Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-15 / 46. szám, szerda

Vita a CSKP Központi Bizottságának 1967. február 8—9-i ülésén MICHAL CHUDÍK elvtárs felszólalásában a szlovákiai ifjúság nevelésével kapcsolatos sajátosságokra hívta fel a figyelmet. A szlovákiai munkásosztály rohamos számbeli gyarapodása és színvonalának gyors felfelé ívelése magában véve a problémák egész sorát állítja az Ifjúság körében végzendő nevelőmunka homlokterébe. Látnunk kell, hogy az ifjúmunkások s a diákok jelentős része falun lakik, vagyis szokásai, lelki élete és mondhatjuk, hogy részben világnézete is olyan környezetből fakad, ahol — jóllehet a termelőerők forradalmi jellegű változásokon mentek keresztül — az emberek mégis nehezen mentesülnek a konzervativizmus utóhatásaitól, a megszokott hagyományoktól, nézetektől, s a régi etika befolyásaitól, ideszámítva annak külső megnyilvánulásalt, pl. a vallásosságot is. Ha mindezt szem elől tévesztenénk, megbékélnénk azzal, hogy ifjúságunk jelentős részét a marxizmus—leninizmustól idegen és ellenséges Ideológia befolyásolja, minek következtében nem készülhet fel kellőképpen az életre a jövő kommunista társadalmában. Ogy vélem — hangsúlyozta Chudík elvtárs —, hogy céljainkat szem előtt tartva igényesebben, szigorúbban bírálva kell mérlegelnünk a falusi fiatalok körében végzett nevelőmunkánkat. Hazánkban az évek folyamán létrejöttek a magyar és az ukrán nemzetiségű fiatalok művelődésének s érvényesülésének a többi ifjúsággal. azonos feltételei. Ezenkívül egyre nagyobb gondot fordítunk arra is, hogy a cigánygyermekek iskolába járjanak. A magyar és ukrán polgártársaink gyermekei számára fenntartott iskolákat, az anyanyelvükön kiadott lapokat, folyóiratokat s irodalmi alkotásokat, a rádió magyar és ukrán adásait, saját színi együtteseiket, n fiatalok tanulási és munkalehetőségeit stb. együttvéve a nemzetiségi kérdés marxid-lenini, tehát helyes megoldása folyamatának tekintjük. Ami azonban a magyar és az ultrán nemzetiségű polgártársainknak a hazájukhoz — a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz — fűződő kapcsolatai, valamint a gyakorlatilag legelőnyösebb érvényesülés lehetőségeinek megalapozását illeti. feltétlenül szükséges, hogy különösen a fiatalok sajátítsák el a szlovák vagy a cseh nyelv ismeretét. Ez a nyelvismeret ugyanis a cseh és a szlovák kultúra megismerésének kulcsa, s a mindennapi élet sokoldalú mélyreható ismeretét teszi lehetővé a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Az ifjúsággal kapcsolatos minden nevelőmunkánk egyik legfontosabb mozzanata a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség érzésének s tudatának elmélyítése. Az egész emberiség történetében gyökeres fordulatot jelentő Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának évében, s az ünnepségek előkészítésének lelkesítő légkörében élünk. Ám miként utalnak sajtószerveink az idei jubileumi év rendkívüli jelentőségére? Talán azzal, hogv a lapok és a folyóiratok szinte egymással versenyezve folytatásosán közlik a Kennedy elnök halálának okait firtató cikksorozatot? Kennedy kétségkívül nagyon érdekes egyéniség, demokratikus szellemű ember volt, mégis furcsa, hogy róla nálunk többet írnak, mint bármelyik nyugat-európai országban, szinte úgy, mintha nemzeti hősünkről lenne szó, nem pedig a ragadozó, harácsoló amerikai monopoltőke egyik képviselőjéről. Vajon dogmatizmusnak minősíthető az, ha azt követeljük sajtónktól, hogy az ifjú nemzedék szocialista nevelését szolgálja? Lapjaink__ ban, folyóiratainkban fiatal olTJ vasóink gyakran olvashatnak arról, mit csinál Johnson, az 1967 USA elnöke, mikor és miért operálták, hol szórakozott, hol taII. 15. lálkozott az újságírókkal stb., de sokkal ritkábban értesülnek 5

