Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-23 / 82. szám, csütörtök

TAVASZI GONDOK 1. AZ OJ RENDSZER FONTOS MOZZANATA A közép-szlovákiai kerületben a felvásárló vállalat a múltban tevékenysége 65 százalékát a felvásárlásra, 35 százalékát a szolgáltatásokra fordította. Jelenleg a szolgáltatások és a felvásárlás aránya már a szolgáltatások javára billent, mégpedig 51:49 arányban. A gabonán, és néhány ipari cikken kívül a többi terményre vonatkozóan megszűnt a felvásárló vállalat monopóliuma. Itt előtérbe lép a szerződések jelentősége. És rendszerint ezen a ponton kezdődnek a bonyodalmak ... A problémát talán a zöldségtermelő és a zöldségfeldolgozó kölcsönös viszonyán mutathatjuk be a legjobban. A földművesnek érdeke minél több zöldség eladása, mert ez jó bevételi lehetőség. Ezt a törekvést figyelembe véve, a minisztérium a kerület zöldségtermesztőinek erre az évre 31 ezer tonnában szabta meg feladatát. A földművesek a zöldséget három vállalatnak adják el: a žilinai, a Banská Bystrica-i zöldségfeivásárlő vállalatnak és a Liptovský Mikuláš-i konzervgyárnak (ide tartozik a rimaszombati és a losonci konzervgyár is. Igen, ám de ezek a vállalatok nem voltak hajlandók ennyi zöldségre szerződést kötni, hanem csak 26 ezer tonnára. A mezőgazdasági üzemek 25 900 tonnára csökkentették a tervet. Erre a zöldségfelvásárló még lejjebb ment — 22 ezer tonnára. A konzervgyáraknak nem kell talán a zöldség? Dehogy nem. Csakhogy ők is az új irányítás alapján dolgoznak már, és így előnyöseb szerződést kötnek. Idézünk Valkó Józsefnek, a rimaszombati konzervgyár termelési vezetőjének leveléből: „Számunkra eiőnyösebb, ha a nyersanyagot a Zöldségforgalmazó Vállalattól szállítói alapon vásároljuk, mert vele szemben érvényre juttathatjuk a szállítási határidőket és a nekünk legjobban megfelelő harmonogramot. A termelőtől való közvetlen vásárlásnál ez a lehetőségünk nincs meg." Mi ennek a következménye? Az üzem nem a Rimaszombat környéki szövetkezettől vásárolja fel a zöldséget, hanem NyugatSzlovákiából hozatja vasúton. A gyárnak így jobb, bár látszólag a józan észnek ellentmondó cselekedet ez. Csakhogy a közeli termelőtől saját autóival, nagy szállítást költségekkel kellene behordani a zöldséget, közvetlenül a földekről, méghozzá akkor, amikor az megterem, s nem akkor, amikor a gyár szeretné. Ha történetesen akkor terem meg a csalamádé nyersanyaga, amikor a gépeken más fajta van — a nyersanyagot tárolni kellene, erre pedig megfelelő berendezés nincs, s drága dolog is. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a gyár egyre csökkenti megrendeléseit az őstermelőtől, s nem fűlik a foga a közvetlen szerződéses vásárlásra. A rimaszombati és a losonci zöldségtermelők úgy vélik, hogy a gyárak kereslete és saját kínálatuk közti különbséget — hogy termelésük nagysága megmaradjon — közvetlen piaci értékesítéssel hozzák be. Saját árudákat terveznek a városokban, ahol friss zöldséghez jutna a vásárló, méghozzá olyan áron, amelyet nem terhel meg a közbeeső elosztószervek manipulációja ... Ügy véljük azonban, hogy a saját árudák létesítése csupán az egyik mód a vásárló és a termelő közti érdékellentét áthidalására. Ma még ugyanis nem biztos, hogy ez a módszer „oly nagyon" kifizetődő lenne, tekintve a forgalmi adó nagyságát. Mert ezzel is. számolni kell. Viszont van e visszás helyzetnek egy jó oldala is: a konzervgyár „házhoz szállítási" igénye, érdekeltsége