Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-10 / 41. szám, péntek

Jirí Hendrych elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén (Folytatás a 11. oldalról) új rendszeréről folytatott vitában is bebizonyosodott. Az e rendszerről széleskörűen folytatott eszmecsere eredményeként számos és különböző ismeret, valamint álláspont kristályozódott ki. Mindegyik a szocialista megoldást célozta, és végeredményben olyan nézetek rögzítéséhez vezetett, amelyek a jelenlegi leghaladóbb Ismereteinken alapszanak. Pártunk szervei éppen ezért hagyták jóvá az említett elveket, a párt és állami szervek egységes fellépésének irányelveiként. Magától értetődő azonban, hogy pártunk ezzel még nem tekinti befejezettnek az új irányítási rendszer létrehozását. jelenleg e rendszer meghonosításának még csak a küszöbére léptünk. Az említett elvek létjogosultságát konkrét tapasztalatokkal kell bebizonyítani, amelyek alapján rávilágíthatunk számos, jelenleg még csak körvonalazódó problémára. Az új irányítási rendszer teljessé formálása sem lehetséges vita nélkül. Viszont feltétlenül szükséges, hogy a vita a megoldatlan kérdések tisztázásában nyújtson segítséget, és ne gátolja meg a már jóváhagyott elvek általános valóraváltását. A párt egységéről való rendszeres gondoskodás hordereje és nagy jelentősége főleg azon a tényen alapszik, hogy pártunk több mint egymilliós kollektíva, amely társadalmunknak minden tevékenységi területét befolyásolja, különböző hatásoknak van kitéve, és mint minden élő szervezet, fejlődik, változik. Nem könnyű azt elérni, hogy a kommunisták e hatalmas serege mindenkor lépést tartson a nagyon igényes feladatok szaporodásával, hogy alaposan ismerje s meg is értse a vezető szervek minden szándékát, s azokat egységben, alkotó módon és a legkülönbözőbb feltételek között valóra is válthassa. A kerületekben végzett munka számos bizonyítékát adja annak, hogy pártunk e téren is előrehaladt. Helyénvaló, ha méltányoljuk a párt észak-morvaországi kerületi bizottságának és más kerületi bizottságainak az említett problémák tisztázására, s a megállapított fogyatékosságok kiküszöbölésére iránvnló törekvéseit. Néhány országos érvényű adat súlyos problémákra utal. Nem lehetünk megelégedve például azzal a tényállással, hogy pártunk tagjainak csak mintegy 16 százaléka 30 éven aluli fiatalember. Márpedig tudatosítanunk kell, hogy jelenleg a februári események utáni „váltás" kerül pártfunkciókba, tehát olyan elvtársak, akiknek nincsenek s nem ts lehetnek az osztályharcban szerzett tapasztalataik. Ezeket s egyéb jelenségeket egész pártunk életével, a pártmunkával, de különösen a kommunisták nevelésével kaprsniathan kell felvetnünk Pártunk szilárd egysége elsősorendű előfeltételének nemcsak azt kell tekintenünk, hogy társadalmi életünknek minden szakaszán érvényesülnie kell a párt vezető szerepének, hanem azt is, hogy rendszeresen el kell mélyíteni ismereteinket, s szilárdítanunk kell a párt politikájának tudományos alapjait. A Központi Bizottság éppen azért céltudatosan alapozza meg a párt elméleti és elemző tevékenységének feltételeit, és egyáltalán a társadalomtudomány ismeretei széles körű elterjesztésének feltételeit. A leggyümölcsözőbb munkát közgazdaságtudományunk végezte, és erőteljesen segít pártunknak a gazdaságirányítás új rendszerének létrehozásában és tökéletesítésében. Nagy körültekintéssel végezte munkáját a műszaki-tudományos forradalom emberi és társadalmi öszszefüggéseit elemző kollektíva. Szembeötlő az elő'-p^aladás a szociológia, az államtudomány, a jog és a történetírás terén is. Mozgalmunk folyamatossága s pártunk tevékenysége szempontjából igen nagy jelentőséget tulajdonítunk az újkor