Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-16 / 75. szám, csütörtök

A DOLGOZONEP HARCOS SZÓCSÖVE VOLT A Kassai Munkás megjelenésének 60. évfordulójára HAT ÉVTIZEDDEL EZELŐTT, 1907. március 16-án, az első orosz forradalom visszhangjának időszakában jelent meg a Kassai Munkás. Az első orosz forradalom nagy befolyással volt a magyarországi mnnkásmozgalomra. Az országban napirenden voltak a sztrájkok és tüntetések. Kassa város osztályöntudatos dolgozói 1905. augusztus 14-én nagy népgyűlésen fejezték ki szolidaritásukat a forradalmi orosz néppel. A gyűlés szónoka, Preusz, kassai nyomdász méltatta az orosz nép felkelését a cári önkényuralom ellen s harcba szólította a munkásságot legelemibb joga, az általános titkos választójog kivívásáért. Ebben a forradalmi légkörben született meg a Kassai Munkás, a Szociáldemokrata Párt hetilapja, Kassa város szervezett munkássága több éves erőfeszítésének eredményeként. A Kassai Munkás harminc éven át (1907—1937) hűen szolgálta Kassa és környéke, majd 1921-től a CSKP megalakulása után, mint a párt hivatalos orgánuma, Szlovákia dolgozóinak érdekeit. Tanított, szervezett, lelkesített, utat mutatott. MAR AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ közvetlen kitörése előtt a lap szerkesztősége felismerte a magyarországi Szociáldemokrata Párt szociálsoviniszta állásfoglalását a háború kérdésében. Eltérően a párt hivatalos lapjától, a Népszavától, élesen szembehelyezkedett az imperialista háborúval. A Tisza-kormány 1914 augusztusában egy háborúellenes cikke miatt betiltotta a Kassai Munkást. A világháború befejeztével, 1918. november 9-én látott ismét napvilágot, de csak rövid időre. Az államfordulat után ismét betiltották, és csak 1919. március 18-án, mint a Magyar Tanácsköztársaság helyi szerveinek sajtóorgánuma jelent meg, hogy teljesítse történelmi feladatát. 1920—1921-ben a Szociáldemokrata Párton belül harcot vezetett a kommunista párt megalapításáért. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után (1921. május 16.) a párt szlovákiai magyar nyelvű központi lapja lett. Országos jellegének kiemeléseképpen 1922. március 1-től a címét is megváltoztatta, elhagyta a kassai jelzőt, és mint „Munkás" jelent meg. 1924 őszén a lap szerkesztősége és kiadóhivatala Bratisiavába, Szlovákia politikai életének centrumába költözött. Következetesen síkra szállt a CSKP forradalmi programjának megvalósításáért, s ezért a hatóságok minden eszközt megragadtak ahhoz, hogy a kommunista párt népszerű sajtóorgánumát elnémítsák, anyagilag tönkretegyék. E nyomás következtében a Munkás 1922. június 1-vel megszűnik napilap lenni és hetenként csak háromszor jelenik meg, de így is eleget tesz bolseviki küldetésének. A lap a cenzúra folytán szinte naponként, fehér foltokkal jelent meg, s mind gyakoribb volt az egyes számok elkobzása is. Nemcsak a kommunisták, hanem az általuk vezetett munkás tömegek is megtettek mindent, hogy a burzsoázia bősz üldözésétől megvédjék sajtójukat. Széleskörű gyűjtési akcióval biztosították az anyagi lehetőségeket a lap további megjelenéséhez. 1924-ben a hatóságok az állam érdekeit sértő cikkei miatt betiltották a Munkást. Erre az üldözésre a szerkesztőség még fokozottabb szervező és propaganda tevékenységével válaszolt. Megjelentette a mezőgazdasági dolgozók számára a Munkás heti mellékletét, a Proletár t. Mint heti melléklet megjelent a Nőmunkás, majd a Vörös Pionír. A szervezőmunka a Munkás napilappá válásában csúcsosodott ki. (1925. október 1.) Mivel a pártsajtó üldözése Szlovákiában napról napra nagyobb méreteket öltött, 1926 novemberében a Munkás és a Pravda szerkesztősége Ostravába költözött, ahol kedvezőbbek voltak a feltételek a lapok megjelenéséhez. A