Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-06 / 6. szám, péntek

<1 Mi áll a szülő rendelkezésére, hogy meggyöJX/I ződjék gyermeke szorgalmáról? Az ellen* " ' könyvecske. Meg a temérdek sok tankönyv, amelyeket mindennap el kell vinnie az Iskolába. Már-már két táska is kevésnek bizonyul. a gyermek naponta izzadtan érkezik az osztályba. Persze, minden rossznak megvan a jó oldala ls. A múltban nem izzadt meg a szülő gyermeke, nem kellett soha egy verejtékcseppet sem letörülnie a homlokáról, mert csupán néhány tankönyv állt rendelkezésére, azért is fizetnie kellett, nem úgy mint manapság/ Akkor azt a néhány tankönyvet nyúzta a gyermek egész évben ... Mondom, Irigyelnivalóan sok a tankönyv. Néha meg is sajnálom a gyermekeket, amikor bámulok utánuk, s ők cipelik a szörnyű nehéz táskát. Olyankor az lut eszembe, amivel nemrégen földünk egyik tekintélyes tudósa is foglalkozott, mármint hogy golyóbisunk újszülötteinek egyre Tdf kában a tudomány több ismeretet kell elsajátítaniuk (milyen jó volt a korábbi századokban született ifjaknak, mondom a gyerekek eszével), amiből félreérthetetlenül következik majd az elsatnyuló felső- és alsó testrész és a jelentősen megnagyobbodott fej, mert hiszen már most sem fér a gyermekek táskájába a sok tankönyv, nem lesz az másképp az ismerétek tárolásával sem. S az ismereteket a második, a harmadik, sőt a negyedik évezredben is csak az agysejtekben tudja elraktározni az mber, ha addig még nem oldják meg az tsmerettárolás egyéb módjait. Mondjuk a hátgerincben, vagy a csontokban. Természetesen ez a jövő század tudósainak a dolga. En érjem be azzal, hogy bámulok a gyermekek után reggelente és magamban szemrehányást teszek az iskolaszerek készítőinek, amiért nem tartanak lépést a fejlődéssel, még ma sem a temérdek sok tankönyvhöz méretezik a táskát, hanem tudom ls én mihez. Elég annyi, hogy a gyermekek a tankönyvek felét a táskájukban, másik felét a hónuk alatt viszik . . . De visszatérek az ellenőrző könyvecskéhez, meg az időnkénti ellenőrzéshez, amit minden kötelességét ismerő szülőnek gyakorolnia kell, s én ls ezek közé tartozónak érzem magam. A gyer mek persze nem szereti ezeket a meglepetéssze TŰ rajtaütéseket, de ugyebár nem lehetünk mindig tekintettel arra, mit szeret a gyermek és mit nem szeret. A szülőnek naponta érdeklődnie kellene gyermekétől, hogyan áll a leckéjével, mgtanult-e már mindent, nincs-e szüksége segítségre stb.? En is így jártam el a napokban, elővetettem gyermekemmel a történelemkönyvet és ellenőrző kérdéseket tettem fel. A világtörténelem nagyon fontos eseménye a huszitizmus. A csehországi nagy egyház- és németellenes megmozdulás a szomszédos országokra ls kihatott, érthető tehát, hogy első kérdésem nem hangozhatott másképp, csak így: — Kik voltak a husziták? Nem volt nehéz a kérdés, gyermekem sem ijedt meg tőle. kicsit gondolkozott, tűnődött, úgy tett, mintha Žitka seregében harci szekéren állna, aztán magabiztosan és méltóságteljesen válaszolt: — Szabadságot akartak! Ügy ejtette ki e két szót, hogy ezzel ki is merítette a választ. Elvesztettem türelmemet, de azért csak bátortalanul, tapintatosan jegyeztem meg: — Mond el részletesebben, kik voltak és mit akartak? — Megmondtam már, szabadságot akartak, de nem sikerült nekik... — jegyezte meg szemrehányóan gyermekem és még hozzátette: — Nem részletezek, a lényeget mondoml — Jól van jól, a lényeget mondod, de én jobban szerettem volna, ha a részletekkel és az előzmények pontos ismertetésével jutottál volna el a lényeghez. Mert ugyebár a huszitizmus nagy megmozdulás volt, s követeléseiben két szárnyra szakadt, a kelyhesekre és a radikálisokra, aztán a kelyhesek megijedtek a radikálisok követeié seitől, akik a jobbágyság eltörlését és az egy házi vagyon elkobzását akarták, s egyezségre léptek a zsinattal