Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-25 / 84. szám, szombat

Mezőgazdaságunk gyors és hatékony fejlesztése a társadalom egyi

k legidőszerűbb teladata (Folytatás ai 1. oldalról) ket, továbbá azért, mert a kongresszuson kitűzött feladatok teljesítése érdekében nem működött úgy egész állami s gazdasági szervezetünk, mint ahogyan az új fejlődési szakaszban szükséges lett volna. Ennek következtében egyes feladatokat a XIII. pártkongreszszus határozataiba ls be kellett foglalnunk. Ezen a kongreszszuson már több volt a tapasztalatunk, sok mindenről jobban voltunk tájékozódva, és ezért sok mindent Jobban tudtunk előkészíteni. Számos távlati jellegű problémát sikerült megoldanunk. Több jelentős szociálpolitikai Intézkedést hagytunk Jóvá. Ezek az intézkedések szoros kapcsolatban voltak a társadalmunkban még létező szociális különbségek megszüntetésének, s társadalmunk egysége elmélyítésének folyamatával. 1964 októberében módosítottuk közoktatásunk rendszerét, az iskolaköteles fiatalok nevelését, dokumentumot hagytunk jóvá arra vonatkozólag, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács s más szlovák nemzeti szervek milyen pozíciót töltenek be, milyen tevékenységet fejtenek ki az egységes államapparátus rendszerében, 1963 decemberében pedig a párt ideológiai munkájával összefüggő feladatokat mérlegeltük, s további jelentős feladatokat vettünk fontolóra. A párt XII. és XIII. kongreszszusa közötti időben nagy jelentőségű eredménynek kell tekinteni népgazdaságunk tervszerű irányítása tökéletesített rendszere elveinek lerögzítését és jóváhagyását. Véleményem szerint Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető szerepe elmélyülésére, a Központi Bizottság s elnöksége tevékenységére jellemző, hogy a közgazdaságunk számára bonyolult feltételek között is rendszeresen irányította a gazdaságirányítás tökéletesített rendszerének kidolgozását. Pártunk Központi Bizottsága a XIII. kongresszus óta lépésről lépésre — a kitűzött egységes terv értelmében — foglalkozik s oldja meg ülésein a kongreszszusi határozatok alapján adódó problémákat s feladatokat Közgazdasági téren lerögzítettük a tökéletesített irányítási rendszer elveit, s azokat iparunkban, építőiparunkban, a közlekedésben, bel- és külkereskedelmünkben érvényre juttattuk. Megvitattuk és megállapítottuk az ideológiai nevelés s kulturális tevékenység főbb irányelveit, hogy minél hathatósabban befolyásolhassák — a marxizmus—leninizmus s a proletár nemzetköziség elvei szellemében — népünk eszmei egységének szilárdulását. Ezenkívül részletesen foglalkoztunk azokkal a problémákkal, amelyeknek megoldása állami szerveink tevékenységének tökéletesítését eredményezi, úgyhogy ez a tevékenység kellő összhangban legyen egyrészt a szocialista társadalmunk felvirágoztatásával összefüggő követelményekkel, másrészt az Irányító tevékenység új elveivel. A mai plénumon meghallgatjuk az említett kérdések felülvizsgálásáról szóló beszámolót, és elbíráljuk a nemzeti bizottságokról szóló új törvény elveit Hangsúlyozni szeretném, hogy ezzel a szocialista alkotmányunkra alapozott új törvénynyel lerakjuk azokat a szilárd alapokat, amelyeken hosszabb időre válhat lehetővé nemcsak a nemzeti bizottságok, hanem az egész államapparátus tevékenységének és szocialista demokráciánknak a kibontakoztatása. A megvitatásra előterjesztett elveket ezért felelősségünk teljes tudatában kell elbírálnunk, hogy érvényesítésük utat mutasson társadalmunk, az állam és a közigazgatási szervek rendszere egységének szilárdításához, valamint ahhoz, hogy társadalmunk életében minden téren még következetesebben juttathassuk érvényre