Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-16 / 75. szám, csütörtök

Híd Kelet és Nyugat között A Szovjetunióban határozatot hoztak az ötnapos munkahét b_ / * • evezeteserol K edden este zárult a rend­kívül nagy sikert aratott Lipcsei Nemzetközi Vásár, ame­lyen hetven ország képvisele-. tében több mint tízezerötszáz kiállító mutatott be különfé­le termékeket, árucikkeket, ipari gyártmányokat stb. Ismét bebizonyosodott, hogy Lipcse a Kelet és a Nyu­gat közötti ke­reskedelmi kap­csolatok egyik legfontosabb közvetítője. A nemzetközi vásár 656 ezer láto­gatója közül 86 ezren külföld­ről, éspedig 85 országból érkez­tek Lipcsébe. A nemzetközi vá­sár kedvező alkalom volt arra, hogy az NDK képviselői a Lip­csében tartózkodó 23 külföldi kormányküldöttség tagjaival, valamint a hivatalos gazdasági küldöttségekkel, tekintélyes közgazdászokkal, politikusok­kal és tudományos dolgozókkal tárgyaljanak a kölcsönös gaz­dasági kapcsolatok elmélyítésé­nek további lehetőségeiről. Lipcsében már a nemzetközi vásár megnyitásának napja óta egymást követték a kereskedel­mi tárgyalások és üzletkötések. Az NDK kereskedelmi egyezmé­nyeket kötött többek között az NSZK és Nyugat-Berlin kon­szernjeivel, és több kereskedel­mi társaság képviselői fokozott érdeklődést tanúsítottak a kö­zeljövőben várható gazdasági együttműködés iránt. Különösen nagy mennyiségű éru kölcsönös szállításáról kötöt­tek szerződéseket a szovjet kül­kereskedelmi vállalatok a KGST-országok képviselőivel, és előreláthatólag rendkívül gyümölcsözőek lesznek a már korábban létrejött és a nemzet­közi vásár alkalmából megkö­tött együttműködési, illetve sza­kosítási szerződések ts. A napokban hazautazott Lon­donból dr. Borg Olivier máltai miniszterelnök, miután kéthetes kötélhúzás után sikerült komp­romisszumos megegyezést elér­nie Patrtck Gordon Walkerrel, az angol kormány tárcanélküli miniszterével. Egy válság, ame­lyet több londo­ni lap mini-vál Ságnak nevezett, megoldódott. A máltai krí­zis ékesszólóan bizonyltja, mennyire használha­tatlanok napjainkban a sablo­nok, az általános igazságok me­chanikusan értelmezett apró­pénzre váltása. A világon csak­nem mindenütt azért harcolnák a volt gyarmati országok népei, hogy a gyarmatosítók szedjék a sátorfájukat, és vonják ki csa­pataikat, katonai létesítményei­ket. Málta, a kis Földközi-ten­geri szigetország népe azonban éppen azt követeli, hogy az an­gol hadsereg és hadiflotta ne hagyja el az országot. A sziget ugyanis az angol uralom 160 esztendeje alatt teljesen elfa­jult gazdasági életre volt kény­telen berendezkedni. A munka­vállalók legnagyobb része az angol támaszpontokon, katonai dokkokon stb. volt alkalmazás­ban, vagy más módon dolgozott az angol hadseregnek. Miután a Wŕíson-kormány ha­talomra került, valamit meg kellett valósítani abból az ígé­retéből, hogy drasztikusan csök­kenti a külföldi katonai kiadá­sokat. Ezt azonban a Csendes­óceán térségében nem merte megtenni (leszámítva a malay­siai csapatok bizonyos, kis mér­tékű csökkentését), mert a viet­nami háborúban résztvevő ame­rikai „szövetségesnek" nagyon ls szüksége van a Slngapore­ban, Hongkongban és másutt le­vő brit támaszpontokra. Ezért Wilson „látványos" lépésre szán­ta el magát: bejelentette, hogy a Máltán