Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-21 / 52. szám, kedd

A kínai vezetők aláássák a kommunista párt szerepét A moszkvai Pravda cikke A moszkvai Pravda hétfői számában közölt terjedelmes cikkében, amely a kommunista párt szerepével foglalkozik, aláhúzza, hogy „erős és egységes kommunista párt nélkül a szocializmus nem fejlődhet eredményesen". Ivan Pomelov, a cikk írója megjegyzi, hogy azok, akik a kommunista pártot támadják, a munkásosztálynak a forradalmi harcban betöltött vezető szerepét ássák alá. Mao Ce-tung és csoportja, miközben odahaza a kommunista párt vezető szerepét bomlasztja, dühödten támadja a Szovjetunió Kommunista Pártfát, valamint más marxista—leninista pártokat. „A dolgozók érdekeit, a szocializmus ügyét fenyegetik azok a kísérletek, hogy bevezessék Mao Ce-tung egyszemélyi uralmát, azt az egyszemélyi diktá tori rendszert, amely a hadseregre, az állambiztonsági szervekre, valamint a „vörösgárdistákra" és a „lázadók" szervezeteire támaszkodik. A párt ellen Indított fékeveszett hajszának az a célja, hogy a pártot Mao Ce-tung és csoportja engedelmes eszközévé züllesszék. Szükségtelen bizonygatni, hogy ez mennyire távol áll a marxizmustól—leninizmustól". A cikk a továbbiakban rámutat: Kínában nem a kommunista párt, hanem a vörösgárdisták és a „lázadók" jelentik a föeröt és nemcsák a „kulturális forradalomban", hanem a forradalomban általában ők „a forradalom támaszai". Mindez tragédiát Jelent a kínai nép számára. Kína példája arról győz meg — folytatja a cikkíró —, hogy a kommunista párt vezető szerepének áláásása a munkásosztály pozícióinak meggyengüléséhez, a szocialista demokrácia csökkenéséhez és ah hoz vezet, hogy teret kap a szubjektivizmus, az önkény, az anarchizmus számos aljas for mája, az emberek szidalmazása és gúnyolása. A lap miután aláhúzza, hogy a munkások, a parasztok és az értelmiségiek baráti osztályain épült szocialista társadalomban mindennél fontosabb a meggyőzés, a nevelés és a szervezés módszere, rámutat: ha a szocialista társadalom fejlesztésének bármelyik feladatát is te kintfük — akár a termelőerők fejlesztését, a munkatermelékenység növelését, vagy a kommunista Ideológia állásainak szilárdítását — e feladatok megoldásánál az erőszak vagy a puszta adminisztrálás módszereivel semmire se megyünk. (MTI) Tavaly a Szovjetunióban összesen kétmillió dolgozót foglalkoztató 704 iparvállalat tért át a tervezés és a gazdálkodás új rendszerére. Az idei jubileumi évben a tavalyi intézkedések változatlan érvényesítése mellett az ipari termelés 7,3 százalékos növelését irányozták elő. Az energetikában, a gépgyártásban a vegyiparban és a petrokémiában, valamint a gáziparban, tehát az egész népgazdaság műszaki haladását és a munkatermelékenység növekedését biztosító ágakban 9—11 százalékos fejlesztés valósnl meg. A mezőgazdaság termelési bázisának megerősítésére az idén 287 ezer traktort, 150 ezer teherautót, 96 500 gabonakombájnt és sok más gépet szándékoznak munkába állítani. Térképünk a jubileumi év eddig bejelentett 1100 űj létesítményének jelentősebbjeit tünteti fel. Összecsapások Djakartában? Sukarno nem mondott le Véres harcok Mao hívei és ellenfelei között • Az üldözöttek közül többen külföldre szöknek • Kínában újra megkezdődött a tanítás 1987. II. 21. Peking (ČTK) — Kína különböző részeiből Mao Ce-tung irányvonalának hívet és ellenfelet között folyó harcokról érkeznek hírek. Az erőviszonyok a két táborban ismét megváltoztak, az úgynevezett „hatalomátvétel" jelenlegi szakaszában. így