Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-06 / 6. szám, péntek

P

RÁGÁBAN most óriási a iorgalom, mindenki siet, sürgős a dolga, mert egy óra múlva zárnak a boltok. Én is sietek, a Kaprová, a Ponty utca telé tartok, a talált tárgyak „boltjába". Két napja a villamoson elvesztettem az egyik kesztyűmet, és most azzal a reménnyel vágok át az Cváros zeg-zugos utcáin, talán ráakadok párjára. A bolt vezetője, Anton Sloboda barátságosan fogad. Udvariasan mutogatja a talált félkesztyűk színes tárházát. Az enyém sajnos nincs köztük. Sloboda vigasztalni próbál: a múlt hét szerdáján hetvenen jelentkeztek kesztyűjük párjáért, de sajnos kevesen akadlak rájuk, mert Ilyen kis holmit a Vencel téren úgy széttaposnak, hogy a gazdája sem ismer többé rá. Sovány vigasz, de mit tehetek, megmutatom neki újságírói igazolványomat ét megkérem, hogy ha már nem találtam meg az elveszett kesztyűmet, legalább tájékoztasson az elveszett és talált tárgyak sorsáról. Anton Sloboda anélkül, hogy egy pillantást vetne igazolványomra, hűvösebb hangot üt meg. Egész magatartásából érezni, hogy inkább a boltjában felhalmozott tárgyak tulajdonosai, mint az újságírók érdeklik. Mondja is, ... most nincs ideje. Lássam be, hogy egy órával zárás előtt a felekkel kell foglalkoznia. Alighogy megjegyzése elhangzik, nyílik az ajtó és egy munkás jelentkezik. Elveszett kulcsait keresi. — Tessék uram — válaszolja Sloboda szolgálatkészen — itt ezek a legújabb szerzeményeink. Válogasson köztük — Ha azonban régebben vesztette cl kulcsait, akkor tekintse meg ezeket itt — és egy fali táblára nlutat, ahol rengeteg gazdátlan kulcscsomó lóg dátummal ellátva, szeptemberig visszamenőleg. A munkás keres, kutat de nem akad rá a magáéra. Távozóban bánatosan felsóhajt: - — Én már igen sok kulcsot találtam és mindig kötelességemnek tartottam, hogy jelentést tegyek, és átadjam őket, de az enyémet nem hozza be senki.., Alighogy az ajtó bezárul mögötte, egy fiatal asszony lép a boltba. Fél kesztyűjét lobogtatja. Azt mondja, két napja vásárolta és a párja elveszett. Sloboda rápillant. Sajnálom asszonyom — mondja részvéttel — valóban szép példány. Ilyet az utóbbi napokban nem hoztak be hozzám. De ne boszszankodjék, lehet, hogy néhány nap múlva itt találja. A

MIKOR az asszony távozik, felém fordul: — December, a kesztyűk és az ernyők hónapja volt. Nézzen csak körül. Itt a gazdátlan ernyők és félkesztyűk sokasága! Természetesen láthat Itt bőröndöt és aktatáskát is. Sőt szobrokat, képet, meg kitömött madarat. Egyszer, emlékszem, egy csontvázat is behoztak. Szerencsére a tulajdonosa, egy diák, másnap jelentkezett, sót azt ls mondhatom, hogy Igen megörült neki. Vannak persze olyan tárgyak is, amelyeket a tulajdonos szándékosan hagy el. Csak vessen Ide egy pillantást. Itt nyugszanak a televíziós képernyők. Használhatatlanok. Gazdájuk nem tudott velük mit kezdeni, mert a szemétbödönbe nem férnek el, erre a villamoson hagyta. Mi pedig kénytelenek vagyunk egy évig őrizni ezt a lomhalmazt Egy év után az elveszett tôrgyak az állam tulajdonába mennek át. Nos, ezek a képernyők aligha gyarapítják álla műnk vagyonát Persze, komoly értéktárgya kat is őriznek itt. Örákat, fényképezőgépeket, pénztárcákat (pénzzel), és töltőtollakat.. — Az értékes tárgyak megtalálói és gazdái között érdekes emberek, jellemek fedezhetők fel — elmélkedik Sloboda. — Hadd mondjak el önnek, ha mér Itt van, néhány érdekes esetet. Minap a nagy karácsonyi vásárban, tolongásban a yj^jj Pérlában egy asszony egy erszényt talált. Az egyik pénztá1967 rcsnőhöz sietett, és jelentette, mit talált. A pénztárosnő épI. 8. P

