Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-12 / 12. szám, csütörtök

Megnyílt az amerikai törvényhozás 90. ülésszaka Johnson a vietnami háború folytatását és ezzel egyidejűleg adóemelést ígér Kedden ktsebb tüntetések között nyílt meg az amerikai kongresszus új, 90. ülésszaka. A törvényhozás épületének környékén washingtoni, New York-i és más városokból érkezett néger polgárjogi önkéntesek tüntettek, mert a Demokrata Párt képviselőházi csoportja megfosztotta Powell harlemi néger képviselőt a ház egészségügyi, közoktatási és munkaügyi bizottságának elnökségétől és fel akarja függeszteni mandátumának érvényességét is. Johnson elnök kedden este — közép-európai időszámítás szerint a szerda kora hajnali órákban — mondta el a törvényhozás két házának együttes ülésén az Egyesült Államok helyzetéről szóló üzenetét, amely a kormány kül- és belpolitikai programja. Johnson üzenetéből kitűnik, hogy különleges 6 százalékos pótadót vezetnek be, továbbá az, hogy a vietnami háború sokáig jog tartant, és még több áldozatot követel. Johnson a kormányprogramja által keltett lehangoló benyomást azzal igyekezett enyhíteni, hogy az Egyesült Államok utóbbi, hat évi „páratlan gazdasági felvirágzásáról" beszélt ígéretet téve, amennyiben a kongresszus megengedi — folytatni szándékszik az ún. nagy társa' dalom kiépítését, felemell a minimális béreket és a szociális juttatásokat s harcot indít a bűnözés ellen. Az elnök beszédének — amelyet valamennyi amerikai televízió és rádióállomás közvetített — legfontosabb része a nemzetközt problémákkal, nevezetesen a vietnami konjllktussal joglalkozott. Johnson megismételte azt, hogy az Egyesült Államok eleget téve a SEATO-ból reá háruló kötelezettségeknek kész feltartóztatni „a kommunista agressziót". Az Egyesült Államok vietnami célkitűzéseit „körülhatároltaknak" nevezte és azt mondotta, hogy az amerikalak csak azért viselnek háborút, hogy elejét, vegyék „egy még nagyobb háborúnak, amely minden bizonnyal bekövetkeznék, ha a kommunisták erőszakkal megszereznék Dél-Vietnam fölött a hatalmat". Johnson nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni a Vietnammal kapcsolatos jövő terveit illetően s arra hivatkozott, hogy a kongresszus részletes beszámolót készít e kérdésről. A konfliktus eddigi lefolyását Illetően csak annak a megállapítására szorítkozott, hogy Vietnamban Jelenleg csaknem félmillió amerikai katona van, valamint arra, hogy Westmoreland tábornok jelentése szerint „az arcvonalakon az ellenség már nem arat sikereket". Ezzel az állításával ellentétben azonban az elnök beszédében kétszer is hangsúlyozta, nem ígérheti, hogy a háború az idén vagy jövőre véget ér. „Még nagyobb kiadások, még nagyobb veszteségek és még nagyobb küzdelem előtt állunk" — mondotta. A beszámoló továbbá utal arra, hogy az Egysült Államok háborús taktikája továbbra ls a vietnami lakoság terrortzálására s az értékek megsemmisítésére fog irányulni. Johnson fenyegetően célzott arra, nem bizonyos, hogy sikerül-e továbbra is „korlátozott háborút" folytatni, de ugyanakkor a keményebb módszerek alkalmazását csábítónak és veszélyesnek nevezte. Az Egyesült Államok külpolitikájával kapcsolatban Johnson az Egyesült Államoknak a Szovjetunióhoz és más szocialista országokhoz fűződő kapcsolatairól beszélt. Bejelentette a kongresszusnak, hogy kérni fogja egy törvényjavaslat Jóváhagyását, melynek alapfán bővülne a Nyugat és Kelet közötti kereskedelem. Továbbá a kereskedelmi hitelek engedélyezését szorgalmazza Lengyelország, Magyarország, Bulgária, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia számára az amerikai exportimportbank útján. Johnson aggodalmát fejezte ki a fegyverkezési verseny miatt és reméli, hogy sikerül közös nevezőre jutni a leszerelés kérdésében. Konkrét javaslatot azonban nem terjesztett elő. Az üzenet belpolitikai részében