Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-15 / 46. szám, szerda

Az öntözés nem luxus ! A olomouci SIGMA n. v. az elmúlt évben egy 300 000 korona értékű öntözőrendszert szállított a Szovjetunióba kipróbálásra. A Moldvai SZSZK egyik kolhozában helyezték üzembe s túlnyomórészt gyümölcsfák és zöldség öntözésére használták. Az eredmény: a beruházás a magasabb termés révén 3 hónap alatt visszatérült. De nem is kell olyan messze mennünk. Hazai tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a mezőgazdasági termelés intenzifikálásának fő útjai a talajjavítás, a kemizálás és az öntözés. Az első két utat többé-kevésbé már járjuk is, a harmadikat azonban máig is gyakran elhanyagoljuk, pedig kár ... cukorrépa 1. 2. Kukorica 1. 2. A meggyőző érvek ellenére az utóbbi években erősen megcsappant a mezőzgazdasági üzemek érdeklődése az öntözőberendezések iránt. Erre panaszkodik nemcsak a SIGMA, mint az öntözőberendezések gyártója, hanem a Központi Mezőgazdasági Gépértékesítő Vállalat is, amelynek nem csekély gondjai vannak a terv teljesítésével. Az elmúlt évben a tervezett öntözőberendezéseknek és készülékeknek csupán ötven százalékát tudták értékesíteni, az idén pedig még rosszabb a helyzet. Az eddigi kereslet és igénylések szerint csupán a termelés egyharmadának értékesítésével számolhatnak — hacsak nem változik meg a mezőgazdasági üzemek viszonya az öntözéses műveléssel szemben. Szlovákiában még az országos átlagnál is rosszabb a helyzet. A kelet-szlovákiai kerületben például ebben az évben egyetlen öntözőberendezést sem igényeltek, pedig tavaly tavasszal a nedvesség hiánya miatt sok száz hektáron ki kellett szántaniuk a cukorrépát és a kukoricát. . HOL A HIBA? Az utóbbi csapadékban dús két év benyomása alatt élnek-e még a földművesek? Nem gondolnak arra, hogy száraz évek is következhetnek, amikor veszélyeztetve lehet a termés? Vagy talán rossz tapasztalataik vannak a régebben vásárolt öntözőberendezésekkel és készülékekkel? Vagy túlságosan megszokták, hogy a múltban köz|>ontilag utalták ki számukra a A termesztett növény vízigényének kielégítése, a kellő menynylségű nedvesség biztosítása a növény számára abban az időszakban, amikor arra a legnagyobb szüksége van, az első feltétele a magas hozamok elérésének. összehasonlításul vegyünk szemügyre néhány számadatot, amelyek azt szemléltetik, milyen terméshozamokat értek el egyes terményeknél azonos éghajlati és talajviszonyok mellett a Nový Trhy-i Kísérleti Gazdaságban. Az első szám mesterséges öntözés nélkül, a második a szakszerűen adagolt öntözéssel egy hektáron elért hozamot tükrözi (mázsákban). mezőgazdasági gépeket, állami dotációkat kaptak rájuk, tehát maguknak nemigen kellett törődniük az ez irányú tervezéssel? Vagy csupán a minél nagyobb tiszta jövedelmet tartják szemük előtt, amelyet a beruházás csökkentene? Nincsenek-e komoly hézagok az öntözéses művelés szervezésében? Nem bocsátkozhatunk részletekbe, gondolkozzon el ki-ki saját szempontja szerint a problémák felett. . A SOPÁNKODÁS MIT SEM HASZNÁLNA A SIGMA vezető dolgozói a minap Olomoucban megtartott sajtóértekezletükön kijelentették: gyártmányaik minősége és választéka az utóbbi időben lényegesen megjavult. A múltban kifogásolt hibákat kiküszöbölték s kibővítették a tanácsadó, valamint a szervizszolgálatot is. Gyártmányaik sok tekintetben elérik a világszínvonalat és számos országban nagy az érdeklődés irántuk. Hosszú lejáratú kereskedelmi szerződéseik vannak az NDK val, a Szovjetunióval, valamint egyes délamerikai és észak-afrikai országokkal. Lépést tartanak a fejlődéssel, a többi között már ebben az évben áttérnek az