történetének, a munkásmozgalom történetének s a párt tevékenysége értékelésének. Véleményem szerint megvan minden feltétel az ezzel kapcsolatos feladatok teljesítéséhez. Ma már számos fiatal, tehetséges és figyelemreméltó ismeretekkel rendelkező történészünk van, viszont sok függ attól is, hogyan képesek mentesülni bizonyos helytelen irányzatoktól, amelyekkel gyakran tudat alatt reagálnak a történetírásunk terén a múltban gyökeret vert egyoldalú nézetekre, az események konfliktusmentes ismertetésére s a megtörténtek bizonyos fokú szépítgetésére. Viszont az sem lehet megfelelő megoldás, ha fordított értelemben egyoldalúak és az objektivlzmusra törekednek. Ez egyaránt vonatkozik azokra a törekvésekre, melyeknek célja problematikussá nyilvánítani. pártunknak a múltban kifejtett tevékenységét, és teljesen egyoldalúan kiragadni egyes hibáit, vagy objektivista módon szépíteni osztályellenségeinket, legyen akár BeneSről szó, akár a fasisztaellenes küzdelemben, a második világháború idején részt vett burzsoáziáról vagy másokról szó. Előfordultak olyan kísérletek is, hogy az 1948 februárjában lezajlott eseményeket új módon, éspedig lényegében úgy magyarázzák, hogy tulajdonképpen olyan tényről volt szó, amely a hidegháború megkezdésével öszszefüggő nemzetközi befolyások hatására fordulhatott elő. Így kell elbírálnunk a Literárni noviny és Štoll elvtárs vitáját, amelynek lényege a harmincas évekre vonatkozó szempontok tisztázása. Ismét felhangzott a már nagyon sokszor elénekelt nóta: nem volt igazatok, a pártnak sem volt igaza, hanem akkor (akobson, Telge és mások tanúsítottak helyes magatartást. Csaknem kutyafejűeknek nyilvánítják Neumant, Fučíkot és Nezvalt, akik mindig hűségesen kitartottak pártunk mellett. Nincs tehát szó esztétikai vagy irodalomtudományi kérdésekről. Ezek a kérdések mellékesek. Arról van szó, hogy annak Idején, amikor a német fasiszták köztársaságunk létét veszélyeztették, kik voltak azok, akik bomlasztották, aláásták a kommunistáknak a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatait, és ki szállt velük szembe, ki védelmezte e kapcsolatokat, ki állt a párt oldalán. Ezeket az alapvető tényeket semmiféle magyarázat sem tévesztheti szein elől. Tagadhatatlan, hogy a történetírásnak mindeddig nem sikerült kidolgoznia az újkor történetének valóban objektív és valószerű szintézisét. E cél elérése minden bizonnyal nem könnyű feladat, hiszen kiinduló pontul csak részbeni elemzések, kutatások és tények szolgálhatnak. Hasznosításukat azonban csak az teheti lehetővé, ha a társadalomtudományi dolgozók a párt és a szocialista társadalom szükségleteivel össz xjngban tűzik ki kutatómunkájuk irányát. Napjaink társadalmi realitásának elbírálása minden bizonnyal kezdeményező bátorságot igényel, de ugyanakkor következetes kommunista felelősséget is, amely kimagasló politikai fejlettségen, tökéletes tudományos ismereteken és tudományos világnézeten alapszik. Minderre különösen most kell gondolnunk, amikor a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. évfordulójára készülünk. Ezt, a nemzeteink történetében nagyon fontos eseményt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hanem ellenkezőleg, hangsúlyoznunk kell állami önállóságunk kivívásának jelentőségét. Ami pedig a második világháború előtti köztársaságot illeti, bíráló álláspontra helyezkedve nem lehet szem elől téveszteni, hogy az a burzsoázia köztársasága volt, amely mostohán bánt a dolgozókkal. Nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogv szociális rendszere a kommunistákat kérlelhetetlen osztályharcra késztette, és ez a harc számos áldozatot követelt. A? sem lehet figyelmen kívül hagynunk, hogy a legutóbbi fél évszázad nak