Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-26 / 57. szám, vasárnap

AZ EGYETEM SZÜLETÉSNAPJA N

em tudom, milyen érzés lehet a párizsi Sorbonne-on diákoskodni. Nem látogattam sem az oxfordi, sem a Cambridge! egyetemeket, pedig a hagyományos evezősversenyek vonzottak egy picit. Viszont voltam — két esztendeig — „kassai diák". Már elöljáróban is: jól éreztem magam. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden diák ugyanezt vallja. Košice most, a huszadik század második felében egyetemi várossá nőtte kl magát. Háromszáztíz esztendővel ezelőtt alapították első főiskolai rangú Iskoláját: 1657. február huszonhatodikán. De ez már történelem: „Kisdy Benedek egri püspök 1657. febri!': huszonhatodikán }ászón keit okmányával 40 ezer tallért, vagyis 60 ezer forintot adott olyan célból, hogy a rend kassai kollégiumában Studium Universale Academia állíttaSsék fel. Kívánta, hogy az Academia mindenkor Kassán maradjon, de ha ez nem volna lehetséges, vitessék át az egri egyházmegye más helyére. Kisdy Benedek ezen alapítását I. Lipót király nemcsak jóváhagyta, hanem 1660. augusztus hetedikén Grácban kiadott aranybullájával a Kassai Univerzitást ugyanolyan jogokkal és kiváltságokkal ruházta fel, mint amilyenekkel a birodalom többi egyetemei, nevezetesen: a kölni, bécsi, mainzi, prágai, olmücl, gráci és nagyszombati egyetemek rendelkeztek, s az akadémiai fokokra való avatásnak ugyanazon hatályai vannak mint a többi egyetem promócióinak." A kassal polgár megszokta a diákokat. Nyáron, amikor a szünidő kezdetét veszi, sokkal néptelenebbek a város utcái. A diákság gondoskodik arról, hogy tudomást vegyenek róla. Évenként megrendezi karneválját, melyen színpompás felvonulás, transzparensek, zenekar és egyéb szórakoztató eszközök mulattatják a járdaszéleken figyelő embereket. A diákság — éppen a múlt esztendőben — más módon is jelezte, hogy él. Az orvosi egyetemen szervezett „Gyertyaakció" országos hírűvé vált. (Aki nem tudná: a diákok nem szfveser vették tudomásul, hogy internátusuk messzebb került a diáklányok otthonától.) Az igazi fejlődés nem is olyan régen, ebben a században következett be. Erről azonban már a legilletékesebb, Cavara Štefan, a városi nemzeti bizottság elnöke beszél: „Kelet-Szlovákia főiskolai szintre emelt intézményei a felszabadulás után indultak erőteljes fejlődésnek. Volt egy esztendő, az ezerkilencszáznegyvenötös, amikor Košícének egyetlen főiskolája sem volt. 1946 áprilisában helyezték ide a mező- és erdőgazdasági főiskolát. Ez 1952-ben Zvolenba és Nyitrára költözött. Mi viszont műszaki főiskolát kaptunk, gépészeti, kohászati és bányamérnök! fakultással, összesen 776 diákkal. A tavalyi iskolai évben már 1059 diák tanult ezeken a fakultásokon. A jövő feladatai közé tartozik egy elektrotechnikai fakultás létrehozatala is. 100 diákot vesznek fel Induló első évfolyamába. Jelenleg nagyszabású építJ kezések folynak. A műszaki főiskola mintegy 77 millió korona beruházással új épületeket kap. Ezek a munkálatok 1970-ig befejeződnek. J 980ig viszont újabb, építkezés, az ú. n. II. szakasz munkálatai fejeződnek be a műszaki főiskola részére. Itt a beruházások értéke eléri a 206 millió koronát. Kisdy Benedek püspök, a kassai egyetem megalapítója. Még élénkebb volt az egyetemek fejlődése. 1948-ban kezdte meg működését az orvosi fakultás, mint a bratislavai Komenský Eevetem része. A kez dő évben a negyedik és az ötödik évfolyam hallgatúit helyezték hozzánk. A következő tanévben viszont mindegyik évfolyam itt hallgatta az előadásokat. A hatvanas évek elején a prešovi filozófiai, a természettudományi és a pedagógiai fakultást helyezték városunkba... Az elmúlt esztendőben kezdődtek meg az orvosi tanszék úl klinikájának építkezései. A költségek 450 millió korona összegűek, s ebből a diáksággal összefüggő kiadások 17 milliót tesznek ki. Az építkezést 1974-ben fejezik be. Befejeződött már egy új, 1500 ágyas internátus építése. Ebben az évben adják át hivatásának az új radiobiológiai intézetet. Az állatorvosi fakultás is komoly fejlődésén, átalakuláson megy át. Internátust, új tantermeket kap. Košice főiskoláin ma csaknem négyezer diák tanul. Hétszáztizenhárom szakember oktatja őket, ezek között 51 professzor és 78 docens van. A