alumíniumcsövek gyártására, amivel lényegesen csökkentik a csövek súlyát s egyúttal 4-5szörösen meghosszabbítják élettartamukat. Pótalkatrészekből ls elegendő mennyiség áll rendelkezésre. Az új gazdaságirányítási rendszer arra is kényszeríti a SIGMÁ-t, hogy ne csupán újabbnál újabb berendezéseket és készülékeket gyártson, hanem érdeklődést, keresletet is keltsen irántuk. A helyes piacfelmérés és tájékoztató szolgálat is elengedhetetlen követelmény. ELLENTMONDÁSOK A mezőgazdasági üzemek, a járások és kerületek a tervelőkészítés időszakában kötelezettségeket vállalnak a terméshozamok növelésére. Milyen módon akarják ezt elérni, ha közben nem gondolnak az egyik legjárhatóbb útra: a mesterséges öntözésre? Vagy tűzoltó fecskendővel fogják szárazság idején öntözni a cukorrépaföldeket? Számos mezőgazdasági üzemben kihasználatlanul hever a drága öntözőberendezés. Eddig több mint ezer öntöző-szakembert képeztünk ki — hová lettek? Az EFSZ vagy az állami gazdaság megvásárolja az öntözőberendezést, használni is kezdi, de gyakran nem tudja, hol kifizetődő, hogyan kell gazdaságosan alkalmazni. Aránytalanságok vannak a technika és az agrotechnika között is: az utóbbit ugyanis úgy kell módosítani, hogy haszonnal járjon, ismerni kell az öntözött és a nem öntözött föld sajátosságait és igényeit, meg kell tudni választani az öntözésre alkalmas növényeket, a trágyázás módját stb. A SIGMA tervfeladatai — a mai átmeneti nehézségek ellenére — igen progresszívek. Ha például az öntözőberendezések 1965. évi termelését 100-zal jelöljük, 1970-ben eléri a 230-at. Mi történik, ha a fokozott termelést nem tudja majd a hazai piacon értékesíteni? Külföldön kell Aajd számára piacot biztosítani, ami azonban csak hoszszú lejáratú szerződések alapján történhet. Országunk így ugyan tekintélyes devizákhoz jut, a másik oldalon viszont olyan bizarr helyzet adódhat, hogy a SIGMA — exportkötelezettségei teljesítése miatt — nem lesz képes a hazai szükséglet kielégítésére. Ez a másik véglet ugyanolyan káros lenne, mint a mai. A jó mezőgazdasági szakembernek tudni kell, hogy az öntözéses gazdálkodás propagálása és terjesztése nem „akció", hanem objektíven indokolt, sürgető követelmény, amely egész társadalmunknak érdeke. DÓSA JÓZSEF 1962 1963 1964 1962—1964 (átlag j 211 497 456 388 470 664 708 614 55 72 55 61 64 102 82 82 Tizenkét gyermeket nevelt fel p'.r j Hatvanadik életévét tapossa Gáka Józsi bácsi. Termete egy kissé hajlott, arcán mély barázdát szántott az itlő, a vállára nehezedő gond. Munkaszeretete azonban még mindig a régi. Gondos, körülte-kintő családapa. A sors marokkal szórta rá a megpróbáltatásokat, de ezek nem törték meg. Egész életén át erős akarattal, kitartással rendelkezett. Özdon látta meg a napvilágot. Édesapja gyári munkás volt. Szűkösen tudta csak biztosítani az öttagú család megélhetését. Amerikába készült, az „ígéret földjére". Az egész családot nem vihette magával, erre nem volt pénze. Ügy gondolta, a gyerekeket a nagyapánál hagyja. „Várjatok gyerekek, megszerezzük a szükséges pénzt" — biztatta a fiatalokat. Itt, a tanyán telepedtek le. A nagyvilág hírei csak nehezen jutottak el ide. Azt sem vették hírül, hogy kitört a háború, mozgósítást rendelt el Ferenc Jóska. Nagyot néztek, amikor az egyik napon megjelentek a Kakastollasok. A katonai parancsnokságra kísérték a családiét. Itt kezdődött el Gáka József megpróbáltatásainai sorozata. Almágyra, későbíj Feledi e kerültek lakni. Az évek múlásával a hadisegély is egyre vékonyabb lett. Spp hogy ki tudták belőle fizetni a házbért. Józsi volt a legidősebb, kereset után kellett néznie, jóllehet még csak kilenc éves