szocialista elveinket. Most már szerfölött időszerű a mezőgazdasági termeléssel s a népünk élelmezése biztosításával összefüggő problémák elvi megoldása. Ez pedig elválaszthatatlan azoktól a gazdasági ágazatoktól, amelyeknek népgazdaságunk, Igy egész társadalmunk felvirágoztatása szempontjából igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. Az e szakaszokon szükséges elvi jellegű megoldások nélkül szó sem lehetne a szocialista társadalom gazdasági törvényeinek maradéktalan érvényesüléséről, s arról sem, hogy a mezőgazdasági dolgozók a szocialista demokrácia szellemében mind hathatósabban vegyenek részt az Irányításban, végső fokon tehát szocialista társadalmunk sokoldalú felvirágoztatásáról sem lehetne szó. Azok az intézkedések, amelyeket most akarunk mérlegelni, nemcsak társadalmunk felvirágoztatására nézve nagy jelentőségűek. Olyan megoldásokat kell találnunk, amelyek a szocializmus feltételei között is újak, és a szocialista fejlődéssel összefüggő általánosabb jellegű problémák megoldásához ls hozzájárulhatnak. Ez pedig egyaránt vonatkozik a népgazdaságra s a szocialista társadalom összetételére ls. A szóban forgó intézkedéseket ezért alaposan fontolóra kell vennünk, és nagyon gondosan, nagyon megfontoltan, minden elhamarkodást mellőzve kell életbe léptetnünk. Szem előtt kell tartanunk, hogy ebbe a folyamatba a demokratikus jogokat s az önkéntesség elvét érvényesítő egységes földművesszövetkezetek is bekapcsolódnak. A megoldásoknak általában nem szabad sablonosaknak lenniük, hanem mindig az adott város, község, vállalat stb. konkrét feltételeihez kell igazodniuk. Ezt a folyamatot természetesen ugyanakkor központilag kell irányítanunk, és elsősorban az egész társadalom érdekelt, de különösen a mezőgazdasági termelés fejlesztésével kapcsolatos érdekeket kell érvényre Juttatnunk. Ezzel megalapozzuk annak feltételeit, hogy az egységes szocialista társadalom kialakulása érdekében hovatovább közelebb kerüljenek egymáshoz a szocialista mezőgazdasági tulajdon — az állami gazdaságok s az egységes földművesszövetkezetek tulajdonának — módozatai. Jelenlegi tanácskozásunkon nem foglalkozhatunk részletkérdésekkel. Helyes lenne, ha a Központi Bizottság kitűzné azokat az elveket, amelyeket az adott helyen és helyzetben a konkrét feltételeknek megfelelően kell érvényesíteni. Minden bizonnyal kikristályosodnak a mindennapi életben kipróbált legkülönfélébb módozatok, s a további gyakorlat valószínűleg erősen befolyásolja tökéletesedésüket. Mi ebben látjuk azt azt utat, amely a mai napon jóváhagyott intézkedések további tökéletesedéséhez vezethet. Melyek az alapvető jellegzetességei a mezőgazdasági termelés irányítását s a lakosság élelmezésének biztosítását célzó új rendszerre tett javaslatnak, amelyet a Központi Bizottság elnöksége elbírálás végett a párt Központi Bizottságának plénuma elé terjeszt? Mindenekelőtt ismét hangsúlyozni szeretném, hogy a javaslat a CSKP XIII. kongresszusén jóváhagyott határozatokra, a párt mezőgazdasági politikájának a kongresszusi határozatra alapozott gazdaságpolitikai elgondolásait juttatja kifejezésre. Ez más szóval annyit jelent, hogy gyors léptekkel előrehaladva akarjuk mezőgazdaságunk színvonalát iparunk színvonalára emelni, és a termelés szakosításával biztosítani a mezőgazdasági termelés tartós növekedését. E célból hasznosítani akarjuk a mezőgazdaság, valamint a vele kapcsolatos gazdasági ágazatok közötti hathatós munkamegosztás gyorsabb kibontakoztatásában, továbbá a tudományos műszaki ismereteknek a mezőgazdaságban, valamint a termékfeldolgozó ágazatokban való érvényre juttatásában rejlő előnyöket. Másodszor arról van szó, hogy