állomásozó brit erőket néhány éven belül hazahívják, és teljesen megszüntetik a Mál­tának adott katonai megrendelé­seket. A Wilson-kormány ezzel A londoni Times rendkívül részletesen tájékoztatta olvasó­táborát a Lipcsei Nemzetközi Vásárról. Többet között arról ls beszámoltak, hogy a Wlckers— Zimmer cég szerződést kötött egy szintetikusgumigyár 2,5 millió font sterling értékű be­rendezésének szállítására, és előreláthatólag két további gyár berendezésére várhat megren­delést. A Stone—Wallowork cég képviselői pedig automatizált öntőde-berendezés szállítására kötöttek szerződést. Ezenkívül a csehszlovákiai Tatra-művek acélöntődéje számára szállít a cég 187 ezer font sterling érté­kű formaöntő-berendezéseket. A Times egyébként erélyesen cá­folja azokat az újsághíreket, amelyek szerint a Lipcsei Nem­zetközi Vásár általában „sivár" volt. A Times hangsúlyozza, hogy „a nagy-britanniai kiállí­tók nem a számadatok szerint értékelhetik a nemzetközi vásár sikerét, hanem aszerint, milyen kapcsolatokat sikerült külföldi cégekkel felvenniük, s milyen tetszést arattak termékeik." A sajtó általában érdemlege­sen méltatta a Lipcsei Nemzet­közi Vásár eredményeit. Schiller nyugatnémet gazdaságügyi mi­niszter indokoltan jelentette ki: „Lipcse méltó a nemzetközi vá­sárra". Lipcse már évszázadok óta a Kelet és a Nyugat árucseréjé­nek ideális színhelye. A legutób­bi évtizedekben gyökeresen meg­változott politikai s gazdasági helyzetben is be tudja tölteni, sőt el tudja mélyíteni, s mind jobban ki tudja terjeszteni köz­vetítő szerepét. Lipcse úgy, mint a múltban, ezentúl ls betölt­heti fontos küldetését — Kelet és Nyugat gazdasági közvetítő­jének szerepét. hatmillió fontot akart évente megtakarítani, míg Anglia ösz­szes hadikiadásai meghaladják a kétmilliárdot. A dolog azonban nem volt olyan egyszerű. Máltát, amely 160 éven át olyan hűséges szövetségese volt Angliának, hogy még a Szent György keresztet is megkapta a má­sodik világhá­borúban, leg­alább 20 szá­zalékos munkanélküliség fe­nyegette a hirtelen jött an­gol „takarékossági" elhatá­rozás miatt. A máltaiak mint jó kereskedők (nyelvük az arab és a középkori olasz különös ke­veréke) megkezdték az alkudo­zást Angliával, s mindjárt maxi­mális alkudozási alapot terem­tettek: azonnali hatállyal meg­szüntették az angol csapatok tartózkodási engedélyét. Tud­ták, hogy Anglia ebbe nem me­het bele, s közben állandóan hangoztatták angolbarátságu­kat, felkészülve a további alku­dozásra. A hosszú kötélhúzást annak rendje és módja szerint dramatizálták: hol bizakodóan, hol pesszimistán nyilatkoztak a tárgyalófelek, sőt a múlt pén­teken még azt is bejelentették, hogy a tárgyalások eredmény­telenül szakadtak félbe. Végül is Málta elég kedvező engedmé­nyeket csikart ki: kissé elha­lasztják a teljes kivonulás ha­táridejét, és a munkanélkülivé váló máltaiaknak Anglia bizo­nyos időre segélyt ad, amíg el­helyezkedhetnek a békés gaz­dasági életben. Málta most hozzáláthat a bé­kés iparágak megteremtéséhez. Elsősorban az Idegenforgalmi beruházások látszanak kifizető­dőnek. Az angol kormány pedig egyáltalán nem járt rosszul: a szenzációvá felfújt mini-válság sokakkal elhitette a szigetor­szágban (mármint a nagyobbik­ban), hogy a Wilson-kormány halálosan komolyan veszi