Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-02 / 61. szám, csütörtök

S Ž U L Ö K , N-E V E L Ö K FÓRUM A A bizalom szerepe a nevelésben A BIZALOM SZEREPÉT vizsgálva elsősorban azzal a bizalommal kívánunk foglalkozni, amelyet a gyermeknek kell éreznie szillei, vagy tanítói iránt. A szülők és tanítók bizalmának jelentőségét most nem fogjuk részletesebben elemezni. Abból a tényből indulunk ki, hogy a jó szülő és a jó tanító mindig kellő bizalommal viseltetik gyermeke, illetve a reá bízott gyermekek iránt. Csak a betegesen elváltozott lelkű embereknél hiányzik a bizalom saját gyermekük iránt is, bár vitathatatlan vannak esetek, amikor indokolt a szülők bizalmatlansága. Ezek az esetek azonban rendszerint a bíróságok, illetve javítóintézetek hatáskörébe tartoznak már. Világítsunk rá, miért olyan fontok a gyermek bizalma a nevelésben. Ha közelebbről vizsgáljuk azokat a sajátosságokat, amelyek a nevelésre általában jellemzőek, azt látjuk, hogy a nevelés tulajdonképpen bizonyos hatás gyakorlása, amelyben a nevelők követelV ményeket támasztanak a gyermekkel szemben. S a gyermeknek e követelmények szerint kell viselkednie. Csakhogy a gyermek nem olyan, mint egy gép amely úgy dolgozik, ahogy beállították, hanem önálló tudattal és akarattal rendelkező élőlény. Tehát, ha valamilyen parancsra kell cselekednie azzal elsősorban egyet kell értenie, azonosulnia kell vele, hogy céltudatosan megvalósíthassa. Saját tapasztalatunkból tudójuk, milyen nehéz egyetérteni valakivel, aki iránt nem érzünk bizalmat. Gyakori eset, hogy az olyan ember nézetével, akiben nem bízunk nem is tudunk egyetérteni. A nevelésben, ha nem is teljesen azonos, de hasonló helyzettel állunk szemben. A gyermek felnőtt koráig a legtöbb esetben teljesen a szüléire szorul. A szülők nyújtanak otthont neki, eltartják, ők jelentik a biztonságot, a védettséget. Valóban rendkívül ked1 vezőtlen családi körülmények kellenek ahhoz, hogy a gyermek teljesen elveszítse bizalmát szülei iránt, akik számára az élet pillérét jelentik. Am a bizalom elvesztése lehet részleges is. Előfordulhat, hogy az alapvető bizalom, amely a gyermek függő helyzetéből is következik nem változik, bár a gyermek bizonyos dolgokban már nem hisz a szüleinek. S ezzel közelebb kerültünk a bizalom szerepének megvilágításához. A LÉLEKTANI £s PEDAGÓGIAI kutatások már nem egyszer bebizonyították, hogy a gyermek annál messzebbmenően vállalja önkéntesen a szülők nevelő befolyását, mennél nagyobb a bizalma szülei iránt. E bizalom kialakítása állandó folyamat, ugyanakkor a bizalom mélysége és tartalma a gyermek korával együtt fokozatosan változik. A 3—4 éves gyermek még fenntartás nélkül hisz szüleinek, mivel számára ezek testesítik meg a világról szerzett minden ismeretét és i úgy tűnik neki, könnyűszerrel meg tudják oldani az előforduló nehézségeket. A gyermek ebben a korban még nem képes értékelni szülei tulajdonságait, sem a családi környezet viszonyait. Csak a szeretetteljes családi kör és a rossz, felborult családi élet között tesz különbséget, ezt is inkább érzései, mint értelmi elemzés alapján, Az 5—6 éves gyermek azonban lassan már a kapott nevelő parancsok alapján érté kelni tudja szüleit. S itt nyer fontosságot a törvényszerűség: ha a szülő maga nem tartja be azokat az alapvető követelményeket, amelyeket a gyermekkel szemben támaszt, ezzel kedvezőtlenül befolyásolja saját tekintélyének kialakulását és bizonyos mértékben gyengíti gyermekében a bizalmat. Hangsúlyoznunk kell, hogy a tekin>nm tély és a bizalom a gyermek1 ffffl'VI nek szüleihez való viszonyában 1967 szorosan összefügg. Illusztrációképpen csupán " III. 2. egy egyszerű példát hozunk fel: a szülők gyakran megkövetelik 5