Ninghszia tartomány fővárosából fincsuanból olyan hírek érkeztek, hogy az utóbbi napokban ismét azok az erők kerekedtek felül, amelyeket előzőleg mint „burzsoá kapitalista úton haladó erőket" bírál tak. E helyzetet ecsetelő röplapok szomorúan ismerik be, hogy „a forradalmi felkelők" féléves harcokban megedzett szervezetét most monarchisták veszik körül s az egész Jin csuan területén „fehér terror" uralkodik. Feszült a helyzet Csengcsouban és Kajfengban — a Honan tartomány két legnagyobb városában ls. A „felkelők" egyes csoportjai között dúló harcokba beavatkoznak a katonai egységek is. A hadsereg állítólag Kajfengban is „a vörös munkásvédő osztagok" oldalán állott, amelyek a rádió épületét elvették „a forradalmároktól". Ennél az akciónál állítólag lövöldözésre került sor, s egy munkás életét vesztette. Az Oj Kína hírügynökség február 19-i kommentárjában élesen támadta az Afroázsiat Szolidaritási Tanács nlcosiai értekezletét. Kijelenti, hogy te kintet nélkül az ülés határozatára, amely szerint a következő plenáris konferenciát Algírban rendezik meg, a Kínai Népköz társaság még az idén megrendezi saját szolidaritási értekezletét Pekingben. Rangooni lapok tegnap közölték, hogy az utóbbi Időben mintegy 300 menekült érkezett Kínából Burmába. Nagyrészt határmenti falvak lakosairól van szó, akiket a „vörösgárdisták" üldöznek. Héthónapi szünet után egy héttel ezelőtt felújították a tanítást a kínai alapfokú iskolákban, és március 1-től megkezdődik az oktatás a középiskolákban is. Űgy tűnik azonban, hogy a tanulókat, és a tanítókat a következő hónapokban teljesen lefoglalja azoknak a sebeknek a gyógyítása, amelyeket az iskolákon az úgynevezett „kulturális forradalom" ütött. • Csen Ji önkritikája A pekingi külföldi nyelvek intézete „vörösgárdtstáinak" lapja közölte Csen finek, az Államtanács elnökhelyettesének, külügyminiszternek az önkritikáját Csen fi még néhány héttel ezelőtt a pekingi „forradalmi felkelők" heves támadásainak célpontja volt. Az egyik Pekingben kiragasztott plakát többek közt azt hirdette: „Csen fit élve megégetjük". Végül Csou En-laj miniszter elnök kelt külügyminisztere védelmiére. Csen Ji önkritikájában kije lenti: A nagy proletár kultu rális forradalom első 50 napjában a külügyek Irányítása során reakciós burzsoá irányvonalat követtem, amelyet Liu Saocst és Teng Hsziao-ping képvi selt, és hibákat követtem el. Csen Ji azt ls beismerte, hogy számos beszédében hibát követett el, amikor „a baloldali frakciót ostorozta". Bejelenti, hogy elhatározta hibáinak helyrehozását, és Mao elnök oldalára való átállását. A vörösgárdisták" lapja kommentárjában helyesli Csen fi önkritikáját, és hozzáfűzi, hogy a külügyminiszter most visszanyerte helyét a „fórra dalmi felkelők" soraiban. Djakarta (CTK) — Mint már jelentettük, vasárnap délután Djakartában elterjedt a hír, hogy Sukarno elnök Suharto tábornokkal és a fegyveres erők parancsnokaival a bogorl elnöki nyári palotában tartott megbeszélésen lemondott. Az elnök lemondásáról szóló híreket diák-leadóállomások terjesztették, amelyek e hírt négy órán keresztül szüntelenül su gározták anélkül, hogy a djakartai rádió hivatalosan állást foglalt volna. A hírt csupán késő este cá folták meg hivatalosan mint va lótlant. A találkozót nagy figyelemmel kísérték az indonéz és a külföldi újságírók, akik Bogor ban és Djakartában várták a tanácskozás eredményeit. Az ülés résztvevői közül azonban senki sem volt hajlandó nyilatkoz ni. Csupán az elnök katonai titkára adott rövid írásbeli