Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-11 / 42. szám, szombat

Olaszország állami lobogója lett. Az antifa­siszta partizánmozgalom is gyarapította a város büszke hagyományait Kommunisták az pípm Reggio Emilia méltó forradalmi múltjához: a városi tanács tagjainak többsége kommu­nista. S ha a kommunista pártnak itt nagy a befolyása, akkor logikus a következtetés, hogy Reggio Emilia fejlett iparú város. Itt van az olasz mezőgazdasági gépgyártás köz­pontja. Három nagyüzem működik a város­ban, s a Reggio Emilia-i traktorok a mező­gazdasági gépek legutóbbi világkiállításán elvitték a pálmát. Reggio Emilia a világhírű parmeztínsajt hazája is, amely ugyan nevét a szomszéd Pármától kapta, a valóságban azonban itt parmeggiano-reggiano sajtnak hívják. A Bo­lognától Piacenzáig terjedő és Emiliának nevezett vidék a fejlett ipar és a termékeny föld jóvoltából Olaszország egyik leggazda­gabb tartománya. Ez az emberek életmódján is visszatükröződik. A fényes kirakatokban kiváló divatáru csalogatja az embert, bizo­nyítva az olasz ruhaipar vezető világszere­pét. Az emberek mindenkor jól öltözöttek, s az utcai forgalom láttán azt hihetnénk, hogy itt minden családnak van autója. Sok ember nem hisz a pillanatnyi jólét tar­tósságában, s nem biztosak benne, nem kö­veti-e majd hét szűk esztendő a hét gazdag évet, s ez bizonyítja azt is, hogy a kommu­nista pártnak olyan erős a pozíciója. Észak-Olaszország vitathatatlanul magas életszínvonala az éremnek csupán egyik ol­dala. A másik oldalt hazafelé jövet pillan­tottam meg, amikor szegény dél-olasz mun­kások karácsonyi szabadságuk után Svájcba és Nyugat-Németországba utaztak munkát keresni. A megélhetési gondok mintegy fél­millió olaszt kergettek idegenbe. Modern népvándorlást fPjf !Q£QJH| BTOaSBaB Január 6-án, háromkirályok napján dél­előtti sétámon egy útkereszteződésnél külö­nös látványban volt részem. A forgalmat irá­nyító rendőr körül egymás után álltak meg az autók, és tulajdonosaik kisebb-nagyobb csomaggal kiszálltak, kedveskedtek vele a rend őrének, szívélyesen kezet fogtak, aztán visszaültek, és folytatták útjukat. Reggio Emiliában igen sok az autó, s min­den kocsitulajdonos társadalmi kötelességé­nek tartja, hogy „kitegyen magáért". Ennél az útkereszteződésnél estig már nem maradt hely a forgalom lebonyolítására. A felhal­mozott boros- és pezsgősüvegek felértek egy kisebb üzleti raktárral, de voltak az aján­dékok között játékszerek, élelmiszerek, ko­csikerék nagyságú sajtok, sőt egy hintaszék, egy mosógép és egy hűtőszekrény (két nagy­áruház ajándékai), az ajándékhalmaz tete­jén pedig egy jókora kopasztott liba. A járdán álldogáló járókelők, akik máskor kisebb-nagyobb eseményeken vitatkoznak, most az ajándékok mennyiségét hasonlítgat­ták össze a tavalyival. Sajnos, a legáltalánosabb olasz szilvesz­teri szokásról nem számolhatok be, mert bár ott ünnepeltem az Újévet, megfosztot­tam magam egy utcai látványosságtól. Ugyanis az erőművek iizemi klubjában bú­csúztattuk az óesztendőt, szolidan mulat­tunk, miközben az utcákon a heves vérű olaszok ócsakaságokat, mindenféle kacatot, öreg lim-lomot hajogáltak ki az ablakokon. Én is csak utólag szereztem tudomást erről az itteni közismert szokásról, s ha nem is tudok róla közvetlenül beszámolni, az el­maradt élménybeszámoló helyett az n tu­dat vigasztal, hogy semmi sem pottyant a fejem re. l/éthetes olaszországi látogatásom alkal­mával csak egy városban, Reggio Emi­liában fordultam meg. Ha tőlem függött vol­na, szívesen töltöttem volna