a brit csapatok létszámának csökken­tését, a tengerentúlt támaszpon­tok megszüntetését.., Moszkva (CTK) — Az SZKP Központi Bizottsága, a minisz­tertanács és a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsa hatá­rozatot hozott, amelynek értel­mében az Októberi Forradalom 50. évfordulójáig (1967 novem­ber) alapjában véve befejeződik a szovjet munkások és alkalma­zottak tervszerű átállása az öt­napos munkahétre, heti két pi­henőnappal. Megjelent a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának törvényere­jű rendelete is, amely megálla­pítja, hogy a heti munkaidő ugyanannyi marad, mint jelen­leg: 41 óra. Azoknak a munkásoknak és alkalmazottaknak, akik számára a termelés jellege és a munka­feltételek következtében nem lenne célszerű az ötnapos mun­Egy New Orleans-i háromtagú bíróság megkezdte Clay Shaw közismert helyi üzletember ki­hallgatását. Shaw-t Garrison körzeti ügyész azzal vádolja, hogy összeesküvésben vett részt Kennedy elnök meggyilkolására. Az üzletembert Garrison két hét­tel ezelőtt letartóztatta, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezte. Most Shaw három ügy­véd kíséretében jelent meg a zsúfolásig megtelt tárgyalóte­remben. A gyanúsított és a tanú előzetes kihallgatásának az a célja, hogy eldöntsék, elegendő bizonyíték áll-e Garrison rendel­kezésére ahhoz, hogy Shaw-t perbe fogják. Az óriási érdeklő­désre és az ügy rendkívüli je­lentőségére való tekintettel kü­lönleges biztonsági Intézkedése­ket foganatosítottak. Először két érdektelenebb ta­nú mondotta el vallomását, egyi­kük egy detektív, aki Lee Har­vey Oswaldot, Kennedy elnök ál­lítólagos gyilkosát tartóztatta le 1963 augusztusában egy New Or­leans-I utcai verekedés során. A másik egy rendőri fotóripor­ter, aki Ferrie lakásán készített felvételeket, miután az február 21-én — az orvos megállapítása szerint agyvérzésben — meghalt. (Ferrie-t Garrison körzeti ügyész ugyancsak kihallgatta, majd egy későbbi nyilatkozatá­ban Shaw-t, Oswaldot és Fer­New York (CTK) — Róbert Kennedy New York-1 szenátor kijelentette, hogy február 6-1 vi­tája Johnson elnökkel „nem volt súrlódásoktól mentes", de ennek ellenére „pontatlanoknak és va­lótlanoknak" minősítette a saj­tóban s főként a Time utolsó szá­mában megjelent híreket. Ugyanígy Johnson környezete is valótlannak mondja azt a hí­resztelést, hogy az elnök ós Kennedy közti találkozó „robba­nékony" légkörben folyt le. Johnson hívei megkönnyebbül­ten fogadták Kennedy kijelen­tését. A Time hetilap szerint — mi­után előzőleg a napilapok is ilyen értelemben Írtak — John­kahét bevezetése, megmarad a jelenleg fennálló munkahét. Az ötnapos munkahétre való áttérés egyidejűleg történik meg a szövetségi és autonom köz­társaságok, határterületek és vá­rosok minden vállalatában, köz­intézményeiben és szervezeté­ben. A minisztériumok, a tanácsok, a szakszervezetek az ötnapos munkahétre történő áttérés előtt kötelesek gondosan előkészíte­ni a munka és a termelés jobb megszervezését azzal a céllal, hogy az új munkarendszerben biztosítva legyen a kitűzött fel­adatok elvégzése, a termelési alapok kihasználásának foko­zott hatékonysága. Az általános iskolákban, a közép- és főisko­lákon és más tanintézetekben megmarad az eddigi munkahét. rie-t nevezte meg mint