tájékoztatást, amely szerint a jelenlegi válságos helyzetről tárgyaltak. A hétfői lapok rámutatnak, hogy Sukarno elnök Bogorban a jelenlegi válság kompromtszszumos megoldására törekedett azzal, hogy hajlandónak mutatkozott jogkörét átruházni Szuharto tábornokra, s ugyanak kor megtartani alkotmányos elnöki pozícióját. japán lapok djakartai tudó sítói szerint tegnapra virradó éljél súlyos összecsapásokra ke rült sor a Sukarnót támogató tengerészeti erők és az elnök ellenes ejtőernyős csapatok között. Más források eddig még nem erősítették meg ezeket a jelentéseket. Újabb szenzáció a Kennedy-gyilkosság Tovább bonyolódik a CIA-botrány New York (ČTK) — Egyre növekszik azoknak az amerikai és külföldi szervezeteknek a száma, amelyek kémkedési célból kapcsolatban állnak az Amerikai Központi Hírszerző Szolgálat (CIA) ügynökeivel. A New York Times vasárna pl számában 12 ilyen szerve zetet sorol fel. A CIA-nak anyagilag jól támogatott ügy nökei vannak az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai diákszervezetekben ts. A lap vezércikkében azt a következtetést vonja le, hogy a CIA e szennyes tevékenységével aláássa az amerikai de mckrácia alapjait. A Patriot című Indiai lap tegnapi számában figyelmezteti az Indiai kormányt, hogy a CIA tevékenysége az Indiai választásokat is Igyekszik befolyásolni. Elfogató parancs az összeesküvők ellen

N News Orleans (CTK) — fim Garrlson News Orleans-1 Járási ügyész bejelentette, hogy elfogató parancsot ad ki több személy ellen, akik részt vettek a Kennedy elnök elleni dallasi merénylet előkészítésében. Garrison azt állítja, hogy Oswald nem volt az egyedült merénylő, és hogy társai News Orleansból származnak, ahol Oswald fél évig élt a merénylet előtt. McCloy, a Warren-bizottság tagja kijelentette, hogy a bizottság megvizsgálta Oswald News Orleans-1 tevékenységét, de a vizsgálat nem hozott semmilyen meggyőző eredménvt. Garrison bejelentésével kapcsolatban a sajtóügynökségek emlékeztetnek arra, hogy az utóbbi napokban egy másik börtönből a News Orleans-1 börtönbe helyezték át a 26 éves Miguel Torres kubai emigránst, akivel Oswald állítólag érintkezett News Orleans-1 tartózkodása idején. A washingtoni FBI újságírók kérdésére nem volt hajlandó Garrlson kijelentését kommentálni, de a „hivatal éber figyelemmel kíséri" az ügyet. B

ár Európa-szerte még tombol a tél, a diplomáciai tevékenységben már kikeletet hirdetnek: a genfi Nemzetek Palotájában ma ismét megkezdi munkáját a 18-hatalmi leszerelési értekezlet. A tárgyalások középpontjában az a szovjet javaslat áll, amely felhívja a világ valamennyi országát, hogy tartózkodjék minden olyan cselekménytől, amely akadályozhatná az atomfegyverek elter jedését tiltó egyezmény megkötését. Mint ismeretes, az ENSZ tavalyi közgyűlésének politikai bizottsága csaknem egyhangú lag megszavazta az atomstopjavaslatot és utasította a genfi leszerelési értekezlet résztvevőit, hogy részletesen dolgozzák ki a szerződés szövegét, amelyet azután az atomhatal mak és az atommái nem rendelkező országok egyaránt aláírnának. Az atomsorompó problémája nem új keletű. Hat év óta a világszervezet közgyűlésének va lamennyi ülésszaka foglalkozott vele, egyezmény azonban mégsem született. A tavalyi ENSZ határozattal végül kedvező légkör alakult ki az egyezmény végleges megszövegezésére. A határozat ugyanis önmagában csak elvi, deklaratív jellegű és jogilag nem kötelező érvényű az országok számára. A szerződés kidolgozása és aláírása egyébként a moszkvai atomcsendegyezmény után a másik