z egyre fejlődő, gyarapodó Kelet-Szlovákiában a eazdaságl beruházások azt hozzák és hozták magukkal, hogy a kultúra, a művészetek szép fejlődésnek indultak. BATTA GYÖRGY Őrzik a múlt értékeit NÉPRAJZI GYŰJTÉS GALÁNTÁN ÉS MÁSUTT VALAKI ARRA HlVTA FEL FIGYELMEMET, hogy Mórocz Károly a galántai magyar iskola tanára néprajzi kiállítást rendezett. Kíváncsi voltam az eredményre. Az utóbbi időben egyre többször hallani arról, hogy lelkes tanítók és más munkakörben dolgozók hozzáfogtak vidékük néprajzának feldolgozásához, a népi alkotóművészet szóbeli és tárgyi értékeinek a gyűjtéséhez. Dunaszerdahelyen az országos jellegű néprajzi múzeum alapjait rakják. Döbrődön — magyar vonalon az országban állítólag elsőnek — falumúzeumot létesítettek. És tudunk arról, hogy a honismereti körök munkájának eredményeképpen számos üzemi klubban (Bajcs, Nagymegyer), művelődési otthonban (Érsekújvár, Rozsnyó, Komárom) és iskolában, összeszedik a múlt kultúrájának emléktárgyait és tájmúzeumokat rendeznek be. Van, ahol külön szoba, több helyen azonban csak a folyosók, vagy valamelyik terem egy-egy sarka szolgálja a kiállítás céljait. Az utóbbi megoldást választották Galántán is. Az iskola egyik termében két szekrényt állítottak és itt helyezték el az eddig összegyűjtött tárgyakat. Nincsenek különösebb értékeik. A kezdeményezést mégis számon tartják és beszélnek róla. A városban elég volt Mórocz Károly nevét említenem s nyomban a néprajzi gyűjtésre terelődött a szó. — Egy nagyon egészséges törekvés van kibontakozóban, — mondták. — Mórocz Károly az iskola diákjainak a bevonásával olyan munkához fogott, amely nemcsak helytörténeti, hanem művelődéstörténeti szempontból is igen hasznos. Köztudomású, hogy a népművészet kihalóban, illetve átalakulóban van. A szóbeliség, a szájhagyományozott kultúra ma is virágzik, de az alkotások többsége nem a tömegek körében keletkezik, hanem a tömegek igényeinek megfelelő, nekik termelt szellemi javak. A változtatás minimális, rendszerint egyszerű reprodukcióra szorítkozó, amelyet elősegít a rádió, a televízió, a hanglemez és a magnetofon. A népművészet folyamatának egykori jellemzője: a hosszas csiszolgatás ma már szinte ismeretlen. Gyors egymásutánban, minden igényt kielégítve újabbnál újabb kulturális árucikkek jelennek meg s a szóbeliségbe bekerülő alkotások folyamata egyre gyorsul. A hagyományos, évszázadokon át szóbeliségben élt népköltészeti formák kihalnak. Mórocz Károly és diákjai azt tűzték ki feladatul, hogy a múlt hangját, az átalakuló népművészetet, ezt a sok helyen ma még meglevő értékes műveltségkincset j~lentö passzív emlékanyagot felkutassák, és összegyűjtsék... Hasonlóan nyilatkoztak az iskolaügyön, a művelődési otthonban és általában mindenütt, ahol ismerik a probljmüt, és ahol a kultúra ügyével foglalkoznak. A véleményekből arra következtettem, hogy Galántán a néprajzi gyűjtés nem elszigetelt jelenség, hanem hivatalosan is támogatott, közérdekből eredő szükségszerűség. Mórocz Károllyal tanítási óra után beszélgettem. Mikor elmondtam, miért kerestem fel, szabadkozott: — Eredményünk minimális. Egyelőre csak szándékunkról beszélhetek ... A fiatal mag"?