főként az új költségvetés keltett figyelmet. Az elnök azt mondotta, hogy az 1967-es költségvetést évben az állami kiadások előirányzata 126,7 milliárd dollár, 1958-ben pedig 135 milliárd dollár. Ázsiáról, Afrikáról és LatinAmerikáról Johnson többé-kevésbé általános frázisokat mondott. Eléggé homályosan ismertette a néger kisebbség állampolgári egyenjogúságának biztosítására, az egészségügyi és szociális biztosítás kiterjesztésére irányuló terveket. (MTI — CTK J UNITA: „A kínai vezetők a párttal szemben lépnek fel* Csou En-laj védelmezi Liu Sao-csit és Teng Hsziao-pinget • A japán tudósítók tájékoztatása feltételezésen alapszik? • Űjabb üzemekben állt le a munka • A „vörösgárdisták" gyűlése Pekingben MOSZKVÁBA érkezett Llewellyn E. Thompson, az Egyesült Államok új nagykövete. Thompson e funkciót már az 1957— 1962-es években is ellátta. OTTO WINZER, az NDK külügyminisztere Adam Rapacki külügyminiszter meghívására Varsóba érkezett. Varsóban felfogták a Hsinhua kfnal hírügynökség rádiótotóját, amelynek szövege arról szól, miként valósítják meg a munkástömegek a „nagy kulturális forradalmat". A képen egy pekingi üzem munkásai láthatók, akik a Renmin Ribao által 1* közölt „Sanghaj dolgozóihoz szóló" üzenetet olvassák. A dolgozók így fejezik ki elhatározásukat Mao elnök felhívásának következetea betartására. " (Rádiófoto: CTK) Átalakítják az osztrák kormányt? Klaus kancellár váratlanul nagy ellenzékre talált pártjában a tervezett kormányátalakítással szemben — jelenti az osztrák sajtó. Bécsi politikai körökben hosszabb ideje nyílt titok, hogy a kormányfő a tavaly áprilisban hivatalba lépett néppárti kormány néhány tagjának kicserélését tervezi. Osztrák lapok értesülései szerint elsősorban az építési korrupciós ügyekért felelőssé tett Bock alkancellár, a hozzá nem értéssel és a hadseregben kifejtett pártpropagandával vádolt Prader hadügyminiszter, valamint Hetzenauer belügy- és Tonclc-Sorinj külügyminiszter leváltását vették tervbe. Egyidejűleg szóba került az államtitkári posztok megszüntetése is. (MTI) Műemlék az ismeretlen katona sírján Moszkva (CTK) — A moszkvai Sándor-parkban szerdán megkezdték az ismeretlen katona sírján egy műemlék építését. Az emlékművet a győzelem napján, 1967. május 9-én leplezik le. Az építészeti és szobrászati kompozíció középpontjában a 440 négyzetméternyi vörösgránit lapokkal borított Kreml fala áll majd. A gránitlapokra ezt vésik rá: „Neved ismeretlen, hősiességed halhatatlan". A gránitlapok közepén, a sír fölött, örökláng ég majd. A gránitlapok mellett ezt a feliratot vésik majd a falra: „A hazáért elesettek emlékének. 1941-1945". Az emlékmütervezet szerzői Burgyin és Klimov építőművészek és Tomszkij szobrász. 1967. I. 11. Mozambique holnapjának ígérete is. A partizánok fő feladata a pusztítás, irtani az ellenséget, felrobbantani az utakat, hidakat, megakadályozni, hogy szabadon mozoghasson. Mozambique gerillái ezen a szakaszon már túl vannak. Pusztítani könnyebb, mint építeni. Mondja a barátom. A félig felszabadított területen, ami eléri a 200 ezer négyzetkilométert (hazánk területének több mint kétszerese

f még a harcok befejezése előtt megkezdték az úf élet alapjainak lerakását. Nyassza és Cabo Delgado tartományokban a felszabadító erők kezében van nemcsak a hatalom, hanem a közigazgatás is. Saját bíróságaik, Iskoláik és kórházaik vannak, ök szervezik és irányítják a termelést. S emellett arra ls futja az erejükből, hogy támadásokat intézzenek a még meglévő portugál támaszpontok ellen. Mozambiqueban több mint 55 ezer portugál katona állomásozik. A FRELIMO gerilláinak száma mindössze hétezer. Ezek. nek ls fele népi milicista. Afféle katonai kiképzésben részesült paraszt. Fő feladata nem a harc, hanem a termelés. Csak akkor kell fegyvert fognia, ha a portugál martalócok falujáig merészkednek. Ilyenkor azonban együtt