például gyermeküktől, hogy saját holmiját rendben és tisztán tartsa, illetve ne használjon beszéd közben vulgáris kifejezéseket. Ha azonban maguk a szülők nem tartják be szigorúan ezeket a követelményeket, ezzel gyengítik saját tekintélyüket s ugyanakkor kétséget ébresztenek a gyermekben e követelmény jogossága, a parancs teljesítésének szükségessége iránt. Ezzel nem akarjuk azt állítani, hogy ilyen esetben a gyermek teljesen elveszti bizalmát szülei iránt. Csupán arra kívánunk figyelmeztetni, hogy a szülő tekintélyének csökkenésével bizonyos mértékben megrendül a gyermekben a bizalom érzése is. A SZOLOK SOKSZOR termé szetesen olyan parancsot is adnak a gyermeknek, melyeknek betartása, rájuk, mint felnőttekre nem vonatkozhat, a gyermekre azonban igen. Ezzel úgy tűnhet saját magunk mondunk éllent előző állításunknak, annak, hogy amit a gyermektől megkövetelünk, azt magunknak is be kell tartanunk. A nevelésben azonban a parancsokat két alapvető csoportba oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak azok, amelyekkel befolyásoljuk az alapvető jellemvonások kialakítását, míg a másik csoportot a többi mindennapos parancsok képezik. Szeretnénk kiemelni, hogy az első csoportba tartozó parancsok egyformán érvényesek a felnőttek és gyermekek számára s a gyermeknevelésben azt az alapot képezik, amelyre az életben nélkülözhetetlen mindennapi szokások épülnek. Amikor tehát arról beszélünk, hogy a szülőknek maguknak is be kell tartaniuk a gyermekkel szemben felállított követelményeket, akkor elsősorban az első csoportba tartozó parancsokra gondolunk, amelyek az alapvető jellembeli tulajdonságok, mint pl. a becsületesség, az igazmondás, a tisztaság, a szorgalom, a tisztelettudás stb. kialakulását befolyásolják. Ha ezekben a tulajdonságokban a szülők a gyermek számára példát, tekintélyt jelentenek, akkor gyakorlatilag minden nehézség nélkül alakulnak majd ki a gyermeknél is ezek a tulajdonságok s ezekre épülve a további mindennapi szokások, melyeknek betartását már a szülőktől és a felnőttektől nem követeljük meg. A szülők és nevelők iránti bizalom természetesen a 10—15 éves s az idősebb fiataloknál is rendkívül fontos. Állíthatjuk, hogy ebben a korban, a felnőtt kor küszöbén álló fiatalok kü lönösen bíráló szemmel és érzékenyen ítélik meg, értékelik szüleiket és csak a valóban szerető, jellembeli tulajdonságokban is példás szülők képesek megtartani végig gyermekeik bizalmát. A TANULOK TANÍTÓIK, Illetve internátusi nevelőik iránti bizalmának kialakítása is érdekes probléma. A gyermek ezekben az esetekben is nagyon kritikus és érzékeny bíráló. A szakirodalomban «*-* de ezt saját tapasztalatainkból is tudjuk — nem egy eset mutat rá, hogy a tanulók teljes bizalmát csak azok a tanítók és nevelők tudják megnyerni, akik szeretik hivatásukat, jellemesek, igazságosak, s nem utolsó sorban szakmailag is hivatásuk magaslatán állanak és tudásukat megfelelő formában tudják tovább adni tanítványaiknak. CZAKO MÁTYÁS pszichológus Ai any János: Magányban Az óra lüktet lassú percegéssel, Kimérve a megmérhetetlen időt; Ébren a honfigond virrasztva mécsei, Homlokomra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató; Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató. Jön, jön ... egy istenkéz sem tartja vissza ... Mint mélybe indult sziklagörgeteg: Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? - Ah, Ki