csaknem a fele már a mi korszakunk, a szocializmus építésének, diadalra jutásának s felvirágoztatásának ' korszaka, hazánk igazi önállóságának és függetlenségének korszaka. Társadalomtudományunk keretében céltudatosan, egyre nagyobb teret kell biztosítanunk a politikai tudományoknak, hogy pártunk a politikai felépítményre vonatkozó határozatait a politikai tudományok forrásaiból merítve elméletileg megalapozottan készíthesse elő. Erre utaltunk múlt év decemberében megtartott plénumülésünkön is, amelyen hangsúlyoztuk, hogy szervezetileg szilárdan kell megalapoznunk a társadalmunk fejlődésének irányzataival foglalkozó tudományos tevékenységet. A CSKP Központi Bizottsága mellett megalakítjuk a politikai tudományok intézetét, és ezzel is nagy lépést teszünk a politikai elmélet fejlesztésének megalapozása felé. Az említett Intézet a pártelmélet népszerűsítésére s a kommunista párt közvetlen gyakorlati tevékenységével, valamint e tevékenység várható eredményeivel kapcsolatos kulcsfontosságú kérdések elemzésére lesz hivatva. Az intézet egyik elsőrendű feladata az lesz, hogy rendszeresen foglalkozzon a párt problémáival. Segítséget kell nyújtania a Központi Bizottságnak abban, hogy a szocializmus felvirágoztatásának jelenlegi és jövőbeli időszakában a társadalom politikai Irányításával összefüggő feladatokat s azok tartalmát fokozatosan kidolgozhassa. Most olyan helyzetbe jutottunk, amelyben a társadalom fejlődésének foka és számos új jelenség népgazdaságunkban, valamint életünkben s a világszerte végbemenő fejlődésben az előbb említetteket objektívan szükségessé teszi. Az Intézet egyidejűleg az összekötő szerepét tölti majd be a társadalomkutatás és a politikai döntések között. Az a célunk, hogy létre tudjuk hozni a társadalomtudomány részbeni kutatására alapozott következtetések szintézisét, amelynek kiinduló pontja mélyreható analízis, úgyhogy lehetővé teszi az egész társadalomra vonatkozó következtetések jóváhagyását és így a részbeni kutatás egyoldalú — bár szükséges — következtetéseinek mellőzését is. A politikai tudományok intézetének a közeljövőben néhány sarkalatos feladat megoldására s elemzésére kellene összpontosítania a tevékenységét. Elsősorban arról a kérdésről „ van szó, hogy a szocialista társadalom fejlődésének jelenlegi feltételei között milyen a pártunk helyzete, s miként kell vezető szerepét betöltenie. Szó van továbbá a szocialista demokrácia kibontakoztatásával, valamint társadalmunk politikai struktúrájával összefüggő problémákról is, éspedig különös tekintettel arra a kérdésre, hogyan növelhető a dolgozók részvétele a szocialista vállalatok irányításában és milyenek a kilátások választási rendszerünk tökéletesítésére. Az intézetnek folytatnia kellene annak a kérdésnek mélyreható elemzését is, hogy társadalmunk felvirágoztatása és egységének szilárdítása szempontjából milyen legyen az osztályok s a szociális csoportok szerepe. Mélyreható elemzést igényel a kulturális forradalom jelenlegi szakaszával összefüggő problématika is. Magától értetődő, hogy mindebben a munkában ezentúl ls részt vesznek az állami társadalomtudományi munkahelyek, és tevékenységük eredményei azon a fokon lesznek, amikor politikai határozatokkal és az irányító tevékenységre vonatkozó következtetésekkel jutnának kifejezésre, a Politikai Tudományok Intézetében hozzák majd megfelelő összhangba és ugyanott juttatják kifejezésre az esetleges ellenvetéseket is. E téren ezentúl is teljes mértékben kell hasznosítanunk a Politikai Főiskola és a Párttörténeti Intézet egymással öszszefüggő problémákkal kapcsolatos tevékenységét. Helyénvaló, ha mindezzel kapcsolatban rámutatunk arra, hogy az elméleti munkálatok az egység