- zlovák szakos tanár szívesen válaszolt kérdéseimre. Közben megmutatta kiállításukat. A szekrényekben régi pénzérmék, bronztárgyak, agyagedény-maradványok és más tárgyi emlékek láthatók. Az anyag valóban minimális. Nem közérdeklődésre számot tartható kiál'.ftás ez, hanem csupán egy ígéretteljesen Induló honismereti, vagy irodalmi kör szerény lapgyújteménye. Igaz, a kiállítás csak része eddigi munkájuk eredményének, a már birtokukban levő né-rajzi vonatkozású anyagnak. A bemutatott tárgyi emlékeken kívül tulajdonukat képezi egy Peredről srírmazó iratcsomó, amely a falu 1797 és 1856 között kelt okiratait tartalmazza. A még feldolgozatlan megsárgult ira'apok nyelvjárástörténeti szeinpo tból tartogatnak sok értékes és talán meglepetésekkel is szolgáló anyagot. A szóbeli kultúra értékeit magnetofonszalagokra rögzítették. Meséket, népdalokat, balladákat, vándor-, hiedelem-, természetmagyarázó-, és történelmi mondákat vettek föl, illetve készülnek felvenni. — Néhány közeli falu legidősebb emberével beszélgettünk — tájékoztatott Mórocz Károly. — Az eddig lejegyzett anyag legtöbbje sajnos értéktelen: ismert mesék, versek, sőt, slágerszövegek újramondása. Van azonban néhány olyan felvételünk, amely ha egészében nem is, motívumaiban sajátos és új. Értékesnek tartok több írásbeli közlést is, amelyet kérdőíveinkre kaptunk. Belelapoztam az említett iratcsomóba, elolvastam a kérdőívekre adott válaszokat. Olyan kifejezésekre bukkantam, amelyek előtt a laikus tájékozatlanul áll, amelyek azonban a szakembereknek forrásmunkát, kimeríthetetlen kincsesbányát jelenthetnek. Az okmányok sajátos hangjelölése, a kérdőívek tájszava ragadott meg. Vajon lesz-e, aki mindezt átnézze, és tudományosan is feldolgozza? — villant át agyamon. Mórocz Károly mintha megérezte volna gondolataimat, ezeket mondta: — Kapcsolatot teremtünk nyelvészekkel és néprajzosokkal. Az összegyűjtött anyagot az ő segítségükkel szeretnénk feldolgozni és közkinccsé tenni. A galántai iskola tanítója és diákjai által megkezdett gyűjtés nem egyedülálló. Hasonló kezdeményezésnek országszerte tanúi lehetünk. A rozsnyói járási művelődési otthon dolgozói például rövidesen Rédova környékén látnak munkához. Ok Gömör néprajzát szeretnék még gazdagabbá és tökéletesebbé tenni. Gyűjtéseket végeznek a bratislavai főiskolások, az ifjúsági klubok, és sokan mások. A galántaiakat mégis kíváncsian faggattam, hogyan jutottak elhatározásukra, mióta végzik a gyűjtést, érdeklődésük mire terjed ki. — A gondolatot —, mondotta Mórocz Károly — az érlelte meg bennünk, hogy rengeteg a a kallódó érték, ami ma még megvan, de holnap, vagy holnapután feledésbe vész. Kár lenne veszni hagyni azokat az értékeket, amelyek múltunk egy darabját fejezik ki, és amelyek minden népnek becsesek. A szórványos gyűjtést második éve végezzük. Eddig csak a környező falvakba ruccantunk ki, szándékunk van azonban a járás valamennyi községébe ellátogatni és az egész vidék néprajzát feldolgozni. Munkánkat tapasztalatok híján eddi- eléggé kezdetlegesen végeztük. Menetközben azonban gazdag ismereteket szereztünk. Szakmai tanácsokat is kapunk. Felhasználjuk ebeket s ^ jövőben a gyűjtést szakszerűbbé tesszük. Érdeklődésünk egyaránt kiterjed a népi alkotóművészet tárgyi és szóbeli emlékeire. Nem mondták, ám a szakszerű gvüités megindulásának a jeleire következtettünk kérdőíveik láttán, amelyeket mostanában dolgoztak ki. A járás minden f~'-ijába szétküldött négyoldalas nyomtatványokat a helybeliek segítségével a diákok töltik ki. Egyebek között települések, dűlők, dülőrészek, dombok, völgyek, árkok, patakok, vízmosások, források, kutak, mocsarak, emlékművek, i.agános házak, maiorok, erdőrészek, vágások, csapások, ösvények, utak, megnevezett fák és más tárgyak neveit, valamint az ezekhez és a falvak bel- és külterületéhez fűződő történeteket, mondákat, legen' kat jegyzik le, gyűjtik öszsze. A népi alkotóművészet szóbeli és írásbeli (dalok, mondások, szólások stb.) termékeivel párhuzamosan gyűjtik a népi alkotóművészet tárgyi (fafaragások, hímzések, stb.) emlékeit. Általában azt próbálják a felszínre hozni, ami a múltról, a letűnt századok történetéről és műveltségéről vall. Komolyabb munkát eddig Feketenyéken, Mácsédon és Tósnyárasdon végeztek. Gyűjtésük azonban csupán alkalomszerű, aminek az a magyarázata, hogy — bár erkölcsi támogatásban nincs hiányuk, kezdeményezésüket mindenütt kedvezően fogadták, — anyagi segítséget eddig