a Kenne­dy meggyilkolására szőtt össze­esküvés résztvevőit.) Ebből a hármasból a ma már egyedül életben levő Clay Shaw látszólag nyugodtan hallgatta a tanúvallomásokat, mosolyogva beszélgetett ügyvédeivel, és a tudósítások szerint csak „egy kissé remegett a keze", amikor cigarettára gyújtott. Ezután lépett a tanúk számá­ra fenntartott helyre Perry R. Russo 25 éves Baton Rouge-i biz­tosítási ügynök, aki kijelentette, hogy a tárgyalóteremben levő Clay Shaw egyike volt annak a három embernek, akik Kennedy elnök életére törtek. Russo, aki állítólag korábbról Ismerte Fer­rle-t, elmondotta, hogy 1963 szeptemberében végighallgatta azt a Ferrie lakásában lezajlott megbeszélést, amelynek részve­vői kidolgozták a merénylet részleteit. Elbeszélése szerint a lakásban valamiféle összejöve­tel volt, ivással egybekötve. A társaság lassan szétszéledt és csak ő, Ferrie, „Leon Oswald, és „Clem Bertrand" maradtak ott. Ennél a pontnál a tanú Garri­son körzeti ügyész utasítására, aki felkérte őt, hogy mutassa meg, ki az általa említett „Clem Bertrand", Shaw széke mögé ment és rámutatott. A kihallgatás tart. son e találkozó alkalmával megfenyegette Kennedyt, hogy ha továbbra is eltér a kormány vietnami politikájának irányvo­nalától, az elnök hat hónapon belül véget vet Kennedy politi­kai pályafutásának. Kennedy állítólag hisztéri­kusnak nevezte Johnsont, és ki­jelentette, hogy nem fog nála ülni, s ilyen beszédet hallgatni. Kennedy újságírók előtt kije­lentette, hogy ez a hir valótlan. Tagadta, hogy Johnson szitkozó­dott volna és, hogy Kennedyt azzal vádolta volna, hogy a kor­mány háta mögött béketárgyalá­sokat készít elő. Az OSZSZSZK választősi eredményei Moszkva (CTK) — Tegnap Moszkvában hivatalosan közöl­ték, hogy az OSZSZSZK Legfel­sőbb Tanácsába a vasárnapi vá­lasztásokon a szövetségi köztár­saság mind a 884 választókerü­letében abszolút többségben vá­lasztották meg a kommunisták és a pártonkívüliek választási frontjának jelöltjeit. A 81 millió 445 ezer 729 sza­vazó 99,75 százaléka a jelöltek­re szavazott. Nemleges szavaza­tot 20 361 választó adott le. A képviselőknek csaknem 75 szá­zalékát először választották. Az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsá­ban a képviselők 47,7 százaléka munkás és kolhozparaszt, 33,8 százalék nő. A Komszomol szerepe a főiskolákon Moszkva (CTK) — Moszkvá­ban 42 egyetem és 190 pedagó­giai intézet képviselőinek rész­vételével országos értekezletet tartanak a Komszomol főiskolai szerepéről. A fő súlyt a pedagó­giai főiskolák munkájára fekte­tik. Ezeknek az intézeteknek a serdülő ifjúság nevelési központ­jaivá kell válniuk. A pedagógiai főiskolákra való felvétel során előnyben kell részesíteni azokat a pályázókat, akik már előzőleg az ifjúság körében dolgoztak. néhány sorban NIXON volt amerikai alelnök kétnapos látogatásra Rómába érkezett. Nixon tegnap találko­zott Saragat elnökkel és Fan­fami külügyminiszterrel. Látoga­tást tesz VI. Pál pápánál is. OLASZORSZÁGBAN tegnap 24 órás sztrájkba lépett 250 ezer textilipari dolgozó. Negyvenórás munkahetet, a munkaütem csök­kentését és a munkafeltételek megjavítását követelik. WILIAM FOSTER, a 18-hatai­ml genfi leszerelési értekezle­ten részt vevő amerikai küldött­ség vezetője tegnap Genfből Há­gába