bőséges forrásait is tartalmazzák. Természetesen azt sem leplezhetjük, hogy elméletileg mindeddig nem tudtunk teljesen megbirkózni számos űj, — hazánk fejlődésével s a világszerte végbemenő jelenlegi fejleményekkel kapcsolatos problémával. Erre vezethető vissza az is, hog/ nagyon eltérőek a nézetek a kommunista mozgalomban, amit a burzsoá ideológia kihasznál, és azt hangsúlyozza, amire mindeddig nem terjedt ki teljesen a marxisták figyelme. Nem ritkaság, hogy ez a tény megingatja a gyöngébb akaratú embereket, s akik előtt elmosódnak a kapitalizmus és a szocializmus közötti határok. Ezzel szemben nagyon értékes és pozitív értelmű a valóban marxi-szellemű vita kibontakoztatása. Meg kell mondanunk, hogy az adott problémák pozitív megoldása a jelenlegi elméleti tevékenység legfőbb, leghathatósabb módszere. Ezt a szempontot hangsúlyoztuk pártunk XIII. kongresszusa előtt, és ez az, ami ma ls alapvető fontosságú minden elméleti tevékenységre vonatkozóan, beleszámítva a Politikai Tudományok Intézetének létesítését és tevékenységét is. Az alapvető fontosságú elméleti kérdések egész tömegének a megoldása természetesen nem lehet csak a társadalomtudományi munkahelyek, az intézet ügye. Ezt kétségkívül egész pártunk ügyének kell tekintenünk. Ha azt akarjuk, hogy a gyakorlati dolgozók céltudatosan vegyenek részt az elméleti problémák megoldásában, úgy ezzel kapcsolatban pártunk szerveinek ls bizonyos szerepet kell vállalniuk, éspedig nemcsak a kerületekben, hanem a járásokban is. Különösen az általános érvényű következtetések valóra váltásának megkülönböztetett módon történő biztosításában és az általános szintézis részbeni alapadatai létrehozásában kell hathatósan részt venniük. A pártszerveknek tudatosítaniuk kell, hogy nem elégedhetnek meg csupán a részbeni tényállás — legyen az bár pozitív vagy negatív — megállapításával, és nem ragaszkodhatnak csupán ahhoz, hogy elegendő a problémák megismerése, elemzése, analizálása. A dolog velejét az jelenti, hogy érvényt szerezzenek a nárt következtetéseinek, megtalálják a gyakorlati megoldás módját, más szóval: a realizálás a fontos. Ezt különösképpen a szakszerűtlen „szociologizálással" kapcsolatban kell hangsúlyoznunk, mivel néha és néhol ennek a jelenségnek Is tanúi lehetünk. A nézetek egves, gyakran nem tipikus mozzanatok és állásfoglalások egvszerü vetülete nem lehet semmilyen párthatározat reális alapja, hanem ellenkezőleg: megtévesztő hatása lehet. Különösen a regionális jellegű tevékenvsé^ben kell szem előtt tartanunk hogy a helyi pártszerv pártunk oszthatatlan része Egy további kérdés, amelyre fel szeretném hívni a Központi Bizottság figyelmét, a párton belüli nevelés kérdése. Erről az utóbbi időben gyakran vitázunk. Teljesen indokolt az a követelmény, hogy minél előbb fejezzük be a párttagok marxi—lenini szellemű művelődését szolgáló rendszer kidolgozását, éspedig úgy, hogy nemcsak felújítsa, gazdagítsa, s gyarapítsa a marxizmus—leninizmus ismeretét, hanem céltudatosan emelje minden párttag eszmei-politikai színvonalát is. A már idejét múlt, túlszervezett pártoktatási rendszerből a kommunisták minőségileg magasabb fokú eszmei-politikai nevelése rendszerébe való átmenet folyamatának az eddiginél kifejezettebben kell megnyilvánulnia. Az a célunk, hogy az elmélet egyre szélesebb körű érdeklődést keltsen, s a politikai dolgozóknak alkalmuk adódjon marxi—lenini ismereteik elmélyítéséhez. s hogy számbelileg és minőségileg fejlődjenek pártunk elméleti káderei, és a pártfunkcionáriusok aktívája teljes marxi műveltségre tehessen szert, úgyhogy ennek alapján önállóan folytathasson tanulmányokat. Ezenkívül az is szükséges, hogy a politikai oktatást a konkrét munkaszakaszokon