Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-08 / 39. szám, szerda

„Tökéletesített..." Számtalanszor vegyül az utóbbi időben beszédünkbe a „tökéletesített" kifejezés. Itt van az iparirányítás tökéletesített rendszere, tökéletesítjük a szervezést, a tervezést, a normákat — szóval ránk köszöntött a tökéletesítés időszaka. Szeretjük is ezt a kifejezést, mert amint kimondjuk, hallgatónk előtt azonnal világos, hogy a korral haladunk. Azazhogy ... Éppen arról van szó, hogy a kifejezést többet használjuk, mintsem gondolkodunk felőle A rimaszombati új cukorgyár és a nemrég üzembe helyezett sörgyár, mint ismeretes, úgyszólván egy fedél alatt van. Sok vita is folyt arról, egy vállalat legyen-e a két üzem, vagy a szakágazati tisztaság fennkölt elve alapján kettő — más-más szakágazati igazgatóság égisze alatt. Nos, eme kombinátus iparvágányára nemrég másfél vagon cukor érkezett a sörgyár címére (mert a sörgyártáshoz is kell némi cukor). A meglepő az volt, hogy a cukorszállítmány a Prága melletti Cakó v i c é r ő i érkezett, s nem az ugyanazt az iparvágányt használó rimaszombati cukorgyárból. ... De ne ócsároljuk a szakágazati tisztaság fennkölt elveinek ilyen következetes védőit. A másik szakágazat viszonozta a bizalmatlanságot: a cukorgyár büfféjében nem lehetett sört kapni, bár a sörgyárat kerítés sem választja el az üzemtől. Csakazért is piizeni sört ittak a cukorgyáriak — a szemközti italboltban Fogadni mernék, hogy az említett két üzemben naponta legalább ötszázszor ejtik ki a „tökéletesített iparirányítás" kifejezést. (Vil.) A

z utóbbi időben újból divatba jön a piros gránátok szép, átlátszó változata, a „cseh gránát". Ez az egyik legszebb féldrágakő, amely a többi között a gyémánthoz hasonlóan átveszi a mesterséges fény csillogását, amire sem a zafír, sem a smaragd nem képes. • • • Nőkkel teli világos csarnok. Fésült, kócos és fejkendős fejek hajolnak a munkaasztalok fölé, a kezek fürgén dolgoznak. A csillogó kövek vörös halmazából a kis pinzetta kiemel egyel — a helyére illeszti, odaerősíti, egy továbbit választ ki, a helyére illeszti, odarögzíti. Nem kell sokáig várnunk s előttünk fekszik a bájos ékszer — gyűrű, fülbevaló, disztű — vagy egyszerű kámea, amelyet vörös kövek koszorúja szegélyez. Az ékszerek nagyon hamar tulajdonosra találnak. Olyan drágakövekből készülnek, amelyeket, bár régóta közkedveltek, az utóbbi időben a Divat újból népszerűvé tett. • • • ÚJÍTÁSI KONJUNKTÚRA? Míg országos viszonylatban az újítások száma csökken, a füleki Kovosmaltban ismét fellendült az újítómozgalom. Tavaly az előző évhez viszonyítva 110 000 koronával nagyobb volt az újítások révén megtakarított összeg. 126 dolgozó 207 újítást »nyújtott be, melyek közül 90-et elfogadtak és 75-öt megvalósítottak. A megtakarítások összege 1 millió 185 ezer korona. (v) Turnov városában, a Gránát nemzeti vállalatban vagyunk, amely ma kizárólag gránátdíszek gyártásával foglalkozik. A város környékén lépten-nyomon találkozunk homokkővel, itt van a hazai drágakő-csiszolás központja. Ebben az északcsehországi városkában szakis kola is működik, amely már több mint száz éve arra oktatja a fiatalokat, hogyan kell bánni a drága- és a féldrágakővel, hogyan kell köszörülni és csiszolni, hogy ugyanolyan szép legyen, amilyenné apáik és nagyapáik tették. A környékbeli lelőhelyek — Kozákov, Trosky, a Tábor-hegy egészen Nová Pákáig — sokféle nyersanyagot szolgáltatnak e célra. Ámde nem gránátokat, hanem inkább jáspist, kvarckristályokat s ametisztet. Gránátok csupán 100 kilométerrel