az alacsonyabb árakon, időhöz kötöttsége a feldolgozásban — mindez nem más, mint a piac követelménye. Hovatovább ilyen formában nyilvánul meg leginkább a piac igénye. S ezt figyelembe kell venni a termelő részéről is. A vásárló ilyen igényeinek kielégítése csupán a termelési költségek csökkenté se révén érhető el 2. IDÜLT BAJRA HATASOS ORVOSSÁG KELL A közép-szlovákiai kerületben több száz traktor áll a tavasz küszöbén kijavítatlanul. A javítások elmaradásának egyik fő oka a pótalkatrészhiány. Főleg a DT 54-es és a Super-50-es traktorok pótalkatrészeiről van szó. Legtöbb esetben apró dolgokról, csapágyakról, kábelekről, porlasztókról, alátétekről. Líška mérnök, a kerületi termelési igazgatóság főgépésze e problémáról ezeket mondja: — A bajok gyökere, hogy a kerületi elosztóüzemek elszakadtak a pótalkatrészeket gyártó vállalatoktól. Nem áll rendelkezésükre semmiféle hatásos kényszerítő eszköz, amellyel befolyásolhatnák a gépgyárakat. A Mototechna és a Mezőgazdasági Műszaki Forgalmazó Vállalat (OPPTj az utolsó állomás, amelynél a legtöbb követelmény elakad. E vállalatok kerületi igazgatóságai a követelményeket nem képesek továbbadni a termelőüzemnek. Így kialakult az a gyakorlat, mely szerint a megrendeléseket felveszik ugyan, de a hiánycikkeket azonnal törlik a listából... A gépipari elosztóüzemek érdekeltségét szolgálja az az intézkedés, amelynek bevezetésére július 1-töl készülnek: a járási központok a választék-minimumba tartozó alkatrészeket kötelesek három napon belül beszerezni, különben 5 százalékos kötbért fizetnek. Ez látszólag ígér csak javulást. Elsősorban azért, mert csak kereskedelmi vállalatot sújt, legfőképpen pedig azért, mert a legnagyobb hiány apró alkatrészekben mutatkozik. A DT-54-es alátétmanzsettája például potom 3 korona 20 filléres alkatrész. Ha ezt nem szállítja a Mototechna, 16 fillér kötbért fizet. Hát aztán? — kérdi joggal a vásárló. Tizenhat fillért akár százszor is kifizet a vállalat és meg sem érzi. Viszont száz nagyteljesítményű traktor vesztegel emiatt. Ez tehát csupán folt hátán folt, s nem látszik megoldásnak. — Egészen furcsa jelenség az alkatrész-kereskedelemben — mondja Líška mérnök —, hogy egy ágazaton belül két intézmény különféle feltételekkel árusít alkatrészeket. A Mototechna 5 százalékos árkülönbözetet alkalmaz, de az OPPT az évi megrendeléseknél 7, a negyedévieknél 13, a közvetlen vásárlásnál 15 százalékos árpótiékot számít fel. Tehát gyorsabban akarom az alkatrészt, annál többet fizetek érte. Az očovái EFSZ-nek például ez a gyakorlat évi 60 ezer koronájába kerül, ez pedig egy egész korona munkaegységenként. Nem megvetendő összeg. Hát még a losonci gépállomás, ahol 500—600 ezer koronás tételekről van szó. Ezek alapján arra következtethetünk, hogy a pótalkatrészellátásban lényeges javulásra aligha számíthatunk, amíg az igények nem éreztetik hatásukat közvetlenül, anyagi érdekeltség formájában a gépgyárakban is. Persze, a gépgyárak számára előnyöseb százezer koronás gépmonstrumok gyártása és eladása, mint a csip-csup alátétekkel való bajlódás. Így azután a földműves a hegyek alján fél az új — egyébként nagy szerű — TH 442-es hegyi traktortól, amely sok mindent „tud" de 36 ezer koronába kerül. Ezért szeretne inkább 5400 koronás osztrák kaszálógépet, amely, ha alkatrészhiány miatt leáll, kisebb kárt okoz, mint ha a méregdrága nagy gép áll le. A mezőgazdaságnak szüksége van a gépekre, de aligha lesz sokáig hajlandó azért vásárolni gépeket, hogy gondjainak számát növelje és kasszáját megterhelje. Ez nem puszta eszmefuttatás: a közép-szlovákiai kerületben vizsgálatot végeztek, s megállapították, hogy a tavalyi 170 millió koronás gépi megrendelések helyett ez idén csak 107 millió koronáért kívánnak gépeket venni a földművesek. 