teljesítésre váró feladatoknak megfelelően szakosítsák. Különösen annak tulajdonítunk nagy fontosságot, hogy a pártnevelés eredményesen készítse elő a kommunistákat pártunk irányelveinek teljesítésére s a dolgozók körében végzendő konkrét munkára. Pártunk szervei legújabban egyre nagyobb figyelmet szentelnek az ideológiai munkának. Az a tény, hogy a párt a népgazdaság irányításának módosítására irányította tevékenységét, rendkívül nagy érdeklődést keltett. Ennek köszönhető, hogy a jelenlegi politikai nevelőmunka homlokterében már nemcsak egyes közgazdasági problémák állnak, hanem közgazdaságpolitikánk minden problémája együttvéve. A kommunisták meg akarják érteni e politika belső összefüggéseit és távlati célkitűzéseit is. Figyelmük most már a pártpolitika szélesebb területeire és azokra a kérdésekre is kiterjed, amelyeknek megvilágítása rámutat arra, hogyan irányítja a párt társadalmunkat. Kötelességünk, hogy válaszoljunk ezekre a kérdésekre s a pártpropaganda és -agitáció segítségével rávilágítsunk arra az irányvonalra, amelyet a CSKP XIII. kongresszusa tűzött ki társadalmunk elé. Ha azt akarjuk, hogy az eszmei-politikai nevelés e téren valóban hathatós legyen, úgy feltétlenül össze kell kapcsolni a gyakorlattal, az új irányítási rendszer vállalaton belüli érvényesítésével kapcsolatos problémákkal, valamint n konkrét politikai reagálással azokra a nézetekre, amelyek akkor jutnak kifejezésre, amikor már nemcsak általánosan beszélünk a termelés közgazdasági összefüggéseiről, hanem hozzáfogunk a kitűzött feladatok teljesítéséhez. Mindez azonos az új öntudatosodásért folytatott küzdelemmel, amelyben a párt nevelőmunkáját nem lehet egyszerű tájékoztatással vagy operatíc instrukciókkal pótolni, mint ahogyan ezt még sok helyütt megteszik. Magától értetődő azonban, hogy a taggyűlés nem elegendő az ilyen nevelőmunkára. Fontolóra kell vennünk a pártos szellemű nevelésben szükséges megkülönböztetést Is, aminek azonban nem szabad a túlzott szakosításhoz vezetnie. A politikai nevelésnek tudatosan és elsősorban abból kell kiindulnia, hogy meg kell szilárdítani a marxi—lenini világnézetet, pártunk eszmei egységének, egész társadalmunk szellemi erejének alapját. A politikai nevelőmunka szélsőséges irányzatainak — kezdve a történelem egyoldalú tanulmányozásától egészen a konkrét gazdaságtanok egyoldalú hangsúlyozásáig — kiküszöbölése után ma már jogosan összpontosul mindenki figyelme a munkásmozgalom és a kommunista pártok nézetei kialakulásával kapcsolatos történelmi összefüggések tanulmányozására. A pártnevelés fejlődését hatékonyan kell támogatnia mind a központi, mind pedig a kerületi és a járási szerveknek. Sürgősnek tartjuk a pártszervek lektori csoportjai munkájának a megjavítását, hogy tevékenységük még jobban megfeleljen a jelenlegi követelményeknek. Helyes lesz, ha — a CSKP Központi Bizottsága mellett — a gazdaságpolitikai kérdések intézésére külön lektori csoportot létesítünk. Ki kell dolgozni a gaz laságpolitikai tanfolyamok programját, és javasolni kell a járási pártbizottságoknak, hogy a jövő pártoktatási évben a Járásokon szervezzenek gazdaságpolitikai esti iskolákat. Az átképzésbe a területi pártískolákon, valamint a kerületi és a járási pártbizottságok mellett rövid ideig tartó kollégiumi tanfolyamokat rendezünk > Állami szerveink és népgazdaságunk káderei szakképzettsége emelésének céljából javasoljuk országos méretben kidolgozni politikai és szakképzésük rendszerét. A világnézeti kérdések, valamint az aktuális pártproblémák és a nemzetközi kommunista mozgalom kérdései aiaposabb megismerésének elősegítésére a párt Központi Bizottságának ideilóg'ai osztálya (Folytatása az 13. oldalon) 1967. II. 10. 12