távolabb — egyetlen helyen — a Lovosice melletti Podsediceben találhatók. A gránát kitermelése nagyon egyszerű. A féldrágakövet tartalmazó réteg vékony főte alatt fekszik. A „nyersanyagot" 10 mm nyílású szitákon rostálják. A természetes gránát olyan, mint a köre tapadt higanycsepp. A gránáthomokot a föld eltávolítása után vízzel öblítik át s a tiszta szemeket nagyság szerint osztályozzák. • • • A turnovi mondák szerint annak Idején az Isten anyja leszállt a földre és a cseh földön A „cseh gránát" világsikere sétált. A vidék szépsége annyira meghatotta, hogy vörös könnyeket hullatott, amelyek gránátokká változtak. A nemzetközi szakirodalomban a gránátok legfontosabb tagját piropnak (görögül pyroposz) nevezik, ami körülbelül azt jelenti, hogy „tüzes szem". Tekintettel arra, hogy olyan színű és alakú féldrágakövek, mint Csehországban, áehol másutt nem fordulnak elő, a „cseh gránát" elnevezést világszerte elfogadták. • • • Turnovban már négyszáz évvel ezelőtt is ugyanolyan becsben tartották a gránátot, mint ma, csak éppen eltérő módon dolgozták fel. Már akkor gombok, párták és nyakláncok díszítésére használták. Arról, hogyan Indult el a gránáttal díszített ékszer világhódító útjára, egy további turnovi monda beszél. Eszerint a XVIII. században állítólag egy orosz hercegnő utazott át Turnov városán. Itt egy gyönyörű ékszert vásárolt s ezt első ízben a bécsi udvar meglátogatásakor viselte. Minthogy a gyémánton kívül egyedül a gránát áraszt oly intenzív csillogást, amellyel sem a smaragd, sem a rubin fénye nem vetekszik, a hercegnő ékszere nagy sikert aratott. Ha összehasonlítjuk a mai gránátköves ékszereket a hatvan évvel ezelőttiekkel, számos közös, de eltérő vonást is felfedezünk rajtuk. Közös a kö vek szegélyezése, a gyöngyökkel való kombináció. Mint régebben, ma ís hasonló fülbevalókat, nyakláncokat, brosstűket s karkötőket készítenek — talán már csak a magas, teknőspáncélszerű, hajba szúrt díszfésűk hiányoznak. Eltérés van viszont az ékszer alakjában, vonalvezetésében, tormatervezésében, amely mintha céltudatosan két úton haladna. Egyrészt a feltűnés nélküli finomság és egyszerűség felé tart, amikor csupán vé kony, szalagszerű brosst hoz létre, máskor az alak anyagiasságának hangsúlyozására, nagyobb méretekre és plaszticitásra törekszik A modern ékszereket tervezők szemük előtt tartják, hogy különbséget kell tenni a mindennapi és az esti, illetve alkalmi használatra szolgáló ékszer között. Akármilyen ls azonban a „cseh gránát" felhasználása, nem minősíthetjük bizsunak, nincs alávetve a változó divat szeszélyének. Ezért, bár ma is modern, alakja nem lehet divatos. Olyan külsőt kell magára öltenie, amely nem öregszik gyorsan, s amely leginkább kiemeli a gránát fényét és színét. (im) Emäeteň, magyunk 1967. II. 8. Ebbe bele kell nyugodnunk. Ezen már nem változtathatunk. Adjunk hálát, hogy embernek születtünk, és ilyen vagy olyan gyengédségünkben, felhevülésünkben szebbnél szebb jelzőkkel halmozzuk el egymást: kis pillangóm, aranyos nyuszikám, fülemülém, katicabogaram, napom, csillagom, mennyországom ... Aztán meg: papagáj tinó... — és következhet az egész állatsereglet felsorolása. Ember mondja az embernek. Néha mondja, néha szenvedélyesen suttogja, máskor meg a szemébe vágja. Az eauik elnevezésre szívesen, álmodozva gondolunk vissza, a másik miatt bosszankodunk. Ezt is, azt is el kell tűrnünk és viselnünk, mert emberek vagyunk, s nem lehetünk egyformák, nem hasonlíthatunk egymásra, mert akkor igen sok lenne a pillangó meg a katicabogár vagy pedig a tinó ... Ilyen sokrétűek a tulajdonságaink is. Az egyik ember azt tartja, lassan járj, tovább érszI S ehhez igazodik egész életében, még akkor is, amikor jól hátba lökik: illenék egy kicsit ügetni is... A másik azt valila: Hallgatni arany! Akkor is néma, mint a sír, amikor szapulják, ütik ... A harmadik úgy vélekedik: Mondj igazat, betö*ika feledI Es inkább tagad, hazudik vagy némaságba burkolódzik, nehoqy kockára tegye bölcs koponyáía épségét. Es sorolhatjuk a többieket, mások okoskodását. Például: Ne törődj mással, akkor téged sem bántanak

t Vagy: Mielőtt valamibe belekezdenél, gondolj, nyugalmadra, családodra ... Aztán akad olyan ember is, aki hosszú hallgatás után türelmét vesztve az asztalra csap: Elegem van ebből, ez nem mehet így tovább! Akik hallják kifakadását, megveregetik a vállát: Ez már igen! így kellett volna már rég beszélni! Ennek van mersze, bátorsága... Es másnap a némaság qyűrűje veszi körül az illetőt. Már nem veregetik a vállát és nem bátorítják. Elfordulnak tőle, s a háta mögött megjegyzéseket tesznek. Az egyik sajnálja, mert sejti, milyen sors vár rá, s ezért elfordul tőle, nehogy valaki azt higgye, neki is ugyanaz a véleménye. Aztán megindul a rágalomgépezet: Azért járatja a száját, mert feljebb akar jutnt a szamárlétrán! Es rúgnak egyet, kettőt, sokat rajta, nehogy, uram bocsď, átugorhassa őket, inkább zuhanjon vissza egy nagyot, mert megérdemli sorsát. Veszedelmes ember! De miért ne mondhatná meq valaki nyugodtan vagy akár felhevülten a véleményét, amikor jól tudhatja, nem árt vele senkinek, csak salát magának! Mert mindenki a maga szerencséiének a kovácsa. Az eq'ňk így, a másik amúgy kovácsolja sorsát, de mindig kovácsolja. Ahogy tudla, — annak módját, eszközét a tehetséges szabja meg. Gyakran nem is kell hozzá nagy tehetség. Elég, ha a kellő pillanatban belemosolyog a főnök szemébe, dörzsöli a kezét és hallítgatja ruganyos gerincét. Ez igen jó és hatékony recept az uborkaja megmászására. Es kúszás közben megjön az étvágy. Rangot kap az ember, s a rang erőteljes hangot, szigorú tekintetet, tudást, tehetséget kölcsönöz. Csak merje valaki azt kétségbevonni! Ismert nóta. Régi nóta. Mutasd a kisujjad, s az egész karod akarja. Akárcsak a megrögzött tréfamondó. Ha egyszer türelmesen meghallgatod, soha többé le nem rázod magadról. Lefoglal magának, meghódít! Örök emberi tulajdonság a hódítás és lódítás. Mert aki hódP tani akar, annak lódítani ls tudnia kell. Máskülönben nem haladhat a korral. Inkább letagadja, hogy szeretett és szeretne imaházba járni, és inkább eljár ilyen meg amolyan tanfolyamra, hogy ékes bizonyítékát adja annak: nincs semmi köze az imaházhoz. Es elért célját! Mert az ember hiszékeny lélek, nem tud mások lelkében olvasni. Hisz a szónak. Mert mi más ban is hihetne? Hiszünk az em ber változásában, átváltozásá ban. Mert mi történnék velünk, ha nem változnánk, ha marad nánk, akik voltunk? Mondjuk: csecsemők! Sosem tudnánk meg, milyen gyönyörű a fel nőttkor! Mert nagy gyönyörű ség látni, érezni, mint futnak az évek, s mint változnak sze műnk láttára az emberek. Gyakran egyik pillanatról a másikra. Aki hallgat, hosszú ideig hallgat, azt tartják róla, olyan mint a vaj, a kenyérre lehetne kenni, — minden rendben van, nincs vele semmi bal. De amikor a hosszú hallgatás után türelmét vesztve kifakad: Elegem van ebből, ez nem mehet így tovább! — ez már nagy baj, óriási baj! Mert mindig akad valaki, akt a meqieauztsl magára veszi, és megkezdődik a rumli . .. Hiába, emberek vagyunk. Nem lehet másképp, ki kell a rumlit is