Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-29 / 29. szám, vasárnap

Miért kell Q szakszervezet ? Gondolatok a szakszervezeti kongresszus előtt CSAK MOST eszméltem rá, hogy immár négy évtizede szakszervezeti tag vagyok. El tudják-e képzelni a legszebb férfikorban levők, vagy a mai fiatalok, hogy mit jelentett akkor „szervezett munkásnak" lenni? Hát még szervezett alkalmazottnak a fehér gallérosok, a tisztviselők, magánhivatalnokok soraiban? Ez a szervezeti forma már több mint százötven éve létezik, tehát mondhatjuk: egyidős a munkásosztállyal. A munkásosztály helyzetének bármilyen javulása, a társadalmi haladás az utolsó másfél században a munkásosztály e szervezete nélkül majdnem elképzelhetetlen volt. Egy időben gembamódra el szaporodtak a különféle irányú és színezetű szakszervezetek. A két világháború között voltak reformista, keresztény, nemzeti és végül vörös szakszervezetek, amelyek az üzemekben ős a vállalatokban is gyakran egymás ellen fordultak, ahelyett, hogy a munkásegységet kovácsolták volna. A burzsoáziának érdeke volt szétverni az egységes szakszervezeti mozgalmat és a létező politikai pártok árnyékában kiépíteni a szakszervezeteket s ezzel szétaprózni azt az erőt, amelyet az egységes szakszervezetek képviseltek. Ebben lényegében támogatták a szociáldemokraták a burzsoáziát, amikor a kommunistákat osztályharcos magatartásukért kizárták az egységes szakszervezetekből és elősegítették a különféle pártok befolyása alatt kiépíteni a szakszervezeteket. Ennek vagyunk ma is tanúi a lékésországokban. AZ EGYSÉGET a dolgozók régóta áhították, mert tudták, hogy csak ennek az árán vívhatnak eredményes harcot a burzsoázia ellen. Ez nem ritkán elemi erővel érvényesült, az opportunista szakszervezeti vezetők akarata ellenére is. A legjobb példa erre az éppen 35 évvel ezelőtt kitört mosti nagy bányászsztrájk. A vörös szakszervezetek akkor sok más szakszervezeti központi akarata ellenére a szervezett és a szervezetlen bányászokat a mindennapi kenyérért és a demokratikus politikai jogokért folytatott harcba vezették. A felszabadulás után, amely meghozta a munkásosztály és a dolgozók számára az annyira óhajtott egységet, Itt-ott felmerült a kérdés, vajon szükségese ez a dolgozók érdekeit képviselő szervezet? Nem elegendő-e a népnek, amely felelős az államért és annak gazdaságáért, a kormány, valamint a népi képviseleti szervek? A februári győzelem, a szakszervezetek e történelmi korszaka után, különösen az ötvenes években a szakszervezeti gyűlések tényleg egészen a termelési értekezletekre hasonlítottak. A százalékok és a tervmutatók sokasága mögött szinte elveszett az ember, örömeivel és gondjaival együtt. Nem vitás, hogy a szocializmusban a nép jóléte, valamint a gazdasági sikerek szervesen összefüggnek. Tehát a szakszervezetek tagjaik érdekeit akkpr képviselik a legjobban, ha jó munkára serkentik őket. Ez azonban még nem elegendő. Vajon az üzem vezetőségének és a munkásoknak mindig azonosak az érdekeik? A szakszervezet nem hanyagolhatja el tehát sem az üzem, sem a munkások érdekeit, de ugyanakkor egyik érdekkört sem részesítheti előnyben a másik terhére. így például a termelés növelését a dolgozók kollektív és egyéni érdekeinek kárára. EZZEL TALÁN meg is válaszoltuk azt a kérdést, hogy miért szükségesek a szakszervezetek, amelyek munkájukban azért igazodnak Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájához, mert ez ugyanúgy a nép javát tartja szem előtt. A szakszervezetek célja fellendíteni a termelést, mégpedig összhangban a dolgozók legsajátabb érdekeivel. Kész fellépni az olyan alaptalan követelések ellen, amelyek a közérdekre károsak. A