Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-29 / 29. szám, vasárnap

A magyar országgyűlés jóváhagyta az idei állami költségvetést Budapest (ČTK) — Három­napos tárgyalás után a ma­gyar országgyűlés tegnap jó­váhagyta az 1967. évi állami költségvetés törvényjavaslatát. A parlament ülésén felszólalt Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra is, aki köszönetet mondott a képviselőknek munkájukért, majd az országgyűlés tevékeny­ségének időszerű feladataival foglalkozott. Gyújtóbomba a pisai népházban Kóma (CTK) — Három fa­siszta garázdálkodó gyújtó­bombát dobott a pisai népház­ba, éppen akkor, amidőn ott sokan, közöttük gyermekek is a televízió műsorát nézték. A tüzet eloltották, a merénylők gépkocsin elmenekültek, de ha­marosan sikerült elfogni őket. Egyikük a 21 éves Salatlni, a neofasiszta párt tagja, né­hány nappal ezelőtt már bíró­ság előtt állt a népház ellen elkövetett előző támadása miatt. A börtöntől akkor-csak közkegyelem mentette meg. néhány sorban ALEKSZEJ KOSZIG1N, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke, fogadta Marcel Fernan­dezt, Kuba külkereskedelmi mi­niszterét, akivel az 1967. évi szovjet—kubai árucsere-forgal­mi jegyzőkönyv rövidesen sor­ra kerülő aláírásáról tárgyalt. A SZOVJETUNIÓ ciprusi nagy­követségének kertjébe pénte­ken, a kora reggeli órákban, bombát dobtak. A bomba a gyújtószerkezet megsérülése következtében nem robbant fel. SKOPJÉBAN, Macedónia fő­városában, pénteken pánik tört ki, mivel a várost 5 ball erős­ségű földrengés rázta meg. A földrengés epicentruma 3—4 km-nyire északkeletre volt a város központjától. Nagyobb károkról eddig nem adtak je­lentést. 1963 júliusa óta ez volt a 628 földlökés. A NYUGATNÉMET KORMÁNY minden eszközét kihasználja kelet-európai politikájának ak­tivizálására. Parlamenti körök­ben szó esett arról, hogy a szövetségi országgyűlés képvi­selőit, kiküldik a Szovjet­unióba. MOSZKVÁBA érkezett a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság szakembereinek egy cso­portja, hogy 1—3 évig terjedő tanulmányi idő alatt megsze­rezzék a szükséges gyakorla­tot a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kutatóintézetei­ben. KINSHASÁBAN kétévi és nyolchavi szabadságvesztésre ítélték Bertin volt kongói pos­taügyi minisztert, mivel 88 mil­lió kongói frank (kb. félmillió dollár) értékű postabélyeget el­sikkasztott. MANAGUA, Nicaragua főváro­sa a múlt vasárnapi kormány­ellenes megmozdulások óta az ostromállapot benyomását kel­ti. A főutcákon és az útke­reszteződéseken katonai jár­őrök cirkálnak. A konzervatív ellenzék sajtója nem jelenik meg, s a kormány rendelkezé­sére betiltották három ellenzé­ki rádióállomás működését ls. A KUWAITI ÁLTALÁNOS VÁ­LASZTÁSOK eredményei azt bi­zonyítják, hogy a jobboldali je­löltek megszerezték a szavaza­tok túlnyomó többségét, így az új parlament 50 mandátľna közül 47-et- szereztek meg. A további három mandátumot az arab nacionalista csoport tagjai kapták. KINSHASÁBAN, Kongó fövá­•m rosában szombaton mintegy IŽÍJ 2000 nő tüntetett a belga nagy­követség épülete előtt az Union lg6 7 Miniére belga konszern ellen. A tüntetők belgaellenes jelsza­I. 29. vakat hangoztatva követelték, hogy sújtsák halálbüntetéssel 3 a „gazdasági összeesküvés" résztvevőit, köztük egy kongói szenátort is. (ČTK) • •ÄSí-fcv' Véres incidensek Nyugat-Kínában Sajtóértekezletek a kínai diákok moszkvai provokációjáról • A pekingi gyerekek új fátéka • Kínai provokációk csehszlovák diplomaták ellen • Peking támadja a „bé­kés világűr" szerződést Az utúbbi években nagyon fellendült a szovjet vegyipar. Az idén 13 százalékkal kell fejlődnie. A képen a rozdoli vegyikombinát kísérleti kéngyártó részlege. (ČTK — TASZSZ felvétele.) Washingtonban is aláírták a „békés világűr" szerződést Az Egyesült Államok, a