Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-02 / 61. szám, csütörtök

Szakszerűbb gazdálkodást AZ SZNT PLENÁRIS ÜLÉSE a közelmúltban azzal is foglalkozott, miért haladt lassabban az 1961 és 1965 közti években a növénytermesztés. Ennek több oka van. Bizonyos, hogy a termőtalaj korántsem kapta meg azokat a tápanyagokat, amelyekre a belterjes gazdálkodás és a gazdagabb hektárhozamo-k biztosítása érdekében szüksége lett volna. Ismeretes, hogy néhány esztendővel ezelőtt még több szövetkezetben nem fordítottak kellő gondot sem az Istállótrágya gondozására, sem pedig az istállótrágyával való rendszeres (3—4 évenként) trágyázásra. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a növénytermesztésben (különös > íz utóbbi 10—15 év alatt) küJu íéle irányzatok érvényesültek. Ki ne emlékeznék arra, hogy volt időszak, amikor a sűrűsoros, majd a keresztsoros, aztán a kukoricánál a négyzetes-fészkes ültetés volt a leginkább a „divatban". Félreértés ne essék! Használatos mindhárom, sőt még több módszer is, ám azt, hogy hogyan termeljen egy szövetkezet Csallóközben, hogyan Mátyusföldön, vagy Gömörben, arra nem lehet országos receptet előírni. EPPEN EZÉRT SZÓLNUNK KELL arról, mit jelent majd a mezőgazdaságban az új irányítás. Az természetes, hogy mint minden újat, ezt is úgyszólván mindenütt másképpen fogadják. Hogy őszintén jellemezzem, ahol olyan természeti — termelési — kategóriákba osztották a szövetkezetet, amelyekben aránylag kicsi a földadó, elégedettek. Miért ne volnának? Most már nem a direktív előírások érvényesülnek, hanem a két partner, a termelő és a felvásárló közös megegyezése alapján elégítik ki a társadalom igényeit. Az önálló árusítás meg a kereskedelmi, üzleti tevékenység széles skáláját eredményezi a szövetkezetekben. Példa erre a nyárasdi szövetkezet (dunaszerdahelyi járás), amelynek a járás székhelyén jól menő falatozója van. Az árujuk kelendő, össze kell szedni magukat a Jednota helyi üzemeinek, meg a henteseknek, ha lépést akarnak tartani a szövetkezettel. A minap lestem el, hogyan beszélgetett két falatozó ember. Azt mondja az egyik: „jó, hogy ilyen friss ez a hús". A másik: „De még jobb, hogy lassan még egyszer akkora, mint amekkorát ugyanannyiért a Jednota süt." Nos, ehhez aligha kell kommentár. SOKAT JELENTETT — ez meg is látszott a hektárhozamok gyors emelkedésén —, hogy az utóbbi években javult a talajerőgazdálkodás a mezőgazdasági üzemekben, több műtrágyát vásároltak a gazdaságok. Persze akad még javítanivaló. Mert a növénytermesztés lassúbb növekedésének egyrészt az is az oka, hogy nagyon sok jó termőföldet „használtunk el" üzemek, falusi családi házak építésére. Ez a folyamat — bár több kormányredelet, sőt törvény is tiltja — még mindig nem szűnt meg, noha a helyi nemzeti bizottságok az iutóbbi időben megfontolják, hogy engedélyt adjanak-e családi ház építésére, új falu- és városrészek fejlesztésére jó termőföldön. AZ UTÖBBI EVEKBEN kezd elterjedni az intenzív gabonafajták termesztése. A múlt évben főképpen a Bezosztája búzafajta hozott nagyszerű sikereket. Ezekből nem ritkaság a 30 —35 mázsás hektárhozam sem. Lehetőséget kell adni a kutatóknak, a kísérletezőknek, hogy a legjobb búzafajtákat honosítsák meg. Farnadon — 2000 hektáros szövetkezet — 1964-ben 15 hektár területen 52 mázsa búzát takarítottak be hektáronként. Ez német búzafajta. Ki tudja, nem volna-e érdemes nagyobb területen is termeszteni. Hogy miért nem termelnek azóta, ezt a választ kaptuk a helyszínen: ők maguk sem tudják, talán azért, mert a következő évben már nem tudtak vetőmagot beszerezni. MÉRY