Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-05 / 36. szám, vasárnap

ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEK ELŐTT A FÜLEKI KOVOSMALTBAN I Napirenden a pártépítés Bizonyára meglepően hangzik hogy a füleki Kovo­smaltban, e nagy munkásmoz­galmi hagyományokra visszate­kintő régi gyárban most van napirenden a pártépítés. Ter­mészetesen nincs szó a párt va­lamiféle szervezeti újjáépítésé­ről, hanem a pártmunka tartal­mi változásairól, olyan folya­matról, amely a kommunisták tevékenységének hatékonyabbá tételét célozza. A gyárban ez a folyamat lényegében áttérés az úgymond, „túlökonomizált" pártmunkáról az eszmei, politi­kai, elvi, káderpolitikai tevé­kenységre, illetve a munka súly­pontjának áthelyezése e terület­re. Az évek hosszú során át ki­alakult gyakorlat fokról fokra olyan szemlélethez vezetett, amely szerint automatikusan jó a politikai munka ott, ahol jók a gazdasági eredmények — és fordítva. Ez a szemlélet oda ve­zetett, hogy a pártgyűlések va­lamiféle termelési értekezlet jel­leget öltöttek, a pártszervezet az üzem, a munkahely napi problémáinak operatív megoldá­sára aprózta fel energiáját, ho­lott e jeladatok megoldására az üzemben jelentős gazdasági ap­parátus hivatott. Mivel az emlí­tett „mérce" szerint a politi­kai munka a gazdasági ered­mények számadataival volt köz­vetlenül mérhető, egyre keve­sebb figyelmet fordítottak a szervezeti életre és az ideoló­giai-politikai kérdésekre. Ennek az irányzatnak a negatív követ­kezményei nem mutatkoztak meg azonnal — hiszen a köz­vetlen eredmény a gazdasági mutatók teljesítése volt. A ne­gatív következmények „hosszú távon", gyakorlatilag napjaink­ban kerültek a felszínre. A gyár lemezosztályán talál­kozunk eőször olyan hangulat­tal, amely az eddigi gyakorlat helytelenségét bizonyítja. Az elvtársak elmondják, hogy a „túlökonomizált" pártmunka lé­nyegében a gazdasági vezetés 1967. II. S. Könyvismertetés NATO, CENTO, SEATO, OAS1 címmel a Politikai Könyvkiadó kiadásában tanulságos könyv Jelent meg. A második világháború befe­jezésekor, amikor az egész vi­lág fellélegzett, és az emberi­ség egy hosszan tartó békés korszak beköszöntésében re­ménykedett, az imperialisták már tudták, hogy leszerelés he­lyett minden eddiginél nagyobb arányú fegyverkezésbe kezde­nek. Hiszen a háború után egy­re nagyobb tért hódító szocia­lizmustól jobban féltek, mint annak idején a fasizmustól. Megkezdték hát erőik egyesíté­sét azzal a céllal, hogy agresz­szlv katonai tömbökkel vegyék körül a már kialakult szocia­lista tábort és gátat vessenek a szocializmus további terjedé­sének. Ezek a katonai tömbök, bár soraikat a legkülönbözőbb ér­dekellentétek s a szabadságra törekvő népek megmozdulásai gyengítik, minduntalan veszé­lyes gócokat hoznak létre a vi­lágnak hol ezen, hol azon a pontján, és akadályozzák a bé­kés egymás mellett élés ten­denciájának érvényesülését. A könyv a négy legjelentő­sebb agresszív csoportosulással foglalkozik. Részletesen Ismer­teti kialakulásuk történetét, fej­lődésük legfontosabb állomásait, elemzi jelenlegi helyzetüket, a bennük működő összetartó és széthúzó erők harcát. Felépíté­sükről a szövegen kívül képet kapunk a függelékben található szemléltető táblázatokból is. Ez a könyv, mely kézikönyv­nek is használható, kitűnő szol­gálatot tesz mindazoknak, akik a nemzetközi politikával tudo­mányos alapon vagy egyszerű­en csak érdeklődésből foglal­koznak, és jól használható se­gédkönyvként bármilyen szín­vonalú oktatásban előadóknak és hallgatóknak egyaránt. Ára kötve 17,— korona. uszályába való jutást eredmé­nyezte. A pártpolitika valóra váltása kizárólag a terv­feladatok teljesítését jelentette — minden áron. Gyakorlatilag: minél nagyobb nehézségekkel birkózott a szervezet, annál „jobb munkát végzett". De ez akkor volt, amikor a részlegen uralkodó viszonyok