igen jelentős lépés lenne az atomleszerelés folyamatában. Nem véletlen, hogy az atomsorompó kérdése éppen napjainkban vált különösen sürgetővé. Ezt főleg az indokolja, hogy Ilyen egyezmény nélkül a nukleáris hatalmak száma haKOMMENTARUNK Az.atomsorompó' leeresztése előtt marosan a jelenlegi ötről ja Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Francia ország és a Kínai Népköztársaság) a kétszeresére emelkedhet, s azután már aligha lehetne megfékezni a veszélyes versengést. A másik tényező sem lebecsülendő: DélkeletÁzsiában szörnyű háború pusztít. Az atomleszerelés útján elért újabb siker tehát egyben súlyos csapást mérne a vietnami agressziót atomzsarolássai is súlyosbító Imperialista erők re. Miiyenek tehát a kilátások a ma kezdődő genfi tanácskozá sok előtt? Kedvezőek, de nem problémamentesek. Az említett öt nagyhatalom közül ugyanis a franciák és a kínaiak nem írták alá a földalatti robbantások kivételével végrehajtott atomkísérleteket betiltó moszkvai egyezményt és azóta természetesen mindkét ország jelentős előrehaladást tett az atomfegyverek gyártásában. Ennek ellenére Franciaország hajlik a többi nagyhatalom felfogásához, hogy nem szabad tovább növelni az atomtitokkal rendelkező országok számát. Sajnos, a Kínai Népköztársaság eddig semmi jelét sem mutatta annak, hogy hajlandó aláírni egy ilyen egyezményt. Sőt, a jelenlegi kínai fejlemények Inkább az ellenkező törekvést jelzik Az atomsorompó egyezmény jelentősége és fontossága azonban nem abban rejlik, hogy azt csak a nukleáris hatalmak frják alá, hanem valamennyi ország, de elsősorban azok, amelyeknek ipari fejlettsége és tudományos felkészültsége olyan fokon áll, hogy rövidesen vagy a közeljövőben atomfegyvereket tudnának előállítani. Az atomsorompó tehát képletesen és a valóságban is megálljt pa rancsol mindazoknak az orszá goknak, amelyek az ,/itomklub ba" szeretnének bejutni. Ezzel kapcsolatban külön kell említenünk Nyugat-Néinetország esetét, amely egyre erőteljesebben kopogtat az „atomklub" ajtaján. A letűnt és a jelenlegi bonni kormány vágya az atomfegyverek birtoklására illetve e fegyverek fölötti rendelkezés jogának megkaparintására azonban nem új keletű. Emlékezzünk csak a NATO keretén belüli nyugatnémet—amerikai erőfeszítésekre, amikor az úgynevezett multilaterális haderők felállításával, majd e terv bukása után a „konzultatív atombizottságban" való nyugatnémet részvétellel próbálták álcázni a Bundeswehr vezéreinek azt a szándékát, hogy ujjaikat minél előbb e pusztító fegyver ravaszára tehessék. Eddig azonban sikertelenül végződtek az ilyen irányú erőfeszítések. Nem sokkal világosabb a helyzet most sem, hiszen a genfi tanácskozások közeledtével lázas diplomáciai tevékenységnek lehettünk tanúi Bonnban. A közelmúltban Washingtonban járt Willy Brandt nyugatnémet külügyminisztert azonban finoman figyelmeztették, hogy az atomstop egyezménnyel kapcsolatos bonni elutasító álláspont teljesen elszigetelhetné a Szövetségi Köztársaságot. Brandt nem is tagadta ennek reális lehetőségét, ám a sok alkudozással létrejött nagykoalíció kereszténydemokrata szárnya, élén a hangadó Strauss pénzügyminiszterrel továbbra ls visszautasltja az egyezményhez való csatlakozást. Az atomstop-egyezménnyel kapcsolatos belső nyugatnémet politikai ellentétek tehát a Kiesinger kormány esetleges válságának árnyékát vetették előre. Az európai és a világbéke és biztonság fő feltétele, hogy Nyugat-Németország sohase szerezhesse meg az atomfegyvert. Felemás megoldás ttt nem lehetséges. TÓTH GÉZA