Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)
1967-03-23 / 82. szám, csütörtök
Mcso Ce-tung elidegenedik a munkásosztály forradalmi hagyományaitól A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 48. évfordulója alkalmából kedden Budapesten felavatták a Tanácsköztársaság három kimagasló egyéniségének, Kun Bélának, Szamuely Tibornak és Landler Jenőnek emlékművét. (Telefoto: CTK — MTI) Katonai államcsíny Sierra Leonéban Freetown (CTK) — Sierra Leone fővárosában kedd este mintegy tízezer személy vette körül a főkormányzó! palotát. A katonaság tüzet nyitott a tüntetőkre, akik közül néhányan életüket vesztették, és többen megsebesültek. Eddig nem ismeretes, mi történt Boston főkormányzóval és az új miniszterelnökkel, Steoens-szel. A Freetownban elterjedt hírek szerint mindkettőjüket internálták. Megfigyelők úgy vélik, hogy Sierre Leonében még „hosszú Francia lapvélemények a djibouti helyzetről Párizs (CTK) — Az Humánt té tegnapi számában közli, hogy „Francia—Szomálipárt fővárosának afrikai negyedében folyó ellenőrzések azoknak az afrikaiaknak a tömeges kitelepítését készítik elő, akik a függetlenségre szavaztak". A lap figyelemmel kísérve a francíai hivataloknak az augusztusi tüntetések utáni politikáját megállapítja, hogy már néhány órával a népszavazás után megmutatkozott, mennyire káros volt a lakosság érdekei szempontjából az afrikaiak két etnikai csoportra való osztása. A francia hivatalok a szomáliaiak rovására még jobban felakarják osztani az országot. A Figaro című lap szerint „néhány ezer Szomáliáit osztályozó táborba gyűjtöttek öszsze, hogy ellenőrizzék személyazonosságukat." Hétfőn 1800 Szomáliáit tartóztattak le, további 2000 személy „azonosságát kedd folyamán kellett ellenőrizni". A lap végezetül hangsúlyozza, hogy Djibouti függetlensége ma már csak meAz angol kormány fehérkönyve a bérpolitikáról London (CTK) — Angliában továbbra is korlátozni fogják a dolgozók bérének emelkedését, míg az áremelkedést nem vetik alá az állami hivatalok szigorú ellenőrzésének. A dolgozók bérköveteléseit támogató szakszervezeti szövetségek demokratikus jogait ezután is megnyirbálják majd, míg harcolni fognak a nyereség részesedésekből és különféle akciókból származó ingyenhaszon ellen. Ezek a főbb elvei „a haszon- és bérpolitikáról szóló Fehér Könyvnek", melyet tegnap az angol kormány a parlament elé terjesztett. A terjedelmes Fehér Könyv felméri a befagyasztásl politika eddigi eredményeit és meghatározza a gazdaságpolitika jövőre szóló elveit. Azt állítja, hogy a kormányintézkedések nem segítették elő az angol gazdaság helyzetének javulását, a font pozíciójának megszilárdítását, sem pedig a külföldi fizetési mérleg hiányának csökkentését. Arről azonban hallgat, hogy ezalatt Angliában jelentősem megnövekedett a munkanélküliség, s hogy a befagyasztás az árakat szinte alig érintette, igy azok továbbra is emelkednek. ideig" a hadsereg kezében marad a hatalom. Az önálló afrikai államok újkori történelmében először fordult elő, hogy e kis nyugat-afrikai országban Választások útján, nem pedig államfordulattal változtatták meg a kormányt. Stewens az első afrikai miniszterelnök volt, aki pártjának, az ellenzéki népi kongresszus pártnak a választásokon elért győzelme után elődje helyére lépett. Eddig nem volt semmi bizonyíték arra, hogy Albert Margai volt miniszterelnök a katonai puccs hátterében állna. Azonban úgy tűnik, hogy az új miniszterelnök megbuktatására szervezett katonai puccsot végrehajtó