ezt az időt Ró­mában, Firenzében, Velencében vagy Ná­polyban úgy, mint a „látni és meghalni" jel­szóval utazó turisták százezrei. A 130 ezer lakosú város azonban többet árult el nekem az olasz életről, mint a látványosabb nagy­városok. Reggio Emilia Olaszországban az átlagot képviseli. Jellegzetes olasz város. Vannak történelmi hagyományai a római birodalom idejéből, stílusos épületei — középkori olasz építészek remekei, vannak pazar kirakatai, amelyek a „miracolo economico"-t, az olasz „gazdasági csodát" tükrözik, itt is lüktet az élet. A műit bíívkiirvhen Reggio Emilia az ősi idők különös, meg­ragadó légkörével keríti hatalmába a látoga­tókat. Szűk, sikátoros utcák, városkapuk, pa­tinás templomok. Az ember ámulattal hallja, hogy az ódon épület, amely előtt éppen áll, a XI. században épült. Tisztelettel nézi a vá­rosháza előtti csonka kőoszlopot, annak az időnek néma tanúját, amikor itt terült el a több mint két évezreddel ezelőtt Marcus Aemilius Lepidus konzultól alapított Regium város fóruma. Később, amikor az ember már megszokta a várost, meglepődés nélkül hall­gatja, hogyan vonultak végig ezen a vidéken Attila hadai, s azt a legendát, hogy a várost állítólag csak természetfölötti erők mentet­ték meg, miután Prospero püspök könyör­gésére sűrű ködbe burkolták, s így a rette­gett hűn király, az „isten ostora" elvonult a láthatatlanná vált város mellett. KOZMA GYULA OLASZORSZÁGI ÚTIJEGYZETE 1967. II. 11. A múltat képviselő törzsi harcosok sose válnak meg fegyverüktől Reggio Emilia egyik legszebb épülete — a városi színház sen William Deng, amikor fel­áll, hogy a falitérképhez ve- x zessen. — Észak és dél kapcso­lata-' ez az ország alapvető problémája. — A szakadék valóban mély: aki belenéz, szédülve borzong meg. Micsoda bűnei vannak a gyarmati rendszernek! Az ottomán birodalomtól örö­költ ellentéteket az angol— egyiptomi uralom Idején csak elmélyítették Szudánban. Észa^ ken arab—iszlám kultúra, mo­hamedán vallás, délen afrikai néger kultúra, pogányság és ke­reszténység, a brit kolonialis­ták mesterséges határokkal tu­datosan kettévágtak népeket, hatalmas törzseket, egyes cso­portjaik éppúgy megtalálhatók Kenyában, Ugandában, mint Szudánban. De a legélesebbek a láthatatlan határvonalak — az iskolapolitikában, a köz­igazgatásban, a gazdasági élet­ben. — Északon legalább kiala­kult némi kézműves ipar — mondja Deng. — Olajütőket, cu­kornád-feldolgozókat építettek, megindult a gyapottermesztés. Délen munkanélküliség, elma­radottság uralkodott, noha bő­ven van gyapotunk, cukorná­dunk, erdőnk, kávénk, s a leg­nagyobb déli nép, az egymil­liós dinka törzs híres állatte­nyésztő. Északon egy állami és egy magánegyetem nyílt, a dél­nek nincs főiskolája. Az északi tartományokban mintegy száz középiskola van, a déliekben kettő. Ez az arány az elemi is­kolákban is. A SANU a faji, nyelvi, vallá­si, gazdasági megkülönböztetés ellen van, és a korábbi színvo­nalkülönbség csökkentésére azt kívánja, hogy egy ideig része­sítsék előnyben a déli gazda­ságfejlesztési terveket. Ezek elősegítésére szövetségi állam­má kívánja átalakítani Szudánt Amikor a SANU főtitkára ezt a programot először megfogal­mazta, a katonai diktatúra kor­mánya elrendelte letartóztatá­sát. A pártot betiltották, Wil­liam Deng külföldre menekült Csak a forradalom sikere után térhetett haza, amikor a szu­dáni pártok kerekasztal érte­kezletre ültek össze. A khartú­mi jobboldal előretörése, a na­cionalista-soviniszta áramlatok megerősödése miatt azonban nem kerülhetett sor