Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-16 / 75. szám, csütörtök

A

ki régen nem járt Handlován, meglepetten halad végig a régi kolonlán. Ez a nemrég még legsötétebb városrész villanyfényben úszik. A következő meglepetés a bányairodán fogadja a látogatót, itt már nem százalékokban, hanem koronákban számolnak a vezetők. Szinte felismerhetetlenségig megváltozott a bánya föld nya idei terve alacsonyabb a tavalyinál. Nim jár ez a bányászok fizetésének csökkenésével? A tervek szerint a csökkentett fejtés ellenére ls, havonta átlagosan két koronával növekednek a bérek. Ez kevés ugyan, nagyon kevés — de főbb, mintha csökkennének. Emellett ez a két korona emelkedés átlagos száma, tehát a jobb kollektívák AHOL AZ ACEL OLCSÓBB A FÁNÁL alatti része is: úgyszólván alig lehet már látni fatámaszokat, az ember acélfolyosókon halad a munkahelye felé. Az emberek is valahogy vidámabbaknak tűnnek, mltsem törődve a biztonsági előírásokkal, a személyszállító csillékbe odakint hullott hóból golyókat gyúrnak, és az ötkilométeres föld alatti úton jól fel kell hajtani a kabát gallérját, mert itt is hullhat hó az ember nyakába ... A 8. fejtőrészlegen is feltűnt a sok acéltámasz. Ogy tudom, a bánya idei terve 50 000 tonnával alacsonyabb a tavalyinál, miből futja hát ezekre a — véleményem szerint — méregdrága acéltámaszokra? — Egy kis számítással megmagyarázom a dolgot — mondja Dušan Šarišský mérnök, és egy bányavállalkozó biztonságával feltárja a helyzetet: A 8. részleg két fejtőfrontján tavaly 2 millió 76 ezer 973 korona és 10 fillér értékű fatámaszt használtak fel. Tehát egy tonna fejtéséhez közel tíz korona értékű fa kell. Ez tavaly volt, amikor a fa köbméterenként 215 koronába került. Idén a fa ára 370 korona — 72 százalékkal több. Ez az egyik. De már tavaly ts feltűnt a próbaképpen alkalmazott acéltámaszokkal dolgozó 18010 számú fejtési fronton, hogy egy tonna szenet itt 7,62 korona költséggel jövesztettek. Ugyanakkor a fával dolgozó szomszédos fronton egy tonna termelői ára 13,69 korona volt. Nagy különbség! •— Lehetetlen! Hiszen ezek szerint a fa drágább az acélnál! — vetjük közbe. • — Csak látszólag — kapjuk a választ. — Az acél drágább ugyan, de csak a vásárláskor. A fejtésnél valóban olcsóbb. Az acéltámaszokat többször lehet felhasználni, a munka biztonságosabb, s így gyorsabb. A gyorsabb munka pedig eredményesebb, és nagyobb bevételt jelent. Ez teszi olcsóbbá az acéltámaszt. Ezek után nem csoda, hogy a handlovái bánya 13 fejtési frontja közül idén mór 3 acéltámaszokkal dolgozik. Ma már három és fél millió korona értékű acéltámasz áll a bányában. És kifizetődik. Sőt, csak ez fizetődik ki. m m u Mint már mondottuk, a báAZ ÖNKÖLTSÉGCSÖKKENTÉS ÚTJAI HANDLOVAN sokkal többet kereshetnek. Igaz ugyan, hogy a rosszabbak rovására. Hogyan lehet többet keresni? Ez a kérdés foglalkoztatja az új irányítási rendszer részleteivel ismerkedő handlovái bányászokat. A jutalmazási rendszert a vezetőség jól összeegyeztette a fő feladat — a fejtés gazdaságossága — célkitűzésével. Hogy az előbb említett acéltámaszok példájánál maradjunk: a támaszokat a fejtőrészleg a vállalattól bérbe veszi. Minél több támaszt hagy az omlásban vagy felejt a munkahelyen a bányász, annál több támaszt kell bérbe vennie. Viszont minél jobban takarékoskodik a támaszokkal, annál jobban jön ki. A tervezett veszteség 3 százalék. Ha ennél több támaszt tesznek tönkre — megfizetik értékük 80 százalékát. Viszont minden megtakarított támasz értékének 80 százalékát készpénzben kapják meg! Az 5. fejtőrészleg dolgozói januárban 7700 koronát nyertek ily módon. Az előbbiek csupán az acéltámaszokra vonatkoznak. Ám a gazdálkodás más szakaszán is hasonló a helyzet: minden megtakarított száz korona után a részleg 30 koronát kap, minden terven felül kifejtett tonna szénért pedig 18 koronát. Az új irányítási rendszert ismerő olvasó számára a fentiek