Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-26 / 57. szám, vasárnap

L

éván, az újváros egyik szövetkezeti blokkházának harmadik emeletén keresek valakit. Egy valamikori malomgépész fiát, hogy megtudjam a „szakma" szeretetének titkait, ha ugyan van titok az apáról fiúra szálló életpályák folytonosságában. Korunknak is gondja a pályaválasztás. Kormánynyilatkozatok, pedagógiai irányelvek, közéleti személyiségek és szUlók szólnak a problémáról, hogy kiből mi legyen, mi lehet, ha helyesen választ. Tudatosan és kötődve a géphez, ki hogyan tudott. De annyira egyik sem távolodott el, hogy az édesanyát, a mindent bíró Birónét egy pillanatra is elfelejtsék. Az új otthonból, Övárról indult a négy gyerek, hogy az apja mesterségét folytassa. És ide térnek vissza állandóan az anyai fegyelem, szigor és szeretet szenvedélyes tüzéhez melegedni, még akkor ls, ha új fészket rak közülük valamelyik. Ilyen üj fészekben, a háromszobás szövetkezeti lakásban bont előttem szárnyat az életELETPALYAK ösztönösen indulnak el a fiatalok az életpályákra, kisebb vagy nagyobb hajtóerővel. Erre gondolok, ahogy itt állok a lévai újváros szövetkezeti blokkházának harmadik emeletén és egy előszoba ajtajára erősített névjegyen olvasom: Bitó. Egyszerű vezetéknév, csak ennyi, semmi több. Lassan dereng fel bennem, hogy a rövid „i" és a hosszú „ó" nem egy valamikori bírósági tisztséget viselő ember megjelölése. Mindenesetre a nevek nem mondanak sokat, amíg nem állunk szemben a név viselőjével. Bíró Mihály mozdonyvezető az eddig megtett életpályát küzdelmesen építette. Bár ez a pálya eddig csak harmincegy év pillérén ível át és e tartópillérek mindegyikéhez nem egyszer ütődött zajló jégtábla, mégis, az akarat, az elhatározás, a szülők példája szilárd alap volt minden újrakezdéshez. A zvoleni „depó" harmincegy éves mozdonyvezetőjét, ahogy Igy szemben ül velem korszerű otthonában, alig látom huszonöt évesnél többnek. A barna fiatal ember vidáman, de némi fenntartással beszél magáról és azokról, akikhez tartozik: szülőkről, testvérekről. Vidáman szól önmagáról, munkájáról, tanuló éveiről, de fenntartással arról, hogy mint „áttelepültek" mit kellett már eddig is hallgatniok mind a magyarok, mint a szlovákok részéről. Itt a beszélgetés is megakadna, ha nem oldanánk fel egy pohár szilvapárlattal és azzal, hogy egymást kérdezzük: kit okoljunk? Egymást semmiképpen sem. A szülőket? Azok a gyerekek jövőjét nézik mindig. Az életpályákat meghatározó körülmények és szülői szándékok sokszor nem vágnak egybe, vagy legalább ís nem tudjuk előre, mit teszünk helyesen. Egy bizonyos: az utódokat nem lehet okolni sem a körülmények alakulásáért, sem a szülők esetleges tévedéseiért. A

z apa szinte a háború utolsó órájában tűnt el, mint polgári fogoly. így az anyára maradt a gond, a négy gyermek nevelésének gondja. Nevelés és pályaválasztás. De mindent megelőSően egy nagy elhatározás. Csábító ígéretek az elvetélt törvények idején, hogy hazát cseréljen a család. Nyíregyházától a messzi Csehországlg ért ez a szándék, ám a telepítő biztosok csak ide, Övárra jelölték ki a család újotthonát. A gőzgépek és motorok szerelmeseit földhöz kötötték, hogy majd a következő esztendők alatt a négy gyerek egymás után tépíje el magát a kényszerű állomástól,ismét hozzákapcsolódva, pályákra Indított vagy ösztönösen rátalált Biró-gyerekek sorsa, ahogy az ifjú mozdonyvezető, Biró Mihály mosolyogva röpteti felém a szót. Egyszerű sorsok, de következetes életpályák. Ne ^ Mába forgolódtak apjuk körül e gyerekek. Fülükben beitta magát a gőzgép, a motor muzsikája, és így lett mind a négy fiúból gépész, a leányból meg darus, ha már mozdonyra nem ülhet a leány. A fiúk közül Jóska és István Diesel-mozdonnyal vontatja a szerelvényeket Zólyomtól északra, keletre és nyugatra. Mihály, aki itt ül velem szemben esti műszakra készülőben, még a hagyományos gőzöst vezeti Zvolenból, hol Ipolyságra, hol meg Fülekre, mikor, hová kell a tehervagonok sorát vontatni. A negyedik fiú, András, hajógépész, aki DéCín— Ústí—Prága között járja a vizet. Magda pedig, az egy szem leány a fiúk, de inkább az apa példájára szintén elkötelezte magát a gépekkel, és így lett a vasúti szerelőcsarnok darusa. A