utazott, hogy a holland kormánnyal eszmecserét foly­tasson az atomsorompó-egyez­ményről. SZMIRNOVSZKIJ, a Szovjet­unió angliai nagykövete hétfőn találkozott George Brown angol külügyminiszterrel, akivel egy­órás tárgyalást folytatott. Ta­nácskozásuk tartalmáról nem adtak kl jelentést. AZ NSZEP Központi Bizottsá­gának küldöttsége az SZKP, Központi Bizottságának meghí­vására Moszkvába érkezett. A küldöttség, melyet Kurt Hager professzor, a párt politikai bi­zottságának tagja vezet, tárgya­lást folytat a két párt ideoló­giai együttműködésének tovább­fejlesztéséről. KÍNA partvidéke közelében március 14-én amerikai katonai repülőgépek többször megsér­tették Kína léglterét. Kína kül­ügyminisztériumának szóvivője ezzel kapcsolatban nyomatéko­san figyelmeztette az USA kor­mányát. MOSZKVÁBAN szovjet—török tárgyalások folynak a két or­szág gazdasági együttműködé­sének távlatairól. A THAIFÖLDI HAZAFIAK az év elejétől március 5-lg 69 eset­ben intéztek támadást a kor­mánycsapatok és a rendőregy­ségek ellen, amelyek koncent­rációs táborokba hurcolják a vi­déki lakosságot. AZ NSZK ÉS JORDÁNIA kép­viselői egyezményt írtak alá, melynek értelmében az NSZK 41,37 miliő márka segélyt nyújt Jordániának Aquab kikötő kor­szerűsítésére. STUTTGARTBAN szerdán ün­nepélyes keretek között felavat­ták az Európában állomásozó amerikai hadsereg főparancs­nokságának székházát. TEL AVIVBAN több ezer iz­raeli munkás tüntetett a mun­kanélküliség és az embertelen munkakörülmények ellen. BURGIBA tunéziai elnök sú­lyosan megbetegedett. A kor­mány ezért kérte Moktar Ould Daddah mauritániai elnököt, halassza ei tunéziai látogatásét. Véres összecsapások Kantonban A Japán KP elítéli a kínai provokációkat Tokió (CTK) Japán lapok szerdán arról számoltak be, hogy véres összecsapásokra ke­rült sor kínai katonai alakula­tok és a sztrájkoló katonai munkások között. Kantonban és Kuangtung tartomány más váro­saiban állítólag több száz, sőt több ezer személy életét vesztet­te vagy megsebesült. Hongkongi Jelentések szerint a kínai had­sereg március 11-én állítólag erőszakkal leverte a kantoni munkások sztrájkját, és ellenőr­zése alá vette a gyárakat. A katonai bizottság elrendel­te a statáriumot, betiltott min­den gyűlést. Az utcákon katonai őrjáratok cirkálnak, s nem en­gedik meg tíznél több személy csoportosulását. A hadsereg fel­oszlatta és betiltotta a „kuang­tungt tartomány forradalmi fel­kelőinek egyesített vezérkarát" és az „augusztus 1. hadtestet". Állítólag több mint tíz pártfunk­cionárius a terror elől Hong­kongba menekült. A katonai „vörösgárdisták" szülei plakátokat ragasztottak ki, amelyeken azzal vádolják a vezető szerveket, hogy hazárd­játékot űznek fiatal életekkel. Ugyanis sok kantoni „vörösgár­dista" eltűnt. A Japán Kommunista Párt szerdán megvádolta a „nagyha­talmi sovinizmus híveit és « Kínai KP szélsőjobboldali ele­melt", hogy Tokióban egymás ellen uszították a japán és kínai diákokat, és beavatkoznak a Ja­pán demokratikus mozgalom belügyeibe. A kínai vezetőket as Akahata, a Japán KP lapja is bírálta. KÜRT SEllGER%g« BERLINI, LEVELEW^^ Megoldódott a „mini-válság" SUGÁR ANDRAS LONDONI LEVELE y Megszólalt a New Orleans-i „koronatanú" Kennedy tagadja komoly nézeteltérését Johnsonnal

Next

/
Thumbnails
Contents