Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-30 / 31. szám, kedd

Dél-morvaországi képzőművészek alkotásai A SZLOV? K KÉPZŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE Dosztojevszký sori pavilonjának korszerű, választékos ízléssel rendezett tárlatán ismerkedünk közeli szomszédaink, a dél-morva művészek utóbbi három-négy esztendei termésének válogatásával. Bemutatkozásuk a Szlovák Fiatal képzőművészek tavalyi brnól szereplésének viszonzása. — A tíz morvaországi szob rász, a tizenhat grafikus, és tizenhét festő alkotásait felölelő kiállítás a műfajok színes változatosságával vet fényt képzőművészetük napjainkbeli jellegzetességére. Természetesen ilyen szűkebb körú válogatás alapján nem lehet átfogó igénnyel szólni az általános eredményekről. Viszont így is megállapítható, hogy a többségében 50 esztendő körüli, de fiatalos lendületű alkotók művészeti felfogása különböző. Kulturált kifejezésmódjuk a XX. századi színvonalas cseh képzőművészetben gyökerezik. A hosszú ideig reájuk is nehezedő korlátozások után vilá gosan észlelhető alkotó erőik felszabadulása. A provincializmus és a szűkkeblű nacionalizmus hagyományaitól mentesülve tágabb horizontok felé fordulnak s komoly törekvésük a haladó, egyetemes képzőművészet vérkeringésébe való bekapcsolódás. A modern vívmányokon, a kompozíciós és technikai bravúrokon kívül nemegy alkotás érezteti, hogy az mai életérzéssel intenzíven telített. Több formailag értékes szobor közül kiemelkedik J. Marek három plasztikája, melyek a középső teremnek sajátos hangsúlyt adnak. A „Hirosima" nyersen megmunkált felületű, részben barnás feketére égetett, szabálytalan fatömbökből összerótt alkotás. A barbár atomfegyverek megsemmisítő pusztítását erőteljesen fejezik ki. „Az emberiség misztériumáénak dinamikus sziluettje csupa izgalmas kérdést vet fel. — Z. Macháček fenyőfából faragott „Fekete vertikálisa" me rész felépítésével pozitív és negatív formáinak ritmusával ragad meg. S. Lacinová fényes feketére pácolt Moore-hatású „Szüretelői'az élet dicsőítői. —I. Vaculková három kisebb, érzékenyen, ötletesen formált zománcos agyagfigurája is derűt sugároz. L. Dávid égetett agyagból való „Madarai" mintha a mesék bűvös világából szálltak volna le. A grafika művelőinek_alapos technikai felkészültségét és kifinomult ízlését jelzi: F. BiC kék-fehér-fekete monotipiái, melyekből a Balti-tenger sóspárás hűvössége árad. J. Hadlač sűrített tartalmú, tiszta grafizmusú fametszetei bravúrosak. B. Krátky karcainak műfaji kvalitásai, harmonikus színei magukon viselik a párizsi Ecole des Beaux Arts jegyeit. — L. Novák lapjai rangos munkák, különösen a finom művű, varázsozs színezésű fantasztikus „Gitár és Pillangó". — J. Šindler kétszínű fametszetekkel illusztrálta a bonyolult egyéniségű Iszák Bábelnek, a győztes irodalmi „újítónak" (Pausztovszkij) Ogyesszai elbeszéléseit. A történetek lég körével s tömörségével egybehangzók az érzékeny rajzok, az egészoldalas kalligrafikus héberbetűs szövegek. A KÉPEK? AZ JUT ESZEMBE LÁTTUKRA, vajon mit szólna hozzájuk a XVII. század bölcse, Pascal. Ű ugyanis azt vélte, hogy „A festészet célja kivívni az emberek csodálatát a tárgyi hasonlósággal." A XX. század művészeti szemlélete szöges ellentétben áll ezzel az elavult nézettel. Nincs is több, mint két-három ábrázoló mű a festmények között s ezek posztimpresszionista tájak. — B. Matal a következetes kísérlete ző három szuggesztív hatású vászonnal szerepel. Az „Apóka liptikus —" s az „Ös táj" csu pa belső feszültség, amit fokoz a struktúra felületkezelés, a mélyen zengő színek. V. VašiCek dekoratív hatású képeinek szeszélyes formái, összecsengő színei lírát fejeznek ki. Az üde kékeket, világító sárgákat pasztózusan felrakó