z öt gyerek emberi értéke tovább nő azzal, hogy bármilyen távoli utakat jártak be eddig és járnak be naponta, pihenő napjaikat, szabad idejüket, ha csak tehetik Öváron töltik a fegyelem, a szigor, a szeretet tüzénél melegedve, és mindegyik hoz magával annyit, hogy az a tűz sokáig égjen. Nincs különösebb kedvtelésük, úgynevezett hobyjuk, ha van is, az igen gyakorlati. István minden szabad idejét odahaza szereléssel tölti. Mindent átszerel, korszerűsít. András, a hajógépész szabad idejében kőműves és szabó {?). Így mondja Mihály nevetve, hogy neki ls nem egy nadrágot varrt már. A lényeg mindenképpen az, hogy a pályák íve visszatér a kiinduló ponthoz, az indítóhoz, a szülőhöz, amíg az él. Itt, az új lakásban az ifjú mozdonyvezető már részben lekapcsolódott az óvári áramkörről. Szavai szerint azonban úgy érzem, hogy gondolataiban velük van, és szinte látja testvérei buzgalmát, ahogy sietnek haza mozdítani valamit, ö maga már egy külön család belső életét mozdítja, öt éve, hogy elkötelezte magát a családépítésre. Mozdonyvezetői szolgálat és otthoni szorgalom. Az öt esztendőt anyagiakra átszámítva nem nehéz, de elgondolkoztató. Sokszor azt mondjuk, természetes, hogy két fiatal ember öt esztendő alatt szövetkezeti lakásra és berendezésre 57 ezer koronát volt képes kiadni. S e kiadások mellett élni és gyermekkel is szaporodni. Ha számolunk egy átlagos kétezer koronás fizetéssel, úgy elgondolkoztató e gyarapodás. Viszont ha hozzászámítjuk a Birócsalád akaratát, következetességét, csak így lehet természetes az életpályák ilyen irányú építése. B

író Mihály első nagy élménye is meghatározza ezt a következetes életpályát. Az első élmény, ahogy gondolkodás nélkül mondja, az első fizetés volt. Innen számítja magát felnőtt embernek, önállónak. Természetesen nem annyira, hogy az édesanyának ne kellene mindenről számvetést adni. Az első fizetésig nem volt könnyű az út, hiszen csak tízéves volt, hogy Övárra kerültek új körülmények közé. Városról falura. Négy elemi iskoláját Nyíregyházán magyarul, a további négy osztályt Öváron és Garamgyörgyön végzi szlovák nyelven. Majd egy nagy ugrás következik, a prágai ČKD üzem szerelőműhelye. Ezt követi a mosti gépjavító üzem, majd a katonaság, ahol rimaszombati gyerekekkel kerül öszsze és bizony az élmény itt is csak annyi, hogy metélgeti a centimétert, mikor kerülhet ismét a szerszámai közé. A katonaság után Ostrava, Vítkovice, Tfinec, hogy mozdonyvezetői képesítést nyerjen, mint az idősebb fivérek. Lemaradni a többitől szégyen. No meg becsület dolga is, hogy apjukhoz hasonlítsanak. De mindenben hajtóerő az anya is. Otthon sincs megállás. Még pofon is csattan az anya részéről, hiába felszabadult a gyerek és megkapta már az első fizetését is. A