63 millió korona csökkenés! Ezt már meg kell éreznie a gépiparnak is. S ne gondoljuk, hogy ez a csökkenés a piac telítettsége miatt áll be. Ez követlenül a pótalkatrészhiány következménye. Hogy Líška elvtárs szavaival éljünk: „Egy évet egy szövetkezet kibír anélkül, hogy traktort vásárolna. De kibírja-e a gépipar?" A szavakban némi fenyegetőzés érezhető, ám a tréfától eltekintve az objektív helyzet is fenyegető: ha a gépgyár traktort akar eladni, ezt mind nehezebben teheti meg pótalkatrészek biztosítása nélkül. VILCSEK GÉZA S Z ü LÖK, NE V E LÖK FÓR U M A Az aSkoholizmus és a gyermekek TIZENKÉT ÉV KÖRÜLI, kócos hajú, zavaros tekintetű fiú tántorgott az úton, egyik oldalról a másikra. Meg-megbotlott, el is esett, ügyetlenül feltápászkodott, majd tovább botorkált. Ez a 12 év körüli gyermek részeg volt! Sajnos, az ilyen jelenet nem ritka esemény, főleg hazánk bortermő vidékein nem. Ősszel országunk bortermő vidékei zajosak a szüretelek kacagásától, a puttonyosok élééitől. Mindenütt jókedv uralkodik. Nem csoda, hiszen a présházakban csöndesen csurdogál a kádakból a must. Az egész évi munka meghozta gyümölcsét. A termés beérett, nem verte el a jég. A szüretelők között gyermekek is vannak, segítenek a szedésben, vagy ha azt megunják, a hordók körül lábatlankodnak. Ez az őszi öröm belenyúlik a zimankós télbe s még akkor adja csak ki igazi kedvét. A mustból kiforr a jó nedű, olyan mint az átlátszó kristály. A bortermő vidékeken nem újság az asztal közepén álló boroskancső, vérpezsdítő tartalmával. A baj azonban ott kezdődik, hogy a gyerekek nemcsak a szőlőszemre, hanem a nedvére is kíváncsiak. S a szülők ahelyett, hogy ezt megakadályoznák, sok helyen úgy adják a cukros borral telt poharat a gyermekek elé, mint másutt a tejeskávét. S aztán már természetes, hogy a gyerekek rászoknak a borra s később már követelik is maguknak. Sok helyen a szülők azon sem csodálkoznak, ha a gyerek a felnőttek példáját követve sebtében zsebre vágja a pince kulcsát s barátaival ott a helyszínen fogyasztja el a porciót. Nem lenne semmi baj, ha a jó bor csak jókedvre derítené az embereket és a csípős hidegben belülről ' felmelegítené őket. De itt másról van szó. A bor s általában a szeszes italok mértéktelen fogyasztás esetén a felnőttek számára is veszélyt, egészségüket, jellemüket romboló mérget jelentenek, ami ellen harcolni — társadalmi feladat. Gondoljuk el, mennyivel mélyebb és súlyosabb veszély fenyegeti a gyermekeket. Szerencsére kevés az olyan vidék, ahol mindennapi italként lenne használatos a bor. De így is szép számmal vannak olyan szülők, akiknek gyermekei zsenge koruktól kóstolgatják ezt a nem nekik való italt. Igen elterjedt feltevés, főleg falvakon a bor, különösen a vörös bor jó hatása a vörös vérsejtek képződésére. A tudomány már rég bebizonyította, e feltevés helytelenségét s az alkoholellenes felvilágosító propaganda mindent megtesz az ilyen állítások kiforgatására. De ezeket az érveket hiába hozzuk fel nagyanyáinknak, rokonainknak. Ók, a hagyományokhoz ragaszkodnak, s a kisgyermekekkel továbbra is megitatják