mezőgazdaságunk termelése ezentúl minden termelési ág, de különösen gépiparunk, valamint vegyiparunk ügye is legyen, vagyis az eddiginél sokkal hathatósabban kell hozzájárulniuk mezőgazdaságunk felvirágoztatásához. Harmadszor szükségesnek tartjuk, hogy a javasolt intézkedések értelmében az eddiginél nagyobb legyen a mezőgazdasági vállalatok feladat- és jogköre, s az állami népgazdasági terv keretében kedvezőbbek legyenek lehetőségeik a szocialista vállalkozásra, ami egyrészt az állami s a szövetkezeti mezőgazdasági vállalatok, másrészt a mezőgazdasági s az Ipari feldolgozó vállalatok közötti, különböző módozatú szakosítást s együttműködést tehet lehetővé. A javasolt intézkedések egyik legfőbb célja: politikai, gazdasági és szervezési feltételekkel megalapozni az említett, a szocialista társadalmunkban most már küszöbön álló törvényszerű folyamatot. A mezőgazdasági termelés belterfessége növelésének, valamint Inarosításának sarkalatos feltétele — véleményünk szerint — a tudományos műszaki előrehaladás. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogv ez az előrehaladás csak akkor lehetséges, ha alapvetően megváltozik a mezőgazdasági és az iDari termelés összetétele, s az Ipari ágazatok az eddiginél sokkal naevobb mértékben befolyásolják a mezőgazdasági termelést és az élelmiszeripar termelését. Mindnyájan jól tudjuk, hogv az illetékes ágazatok sem mennyiségileg, sem pedig minőségileg nem tudják kielégítően ellátni mezőgazdaságunkat a szükséges termelőeszközökkel. Ezt a lielvzetet gyökeresen meg kell változtatnunk. Az e téren szükséges egységes, tervszerű Irányítással és egész gazdaságirányításunk rendszerével kell megalapoznunk azt a helyzetet, amelyben a szállf

: tók — természetesen megfelelő áron — önmaguk alánlanáS megvételre a valóban ió minőségű géneket, hathatós vegyszereket s a mezőgazdaságban egvéhként szükséges termelőeszközöket. Ez, Dersze. nagvori bonvolult nrobléma. amellvel — m'nt ahogvan már hanesúlvoztam — a legközelebbi időben elvileg kell foglalkoznunk. mivel megoldásától függ mezőgazdaságunk átszervezésének s a kőzfillátásról gondoskodó inarl ágazatok korszerűsítésének sikere A tervbe vett intézkedés a már bevezetett tökéletesített gazdaságirányítási rendszeren alapszik. Ma még nem mérhetjük fel hatékonyságát, bár valóban nagyon Ígéretesen bontakozódlk ki a mezőgazdasági vállalatok termelési, közgazdasági aktivitása. A mai napon megvitatásra kerülő javaslat alapelve az, hogy a már közzétett szabályok értelmében szilárdítanunk kell a vállalatok gazdálkodásának feltételeit. Természetesen ugyanakkor lehetőségek adódnak arra ls, hogy a tervezőtevékenység tökéletesítése s a gazdasági eszközök érvényesülése szempontjából sor kerüljön a gazdaságirányítás újabb elveinek kidolgozására is. A nagy szövetkezeti és állami mezőgazdasági vállalatoknak hazánkban sokféle lehetőségük van arra, hogy a teljes egyenjogúság elvét érvényesítve kiépítsék kapcsolataikat különböző szolgáltató vállalatokkal és feldolgozó Iparunk vállalataival. Elsőrendű érdekük vállalkozókészségük érvényre juttatása, mivel ez egész társadalmunk érdekelt szolgálhatja. A szocialista Integráció fontos vonása, hogy az együttműködő vagy társuló vállalatok szétforgácsolt forrásainak egyesítéséhez ís a közös gazdasági tevékenység magasabb műszaki és gazdasági színvonalon való megszervezéséhez vezet. Emellett a szocialista államnak e folyamatot aktívan kell támogatnia és irányítania. E szocialista együttműködés első csírái már létrejönnek. Számos Járásban megalakulnak az egységes földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok közös társulásai, amelyek eszközeiket