természetesnek tűnhetnek. Handlován azonban nemrég az Ilyen számítás még ismeretlen dolog volt. A takarékoskodás és a jó gazdálkodás gondolatát a múltban csak az öntudatos és kiváló brigádok tették magukévá. Ez is csak valamiféle többlet volt csupán, amit a legjobbak belevettek a felajánlásaikba. Most pedig ez a lényeg — a dolgozók legszélesebb rétegeinek legtermészetesebb mindennapi gondja. m m • Az új irányítási rendszer bevezetése a bányában még csak kezdeti stádiumában van. Az első feladattal — a gazdasági mutatókra való áttéréssel, a jutalmazás üj módszerével — mint láttuk — már megbirkóztak. Az új rendszer azonban sokoldalú következményekkel jár. Nem kétséges, hogy jelentős változásokra kerül sor a dolgozók szakmai rétegezödésében is. Az új szempontok szinte „hajtják" az embereket az új technika alkalmazására, az önköltségek csökkentésére. Ma nem az a hősiesség, ha nehéz viszonyok közepette fejti a bányász a szenet, hanem az, ha mindent megtesz a kevesebb fi zikai, de több gépi munka érdekében, ha a szakképzett munkát hősiesebbnek tartja a verejtékező lapátolásnál. Az 5. fejtőrészleg 25009-es fejtési frontján dolgozik fán Ra dovsklj elővájár csoportja. Sokat küszködik a csoport a gépi berendezésekkel, amelyeket itt fejtés közben „járatnak be". — Tökéletes gépeket akarunk — mondja Radovský elővájár. — A gépeket próbálják kl olyan részlegeken, ahol a fejtés nem fontos, ahol bíbelődhetnek a javítással ... Már megmutatkozik a hatás a karbantartási munkák színvonalának javítása terén ts. A korszerűbb gépek mellé kevesebb bányász kell, de annál több kar bantartó. A csoportok összeállt tása során ezt még nem veszik tekintetbe. Az egy főre jutó termelés kiszámításakor a fejtőcso port tagjainak számát veszik alapul. Helytelenül, hiszen az ó munkájuk egyre nagyobb mértékben attól függ, milyen állapotban vannak a gépek, akadoznak-é, sok-e a veszteségi idő. — Olcsóbban jönnénk ki — mondja erről a kérdésről Ján Radovský —, ha többen dolgoznának a karbantartáson és zavarmentes lenne a gépek működése. Mert a több karbantartó fizetése nem jelent akkora veszteséget még akkor sem, ha nincs javítani való és úgyszólván „ingyen" kapnák a fizetésüket, — mintha a fejtésben üzemzavar miatt kényszerszünet következik be. Egy szakember bére nem olyan nagy, mint egy kombájncsoport vesztesége néhány órás üzemzavar során... A

z új irányításban a korszerűsítés nagyarányú előretörése körvonalazódik. Ezért a következő lépés Handlován az erők átcsoportosítása lesz a korszerű technikának megfelelő irányban. A karbantartási részleget megerősítik. Ez jó irány. Csak így lehet, hogy „az acél olcsóbb, mint a fa". VILCSEK GÉZA SE PUSZTA SE EAEU FELELŐS: A TERMÉSZET? |tannak emberek, akik nem " tudnak nyugodni. Folyton keresnek, kutatnak, s ha a közösségről van szó, nagy lendülettel vetik bele magukat egyegy feladat megoldásába. Valahogy ilyennek látom Burkus Jánost ts, a tornagörgői szövetkezet elnökét, aki oly hévvel tud beszélni a közös ügyeiről. Es tetteiben is síkraszáll értük, ostorozza a visszahúzókat, az akadékoskodókat. Az ilyen ember nem ítélhető el még akkor sem. ha olykor indulatosabban fejezi ki gondolatait. Burkus János sem bír belenyugodni abba, hogy évekkel ezelőtt valakinek az ötlete nyomán halastavat létesítettek szövetkezetük határában. Önmagában a halastó nem el vetni való. Hiszen étrendünkből nem hiányozhat a halhús. Talán Burkus János ts szereti a halat. Öt csak az bosszantja, hogy az állami halászat képviselői a szövetkezet legjobb legelőjét vették igénybe, amikor a halastavat létesítették. Bizony a határ kellős közepén 300 hektár föld esett áldozatul egy meggondolatlan lépésnek. Azóta az 1400 hektáros tornagörgői szövetkezetnek úgyszólván nincs legelője. A szarvasmarha-állományt más szövetkezetek legelőjén kénytelen tartani, ha nem akarja, hogy a jószág télen-nyáron az istállóban, a jászolhoz