szakszervezetek további feladata a követelményeknek megfelelően segíteni a dolgozókat szakképzettségük fokozásában, amit a napról napra korszerűbb technika megkíván, továbbá mindennemű akadály elhárításában, amely az új irányítási rendszer bevezetését fékezné. Az anyagi érdekeltség érvényesítésére törekszik, hogy a dol gozók jövedelme tényleges fokmérője legyen a társadalom érdekében kifejtett munkájuknak. A szakszervezetekre hárul a szocialista munkaverseny felélénkítése is. De szükséges a dolgozók érdekeinek védelme a munkahelyeken, mint az egészséges környezet biztosítása. a balesetelhárítás és mindenekelőtt a kollektív szerződések dolgozókra vonatkozó része betartásának biztosítása. EZEKET ÉS A HASONLÓ CÉLOKAT s gondolatokat néhány nap múlva megvitatják a VI. országos szakszervezeti kongresszuson. Oj feltételek között, de a régi bevált hagyományokra támaszkodva keresik majd a szakszervezeti munka tökéletesebbé tételének útját-módját. Ezt várja a szakszervezeti mozgalom több milliós tagsága a kongresszusi küldöttektől. GREK IMRE Podolí nagyszerű dolog Prága Podolí negyede valaha vízmüvéről volt ismert. Ivóvízzel látta el a várost. Ám képtelen volt kielégíteni a szüntelenül növekvő várost, s ezért a vízművet fejleszteni kellett. Második részét szakembereink jó tizenöt esztendeig építették. Volt továbbá Podolíban egy nagy jégverem is. amely a Moldva természetes jegét tárolta. Már ez ls a múlté, mert a vendéglőknek mesterséges jeget szállítanak, a legtöbbnek pedig saját hűtőszekrénye van. így aztán ennek a prágai negyednek jó hírnevét szülészete tartja fenn, amely világhírű. Ezenkívül a legutóbbi évek folyamán Podolí a vízi sportok központjává vált, mert közvetlenül szemben a Císarská loukával egy úi egész évi fürdőhely épült. Attól az időtől fogva, hogy a prágaiak kipróbálták a fedett és fedetlen Podolí-i medence vizét, a 21. és a 17. villamos állandóan tömve van. A fürdőhely naponta reggel 6 és 7, este pedig 20 és 23 óra között áll a nagyközönség rendelkezésére. Szombaton kissé tovább, vasárnap viszont reggel nyolctól egészen este nyolcig. Különben a prágai klubok, az edzéseiket folytató versenyzők használják. Ha tehát az ember korán kelő, már hajnalhasadás előtt kijöhet ide. Jót aludhat, a víz majd alaposan felébreszti, kiveri az álmot a szeméből. Nem kell félnie, szó stncs holmi hideg zuhanyról, ha csak maga nem engedi magára>., amint kilép az öltözőből. Ám okosabban teszi, ha jó meleg vízben alaposan lesúrolja magát mégpedig fürdőruha nélkül, mert a prágai higiénikus szigorúan megköveteli, hogy a fürdőruhát a látogatók csak teljesen megtisztálkodva vegyék fel. Másként a medence vize nem sokáig maradna tiszta. Mielőtt azonban belépne a medencébe, rendelkezésére áll a szauna. Ne féljen tőle. Próbáljon ki itt mindent, elvégre egy órára négy koronát fizetett! Mindjárt a fürdőhely ajtaján függő plakát felhívja figyelmét az említett berendezés hasznosságára, amely az embernek nemcsak a testét, hanem a lelkét is felüdíti. Amint az ember belép a szaunába, arcába csap a száraz, forró levegő, és szinte elakad a lélegzete. Szemét akaratlanul is behunyja. A legszívesebben kereket oldana, de aztán mégiscsak legyőzi önfenntartási ösztönét, amely arra késztett, hogy visszatérjen a normális körülmények közé. Minden forró itt, gőzzel teli, még a lécpadló is, amelyen állsz. Csak egy vékony vízsugár csorog a vízvezetékből, te pedig azt sem tudod, vajon hideg-e vagy meleg, mert félsz belenyúlni. És lám csak, mennyi itt a nő! Ogy ülnek, akár a tyúkok a falak mellett álló gerendákon, szemmel láthatóan paradicsommá és vörös retekké változva, egyesek arcáról tompa beletörődés