nagy teljesítményű termelőrészlegek és szolgáltatások közös kiépítésére összpontosítják. E folyamatban igen erőteljesen kidomborodik az a törekvés, hogy a közösen szervezett vállalatokat hatékonyan szakosítsák, hogy e vállalatokban magas gazdasági és termelési színvonalú produktív tevékenység valósulhasson meg. De hangsúlyozni kell, hogy hosszan tartó folyamatról lesz szó, amely helyileg és időbelileg is eltérő lesz, és sokrétű szervezési formákat igényel. A párt és a gazdasági szervek fő feladata állandó segítséget nyújtani a felmerülő kérdések megoldásában, az akadályok leküzdésében, és e folyamatot a társadalmi szükségletek szerint kell állandóan irányítaniuk. Jelenleg azonban úgy mutatkozik, hogy a mezőgazdaság irányításának magában a szervezeti felépítésében is olyan megfelelő feltételeket kell teremtenünk, amelyek lehetővé teszik e haladó Irányzatok fejlődését. Erre Irányul a járási mezőgazdasági társulások létesítésére tett javaslat. E társulások helyettesítik majd az eddigi járási mezőgazdasági termelési igazgatóságokat. A járási mezőgazdasági társulások megalakítása az irányítás javasolt koncepciójának legfontosabb része. E társulások helyzetétől, képességétől, Ismereteitől és felelős munkájától függ e koncepció helyes gyakorlati megvalósítása. Ezért rendkívül körültekintően kell gondoskodni a társulások káderekkel — politikai és szakkáderekkel — való ellátásáról. A járási mezőgazdasági társulások —, az önálló mezőgazdasági vállalatok, a mezőgazdasági szövetkezetek, az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szolgáltatásokat nyújtó Járási szervezetek — önálló elszámolás alapján működő, vállalatokon felüli szervek lesznek. Nagyfokú felelősségük a társadalommal és a társulás tagvállalataival szemben abban rejlik, hogy ők biztosítják a mezőgazdasági termelés és a szolgáltatások fejlesztését a járásban, gondoskodnak a vállalatok termelési és a termelésen kívüli szükségleteiről, továbbá fejlesztik az együttműködő vállalatok szervezeteihez fűződő kapcsolatalkat. E járási mezőgazdasági társulások lényegében a járási irányítás demokratizálási folyamatának logikus folytatását jelentik, mégpedig a járási nemzeti bizottság igazgatási apparátusától és a mezőgazdasági termelési igazgatóságoktól kezdve a részt vevő tagok — a mezőgazdasági vállalatok — saját gazdasági szervéig. A járási mezőgazdasági társulás megalapításával minőségileg megváltozik e szerv kapcsolata a járási nemzeti bizottságokhoz, az eddigi állapottal szemben. Teljes joggal elvárhatjuk, hogy e kapcsolatok az Irányító munka nem formális és célszerű megosztásán, valamint a nemzeti bizottságok iránti felelősségen fognak alapulni, és ennek megfelelően egyesítik majd a mezőgazdasági üzemek és az államhatalmi szervek forrásait a járás mezőgazdasági termelésének fejlesztése érdekében. Röviden e változást úgy fejezhetnénk ki, hogy az eddigi mezőgazdasági termelési igazgatóságokhoz viszonyítva, amelyek lezárták a központi irányítás szakaszát, a járási mezőgazdasági társulások a járás önálló elszámolás alapján működő mezőgazdasági vállalatainak fő képviselői lesznek. Meggyőződésünk, hogy tekintve e szerv fontos szerepét a járási mezőgazdasági vállalatok fejlesztésében és tekintve e társulásban való tagságból származó előnyöket, valamennyi egységes földművesszövetkezet és állami gazdaság ezt az Intézkedést a társadalom bizalmának megnyilvánulásaként fogja üdvözölni, és aktívan részt vesz majd e társulások tevékenységében. E járási mezőgazdasági társulások tevékenységének teljes kibontakoztatását olyan folyamatként kell értelmezni, amelyben a központ irányító szerepe mellett ne legyen