlődjenek meg az olyan esetek, amikor alighogy befejezik egy út építését, újból javítani kell, mert mindenütt csupa lyuk, csupa gödör. Ugyanakkor e gyatra munkát felelős szervek vették át és fizették meg. Az emberek azután az államot, á nemzeti bizottságot szidják, á bűnös pedig névtelenül eltűnik. Legfőbb Ideje, hogy a nemzeti bizottságok e téren rendet teremtsenek, s valóban szigorú, szakszerű felügyeletet vezessenek be, ne vegyenek át és ne fizessenek meg rosszul végzett munkát. E téren a társadalom, a lakosság érdekeit kell védelmeznünk. Az új mezőgazdasági intézkedések megvalósítása folyamán — amint ezt már Novotný elvtárs megindokolta —, főként a Járási nemzeti bizottságoknak kell segítséget nyújtaniuk a járási mezőgazdasági társulások kialakításánál. Mindkét fél számára előnyös lesz, ha a nemzeti bizottságok és a mezőgazdaság új irányító szervei között mindjárt kezdetben jó feltételek alakulnak kl az együttműködésre és a célszerű munkamegosztásra. Az iskolaügy terén a nemzeti bizottságok rendkívül hálás küldetése hozzájárulni ahhoz, hogy megjavuljanak az iskolai és az iskolán kívüli oktatás feltételei. Mint előrelátó gazdáknak küldetésüknek például abban kell megnyilvánulnia, hogy részt vesznek iskolák építésében, az iskolaépületek renoválásában, javításában és berendezésében. A nemzeti bizottságoknak a társadalmi szervezetekkel való aktív, konkrét együttműködése fontos tényező az emberek, főként az ifjúság szocialista életformájának kialakításában. Egyik elsőrendű feladatuk öszszefogni az önkéntes erőket és az eszközöket a kulturális, szociális és nem utolsósorban a testnevelési intézmények — Itt nagyok a szükségletek és a lehetőségek is — felépítésére és megjavítására. Olyan több célt szolgáló létesítmények ezek, amelyek aránylag kis költséggel a lakosság sokrétű érdeklődését elégítik ki. Most a városi és a helyi nemzeti bizottságok veszik át a kulturális intézmények, képzőművészeti kiállítótermek, városi képtárak, múzeumok, színházak és zenészegyüttesek igazgatását, amelyek nem részel az országos hálózatnak, valamint a mozikat stb. Tehát a kulturális nevelő intézmények sokrétű népes seregével rendelkeznek, amellyel hatékony befolyást gyakorolhatnak a lakosság legszélesebb rétegeire. A kulturális nevelő tevékenység formáinak is meg kell felelniük a jelenlegi szükségleteknek. Le kell térni a régi kitaposott népnevelői utakról, az iskolán kívüli művelődésre kell összpontosítani a figyelmet, a szakképzettség gyors növeléséről kell gondoskodni, tehát azzal kell törődni, ami az embereket érdekli, amire szükségük van. A szocialista társadalmi kapcsolatok elmélyítésével összefüggő égető kérdésként tűzte kl a kongresszus a szocialista törvényesség megszilárdítását. A gyakorlatból, az életből tudjuk, a lakosság panaszaiból és leveleiből pedig naponta meggyőződünk arról, hogy a legnagyobb mértékben időszerű e téren emelni munkánk színvonalát. Ez egyrészt az állam és a társadalom érdekeinek biztosítására, a szocialista tulajdon és a közrend védelmére, másrészt pedig a lakosság és a szervezetek jogainak védelmére és kötelességeik megtartására vonatkozik. A jelenlegi helyzet megjavítására elsősorban á nemzeti bizottságoknak kell aktívan törekedniük. Jogi szempontból ezt az erőfeszítést azzal ls támogatjuk, hogy új tör-< vény jelenik meg. A közigazgatási eljárásról és a nemzeti bizottságokról szóló törvényjavaslat pontosan meghatározza á közbiztonsági szervekhez fűződő kapcsolataikat, úgyhogy velük szoros együttműködésben biztosítsák a szocialista rendet. Közösen kell megvédelmezniük a lakosságot a társadalomellenes elemek túlkapásaival és támadásaival szemben. A szak- és a népi ellenőrzés eddigi gyakorlati tapasztalatai és ismeretei, egyes ellenőrző szervek kölcsönös fedezése és ezáltal az ellenőrzés hatékonyságának csökkenése is szükségessé tette az egész ellenőrzési