és keresztes hadjáratokkal le verték a husziták forradalmát. Bizony, ezt kel lett volna felelned ... —• No de sebaj, a másik kérdésnél majd jobban felelszI — mormogtam az orrom alá csendesen, miközben a tankönyvben lapozgattam, magamban pedig arra gondoltam, hogy a szabadság szent dolog, a legszentebb dolog a világon, s a husziták valóban szabadságot akartak. Lopva széttekintettem a szobában, nem hallotta-e valaki a kérdésemet és a gyermek fele letét, mert esetleq a gyanú hálóját vetné ki rám, gondolván, milyen szülő az, milyen beállítottságú, akt nem éri be gyermeke lényegbevágó feleletével? Az ilyen szülő nem a mi tejünkön nevelkedett, nem halad együtt társadalmi rendünk kel, az ilyen szülő akarva akaratlan a haladás kerékkötőjévé válik

t Miután lekádereztem magam és végigpillantó

t tam a családfám történetén, feltettem a követ kező kérdést is, mert éppen Dózsa György atyánk, fiára lapoztam. — Ki volt Dózsa György? A gyermek szemrebbenés nélkül felelte: — Parasztvezérl — Milyen parasztokat vezérelt? — Mindenféle szegény parasztokat — mondta határozottan és még meg is toldotta: — Olyan parasztokat vezérelt, akik szegények voltak, mint a templom egere és Jobb életet akartak ... — Folytasd! — nógattam. — S noha neki sem sikerült, amiért harcolt, de lázadása nélkül ma talán ml sem élvezhet nénk szép és gazdag életünket! Széjjelnéztem Ismét a szobában, valóban ketten ülünk e csak benne qyermekemmel, s miután újólaq lekádereztem magamat és családfámat, megkockáztattam az elégedetlenségemet kifejező kérdést. — Az előzményekről beszélj! Mik voltak az előzmények? Ügy nézett rám, mintha nem értené a viselkedésemet. de palástolta neheztelését. Üjra magya rázásba kezdett. — Leírhatatlan volt a nyomorúság. A jobbágyok nem is emberi, állati sorban éltek. Az urak meg dőzsöltek, mulatoztak, különben ls láttad az Üri murit! S akkor jött Dózsa György, sereget szer vezett az urak, a gazdagok ellen. Sajnos, őket ls leverték ... — No és, hogyan folytatnád tovább? — Mi, akik a szabadságban születtünk, nem felejtjük el Dózsa Györgyöt és seregét, mert tudjuk, hogy mai jobb életünket nekik ts köszönhetjük ... r\ ecsuktam a könyvet és sokáig gondolkoz /

j tam, tűnődtem. Lehet, mint szülő, helytelenül jártam el, hogy a gyermek feleleteire se jót, se rosszat nem mondtam, de mentségembe szolgáljon megtorpanásom, bizonytalanságom az érve előtt, amely szerint 0 mindig csak a lénye get mondjál Azóta nem nagyon merem kérdezni, de reggelenként odaállok az ablakhoz, amikor megy az iskolába, s hosszan nézek utána, amint cipeli az Istentelen nehéz táskát és hóna alatt azokat a könyveket, amelyek a táskába már nem fértek bele. Cipeli kezében és hóna alatt a tudományt.. . MÄCS JÖZSEF JÓL SIKERÜLT IRODALMI EST DOBORGAZON CSEMADOK doborgazi helyi szervezete és a HNB mellett működő nőbizottság >61 sikerült iroda lrfti estet rendezett Mács lózsef Megbillen az ég című könyvéről. Az irodalmťesten jelen volt maga az író ls, akihez a jelenlevők kérdéseket intéztek az említett könyvvel kapcsolatban. » Mács elvtárs készségesen válaszolt a kérdésekre és a könyv megírásának körülményeit elemezte. Beszélt eddigi munkájáról, terveiről stb., s a jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgatták. Községünk polgárainak először volt alkalmuk egy íróval személyesen is elbeszélgetni. A jövőben további írókkal és költőkkel is szeretnének megismerkedni. VARGA NÁNDOR SZLOVÁKUL TANULUNK Nehéz a katonaélet és ha még azzal ls párosul, hogy meg kell értenünk és meg is kell magyaráznunk egyes dolgokat, akkor érthető, hogy eleget izzadunk. Az a helyzet ugyanis, hogy a szlovák nyelv sokaknak nagy nehéz"'<?et okoz. Éppen ezért elhatároztuk, hogy tanulni fogunk szlovákul, s ak; nem megy kimenőre, annak „gyűrnie" kell a nyelvet legalább egv órát naponta. Eddig