volt. Becsületes, szófogadó fiúnak ismerték, s így bejutott templomszolgának, illetve harangozónak. S ha elérkezett a nyár, hajnalban kelt, hogy búzakalászt szedjen, aztán nappal a vasúti oálvát gyomlálta. Amikor négy és fél év múlva édesapját viszontlátta, nagy volt az öröm. „Na, Jóska fiam, mész mesterséget tanulni." — jelentette ki. Így is lett. A vékonydongájú gyerek három éven keresztül ismerkedett a cipészmesterséggel. Alighogy kézbevette a segédlevelet, az orvos tanácsára abbahagyta szakmáját. Nepszámos, mezőgazdasági munkás lett. Aratott, kocsis volt, fát vágott az erdőn. Egyszóval alkalmi munkát végzett mindaddig, míg be nem vonult katonának. Mire hazajött, megszületett a kilencedik testvér is. Huszonhárom éves lehetett, amikor Sajószárnyán a Buck testvéreknél lett dohányos. Itt akadt meg a szeme az egyik napszámos lányon. Két év múlva feleségül vette ... Reggeltől estig gürcöltek, robotoltak. A több mint négy hektáros dohányparcellát feleségével kettesben kapálták meg, hogy ne kelljen napszámot fizetni. így ment ez uyulc éven keresztül. — Szegények voltunk, a gyermekáldás terén annál gazdagabbak — mondja. — Minden Jiásodik évben született egy gyerek. Amikor a leg; idősebb fia felcseperedett, apjál val fát járt vágni. J Józsi bácsi pedig két ember helyett is dolgozott, hogy a tíztagú család megélhetését biztosítsa. Nappal a fát döntögette, éjszaka csert kötött. A sok éhes gyerinekszájnak enni kellett. Hetente hat darab ötkilós házikenyér is kevésnek bizonyult. Hát még a ruha és a cipő... A második világháború éveiben még szűkösebb lett az élet. Kisebb lett az aratói rész. Később a front minden Ingóságától megfosztotta, és lakásától néhány száz méterre megsebesült. Hét aknaszilánkkal a testében szállították a kórházba. Aztán jött a kitelepítés ... Otthonától távol, Józsi bácsi negyvenéves korában a párt katonáinak sorába lépett. Amikor újra visszatért Sajószárnyába, rövidesen téglagyárban vállalt munkát. Volt az üzemi tanács, a pártszervezet elnöke, a HNB képviselője. Mindenütt megmaradt szorgalmas, munkaszerstő embernek. A tizenkét gyermekből hat még odahaza volt, amikor felesége örök álomra hunyta le szemét... A legkisebb lány alig múlott tízéves ... Józsi bácsi magára maradt. Az apai teendők mellett az oly nehezen nélkülözhető ínyát <s helyettesítenie kellett. Nem hátrált meg .. A megcsappant családban ma már csak három leány van. A legnagyobb, a tizennyolc éves Annus a téglagyárban dolgozik. Rózsika iskolába jár. A háztartást Erzsi vezeti. A nagy család ritkán jön össze. Ha azonban disznótort vagy lakodalmat ülnek, mindnyájan eljönnek. Tizennyolc unokát hoznak magukkal. Ilyenkor Józsi bácsi szemében könny csillan meg. Az öröm jele ez ... NÉMETH JÁNOS h v A Üdvözlet és ajándék Februárban Marijának fia született. A kicsi az Alekszandr nevet kapta. Mariját a szülőotthonban naponta felkeresték a kollégái: virággal, gyümölccsel, édességgel kedveskedtek neki. Barátai, akik Mihail feltűnése után lassan elmaradoztak, most kezdtek hozzá viszszatérni. Lena Szolodovnyikova sohasem hagyta magára, nála is éjszakázott. Mihail Zarokov szökését különféleképpen magyarázták. Voltak, akik azt mondták: lám, ilyenek a legényemberekl Megcsinálják a bajt, aztán angolosan meglépnek. Csak Marija tudta, hogy ez nem igaz. Hisz ínég ideje sem volt közölni Mihaillal, hogy gyermeket vár... Nem hibáztatta Mihailt, nem panaszkodott sorsára. Marija úgy vélte, hogy Mihailt előtte ismeretlen, nagy veszéllyel fenyegető események kényszerítették szökésre. Visszagondolt Mihail régi históriáira, megbízására, hogy Moszkvában keresse fel elesettnek hitt barátja anyját, az