katonatisztek Margai hívei. Az ellenzéki magatartású tiszteket ez év februárjában bezárták, mivel Margai az ellene irányuló puccs szervezésével vádolta őket. A londoni megfigyelők szerint a jelenlegi Sierra Leone-i katonai puccs olyan akció, amely Albert Margai volt miniszterelnöknek arra a törekvésére vall, hogy a hadsereg segítségével hatalmon maradjon. A Daily Telegraph tegnapi számában megjegyzi, hogy Dawid Lansana dandártábornok, a keddi katonai puccs főszervezője politikailag „nagyon közel áll" Margaihoz. A ghanai sajtó megelégedését fejezi kl Albert Margai pártjának választási veresége fölött. A Ghanaian Times elsősorban azért örvend Margai bukásának, mert annak idején együtt dolgozott Nkrumah volt ghanai elnökkel. Megemlékezés az ENSZ-ben a fajüldözés elleni harcról New York (CTK) — Mar o f Ahkar, Guinea állandó ENSZképviselője, az apardheid-politikával foglalkozó ENSZ-bizottság elnöke, tegnap beszédet mondott a bizottság rendkívüli ülésén, amelyet a faji megkülönböztetés elleni harc nemzetközi napja alkalmából tartottak. Felszólalása súlyos vádbeszéd volt a Dél-afrikai Köztársaság kormányának fajüldöző politikája ellen, és határozottan elítélte azt. Ahkar közölte, hogy az elmúlt húsz esztendőben a faji elkülönítés ürügye alatt a Dél-afrikai Köztársaságban több százezer családot űztek ki otthonából. A színes bőrű dolgozók sztrájkjait a törvény betiltotta. Több ezer embert zártak börtönbe vagy küldtek száműzetésbe. Hét év távlatából sajnálattal állapíthatjuk meg, mondotta, hegy Dél-Afrikában egyáltalán nem javult a helyzet, sőt megerősödött a fajüldöző rendszer. Az ENSZ több mint hetven tagállama képviselőinek jelenlétében beszédet mondott U Thant ENSZ-főtitkár is. Pekingben összehívták a kongresszusát." Moszkva (CTK) — A Trud tegnapi számában B. Sztolpovszkij Mao Ce-tung szovjetellenes irányzatát, amely az úgynevezett kulturális forradalomban érte el tetőfokát, a kínai proletariátus érdekeinek elhanyagolásaként jellemzi. Mao Ce-tungnál nem új dolog a munkásosztállyal szembeni bizalmatlanság. Mao a 20-as évek parasztmozgalmának kispolgári ösztönösségéből indult ki. jellemző, hogy e bizalmatlanság Mao Ce-tungnál fokozatosan elidegenedéshez, sőt ellentéthez vezetett. Mégpedig akkor, amikor a munkásosztály a parasztsággal szövetségben felszabadította Kínát, és a Szovjetunió segítségével sikeresen megkezdte a szocializmus építését. Ezért Mao Ce-tung hovatovább egyre nagyobb mértékben a proletariátussal szembeállítja a népi felszabadító hadsereget, s a szocialista társadalom építőjének küldetésével ruházza fel. Mao Ce-tung csoportja fokról fokra megsemmisíti a Kínai KP 8. kongresszusának határozatait, „munkásképvise'ők s ezáltal csökkenti a kínai dol-, gozők életszínvonalát. Mao Ce-tung csoportja és a kínai munkásosztály között egyre mélyül az ellentét. Tovább garázdálkodnak a „vörös gárdák" és a „forradalmi felkelők", akik a katonai terror-rendszer oltalma alatt lépnek fel — írja a szerző. Peking — Az ellenforradalmi és felforgató elemek, akiket a kulturális forradalom folyamán elhurcoltak Pekingből, és akik közül az utóbbi hónapokban sokan önként visszatértek Pekingbe, azonnal vissza kell térniök büntetésük színhelyére. E rendeletet Peking város katonai, közigazgatási és ellenőrzési bizottsága falragaszokon tette közzá. Peking utcáin tegnap dobszóval tüntető tömegek vonultak fel. A felvonulók transzparenseket vittek, amelyeken üdvözlik a „munkásképviselők kongresszusának" összehívását. Megfigyelők