romlottak. A munkakörnyezet, a korszerű­sítés, az emberek közti kapcso­latok másodlagos szerepet kap­tak. Ha elgondolkozunk a lá­tottakon, kitűnik: ha az embe­rek öntudatos tevékenységnek, a pártpolitika megvalósításának azt tartják, hogy elavult beren­dezéssel, kedvezőtlen vtszonyok között is teljesíteni képesek a tervfeladatokat, akkor ezzel — akármilyen furcsán hangzik is — a további fejlődés elé gördí­tenek akadályt. Igen, nehéz vi­szonyok közepette a célt elérni — hősles kiállást, nehéz mun­kát jelent. De, ha csak ez je­lentené az öntudatosságot, ak­kor egyre súlyosabb viszonyok közé, egyre rosszabb munkakör­nyezet kialakulása felé sodród­nánk. A feladatok növekednek, a népgazdaság fejlődése h a ­tékonyabb. Ilyen helyzet­ben az öntudatosság már nem csupán az akadályok minden áron való leküzdését, hanem a fennálló viszonyok megváltozta­tására való törekvést ts jelenti. Az elégedetlenség a súlyos mun­kafeltételekkel szemben most már nem az öntudat hiányát je­lenti, hanem éppen ellenkező­leg, ez az elégedetlenség előbb­re viheti a fejlődést, megjavít­hatja a részlegen uralkodó vi­szonyokat és munkakörnyezetet és ezzel — végeredményben — kedvezően hat a fejlődés ütemé­re, a gazdasági eredményekre Kl elesztl ezt a „pozitív elé­gedetlenséget"? Ki áll annak a mozgalomnak az élén, amely­nek célja a lemezosztályon ural­kodó viszonyok megjavítása, jobb munkafeltételek megterem­tése? Hol alakult ki az új szem­lélet, amely szerint a további előrehaladás, a további felada­tok teljesítése, a termelés fej­lődése csak úgy lehetséges, ha jobb lesz a munkahelyek ellátá­sa, az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítanak a munkakör­nyezetre, ha mielőbb megszaba­dulnak attól, ami elavult, s utat nyitnak az újnak mind a techni­ka, mind szervezés, mind a kép­zettség és egymásközti viszony terén? A pártszervezet szorgal­mazza ezt az irányvonalat. Így értelmezik a lemezosztályon a Járási pártbizottság állásfoglalá­sát, amely a politikai munka elő­térbe helyezését szorgalmazza. Ilyen gondolatok konkretizálása — ez az osztály pártszerveze­tének felkészülése az évzáró taggyűlésre. Bizonyos mértékben a fenti példa általánosítható a füleki Kovosmalt egyéb részlegeire és többi alapszervezetére ls. A nem teljesített, vagy teljesíthetetlen, meddő határozatok számának csökkentését akarják elérni az elvtársak az évzáró gyűléseken előterjesztésre - készülő progra­mok szerint. Az operatív gazda­sági tevékenység kapcsán pél­dául az öntödében számtalan­szor vitatták a fűtés kérdését és határoztak róla. Hiába. Hiába határoz az öntöde, ha a fűtés az erőmű kapacitásától függ. A sok határozattal csupán a fűtő­testek felszerelését érhették — és érték — el. De gőzt a fűtő­testekbe csak újjáépített hőerő­mű adhat. Ez pedig távlati ter­vezés, koncepciós, elvi kérdé­sekre összpontosuló pártmunka eredménye lehet csupán. Ezért az öntödében ma a pártmunka ilyen megszervezésére készül­nek. A zománcozóban túlmérete­zett létszámmal dolgoznak, ami az új irányításban csökkenti az egy főre jutó kereseteket. A zo­máncedények készítésére beren­dezett üzemrész össztermelésé­nek aránylag csekély része zo­máncedény — a többi kályha­alkatrész, zománcozott lemez stb. A berendezés fellege és a termelés tartalma közti ellen­tétet egyenlíti ki a létszámkü­lönbség. A vállalatvezetést azon-, ban semmilyen anyagi érdek nem fűzi a jelenlegi helyzet egészségesebbé tételéhez. Válla­lati szinten egy részleg bérezési nehézségei nem okoznak gon­dot, hiszen ott az összeredmény a fontos. A teljesítménynormák a vállalati tervezők szerint „rendben vannak". E vélemény és a zománcozót nyugtalanító helyzet összefüggése nyilván­való: a vállalat tervezője nem a zománcozó béralapjából me­ríti munkája jutalmát, s igy szemszögéből „rendben levőnek" becsülheti fel a helyzetet. Az ilyen ellentétek