arról, hogy az eszeveszett indonéz reakció kivégezteti a földkerekség egyik legnagyobb kommunista pártjának vezetőit és tagjait, sajtószerveink csak nagyon felületesen és nem eléggé vonzón tájékoztatják a fiatalokat arról, mi foglalkoztatja a párt központi bizottságát, a kormányt, s hogyan oldja meg mindazt, ami népünk s a fiatalok szempontjából létfontosságú. Magától értetődő, hogy ezek a fogyatékosságok nemcsak sajtónkban észlelhetők, hanem pl. a televízióban is, amely pl. bármikor sugároz nagyon érdekfeszítő detektívfilmet, viszont csaknem teljesen mellőzi a cseh és a szlovák kultúra s a többi szocialista ország kultúrájának gyöngyeit. Elvárjuk művészeinktől, filmek alkotóitól, rendezőitől, színművek íróitól, regényíróinktól, zeneszerzőinktől stb., hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi évében az előrehaladás, a forradalom, a humanizmus s a testvériség eszméitől áthatott művekkel s alkotásokkal lepnek meg bennünket. Az ifjúság világnézeti nevelésével kapcsolatban pártunknak, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségnek, a társadalmi szervezeteknek, különböző intézményeknek, s nem utolsósorban a családnak is nevelőmunkájukban az eddiginél sokkal kifejezettebben kell érvényesíteniük a szocialista etika elveit. EMIL RIGÓ elvtárs egy mintegy 15 ezer dolgozót foglalkoztató nagyüzemben a fiatalok körében végzett pártmunkával kapcsolatos tapasztalataira mutatott rá. Az üzemben dolgozók átlagos életkora 29 év. Jóllehet a fiatalok közül egyesek olyan magatartást tanúsítanak, amely nem egyeztethető össze a szocialista társadalmi élet elveivel, túlnyomó részük tudatában van küldetésének, feladatainak és ezt nagyon sokszor be is bizonyítja áldozatkész munkájával, a modern technika és technológia elsajátítását célzó törekvéseivel s annak bebizonyításával, hogy társadalmunk megbízhat Ifjúságunkban. Sajnos, elég gyakran fordul elő, hogy csak akkor figyelünk fel a fiatalokra, amikor társadalomellenes magatartást tanúsítanak, viszont sokkal ritkábban foglalkozunk velük olyankor, amikor utalnunk kellene a fiatalok tevékenységének pozitív eredményére. Hiba az is, hogy nem vesszük eléggé alaposan szemügyre a fiatalok olyan — nem szocialista — megnyilvánulásait, amelyekkel a szocialista társadalmunkban észlelhető ellentmondásokra reagálnak. FRANTIŠEK DVORSKÝ elvtárs többek között hangsúlyozta, hogy az SZLKP nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága rendszeres munkával teljesíti a CSKP Központi Bizottságának azt a határozatát, mely szerint megkülönböztetett módon kell az értelmiségiekkel foglalkozni és őket a pártpolitikai munkának megnyerni. A nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság fokozott figyelmet szentel a pedagógusok körében végzendő munkának, mert meggyőződése, hogy elsősorban a pedagógusok befolyásolhatják kedvezően az ifjú nemzedék sokoldalú fejlődését. Néhány pedagógus a kerületi pártbizottság plénumának tagja, mások a kerületi pártbizottság különböző bizottságaiban, továbbiak pedig mint aktivisták tevékenykednek. Hasonlóképpen vesznek részt a pártpolitikai munkában a kerület egészségügyi és kulturális dolgozói is. A főiskolai tanárok és diákok véleménye szerint nagyon gyümölcsözők azok az eszmecserék, amelyeket pártunk vezetőségének, illetve