Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-11 / 42. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK Tavaszi viharfelhők Hellaszban Görögországban teljes gőz­zel folyik a választási kam­pány. A májusi választások eredményeként olyan alkotmá­nyos kormánynak kell szület­nie, amely — királyi utasításra — „normalizálná a helyzetet". Kérdés, mit ért az udvar, mit a reformokat követelő mérsé­kelt burzsoázia és mit a balol­dali csoportosulások a „norma­lizáláson". Színjáték több felvonásban Még élénken élnek emléke­zetünkben a két év előtti gö­rögországi események; a dik­tátori hajlamú Garufaliasz tá­bornok, hadügyminiszter sze­mélye körül kirobbant nézetel­lentétek kormányválságot idéz­tek elő, s a király menesztet­te Papandreu kormányát, hogy újra saját híveit ültesse nye­regbe. Ha nem is sikerült Ka-> ramanlisz ívású ultrareakciős, szélsőjobboldali politikusok ke­zébe adni az ország kormány­kerekét, a királyi udvar csel­szövéseivel, amelyekben a „fő észhordozó" az anyakirályné, elérte azt, hogy a tágabb érte­lemben vett demokratikus erő­ket képviselő Centrum Unió pártban szakadás következett be, s éppen ennek renegátjai­ból alakult meg Sztefanopulosz vezetésével az új kormány. Kö­zös nevezőre hozva a királytól kapott utasításokat Sztefanopu­losznak az lett volna a felada­ta, hogy lecsillapítsa a kedé­lyeket. A királyi utasításnak volt egy másik, az előbbivel tartalmilag összefüggő része: a bizonytalan időben kilátásba helyezett választásokig Sztefa­nopulosz kormányának fel kel j lett volna számolnia az ellen­zéki frontot, a demokratikus ifjúsági szervezeteket, elsősor­ban a Lambrakisz Ifjúsági Szö­vetséget, a baloldalt tömörítő EDA-t, s teljesen szét kellett volna forgácsolnia, elszigetel­nie a reális veszélyt jelentő Centrum Uniót. Sztefanopulosz­nak nem sikerült végrehajtania az udvar megbízását, ettől füg­getlenül ideje lejárt: a mór megtette kötelességét, a mór mehet. Az Iraklion óriáshajó katasztrófájáért a kormányra hárított felelősség csupán ürügy volt Sztefanopulosz meg­buktatására, amelyhez elég volt a Nemzeti Radikális Unió jERE f támogatásának hirtelen megvonása. A király Ismét egy tollvonás­sal elmozdította a parlament­ben leszavazott kormányt, de nem sietett az alkotmányos megoldással. Decemberben hiva­talnokkormányt nevezett kl, amely Paraszkevopulosznak, a nemzeti bank kormányzójának vezetésével előkészíti a májusi választásokat. A baloldal joggal aggódik A december végén hivatalába lépett, és a királyi udvartól ka­pott hivatalos programot kíná­ló Paraszkevopulosz-kormány bizalmatlanságot váltott ki a demokratikus közvéleményben. Nem a kormányfő személye miatt. Ebben az esetben inkább az a nyugtalanító körülmény, hogy a kormányban több „gya­nús szélsőjobboldali személyi­ség" kapott tárcát, s nem vé­letlenül. Az új kormány már első lépéseivel elárulta, hogy Sztefanopulosz nyomdokain ha­ladva erélyesebben kíván le­számolni a demokratikus és bal­oldali ellenzékkel. A fokozott támadást a baloldal ellen ak­korra időzíti, amikor a hátrá­nyosan heterogén összetételű Centrum Unióban folytatódik a bomlási folyamat, amely 1965­ben a Sztefanopulosz-féle rene­gátok kiválásával kezdődött, ta­valy decemberben pedig kriti­kus pontot ért el a két Pa­pandreu összekülönbözésével. Georgiosz Papandreu, a görög politikai küzdőtér hadastyánja, az 1965-ben félreállított minisz­terelnök múlt századi, kissé konzervatív, „klasszikus" stílust képvisel a görög politikában, WWj egyéni sikereiben nagy szere­BT < f pe van kiváló szónoki képessé­gének. Fia, az ötvenes Andreasz 1967 Papandreu