a bort, vérük gyarapítására, a konyakot felerősítésükre és a sört táplálásukra. Tiltakozásunkra rendszerint Így hangzik a sértődött válasz: „Ez 1967. A Föld légkörében leját** szódó meteorológiai jelenségek figyelmen kívül hagyják az országhatárokat, és éppen ezért alakulásuk csupán széles körű nemzetközi együttműködéssel figyelhető meg. Enélkül az időjárás előrejelzése lehetetlen lenne. Ezt az együttműködést volt hivatva biztosítani az 1873-ban megalakult Nemzetközi Meteorológiai Szervezet, azonban a tájékoztatáscsere Iránt mutatkozóigények állandó növekedése szükségessé tette, hogy az ENSZ keretében 1951. március 23-án megalakítsák a Meteorológiai Világszervezetet. Legfőbb feladata a meteorológiai szakágazatok világviszonylatban történő koordinálása és az időjárásjelentések irányítása. A szervezet fennállásának tizedik évfordulója alkalmából elhatározták, hogy március 23-át minden országban mint meteorológiai világnapot ünneplik meg. Az ez évi világnap jelszava: Az időjárás és a víz. A jelszó nagyon időszerű, mlA meteorológiai világnap múltja és feladata vei az utóbbi évtizedekben gyakori beszédtéma az időjárás és a víz. Az a tény, hogy a vízkészlet megoszlása Földünkön mind földrajzilag, mind időszakilag egyenlőtlen, a fontos elemmel való gazdálkodásra kényszeríti az illetékeseket. Ezt bizonyítja hazánkban többek között a vízgazdálkodásról hozott törvény is. Bolygónkon a víz forrása a csapadék, amelynek mennyisége a mérsékelt égövben — hazánk is ide tartozik — nagyon változó. Éppen ezért a meteorológia nagy figyelmet szentel a csapadék megfigyelésének és mérésének. A csapadékot egyébként az Atlanti-óceán felett keletkezett légnyomászavarok és a Földközi-tenger felől behatoló nedves tengeri légtömegek hozzák az európai szárazföldre. A légnyomászavarok pályája különböző. Egyes, Skandinávia felé irányuló hullámok nem érintik hazánkat, ilyenkor nálunk is derült az idő, de ha ez túlságosan sokáig tart, szárazság pusztítja el a termést, és problematikussá teszi az ipari központok vízellátását. A szárazságra sok példát említhetünk. Például Košicén 1950 márciusában 1 mm, 1946 áprilisában 8 mm és 1947 májusában 13 mm volt a csapadék, holott a város számára megállapított sokévi átlag márciusban 36 mm, áprilisban 49 mm és májusban 72 mm. Ennek ellenkezője az, amikor a túlzott csapadékbőség okoz felmérhetetlen károkat. Esők, felhőszakadások akkor vannak, ha a légnyomászavarok hazánk területén át vonulnak a Földközi-tenger felé. Ilyenkor a csapadék mennyisége jóval felülmúlja a sokévi átlagot. Ismét Košice példáját idézem: a városban 1937 márciusában 141 mm, 1919 áprilisában 118 mm és 1928 májusában 168 mm csapadékot mértek. A víz által okozott károk tragikus példája volt a tavalyi dél-szlovákiai pusztító árvíz. A víz nemcsak az élet fenntartásához szükséges, nemcsak az ipar számára fontos, hanem jelentős az ember élelmezése szempontjából is. A Föld lakóinak száma rohamosan nő és új termőterületeket csak az eddig terméketlen, száraz körzetekben találhat. Ezért foglalkoznak a világ tudományos szakemberei egyre fokozottabban a mesterséges csapadék előállításának kérdéseivel, ezért jelent hazánkban is igen fontos feladatot a vízszabályozás, tehát egyrészt az öntözőberendezések, másrészt, a védőgátak iétpsí*áse. A vízrendszerrel kapcsolatos problémák megoldásához nyújtanak hatékony segítséget a meteorológiai szolgálat dolgozói. DR. PETER FORGAC