ésszerű megoldásra. A déli kérdést rendőri, katonai ügyként ke­zelték, s ennek megfelelően a déli tartományokban is fegy­vert fogtak az elszakadás hí­vei. A fegyverek nyelvén folyt a párbeszéd — a csatazaj el­hallgattatta a józan megegye-: zés sugalmazóit. A déliek a szükségállapot megszüntetését, a demokrati­kus szabadságjogok helyreállí­tását sürgetik, mert csak igy képzelhető el a választások szabad előkészítése, a valóban képviseleti jellegű parlament létrehozása, a demokratikus al­kotmány megteremtése. Amíg a déli padsorok üresek a parlamentben, addig a cson­ka nemzetgyűlésnek nincs joga alkotmánymódosításra — ez volt a kommunisták álláspontja is. A legfelső bíróság jogászai a múlt év utolsó napjaiban hozták meg döntésüket. KÖVETKEZIK: 5. HASSZÁN KADI IGAZSÁGA A Galleria Parmeggiani képtár Reggio Emi­Iiában. A történelemmel kapcsolatban meg kell említenem, hogy Reggio Emilia fontos törté­nelmi esemény színhelye volt: itt született az olasz nemzeti zászló. 1797. január 7-én Itt gyűltek össze Ferrara, Bologna, Modena és Reggio Emilia küldöttei, s kikiáltották a Cispadana Köztársaságot. A köztársaság zöld-fehér-piros zászlaja később a szabad RUDNYÁNSZKY ISTVÁN: 4. ÉSZAK ÉS DÉL Khartúm külvárosában egy­szerű, földszintes házban van a Szudáni Afrikai Nemzeti Unió irodája. Falán plakátok, sok­szorosított felhívások — mind kézzel, stencilgéppel készül­tek. A bútorzat szegényes, az íróasztal is kopottas, mögötte magas termetű, fekete ruhás férfi. Az ellenzéki SANU (Su­dan Afričan National Union) főtitkára, William Deng tekin­télye nagyobb, mint irodája; szava nem a parlamentben, ha­nem csak röplapokon szólal meg, de az egész déli ország­rész nevében. — A politikai pártok demok­ratikus versengése mellett va­gyok, beleértve a kommunista pártot ts — mondja William Deng. — Ellenzem bármely de­mokratikus párt betiltását, be­leértve a kommunista pártot is. Állást foglaltunk az antiimpe­rialista külpolitika és a nem­kapitalista belső fejlődés mel­lett. Készek vagyunk együttmű­ködni mindazokkal, akik ugyan­ezt akarják, beleértve a kom­munista páztot is. A KP betil­tását is annál is inkáb elítélem, mert az ellenzék elnémításá­nak első intézkedését látom benne. Ezek világos szavak. S a dé­liek állásfoglalása különösen fontos Szudánban, ahol az ősi faji-törzsi ellentéteket régóta meglovagolta mindenki, aki a „divide et impera" módszerét alkalmazta a hatalom biztosí­tására. Aki vízumot kér Szudánba, a konzultól kéretlenül is taná­csot kap: ne menjen a déli - tartományokba, mert oda a ví­zum úgyse érvényes, s egyéb­ként se tanácsos külföldinek odamenni, ahol még fütyülnek a golyók éjszakánként... A dél pacifikálását a kormány régóta igéri, legutóbb tavaly áprilisra Mahgub miniszterel­nök, majd az év végére Szádek el Mahdi kormányfő jelezte az általános választásokat. De a választásokat mindmáig nem - lehetett megtartani, mert a déli probléma katonai megol­dása helyett még mindig nem lf:láiták meg a politikai meg­oldás módozatait. A kormány attói tart, hogy az önkormány­zatot követelő déli tartományok ezzel csak az elszakadást akar­ják előkészíteni, a déliek vi­szont federatív rendszert sür­getnek, amely lehetővé tenné az autonómiát, s így az elma­radottság felszámolását. Helyi önkormányzat? Országos szö­vetségi rendszer? A vita kerek­asztaloknál és gyűléseken rég­óla folyik, de a megoldás még messze van. — Egész Szudán érdeke, hogy megtaláljuk a megoldást.. Mély a szakadék, de nem áthi­dalhatatlan — mondja csende-

Next

/
Thumbnails
Contents