uniformitás. Egyrészt a járási mezőgazdasági társulások létrehozásával és a mezőgazdasági termelés fejlesztésének új követelményeivel, másrészt pedig a lakosság élelmiszerellátásának biztosításával kapcsolatban szükségessé válik a központi irányítás szabályozásának módosítása is. Az elsődleges termelő, a feldolgozó, a szolgáltató vállalatok, valamint mezőgazdasági terményeket felvásárló vállalatok közötti hatékony és kölcsönösen előnyös kapcsolatok maradéktalan kibontakoztatása, valamint eme ágazatok egységes koncepció szerinti irányításának szükségessége teszi indokolttá az új központi szerv — a fölművelésügyi és élelmezésügyi minisztérium megalakítását. A Központi Bizottság decemberi ülésén jóváhagyott elvek alapján létrehozott új típusú minisztériumról van sző, amely három eddig önálló szakágazat — a földművelésügyi minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium és a központi felvásárlási igazgatóság tevékenységét egyesíti. Ennek az új típusú minisztériumnak megalakítása a lakosság élelmiszer-ellátását biztosító ágazat komplex irányításának teljesen logikus követelményéből és abból a szükségszerűségből származik, hogy meg kell szüntetni az eddigi szűk látókörű szakágazati szempontokat, amelyek eddig a beruházások elhelyezése, a termelési program meghatározása során érvényesültek. Ennek az új minisztériumnak létesítése a vállalatok gazdasági tevékenysége értékelésének kritériumain alapul, valamint az a feltétlen követelmény teszi szükségessé, hog-' növelni kell a feldolgozó ágazatok érdekét a kiváló minőségű mezőgazdasági nyersanyag biztosítása iránt. Egyáltalán nem titok, hogy a szűk szakágazati érdekek gyakran oly messzire vezettek, hogy azok az egész társadalom szükségleteinek és lehetőségeinek tekintetbe vétele nélkül érvényesültek. Az eddigi három egymás mellett álló szakágazat nemcsak adminisztratív szempontból gátolja az együttműködési kapcsolatok széles körű kibontakozását, hanem fennáll a kettős tevékenység lehetőségének a veszélye ls. Ez az egészségtelen reszortizmus kihat azután a kormány munkájára is, és gyengíti annak tevékenységét. Szinte csodálatos, hogy ezeknek az ágazatoknak és néhány más ágazatnak ls számos vezető dolgozója nem érti meg a Központi Bizottság törekvését az egészségtelen reszortizmus leküzdésére és a termelés új, haladó fejlesztési irányainak érvényesítésére. E javaslat előkészítése folyamán gyakran e dolgozók ellenállásába ütköztünk, akik szakágazatuk „megmentésére" törekedtek, a társadalmi szükséglettel szemben, ahelyett, hogy támogatták volna a vállalatoknajc az egész mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum keretében való egészséges fejlesztési irányzatait. A javaslat számos érvet sorakoztat fel, amelyek gyakorlati tapasztalataink elemzéséből indulnak ki, és igen meggyőzően mutatnak rá a népgazdaság eme ágazata komDlex irányításának szükségességére. Ezen érveken kívül még számos más okot ls felsorolhatnék. Ilyen például az irányítás járási láncszeme, amely sokoldalú felelősséggel és jogkörrel rendelkezik, kétségtelenül megkönnyíti a központi irányítás munkáját és csökkenti a termelési egységekbe való központi közvetlen beavatkozások számát. Továbbá nyilvánvaló; hogv a beruházások elhelyezésének optimális megoldásával a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek szállításának észszerű megszervezésével s eizel kapcsolatban a munkaerők k használásával főként a mezőgazdaságban, továbbá a tartalékok egységes kialakításával és felhasználásával stb. az eszközök olyan jelentős forrásait nyerjük, amelyeket az egész komplexum érdekében felhasználhatunk. A mezőgazdasági, (Folytatás a 3. oldalon)