a kevés nem árthat a gyereknek, inkább használ neki!" Pedig a kevés is káros. Nemcsak az elfogyasztott alkohol menynyisége káros, hanem főleg az, hogy a gyermekben kialakulhat az alkoholfogyasztás szokása s a megszokást levetkőzni már csak igen erős jellemű ember képes. ELŐTTÜNK A HÜSVÉT HÉTFŐJE. Ezen a napon csaknem minden házban magától értetődő, természetes módon adják az Italt a gyermekeknek. S mi az eredmény? Alkoholgőzös gyermekek csoportjai tántorognak az utcákon s a különféle klcsapongások ezen állapot velejárói. De hát húsvéti locsolás csak egyszer van egy évben —mondják a felnőttek —, s ezen a napon kivételesen többet engedhetünk meg a gyerekeknek, mint máskor. Csakhogy az igazság az, hogy más napok is vannak, amelyek ugyancsak egyszer fordulnak elő egy évben. „Kivételes" családi ünnepek, névnapi ünnepségek, jubileumok, szalagavatók, sorozás stb. De ha rem is adja minden esetben a felnőtt a gyermek kezébe a poharat, példaadásával ebben is befolyásolhatja a gyermeket. S a felnőttet manapság árnyékként kíséri az alkohol. Egy-egy fontosabb lépés, vagy esemény elképzelhetetlen ivás nélkül. Ha a fiatalember munkába lép, elvárják tőle, hogy „belépőt" fizessen. Jövendő munkatársai eszerint Ítélik meg, hogy jó cimbora, ivócimbora, vagy anyámasszony katonája került-e közéjük. Az első fizetés arra jó, hogyha nem is az egészet, legalább jelentős részét eligyák. És a munkahelyre mindig jönnek újak, akiknek a pénzén ihat a társaság. A legszomorúbb az, amikor a fiatal ipari tanulók, vagy diákok mesterüktől és az idősebb dolgozóktól nemcsak a szakma fogásait sajátítják el, hanem inni is megtanulnak. Sőt, az sem egyedüli eset, amikor a mesternek fizetett féldeciktől függ a fiatal munkás fiőmenetele. AZ ISKOLÁSKORÚ GYERMEKEK esetében sok tanító mesélhetne arról, hogy hiába inti, óvja ő a gyermekeket az alkoholtól, ha otthon így kínálják őket: igyál fiam, ettől leszel erős! Természetesen az ilyen tanulók előmenetele gyenge. Ha el is sajátítja, megtanulja a leckét, napokon beiül elfelejti. Tartós ismeretek elsajátítására az ilyen gyermek nem képes. Igaz viszont, hogy az ilyen tanulók zöme nem is törekszik jó eredmények elérésére. A szülők részéről sem részesül biztatásban, nemigen törődnek azok vele, tanul-e a gyermek vagy sem. Ha a pedagógus lelkükre beszélve segítségüket kéri, így válaszolnak: „minek ölné magát, nem lehet mindenkiből orvos, mérnök, vagy tanító. Az állami gazdaságba, meg a szövetkezetbe is kell a dolgozó." Sokszor emlegettük már azt az Igazságot, hogyha a gyermek előmenetele rossz, annak okát rendszerint a családban, a családi nevelésben kell keresni. Hogyne Inna a fiú,- ha apja és anyja víz helyébe is bort iszik s őt is kínálják. Hol van itt a szülői jó példamutatás? De az ls igaz, hogy a gyermek nemcsak otthon ihat, hanem a kocsmában is, mivel faluhelyen sok esetben még ma is kiszolgálják a kiskorúakat. Erre gondolhatnának a szülők is, s az lenne a legjobb, ha gyermeküket még a kocsma tájára sem küldenék. Otthon pedig sör, vagy bor helyett egészséges és frissítő gyümölcsszörpöket tartanának. KOMOLY MÉRETEKET öltött hazánkban az alkoholizmus. Itt rombol soraink között, alattomosan szedve áldozatait. Ideje, hogy végre gyermekeink, az egészséges jövő nemzedék érdekében szembeszálljunk vele. Az első lépés ehhez a szülők józansága, az ő erős akaratuktól függ, hogy e téren ls jó példát mutassanak gyermekeiknek. NÉMETH DEZSŐ