minden a legnag"obb rendben megy, mert el is szórakozunk és hasznos dolgot is cseiekszük. Esténként ezért zaios a nyolcas szoba. Ott van ugyanis a tanterem. Öröm megfigyelni, hogy napról napra miként haladunk. Eddig Pukkai bizonyult a legszorgalmasabbnak. ö nem restell napközben is nyaggatni, hogy mondjam meg ezt vagy azt szlovákul. Ezért már két ízben is dicséretben részesült. VÁNDORMADARAK Ősszel mennek, tavasszal visszatérnek. Nem láttam a statisztikát, de tudom, hogy nagyon sokan vannak. Csak az egyik magasépítő vállalatnál hatvanan dolgoznak. Ügy október körül bepakolják a legszükségesebb holmijukat, házukat ráhagyják az asszonyra s vándorútra indulnak. Köztudomású, hogy a szövetkezetben télen csökken a munkaerőszükséglet s hu figyelembe vesszük, hogy olyanok is vannak, akik saját földdel is rendelkeznek, akkor ez a vándorlás mindenki előtt érthetővé válik. A vándorlás révén megkeresik havonta a kétezer koronôt. Igaz, látástól vakulásig dolgoznak, mert télen rövidek a napok és ki kell használni minden percet. Legtöbben földmunkások. A pénzt megbecsülik, nagyon is a fogukhoz verik. Az évszázad eleién még Amerikába vándoroltak volna, ma már csak az ország rns

Sik végére utaznak: SZERETNÉK MÉG EGYSZER FIATAL LENNI Egy negyvenöt éves rounkásnS ajkáról hangzott el ez a néhány mondat. Malešicén, a hőerőműben dolgozik. Igaz, talán minden hasonló korú munkás ezt válaszolná. Az fi szavában azonban volt valamt megrendítő. Azt mondta: — Azért szeretnék fiatal lenni, mert látom a mai boldog Ifjúságot és mert tanulni szeretnék. Ez volna a legfőbb vágyam. Otthon — folytatta — heten voltunk testvérek. Apám nem győzte soha ä pénzzel Nem tanulhattam, ker.vérkerese* után kellett néznem. Fedig hogy bújtam a könyveket... de a szüleim szegények voltak, s ezért nem tehetek nekik szemrehányást. Ma főképp az vigasztal, hogy legidősebb lányom már a diplomáért nyújtja kl a kezét. Még egy utolsó vizsga és építészmérnök lesz. A többiek is tanulnak mind. HORKAY LÁSZLÖ, katona HIÁNYZIK A PÉLDAMUTATÁS 1948-ban alakult meg Bodrogszerdahelyen a CSISZ szervezete, amely a helyi pártszervezet támogatásával lefektette a kulturális fejlődés alapjait. A község fiatalsága bekapcsolódott a különféle mozgalmakba, részt vett az Ifjúsági Vasút építésében, a helyi EFSZ megalapításában, bekapcsolódott a faluszépitési akcióba. Azóta felépült az új kultúrház és klub áll a fiatalok rendelkezésére. Sajnos azonban nem értékelik és használják ki kellőképpen a lehetőségeket. PI. a szép mozlterem sincs kihasználva. A kultúrháznak van fizetett felelőse, aki főleg a CSISZ munkájával törődik. A CSEMADOK és más tömegszervezetek éppen csak hogy léteznek. A tanítók ls jobban kivehetnék részüket a kulturális munkából. Nem elég arra hivatkozni, hogy ezen a téren a rádió, a televízió teszi a legtöbbet és hogy ez elég. A CSEMADOK és a többi tömegszervezet munkáját aktivizálhatnák s a fiatalságnak ls példát mutathatnának ezzel. KOCIK PAL, Bodrogszerda hely Próba-szerencse Mihail Zarokov ötvenszavas táviratot adott fel a postán, utána a városban ődöngött. Latolgatta az eshetőségeket. Nyina Vorobjovával nem találkozhat — ez vitathatatlan. Bár Vorobjova húsz év óta nem látta bátyját, aki ezalatt természetesen nagyon megváltozhatott, mégis a legnagyobb ostobaság lenne, ha feltételezné, hogy Nyina nem veszi észre a csalást. Akkor pedig az sem kétséges, hogy ... Zarokov a találkozásnak még a puszta gondolatát is elhessegette magától. Viszont a találkozást csak rövid ideig halogathatja, sőt úgy kell viselkednie. mint ahogyan az igazi Zarokov viselkedne. Mihail hosszú töprengés után csak két lehetőséget látott: vagy csapotpapot otthagyva örökre eltűnik, vagy Vorobjovának kell eltűnnie — szintén örökre — az élők sorából. Ebben az esetben is magára terelné a rendőrség