Szov­jetunió és Nagy-Britannia kép­viselői pénteken este a Fehér Házban Johnson elnök jelenlé­tében aláírták „a békés világ­űr" szerződést. Johnson elnök rövid beszédben méltatta a szerződés jelentőségél. Felszó­lalt még Rusk külügyminiszter, Goldberg, az amerikai ENSZ­küldöttség vezetője, Patrlck Dean angol nagykövet és Ana­tolij Dobrinyin szovjet nagykö­vet. Dobrinyin leszögezte: — A szerződés az emberiség történetében első ízben bizto­sítja, hogy a világűr csak a bé­két szolgálja. — A nagykövet kifejezte azt a reményét, hogy a világűr békés felhasználásá­ról szóló megállapodás nyomán az emberiség megoldja a nem kevésbé fontos kérdéseket a földön is a béke és a nemzetek biztonsága érdekében. A beszédek elhangzása után megkezdődött a szerződés alá­írása Washingtonban elsőnek az Egyesült Államok képvise­lői: Rusk külügyminiszter és Gcldberg nagykövet írta alá a szerződős Washingtonban mara­dó puldányát, Anglia képvisele­Lengyel írónő válasz? Stefitek Monika Warnenska lengyel írónő, aki hét hónapot töltött Észak- és Dél-Vietnamban, ha­zugsággal vádolja John Stein­becket, aki tisztára akarja mos­ni a Vietnamban háborúskodó honfitársait. Warnenska levelében — ame­lyet a Lityeraturnaja Rosszija című hetilap közöl — azt írja, liogjrSteinbeck kihívást intézett a világ egész közvéleményéhez, amely tiltakozik a felháborító szennyes vietnami háború ellen; kihívást intézett a Föld minden tisztességes emberéhez. Steinbeck kijelentette, hogy Dél-Vietnamban nem volt sem szovjet, sem semmiféle más megfigyelő. „Ön téved, Stein­beck úr, mert ott voltunk! — írja Warnenska. — Ott volt Ivan Scsedrov, a Pravda tudósí­tója, Madelaine Riffaud és Wilf­red Burchet és ott voltam én is; sok százkilométeres utat tet­tem meg gyalog a saigoni re­zsim uralma alól felszabadított övezetekben és a déli körzetek­ben." Steinbeck állítása szerint a nők és a gyermekek nem szénvednek az amerikai és a dél-vietnami hadsereg katonai akcióitól. Monika Warnenska erre így válaszol: „Láttam az amerikai napalmtól összeégett nőket és gyermekeket, akik ha­lálukig viselni fogják testükön a bestialitás nyomait." A lengyel írónő kijelenti, hogy az új dél-vietnami kórházakat, amelyekről Steinbeck beszélt, az amerikaiaknak és cinkosaik­nak, nem pedig a lakosságnak építették. Megírja, hogy az észak-vietnami Vlnhben, Vinh Linhben, Van Linhben, Hai­phongban, Nam Dinhben és sok más városban, ahol járt, látta az amerikai repülőgépek által lerombolt és felégetett lakóne­gyedeket, megnézte a bombák­tól lerombolt buddhista pagodá­kat és katolikus templomokat. (MTI) tében Dean, a Szovjetunió kép­viseletében pedig Dobrinyin nagykövet. A svájci kormány elhatároz­ta, hogy ratifikálja a nemzet­közi „békés világűr" szerző­dést, amelyet az ENSZ közgyű­lése egyhangúlag jóváhagyott, s amelyet Moszkvában, London­ban és Washingtonban egyide­jűleg aláírtak. E három fővá­rosban működő svájci nagykö­vetek utasítást kaptak a szer­ződés azonnali aláírására. Peking (ČTK) — Pekingben pénteken és szombaton falra­gaszok számoltak be az ujgur autonóm területen lejátszódott véres incidensekről. Állítólag több mint száz személy életét vesztette, sokan megsebesültek. Egy mezőgazdasági intézet ki­helyezett „forradalmi felkelő osztaga" telefonon jelentette Pekingbe, hogy diákok és „ban­diták" már napok óta heves harcot vívnak egymással. Az ellenség állítólag puskát, gép­fegyvert, könnyűtüzérséget és kézigránátot alkalmaz. Az ese­ményekért Vang En-maót, az autonom terület pártbizottságá­nak első titkárát és a főisko­la fölé rendelt katonai terme­lőegységet teszik felelőssé. Az eseményekről egymásnak ellentmondó kószahírek láttak napvilágot, ezért mindent fenn­tartással kell fogadni. A gaz­dag és népes Szecsuan tarto­mányból is hasonló harcokról érkeztek hírek. A pekingi szovjet