úttal kapcsolatban szerzett különös benyomásaira... Furcsa ... Mihail beszélt neki hadifogságáról, aztán arról, hogy álnéven volt a fronton, elesettnek vélt barátjáról egyszeriben kiderül, hogy bandita ... Mennyit hazudott neki. Például a lakással kapcsolatban is. Milyen sötét hálóba eshetett Mihail?! Nem kétséges, valamilyen köze van az alvilághoz. Marija nem hordta többé a Mihailtől kapott medaillont — ki tudja, kitől lopták -, hanem Mihail utáni egyetlen emlékként eltette egy ódivatú női táskába. Az újszülött Marija minden figyelmét lekötötte. Sok gondja volt. S ekkor olyasmi történt, amit később így ecsetelt I.ena Szolodovnyikovának: — Képzeld, mi történt, még most is reszketek. Ma reggel orvoshoz vittem a gyereket. A rendelő bejáratával szemben, a parkban hagytam a kocsit. Félórát lehettünk az orvosnál, hisz Szaskának semmi komoly baja, csak túl sokat evett. Kimegyünk, meg akarom igazítani a párnát, hát nem egy tégla van alatta. Kidobom, borítékban egy csomó pénz volt alatta. Meg egy írás: „A barátja üdvözli, és kéri, jogadja el ezt az ajándékot". Az írás nem Misáé. Maid a szívem szakadt meg. Mit csináljak a pénzzel? Biztos ez is lopott? Elmentem a rendőrségre. Kérdezték, mit gondolok, ki tehette oda a pénzt? Azt jeleltem, nem tudom Nem akartam belekeverni Misát. Jegyzőkönyvet vettek jel, aztán elmen*em. — A papírt is odaadtad? — kérdezte Lena Szolodovnyikova. — Hátha Mihailtől van... Titkosírás lehet rajta. Tégy rá meleg vasalót, és előjön ... — Lenka, Lenka, nagy gyerek vagy te — mondta Marija, de azért megpróbálta a vasalót. Bizony nem jött elő semmilyen titkosírás. Marija ezt a papírt is eltette a régiség-táskába. — No és mi volt még? — faggatta Lena. — Semmi. Mihail ismeri a címem, de nem a lakásomon kerestek fel. Honnan tudták, hogy anyaságin vagyok? Gondoltam, biztos a munkahelyemen érdeklődtek. Be is néztem az Irodába, azt mondták, tényleg egy férfihang érdeklődött utánam telefonon. Nem tudják, kicsoda. Most már az ember az utcára sem mehet ki anélkül, hogy .. — Ugyan, Marija, még csak az kellene, hogy a saját szülővárosodban félj. . — bátorította Lena. — En nem félek, csak szörnyen kellemetlen. Megállapodtak, hogy Lena továbbra is ott fog lakni Mariiánál. A játszma véget ér Pavel azt mondta Keménynek, hogy Marija nagyon tetszett neki, s nem is hazudott. Remény leírása alapján rögtön ráismert. Elmondta, hogy találta meg Mariját, hogyan ólálkodott lakása körül. Szóval a lánv nagyon szép; nem tudja, milven volt azelőtt, de most határozottan csinos. Egészen a gyerekorvosig követte, ott aztán . . — Mit keresett a gyerekorvosnál? — csodálkozott Remény. — fa, hát nem mondtam .. Négyhónapos gyereke van. Pavel figyelte, hogyan változik meg Remény arca. Most olyan boldogság tükröződött az arcán, mint amikor a rádiót fogta kezébe és simogatta. — Ez az én fiam, Pása — mondta Remény halkan. Pavel erre már gratulált. — Tovább... — unszolta Remény. Pavel elmondotta, hogv Marija megtalálta a pénzt, s elvitte a rendőrségre ... Pavel figyelte Remény reagálását. — No, folytasd ... Pavel folytatta. Marija a rendőrségről hazament, többé már nem látta őt. Különben megtudta, hogy Dembovics odasgett a házában. Aligha fog beszélni a rendőrségen... — Kitől hallottad? — Egy taxisofőrtől. A szomszédok azt mondták, hogy egy idős asszony kétszer is kutatott a romok között. Biztos Emma volt. — Tehát Emmát nem fogták le... Az ördögbe, ízzel a vaklármával mindent elhamarkodtam ... — tűnődött Remény. Attól kezdve Remánv nem volt olyan bizalmas Pavelhoz. Esténkint a házigazda könyveit olvasgatta, jó időben meg a Volgába jártak fürödni. (FOLYTATJUK) 1967. II. 15.