figyelmét, mert Vorobjova hírtelen halálát feltétlenül kapcsolatba hoznák bátyjának hirtelen és váratlan feltűnésével. Viszont még rosszabb lenne, ha Nyina kijelentené, hogy az állítólagos Zarokov neki egyáltalán nem bátyja ... Szerfölött bonyolult dolog. Világos, hogy a gyilkosság kockázattal jár, de ha ezt nem kockáztatja meg ... Ha Remény huzamos Ideig, akár örökre le akar telepedni, meg kell kockáztatnia ... Mihail sok töprengés után pontosan délben hazatért. Dembovics mar türelmetlenül várta. — Kérdezhetek valamit? — szólt a vetkőződő Zarokovhoz. — Tessék. — Azt hiszem, nincs nagy kedve találkozni azzal a nővel? — Eltalálta, de ő akar velem találkozni! — Ez lehetetlen! — Persze hogy lehetetlen — bólintott Zarokov. — Talán le tudná öt beszélni? Dembovicsnak nem volt kedve viccelődni. — Könnyű magának viccelődnie ... Engem meg reggel óta esz a fene ... Tenni kellene valamit!? — Persze, most mindjárt, kedves Dembovics ... Tudja mit: ne üsse az orrát mások dolgaiba. A maga biztonsága pillanatnyilag legalább olyan fontos nekem, mint az enyém magának. Van talán valamilyen ötlete? — Tudom, hogyan találhatjuk meg Leonyíd Krugot. Zarokov nem sokat törte a fejét, hogy követni tudja ennek a vén kalandornak az észjárását. Krug mindenre képes lesz, hogy biztonságba helyezzék. Egyszerűen parancsolni lehet neki. Hisz nem tudja, milyen utasítással jött érte Remény. Lebukott. tehát minden eszközt megragad, hogy menekülhessen. Fecsegni biztosan nem fog. S ha a központ valamit mégis megtud, egész biztos nem Reménytől tudja meg ... — Hol van most? — A hetedik kilométerkőnél egy lakótelep munkásklubjának mozigépésze. Dembovics látta, hogy jó húrokat penget. — Tudatta vele kapcsolatait? — Nem. — Hogyan talált rá? — Hat évvel ezelőtt ott a klubban. Akkoriban instruktor voltam a kerületi művelődésügyi igazgatóságon, gyakran látogattam a klubokat. Nem beszéltünk egymással, de intett, hogy megismert, és emlékszik rám. Tavaly nyáron a hetedik kilométerkőnél volt dolgom, meglátott, de nem szólított meg. Még a közelembe sem jött. — Es tudja, hol lakik? — Kinyomoztam, azt hiszem, már családja is van. — Látom, Dembovics, magát sem eltették a feje lágyára, nem kell mindent a szálába rágnom. Még most elmegy a hetedik kilométerkőhöz, és felkeresi Krugot. Csak óvatosan! Bizonyára már rég tisztára mosta magát. Beszéljen vele. Puhatolja ki, hogy tekint most önmagára. Rólam egy szót se! Még csak ne is célozgasson! A maga puszta megjelenése lesz a legjobb figyelmeztetés ... Búcsúzáskor említse meg, hogy rövidesen megint találkoznak ... Dembovics egy óra múlva a villamosvonaton ült, és a hetes kilométerkő felé robogott. A klubot zárva találta. Krugot a lakásán sem lelte; csak egy 12 év körüli fiúcskával tudott beszélni. A szomszédé volt. Meglta tőle, hogy Polja néni regtől munkába ment, s még nem jött haza, Lenya bácsi pedig délben hazajött, megebédelt, aztán felöltözködött és a városba ment új filmekért. Dembovics rögtön Krug után sietett a filmkölcsönzőbe, s nemsokára a vállalat kapujában meg ls pillantotta azt, akivel találkozni akart. Az alacsony, tömzsi, vállas Krug két nagy dobozt tartott a kezében. Betette egy drapp áruszállító autóba, majd a sofőrt keresve körülnézett. Dembovics hozzálépett. — Elvtárs, maga nem a hetei kilométerkőnél lakik? — De igen. — Igen? No lám. erre tárok, látom ismerős kocsi. Nem vinnt magával ? — Nem bánom, majd megkérdem a sofőrt Közben visszajött az öreg morgós sofőr. Dünnyegve bele egyezett, hogy egy utassal szaporodjanak. Dembovics tíz perc múlva leszállt a vasúti átjárónál. Búcsúzáskor megkérdezte Krugot, hol lehet vele a legkönynyebben találkozni. Krug azt válaszolta, hogy sötétedéskor a vetítőfülkében. A segédjét könynyen el tudja küldeni. Hétfő kivételével bármelv nap jöhet. jFOLYTATJUK) 1967. I. 3.