KÖZPONTILAG RENDEZETT szervezeti kapcsolatok hozzájárultak a lap tartalmi gazdagodásához, a gyors híradáshoz, a politikai és irodalmi anyag gyarapodásához. A szerkesztőség rendszeres összeköttetést létesített a Moszkvában élő magyar kommunista írókkal, akik írásaikkal hatékonyan támogatták a Munkás szerkesztőségét. Az írógárda gerincét Gábor Andor, Hidas Antal, Gergely Sándor, Illés Béla, Zalka Máté, Karikás Frigyes, Sarló Sándor és mások alkották. A Munkás szerkesztősége kiadásában évről évre megjelent a Munkásnaptár, majd később a Munkás- és Parasztnaptár. (1925—1937). A Munkás figyelemreméltó további időszaki kiadványa volt a minden május 1-én megjelenő „Májusi emléklap". A Munkás hasábjain a nemzetközi proletárszolidaritás ragyogó példáival találkozunk. A két világháború között a szomszédos államokban a kommunista pártokat illegalitásba kényszerítették, lapjaikat betiltották. A Munkás tiltakozó írásaival és az elnyomás elleni harcba való mozgósításával nyilvánította szolidaritását velük. Különösen ki kell emelni a fasiszta Horthy-rezsim elnyomása alatt szenvedő magyarországi dolgozók iránt tanúsított szolidaritást és a fehér terror elleni harcra mozgósító bátor cikkeket. A Munkás nem egy száma illegális úton eljutott Erdély, a Bánság és Magyarország dolgozóihoz is. 1937. június 27-én a megszűnt Munkás szerepét a „Magyar Nap" vette át, mely az akkori politikai helyzetnek megfelelően a népfront szellemében, a fasiszta veszély elleni harchoz a széles néptömegek megnyerését és mozgósítását tűzte ki célul. • A KASSAI MUNKÁS — MUNKÁS 60. évfordulója egybeesik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójával. E kettős jubileumon Szlovákia magyar dolgozói szeretettel és hálával gondolnak vissza arra a lapra, mely 30 éven át hü harcostársuk volt a burzsoá köztársaságban, s küzdött az elnyomás ellen, a dolgozók felszabadulásáért, a szebb, boldogabb jövőért. RÓJÁK DEZS0 1967. III. 18. SÁTOR LAJOS végignéz bennünket. Nem barátságtalanul, inkább mosoly bújkál a szája szögletében. Csak éppen az a furcsa, hogy ez az egyébként nyílt tekintetű ember most nem néz a szemünkbe. Pedig a pantallómnak az élén egy szikrányi gyűrődés sincs, és a cipőmet is kitisztítottam reggel. Igaz, hogy a cipőm már nem csillog úgy, mint az ő frissen mosott gumicsizmája, de azért... — Hát ha úgy gondolják, miattam kimehetünk — mondja még mindig mosolyogva a kocagondozó, és már indul is. Negyedikként a 10 év körüli fia csatlakozik hozzánk. Elég szerencsésen megússzuk, nem merül el a félcipőnk, miközben a mádl gazdasági udvarban a kocák istállójához igyekszünk. Pihennek a kocák, már amelyik pihenhet. Az a — gondozója szerint — mintapéldány, amelyik mellett megállunk, nem nagyon dúskálhat a nyugodt percekben. Most is legalább egy tucat malac szívja a tejét, féltucatnyi pedig egymás hegyén-hátán igyekszik a csecshez jutni. Próbálom megszámolni az apróságokat. Nehezen megy. A gondozó kisegít. — Húszan vannak ebben a kutricában. Kérdőn nézünk Sátor Lajos gondozóra. — No, nem mind ezé a kocáé — magyarázza a helyzetet. — Ez ugyan az egyik legjobb kocánk, de most „csak" 13 malacot hozott a világra. A többi mostohamalac. — Azoknak az anyjával talán valami baj történt? — Baj éppen nem történt. Amint látják, egészséges, itt lustálkodik a szomszédos kutricában — mutat a gondozó egy békésen pihenő kocára. A békesség persze nem sokáig tart. Csak addig, amíg Sátor Lajos át nem terel néhány malacot az említett kocához, és a kis éhesek neki nem esnek a csecseknek. A nagy darab állat haragos röfögéssel felugrik. Nem tudjuk, miért haragszik, a gondozó magyarázza meg: — Ekkora állat, zabál, mint a farkas, teje meg nincs. Azért pártoltak el tőle a malacai. Még az a