kormányunknak tagjaival időnként folytathatnak. Az értelmiségiek ismereteinek kiegészítésében, illetve gyarapításában szerfölött fontos szerep jut a marxizmus—leninizmus esti egyetemeinek. Dvorský elvtárs felszólalása további részében a bratislavai Stavokombinát iparitanuló-Iskolájában létesített CSISZ-szervezet tevékenységéről tájékoztatta a jelenlevőket. ZDENEK FIERLINGER elvtárs az új Művelődés- és Tájékoztatásügyi Minisztérium hatás- és feladatkörével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a minisztériumnak fokozott figyelmet kell szentelnie a Csehszlovák Szocialista Köztársaság s a többi szocialista ország, elsősorban a Szovjetunió közötti kulturális kapcsolatoknak, de egyidejűleg — és ez magától értetődő — szélesre kell kitárnia az ajtót a földkerekség minden jelenlegi progresszív kulturális megnyilvánulása előtt. Kulturális életünkben igen fontos a valóban felelősségteljes szocialista kritika érvényesülése. Nem érthetünk egyet azzal, hogy pl. képzőművészetünkben csak egy maréknyi, de nagyon egyoldalú és a Nyugat előtt hajbókoló csoport legyen mérvadó, és pozíciójából a szerinte helyes stílust kényszerítse rá képzőművészetünkre. Megbocsáthatatlan könnyelműség lenne feltételeznünk, hogy csupán holmi divathóbortról van szó, amely rövid életű és önmagától megszűnik. Ellenkezőleg, feltétlenül meg kell akadályoznunk kulturális életünk, de különösen az ifjú nemzedék nevelésének amerikanizálását! VILÉM NOVÍ elvtárs többek között hangsúlyozta, hogy a szocialista világ az új nemzedék világa lesz, de a mi kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy megállja a helyét s boldogan élhessen ebben a világban. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindent meg kell helyettük tennünk. A múltban sem volt helyes, ha azt állítottuk, hogy mi már mindent kiharcoltunk a fiatalok számára és ők már nyugodtan élvezhetik a szocialista rendszer gyümölcseit. Éppúgy, mint nekünk, s az előttünk élt nemzedékeknek is küzdeniük kellett, hogy saját világukat formálhassák, a mai fiataloknak is harcolniuk kell azért a világért, amely az övéké lesz. A mai ifjú nemzedék egyrészt az iskolában, másrészt az életben tanulja a szocializmust. Sajnos, a tömeges nevelőeszközök, mint a televízió, a rádió, a színház, a film stb. néha helytelen irányba terelik a fiatalok figyelmét. Természetesen az iskolákban sincs minden az óhajtott színvonalon. Következetesebben kell ügyelnünk arra, hogy milyen oktatási módszerek segítik hozzá a tanulóifjúságot a marxizmus-leninizmus ismeretének elsajátításához. Vajon nem úgy tüntetik-e fel a tanulóifjúság előtt a szocializmust, hogy e rendszerben minden rózsás és minden konfliktus nélküli. Ez ugyanis ellentmond a fiatalok által tapasztalt tényeknek, ami kétkedésre, hitetlenkedésre készteti őket. MIROSLAV ZAVADIL elvtárs arra hivatkozva, hogy a CSISZ ez idén tartja meg V. kongreszszusát, hangsúlyozta: „Minden módon arra törekszünk, hogy a CSISZ valóban az ifjúság szervezete, és nem csupán az ifjúság számára létesített szervezet legyen." Tényekkel bizonyítható, hogy a mai ifjú nemzedék tudatában van küldetésének. Ez viszont nem bizonyítja azt ls, hogy a CSISZ minden téren kellőképpen dolgozik. Pártunk joggal bírálja a munkájában észlelhető bizonyos fogyatékosságokat. Ismerjük ezeket, tudjuk, hogy a CSISZ a fiatalok. nagy részére nem gyakorol befolyást és számos CSISZ-szervezet teljesen passzív. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy pártunk ve- , zeti a Csehszlovák Ifjúsági Szövetséget és a CSISZ a pártpolitika elveinek, a pártszervek s -szervezetek határozatainak teljesítésére irányítja az Ifjúságot. Sajnálatos, hogy jelenleg kevés fiatal párttag tevékenykedik a CSISZ-szervezetekben, a rendelkezésre álló adatok szerint számuk csupán 6,5 százalék, és ez szerfölött kevés. A pártszervezetek pedig azzal követnek el hibát, hogy nem szentelnek elegendő figyelmet a fiatal kommunistáknak. Nagykaposi problémák Jól emléksucm arra az időszakra, amikor a Latorca menti falvak, városok közül legtöbbször Nagykapos került szóba, ugyanis itt működött a volt presovi kerület legjobb földművesszövetkezete. A területi átszervezés után megszűnt a város járási székhely jellege, s az őslakók közül sokan úgy vélték, örökre „befellegzett" városkájuk fejlődésének ... Az idő rácáfolt ezekre a jóslásokra. A város tőszomszédságában, Vojanyban modern hőerőmű épült s ez egyben új határkövet jelentett Nagykapos fejlődésében. Igy nem csoda, hogy ez a mezőváros újból a közvélemény „szűrőjére" került. Mi tagadás, az elhangzott megjegyzések, vélemények korántsem egybehangzóak. A városi nemzeti bizottság elnökével, Kenyhercz Gyulával és titkárával, Gerinan Lfvlus elvtárssal ezért a városfejlesztés eredményeiről és az ezzel összefüggő problémákról beszélgettünk. — Kétségtelen, a vojanyi építkezés új korszakot nyitott városunk fejlődésében — kezdte az elnök. — Kétezer fővel gyarapodott a lakosok száma, s jelenleg meghaladja az öt és fél ezret... — Az új lakóknak lakás is kellett — vette át a szót Germán elvtárs. — Eddig 513 lakásba beköltöztek és összesen közel 1300 új lakással gazdagodik városunk ... A rohamos fejlődés általában nehézségeket okoz. A városvezetők szerint ez alól Nagykapos sem kivétel, sőt. — Sajnos, nálunk a nehézségekből „több van a soknál" — mondta az elnök. — Először is talán arról kell szólnom, hogy a lakónegyedek építésénél az illetékesek megfeledkeztek az üzlethálózat szükségszerű bővítéséről. Ez ma ls olyan, mint 1961-ben volt. Az ilyen helyzet jogos panaszokat vált ki. okoz a lakosságnak. Hallgassuk meg erről a nemzeti bizottság vezetőinek véleményét. — Valamikor árkok szegélyezték az utat, azokon folyt le a víz. Akkor is volt sár bőven ... A városrendezés keretében eltűntek az árkok, helyükbe csatornahálózat épül. De most sincs kevesebb sár, ha a tél fagya felenged. A „Füveskertet", az Erdélyi János utcát — ahol az egyéni lakásépítkezés folyik — víz borítja. Az új lakónegyedekben is siralmas kép tárul az ember elé. — Baj van a tereprendezéssel?! — jegyeztem meg. — De még milyen — boszszankodott a titkár. — A Chemkostav és a többi építővállalat dolgozói úgy ásnakfúrnak a városban, mintha soha sem akarnák befejezni. Beépítik a csöveket, majd tovább mennek, ott ásnak. A lakosság rendbe hozza a házak környékét, fákat ültet. Egy szép napon a rendbehozott területet ismét felássák. Közben elszaggatják a közvilágítás, a telefonhálózat vezetékeit. „Megváltozott a terv, süllyesztenünk kell a csöveket" — kaptuk a választ tiltakozásunkra. Ennek jegyében felszedik a járdát, mert oda is csöveket kell rakni! És mi kezdhetjük elölről a járdaépítést... — Mikorra várható ezeknek a munkálatoknak a befejezése? — kérdeztem az elnököt. — Azt mi szeretnénk tudni a legjobban, — mondta Kenyhercz elvtárs. — A csatornahálózat építését már az elmúlt év első felében be kellett fejezni, de én lassan nem is hiszem, hogy erre valamikor sor kerül. Mindemellett az a legbosszantóbb, hogy az említett hiányosságokért a lakosság szemében