tükröződik — ha már egyszer itt vagyok, hadd adjak le legalább egykilónyi felesleget. Mások egész jókedvűen üldögélnek, alighanem már megszokták ... Ismét mások makacs kitartással kuporognak. Irtózatos a forróság, az embernek még a foga is izzad. A plakát azt ajánlja, hogy öt—tíz percig maradjunk itt. Igen ám, de könnyű ilyesmit tanácsolni, sokkal nehezebb kibírni. Az északiak állítólag még vesszővel is csapkodták maqukat közbeni Nem tudom, mit szólna az a termetes hölgy amott, ha mogyorövesszővel kezdeném csapkodni a hátát. Ám nem hiszem, hoqy dühében pirosabb lehetne, mint amilyen most. Nem tudom, mit szerelhetnek ezen a finnek? Mi a jó ebben a természetellenes forróságban, amelytől úgy érzem, hogy még a tömés is elolvad a fogamban. S van már legalább öt perce? Ki tudja, annyi bizonyos, hogy én örökkévalóságnak érzem. Gyerünk kl és kész! A pokol tornáca — bocsánat — a szauna előszobája langyos mennyországként fogadja a szaunából kilépőt. Itt meleg vízzel lezuhanyozhatja magát az ember, aztán pedig — szent isten, mit csinálnak azok a nők amott! Gyerünk csak bele a hideg vízzel teli kádba! Ogy, úgy, előbb legalább csak féllábbal, gyerünk csak. Azt mondják, hogy az ember teste annyira fel van hevülve, hogy nem is érzi, én azonban érzem — jéghideg. Ogy látszik, néhány percig még gőzben kellett volna maradnom. De tán hagyjam, hogy a tömés ts kiolvadjon a fogamból?! Végül is csak egy kicsit lelocsoltam magam a hideg vízzel. Az ember engedékeny önmagával szemben, csak szemre tesz mindent, hogy valamiképpen elégedett lehessen maqŕ Most aztán hopp, ugorj. . bele a nyitott medencébe, nincs mitől tartanunk, a medence vize vagy 26 fokos, kész gyönyörűség. Mielőtt azonban az ember eljutna a nyitott medence gyönyörűségébe, át kell haladnia e q u területen, ahol hatfokos a fagy s jéghidegek a csempék. Olt állok az Üvegajtó möqött; lentről, a szauna és a zuhanyok felöl langyos meleg árad, elölről, az ajtó felől fagyos hideg. Az ajtó mögött ott ásít a hajnalt megelőző sötétség, a nyitóit medence feletti sziklák hótól fehérlenek. Az égen felsejlik a közelgő reggel. Most! — Kiugróm az ajtón, a másik oldalról a kilincshez ragad a kezem. A csempéket egész az agyamban érzem. Testemet marokra fogta a fagy. De hiszen csak pár lépés az egész! Az önfenntartás ösztöne azonban erősebb, visszarohanok a nedves melegbe, egyenesen a fedett medencébe. Útközben azon jár az eszem, mióta vaqyok ilyen anyámasszony katonája. A szégyenérzet csak azután hagy el, hogy néhányszor körülúszom a medencét. Itt minden kellemes és kimondhatatlanul nagyszerű, újból és újból átúszom a medencét. Magával ragad az úszás extázisa. A percek gyorsan telnek, mindjárt hét óra lesz, és a medencén keresztül zsinórokat kezdenek húzni az úszók számára, ami azt jelenti, hogy nekünk, civileknek, akik nem versenyezünk, el kell hagynunk a vizet. Megérte! Igaz, hogy egy kicsit nehezemre esik az írás, úgy érzem, mintha karizületeimet kiszaggatták volna, minden egyes ütés az írógép billentyűire belémsajdul, de két-három napon belül ismét ellátogatok oda. Podoli nagyszerű dolog. Az orvos most hallócsövet vett elő. Két végét a fülébe illesztette, a hideg celluloid membránt pedig Pavel szíve tájához szorította. — Beszéljen vele — szólt Alekszanárnak. Alekszandr szokása szerint az ablakpárkányon terpeszkedett. Onnan szólt Pavelhoz: — Egészséges? — Nincs panaszom. — Sportol? — Foglalkozásom miatt formában kellett lennem. — Persze, hisz futni szokott. — Alekszandr a börtönből való szökésre gondolt. — No és a szambót, tudja azt a küdősportot, ahogy maguknál hívják az önvédelmi fogásokat, ismeri? Bármilyen ártatlanul hangzott ez