viszont a modern politikai stílus képviselője, so­li. íl káig az Egyesült Államokban élt, és azt tartják, hogy átvet­3 te a néhai Kennedy elnök po­litikai stílusát. Kettejük viszá­lya akkor robbant ki, amikor a Centrum Unió balszárnya az ifjabb Papandreu vezetésével követelte az alkotmányos elő­írások betartását: tehát a kor­mányválságtól számított 45 na­pon belüli választások megej­tését. Az idősebb Papandreu viszont egyetértett a félévi megbízatású hivatalnokkormány kinevezésével, s mivel a párt zöme őt követi, Paraszkevopu­losz kormánya a parlamentben az Idősebb Papandreu híveinek szavazatával együtt 300 szava­zatból 215-öt meg tudott sze rezni, s Igy beiktathatták. A politikus apa és fia kö­zötti ellentétek tovább tarta­nak, s további lemorzsolódás veszélyével bocsátkozott a Centrum Unió a választási had­járatba. A királyi udvar is azért nem halasztgatja a vá­lasztásokat, mert kedvezőnek találja az időt arra, hogy az ERE politikusai ismét nyeregbe kerülhessenek. Az ERE jelölt­jei győztek az októberi község­tanácsi választásokon is. Május előtt tehát az jellemzi a görög politikai életet, hogy a balol­dali erőket tömörítő polgári beállítottságú Centrum Unió zi­lált sorokkal vonul hadba a „voksokért", ugyanakkor a szél­sőjobboldal átszervezte, össze­fogta erőit. A jobboldal ármánykodik A reakciós erők — a királyi udvar támogatásával — minden eszközt megragadnak a balol­dalt ellenzék felszámolására. Üjra erősödött a rendőrterror, a Karamanlisz-féle ERE-kor­mány korszakából ismert ön­kényuralom, minden ellenzéki megnyilatkozás visszafojtása. Emellett a reakció kompromit­tálni akarja Papandreu híveit. Erre szolgál a még mindig fo­lyó ASZPlDA-per. A magyarul pajzsot jelentő ASZPIDA állító­lag egy ún. tiszti csoport betű­nevét jelentené: aksztomatika, szomte partida, idea, demokra­tia, akszioprepna (tisztek, mentsétek meg a hazát, az esz­mét, a demokráciát, a becsüle­tet). Ezt a szervezetet állító­lag a görög hadsereg felderíté­si szervében, a KYP-ben ifj. Papandreu párti tisztek alakí­tották a trón megdöntésére és a köztársaság kikiáltására. A vád — a Centum Unió kor­mányzása idején a KYP-ből ki­szorított, az udvarral kapcso­latban álló IDEA tiszti szerve­zet bosszúja —, 28 tisztet érint, teljesen alaptalanul. A görög reakció előretörésé­nek másik veszélyes megnyil­vánulása a ciprusi fejlemé­nyekben tükröződik. Nyugati befolyásra Athén és Ankara kö­zött enyhülés állott be: török részről már nem ragaszkodnak a „takszim"-hoz, azaz Ciprus kettéosztáshoz, s görög részről teendő bizonyos engedmények árán az „enozisz"-ba, azaz Cip rus és Görögország egyesülésé­be is beleegyeznének azzal a feltétellel, hogy a szigetország stratégiailag a NATO fennható sága alá kerül. A terv régebbi keletű, de most már megérett. A görög koronatanács egyetértett gya­korlati kivitelezésével. Ez a magyarázata annak, miért igyekszik oly aktívan feltörni a görög reakció, s kinek az érdekét szolgálja. A jobboldali veszélyt a görög népet a Ka­ramanlisz-idők visszatértével, a ciprusi népet pedig semlegessé­gének felszámolásával fenye­geti. LÖRINCZ LÁSZLÓ Az EAK lefoglalta Szaúd-Arábia királyának vagyonát Kairó (CTK) — A Szaúd-Ará­bia területén levő két egyipto­mi bank bezárására válaszként az Egyesült Arab Köztársaság kormánya tegnap lefoglalta Fejszál szaúd-arábiai király ösz­szes EAK-beli ingó és ingatlan vagyonát. Ez az utóbbi intézkedés a két ország közötti viszony to­vábbi kiéleződését jelenti. E konfliktus oka Jemen; ugyanis Fejszál király támogatja a ki­rálypárti rendszer híveinek a köztársasági kormány ellen irá­nyuló