Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-18 / 77. szám, szombat

Európa politikai térképén alig " veszi észre az ember. A Föld­közi-tenger azúrkék végtelenségében parányi foltnak tűnik. Az útikalau­zok szerint Málta Szicíliától 93, Gib­raltártól 1837 a legközelebbi afrikai ponttól pedig 288 kilométerre fek­szik. A máltai állam (tehát Málta­sziget, Gozo és Comino szigetek, valamint két kisebb lakatlan sziget) 316 négyzetkilométer területű. Se folyó, se hegy, csak gyér növény­zet, megsárgult mészkőföld, melyet 330 ezer ember vall hazájának. Az elénk táruló rideg képről ar­ra következtethetnénk, hogy a ter­mészet igazságtalan szűkmarkú volt e föld népével szemben. A történelem, a bölcs rendező azonban úgy intézte a dolgokat, hogy Málta az egymást követő korszakok és civilizációk útkereszte­ződésére esett. Máltán vonultak ke­resztül a fontos kereskedelmi és ha­diutak, ez a sziget fogadta a Trójá­ból hazatérő legendás Odüsszeuszt, s adott menedéket felderíthetetlen ka­lózoknak, ez a sziget űzött bonyolult diplomáciai játékot nagy birodalmak hatalmasaival. Málta a művészetek virágzásának korát élte, de az ide­gen rabság keserűségét is megízlel­te, földrengések és náci csizmák dob­banása rázkódtatta meg az országot. A kis Málta nagyon sokat látott — föníciaiak, kartágóiak, rómalak, ara­bok, normannok, johannita kereszte­sek — a későbbi máltai lovagrend tagjai, franciák és végül angolok vés­tek kitörölhetetlen emléket a sziget­ország kőtestébe. Nem csoda, hogy a mai Málta néprajzilag, politikailag és nyelvileg olyan furcsa konglome­rátum. A főváros A főváros, amelyet a törökök ki­űzése után 1556-ban Jean de la Va­lettának, a lovagrend nagymesteré­nek parancsára alapítottak a máltai lovagok, és róla nevezték el, tavaly ünnepelte négyszáz éves fennállását. A tengertől erődök láncolata választ­ja el a várost, s övezi Grand Harbor természetes kikötőt. Az öbölbe nyúló keskeny földnyelvek mintha apró sávokra szeletelnék. A máltai partvidék tagoltságá nagyon kedve­zett az angoloknak egy hatalmas tengeri támaszpont kiépítésében. 1964-ben, Málta függetlenné nyil­ványftása után az Union Jack lobo­gója lekerült a támaszpont zászló­rúdjáról, de a NATO Földközi-tengeri parancsnokságának vezérkara to­vábbra is ott székel a Szent Anna ut­cában, ott, ahol Floriand külváros egy­beolvad Valettával. Ez az épület még verőfényben is komornak tűnik, egy­általán nincs összhangban a máltai főváros életörömet sugárzó, barátsá­gos arculatával. Pedig Walter Scott, a nagy író így áradozott Valettáról: „Csodászép város, olyan, mint az álom". A térképen La Valetta szabályos téglalap alakú. E tekintetben a lova­gok koruk épitőművészetének ma­gaslatán állottak, viszont az a törek­vésük, hogy fellegvárukat megköze­líthetetlenné tegyék, ma kedvezőtle­nül befolyásolja a közlekedési viszo­nyokat. Csak a főutca, a Kingsway fekszik egy szinten, s egyik végétől oc O o. oc A rend tanácsa a Gobelin-terem­ben gyűlésezett. Tíz, vadászjelenetet ábrázoló képszőnyeg, aranykandelá­berek, faragott mennyezet, piros bár­sony karosszékek ... Hirtelen a te­remőr stentori hangja zökkenti ki ábrándozásukból a látogatókat. — < Z Sí U < a másikig áttekinthető, a többi utca lejtőkkel és kapaszkodókkal elriaszt­ja az idegeneket. Menjünk végig a Merchants-stree­ten, a hagyományos üzleti negyeden, ahol a nap első felében az utcai áru­sok tarka tömege a korlátlan úr. A máltai utca színeinek tarkaságá­val, hangosságával hallat magáról. A házakra méhsejtekhez hasonlóan szinte ráragasztott üvegerkélyeknek is érdekes történetük van. Annak idején a derék johannita lovagok az­zal szórakoztak, hogy az utcákon űzőbe vették a szépnemet. A házakba zárt szépnem aztán kitalálta magá­nak az üvegerkélyeket — ezt mond­ja a fáma. Igaz-e, vagy csak kitalá­lás, nem tudom, tény azonban, hogy az üvegerkélyek különös színt köl­csönöznek a városnak. A sok műemlék — kastély, erőd, barokk templom kőzött legérdeke­sebb a Magisztrátus Palotája és az Arzenál. A máltai