rendszer leegyszerűsítését és ésszerűbb elrendezését. Ez á nemzeti bizottságokban is megnyilvánul. A Javaslat arról szól, hogy á népi ellenőrzési bizottságok az egész társadalom tevékenységének ellenőrzésére Irányuljanak és a nemzeti bizottságok szerves részel legyenek. Ugyanakkor továbbra ls láncszemét jelentik majd az ellenőrző szervek egységes rendszerének, amelyet módszertanilag a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság irányít. A szakfelügyelet tekintetében ls növekszik a nemzeti bizottságok ellenőrző szerepe. A kerületi és a járási állami pénzügyi osztályok segítségével rendszeresen ellenőrizni fogják a központi költségvetés bevételeit és kiadásait A fogyasztók érdekelnek védelmében fontos feladat hárul főként a kerületi nemzeti bizottságokra. Kétféle alárendeltségben hozzájuk tartoznak majd az állami kereskedelmi felügyeleti szervek, s azok szintén részt vesznek az áralakításban és az árak ellenőrzésében. Még néhány általánosabb megjegyzést szeretnék fűzni a készülő törvényhez. A javaslatot széles körű vita előzte meg, amelyben különféle nézetek merültek fel elvi s egyes részletkérdésekben is. A törvény alapvető koncepciója abból a felfogásból indul ki, hogy a nemzeti bizottságok, mint az államhatalom és az államigazgatás szervei, területük körzetében egyúttal a polgári önigazgatás jellegével is bírnak. Világosan megkülönbözteti a nemzeti bizottságok hatáskörének e két oldalát, de egységben fejleszti őket. A hatáskör két részének különválasztása — a vitában egyesek emellett foglaltak állást — nem felelne meg sem nemzeti bizottságaink történelmi fejlődésének, sem pedig a szocialista társadalom távlati szükségleteinek. Az országos és a helyi érdekek elvi egysége azon alapul, hogy szocialista, népi államról van szó, amelyben az egyedüli hatalom és annak gyakorlója a dolgozó nép. Amennyiben a nemzeti bizottságok gyakorlatilag a közélet valamennyi szakaszára hatást gyakorolnak, olyan nézet is felmerült, hogy a Javaslat foglalja magába mindazokat a törvényes rendelkezéseket, amelyek szerint a nemzeti bizottságok igazodnak s amelyeket valóra váltanak. Ilyen értelemben a nemzeti bizottságokra vonatkozó valamilyen törvénytárat kellene kiadni. Ez a felfogás gyakorlati szempontból nem volna reális. Rendkívül terjedelmes és ugyanakkor kevéssé áttekinthető rendelkezés születne, amelynek stabilitása kezdettől fogva kérdéses lenne. Az egyes szakaszok problémái csaknem sohasem érnek meg egyidejűleg a megoldásra, ami természetesen kihat Jogi rögzítésükre és megoldásukra is. Az ilyen kódex hamarosan elévülne a részleges változtatások következtében, amelyeket az élet Ilyen vagy amolyan formában szükségessé tesz. Ez bizonyára nem járulna hozzá a jogi előírások stabilitásához. Ezenfelül a nemzeti bizottságokról szóló törvény olyan dokumentum, amely sok tízezer funkcionárius munkakörét s gyakorlatilag minden egyes állampolgárt érint. A szocialista jogrend elveinek szellemében ezért a legrövidebben, a legérthetőbben és legáttekinthetőbben kell megfogalmazni. Pontosan körül kell határolni a nemzeti bizottságok hatáskörét, de nem szabad részletes rendelkezésekkel feleslegesen gátolni a kezdeményezésüket, sem a törvény, sem pedig terjedelmes végrehajtási előírások kiadásával. Ez a felfogás azt Jelenti, hogy a nemzeti bizottságokat felülről nem fogják utasításokkal elárasztani. Másrészt jelentős igényeket támaszt kezdeményezésükkel és feladataik felelősségteljes teljesítésével szemben. A Javaslat fontos demokratikus vonásaként kell kihangsúlyozni, hogy a nemzeti bizottságok Jogkörének növelésével és a társadalom iránti felelősségük hangsúlyozásával egyidejűleg megnövekszik tevékenységükben a lakosság demokratikus részvétele és ellenőrző szerepe ls. Mindenekelőtt a plenáris ülés Jelentősége növekszik, amely a nemzeti bizottság jogkörének (Folytatás a B. oldalon.)