mondja meg! ki élő mondja meg! Vár tétován a nép, remegve bölcse, Vakon előtte kétség és homály. Idő! szakadna bár méhed gyümölcse... Ne még, ne még - az istenérti - megállj. Ó mert tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját érzeniink; De nyújtanák a percet, míg vetetlen A szörnyű csont, ha ra}ta mindenünk. Egy lépés a gomolygó végtelenbe, Holott örvénylik a lét, a halál: És mi fogódzunk a hitvány jelenbe: Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál! Még egy kevéssé... De mely kishitűség! El, el! ne lássam e dúlt arcokat! Ész, egybeforrt, vagy tiszta honfihűség, Bátorságot nekünk mindez nem ad? Megvert reménnyel induljunk csatába? Hitben feladjuk már a diadalt? Nem, nem! szivünk egy vértanú-imába Megedzve, kezdjük a győzelmi dalt! Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad, ég! És annyi vér - a szabadság kovásza Posvány maradjon, hol elöntetek. Támadni kell, mindig nagyobb körökben, Életnek ott, hol a mártír-tetem Magát kiforrja csendes földi rögben: Légy hű, s bízzál jövődben, nemzetem. Nem mindig ember, aki sorsot intéz; Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb; S midőn lefáradt az erőtlen kéz, A végzet tengelye harsog tovább; Csüggedve olykor hagyja lomha gépül Magát sodorni az emberfia: De majd, ha eszmél s öntudatra épül, Feltűnik egy magasb harmónia. És vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad, feltarthatlamil; Csak szélein marad veszteg hinárja, S partján a holt-víz hátra kanyarul. Bízvást!... mi benn vagyunk a fő sodorban: Veszhet közölünk még talán nem egy: De szálhra, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy! 1861 A NÉPIESSÉG MESTERE ARANY JÁNOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVFORDULÓJÁN Petőfi barátja és fegyvertársa. Rejtély, hogy a szerény, visszavonultságra hajlamos Arany, hogyan tudta követni és megérteni a nemes szívű, de ingerlékeny, a lángeszű, de szertelen Petőfit. Személye a nyugodtságot, művészete a realizmust juttatja eszünkbe. Sok vonatkozásban a kiegyensúlyozottság példaképe. Mélázó epikus, boldog családapa, bölcselkedő férfiú. Am léved, aki azt hiszi, hogy Arany útja töretlen, pályája akadályoktól mentes. Származása, korának előítélete őt is sújtotta, a fennálló rend gyakran válságba sodorta. A hajdúcsalád származék gyermekkorát dolgozó parasztok környezetében töltötte. Tehetségének igen hamar tanújelét adta. „Alig 3—4-éves koromban — írja önéletrajzában — apám, ki értelmes, írástudó ember volt, hamuba Irt betűkön megtanított írni-olvasni, úgyhogy mire iskolába adtak, hová mód nélkül vágytam, már nemcsak tökéletesen olvastam, de némi olvasottsággal is bírtam." Tehetségének érvényesülését szüleinek szegénysége gátolta. A tanuláshoz szükséges pénzt tanítóskodással kereste. Kezdetben kalandos pályáról ábrándozott. Festő, majd szobrász akart lenni. Egy darabig vándorszínész. Kollégáinak züllöttsége és az anyagi gondok azonban hamar kiábrándították. Visszatért szülőfalujába és hivatalnoki tisztséget vállalt. Egy ideig még tanult, majd házassága után elhatározta: „nem olvasni többet, hanem élni hivatalomnak, csaádomnak, lenni közönséges ember, mint más." A fogadalmat képtelen megtartani. A negyvenes évek társadalmi és politikai harcai tettre, állásfoglalásra késztették. Az uralkodóház megalkuvása, a haladó nemesség mozgalmának belső ellentmondása és a sorozatos politikai botrányok láttán szatirikus eposzban (Elveszett alkotmány) írja meg azokat az élményeket, amelyeket a felbomló magyar feudális nemesi társadalomról