e

n pénzt számolt és kérte, várjon néhány percig Az er5

szény szerencsés megtalálója várt egy ideig, de közben megúnta a várakozást... s mire az erszény tulajdonosa jelentkezett, eltűnt... — Persze — folytutja — nem minden ember Ilyen ingadozó. December elején történt, reggel hét órakor, éppen nyitáskor, amikor az utcán még félhomály volt, egy öreg, kopott nyugdíjas jött és leadott egy pénztárcát, amelyben kétszázharminc korona volt. Elég viharvert ember vagyok, de enANTON SLOBODA talált tárgyak bonjában nek az öregnek a magatartásán, aki képes volt Ilyen korán felkelni, csakhogy eljuttassa tulajdonosának az elveszett pénzt, mélyen meghatódtam. Kértem, hagyja itt a címét, legalább juttassam el hozzá a talált érték tizedrészét, ami minden tárgy megtalálójának jár. De az öreg fáradtan Intett, nem adta meg a címét. A pénz egy villamoskalauzé volt. A huszonöt koronát boldogan itthagyta az öreg számára, és én csak úgy adhattam át neki a jutalmat, hogy napok múltán véletlenül megpillantottam az utcán és megkértem, hogy jöjjön be azért a pár koronáért ... — De nem lehet általánosítani. Amit most. elmondok önnek, az nem a megtalálóról, hanem az elveszett tárgy tulajdonosáról szói. Tudnia kel) ugyanis, hogy mi itt — én és a társnőm, aki most szabadságon van — felelősek vagyunk minden tárgyért, amit átveszünk. Így történt egyszer, hogy átvettünk egy órát, de amikor át kellett volna adni, sehol sem találtuk. A tulajdonos egy középkorú asszony volt, aki azt állította, hogy az aranyóra 2500 koronába került, de mert néhány évig hordta, 2000 koronát kér az óráért... Társnőm kétségbe volt esve, én azonban tapasztcľtabb vagyok, tehát nyugodtabb is. Tudtam, hogy az órának itt kell lennie, ha átvettük. Igy is volt, az értékes töltőtollak fiókjában találtuk meg. A hölgyet azonnal felhívtam és értesítettem, hogy értékes órája megkerült. Csak egy hét múlva jelentkezett. Kértem a személyi igazolványát, ezenkívül kétszáz koronát is, hogy a becsületes megtalálónak át adhassam a jutalmat. A hölgy lármázni kezdett, az óra értéke nem több mint 300 korona és ő legfeljebb 30 koronát adhat a megtalálónak. Mindezt harsányan, magától értetődően közöl te velem, mintha sosem követelt volna tőlem kétezer koro nát... Nem tehettem egyebet, minthogy becsüssel hagytam felbecsülni az óra értékét. A legnagyobb meglepetés ekkor ért: a becsüs 50 koronában határozta meg az értékét. Így az óra megtalálója mindössze öt koronát kapott. A hölgy tehát Igen jól járt, a becsüsnek a munkájáért mindössze 16 koronát fizetett. De arról, hogyan nyilatkozott a becsületes megtaláló, jobb nem beszélni... Egy munkásnő jön be, egy csomagot keres, amit a férje tegnapelőtt az 5-ös villamoson elhagyott. A csomagban egy új steppelt kabát volt, amit kará csonyl ajándéknak szánt. A Csomag a munkásnő nagy örö mére előkerült a gazdátlan tér gyak tömegéből, majd abban a hiszemben, hogy én vagyok a főnök, boldog újévet kívánt nekem és Slobodának. Én bólintottam, Sloboda cinkosként hallgatott... A munkásnő után egy fiatalember jelentkezik. Néhány napja vadonatúj aktatáskáját vesztette el. Az is itt volt. Amikor távozott, Sloboda vidáman és meghitten mondja nekem, hogy tulajdonképpen azért szereti a „boltot", mert ha visszaadhatja a tulajdono soknak az elveszett holmit, ak kor olyan boldog embereket lát maga előtt, mintha a vilá gon minden rendben volna. Az emberek ilyenkor olyan kedve sek és jóindulatúak, hogy szin te megszépülnek, és megfiatalodnak. Persze, ha nem találják meg elveszett holmiju kat... A mondatot nem fejezhette be, mert egy hosszúhajú fiatalember nyitott a boltba és elveszett tranzisztorát kereste. Sloboda tehetetlenül kitárta a karját — sajnos az utolsó tranzisztort — mondotta — még a nyáron találták meg és nyomban gazdára Is talált... — Szóval tranzisztort is behoznak? — kérdem. — Mindent uram. Nálunk minden található. Univerzális „bolt" vagyunk. Minap egy drága fényképezőgép talált nálunk gazdára. Egy külföldi volt. Megindultan dicsérte a cseh embereket, és én, miért ls tagadjam, noha nagyon gyengén értek németül, szívesen hallgattam ... M E