ssnkitől sem kaptak. Hangszalagokra és magnetofonra lenne szükségük. Az etnográfiai térkép összeállításához is kellene néhány alapanyag: a földméréseknél használatos térképek, vagy ezek fénymásolatai. Anyagaik hiányában azonban a legminimálisabb eszközöket is képtelenek beszerezni. DICSÉRENDŐ ELHATÁROZÁSRÓL VAN SZO. A kultúra hivatalos szerveinek kellene gondoskodni arról, hogy a több szempontból is hasznos törekvés se anyagi nehézségek, se más miatt ne szenvedjen hajótörést. BALÁZS BÉLA Es egy újabb kísérlet: ezúttal a kísérleti űrpilótaIsmét a magassági kamrába megy, ahol egy másik társával együtt 60 napot tölt. Hat köbméter a tér, és ennek határain belül teljesen szabadon cselekedhet, omi az előző kísérletekhez képest óriási könnyítés. Felállhat, le is ülhet, tornászhat is. Ezzel szemben a kísérletek programját egy újabb körülménnyel gazdagítják, az elszigeteltséggel, az egyedülléttel. A rádió-összeköttetések számát és tartalmát minimálisra csökkentették, kívülről semmilyen hang sem jut be a kabinba, változatlanak a körülmények, információ nem jut be hozzá. A berepülő űrpilóták idegrendszere ez esetben már két csatornán át nincs teljesen megterhelve: nem csupán a motorikus j flek száma csökkent, honem oz újobb benyomások érzékeléséve! kapcsolatos jelek száma is. Igy azután a repülési naplóban ilyen bejegyzéseket találunk: „Nincs kedvem semmit sem csinálni, még mozdulni sem." „Elfáradtam, étvágyam erősen csökkent." „Szeretnék mindent ledobni, és kirohanni a kabinból.. " Persze, senki sehová sem futott el: ezek az emberek igen szívósak, és mindennek ellenállnak. De nehéz dolguk volt. Amikor a magassági kamrában eltöltött két hónap után az űrrepülő futópálya szalagjára léptek a kísérletezők, az eredményeik igazán nem voltak fényesek. Míg korábban egyszerű Szórakozás volt számukra a 3 perces futás, addig most igazi megpróbáltatássá vált: szívverésük üteme csaknem megnégyszereződött, lihegtek, vérnyomásuk emelkedett. A röntgenfelvételek is megdöbbentő jeleket mutattak: a foipodinamia következményeként a szív méretei csökkentek. A kísérlet következménye nyilvánvalóvá vált: nem volt elég nagy o fizikai terhelés a kísérlet során, tehát növelni kell ezt a terhelést; a helyzetet még csak nehezebbé tette a teljes elszigeteltség, tehát az elszigeteltséget meg kellett szüntetni. Most mór csak gyakorlatban kellett igazolni mindent. Az ellenőrző kísérlet feltételeit a lehető legteljesebb mértékben közelítették a valósághoz: a kísérleteta Vosz. tok-fülke makettjében végezték. Hosszú napokat tölt a kísérleti űrpilóta a gömb alakú űrhqjóban. A napi rendje is kozmikus: o kiterjedt program a legkülönfélébb feladatokat tartalmazza. Hosszúak a rádióösszeköttetések is, részletes jelentést követelnek tőle, ét az oxigénberendezések kezelése, valamint a beszámoló írógépen való leírása már csak azért is szükségesj mert ezekhez a mozgások helyes koordinálása megkívántatik. Ezenkívül naponta többször is megismétlik a tornagyakorlatok egész sorát, mégpedig rúgos feszitőeszközzel, expanderrel. Amikor az „űrrepülés" végéhez ért, és az űrhajó fülkéjének fedelét felnyitották* akkor nem kellett kozmikus orvos-specialistának lenni ohhoz, hogy megállapítsák: ilyen programot végrehajtva az ember megbirkózik az űrrepülés nehézségeivel. Egyébként is, valóban nehézségek ezek?... Vízreszállás Az ülés a közismert fogorvosi székhez hasonlít: széles, jól párnázott és,., furcsa. Kortámaszai szélesek* korlát van rajtuk. Bekötő hevedereket találunk a széken és egy botkormányt. Az ülés lassan kezdi meg mozgását, szinte mintha nem is akaródzna neki. De már nem egyszerű karosszék: átlátszatlan szemüvegek fedik ÚJ el a „kísérleti nyúl" elöl az ismert laboratóriumi környezetet; most mór űrhajóvá változott, amely lassan 1987. forog a Föld körüli keringésében. A berepülő pilóta pedig ugyancsak nem egyszerű berepülő, hanem űrhajós 21 akinek kézzel kell leszállítania űrhajóját. (Folytatjuk)