szerencse, hogy ezzel az áldott jószággal egy napon fialt, Az emberek sem egyformák ra erre még a 13 malac mellett ls rábízhattuk a pótmamaságot. — S ez a mama nem tesz különbséget a saját és a mostohamalacai között? — Egyáltalán nem. — Ki tudná-e válogatni a mostohamalacokat ? — Két héttel ezelőtt ez még nem okozott volna gondot. Most már nem vállalnám érte a felelősséget, hiszen egyformák. — Az illetékesek azt bizonygatták, hogy ön kiváló kocagondozó. — Ugyancsak jóakaróm lehetett, aki ilyenformán nyilatkozott. — Szép dolog a szerénység, de hiszen az eredmények ... — Éppen az eredményekkel nem dicsekedhetünk. Tavaly is mindössze 12,5 malacot neveltünk fel egy-egy kocától. Es ez aztán Igazán nem kiváló eredmény. Vannak a szerdahelyi járásban olyan gondozók is, akiknél 17 malac Jut egy-egy kocá— Mi az oka annak, hogy itt nincs annyi? — Szerencsére a legnagyobb akadályról már úgy szólhatok, hogy többé-kevésbé átadtuk a múltnak. Folyamatosan kicseréltük azt az állományt, amelynek nagyobb része még a tagoktól begyűjtött kocákból vagy azok leszármazottjaiból tevődött öszsze. Már csak néhány csekély hasznú kocánk van, és a felfrissített állományhoz megfelelő kant ls vásároltunk. — Akkor az idén már lényeges Javulás várható. Bizonyára így is tervezik. — Tervezni ugyan tervezzük, de... — elharapja a szót. — Még mindig van valami baj? Talán a takarmány? — Tavaly is sok malac elpusztult, közvetlenül a fialás után. Főképp éjszaka. A fiúcska szinte lest apjának minden szavát. Ezt persze az apa is észreveszt, talán azért folytatja ilyenformán. — Ezek a kocák sem egyformák. Nézze ezt — mutat a kedvencre. — Háromszor fialt. Harminchét malacából egyetlen egyet sem nyomott agyon. Lát• ja, alig férnek el ebben a kut ricában, de még ennyi malacra is tud vigyázni. Még a mostohamalacokra is. Némelyik meg a sajátjára sem. Így van ez, ugye fiam? — mondja az apa, miközben a gyerek vállára csap. — Maholnap lesz már segítsége apádnak, ugye öcskös? Á fiú helyett az apa válaszol: — Most is ketten vagyunk itt a 80 koca mellett. — S a társa most szabadnapos? KÖZBEN Sátor Lajos csendesen megjegyzi: — A délutáni etetés idejére talán ő ls kijön. — Előbb nem találkozhatnánk vele? — Ha visszamenet benézünk egy pohár borra, vele is beszélhetünk ... HARASZTI GYULA PLUSZ és MÍNUSZ — Az olvasó hozzászól — Jóleső érzés tölt el bennünket, hogy ankétunkat olvasóink figyelemmel kísérik, a közös ügy érdekében tollat ragadnak és beszámolnak tapasztalataikról. Ennek tanúbizonysága az a sok levél és fénykép, amely asztalunkon fekszik. Sajnos teljes terjedelemben valamennyit nem tudjuk közölni. Külön örülünk, hogy a hozzászólások nemcsak magyarlakta területről érkeznek, hanem szlovák városokból ls. Például Ružomberokból Ján Durech, a polgári bizottság elnöke ezeket írja: flálunk kevés magyar él, mégis akadtak, akik felhívták figyelmünket az Oj Szóban indított ankétra. Örömmel írunk tapasztalatainkról, mivel egy nagyon szép, nemes, közös ügyet szolgálunk. Feladatunk elsősorban az emberek érzésvilágára hatni, formálni erkölcsi és esztétikai arcélüket. Köztársaságunk területén a polgári bizottságok által rendezett ünnepségek jellege csaknem azonos, csupán a formák különbözőek. És éppen erről van szó, ezért tartjuk hasznosnak az ankétot, lényege ugyanis a tapasztalatcsere. A polgári bizottságok közötti tapasztalatcsere nagyban hozzájárulhat tevékenységük javulá sához. A helyi nemzeti bizottsá goknak módot kell adniuk az ilyen jellegű kölcsönös látogatásokra. Ugyanakkor a polgári bizottságoknak ezt a tapasztalatcserét igényelniük kell. Sokat tehet ezen a téren a járási népművelési otthon is. Tudomásom szerint a közeljövőben Érsekúj várott kerül sor egy ilyen ak cióra. Ružomberokban