N IS BÚCSÚZTAM. Anton Sloboda elemében volt. Arra kért, ha megírom a cikket, küldjem el neki két példányban. Eddig úgy tudja, a Smena egyik riportere írta t óluk a legszebb cikket. VI szont az ls igaz, hogy a cikk írója megtalálta itt elvesztett óráját, míg én nem akadtam rá a kesztyűm párjára, dehát lássam be, erről ő nem tehet, és reméli, hogy ez az áldatlan eset nem fogja befolyásolni újságírói tevékenységemet. SZABÓ BÉLA Az év folyamán üzembe heiyazik a Kablo n. v. malackai részlegét. A korszerűen gépesített üzemben 250 embert foglalkoztatnak, akik már 1967-ben kb. 67 millió korona értékű elektrotechnikai szigetelőanyagot gyártanak. Képünkön: az üzem egyik csarnoka. (CTK — K. Cich felvétele J JOGI TANACSADÓ A közúti forgalom új szabályai Ebben a cikkünkben a Tt 1966/80. sz., a közúti forgalom új szabályainak további olyan rendelkezéseit ismertetjük, amelyek vagy újak, vagy eltérnek az eddigiektől. LETÉRÉS Új rendelkezés, hogy a közbiztonsági szervek vagy a fényjelek által irányított útkereszteződéseken minden motoros és nem motoros jármű vezetőjének előnyt kell adnia azoknak a szabad irányban átkelő gyalogosoknak, akik már az úttestre léptek. A hosszú rakterületű járművek vezetőinek, szükség szerint alkalmas és megfelelően kioktatott személy segítségével kell a biztonságos letérést megoldaniuk. A jobbra történő letérésnél, a jármű vezetője köteles az úttest jobb széléhez legközelebb haladni. Itt új az a rendelkezés, hogy annak a járművezetőnek, akinek a jobbra való letéréshez az úttest közepére, vagy annak bal felére kell hajtania, ezt a közúti forgalomra, de főként a mögötte haladó járművekre való tekintettel időben kell megtennie. Közben csak a jobbra való irányváltoztatás jelét szabad adnia. (Nehogy megtévessze a mögötte haladó járműveket.) A balra való letérés esetén új rendelkezés, hogy a balra letérő jármű balra kell hogy elhagyfa a szemközti irányból balra letérő jármüvet. A minden szembejövő jármű előnyben részesítésének kötelezettsége nem vonatkozik arra az esetre, ha a balra letérő jármű a főútvonalon halad, míg a szemközti irányból mellékútról érkezik a jármű. A JÁRMÜVEK SORAKOZASA AZ ÚTKERESZTEZŐDÉS ELŐTT Új rendelkezés, hogy azon az útkereszteződésen, ahol nem lehet balra letérni, vagy azt helyi utasítás megtiltja, az egyenes irányban haladó jármű a jobb oldalt közlekedési sáv bal felére, a jobbra letérő jármű pedig ennek a sávnak a főbb felére sorakozik be. ÁTHALADÁSI ELSŐBBSÉG AZ ÚTKERESZTEZŐDÉSEN Itt új rendelkezés, hogy a járművezetőnek nem szabad az útkereszteződésbe behajtania, ha a kialakult forgalmi hely?et nem teszi lehetővé, hogy az útkereszteződés mögött folytathassa útját és kénytelen lenne az útkereszteződésen megállni s így gátolná a merőleges irányú közlekedést. A MEGFOKDÚLÁS ÉS HÁTRÁLÁS A megfordulásnál a járművezető az olyan úton, amelyen a mögötte haladó járművek az út szélességére való tekintettel annak jobb oldalán tovább haladhatnak, köteles lehetőleg egészen az úttest közepéig hajtani, előnyt adni minden szembejövő motoros és nem motoros járműnek és mindkét irányból haladó villamosnak. A járművezető megfordulási szándékát köteles jelezni. — Ha a járművezető az említett módon nem tudna megfordulni, köteles az úttest jobb széléhez hajtani