harcol a gerillákkal, akik mindig ott teremnek, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. A portugálok a Vietnamban alkalmazott amerikai módszerhez folyamodva úgynevezett stratégiai falvak létrehozásával igyekeznek gátat szabni a gerillák gyors terjeszkedésének. Kísérletük azonban mindenütt kudarcba fullad. A nép, ahogyan Dél-Vietnamban, itt sem támogatja őket. Szívvel-lélekkel a gerillák mellett van. Tudja, hogy nekik köszönheti majd felszabadulását a hazáját sanyargató portugál gyarmatosítók uralma alól. A gerillák feladata nem könnyű Mozambiqueban. Sem számbelileg, sem fegyvereiket tekintve nem lehet őket összehasonlítani a portugálokkal, akik a NATO hatalmak nyílt támogatását élvezik. A felszabadító háborúban azonban nem sokat adnak a számokra. Hétezer gerilla és népi milicista elegendő ahhoz, hogy ellenőrzést gyakoroljon kétszázezer négyzetkilométernyi terület és csaknem egymillió lakos fölött. S a harci eredmények előre vetítik a portugálok vereségét. Szegényes fegyvereikkel a gerillák eddig háromezer portugál katonát semmisítettek meg, vagy tettek harcképtelenné. Tizenhat repülőgépet lelőttek és kétszáz ellenséges harckocsit, illetve katonai Jármüvet robbantottak fel. Dos Santos meginvitál Mozamblqueba: — Gyere el és safát szemeddel is láthatod a portugál gépek roncsait. A pilóták elszámították magukat, amikor alacsonyan repülve zúdították gyilkos ágyútüzüket falvainkra. Partizánjaink közönséges kézi fegyverekkel, puskával és géppisztollyal szedték le őket. S a harci eredmények lelkesítőleg hatnak ránk ls, a népre is. Nemrég rajtaütésszerű támadást hajtottunk végre két nagy város, Vila Cabrai és Da Praira ellen. Nem azért, hogy elfoglaljuk. Erre még nem elegendőek az erőink. Csak azért, hogy megmutassuk a portugáloknak, nincs többé teljesen biztonságos hely számukra. Sem az erdőkben, sem a városok kőrengetegében. Agitátoraink sikeresen tevékenykednek a portugál hadseregben ls. Fokozatosan nö azoknak az afrikai katonáknak a száma, akik fegyverüket ls magukkal hozva átállnak hozzánk. De ma már az sem megy ritkaságszámba, hogy az imperialista gyarmati politikától megcsömörlött portugál katona csatlakozik hozzánk. Dos Santos csillogó szemmel beszél, érvel és hadakozik. Hadakozik azokkal, akik a cselekedetek helyett szavakkal szeretnék kielégíteni a harcoló Mozambique népének jogos kívánságait. Az Afrikai Egységszervezete bizony csekély segítséget nyújt. A szocialista orszá. gok többet. Ha teheted, kedves barátom, segíts nekünk. Hívd fel barátainkat, hogy nyújtsanak több támogatást, több fegyvert. A harcoló és a majdnem győztes Mozambique népe egy életre hálás lesz a segitségértl Peking (CTK) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke „a kőolajipar forradalmáraihoz" intézett beszédében újból elitélte a Liu Sao-csi és Teng Hsztao-ping elleni támadásokat. Közölte, hogy a Központi Bizottság döntése értelmében mindketten továbbra is tagjai a Központi Bizottság állandó bizottságának. A továbbiakban Csou En-laj megemlítette, hogy a „forradalmi tömegek" már ötször erőszakkal behatoltak a központi párt- és állami hivatalok székházába. A továbbiakban védelmébe vett több bírált személyt is. Kijelentette, hibát követtek el, megkövetelhetik tőlük, hogy önbírálatot gyakoroljanak, de nem szabad ellenük harcolni. Japán laptudósítók beismerték, nagyon nehéz megállapítani, mi ts történik tulajdonképpen Kínában. Hangsúlyozták, hogy a külügyminisztérium sajtóosztálya nem rendez sajtóértekezletet és így a tudósítók csak feltevések alapján táfékoztatnak az eseményekről. A rengeteg röpirat és plakát sok esetben ellentmondásos, és nagyon nehéz kibogozni az értelmüket. Az AFP tudósítója ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a legfontosabb pekingi tudósítások éppen a Japán újságíróktól eredtek. A francia Le Monde vezércikkében