kötve álljon. Af agyobb baj, hogy a 300 hektáros halastó vízellátását biztosító csatorna, s maga a tó oly gyatrán szigetelt, hogy a víz a szövetkezet rétjeit és szántóinak egy részét elárasztja. Emiatt a 115 hektár rétből 60 hektárnyi teljesen hasznavehetetlen. A tó körül 15 hektár szántót úgyszólván meg sem lehet művelni. Eleinte úgy vélték, majd csak tesznek valamit az illetékesek, s a meder jobb szigetelésével megszüntetik az állandó szivárgást. Évek teltek el, de semmi sem történt. Burkus János — a járási konferencián is beszélt ezekről a dolgokról — meg a szövetkezet vezetősége tudja, mit kellene tenni. Szerintük égetően szükséges lenne a Torna-patak szabályozása. A halasÚj cikk a külföldi piacra A bardejovi „Sportvýroba" termelőszövetkezet kiváló minőségű új sportcipőire már külföldön is felfigyeltek. Rubický János, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy jelenleg nyolcféle cipőt gyártanak: hat különböző minőségű futballcipőt, a sokáig nélkülözött hegymászóbakancsokat és a súlytalanított turistacipőket. Ojdonságuk a műanyagtalpú (Obolit) futballcipő, melyből júniusig 18 ezer pár kerül a belföldi piacra. Mi az előnye ennek a típuscipőnek? Lényegesen könnyebb az eddigi hagyományos bőrtalpú cipőnél és nem szívja magába a nedvességet. Egy pár 170 koronába kerül. Az első mintákat az Exico külkereskedelmi vállalat útján már elküldtük Kuwaitba, az Unícop szövetkezeti külkereskedelmi cég útján pedig Ausztriába. —ta— tóra pedig egy vízátemelő szivattyút kellene csinálni, akkor nem szivárogtatná a vizet a 3 kilométer hosszú vízellátó csatorna. Most úgy állnak, ahogy mondani szokás: „se puszta, se falu". Tudniillik nemcsak a legjobb legelőt „kebelezte be" a halastó, hanem a környező szántót is tönkreteszi a víz. Pedig olyan szövetkezetben, mint az övék, igen nagy szükség lenne a legelőre. Ezért aztán részben érthető is, miért alacsonyabb itt a tejhozam a többi szövetkezethez viszonyítva. Az elnök is, a tagság is joggal teszi fel a kérdést: ki á felelős ezért? Talán a természet, a talaj, amely a halastó és a - csatorna mentén átereszti a vizet? Ma már nem szabadna ilyen dolgoknak előfordulni. Talán a szövetkezetet ért több esztendei kárt — kevés termés, a jószág legelőhiánya, kevesebb tejhozam — majd a természet számlájára írják? De vajon ki kéri majd számon tőle az anyagi felelősséget? 7

| szövetkezetben joggal méltatlankodnak, hiszen eddig is ők itták meg a levét mások hanyagságának, s a jövőben még keserűbb lesz a pohár. Az úf irányítás elveinek megfelelően a tornagörgői szövetkezet határát ts bizonyos természeti-termelési kategóriába sorolták. S azt már tudják, hogy e kategóriától függően lesz kisebb, illetve nagyobb az adó, s a differenciális árkiegészítés és egyéb juttatás is aszerint történik. Reális lehet-e a besorolás ott, ahol közel 200 hektárnyi földet áztat a víz, ha sok a csapadék, ha nem. Ha szabályoznák a Torna-patakot, 115 hektárnyi rét válna termővé. Ezenkívül sör kerülhetne a vizenyős szántótalaj alagcsövezésére ts. A felsőbb szervek segítségére lenne szükség, hogy a halastó vizét végre úgy biztosítsák: ne szenvedjen kárt a szövetkezet. A beruházás költségei rövidesen megtérülnének. Hiszen (amint ezt Burkus János az említett konferencián példával is bizonyította!, az 1963-ban befejezett 120 hektárnyi terület alagcsövezése nagyban hozzájárult a szövetkezet bevételeinek fokozásához. 1/annak, akik szeretik a ha™ lat. De a tornagörgőiek, úgy látszik, utálattal gondolnak a halakra. Mintha a halak rontották volna el a szövetkezet határát! Az egyik szomszédos szövetkezet tréfás elnöke találóan jegyezte meg: „Ha valamelyik tornagörgői ember a vendéglőben rápillant az étlapra, a »Frissen sült ponty!