bennünket terhel a felelősség. Pedig ezekben a kérdésekben, a sürgetésen kívül vajmi keveset tehetünk. — Az új szállodában ... — Tudom, mit akarsz kérdezni, — vágott szavamba Kenyhercz elvtárs — ott már van viz, de a város vízhiánya még mindig sok nehézséget okoz. A lakónegyedekben, kórházban, iskolákban, a városi fürdőben néha egyáltalán nincs, vagy csak az első emeletre jut el a víz. A Košicei Mélyépítő Vállalat gyatrán, nagyon lassan építi a vízvezetékhál ózatot. A szűrőállomás még nem készült el, a tárolótorony építését pedig — bármennyire bosszantó — 1968-ra tervezik. Sajnos, ezeknek a kérdéseknek végleges rendezésében tehetetlenek vagyunk, ez meghaladja a hatáskörünket... A tervbe sem volt döntő jellegű beleszólásunk, pedig főleg annak többszöri változtatása okozza a késedelmet. Épül, terebélyesedik a város, szembetűnően változik az arculata, sajnos olyan formán is, ami bizony nem sok örömet Semmi okunk sincs kétségbe vonni Nagykapos vezetőinek igazát, tenniakarását s igyekezetét, hogy minden a rendjén legyen. El kell ismerni, nagyon sok probléma nehezíti munkájukat. Sajnos, már elég régen, s ha figyelembe vesszük, hogy a második erőmű építése Vojanyban csak növelheti a problémákat, azt kell mondanunk: indokolt Nagykapos vezetőinek a felsőbb szervek nagyobb segítsége iránti igénye. KULIK GELLERT Veszélyes építkezések Bombákat, tüzérségi aknákat emelnek ki a kotrógépek 589 egyéb lövedéket tettem ártalmatlanná. Ez a mennyiség nagyjából megfelel az 1964. évi helyzetnek. A veszélyes leletek száma tehát változatlan. Némileg csökken a balesetek száma — tavaly heten sebesültek meg, köztük egy felnőtt. Halálos áldozat nem volt. Idén még nem történt sérülés. Most a mélyebben fekvő lőszeren a sor, ezért találnak lőszert főleg építkezéseken a kotrógépek nyomán. Hóolvadás után azonban még jobban kell ügyelni a lőszerre. (vil.) Még mindig sok, a háborúból visszamaradt lőszert találnak az építkezések dolgozói. A rimaszombati útépítők a feledi kisállomás közelében egy százkilós repülőbombát találtak. A kotrógép kezelője mit sem sejtve emelte ki gépével a Kis-Rima fölötti híd aláaknázásakor otthagyott bombát. A munka a helyszínen leállt, a kerületi tűzszerész másnap ártalmatlanná tette a veszélyes leletet. A brezničkai téglagyár agyagbányájában ugyancsak kotrógéppel számos tüzérségi aknát emeltek ki a földből. A gépkezelő nem figyelt fel a leletre, mert a rozsdás aknák szinte észrevétlenül elvegyülteik az agyaggöröngyök között. A terep elsimításakor leltek rá a munkások a veszélyes lőszerre. A tűzszerész 26 aknát emelt ki az agyagból és tett ártalmatlanná. Feltehető, hogy a kikotort földdel több aknát betemettek, s ezért ezen a helyen a munkát nem folytatják. A legutóbbi leletek kapcsán megkérdeztük J. Lukaŕovií- századost, a közép-szlovákiai kerületi tűzszerészt, csökken-e már végre a felszínre kerülő, második világháborúból származó lőszer mennyisége. — Tavaly 132 tüzérségi gránátot, 218 tüzérségi aknát, 235 kézigránátot, 4 repülőbombát és Nagy lehetőségek a határvidéken (CTK) — A határvidéki területek betelepítése állandóan Időszerű; az idén közel 2500 telepes talál itt új otthont és munkaalkalmat — mindenekelőtt a mezőgazdaságban. A legnagyobb lehetőségek a nyugat-csehországi kerületben nyílnak Az Állami Tervbizottság adatai szerint tavaly Csehország határvidéki körzeteibe több mint 2300 ember költözött. Többségük az állami gazdaságokban és az egységes földművesszövetkezetekben, mintegy 600-an pedig az iparban nyertek alkalmazást.