a kérdés, már nem volt olyan egyszerű, naiv. — Szambo ... ez meg miféle hülyeség A börtönben sutytyomban egyet s mást éppenséggel meg lehetett tanulni. — Németül nem tanult? A hallftcső membránja még szorosabban tapadt Pavel melléhez, legalább is Pavel úgy érezte. Pavel kezét széttárva gesztikulációval fejezte ki, hogy sajnos nem volt szerencséje megtanulni németül. — Warum? — kérdezte Alekszándr. Pavel nem habozott. Véget akart vetni ennek a mulatságosnak látszó kérdezz-felelek társasjátéknak. — Darum — felelte Alekszandrnak. Alekszandr elnevette magát. — Szóval, mégis tanult németül? — Az iskolában volt németóránk, de én nem szerettem. Mi, fiúk inkább kiszöktünk a pályára focizni. Öreg némettanárnőnk úgyis megadta a hármast, hogy ne rontsa az osztály tanulmányi eredményét. — Más nyelvet nem tanult? — Talán félbemaradt diáknak látszom? — Nem, de mégis? — Elég volt — mondta az orvos oroszul. Kézen fogta és a szemben levő asztalhoz vezette Pavelt. Az asztalon titokzatos műanyag láda feküdt, olyan volt, mint egy széles hengerű írógép tokja. Közben felkapta a szoba közepén álló széles karú, fonott hátú karosszéket. • Kattant a zár, az orvos levette a furcsa szerkezet födelét. Egy műszer bukkant ki alóla, elől különféle fogantyúkkal. A műszer tetején hosszában volt egy nyílás, ezen keresztül egy henger volt látható, amely nagyon hasonlított a tésztanyújtófára. A készülékből három pár különböző színű huzal vezetett ki. A henger fölött egymástól egyenlő távolságban három írószerkezet karja vöröslött. Az orvos a készülék melletti ládából hullámosított csővet vett elő, amely hasonlított a gázálarc légvezetö csövéhet A vastagabb hullámcső után egy vékonyabb sima került elő. Utánuk két, szétnyitott karkötőhöz hasonló szorítófej, majd két pórusos gumipárna következett. — Tudja mi ez? — kérdezte Alekszandr Pavelt a készülékre mutatva. — Műszerféle, olyan mint a rádió — válaszolta Pavel. — Ez a poligráf, vagy köznyelven hazugságvizsgáló gép, detektor. Ismerkedjék meg vele! Maguknál a Szovjetunióban sokat írtak róla. Maga még nem hallott a detektorról? — Egyszer a cellában valamit dumáltak róla ... — Ez gondolatolvasó készülék. Pavel gúnyorosan ránézett a kiskövérre: — Oda ne rohanjak ... Hát kíváncsi vagyok, hogyan tud köpni egy ilyen masina ... — Nem hiszi — kérdezte hitetlenkedve Alekszandr. — Majd mindjárt meglátjuk. Az orvos közben összeszerelte a készüléket, helyére illesztette a huzalokat, háttal a géphez odahelyezte a karosszéket, és intett Pavelnak, hogy üljön le. Alekszandr közbeszólt: — Várjon, doktor, hadd lásson ez a fiatalember egy bűvészmutatványt, ha nem akar hinni. Alekszandr levetette pamutbársony kabátját, bal karján feltűrte ingujját, és leült. Az orvos Alekszandr derekát körülövezte a vastag hullámcsővel, amely a kiskövéren úgy széthúzódott, mint egy harmonika. A sima cső a könyökhajlatnál valamivel lejjebb szoros gyűrűként körülfonta Alekszandr karját. A fém szorítófejeket az orvos hátulról illesztette Alekszandr kezefejére, aztán fogta a pórusos gumipárnákat, valamilyen oldatba bemártotta, enyhén kifacsarta, a szorítófejek alá helyezte úgy, hogy jól a tenyérhez szoruljanak. — Később majd megmagyarázom a szerkezetet — szólt Alekszandr Pavelnak. Az orvos a konnektordug'it bedugta a foglalatba, aztán paplrgöngyöleget vett ki az asztalfiókból. A papír apró rovátkákra volt felosztva, mint a milliméterpapír. Az orvos ollóval egyenes sávot szelt le belőle. Egytől tízig ráírta a számokat, aztán a hengerre helyezte a papírszelvényt. Pavel őszinte . érdeklődéssel figyelte, mit művel az orvos, a kiskövér Alekszandr meg Pavelt leste. (Folytatjuk} 1967. I. 29.