ecsetjét nemcsak indulat, de a rendező értelem is irányítja. M. Netík keleti motívumai is fantázia szülte kulturált alkotások. BÁRKÁNY JENÖNÉ František J u r í k képei JURlK (született 1923) Kôstka, Mallý, Mudroch és Lehotský tanítványa. Szülőföldje, a Zsitva menti szelíden lankás, színes táj volt első ihletője. A lírai hajlandóságú, színre fogékony szemű fiatal festő tájélményeit kezdetben ceruzával, tussal, majd akvarellel rögzíti. Képeit yékony, vastag, vagy szaggatott sötét kontúr fogja össze. A lírai színfoltok hatását a gondolati elemet hordozó vonal teljesíti ki. 'A valóságot érzelmi alapon közelíti meg újabb munkáiban is. A Majerník-galériában bemutatott „Felkelés"-sorozat átélt tartalmú lapjai erősen körvonalazottak. 1966-os és 67-es termése: falusi tárgyú képek. Jellegzetes, meredektetős magányos szlovák kunyhók, a meleg érzéssel vázolt szülői ház, csűrök. JURÍK aktív pedagógus is, a Népi Művészeti Iskola képzőművészeti tagozatának elismert jó tanára. B. J. Párizsi karmester Bratislaváhan IACQUES HOUTMANN sze•J mélyében ezúttal fiatal francia karmestert üdvözöltünk a Szlovák Filharmónia hangverseny dobogóján. Vendégünk műsorának gerincét Alfredo Casella orgonára és zenekarra Irt Koncertje alkotta. „Vissza ... sohasem előre! Az örök hátrafele tekintés, a régi korok nosztalgiája: ez a mai olasz zenészek »mal du siécle«je, a mi századunk betegsége. A nemzeti hagyományok öntudatos ápolása valami furcsa bénultsággal párosul ebben az erőltetett neoklasszicizmusban" — állapítja meg érdekesen Pándi Marianne Az olasz zene története című könyvében. Alfredo Casella ls gazdagon él a múltban. Vonzzák a preklasszikus olasz hagyományok, ami azonban nem gátolja abban, hogy csatlakozzék Debussyhez, Ravelhez, Sztravinszkijhez, sőt Schönberg hatására tizenkétfokú dodekafón műveket is ír. Ö volt az első olasz muzsikus, aki az olasz zenét élő kapcsolatba hozta az európai modern zenei áramlatokkal. A versenymű szólóját kiváló orgonaművészünk, dr. Ferdinand Klinda adta elő, produkciójával ismételten bebizonyítva, hogy hangszerének biztos kezű, hivatott művésze. Francia vendégünk a műsort lekerekítő két Ravel-műben (La Valse és Bolero) megcsillogtatta karmesteri képességeit, jacques Houtmann nagyon muzikális, rendkívül Intenzíven éli a zenét és üdítően „fiatal muzsikálást" nyújt. Ravel koreografikus tánckölteményében elragadta és szárnyára kapta az óriás-keringő ellenállhatatlan sodra, s merészen, derűsen, mintegy a keringőzés kavargó, vidám szédületében rajzolta ki a „Valse" két hatalmasan emelkedő hullámát. A

BOLERÖBAN a zenéi történést, vagy ebben az esetben talán helyesebben: a mozgást a nagyzenekar minden hangzáslehetőségének kiaknázásával kizárólag a dinamikai áradás viszi, ennek intenzitásán múlik az előadás sikere. Houtmann igen ökonomikusán töltötte ki a konokul ismétlődő alapritmus vaskapcsába zárt dinamikai és hangszerelési crescendót, és töretlen ívben vitte a darabot a kezdeti piaríisszimótól a befejezés dübörgő, zenekari színekben tobzódó fortisszimőjáig. HAVAS MÁRTA aiiiiiiiifl íU_n Atombomba-robbantások és az időjárás Az utóbbi évtizedekben az időjárás elég gyakran tekintélyes kilengéseinek vagyunk tanúi. Egyszer hideg nyarak voltak, máskor télen hiányzott a hó és a fagyok, egyes években száraz volt az időjárás, máskor abnormálisan sok csapadék esett, és katasztrofális áradásokat eredményezett. Sok kárt okoztak a nemegyszer felhőszakadással és jégveréssel járó viharok és zivatarok is. Sokan úgy gondolják, az időjárás e heves kilengéseit talán a kísérleti atom- és hidrogénbomba-robbantások okozták. Az a gondolat, hogy az atombomba-robbantásoknak befolyásuk lehet az időjárásra, mindjárt a második világháború vé gén, a