Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-05 / 36. szám, vasárnap

Megtalálta az utat az emberi szívekhez Példás eredményekkel zárta az évet a Csehszlovák Vöröskereszt köböSkú i szervezete A Csehszlovák Vöröskereszt köbölkútl tagjai nemcsak amolyan szokásos taggyűlésre jöttek össze, hanem az egész egészségügyi körzetben tevékenykedő „vöröskeresztesek" évzáró taggyűlésére. Ez pedig nem mindennapi esemény, hiszen a 4690 lakosú körzethez tartoznak — Köbölkúton kívül — Nová Vieska, Sárkány és Divá községek is. A Csehszlovák Vöröskeresztnek e körzetben több mint 850 tagja van, közülük sokan áldozzák fel szabad idejük jelentős részét a vöröskereszt szolgálatában szükséges teendőknek. Önkéntes ápolónők nyilvános kutak fertőtlenítésénél, a tej egészségügyi ellenőrzésénél segédkeznek, elsősegélyt nyújtanak, megmagyarázzák polgártársaiknak a betegségek megelőzését célzó óvintézkedéseket, sokat foglalkoznak az iskolaköteles fiatalokkal stb. Legnagyob sikerüket azonban a térítésm tes véradóknak köszönhetik. A körzetben tavaly 102 polgárlái-sunk volt hajlandó arra, hegy vért adjon emberéletek megmentésére. Ezt a kollektív áldozatkészséget igazán csak akkor méltányolhatjuk, ha tudjuk, hogy a 21 ezer lakosú párkányi körzetből csupán hárman, a 11 ezer lakosú kéméndi körzetből pedig öten jelentkeztek térítésmentes véradásra. Minek köszönhetik a köbölkútiak ezt a kimagasló sikert? Elsősorban annak, hogy dr. Obláth Imre körzeti orvos megtalálta az utat az emberi szívekhez. Az áldozatkész orvosnak sok akadályt kellett leküzdenie. De az emberek idővel megértették, mily sokat jelent az emberi vér olyankor, amikor embertársuk élete forog kockán, -ír Egyszer Csanda János, a Nová Vieska-i traktoros is adott vért. Két héttel később traktorát vezette, de nem jutott el oda, ahová tartott... Belső vérzés ... Az orvosok már lemondtak róla ... „Próbálják mégis meg ... vérátömlesztéssel..." — kérte dr. Obláth. Igy hát megpróbálták ... Vért adtak a súlyosan megsebesült Csandának. Azt a vért, amelyet két hét előtt tőle kaptak ... Ez volt a legmeggyőzőbb példamutatás. Köbölkúton 25-en jelentkeztek térítésmentes véradásra ... •ír Valóban nem volt csupán szokásos taggyűlés. Nemcsak azért, mert a jelenlevők a Csehszlovák Vöröskereszt önkéntes tagjainak múlt évi tevékenységét értékelték, hanem azért is, mert megjutalmazták közülük a legkiválóbbakat. A kitüntetettek sorában díszhelyre érdemes Lesko Ilona, aki már hatvanszor adott vért térítésmentesen, dicséretet érdemelnek Tóth Etel, Bábsky Mária, Ambró józsef, Simon Mária, Téglás Ferenc, Fekete fános és még mások ls. A Csehszlovák Vöröskereszt díszoklevelét vették át az évzáró taggyűlésen — Zsitva Albert, Suchý Anna, Marcibal Erzsébet, Salgó Ilona, Mészáros Julianna, Fodor Ilona, Gora Irén, Csutora Júlia, Kovács Mária és még többen. Rajtuk kívül a szlovák és a magyar tannyelvű alapfokú kilencéves iskolát is kitüntették. A beszédeket s a kitüntetés ünnepélyes pillanatait követő vitában felszólalók nem fukarkodtak a dicsérettel, de sok mindent bíráltak is. Elmondották, hogy az állattenyésztési termelésben dolgozók számára csaknem ismeretlen a tisztaság fogalma, hogy a trágyalének nem kellene a községen keresztül csordogálnia s a gazdák udvarai is takarosabbak, tisztábbak lehetnének. Sok tehát még a teendő, hogy a köbölkútiak élete szebb, örömteljesebb legyen, s egyre szépüljön községük. Dr. Alexander Horák, a Csehszlovák Vöröskereszt szlovákiai bizottságának elnöke vitazáró beszédében hálásan köszönetet mondott az önkéntes, térítésmentes véradóknak s a Csehszlovák Vöröskereszt minden tagjának. Egyben arra is rámutatott, hogy többet kell foglalkozni a fiatalokkal, s meg kell őket nyerni az önkéntes egészségügyi tevékenységnek. MAGDA VAŇKOVÁ A trenčíni Erdőgazdaság dolgozói ez idén 60 ezer erdei köbméter gömbfát termelnek ki. Képünkön: Michal Repa csoportvezető, Ladislav Duša felügyelő, Joze Mikušinec és Ottu Spruseč, az erdőgazdaság luboreči vezetője megbeszélést tart. (Bakala