Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-08 / 39. szám, szerda

(Lz, étem tnáôid aídaía Arra tanítjuk, neveljük az embereket, hogy járjanak nyitott szemmel az életben: lássanak, tudjanak dolgokról, s ha visszáságokkal, a társadalmi életben nemkívánatos jelenségekkel találkoznak, tegyék szóvá, hívják fel rá az illetékesek figyelmét. Az sem baj, ha észrevételeikre felhívják ennek vagy annak a szerkesztőségnek a figyelmét, a lap segítségét kérik az ügvesbajos dolgokban. Sőt, minden lap örül, ha a szerkesztőség és az olvasók kapcsolata ilyen vonatkozásban is egyre szilárdul. A lap iránti bizalom igazában ott kezdődik, ha az olvasók is segítenek a lapszerkesztésben, felhívják a figyelmet olyan jelenségekre, amelyekről egyébként aligha szerezne tudomást, rámutatnak az esetleges visszás dolgokra, sőt ha a helyzet úgy adódik, személyes kérdésekben is kikérik a véleményét. Nem panaszkodhatunk, olvasóink bizalmát tényleg élvezzük. A levélírók nemegyszer azzal kezdik, vagy fejezik be levelüket, hogy az esettel már fühöz-fához fordultak, de nem tudtak zöldágra vergődni. Számtalan példát sorolhatnánk fel, amikor hasonló, már-már elveszettnek hitt ügyben is sikerült segítenünk. És hogy ezt most igy kimondhatjuk, annak egyedüli alapvető feltétele volt, hogy levélíróink az igazat írták meg. Adódnak azonban esetek, amikor a szerkesztőség a legjobb akarattal sem állhat a levélíró pártjára. Ennek egyedüli magyarázata, hogy nincs igaza. Pillanatnyi felindulásában olyan dolgokat vet papírra, amelyekért később nem tud helytállni. Előfordulnak olyan esetek is, amikor személyes sérelemből fakadó bosszúálló szándék vezeti a levélírót. Ezek a levelek azonban nem érdemlik meg azt sem, hogy szót vesztegessünk rájuk. Nehezebb azonban a szerkesztőség helyzete olyan esetben, amikor az illető levélíró szentül hiszi, hogy neki van igaza és ennek megfelelően áll elő panaszával. Nehéz helyzetbe hozott bennünket például Vörös Júlia kéméndi levélírónk. Többedmagával vádat emelt a helyi nemzeti bizottság ellen, hogy a múlt esztendő végén azoknak juttatott szociális kisegítést, akik arra nincsenek rászorulva és többek között őt, Vörös Júliát mellőzték, holott, ha valakire ráfér a segítség, ez mindenekelőtt ő lett volna. Az érsekújvári járási nemzeti bizottság szociális ügyosztályán keresztül próbáltuk az ügyet tisztázni. Kiderült, hogy a hozzánk küldött panaszlevél másolatát ők is megkapták, sőt a köztársasági elnöki irodának is megküld ték. Nem akarjuk a dolgot részletezni, de szük ségesnek tartjuk leszögezni: Kár volt a nagy „felhajtásért". A helyi nemzeti bizottság na gyon is körültekintően járt el a dologban. Ha Vörös Júliáékban mégis kétség merült fel, nyugodtan fordulhattak volna magyarázatért az említett szervhez. De ők nem, — egyenesen a köztársasági elnöki- Iroda ajtaján kopogtattak vélt sérelmükkel. Az eredmény: a vizsgálat során kiderült, hogy Vörös Júlia nemhogy kiegészítő szociális járadékra tarthatna számot, de még a rendszeres segélyre sem jogosult, mivel közel 15 ár szőlőt használ, amelyet annak idején a „vagyoni helyzete" rovatban elfelejtett feltüntetni. Ez pedig, már magában is büntetendő cselekmény. Régebbi eset. György István ragyolci lakos elkeseredett hangú levélben panaszolta