katonai és felforgató te­vékenységét. Az EAK pedig a köztársasági kormány pártján áll. A szovjet nagykövetséget megfosztották attól a lehetőségtől, hogy funkcióit ellássa SZOVJET JEGYZÉK A KÍNAI NÉPKÖZTARSASÁGHOZ A Szovjetunió külügyminisz­tériuma csütörtökön jegyzéket juttatott el a Kínai Népköztár­saság moszkvai nagykövetségé­hez. A szovjet kormány köve­teli, hogy a kínai hatóságok haladéktalanul szüntessék meg azokat az önkényes intézkedé­seiket; amelyeket a Szovjetunió pekingi nagykövetségével szem­ben, a nagykövetségen dolgo­zók mozgásszabadságának meg­akadályozására tesznek. Ha a kínai hatóságok a legrövidebb időn belül nem teszik meg a szükséges intézkedéseket, ak­kor a szovjet fél fenntartja ma­gának a jogot, hogy megfelelő intézkedésekkel válaszoljon. A Jegyzék rámutat: A kínai hatóságok említett eljárásuk­kal gyakorlatilag megfosztották a szovjet nagykövetséget attól a lehetőségtől, hogy a Szovjet­unió kínai képviseletének funk­cióit ellássa, és hogy egyebek között döntsön a harcoló viet­nami népnek Kínán keresztül szállítandó segítséggel össze­függő konkrét kérdésekről. A jegyzék emlékeztet arra, hogy az utóbbi hetekben a Szovjetunió nagykövetsége, va­lamint más szovjet intézmények és képviseletek környékén meg­engedhetetlen helyzet alakult ki, szervezett ellenséges kam­pány és vad huligánytevékeny­ség folyik. A szovjet kormány, minden szovjet ember, Igy a Kínai Nép­köztársaságban tartózkodó szovjet emberek is, rendkívüli türelmet és kitartást tanúsítot­tak ebben a kínai fél által ki­alakított helyzetben. A szovjet kormány nemegyszer felhívta a kínai fél figyelmét arra, hogy mindezek a provokációs cselek­mények rendkívül nagy kárt okoznak a szovjet—kínai ba­rátságnak, figyelmeztette a Kí­nai Népköztársaság kormányát, milyen következményekkel jár­hat az önkény és az erőszak. A kínai hatóságok nem vették figyelembe ezeket a figyelmez­tetéseket, sőt további lépések­től sem riadtak vissza. Ilyen körülmények között a Szovjetunió külügyminisztériu­ma a szovjet kormány megbí­zásából kijelenti: A kínai ha­tóságok lépései nem jelenthet­nek mást, mint azt, hogy a kí­nai fél vagy tudatosan törek­szik a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió viszonyának alá­aknázására, vagy pedig ezek a hatóságok országukban nem tudják biztosítani a legelemibb körülményeket a szovjet diplo­máciai képviselők élete és te­vékenysége számára. (TASZSZf Csou En-laj csillapítja a forrófejűeket A KÍNAI KATONÁKNAK JELENTKEZNIÜK KELL ALAKULATAIKNÁL MONGÓLIÁBAN TOVÁBB TART A FESZÜLTSÉG KÍNAI BELSŐ­Peking (CTK) — Csou En-laf kínai miniszterelnök kijelentet­te, hogy a hadseregben a „kul­turális forradalmat" óvatosan és „kulturáltan" kell végrehaj­tani. A kínai hadsereg nagyon íontos feladatokat teljesít, töb-. bek között „északon szembe kell néznie a szovjet revizio­nistákkal", ezért harcképessé­gét a jelenlegi mozgalomban nem lehet felelőtlen bírálattal és küzdelemmel zavarni. Ez a kijelentés január 31-én hang­zott el, amikor Csou En-laj a katonai akadémiák, művész­együttesek és más forradalmi katonai szervezetek küldöttei­hez beszélt. Csou En-laj arról is beszélt, hogy a hadsereg beavatkozott a „kulturális forradalomba". A mozgalom első szakaszában a katonaság és a rendőrség pa­rancsot kapott, hogy ne avat­kozzék be, mert a frontok még csak akkor körvonalazódtak, s így beavatkozásukkal árthattak volna a forradalmi tömegeknek. A jelenlegi szakaszban, amelyet a „hatalomátvétel" jellemez, már világos az irányvonal, a hadseregnek tevékenyen támo­gatnia kell a „forradalmi bal­oldalt". A továbbiakban a