nagykövet­ség előtt tegnap reggel ismét tüntettek. A nagykövetség kí­nai alkalmazottai elhagyták ál­lomáshelyüket és csatlakoztak a tüntetőkhöz. Pénteken a moszkvai Jarosz­lavli-pályaudvarról hazautazott a kínai diákok második cso­portja. Nem követték kollegáik példáját, és letettek a flast­romokkal és „bekötött sebek­kel" játszott komédiáról. Moszkvai újságírókörökben az a hír járja, hogy a csütör­töki komédia rendezői további Ceausescu a beruházások gazdaságosságának jelentőségéről Bukarest (ČTK) — Nicclae Ceausescu, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak főtitkára beszédet mondott a tervezők országos értekezle­tén. Bevezetőül ismertette azo­kat az eredményeket, amelye­ket a román építészek és ter­vezők a szocializmus építésé­nek éveiben elértek. Ceausescu rámutatott arra, hegy a román tervezők sok­szor eltúlozták az építészeti alkotások méretezését a gazda­ságosság rovására. Ez egyaránt vonatkozik az ipari, mezőgaz­dasági és a lakásépítésre. Ez­után hangoztatta, hogy a szo­cializmus adta lehetőségek nem jelentik azt, hogy különösen a költséges beruházásoknál fi­gyelmen kívül hagyhatják a gazdasági mutatókat. Az RKP főtitkára bírálta az állami építészeti szerveket, amelyek — szerinte — túlzott mértékben beavatkoztak a he­lyi tervező szervek munkájába, s ezáltal — úgymond — or­szágszerte „uniformizált" lakó­telepek létesültek. Beszédének végén Ceausescu kijelentette, a párt szükségesnek tartja, hogy nyíltan beszéljen ezek­ről a hiányosságokról, mert csak így lehet elejét venni az újabb felesleges pazarlásnak, a beruházási politika helytelen megnyilvánulásainak. A Román Szocialista Köztár­saság Államtanácsa határozatot hozott, amelynek értelmében az állami üzemek és szerveze­tek azoknak az anyáknak, akik­nek hétévesnél fiatalabb gyer­mekük van, kötelesek félnapos munkát biztosítani. Romániában az 1966-ban ki­adott rendelet óta nagymérték­ben csökkent a válások száma. Az említett rendelet lényege­sen emelte a válóperek költ­ségeit, és megszigorította a vá­lás feltételeit is. meglepetéseket tartogatnak. A napokban állítólag elszállítják Moszkvából a Vörös-téri Inci­densnél „legsúlyosabban" meg­sebesült két-három kínai állam­polgárt, alaposan bekötözve, hordágyon, hogy Pekingben a „vörös gárdák" impozáns fo­gadtatásban részesítsék őket. Tegnap Moszkvában két sajtó­értekezleten foglalkoztak a Le­nin Mauzóleum előtt lejátszó­dott szerdai incidenssel. Az el­sőt a kínai nagykövetség ren­dezte, s erre csak külföldi új­ságírókat hívott meg. A kínai sajtóattasé nyilatkozatában hemzsegtek a legdurvább szov­jetellenes szidalmak. A szovjet kormányt „revizionista" kor­mányklikknek nevezte, és „elő­re előkészített vérengzéssel" vádolta. A második sajtóértekezletet a szovjet külügyminisztérium sajtóosztálya rendezte, s ezen a valóságnak megfelelően is­mertették a kínai diákok pro­vokatív viselkedését. A külügy­minisztérium szóvivője szerint január 25-én 13 órakor 70 kí­nai diák két koszorúval vonult a mauzóleumhoz. Az előttük álló személyek utat engedtek nekik. A diákok a koszorúkat a bejárat elé tették, majd fel­sorakoztak és Mao Ce-tung idé­zeteket szavaltak. így kezdő­dött az incidens. Január 26-án a pekingi szov­jet nagykövetség előtt tüntető kínai tömeg egymás után két­szer feltartóztatta két csehszlo­vák diplomata autóját. A tünte­tők revizionizmus elleni jelsza­vakat kiáltoztak, ököllel ver­desték az autó karosszériáját, az autó hátsó részére jelszava­kat mázoltak. Egyesek az autó­ba is behatoltak^ és ököllel fenyegették utasalt. Kínai köz­biztonsági szervek és katonák tétlenül szemlélték a történte­ket. A pekingi gyerekek új játékot találtak ki: „burzsoá reakció­sok megbüntetésére" játszanak. Az AFP tudósítója 7 és 8 éves fiúcskák csoportjával találko­zott, akik papír „szégyensap­kás" barátaikat vezették. A há­rom „ellenforradalmár" lehor­gasztott fővel menetelt, miköz­ben őreik fejükre olvasták „gaztetteiket". A Renmin Ribao szombati kommentárjában amerikai— szovjet összeesküvéssel kapcso­latos további csalásnak minősíti a „békés világűr" szerződést. A Renmin Ribao felháborodik azon, hogy a Szovjetunió állító­lag kötelezte magát világűrku­tatási tudományos adatok ki­cserélésére. Szerinte ez azt bi­zonyítja, hogy a Szovjetunió „az amerikai imperializmus hü csatlósa." Az angol parlament folyosó­ján hallottam a következő törté­netet: Egy fiatal és tájékozatlan képviselő megkérdezte Wilsont, milyen feltételekhez kötötte az angol kormány a Közös Piacba való belépését. Wilson így vála­szolt: — Ha egy vendéglőben dél­ben kérdeznek meg valakit, mit szeretne ebédelni, általában egy jó bifszteket kér. De ha ugyanezt két órakor kérdezi a pincér, rendszerint ilyen választ kap: „Mi maradt egyáltalán az étla­pon?" A kis történet rávilágít Wil­son és Brown „alázatos utazásá­nak" komor hátterére. Wilsonék nem támaszthatnak igényeket, csak leshették De Gaulle vála­szát. Fél évtizeddel ezelőtt a franciák egyszer már nemet mondtak Anglia közös piaci tag­ságára, s akkor két lényege^ ütközőpont volt: Nem tartották komolynak Anglia európai jel­legét, minthogy a nemzetközös­ségi elkötelezettség sokkal erö­sebb és sokoldalúbb volt, mint az Európához fűződő szálak, más­felől pedig sehogyan sem sike­rült megegyezni a mezőgazda­sági árak kérdésében. Ha De Gaulle most is megvé­tózza az angol felvételi kérel­met — amit itt nagyon valószí­nűnek tartanak — akkor nem ez a két gazdasági szempont lesz a kudarc fő oka. Amit a franciák joggal sérelmeznek, az elsősorban politikai akadály: De Gaulle úgy tekinti a Washing­tonnal „különleges társasvi­szonyban" levő Londont, mint Amerika faltörő kosát az ő saját Oui ou non Wilson párizsi útjának sovány eredményei kis Európájában. Ugyancsak ki­fogásolják a font nemzetközi tartalékvaluta-szerepét, Nagy­Britannia „Szueztől keletre" vállalt nem európai „védelmi" elkötelezettségeit, s nem utolsó sorban a franciák számára előnytelen aranyárfolyam fenn­tartására irányuló angol—ame­rikai véd- és dacszövetséget. Mindaddig, amíg a font világ­pénzszerepe csak amerikai tá­mogatással tartható fenn, a franciák joggal vélekednek úgy, hogy Anglia teljesen ki van szolgáltatva Amerikának. Van azonban még egy ellen­tét is: London és Párizs más­más módon fogja jel a kelet­nyugati kapcsolatokat. Wilson először az EFTA-országokat sze­retné bevinni a Közös Piacba, „ahol így igen erős befolyásra tenne szert", s csak ezután tart­ja lehetségesnek a Kelettel ki­alakítandó „nagyobb Európa" koncepcióját, míg De Gaulle máris sokkal melegebb tárgya­lásokat folytat a szocialista or­szágokkal, mint N agy-Britanniá­val. A tábornok elnök rendkívül, kissé gyanúsan túlméretezett pompával fogadta angol vendé­geit, de végül is hiába várták tőle, hogy választ adjon az „Qui ou non" (igen vagy nem) kér­désre. Wilson most néhány hé­ten át folytatja európai utazás­sorozatát, ellátogat Belgiumba, Luxemburgba, az NSZK-ba és Hollandiába, majd ismét kopog­tat a tábornok kapuján. Akkor tudja majd meg a világ, sike­rült-e az olaszok és a többi „kis európai" tagállam segítségével jobb belátásra bírni De Gaulle-t. A Guardian minden esetre azt a tanácsot adja Wilsonnak, hogy sürgősen és látványosan hatá­rolja el magát az amerikaiak vietnami politikájától, mert ez lenne az egyetlen olyan állás­foglalás, amely meggyőzné Eu­rópát és a tábornokot arról, hogy Nagy-Britannia valóban független az Egyesült Államok­tól. Erre Wilsonnak jó alkalmat nyújt Koszigin február 6-án kez­dődő látogatása, de Londonban senki sem tartja valószínűnek, hogy Wilson képes lesz átugra­ni saját árnyékát.

Next

/
Thumbnails
Contents