el, hogy visszahívták a helyi nemzeti bizottság tanácsából, pedig amióta csak tisztségben van, minden ráháruló feladatot lelkiismeretesen elvégzett. Igazat mondott. Tudásának, képességének megfelelően járt el, de magatartásával több ízben is vétett a közerkölcs elien. Hibáit nem egyszer a szemére vetették. Ilyenkor még neki állt feljebb. Csak ezek után került az esete a helyi nemzeti bizottság széles körű ülése elé. A tények alapján döntötték el, hogy GyörgyIstvánt meghagyják a képviselői tisztségben, de visszahívják a tanácsból. Az ügyet a falusi pártszervezet is megtárgyalta és az elvtársak egyetértettek a nemzeti bizottság döntésével. György István viszont azzal a kéréssel for dult hozzánk, hogy segítsünk rajta. A segítség ebben az esetben azt jelentené, hogy szálljunk szembe a helyi nemzeti bizottság és a pártszervezet döntésével, sőt a járási' nemzeti bizottsá géval is, mivel a történteket ők is helybenhagyták! Talán mindezt megtennénk — ahogy niár nem egy esetben megtettük —, ha lát nánk, hogy igazságtalanság történt. Ilyesmiről azonban szó sincs. Nemrégiben Falussy lánosné, mint utolso mentsvárat kereste fel szerkesztőségünket. Panasza: Két esztendővel ezelőtt Ipolyságon vettek egy lakást A mai napig is csak a lakás fele részét használhatják, mivel a másik feléből a lakót nem tudják kiköltöztetni. A bírósági döntés már a kezében van, de mi haszna, ha a lakó marad, mivel a városi nemzeti bizottság nem akar számára más lakást adni. Egészségét már teljesen aláásta az állandó perlekedés, de minden hiába. A lakó nem mozdul. A házra meg szükségük lenne. Segítsen hát az Oj Szó .. .1 Az esetet az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottság bevonásával próbáltuk tisztázni. A körülmények azonban nem is annyira egyszerűek, mint ahogyan az első hallásra tűnt. Azért, hogy a helyzet így alakult, bizonyos értelemben ők maguk is hibásak. Amikor Tesmagon eladták a házukat és Ipolyságon a kérdéses Uázat meg akarták venni, az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottság határozottan ellenezte az adásvételt. Falussyékat le akarták beszélni a ház megvé teléről, mivel előre látták, hogy ebből előbbutóbb baj lesz. A lakónak belátható időn belül nem tudnak megfelelő lakást juttatni, a tulajdonos pedig minden bizonnyal ragaszkodni fog az egész lakáshoz. Következtetésük beigazolódott, habár annak idején Falussyék aláírtak egy nyilatkozaťbt, hogy három esztendeig szó ba sem hozzák a lakó kiköltöztetését. Ebből persze semmi sem lett, ellenben a két család között egyre jobban elmérgesedett a helyzet, járják a bíróságot, marakodnak és neheztelnek a nemzeti bizottságra, miért nem csinál rendet. A leggyorsabb és legelfogadhatóbb megoldás itt az lenne, ha a nemzeti bizottság a lakónak lakást tudna biztosítani. De honnan vegyen lakást?! Jelenleg Ipolyságon háromszáz lakásigénylöt tartanak nyilván. Ha valamennyi nem Is, többségük előbbre való eset. Most mit tegyen a nemzeti bizottság? A békesség kedvéért soron kívül utaljanak ki lakást a lakónak? És ha n n"S