pályára indító szeretet és gyakran pofon erősítette Mihályban is a kitartó szorgalmat, no meg a többiek akarata. És ez a pálya egyenletesen ível. Szépségei is vannak. Télen zord a gőzös, de tavasszal kitárul a táj és a kazán hőfokát kiegyenlíti az enyhe széljárat. A nyár nem kellemes a gőzösön, csak az ősz hozza vissza ismét a jó utazásokat. A Zvolen—Fülek járat különösen kedves, mert ismerősökkel találkozhat Füleken. És a két-három napi szolgálat után viszi a vonat haza Lévára, hogy ő is szerelgessen a lakásban, mint a többiek Öváron. Biró Mihálynak sincs különösebb kedvtelése, ugyanúgy, mint a többi testvérnek. Számára elsődleges a pihenés, majd javítgatás, szerelés, mivel biztosabb, ha ő csinálja meg a javítanivalókat, mintsem rábízza a lakáskezelőség ígérgetésére. Ezenkívül marad számára a televízió és a sportújság. És mert Léván nincs alkalom vagy csak ritkán színházba járni, ennyi az egész, amit szabad idejében tesz. Mindezt összeköti, a munkát és pihenést a feleség, a nagy Klára és a gyermek, a kis Klári. A kicsi Klári most tanul beszélni és minden tárgyat, ami kezeügyébe kerül megvizsgál, szinte megszimatol. A nagy Klára már többet beszél. Legtöbbet arról, hogy már csak négy napjuk van bejelentkezni az ez évi bulgáriai nyaralásra. A

tenger vizét is meglátják Biró Mihályék, biztosan elutaznak, mint ahogy eddig oly sok helyen megfordult, hogy életpályáján egyre több tapasztalatot szerezzen, élményt holnapra, holnaputánra, mert csak így lehet gazdag az ember: élményekkel és tapasztalatokkal. GYURCSÖ ISTVÁN 1987. II. 26. IL FULLA 65 éves Hétfőn, február 27-én tölti be 85. életévét Ľudovít Fulla nemzeti művész, akit a művészettörténészek Joggal tartanak a modern szlovák festőművészet úttörőjének, élő klasszikusának. E. Fulla már a harmincas években szakított a tizenkilencedik század esztétikájával és a művészi haladást gátoló nézetekkel. Művészete, amely a szlovák népművészet hagyományaiból nőtt ki és feloldotta magában a nyugati modern festészet legprogresszívabb eredményeit, a tökéletes szintézis példaképe. A hatvanötéves Ľ. Fulla szlovák, de ugyanakkor európai művész is, és ez olyan dicséret, amit nálunk eddig igen kevesen érdemeltek ki. —szaim— KÜSZÖBÖN A TAVASZ, ideje tehát, hogy megvizsgáljuk ruhatárunkat, mit vehetünk fel, ha lekerül rólunk a télikabát. A kosztümöt, kiskosztümöt, kosztümruhát, minden évszakban nagyon jól kihasználhatjuk, de tavaszi ruhatárunk szinte elképzelhetetlen nélkülük. Képünkön divatos, egyoldali kihajtott nyakmegoldású kosztümöt láthatnak olvasóink, kissé karcsúsított kabáttal és egyenes szoknyával. A másik modell vastag, pasztellszínű flausból készült kosztümruha, érdekes megoldású kabátkával. Ez egyben alakítási ötletnek is kiváló. Ugyanis bármilyen régi kábáiból megvarrhatjuk, mivel a kiskabát három részből szabott. Szükség esetén a háta is készülhet két részből, középen tűzve. A szoknya teljesen sima vonalú. LUDOVlT FULLA: lAj LOVASSAL (OLAJ, 1946) LAKÁS A SZOBANÖVÉNYEK, VIRÁGOK barátságossá, meghitté teszik otthonunkat. Elhelyezésük azonban gyakran gondot okoz a háziasszonynak. Ugyanis a fényigényes növények csakis az ablak közelében virítanak szépen, ahol elegendő fényt kapnak. Viszont a bútorok elhelyezése miatt gyakran előfordul, hogy nem marad elegendő hely a virágok számára. Ezért egy jó ötlettel akarunk szolgálni a virágkedvelő olvasóinknak. A képünkön látható, falra erősíthető virágtartó polcokon nagyon sok cserepet helyezhetünk el, s bármilyen hosszú futónövényt tarthatunk rajtuk. Hogy a falat különösebb károsodás ne érje, a polcot a következőképpen készítsük el: az ablak közelében levő falrészt (ahol a virágokat elhelyezzük) nagy igelitlappal beborítjuk, erre divatos háncs vagy nádfonatos falvédőt teszünk. A képünkön három téglalap alakú háncsfalvédő van. Ezek között erősítjük a falra az egyenes, lakkozott vagy műanyag lappal bevont, deszkából készült virágtartó polcot. Mivel egy-egy polcon több virágcserép lesz, ajánlatos falba ékelt, begipszelt fadarabba verni a polcot tartó kampós szegeket. Az így elkészített polc nagyon célszerű, s nem kell félnünk, hogy tönkre megy miatta a fal, mert a háncsfalvédőn kívül az igelitlap is védi az esetleges átnedvesedéstől. HASZNOS TANÁCSOK: 9 Hogy a használaton kívüli bőrönd, kézitáska, aktatáska szagot ne kapjon, mielőtt eltesszük, |61 tisztítsuk ki, ha vízhatlan bélése van, mossuk le, szárítsuk meg, és kissé kinyitva tegyük el, hogy szellőzhessen. # Ha az új cipő tűzött széle vágja a lábunkat, nedvesitsUk meg a bőrt, ővatosan kalapáljuk szét, majd kézzel kissé húzogassuk kl. Azután úgy nedvesen húzzuk fel, s a lakásban legalább egy 6ra hosszat legyen a lábunkon. 0 A piszkos bőrkesztyűt „Kordován" cipőkrémmel tisztíthatjuk meg. Sohase tisztítsuk benzinnel vagy szalmiákszesszel, mert ezek nagyon szárítják a bőrt. HÁZTARTÁSI VETÉLKEDŐ Az alábbi 5 kérdésre postafordultával kell olvasóinknak válaszolniuk. Csakis a péntekig beérkező válaszokat fogadhatjuk el. A boríték vagy a levelezőlap bal sarkára írják rá: „Család — otthon". A legjobb válaszokat beküldők közül hárman sorsolás útján könyvjutalomban részesülnek. KÉRDÉSEK: Melyek azok az élelmiszerek, amelyek a legtöbb fehérjét tartalmazzák? 1. O ' Mi a különbség az állati és növényi fehérjék között? ^ Melyek a legnehezebben emészthető fehérjetartalmú ét«4. lek? Mit nevezünk komplettálásnak? 5