véleménye szerint e kongresszus a napokban veszi kezdetét. AZ ANGOL katonai üzemekben jelenleg hétfajta olyan harci gázt gyártanak, amelyek elsősorban a központi idegrendszert támadja meg, és halálos mérgezést okoznak. A BRÉMAI bíróság szerdán úgy döntött, hogy Fritz Tielen brémai kereskedő egyelőre továbbra is elláthatja a nyugatnémet neonáci NPD elnöki funkcióját. nénariY hí i íl A NEW YORK-I tűzoltók és rendőrök szakszervezeti szövetsége, mivel az új kétoldali szerződésre vonatkozóan nem tudott megegyezni a városi tanáccsal, elhatározta, hogy általános sztrájkot szervez. Ez a maga nemében először fordulna elő a város történetében, és súlyos következményekkel járna. HAROLD HOLT ausztráliai miniszterelnök június elsején Washingtonban találkozik Johnson elnökkel, majd Kanadába és Angliába utazik, ahol szintén tárgyalásokat folytat. SENGHOR szenegáli elnök ellen tegnap reggel sikertelen merényletet követtek el. A merénylő felugrott az elnök kocsijának hátsó lökhárítójára, mielőtt azonban elsüthette volna revolverét, leesett a földre. OSKAR JELEŇ, Csehszlovákia varsói nagykövete március 21-én búcsúlátogatást tett Adam Rapacki lengyel külügyminiszternél. A nagykövet hét évig működött ezen az állomáshelyén. Távozása alkalmából fogadást rendezett tiszteletére Arisztov szovjet nagykövet. IVAN BUGYINOV bolgár külkereskedelmi miniszter tegnap nyolcnapos hivatalos látogatásra Tokióba érkezett, ahol találkozik majd Szato miniszterelnökkel és kormányának tagjaival, majd március 28-án aláírja a hosszú lejáratú bolgár—japán kereskedelmi és fizetési egyezményt. E látogatás azt bizonyítja, hogy a két fél kl akarja bővíteni gazdasági együttműködését. A BOLGÁR sorművelő traktorokat sikeresen használják Magyarországon, Romániában, az EAK-ban és másutt. Az elmúlt napokban Franciaország is rendelt néhányat belőlük. WASHINGTONBAN kedden este véget ért az USA, Nagy-Britannia és az NSZK képviselőinek tárgyalása az NSZK-ban állomásozó amerikai és angol csapatok fenntartási költségeinek fedezéséről. A háromhatalmi nyilatkozatból kitűnik, hogy a tárgyaláson nem sikerült megegyezést elérniük. BOURGES FRANCIA tájékoztatásügyi államtitkár tegnap kiadott nyilatkozatában közölte, hogy De Gaulle elnök és a kormány meghallgatta a szomáliparti népszavazásról és az ottani helyzetről szóló jelentést. Do Gaulle szerint a népszavazás megmutatta, hogy Francia Szomálipárt Franciaország részeként akar továbbfejlődni. A VOLKSBLATT című osztrák néppárti lap tegnap közölte, hogy Habsburg Ottó és felesége az elmúlt hetet csaknem feltűnés nélkül Ausztriában töltötte. Hubert Humphrey amerikai alelnökről azt beszélik, hogy egy temetésen sem helyettesítheti johnsont. Ugyanis olyan mosolygós az arca, hogy megbotránkozást keltene. Ogy vélem, hogy amikor április elején Bonnba érkezik, Humphreynek nagyobb szüksége lesz a mosolygásra, mint bármikor azelőtt, hisz az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolat minden, csak nem mosolyogni való. A hideg ellen... A szövetségi kormány természetesen „örömmel üdvözölte" Humphrey bonni látogatásának hírét, és szükségesnek tartotta hangsúlyozni, milyen „különös jelentőséget" tulajdonit a tervezett véleménycserének. A hivatalos nyilatkozatban természetesen már csak diplomáciai okokból sem illik, hogy „nézeteltérésekről" sőt „ellentétekről" beszéljenek, bár ma e kifejezések teljesen szokásosak a diplomáciai körökben. Bonn és Washington kapcsolatára alkalmazva azonban még e