felvétele — CTK) KÉSZÜL A TERV A járási termelési igazgatóság tervezőosztályának irodájában Szorgalmasan dolgozik egy fiatalember. Az ajtónyitásokra föl-föltekint, fogadja az érkezőt, ám senkitől sem kérdi meg, mi járatban van. Ebben tér el a többi alkalmazott viselkedésétől, amivel magára is vonja a figyelmet. Azonban rövidesen kiderül, hogy nem a termelési igazgatóság dolgozója, hanem a felsőszecsei szövetkezetből jött ide. A termelési igazgatóság tervezőosztályának gazdásza az instruktorunk — mondja Csekei Ernő zootechnikus. — Bejöttem hozzá, hogy segítsen a tervezésben. Nem rossz megoldás, „Több szem többet lát", tartja a közmondás. Felsőszecse nincs messze Lévától, a pár perces út megéri a fáradságot, ha az ember a tanácsadó véleményét is ki akarja kérni. Míg az instruktor más osztályon tart megbeszélést, néhány szót váltunk a gazdálkodás mikéntjéről. A zootechnikus a sikeres borjúnevelésről kezd beszélni. — Pálinkás Vilmos és Rózsi lánya vállalták a munkát — mondja — s állíthatom, megérdemlik a dicséretet. 139 borjúból csak 4 pusztult el, a többit felnevelték. A két gondozó eredménye akkor domborodik ki teljes egészében, ha munkájukat összehasonlítják az előző gondozókéval, amikor évente 25 borjú is elpusztult. Pálinkás bácsi és leánya munkáját megbecsülik. A jövőben sokkal több tejet és húst akar termelni a gazdaság. A tervből kitűnik, hogy a tavalyihoz képest az idei termelés ugrásszerűen növekszik. — Míg tavaly 242 500 liter tejet adtunk el — az idén 320 ezer liter tej eladását tűzzük ki célul — mondja Csekei elvtárs. A továbbiakban arról beszél, milyen intézkedéseket tesznek, hogy a kitűzött feladatot teljesíthessék. Tavaly csaknem minden gazdaság jó takarmányalapot létesített. A felsőszecseiek a fejőstehénállományt 132-ről 160ra szaporították. A tejeladás növelését a kisborjűk tejporból készített tejjel való itatása is lehetővé teszi. Ezáltal 50 ezer liter tejjel kerül több piacra, és előreláthatólag 35 ezer koronával lesz olcsóbb a borjak nevelése. A nagyobb jövedelmet azonban a tejhozam növelése jelenti. Mert amint Csekei elvtárs mondja, a termelés önköltségi ára ezelőtt is csak 1,90 korona volt literenként, és lia növelik a hozamot, még olcsóbb lesz a termelés. Ugyancsak a bevétel növelésére hivatott az eddiginél nagyobb méretű hústermelés is, bár ez a tyúkállomány felszámolásának rovására történik. Az idén 1470 mázsa húst ad el a szövetkezet, ami 300 mázsával több a tavalyinál, így a bevétel is megközelítőleg 360 ezer koronával több lesz. Igaz, a tojásból nem lesz meg a 220 ezer koronás jövedelem, a szövetkezetiek azonban nem bánják, mert a tojástermelés úgy sem volt gazdaságos. Jobb tehát, ha az EFSZ hústermelésre használja fel a takarmányt, hiszen ezen többet nyer. Ha a tojás helyett húst termelnek, 140 ezer koronával növelik a bevételt. Persze, hogy mennyit nyer a közös, az majd a zárszámadásokon derül ki pontosan. Az azonban biztos, hogy az új irányítási rendszer életbe léptetésével minden gazdaság a nagyobb bevételi lehetőségeket akarja biztosítani. |bj.) Alik egyszer az üzleti alvilágban Koka néven ismert Nyikolaj Nyikola jevics Kazinnak viszonteladott egy lopott brilliánst. Oj pénzben négyezer rubelt keresett rajta. Koka azonban egy hét múlva dühösen visszahozta az ékkövet, hogy hamis. Szakértők is megerősítették állítását: közönséges üvegből készült ügyes utánzat. Koka visszakövetelte a négyezer rubelt, de Aliknak nem volt pénze. Alik úgy érezte, megszégyenítették, ugyanakkor erős volt a gyanúja, hogy becsapták; Koka cserélte ki a követ. Koka másnap Bolsajai Poljanka-i lakásán fogadta Alikot, hogy megbeszéljék, az ügy rendezését. Egy komoly, barátságos bácsi teázott nála. Alik antikváriusnak nézte. Legnagyobb meglepetésére Kűka nem követelte a pénzt, csak elismervényt kért a négyezer rubelről mint kölcsönről. A tartozás visszafizetése ráér. Koka egy szép napon mégis benyújtotta a számlát. Aliknak nem kell feltétlenül pénzzel fizetnie. Adóssága feléért egy kis szolgálatot is elfogad