Milyen módon elkészített hús a leggazdagabb fehérjék• ben? A helyes válaszokat és a nyertesek névjegyzékét lapunk jövő vasárnapi számában közöljük. A MÜLT HETI VETÉLKEDŐ KÉRDÉSEIRE A HELYES VÁLASZOK A KÖVETKEZÜK: 1

Sohase facsarjuk a citrom levét a forró teába, nem főzzük • az ételben, mert Így elveszíti C-vitamintartalmát. Csakis langyos teába vagy a kész ételbe tegyük. A citromot műanyag késsel vágjuk, s a citromos teához műanyagból készült kanalat adunk. Nem csökken a gyümölcs és a zöldség C-vitamintartalma, ha műanyag vagy üveg reszelőt használunk. Legtöbb C-vitamint a citruszfélék (citrom, narancs, mandarin, grapefruit) tartalmazzák, azonkívül főleg a fekete ribizli, az eper, a csipkebogyó, a szőlő, a szilva, a fejes saláta, a zöldpaprl'- a, a paradicsom, a savanyú káposzta stb. 5

A afxs sárgarépa A-provitamint tartalmaz. Zsírban oldva • (

azťä zsíros étellel vagy va}askenyérrel fogyasztva) fontos fertőzés *íteni védőanyaga szervezetünknek. KÖNYVJ&ÍALOMBAN RÉSZESÜLTEK: 1. Keresztényi Gáborné, Štúrovo, Komenského 202/88. 2. Csémy Mária, Calovo 156., okr. Dunajská Streda. 3. Gölniczky Dezsuné, Bratislava, Ul. Obr. Mieru 25/a III. 2. 3. 4.