? Rossz a nemzeti bizottság, holott a helyzet várható alakulására már jó előre felhívta a figyelmet Tudjuk, ezeknek az embereknek csalódást okozunk, de a bizalom arra kötelez bennünket, hogy oktalan szépítgetés, hitegetés helyett az igazságot mondjuk SZARKA ISTVÁN EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSADÓ Mi okozhatja a szájnyáíkahártya betegségeit? . G. Péterné f.-i olvasónknak "égy gyermeke van, s mint írja, gyakran mutatkoznak szájüregükben vagy ajkukon gyulladásos tünetek. Kéri szerkesztőségünket, foglalkozzunk tanácsadó rovatunkban a száj megbetegedéseivel. A szájüreg, a fogazat és a szájnyálkahártya egészségi állapotát csak akkor mondhatjuk kielégítőnek, ha az ember helyes életmódot, táplálkozást és tisztálkodást folytat. A szájés a fogbetegségek igen sok kellemetlenséggel járnak, ezért megelőzésük már zsenge gyermekkortól fogva rendkívül fontos. A kisgyermek tudatos tevékenységét ilyen irányban nem elég oktatással és szoktatással befolyásolni. Higiénia tekintetében kizárólag a felnőttek, elsősorban a szülők és az idősebb testvérek személyes példamutatásával érünk el hatást. Csak így érhető el, hogy a szervezet rendszeresen megkapja a legszükségesebb tápanyagokat, s a szájnyálkahártya szempontjából is oly szükséges vitaminokat. A mindennapos szájápolás, különösen az esti, lefekvés előtti fogtisztítás és ínymasszázs, amit a táplálékban elegendő gyümölcsnek és zöldségnek is ki kell egészítenie, a legjobb megelőző orvosság. Szájnyálkahártya és Ínygyulladás igen jó gyógyszere, amivel mindenki élhet, a kamillás vagy hidrogénes (3 százaiékosi öblögető. A szájban mutatkozó tünetekel okozhatják általános megbetegedések. de helyi okok is. A gyermekek heveny fertőző betegségei, az általános vitaminhiány, az anyagcserezavarok, a bőr, a vérképző szervek és a vesék megbetegedései gyakran mutatnak elváltozásokat a nyelven, az ínyen, a szájpadláson, az ajkakon, a garatíveken és a mandulákon. Igen sok esetben éppen ezek a tünetek jelentkeznek először és figyelmeztetik a megbetegedett gyermek környezetét, hogy valami baj van. Ha a szülők elővigyázatosak és nem hanyagolják el gyermeiket, ily tünetek felismerésével teszik lehetővé az orvosnak súlyos betegségek korai gyógyítását. A száj önálló betegségei közül a gyakoriabbakat ismertetjük: Gyulladás vagy fekély könynyen támad a gyermek szájnyálkahártyáján pl. halszálka, dióhéj, csont, esés vagy ütés okozta sérülés nyomán. Okozhatják foggyökerek maradványai, rossz Irányban áttörő fo gak, éles fogszélek is. A fekély kicsi, de mély sárgásszürke lepedék fedi, s mivel érintésre fájdalmas, zavarja a táplálkozást A fogorvos az ok eltávolításával, ecseteléssel és szájöblögetőszerrel segít. Ajakgyulladás lázas betegség, napsütés, nagy hideg, erős szél, vagy vegyi hatás stb. következménye lehet. Az ajak duzzadt, vörös, fájdalmasan repedez, hámlik. Ritkán betegszik meg egyszerre a felső és az alsó ajak. A gyulladás heveny formája idültté fajulhat. A gyulladt, berepedezett ajakra kamillás borogatást tegyünk, vagy puhító krémet, bórvazelint használjunk. Fertőző szájzuggyutiadás, vagy zabola, rendszerint kétoldali vöröses foltokban jelentkezik s a száj körül bőrbetegség, ekrémi formájában folytatódik. Ásításkor a szájzug bereped. Gennykeltő kórokozók fertőzéséről és B2-vitamín hiányáról van szó. Az orvos ecsetelést alkalmaz és szárítókenőcsöt rendel. A beteg poharát, evőeszközét más családtagok ne használják. Kölésnyi hólyagocskák jelzik a