lovagrend nagy­mesterének egykori rezidenciájában most kormányhivatalok vannak, to­vábbá páratlan múzeumot rendeztek be a lovagok fegyvereiből. Hölgyeim és uraim, kérem, hagyják el a termet, mindjárt Jönnek a kép­viselők. Kiderült, hogy a máltai parlament is itt ülésezik. Cittavecchia A La Valettából Cittavecchiába, vagy a helybeliek szerint Mdinébe, Málta régi fővárosába vezető út az egész szigetet átszeli. A városból kiérve árpaföldek közé jutunk. Délebbre katonai repülőterek. Most már értjük, miért nevezik Mál­tát „el nem süllyedő repülőgép­anyahajónak". Egy kis falu mellett megálltunk. Éltesebb paraszt szorgoskodott a fiá­val együtt a földeken. — Elég nehéz az életünk. Kevés az állat, mert nincs legelő. A termés egy részét kö­teles vagyok odaadni a földbirtokos­nak, meg az egyháznak. Nálunk min­den száz emberre jut egy pap, el kell tartani őket. Nemrégen a kolostor tatarozására gyűjtöttek ... A máltai szigeteknek több mint 17 ezer hektár termékeny földje van, döntő többségben törpebirtokosok tu­lajdonában. A máltaiak ügyes föld­művelők; bár a földeknek csak négy százalékát öntözik, mégis évente két­három termést csikarnak ki a föld­ből. Nyugat-Európában nagy keletje van a máltai zöldségnek, burgonyá­nak, paprikának, vöröskáposztának, hagymának. Gyümölcse is híres. Ke­resett exportcikk a máltai narancs, szőlő, őszibarack, kajszibarack, füge és a köménymag. Málta ősi fővárosának erődfaláról gyönyörű tájkép tárul elénk. Citta­vecchia Málta legmagasabb pontján fekszik. Sziklaerődje ősrégen beve­hetetlen volt. A föld alatt ma is ép­ségben vannak az ókeresztények ka­takombái és kápolnái. Cittavecchia 1570-ig volt Málta fővárosa. A vá­ros olyan állapotban maradt, mint ahogyan a lovagok a XVI. században elhagyták. Keskeny utcák, gyér ab­lakok, delfin alakú rézkopogtatók. Az utcák csendesek, s ez ellentétben van La Valetta zajával. Új' gondok A nacionalisták csak az egyháznak köszönhetik, hogy a kormányban ül­nek — világosított fel Charles Minzl,, a „Málta News" című lap vezető munkatársa. — A turistákat a máltai templomok muzeális értékük miatt érdeklik, de térjenek csak be isten­tisztelet idején, prédikáció helyett nyílt politikai agitációt hallanak ... Jeruzsálemi Szent János lovagrendjé­nek nagymesterei színes márványla­pok alatt alusszák örök álmukat, s a rend képviselője ma csupán a mál­tai kormánynál akkreditált nagykövet, de az egyház szeretné visszatartani Máltát a középkorban. Nem képmu­tatás-e, hogy fedetlen fővel vagy rö­vid ujjú ruhában nő nem léphet be a templombal Isten ments, hogy vala­kit bikiniben lássanak a Golden bay strandon. Abban azonban nem lát­nak semmi kivetnivalót, hogy a hi­vők fülébe súgják: halálos bűnt kö­vetnek el, ha munkáspártiakra sza­vaznak. Érdekes, munkaszerető nép a mál­tai. Csakhogy az angolok nemigen törődtek a sziget gazdasági életé­nek fellendítésével. Málta ipara — élelmiszer- és kézművesipar. Láttam egy műhelyt, amely még az arab hó­dítás korából maradt fenn. Vagy tlz asszony görnyed egy fülledt, homá­lyos szobában, vízözön előtti szövő­gépnél. Hirtelen ködbe veszett Málta elbűvölő egzotikuma. Este van. Kiürül a Kingsway, leáll az autóforgalom, hogy a máltaiak nyugodtan pihenhessenek. Csak a vi­dám Strate-streetröl hallatszik du­hajkodás. Részeg amerikai és angol katonák tántorognak ki a neonfé­nyes Eldorado, Négy nővér és hason­ló nevű szórakozóhelyekről. Anglia törölte Máltát tengeri támaszpontjai­nak térképéről, de a máltai kormány beleegyezésével a NATO-szövetséges helvét most az Egyesült Államok akarja elfoglalni. Hajói már ott állo­másoznak Grand Harborban.... A szczyglowicei bánya irányító központja. kereskedelmi és közszolgáltatá­si hálózat. A környező falvak városokká fejlődnek. Több mint húsz általános és gépipari isko­la nyílik Rybnikben, mert az új iparágaknak nagyobb tudású szakemberekre van szükségük. S ami a legfontosabb: a ryb­niki medence több mint félmil­lió embernek ad megélhetést. Felső-Szilézia délnyugati ré­szének régi népmondáiban gyakran szerepel a vlziember, aki bolonddá teszi a szembejö­vő egyszerű bányászt. A mon­dákban ritkábban találkozunk jó szellemekkel. Ilyenek állító­lag a vízbe fulladtak lelkei. Ott jelennek meg, ahol kincsek vagy szénkészletek vannak el­rejtve. A nép nem ok nélkül álmodozott a szénről. Az új bá­nyák kenyeret és biztos létet jelentenek sok embernek... 