« láttára bizonyára nem az étvágya, hanem a bosszúsága növekszik". MÉRY FERENC 15. KON JŽTANTKIH fABSZTOVSZKI) Ebben o pŕllonatbo belépett Bodin. Levette szemüvegét és kivörösödött, rövodlátó szemeivel pislogott a jelenlevőkre. — Orvost kell hívni - mondta kétségbeesetten. >- Nem tudok eleget ahhoz, hogy megmentsem ezt az embert. Nyomban elhatározták, hogy az autó lemegy a városkába orvosért. A sofőrrel együtt Nysted is lemegy. Bodin és Méreaux a sebesült mellett virasztanak. Teresa segít nekik. A csillagászati megfigyeléseket egyelőre Dufour és Hervey viszik tovább. — Igazi tudós sosem járt volna el olyan megfontolatlanul, mint Méreaux és Nysted — jegyezte meg Dufour Hervey-nek, amikor Nysted elment. — Igazán nem tudom, mirevaló sokéves megfigyeléseket félbeszakítani azért, hogy ezzel az emberre! vesződjünk. És úgyis hiába, nem marad meg. Hervey nem válaszolt mindjárt. — Ez a háború — szólt azután, és nagyot sóhajtott. — Annyit tudok, hogy csillagászok sohasem fognak egymásra lőni. A többivel pedig inkább nem törődöm. — Arra is gondolni kellett volna, hogy ez a mi francia csillagvizsgálónk spanyol földön áll — jegyezte meg Dufour. Nysted elindult. Olvadt a hó, a vizes sziklacsúcsok ragyogtak a napfényben. Jeges víz szaladt le róluk. Az ég egyre magasabbra emelkedett, egyre sápadt, a lakatlan völgyből áradt a meleg. A sofőr hirtelen lefékezett és a vörös sziklákra mutatott. Lábuknál vas- meg faroncsok halmaza feketéllett. — Ez az ő gépe >- mondta a sofőr. Nysted kiszállt, belemarkolt a sriklafok árnyékában megmaradt hóba, és lemosta vele nadrágjáról a barna vérfoltokat. — Gyerünk - szólt oda a sofőrnek. — Nehogy az öregeink közben eltegyék láb aJól azt az embert. Csakúgy száguldottak lefelé. Ogy tetszett, a motor elszabadult, elszakadtak a fékek, meg sem állnak a városig. A kanyarokbon megcsúsztak a kerekek, kőgör. geteget zúdítottak olá a mélységbe. Nysted elégedett volt. Énekelt. Közeledett a lakott táj. Már érezte a koldus tűzhelyek füstszagót. A kopár hegyoldalban kis kecskenyój legelészett. Feketekendős szikár vénasszony őrizte. Az út szélén állt s még utánuk sem nézett, amikor az autó elrobogott mellette. Szűk és sivár volt o városka. A kocsit csakhamar sovány, sopánkodó asszonyok gyűrűje vette körül. Mind egyszerre beszéltek. Nysted keveset tudott spanyolul. Szavaikból csak nagy nehezen hámozta ki, hogy a semmirekellő doktor a családjával együtt Huescóba menekült, s a városban nem maradt más, csak a patikus. Az egyik asszony kislányt vezetett kézenfogva; a leánykán fekete ruha volt, akárcsak a többi nőn meg a kecskéket őrző vénasszonyon. Félénken, gyanakodva sandított Nystedre, anyja pedig valamiért könyörgött s közben szemét dörzsölgette mocskos kötényével. - Mit akar? >- kérdezte Nysted a sofőrtől. — Arra kér, vigyük magunkkal a kislányt. Az opját megölték a fasiszták, Huesca alatt. Azt mondja, a hegyekben nagyobb a biztonság, oda nem mennek föl. — Kik nem mennek föl? A sofőr vállat vont: - Ügyis tudja! 16. — Nem vihetjük magunkkal - mondta Nysted. — Ki vesződjék vele? Elég nekünk a sebesült. A sofőr csak hallgatott. — Ugyan ki vesződjék vele? — ismételte Nysted. — Az én dolgom az autó, a magáé, hogy minden egyebet eldöntsön. Ahá! Azzal Nysted kinyitotta a kocsi ajtaját és beemelte a leánykát. Az anyja boldogan nevetett és valamit kiáltott utána, őszbevegyülő fekete haját igazgatva. A sofőr elindította a kocsit, s megindultak felfelé az utcán, a patika felé. Nysted hátrafordult. Az asszonyok fekete kendőjükkel integettek a kocsi után, s így szárnyukkal nesztelenül verdeső sovány fekete madarak rajához hasonlítottak. A leányka a sofőr hátára szögezte tekintetét, szeme megtelt könnyel. — Mondja meg neki, hogy ne féljen kérte Nysted a sofőrt. - Ha minden elmúlt, visszahozzuk. A sofőr bólintott. A patikus aludt. Nysted kérte, hogy ébresszék föl. Sárgaarcú púpos emberke jelent meg. Álmosan köszönt, aztán zsámolyra állt a pult mögött, hogy magasabb legyen. Nystednek fogalma sem volt róla, milyen gyógyszert vegyen a sebesültnek. (Folytatjuk)