és előnyben részesíteni a mindkét irányban haladó járműveket. Közben az irányváltozást nem jelzi. A hátrálást illetően új rendelkezés: előnyben kell részesíteni minden más lárművet. MEGÁLLÁS ÉS VÁRAKOZÁS A községekben meg lehet állni az úttest szélére merőlegesen vagy ferdén. Ha az álló vagy várakozó jármű vezetője újból besorakozik, azon kívül, hogy előnyt kell adnia az azonos irányú jármüveknek, a községekben a személyi közlekedést biztosító társasgépkocsik és trolejbuszok részére lehetővé kell tennie a megállóhelyekről való elindulást (a sebesség csökkentésével, esetleg megállással). A társasgépkocsik és a trolejbuszok vezetőinek fokozott éberséget kell eközben tanúsítaniok. Jelezniük kell az irányváltozást és nem szabad hirtelen megállásra kényszeríteníiik az azonos irányban haladó járműveket. ÚJ MEGÁLLÁSI ÉS VÁRAKOZÁSI TILALMAK: a járdaszigeteknél, 30 méternyire a felszállási sziget nélküli autóbusz, trolejbusz és villamos megálló előtt és 10 méterre mögöttük, a fenntartott parkoló helyeken, a belső közlekedési sávokon. Meg szabad azonban állni a másik közlekedési sávban az álló járművek mellett, ha mindkét irány részére egy sáv szabadon marad. Ilyen esetben a járművezetőnek lehetővé kell tennie az álló kocsisorból való elhajtást az összefüggő osztóvonalnál, ha nem marad a jármű és ezen vonal között szabadon legalább egy közlekedési sáv. Az utóbbi esetben ez a tilalom nem vonatkozik a 19 és 5 óra közötti időre, az I. osztályú közutakon a községek területén kívül nyomós ok nélkül, más utakon csökkentett látásnál, illetve a községek belső és külső közlekedési körén. A GYALOGJÁRÓK A gyalogosok a járda jobb oldalán kötelesek járni. Ha nincs járda, az úttest bal padkáján, ha ez sem lenne, az úttest bal szélén. Az úttest padkáján, illetve szélén legfeljebb két gyalogos haladhat egymás mellett, ha nem veszélyeztetik vagy nem korlátozzák a közúti forgalmat. — A gyalogjárók kötelesek a kijelölt gyalog ösvényen, vagy sávon járni. — A tárgyakat szállító gyalogos, ha a járdái közlekedést akadályozná, az úttest bal padkáját, illetve szélét köteles használni. Új rendelkezés, hogy nem szabad a közúti közlekedésben résztvennie az olyan gyalogosnak, aki Ittassága miatt a közúti közlekedést vagy saját biztonságát veszélyeztetné. A gyalogjáróknak csak a közúti forgalom irányára merőlegesen szabad az úttesten áthaladnia. Előre meg kell győződnie, hogy biztonságosan átkelhet-e, főképp a közeledő járművek távolságára és haladási sebességére való tekintettel, vagy tekintettel a várakozó járművekre és más akadályra, ymely gátolja az áttekintést. A kijelölt átkelőhelyek jobb felén kötelesek menni. Ahol „Csak átkelőhelyen keljen át" útjelző van, a gyalogjárók kizárólag itt kelhetnek át az úttesten. A fenti rendelkezések vonatkoznak a gyermekkocsit és rokkant személyek kocsiját tolókra, a kutyát vezetőkre is. A fényjelek az útkereszteződésen a gyalogjárókat is kötelezik. A KERÉKPÁROZOK A kerékpározókat illetően fontos újdonság, hogy 10 évnél fiatalabb személy csak olyan 15 évnél idősebb személy felügyelete alatt vehet részt a közúti közlekedésben, aki eléggé jártas és képes az ilyen kiskorúra felügyelni. A kerékpáron haladni vagy azt tolni csak az úttest jobb oldalán szabad. Dr. Földes József