Hirosimára ledobott bomba felrobbanása után felvetődött. A hidrogénbombák befolyását 1954 óta hozzák összefüggésbe az időjárás kilengéseivel, amikor az USA egész sor ilyen bombával végzett kísérleteket a Csendes-óceán térségében. Röviddel az erről kiadott hír után Nyugat-Európában a körülmények különleges találkozása következtében rendkívül hideg és esős volt a nyár. Az „atombomba" hatása Minden erősebb robbantásnak, tehát a nukleáris robbantásoknak is bizonyos befolyásuk van a környező levegőre. A hidrogén- vagy az atombomba felrobbantásakor óriási mennyiségű hő szabadul fel. Ez az energia erősen felmelegíti a környező levegőt, ennek következtében ez — izzó légbuborék formájában — hevesen felfelé kezd emelkedni s hatalmas, gomba alakú felhőt hoz létre. A felhő mindaddig növekszik, míg belső hőmérséklete ki nem egyenlítődik a környező hidegebb légkor hőmérsékletével. A felhő alakja és magassága, valamint struktúrája a robüantás végrehajtási módjától és erősségétől függ. Egy 50 megatonna trinitrotoluol robbanóerővel egyenlő bombarobbantásnál a gomba alakú felhő magassága eléri a 28—30 kilométert. Az ilyen felhőből elég gyakran radioaktív eső is hull. Az erősen felhevített levegő helyébe, amely a robbantás után a magasba emelkedik, a földfelszín közelében a környékről oda áramló hidegebb levegő kerül. Ily módon a robbantás helyén tulajdonképpen légáramlás keletkezik, amely nagyon hasonlít a kis nyomású légköri áramláshoz, csak éppen jóval kisebb kiterjedésű és intenzitású. Megközelítő becslések szerint az időjárás alakulását befolyásoló energia a légkörben legalább tizezarszsr nagyonb egy közepes nagyiSgú hidrogénbomba energiájánál. Ezért állíthatjuk, ho^y a termonukleáris borcba fsiiobbanásakor felszabaduló hőener g la semmiképpen sem befolyásolhatja a távolabbi vidékek időjárását. Ahhoz, hogy nagyobb terület felett változzon meg az időjárás, sokszorosan nagyobb energiára lenne szükség, s ezenkívül ennek az energiának huzamosabb ideiig kellene hatnia. A nyomáshullám Az atombomba-robbantás további kísérő jelensége a nyomáshullám, amely a gázok heves felszabadulása révén keletkezik. A nyomáshullám másodpercenként kb. 300 km sebességgel minden irányban terjed s több ezer kilométeres távolságig figyelhető meg. A Bikiniszigeten végzett robbantáskor például a meteorológiai készülékek Japánban is regisztrálták a nyomáshullámot, pedig kb. 4500 kilométernyire a robbanás epicentrumától végezték a méréseket. E jelenség részletes vizsgálata szintén kimutatta, hogy az atom- és a hidrogén bomba felrobbanásakor keletkező nyomáshullámnak sincs semmiféle befolyásai az időjárásra. A szilárd részecskék szerepe A nukleáris bombák robbantásai a földfelszín felett bizonyos magasságban, magáu a földfelszínen, vagy a föld, illetve a tenger alatt végezhetik A földfelszínen és a föld alatt végzett robbantásokat az jellemzi, hogy közben nagy mennyiségű por s más földi eradetű anyag vagy vízgőz kerül a légkörbe. Ezek az apró részecskék elnyelhetik vaí;y visszaverhetik a Nap és a Föld sugárzását s a szi'áid részecskék kondenzációs magokként is szerepelr.etnek. E&cslések szerint a hidrogéntnmbd robbanásaikor maximálisan egy köbkilométer mennyiségű felszíni anyag jut a légkörbe. Ennek körülbelül egyharmada huzamosabb ideig a légkörben marad. A finom porrészecskéket a légáramok eljuttatják az egész földgömb fölé. Az eddigi megfigyelések alapján azonban nem lehet bebizonyítani, hogy a robbanás következtében a légkörbe ifi vetett por változást okozna a Nap és a Föld sugárzási mérlegében, vagy a nagyobb kiterjedésű kondenzációs folyamatokban. Ezért túlnyomórészt az a nézet terjedt el, hogy a termonukleáris bombák e kísérő jelensége sem befolyásolja — egyelőre — lényegesebben az időjárást. Másutt kell keresni az okot Ha tehát nem a nukleáris bombák robbanása okozza az utóbbi évtized szembetűnő időjárási kilengéseit, hol keressük az okát? Mindenekelőtt a légkör köráramlási viszonyainak megváltozásában. Ha például a nyugati áramlás van nálunk túlsúlyban, ez télen melegebb, nyáron pedig hűvösebb időt eredményez. Ellenkezőleg: ha a kontinentális típusú áramlás érvényesül országunk területe felett, forró nyaraink és hideg teleink vannak. A köráramlási tevékenység nagy intenzitása az utolsó évtizedben nemcsak nálunk, hanem más országokban is elég gyakori elemi csapásokat okozott, Ilyenek azonban a múlt század egyes időszakaiban is előfordultak. Dr. Peter Forgáfi Elektronikai újdonságok A CSEHSZLOVÁK KUTATÓINTÉZETEK az utóbbi időben egész sor kiemelkedő eredményt értek el az elektronika terén. Legkiválóbb alkotásaik közül bemutatunk néhányat. A Petra elnevezésű kis hordozható 20 mW-os adó-vevő készüléket, polgári, személyi rádiózás céljaira szánták, és a széles körű elterjedésével számolnak. A VXM 010-MM típusú adóvevő készülék nálunk kifejlesztett 12x12 mm alapterületű és 18 mm-ig terjedő magasságú mikromodulációs áramköri egységek felhasználásával készült. Az adó-vevő egyik részében mikromodulusokat, másik részében pedig klasszikus áramköröket alkalmaztak. A műszerek közül érdekes a félig automatikus kondenzátormérqhíd, amelyet szervomechanizmus" egyenlít ki, és egy segédberendezéssel alkalmas a kapacitás és a veszteségi tényező hőfokfüggésének, illetve a tápláló mérőfrekvencia amplitúdójától való függésének mérésére. Nagy érdeklődésre tarthat számot az a forrasztó berendezés, amely zománcozott huzalok — megtisztítás nélküli — közvetlen összeforrasztására alkalmas. Különösen a vékony és többszálas huzalok esátében van ennek nagy jelentősége. A FORRASZTÁS NÉLKÜLI, tekercselt kötés is újdonságnak számít. Az erre szolgáló berendezés a csatlakoztatandó vezetéket egy erre a célra kialakított kiálló csúcsra, néhány menethosszban rátekercseli. A csúcs és a huzal között olyan nagy nyomás lép ekkor fel, hogy ez kielégíti a kötéssel szemben támasztott elektrotechnikai és mechanikai követelménveket. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy az így létrehozott kötés élettartama 40 év felett Rakétahajtás fémek elégetéséve! Lehetséges, hogy a fémgőzök alkalmazásúra megindított kísérletek eredményeképpen új nagy hatású rakétahajtóanyaghoz fogunk majd jutni. Az igen nagy áramerőségekkel felrobbantott vékony fémhuzalok gőze elég, miközben rendkívül nagy nyomás keletkezik. A kísérletek során elsősorban berillium- és alumíniumhuzalok elégetésével foglalkoznak oxigén, vízgőz vagy széndioxid atmoszférában, 15 atmoszféra nyomáson. Az eddig végzett kísérletek során 1 g alumínium vagy 0,5 g berilliumhuzal elgőzölögtetése nem egészen 20 mikrosecundum alatt következett be. A gőz expandál, keveredik az oxidáló atmoszférával, és elég. Az égési folyamatot nagy sebességű fényképezéssel és teljes emissziós színképelemzéssel követik nyomon. A vizsgálatok kiterjednek a rakétákhoz alkalmazott hagyományos üzemanyagok tökéletlen elégetéséből származó veszteségekre, valamint a kipufogó nyílásokban keletkező fémgőzökre is, de legfőbb céljuk új, nagyhatású hajtóanyagok kikísérletezése. MENTŐ-TENGERALATTJÁRÓ Arra az esetre, ha netán egy tengeralattjáró megsérülne, az amerikai haditengerészet kis mentő-tengeralattjárót rendelt a Lockheed Missiles and Space Co. cégtől. A DSRV jelzésű kis tengeralattjáró 15 méter hosszú, és atomhajtású tengeralattjáróval juttatnák el rendeltetési helyére. Egyetlen akció során — akár 1100 m mélységből is — 24 személyt menthet meg. A képen a mentő-tengeralattjáró rajza. 1987. I. 31.