felszámolása politikai jellegű munka. A zo­máncozó pártszervezete ilyen politikai munkát akar kifejteni: harcolni akar az elavult szerve­zési rendszer ellen, emberkö­zelbe szeretné hozni a gazdasá­gi vezetést. A célok amelyeket az üzemi pártbizottság egységes állásfog­lalásával összhangban az alap­szervezetek maguk elé tűznek a szervezeti élet tartaltnának megváltozásával függnek össze. A konkrét teendőket az alap­szervezetek tagságának összeté­tele szerint körvonalazzák — több munkást javasolnak a bi­zottságokba, újrarendezik a tag­felvételi tervet, a részlegek kü­lönféle követeiményel szerint módosítják a káderképzést. Az alapszervezeti pártbizottságok úgy tervezik, nem avatkoznak „más munkájába", az operatív gazdasági kérdések megoldását az arra hivatott apparátustól kö­vetelik meg következetesen. A gazdasági kérdéseket politikai szemszögből értékelik és hoznak erre vonatkozó elvi határo­zatokat. Az egytémájú taggyűlé­seket tavaly nem sikerült meg­valósítani. Idén szigorúan meg­követelik, hogy egy-egy taggyű­lés ne aprózza fel figyelmét, s a napirend kérdését legalább kéthetes előkészítés után, min­den szempontot figyelembe vé­ve oldja meg. Ma még vannak olyan munkahelyek, ahol nin­csen párttag — ezen ls végre segíteni kell. Az alapszerveze­tek olyan nevelő munkát akar­nak végezni — s a helyzet is erre szorítja őket — hogy a gazdasági vezetésben dolgozó kommunisták a munkahelyek helyzetét necsak a terv teljesí­tés, hanem a minőség, a káde­rek helyes elhelyezése, a szol­gálati utasítások politikai hatá­sa szemszögéből láthassák. A kommunisták azt szeretnék, ha a szakemberképzés nem lenne csupán a szisztemizált helyek betöltésének formális követel­ménye, hanem a termelést köz­vetlenül szolgáló folyamat. A fentiek láttán úgy tűnhet, hogy a pártszervezet cél­jai több vonatkozásban a gaz­dasági vezetés érdekeivel ellen­tétben állnak. Ne tévesszük össze a dolgokat: a pártszerve­zet igenis szemben áll egyes gazdasági vezetők érdekei­vel, de célkitűzései végered­ményben a hatékonyabb terme­lést szolgálják. Csak ott kerül ellentétbe a gazdasági vezetés­sel a pártszervezet, ahol a gaz­dasági vezetés a pillanatnyi eredmények érdekében a távla­tokat áldozná fel, ahol a mun­kás rovására az elavulthoz ra­gaszkodna. A párt vezető szere­pének ilyen értelmezése nem apró termelési eredmények gar­madát hozza magával, hanem az irányítás egészének hatéko­nyabbá tételét, gyorsabb műsza­ki fejlesztést, a belső termelési viszonyok javulását. Csak így válhat valóra a CSKP Központi Bizottságának az évzáró taggyű­lésekkel kapcsolatos határozatá­nak az a pontja, amely szerint: meg kell találni a módját, hogy az emberek egyre gyakrabban, közvetlenül találkoznak a párt­politika megvalósításának ered­ményeível. VILCSEK GÉZA RÖVID A FARSANG... Á farsang ide­je alatt nemcsak a városban, ha­nem faluhelyen is az egyik táncos rendezvény köve­ti a másikat: bá­lok, táncestélyek stb. A fiatalok igyekeznek kiven­ni részüket mind­egyikből. Most a legfia­talabb bálozó kor­osztály részére közlünk két na­gyon csinos, egy­szerű, divatos mo­dellt. Mivel az egé­szen fiatal lányok még nem visel­nek hosszú estélyi ruhát, azt ajánljuk, varrassanak maguknak taftból vagy lurex-szállal át­szőtt divatos anyagból rövid kis­estélyi ruhát. 