csecsemő- és kisgyermekkorban leggyakrabban előforduló, magas lázzal járó szájgyulladást A lázat rossz közérzet, általános gyengeség és viszkető érzés kíséretében, csoportosan megjelenő hólyagocskák követik. Beteges tünetek jelennek meg a száj, az orr körül és ajkon is. A hólyagos szájgyulladás önmaga is fertőző betegség, egy családon belül egyidejűleg többen is megkaphatják, de megjelenhet más, lázas betegségek pl. tüdőgyulladás, hűlés, heveny gyomorrontás kapcsán, másodlagosan is. Megfelelő ápolás, bőséges C-vitaminadagolás, ecsetelés és öblögetés 7—8 nap alatt rendbehozza a szájüreg állapotát. Az orvosnak azonban a kórokozó vírus ellen is meg kell találnia a helyes gyógyszert. Gyulladások, íekélyek vagy más szájbetegségek rendszerint ott kezelhetők jól, ahol a szájápolás napirenden van. A szájsérülésekről és gyulladásokról azt is tudni kell, hogy könnyen gyógyulnak, ha a szervezet különben egészséges. Rosszul táplált, beteges, leromlott szervezetű gyermek szájbetegségeit és sebeit is nehezebb gvógvítani Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY A minták rendeltetési helyükre jutna*' A nyomozó ismét Alikhoz fordult. — Ez eddig tótanács volt. Amit pedig most mondok ... Előbb azonban egy kérdést: nem fog Koka csodálkozni, ha most minden kapcsola-r tot megszakít ve le? A nyomozó komolysága és higgadtsága megnyugtatta Alikot, minden egyszerű és világos lett előtte. — Azt hiszem, ő már sefti, hogy szakítani keszültem vele — válaszolta Alik. — De még adósa neki? — Letörlesztem — mondta Alik lehorgasztott fővel. — Az elismervényt feltétlenül kérje vissza. Ha nem akarja visszaadni, fenyegesse meg, hogy feljelenti. Ide hallgasson, Sztupin. Szóval ma este vagy holnap, ahogy jobb magának, elviszi Kokának a szappantartót meg az üveget. Fontos, hogy Koka ne sejtsen semmit. Viselkedjék természetesen. Senki előtt, bárki legyen is az, ne fecsegjen. És természetesen, szakítson Kokával. — Ertem. — Most pedig menfen. Majd kikísérik. Itt van egy jegy: Novotrubínszkból Moszkvába szól. Lehet, hogy Koka követel ni fogja magától. Alik kilépett az utcára, de nem haza ment, hanem egyenesen a Bolsaja Poljankára Kokához. Otthon találta. Kitette a szappantartót meg az üveget, és határozottan kijelentette: — Arra többé ne számítson, hogy még valahová elmegyek. Holnap hozom a pénzt. — Ugyan Alik, hová és miért menne?! — mondotta Koka értetlenkedve. — Különben holnap ne ide jöjjön, fiam, mert nem leszek itthon. Öt után a postán találkozhatunk. Ebben maradtak. ... Másnap Markov ezredes megtudta, hogy a Kokának nevezett alvilági alakot meglátogatta egy külföldi, akire nagyon ráillett az „antikvárius" személyleírása. Utánanéztek kilétének, s kiderült, hogy az egyik Moszkvában akkreditált nagykövetség kulturális attaséja. Nem volt nehéz megállapítani, hogy a talaj- és vízminta Antikváriushoz vándorolt, mert látogatása után a szappantartó és az üveg eltűnt Koka szobájából. Szabadulás Pavelt több mint egy hónapig tartották a föld alatti börtönben. Sebastian még kétszer faggatta. Utoljára Pavel ököllel támadt rá, de Sebastian rövid, tompa ütéssel leterítette. Mire Pavel feltápászkodott, Sebastlannak már hült helye volt. Pavel szabadulása éppen olyan hétköznapi esemény volt, mint bebörtönzése. Ugyanaz