FERENC Eredményes évzárás Nógell Sándorral, a Baka- és Nádasd községek egyesített szövetkezetének elnökével beszélgetünk. Mi lehetne más a téma, mint a múlt évi gazdálkodás eredménye. Sándor bácsi, négy éve vette át a szövetkezet vezetését. Gazdaságilag nem a legrőzsásabb helyzetben. Sem a termelési eredmények, sem a jövedelem terén nem érték el a dunaszerdahelyi járás szövetkezeteinek átlagát. De négy év alatt nagyot lendült előre a szövetkezet szekere. Az 1351 hektáros szántóterületű Duna menti szövetkezetben tavaly a gabonabetakarltás Idején sok problémát okozott a talajvíz. A mélyen felázott talajon csak nehezen boldogultak a gépek. Am Ambrus Krpád, Sidó Titusz, Hauzer Adorján, Csiba Sándor és a gépesített brigád többi tagja kitett magáért. Igaz, a vízből már kaszával kellett menteni a termést. Megnövekedett a betakarítási költség és természetesen a szemveszteség is. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy ennek ellenére nem szárnyalták túl a tervezett betakarítási költségeket s a tervezett hektárhozamhoz viszonyítva sem maradtak el a számítástól. Sőt. Búzából 31,77 mázsa, árpából 26,2, zabból 31,83, kukoricából 49,77 és cukorrépából 450 mázsa termett hektáronként. Az egy mázsára eső termelési költség is nagyon kedvezően alakult. A búza mázsájának termelési költsége 53,79 korona volt, az árpáé 42, a kukoricáé 59, a cukorrépáé pedig mindössze 7,50 korona. Az állatállomány ugyan nem dúskált a takarmányokban, mégis valamennyi állati termékből többet adtak el a tervezettnél. Itt ls a hozzáértő, gondos munkának köszönhető, hogy a termelési költségek a következőképpen alakultak: egy kg marhahús termelési költsége 8,70 korona, 1 kg sertéshúsé 9,10 korona, 1 liter tejé 1,62, egy tojásé 0,45 korona. Talán már az eddi^ elmondottakból is kitűnik, hogy jól gazdálkodott az egyesített szövetkezet. Evi bevételük 9 428 000 korona volt, 600 ezer koronával több, mint 1965-ben. A munkaegység tervezett, 25 koronás értékéből évközben 20 koronát fizettek ki, a többit decemberben kapták meg a tagok. De nem 5, hanem 7 koronát munkaegységenként. Ehhez Járult még a 40 000 korona prémium, azoknak, akiket a termelési eredmények alapján legjobban megilletett. Sok minden tartozna még az eredményekhez. A többi között az is, hogy a szövetkezet már nem fizet kamatot a hitelekért. Hitelük ugyanis nincs. De van két és fél millió korona bankNÓGELL SÁNDOR betétjük. Azt szoktuk mondani, hogy a pénz még nem minden. Befejezésül mégis a pénzre hivatkozom. (Vagy talán az emberségre?) A szövetkezetben több az olyan nyugdíjas, aki mindössze 240 korona nyugdijat kap havonta. A szövetkezet tagsága úgy döntött, hogy ezek nyugdíját havi 300 koronára egészíti ki. Az idén — ha a gazdasági eredmények ls megteremtik hozzá a lehetőségeket — az ilyen esetekben havi 100 korona nyugdíjpótlékot terveznek. Az elmondottakból btzonvára kommentár nélkül is sejti az olvasó, hogy az eddigi eredmények, s az említett Intézkedések még tovább fokozzák az egyesített szövetkezet tagjainak munkalendületét. SÁRKÁNY IMRE EZÜSTLAKODALMASOK KÖHÍDGYARMATON PLUSZ és MÍNUSZ — A; A LELKESEDÉS NEM ELÉG, ANYAGI FEDEZET IS SZÜKSÉGES A Plusz és mínusz ankétot örömmel fogadtuk, figyelemmel kísérjük. Nagyon fontosnak tartom, hogy a polgári bizottságok ügye ls helyet kapjon napilapjuk hasábjain. Helyeslem, hogy igy lehetőséget adnak a nyilvánosság és az illetékes szervek nézeteinek konfrontálására. Az ŰJ Szó által felvetett problémákat, hozzászólásokat és javaslatokat bizonyára sokhelyütt megvitatták. Igy volt ez nálunk, Kőhídgyarmaton is (érsekújvári járás). Községünkben a polgári bizottság 1960 óta működik. Azóta a nemzeti bizottsággal és a tömegszervezetekkel karöltve több ünnepi aktust rendeztünk. A névadók, a polgári házasságkötések és az ezüstlakodalmak már népszerűek. Sajnos, eddig falunkban még nem volt polgári temetés. Ennek okát nem a nemzett bizottság, vagy a polgári bizottság szervezőképtelenségében, hanem a lakosság konzervativizmusában, a hagyomá nyok tisztelésében látom. Egy nagyon jól sikerült akcióról szeretnék beszámolni. A közelmúltban — járásunkban másodikként — megrendeztük az „öregek napját". Ezen az ünnepélyen ötvennégy hetvenöt éven felüli bácsi és néni vett részt. Voltak olyanok is, akik már saját lábukon nem tudtak eljönni, de a hozzátartozók gondoskodtak arról, hogy ők se maradjanak le a kedves ünnepségről. Az ünnepélyt megelőzően nagy előkészületeket tettünk. Megható volt, hogy a falu apraja-nagyja ott volt, hálát és szeretetet osztogatva. Annak ellenére, hogy az ünnepély nagyon jól sikerült, mint problémát megemlítem anyagi gondjainkat. Az öregeknek csak csekély ajándékkal, virággal kedveskedtünk, mégis ezer koronába került, ugyanakkor erre z olvasó hozzäszô a célra az előirányzott összeg háromszáz korona volt. Községünkben a HNB dolgozóinak és a polgári bizottság tagjainak az a véleménye, hogy a jó munkához nem elegendő csupán a szervezőkészség, hanem szükség van anyagi fedezetre is. Továbbá nagyobb segítséget várunk a Járási Népművelési Otthontól ís, főként magyar nyelvű segédanyagok kiadásában. Száraz Lászlóué, a polgári bteottság titkára, Kőhídgyarmat TÖBBET KELL ADNUNK A KÜLSŐSÉGEKRE Véleményem szerint, ha szebbé, illetve ünnepélyesebbé akarjuk tenni a polgári bizottságok által rendezett akciókat, többet kell adnunk a külsőségekre. Egyetértek Matyi József megjegyzésével, hogy az egyház nem utolsósorban a látszattal, a pompával nyerte meg híveit. Miért ne tennénk mi is, amikor nálunk a tartalom valóban az emberibb? Ezzel szemben nem értek egyet Paulik elvtárs nézetével, hogy a szónokokat honorálni kell. Véleményem szerint önkéntes dolgozókról van szó. Járásunkban Szímő községben volt a legtöbb polgári temetés. Ezek olyan színvonalasak voltak, hogy a nem párttagok ls elismerően nyilatkoztak. Köbölkúton ls rendkívül színvonalasan rendezik a polgári temetéseket. A polgári bizottságoknak és a HNB knek ügyelniük kell arra, hogy az egyházi temetésen is ott legyen képviselőjük és hogy méltón értékelje az elhunyt életpályáját, munkájának társadalmi jelentőségét. A polgári bizottságok által kifejtett munka eredményének titkát elsősorban az odaadásban látom, nem pelig abban, „mit kapok érte?" Hiszen amit teszünk, egymásért tesszük. Hübsch Sámuel, Érsekújvár A

kicsi szoba nagy részét három íróasztal és egy hatalmas szekrény foglalja el. Alig marad üres hely, mégis nap mint nap sok ember megfordul itt, az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság gyermekvédelmi osztályán. Az egyik fél a tartásdíjak behajtását szorgalmazza, a másik gyermekotthonban szeretné elhelyezni gyermekét. — Négyezer gyermeket tartunk nyilván — tájékoztat Takács Gabriella, az osztály dolgozója. — Tavaly 1600 tárgyaláson vettünk részt, amelyeken a kiskorú gyermekeket képviseltük. Súlyosbította a helyzetet, hogy 1966-ban járásunkban 168 válást mondtak kl. — Bonyolult esetek ... — Különösen, ha a házastársaknak gyerekeik vannak ... Egyébként az akták többet mondanak. KI AZ APA? József és Mária esete valóban bonyolult. Nyolc évig jártak együtt. Nem titkolhatták, s nem is titkolták. A nyolc év alatt semmi sem történt... De