a VNB mellett 14-tagú polgári bizottság alakult, melynek tagjai az egyes nagyobb szervezetek képviselői. Hathatós segítséget nyújtanak a CSISZ, a Művelődési Otthon, a Halotthamvasztás Barátainak Egyesülete, a középiskolák, az egészségügyi központ, a népkönyvtárak stb. A polgári bizottság munkája tervszerű, öszszejöveteleinket rendszeresen tartjuk. A névadó ünnepélyekre a szülőket személyesen és Írásban is meghívjuk. Ebből az alkalomból emléklapot és ajándékot kapnak. A szülők kérésére egyenként is tartunk névadó ünnepélyt. Városunkban jól bevált a jegyesekkel való beszélgetés, melyet dr. Filippová vezet. A múlt évben 73-an vettek részt ezeken a délutánokon. Nagy figyelmet fordltunk a polgári temetésekre. A gyászoló családnak a polgári bizottság nevében minden esetben írásban részvétünket nyilvánítjuk. Az idős polgárokat születésnapjuk alkalmából otthonukban keressük fel. Az ezüst- és aranylakodalmakról sem feledkezünk meg." Plachy László madari iskolaigazgató levelében egyetlen eseményről számol be; a március 4-én megrendezett két arany- és hét ezüstlakodalomról. A siker titka a jó szervezés „A megható ünnepélyen a falu vezetősége és a családtagok is részt vettek. Az Iskolások és a CSISZ-tagok kulturális műsorral kedveskedtek. A jubiláló párok virágot és kerámia emléktárgyakat kaptak. Ezt követően a jelenlevők ünnepi asztalhoz ültek, a pohárköszöntőknek és a jókívánságoknak nem volt se vége se hossza. A cigányzenére még a legidősebbek is táncra perdültek. Éjfélt ütött az óra, amikor az utolsó pár is hazament. Ez a nevezetes nap mindenki számára feledhetetlenné vált. A gondos előkészületnek köszönhetjük az emlékezetes ünnepélyt." Plachy László megállapítása összhangban van a Prievidzáról küldött levéllel, amelyet Zuzana Bakajová, a JNB dolgozója intézett hozzánk. Azt írja ugyanis, hogy igényességre kell törekedni minden szakaszon, nem utolsósorban a polgári bizottságok tagjainak önmagukkal szemben. „Jő munkát csak képzett, politikailag fejlett szakemberek végezhetnek. Nálunk a polgári bizottság járási szerve a polgári bizottságok elnökei, az anyakönyvvezetők és a művelődési dolgozók számára minden évben iskolázásokat és szemináriumokat rendez. A Népi Akadémia a vallástörténettel és az ateizmussal összefüggő előadássorozatot szervez. Ugyanakkor a lektorok számára is rendezünk előadásokat. Az eredmény nem marad Paulik Jánosné 90. születésnapja alkalmából nevét beírja a bagotai HNB emlékkönyvébe. el. Ünnepi aktusaink javarészt magas színvonalúak, mondhatnám, sikerült kialakítanunk egy újkori hagyományt. Ténykedésünk színvonalához nagyban hozzájárult az a verseny, amelyet a polgári bizottságok között hazánk Jelszabadulásának 20. évfordulója alkalmából hirdettünk ki. A nemzeti bizottságoknak köszönhetjük, hogy a versenybe a járás valamennyi anyakönyvvezetői központja bekapcsolódott. Ax értékelés bizonyította, hogy polgári bizott» ságaink tevékenysége összhangban van a kormány által kitűzött célokkal." Az öregek ünnepe Bagotáról Csutorásné K. Eva anyakönyvvezető a községben megrendezett aranylakodalomról és Paulik Ágnes 90. születésnapjáról számol be. Az öreg néni nagyon nehéz körülmények között nevelte fel 11 gyermekét, mivel férje mint kommunista napszámos, gyakran volt munka nélküli. Ma Pauliknénak 26 unokája és 37 dédunokája van. Amikor lakásán a falu vezetősége és hozzátartozói felköszöntötték, az iskolások pedig szavalattal kedveskedtek, az idős néni könnyeitől nem tudott szóhoz jutni. —ozo— ^AWW/wVWA Labszkt Pál és felesége a közelmúltban ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. A bagotai HNB ebből az alkalomból ünnepséget rendezett, melyen a falu elöljáróin kívül, természetesen, ott voltak a hozzátartozók is.