kínai mi­niszterelnök beismerte, hogy a „kulturális forradalom" megza­zarta a mezőgazdasági munkák előkészítését. Lin Piao hadügyminiszter ál­lítólag parancsot adott ki, hogy a tartományok politikai tevé­kenységébe bekapcsolódott ka­tonák február 20-ig jelentkezze­nek alakulataiknál. Lin Piao egyidejűleg elrendelte, hogy a hadsereg tagjai szüntessék be a politikai propagandakam-. pányt. A Kiodo japán hírügynökség ezt a parancsot azzal magya­rázza, hogy a „kulturális for­radalom" újabb szakaszába lé­pett. A belső-mongóliai katonai körzet parancsnoksága nyíltan támogatja a monarchista „vö­rös védők hadseregét". Huhe­hotban fehér terror dühöng, s fokozatosan kiterjed az egész autonóm területre — hangoz­tatják a „vörösgárdisták" feb­ruár 9-i röplapjai. A körzet pa­rancsnoksága állítólag kímélet­lenül elnyomta mintegy két­száz forradalmi diák és oktató ülő- és éhségsztrájkját. Tiszti különítmények agyba-főbe ver­ték a munkások, diákok és ká­dermunkások küldöttségeit. A röplapokban segítséget kérnek a főváros „forradalmi lázadói­tól". A moszkvai üzemekben, tu­dományos intézetekben és hi­vatalokban csütörtökön is folyr tak a tiltakozó gyűlések. A ČTK tudósítója szemtanúja volt annak, hogy a hermetikusan elzárt kínai nagykövetség se­gédszemélyzete csak zárt ajtó­kon keresztül tárgyal a kül­döttségekkel, a tiltakozó leve­leket nem hajlandó átvenni. A nagykövetség főbejáratát és összes ajtóit tiltakozó levelek­kel ragasztották tele a felhábo­rodott moszkvai dolgozók. A moszkvai televízió csütör­tökön hangoztatta, hogy „az, ami Kínában történik, vala­mennyi dolgozó érdekei ellen irányul. Ezért a kínai vezetőség politikájának feltétlenül kudar­cot kell vallania." Franciaország és Kína keres­kedelmi kapcsolatai jelentik az egyetlen területet, amelyet eddig nem befolyásolt a „kul­turális forradalom". Tavaly Franciaország első helyen ál­lott Kína kivitelében, behozata­lában pedig a második helyen. Franciaország gabonát és gyár­berendezéseket szállít Kínának, Kína pedig selymet, bőrt, ola­jat, horganyt és értékes féme­ket Franciaországnak. A keres­kedelmi mérleg Franciaország­nak kedvez. Testvérpártok a kínai eseményekről Az Olasz Kommunista Párt elnöksége nyilatkozatban elítél­te a kínai vezetők szovjetelle­nes kampányát, s megígérte, maximális erőfeszítést tesz „a nemzetközi kommunista mozga­lom egységének érdekében — tiszteletben tartva minden egyes párt autonómiáját —, és a jelenlegi kínai vezetők ko­moly állásfoglalásai ellen". Az OKP elnöksége február 15 —17-ére összehívta a Központi Bizottságot, hogy megvitassák a belpolitikai helyzetet és a párt nemzetközi tevékenységét. Az OKP az európai kommunista pártok konferenciájának elő­készítésével, valamint a kom­munista és munkáspártok konzultációinak és találkozói­nak kibontakozásával is foglal­kozott. A Nuestra Palabra, az Ar­gentin KP lapja vezércikkkében azt írta, hogy „a kínai esemé­nyek nemcsak katasztrófához vezetnek, hanem a kínai forra­dalom vívmányait ls veszélyez­tetik". A lap határozottan meg­állapítja, hogy „Mao Ce-tung soviniszta, szovjetellenes kam­pánya csak az imperializmus malmára hajtja a vizet". Az utolsó homokszemek peregnek a gyarmati rendszer homokóráján... (M. Kopriva rajza.) SZOVJET ÉS JUGOSZLÁV szakemberek tárgyalást folytat­tak Belgrádban a Jugoszláviá­ban felépítendő, szovjet típusú atomerőmű terveiről. A CARACASI SAN CARLOS börtönből hétfőn megszökött a vanezuelal KP három vezető személyisége. A 45 m hosszú, 80 cm magas alagutat, melyen mojszöktették őket, egy arab kereskedő és két segítőtársa ásta.

Next

/
Thumbnails
Contents