leszögezi, hogy a kínai zavargások súlyosak, de még sem jelentik azt, hogy az ország a polgárháború előtt áll. A zavarokat és bonyodalmakat a „kulturális forradalmat" irányító személyek szándékosan idézik elő. Az Of Kína hírügynökség azonban újabb híreket közöl munkabeszüntetésekről. A hírügynökség szertnt Kantonban bizonyos pártvezetők el akarják nyomni a forradalmat azzal az ürüggyel, hogy kezükbe akarják venni a termelés irányítását. Pekingben újabb hírek terjedtek el Mao Ce-tungnak, a Központi Bizottság legutóbbi ülésén mondott beszédéről. Mao újból azzal vádolta Teng Hsziao-plnget, hogy 1959-től nem tájékoztatta őt a fontos eseményekről és a Központi Bizottság irányítása Peng Cseng kezében összpontosult. Pekingben a „vörösgárdisták" szerdán újabb összejövetelt tartottak, melyen elítélték Liu Sao-cslt, Teng Hsziao-plnget és Tao Csut. „Merre tart Kína?" — címmel Glancarlo Pajetta, az OKP vezetőségi tagja az Unlta keddi számában a kínai helyzettel foglalkozik. — Nem csupán a pártot fenyegető súlyos válsággal, hanem olyan mozgalommal állunk szemben, amely maga a várt, s annak szervezetei ellen irányul, s amelyet a mindennemű ellenállást felszámolni akaró vezető csoportok Idéznek elő és szítanak. A folyamatban levő harc, valamint azoknak az embereknek a felzárkózása is, akik mind ez ideig az úgynevezett revizionizmus ellenségeinek mondották magukat, bizonyltja, hogy milyen súlyos belső problémák kerültek felszínre; hogy ellenállást központok vannak kialakulóban: továbbá, hogy az elmúlt években folytatott kínai politika legnyilvánvalóbb kudarcai és Kínának a kommunista és felszabadító mozgalmon belüli fokozódó elszigetelődése csak ellenállásra vezethetett. — A Kínai Kommunista Pártot és a kínai népet — folytatódik a cikk — ma súlyos harc marcangolfa, amely veszélyeztetheti korunk eqyik legdicsőségesebb forradalmának vívmányait is. Miközben igyekszünk megtudni, hogy mi megy végbe valójában ebben az országban és próbáljuk teljesen felmérni ennek jelentőségét, nem feledkezhetünk meg arról, hogy semmiféle válság — bármilyen tragikus legyen is — nem homályosíthatja el: a kínai nép a kommunista párt vezetésével győzte le az imperializmust, továbbá, hogy kizsákmányoltak, analfabéták és elnyomottak milliós tömegei kezdtek hozzá a szocialista társadalom felépítéséhez. — Egy forradalmi folyamatban lehetnek válságos, bonyolult momentumok, sőt visszahúzó folyamatok. A történelem — még mielőbb bármiféle véleményt mondanánk a kínai eseményekről — erre tanít bennünket. Minthogy bízunk benhe, Kínában a forradalmi folyamat visszatér majd a helyes útra, úgy véljük, hogy fel kell szólítanunk a kínai forradalom mindazon erőit, amelyek nem feledkeztek meg internacionalista kötelességükről, hogy teljes mértékben bízzanak Marx és Engels forradalmi tanításában és törekedjenek a nemzetközi szolidaritásra. Hz olasz parlament külügyi bizottságának vitája Róma (CTK) — Befejeződött az olasz parlament külügyi bizottságának vitája Eanfani külügyminiszter Jelentéséről, amely az olasz kormánynak a legutóbbi nemzetközi eseményekkel kapcsolatos álláspontjáról szól. Az olasz kommunisták e vita megtartását már december eleién sürgették. Fanfani lényegében két problémára — a vietnami helyzetre és az európai integráció problémáira szorítkozott Ez utóbbi kapcsán foglalkozott a NATO-tanács legutóbbi ülésével és a nyugat-euró{>ai kormányfők értekezletének összehívására tett javaslatával. Galluzzl kommunista képviselő a vitában szemére vetette Fanfaninak, hogy beszédében nem foglalkozott elég komolyan a legfontosabb nemzetközi problémákkal, elsősorban a vietnami kérdéssel és az európai viszonyokkal. Tudni akarjuk — jelentette ki Galluzzl —, milyen álláspontra helyezkedik az olasz kormány a vietnami kérdésben: követeli-e — a VDK kormányához hasonlóan — a bombatámadások beszüntetését, vagy nem?