1. Dior hatású csinos kisesté­lyi ruha, felül nyakpántba dol­gozott, húzott mellrésszel. Az ékalakban végződő mellrészt a ruha szoknyáján szembehajtás követi. MIT KÉSZÍTSÜNK ALMÁBÓL? Téli étrendünket a beíőttön és fagyasztott gyümölcsön kívül al­mából készített ínyencségekkel is tarkíthatjuk. ALMAHAB: 1 kg almát megsü­tünk, azután szitán áttörjük, egy tojásfehérjét, 4—5 evőkanál por­cukrot és egy tetézett evőkanál ribizli- vagy málnalzt adunk hoz­zá. Az egészet mixerbe tesszük és néhány percig mixeljük. (Kézzef ls felkeverhetjük, de így tovább' tart.) Piskótával tálaljuk. PUDING PÁROLT ALMÁVAL: A családtagok számának megfelelő mennyiségű Vaníliapuding port ve­szünk a boltban, s a használati utasítás szerint elkészítjük. Előző­leg, a szükségnek megfelelő meny­nyiségü almát hámozzunk meg, s kockára vágva, egy nagyon kevés vízen, cukorral pároljuk meg. Elő­re készítsünk el egy porcelán vagy tűzálló tálat, hogyha a puding megfőtt, azonnal kéznél legyen. A pudingot a tűzről levéve ls állan­dóan keverjük, hogy össze ne cso­mósodjék. Tegyünk belőle egy ke­veset a tálba (annyit, hogy a táf alját beborítsál, majd rakjunk rá egy réteg párolt almát. Az almát egy kevés rummal meglocsoljuk, majd Ismét egy réteg puding kö­vetkezik. Ojra rummal locsolt al­ma, majd a tetejére Ismét puding. A legfelső réteget reszelt keksz­2. Teljesen sima vonalú, fiata* los alkalmi ruha, felül gyöngy­hímzéssel. Az ujjtalan ruha há­tul a derékvonalig villámzárral csukódik. A gyönggyel hímzett ruha anyaga lehet fényes felületű vagy matt, de semmi esetre se válasszunk erre a célra csillo­gó lurex-szállal átszőtt anyagot. VSSffSS/SSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSMSSSf. porral behintjük, s a közepére 2—3 kocka párolt almát teszünk. ALMÁVAL TÖLTÖTT TÜRÖS GOM­BÓC: V4 kg túróból egy kevés cu­kor, 1 egész tojás, 5 dkg mazsola és annyi dara hozzáadásával, amennyit felvesz (a tésztának lágynak kell lennie), tésztát ké­szítünk. Azután féltenyérnyi kerek lapocskát formálunk belőle, s mindegyik közepébe teszünk egy­egy kocka megtisztított, nyers al­mát. Jól begöngyöljük, darában megforgatjuk és forrásban levő sős vízben kifőzzük. Pirított vaj­jal azonnal tálaljuk. ALMÁS PALACSINTA: A szoká­sos módon palacsintatésztát készí­tünk, majd szép kemény almákat meghámozunk, és nagyobb fogú reszelőn belereszeljük a palacsin­tatésztába. Természetesen a tész­tának folyékonynak kell maradnia. Azután vajon vagy olajon meg­sütjük. Töltelék nélkül ls nagyon finom, de tölthetjük almakompót­ből készített töltelékkel ls. Az al­mát a leve nélkül áttörjük vagy klmixeljük, ha szükséges, egy kissé megcukrozzuk, azután re­szelt keksszel kissé besűrítjük, hogy jól kenhessük, majd megtölt­jük vele a palacsintákat. VEGYES ALMASALÁTA: Tetsző* szerinti mennyiségű almát meg­hámozunk ős megreszeljük. Né­hány kisebb vagy egy nagyobli sárgarépát szintén megtisztítunk, s apró fogú reszelőn lereszeljük, majd az almához keverjük és cit­romos, cukros salátalével leöntjük. Kitűnő vitamindús saláta a téli hónapokbanl HASZNOS TANACSOK A háziasszonyok nagy többsé­ge kedveli a műanyag abroszt, mert nem kell mosni. Sokan azonban panaszkodnak, hogy nem tart sokáig az ilyen hol­mi, mivel az asztal sarkain ki­töredezik, vagy az egész meg­keményedik. Természetesen a műanyag ab­rosz sem örök életű. Azonban, ha ügyesen kezeljük, aránylag elég sokáig eltart. Az alábbiak­ban adunk néhány jó tanácsot ezzel kapcsolatban olvasóink­nak: ® A műanyag abroszra soha­se tegyünk forró edényt, még akkor sem, ha fa alátétet hasz­nálunk a lábas vagy fazék alá. A tányérba kitálalt forró étel is árthat, ezért azt tanácsoljuk, tegyenek minden tányér alá egy­egy rafiából vagy egyéb anyag­ból készült alátétet. ® Az abroszt mindennap mossuk le vizes ruhával. Ha erősebben szennyezett, szappa­nos vagy Szilonás vizet hasz­nálhatunk lemosására, de utána tiszta vízzel öblítsük le, mert a mosószerek (különösen, ha töményebbek) kikezdhetik az anyagát. Tisztítása után töröl­jük szárazra. ® Ha azt akar­juk, hogy a mű­anyagabrosz ne töredezzen, időn­ként tegyünk a mosóvízbe né­hány csepp glice­rint. O A csak rész­ben elrongyoló­s, dott, vagy helyen­-J pfc. ként betöredezett llliSs 1 . müanyagabroszt ügyesen felhasz­nálhatjuk pl. a konyhaszekrény vagy az éléskam­ra polcainak be­borítására. Ez a hagyományos cso­magolópapírnál sokkal praktiku­sabb.

Next

/
Thumbnails
Contents