a kísérő jött érte. Normális autón szállították, nem abban a „koporsóban". Az út visszafelé rövidebbnek tűnt. Amint elérték az ismerős helyeket, Pavel rájött, hogy visszaviszik Krughoz. Élvezte a szabadságot, s pillanatnyilag nem szőtt nagy terveket. Leonyid Krug még könnyezett is, amikor viszontlátta Pavelt. Már lábadozott, mankón bicegett, s mondogatták, hogy nemsokára elhagyhatja az ágyat. Krúg riadt tekintete elárulta, hogy a börtön nagyon megviselte Pavelt. ösz szakáll borította beesett arcát, dús haja csapzottan lógott le; olyan volt, mint amilyeneknek filmekben a gályarabokat mutogatják. Leonyid tudta, ml történt Pavellal. Viktor ezt szigorú elkülönítésnek nevezte. Ha kiállta a próbát, megszabadult minden gyanútól... Sőt, most már a legnagyobb bizalomra számíthat. Leonyid őszintén együttérzett Pavellal, egy kicsit bűntudat is gyötörte, hisz része volt benne, hogy Pavelnak annyi kellemetlenséget, gyötrelmet kellett kiállnia. Viktornak kötve volt a keze, nem vehette őt nyíltan a védelmébe, mert Leonyid miatt is sok szemrehányást kellett lenyelnie. Most már változott a helyzet. Viktor legnagyobb ellenségét, azt az örökké zsörtölödő vén szivart végleg kiebrudálták innen; állítólag Párizsban telepedett le. .. Leonyid még fecsegett volna, de Pavel elaludt. Reggel frissen, vidáman ébredt. Már régen nem aludt ilyen jól. Zavartalan napok következtek. Klara csupa jót főzött,' s Pavel egy hét múlva visszanyerte régi formáját. Egy este Viktor Krug lepte meg őket. Örömhírt hozott. Leonyidot felépülése után oktatónak osztják be a diverzánsiskolába. Pavelról még nem határoztak, de előtte is szép távlatok nyílnak. Mától kezdve szabadon mozoghat a városban. Eleinte ne menjen egyedül, hívja Franzot is, akinek van egy kis Volkswagenje, s jól Ismeri a várost. Viktor tekintélyes pénzösszeget adott át, és jő szórakozást kívánt. ... Egyszer reggeli után behajtottak a városba. Leparkoltak a kijelölt helyen, aztán betértek egy olcsó vendéglőbe. Pavel a kioszkban angol, francia és német lapok között megpillantotta a Pravdát. Még két párizsi emigráns orosz lap is volt. Ebéd közben átböngészte őket, de a Pravdát a vezércikktől a rádióműsorig tüzetesen átolvasta. Ebéd után moziba mentek. Utána Pavel egy utcai árustól vett egy kaleidoszkópszerű játékszert. Csőszerű valami volt, mozaikdísz helyett női figurák váltakoztak benne. Krug nagyon megörült neki. Jól esett, hogy Pavel reá is gondolt. A Pravdát végigolvasta, az emigráns lapokba csak úgy belepillantott. Októberig semmilyen különös esemény nem történt. Krug lábadozott, járni tanult. Október első napjaiban megint beállított Sebastian. Egy tudós külsejű úriembert kísért ide, aki az egyik földszinti szobában szállt meg. Két hetet töltött a villában; s Pavelnak reggelente szabályszerűen jelentkeznie kellett nála. Az öregúr beszámoltatta őt azokról a szovjet városokról és falvakról, amelyekben életében megfordult. Részletes helyrajzi adatokat kért tőle. Különösen az országutak állapota és a katonai alakulatok állomáshelyeinek ismertetőjelei érdekelték. Pavel hetet-havat összehordott, a valóságot összekeverte a valótlansággal; fő az. hogy folyékonyan beszéljen. A vén róka végül egy szép napon a magnetofonjával együft nél kül eltűnt. (FOLYTATJUK J