bírnunk. Mert mi lenne velünk, ha mindnyájan egy formák lennénk? Milyen szűr ke ts volna az élet! Hát rajta örüliünk, viaadjunk saját ma gunk tarkaságán! PETRÖCI BÁLINT IKOPÓCS TIBOR RAJZA) LEVELES LADA SCHUBERT-EST ZSELÍZEN Schubert születésének 170. évfordulóján, 1967. január 29-én a zselízi kultúrotthonban Schubert-estet rendeztek. A jelenlevőknek felejthetetlen élményben volt részük. Bevezetőül Kovács Károly zselízi lakos, Schubert-kutató tartott előadást, kiemelve a nagy bécsi zeneszerző Zselízen töltött éveit. A műsorban neves művészek (Mária Kišoňová, a Macudzinsky-házaspár, Zdenék Nováček és Pavel Farkas) lép tek fel. Ábel Gábor, Zselíz ISMÉT TEVÉKENYEK Több évi szünet után végre újra megjelentek a ligetfalusi iskola kis színjátszói a nyilvánosság előtt. Fellépésüket nagy várakozás előzte meg. A ligetfalusi Művelődési Házban megtartott főpróba igazolta a szülők érdeklődését, de az igazi sikert a délutáni előadás jelentette. A kis szereplők ének-, tánc- és zeneszámaikkal, szavalataikkal és kis jeleneteikkel megnyerték a termet teljesen megtöltő közönség tetszését. A tanítónők több heti fáradtságos munkája külön dicséretet érdemel. dr. Reinel János, Ligetfaiu HIDEG KULTÚRA... Naszvad mintegy 6000 lakosának a felázott utcákon kell járnia, hosszú sorokban kell állnia az üzletek előtt s ami a szórakozást illeti . .. Van a községnek új kultúrháza! Hét-nyolcszáz embernek biztosit kényelmes helyet, — sajnos azonban csak nyáron, amikor meleg van. Télen viszont mostoha körülmények várják itt a közönséget még a MATESZ előadásain is, inert kénytelen nagykabátban, kendőben ülni. Lassan szokássá válik, hogy ahol már Bem árusítanak bort, oda a naszvadiak már nem is mennek, mert hát — mitől legyen melegük? A kultúrház nagytermében állítőlag rossz a központi fűtés vezetéke, ezért nem lehet kifűteni. De kérdjük, — nem lehetne ezen segíteni? FEKETE ZOLTÁN, Naszvad SIKERREL ZÁRTÁK AZ ÉVET Perbetén az EFSZ megtartotta év végi zárszámadását. A szövetkezet fejlődése egyenletesen felfelé ívelő. Január 31-én 2 millió koronán felül osztottak szét a tagok között. Több mint 1,5 millió koronát pedig az esetleges rosszabb évekre tartalékoltak. Pálinkás István, Perbete AZ ILLETÉKESEK HOZZÁSZÓLNAK Komlóssi József vágfarkasdi 11. osztályos tanulótól kaptuk a következő levelet: „1966. december 6-án a 9 órási személyvonattal a CSISZ galántai Járási titkárságára utaztunk. A vágfarkasdi vasútállomáson jegyet nem adtak. Jegy nélkül illtüpk fel a Negyed —Vágsellye között közlekedő vonatra. Perednél bejött a kalauz és kérte a jegyeket. A farkasdiaknak persze nem volt Jegyük, de valamennyien megfizették a 2,40 koronát. Én nyomban mondtam a kalauznak, adjon valamilyen papirt. A kalauz ezt meg is ígérte. Deákin azonban leszállt és mi jegy nélkül maradtunk. Vajon helyesen járt-e el a kalauz? Szóljanak hozzá az Illetékesek". Az esetet tudomására adtuk a Keleti Vasútigazgatóságnak. Az ügyet kivizsgálták és 1967. január 30-1 levelükben a következőket válaszoljá.k: „Az esetet kivizsgáltuk és megállapítottuk, hogy az említett napon a Negyed és Vágsellye között közlekedő személyvonaton szolgáltatat tartó kalanz tényleg beszedte a menetjegyek árát, de ellenükben nem adott ki jegyeket. A kihallgatás során beismerte, hogy így 80 koronához jutott, amelyet saját szükségleteire használt fel. Ezzel az őszszeggel azonnal el kellett számolna, egyben a nevezettet megfosztották kalauzi állásától és az érsekújvári közbiztonsági szerveknél bűnvádi felejelentést tettünk ellene. Köszönjük a figyelmeztetést."