aztán Máriának gyermeke született. Apaként Józsefet nevezte meg. — Az ki van zárva — hangoztatta József a tárgyaláson. — Mi késztett önt erre a kijelentésre? — kérdezte szigorú hangon a bíró. József cinikusan rántott egyet a vállán és gúnyosan válaszolt: — A gyermek apja Mária főnöke ls lehet. A tárgyalást elnapolták. A legközelebbire beidézték Mária főnökét ls. Erről tudomást szerfeleség tanítónő volt, a férj állami tisztviselő. Teltek-múltak az évek. Az asszonynak sokat kellet tűrnie, közben a család még három gyermekkel szaporodott. Jóllehet Sándor még csak ötvenöt éves, már nyugdíjas. Havonta 600 korona nyugdíjat és nyolcszáz koronát az éjjeliőrségért kap. A feleség is keres. A legidősebb lány férjhez ment. íBeó/zé£ö- akták zett annak felesége is. Civakodás, veszekedés vette kezdetét. S végül a feleség a válás mellett döntött. Józsefnek egyetlen gyanúsító szava három gyermek — és két asszonyszív fájdalmát okozta. Hogy ki az apa? Erre talán hamarosan választ ad az elrendelt vérvizsgálat. De addig az akta nem kerülhet a szekrény aljába. S ki tudja, hátha a válási eljárás Iratai is duzzasztani fogják? SZlVTELENSÉG Hatéves volt a legidősebb gyermek, amikor Sándor és Éva törvényesen összeházasodtak. A Egyszóval megértésben élhetett volna a család. Csakhogy Sándor nem adta haza keresetét, durván bánt a feleségével. Mit tehetett az anya? Három gyermekével elköltözött a férjétől. Gondolta, meglesz nélküle. Igen ám, csakhogy férje a gyermekek eltartására egy koronát sem hajlandó fizetni. Az anya a gyermektartási díj behajtásáért az illetékes szervhez fordult. — Egy fillért sem fizetek — jelentette ki gonoszul Sándor. — Jöjjön vissza a feleségem. Felesége azonban a sok évi durvaságot, rossz bánásmódot megelégelte... FÉLMEGOLDÁS Béla és Olga békés családi életet éltek. Az asszony a harmadik gyermek megszületése után férjét alaptalanul gyanúsította. A bíróság 1965-ben mondta ki a válást. Az apát havi 1200 korona tartásdíj fizetésére kötelezte. Béla becsületesen, rendszeresen küldte a pénzt. A gyermekeivel magáramaradt feleség egészségi állapota egyre rosszabbra fordult. Egyszer a legkisebb leánya nyakába cédulát kötött, s a járásbíróság épületének folyosóján hagyta. Három napig Időzött Bratislavában. A bíróság ezért nyolchónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az asszony Idegbeteg lett. Végül is a kórházba kellett szállítani. A három gyermek egyedül maradt a kétszobás lakásban. A legnagyob 15, a legkisebb 4 éves. — Ne vigyék el tőlem a testvéreimet — tiltakozott a tizenötéves fiú, amikor a gyermekvédelmi osztály dolgozói felkeresték. Egy másik alkalommal sírva kérdezte: „Mi van anyukánkkal?" Megmondták. Ekkor már beletörődött, hogy testvéreit Ideiglenesen gyermekotthonban helyezzék el. Róla — a Járási Építővállalat tanulójáról — az üzem gondoskodik. KÖSZÖNÖM SZÉPEN Az egyszerű levélboríték semmit sem árul el. A címzett Takács Gabriella, a feladó M. V. Ostí nad Orlicéről. — Tizenhatéves kislány Irta — mondja örömtől sugárzó arccal Takácsné. — Örökbefogadó szüleinél rossz sora volt. A múlt év őszén helyeztük el egy ústll üzemben. Kezembe adja a levelet. „Péntek este van. Kint zord, hideg az idő. Tíz óra múlott, a tv-t néztem. E néhány sort azért írom, hogy megköszönjem jóságát, azt, amit értem tett. Jó helyem és jó dolgom van. Megtanultam főzni is. Legyen szíves elintézni szövetkezetünkben, hogy megkapjam a nékem járó munkabért. Mielőbb várom a választ. M. V." Az akták beszélnek. A megbántott gyermekszívek fájdalmát élethűen elmondani azonban nem tudják. NÉMETH JÁNOS 1967.