tőle. Koka ajánlata veszélytelennek látszott: menjen Alik Novotrubinszkba, utazzék N. állomásra, s a közelből hozzon egy csomag földet, a folyóból meg egy üveg vizet. Alik beleegyezett az ajánlatba, később azonban elgondolkozott. Rádöbbent, miféle jómadár ez a Koka, s ajánlata nem más, mint kémmegblzatás. Semmi kedve nem volt az utazáshoz. Elvégre egy maréknyi földet az udvaron is összekaparhat, a vízcsapból meg elég víz folyik. Aztán mehet Koka a pokolba, többé nincs vele üzlet. Már egészen belélte magát ebbe a megoldásba, amikor a Petrovkán összeakadt Kokával. Koka karonfogta Alikot, s elindultak a Nagy Színház felé. Koka érdeklődött Alik hogyléte felől, aztán erőltetett nyájassággal megjegyezte: — Szeretném óva inteni, Alik... Maga fiatal, de tudom, eléggé tapasztalt ember. Az áru, amelyet magától vádnak, mindenütt egyforma, nemde? Nem volna csoda, ha azt gondolná, mi a fenének utazzak az isten háta mögé, úgye? Talán már így ls gondolta? Alik ajkába harapott. Még ő akarta Kokát átejteni?! Koka nem várt választ. — Nagyon kérem, ne tegye. Ezzel csak fölösleges gondo kat... és kellemetlenségeket okozna magának. A Nagy Színháznál Koka megállt: — Ügye, maga most az Aeroflot pénztárához tart — . kérdezte Aliktól. — Mehetek — mondta Alik. — Holnapra váltson jegyet. A legjobb holnap utazni — tanácsolta Koka atyai hangon, mintha legalábbis valamilyen jó filmre hívná fel Alik figyelmét. Alik elindult a pénztár felé. Ettől kezdve az volt az érzése, hogy állandóan figyelik, de nem azok, akik az állam biztonsága fölött őrködnek. Különös kirándulás Vadásznak öltözött, vadonatúj vadászöltönyt viselt, egyik vállán viaszosvászon tokban puskát, a /másikon félig üres hátizsákot cipelt. Felkapaszkodott a TU-104 esre, megkereste helyét, belesüpped' a kényelmes ülésbe, és lopva figyelte szomszédait. Annyira elkalandozott gondolataiban, hogy észre sem vette, amikor leszálltak Novotrubinszkban. Alik éjjel még arra gondolt, hogy reggel elmegy a rendőrségre, s mindent elmond: talán enyhítő körülménynek veszik, de akkor is befellegzett eddigi gondtalan életmódjának. Reggelre azonban visszajött a bátorsága .,. A vasúti tudakozóban megtudta, mikor indul és érkezik vissza vonata. Rájött, hogy nem is olyan bonyolult, mint Moszkvában képzelte. Két fél nap alatt megjárhatja. ... A postavonat kis késéssel 9,10-kor érkezett meg N. állomásra. A peronon Andrei Szedih, az erőmű Diesel-gépésze már türelmetlenül várta. A kalauzzal, aki földije volt, húsz csomag Belomor cigarettát hozatott Novotrubinszkból, s már egy órája, amióta letelt a szolgálata, itt állt cigaretta nélkül. Az utasok oszladoztak, amikor Szedih felfigyelt egv idegenre. Eleinte a puskája keltette fel figyelmét, mert Szedih szenvedélyes vadász volt. Megesküdött volna, hogy a vadászruhán még ott áll a cégjelzés, a háromcsövű Zauer pedig a tokban úgy áll bezsírozva, ahogyan a gyárból kikerült. Mi a fenének Zauer ezeknek a kocavadászoknak? Neki a tizenkettes „tulka" is megteszi. Aztán sapka nélküli vadászt sem látott! Szedih joggal gyanakodott, hogy ez az idegen vagy koca- 1 vadász a legrosszabb fajtából, vagy egyáltalán nem vadász, mert tudnia kellene, hogy most általános vadászati tilalom van. Mint az állami vadászati felügyelet vidéki aktivistája úgy gondolta, nem árt, ha egy kicsit utánanéz az idegennek. A vadász a pénztárhoz ment, megkérdezte, hol a falatozó, de nem ült be, hanem betekinlett valamilyen papirosba, aztán egy vízmosás irányában nekivágott az erdőnek. Szedih nem követte. Tudta, hogy a vízmosás miatt balra kell fordulnia az idegennek, ezért átcsapott, hogy megelőzze. Attól nem tartott, hogy szem elől téveszti, mert ez a kocavadász egyáltalán nem tudta, hogyan kell erdőben járni; minden lépését hallani lehetett. Előtérben szederbokrokkal HW benőtt magas domb emelke- IfWil dett, amelyen hirtelen feltűnt l

g„

7 a vadász alakja. A domb mögött, eléggé nyitott helyen n. 5. folydogált a Govorun patak, amelyet akár át ls lehetett ugrani, olyan keskeny volt. [A