kifejezések is túlságosan enyhék. Bonnban az Atlanti-óceánon túli nagy szövetségeshez fűződő viszonyról sokkal élesebb szavakat használnak. Egyáltalán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a két ország közötti kapcsolat a legmélyebb pontra süllyedt. Ennek elég sok oka van: — Washingtont nyugtalanítja az atomsorompó-egyezménynyel szemben támasztott nyugatnémet ellenállás, mert ez akadályozza az amerikaiak KARE L C I S A Rí "BONNI TÁVIRATA' Mosollyal a vitás kérdések elé igyekezetét az egyezmény aláírására. — Az Egyesült Államok továbbá elégedetlen azzal, hogy a Kieslnger-kormány ismét Franciaország felé közeledik, bár eléggé formálisan. — Bonn viszont meg van győződve arról, —- s úgy vélem joggal — hogy Johnson figyelmen kívül hagyja a nyugatnémet érdekeket, és hogy az amerikai külpolitikában az NSZK jelentősége csak mintegy harmadrangúvá süllyedt. — Végül pedig a két ország között szívós vita folyik a Nyugat-Németországban állomásozó amerikai csapatok fenntartási költségetnek nyugatnémet devizafedezetéről. A két ország között azonban más kérdésekben ls ellentétek vannak. Ogy tűnik, hogy az Egyesült Államok és Nyugat-Németország közötti ellentétek lényege abban rejlik, hogy Bonn még mindig a múlt szellemében gondolkodik, bár napjaink nyelvén beszél. A szövetségi kormány nem hajlandó vagy nem képes belenyugodni abba, hogy már nincs olyan befolyása az amerikai külpolitikára, mint Adenauer idején a hidegháború szakaszában volt. Egyszóval, az NSZK az amerikai politikának többé nem a tengelye, hanem gyakran inkább csak tehertétele. ... idegcsillapító nem használ Johnson és Washington figyelme ma elsősorban a vietnami háborúra összpontosul, és ezért Európában az Egyesült Államoknak nyugalomra van szüksége, amit nem hagy Bonntől megzavarni. Sőt Johnson még az atomsorompó-egyezményt is — amely az USA számára a Kelet és Nyugat közötti enyhülés jelképe — előbbre helyezi, mint a nyugatnémet vágyakat. Éppen az atomsorompó-egyezmény elleni nyugatnémet kampány volt az, amely a mélypontra süllyesztette a két ország kapcsolatait. Kiesinger kancellár ugyan igyekezett kissé mérsékelni e kampányt, de ugyanakkor bele is avatkozott sértő kijelentésével, miszerint „atom-összeesküvés" áll fenn az USA és a Szovjetunió között. Szinte kellemetlen volt, hogy igyekezett a kormányfő szóvivője e kijelentést tréfára fordítani, s most pedig arra hivatkoznak, hogy a Johnson—Kiesinger találkozóra e kijelentés adott indítékot. Az amerikai elnök és a bonni kancellár találkozója elvben már eldőlt, de pontos időpontját még nem határozták meg. A „nyár és az ősz" közötti időszakot emlegetik, bár Kiesinger jóval előbb akart találkozni Johnsonnal. A Johnson—Kíesinger találkozó e késői időpontjában bizonyos diplomáciai taktikázás ts észlelhető, hogy a két ország közötti igen hűvös viszony addig egy kevéssé felmelegedjék. Kétségtelenül ez lesz Humphrey feladata Bonnban. Itt egyenesen arról beszélnek, hogy az amerikai alelnök a nyugatnémet politikusoknak „csillapító pirulákat" fog adni, mégpedig igen erős adagolásban. Ez kétségtelenül egy időre hatni fog, már csak azért is, mert a látogatás bizonyára emeli az új szövetségi kormány tekintélyét. De komoly kétségeim vannak afelől, hogy Humphreynak sikerül megjavítania a kapcsolatokat. Már csak azon egyszerű okból is, hogy a nyugatnémet Bundeswehr minden eddigi sikertelensége ellenére az atomfegyver felé kacsingat, s ez a mai amerikai politikának eléggé kellemetlen tényező.