szerzett. Látszólagos nyugodtsága és békessége lelkében indulatokat takart. írói pályájának Indulása: támadás a korrupció, a romlottság ellen. A hét énekből álló Elveszett alkotmányban — első igazán nagy művében — két párt: a maradiak és a liberálisok mérik össze erejüket. Arany leleplezi mindkét tábor műveletlenségét, az élősdiek magatartását, kigúnyolja a gyáralapítás körül Ouzgolkodó mágnásokat, a kor kapitalistáit. Eposza végén allegórikus alakok jelennek meg, amelyek kissé már túlmutatnak a feudális társadalmon és azt fejezik ki, hogy jönnek a nép fiai, a jövő hatalom birtokosai. Tehetségének igazi fénye az 1847-ben megjelent Toldiban ragyogott fel. A jeles mű Íróját Petőfi versben köszöntötte, kirobbanó lelkesedéssel: „Toldi írójához küldöm lelkemet./ Meleg kézfogásra, forró ölelésre / Olvastam költőtárs, olvastam művedet / S nagy az én szívemnek ő gyönyörűségei"... És Petőfit nemcsak a Toldi esztétikai szépsége lelkesítette. Aranyhoz Irt levelében a népies irodalmi irányzat politikai jelentőségére is rámutatott: „Hiába, a népköltészet az Igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjon ..." A két óriás kiegészítette egymást, párhuzamosan futott. Az Elveszett alkotmány a Helység kalapácsával... a Toldi, a János vitézzel került egyszintre. Arany a nép életének alapvető problémáit kifejező hőseit a nép M H o d 3 Sá Q szemével látja, a történeteket a nép nyelvén mondja el. Stílusában is, előadásmódjában is a János vitéz formai forradalmát folytatja. Elbeszélő költeményében a nép felszabadulás utáni vágyát, a nép tehetségét, erejét, legyőzhetetlenségét ábrázolja. Toldi Miklós az elnyomott, felemelkedni vágyó parasztság képviselője. A tizenkét énekes verses elbeszélésből a népi hős jellemének gazdagsága bontakozik ki. Toldi Miklós nemesi származású ugyan, de mint elnyomott „kisebbik fiú" ugyanúgy a parasztságot, a jogaiból megfosztott népet jelképezi, mint a népmesékben kicsúfolt, paraszti környezetbe szorított legkisebb királyfi. Toldi, a magyar népies költői nyelv mesterműve, örökérvényű alkotás; példaszerűen mutatja Arany János realizmusát, utolérhetetlen tehetségét. A magyar irodalomban a János vitéz sikere után ez a mű bizonyult a népi költészet másik nagy diadalának; Petőfi programja egy részének megvalósulását jelentette: a nép kezdte meg vele uralkodását a költészetben. A népi származású Arany már első nagyobb művével bekapcsolódott kora politikai küzdelmeibe. A Toldival a felszabadur lásra törő népet vezette az irodalomba. A szabadságharc idején versekkel, cikkekkel lelkesített a hősi küzdelemre. A forradalom bukása letörte, a kiegyezés utáni társadalomban nem találta helyét. Vívódása és útkeresése azonban magasrendű gondolati költészetet termett. Eposzai, életképei, allegórikus és szatirikus hangú versei, történelmi tárgyú balladái, egyaránt az emberi és nemzeti eszményekbe vetett hitét fejezik ki, a népiesség és a drámai lélekrajz mesterének mutatják. Verstani, esztétikai és irodalomtörténeti tanulmányai (A magyar verselésről, Bánk Bán tanulmányok, Zrínyi és Tasso, Népiességünk a költészetben, írói arcképek stb.) éppúgy maradandók, mint Shakespeare és Arisztophanész fordításai Számunkra külön öröm, hogy Arany Jánost kedves emlékek fűzték Karlovy Varyhoz. A nagy költő a világhírű csehországi fürdőhelyen mintegy nyolc alkalommal keresett pihenést és gyógyulást. Itt fordította Arisztophanészi és itt írta Toldi szerelmének számos versszakát. A Karlovy Varyban szerzett ismeretanyagot müvében is megörökítette. BALAZS BÉLA