1987. ANDRZEJ NOWICKI LENGYELORSZÁGI RIPORTJA MILLIÁRDOK Madártávlatból nem fest kü­lönösebben a vidék: lakóházak zárt soraival szegélyezett sűrű úthálózat, színes vakolatú új lakótelepek, hatalmas gyár­csarnokok, füstölgő kémények. Jellegzetes Iparvidék. Az akna­és fúrótornyok is szervesen be­leillenek a képbe, különösebben nem emelkednek ki. A figyel­met inkább a kis, közepes és nagy halastavakkal tarkított zöld foltok kötik le. Minden arra vall, hogy ezen a vidéken bőviben vannak a víznek. Nem is gondolná az ember, hogy itt rejlik a világ egyik legnagyobb kőszénlelőhelye. Régen is tudtak a kőszénről. E terület északi peremein 1798-ban indult meg a bányá­szat, ötven évvel később már hét bányaüzem működött itt. A déli szénkészleteket száz év­vel ezelőtt kezdték emlegetni, persze a lelőhelyek feltárásáról szó sem volt. A próbafúrások ugyanis kellemetlen meglepe­tésekkel kezdődtek: sóoldat tört fel a fúrás helyén a föld­ből, máshol a metángáz robba­nása tönkretette az aknákat. KÖZÖS ERŐVEL Felső-Sziléziának ez a vidé­ke — a rybnlki szénmedence csak századunk ötvenes évei­nek elején indult fejlődésnek. Az alapos geológiai kutatás eredményei felülmúlták a vá­rakozást. Megállapították, hogy Lengyelország délnyugati hatá­ra közelében 1500 négyzetkilo­méternyi területen több száz méter mélységben óriási meny­nyiségű, kiváló minőségű kő szén található. A készletet mint­egy tízmilliárd tonnára becsül­ték, ebből hat és fél milliárd rendkívül jövedelmezően bá­nyászható kl. Az első beruházásokra 15 év­vel ezelőtt került sor. Eddig négy bányaüzem kezdte meg működését. Az elsőszülött, a Május 1. bánya hét évvel ez­előtt nyílt meg. Utána követke­zett Szczyglowice — a lengyel bányászat büszkesége, a techni­ka és építészet világsikere. A külszínen karcsú, tetszetős fel­vonótornyok és szines házak, a föld alatt kombájnok és más gépek arzenálja. A harmadik bányaüzem a Jastrzebíe, a ne­gyedikkel, a Moszczenicával együtt az ún. tkerbányák soro­zatát nyitotta meg. (Közös igazgatóság, közös intézmé­nyek). A beruházások mind gyorsabban kezdtek megtérülni. A háború előttihez képest 1960­ban már megkétszereződött a rybniki bányamedence szénki­termelése. A legutóbbi hat év­ben tovább fokozódott — a 24 óránkénti 41 300 tonnáról közel 60 ezer tonnára nőtt a teljesít­mény. Jelenleg két bánya épül: a Zofjówka és a Borynia, kilenc régi bányát pedig átépítenek. A szénpor és a metán éppen olyan akadály, mint száz évvel ezelőtt. Az alkalmazottak azon­ban derűlátóbbak. A természet elleni küzdelemben segítsé­gükre van a technika. A tárnák­ban például megfagyasztották a vizet. Oj tárnaépitési módszer­rel — betonkeret alkalmazásá­val minden méternyi dúcoláson több mint 70 ezer zlotyt takarí­tottak meg. A rybniki szénmedencének 1980-ban 24 óránkint már 145 ezer tonna szenet, tehát két és félszer annyit kell kitermelni, mint most. Ezt húsz új bánya­üzem létesítésével érhetik el. Természetesen óriásbányák lesznek, 24 óránkint 10—15 ezer tonnás teljesítménnyel. A szénmedence jó példát mu­tat a szocialista országok együttműködésére és kölcsönös segítségére. A lengyel bánya­iparnak nyújtott 250 millió ru­beles csehszlovák hitel nagyobb részét is a rybniki bányaüze­mek építésére és korszerűsíté­sére Irányozzák elő. Lengyelor­szág a csehszlovák hitelt a Csehszlovákia számára oly fon­tos kőszénnel fizeti vissza. MEGVALÓSULT ÁLMOK A rybniki medencében nem­csak bányaüzemek vannak. Sok más iparág is fejlődik, kokszo­lók és vegyipari üzemek léte­sülnek. Ojabb lakótelepek ke­letkeznek, most adtak át ren­deltetésének 34 ezer helyiséget, (további 40 ezer épül), bővül a

Next

/
Thumbnails
Contents