Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-01 / 1. szám, vasárnap

ítélet Lambrakisz gyilkosai perében Szalonikt (CTK) — A szalo­niki bíróság Ítéletet hirdetett Grigortsz Lambrakisz baloldali képviselő gyilkosai perében. Lambrakiszt 1962-ben egy bé­ketüntetésen gyilkolták meg. A két fővádlottat 11 és 8 és fél évi fogházbüntetésre, további 10 személyt 3—15 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. A bíróság felmentette a vád alól az ügyben szereplő vala­mennyi rendőrtisztet. Lambra­kisz halála annak Idején nagy felháborodást keltett Görögor­szágban, és a haladó erők meg­győződése szerint halálát a jobboldali körök okozták. A baloldali erők a meggyilkolt képviselő emlékére ifjúsági mozgalmat alakítottak, mely­nek ma már több mint 50 000 tagja van, és az ország egyik legerősebb tömegszervezete. Az Union Miniére európai alkalmazottai elhagyják Kongót Kinshasa (CTK) — Az Union Miniére du Haut Katanga bel­ga társaság európai alkalma­zottjai csoportosan távoznak Kongóból. Valószínűleg le akar­ják állítani a termelést a tár­saság rézbányáiban. A társaság végleg visszautasította a kon­gói kormány követelését, hogy székhelyét Brüsszelből Kinsha­sába helyezze át. A kormány ezzel az intézkedéssel nagyobb ellenőrzést akart gyakorolni az ország ásványkincsei felett, és egyúttal meg akarta akadályoz­ni e társaság adócsalásait. A kongói kormány követelé­sének visszautasítása után be­tiltotta a társaság által bányá­szott réz kivitelét, és ideigle­nes tanácsot nevezett ki a tár­saság irányítására. A francia baloldal megállapodása Az űceán túlsó oldalán fgy köszöntik az Ojévet. (M. Kopfiva rajza). Nagy feladat vár a nyugatnémet haladó erőkre Max Reimann újévi televíziós beszéde L. I. BREZSNYEVNEK 60. éves születésnapja alkalmából Zs. Szambu a Mongol Népköztársa­ság Nagy Népi Huralja Elnök­ségének elnöke a Szuhe Bátor Érdemrendet adományozta a szovjet—mongol barátság elmé­lyítésében szerzett érdemeiért. A GUATEMALAI KORMÁNY 30 nappal meghosszabbította a november 2-án elrendelt szük­ségállapotot. NYIKOLAJ KONOVALOV, a kalinyingrádi területi pártbi­zottság első titkárának vezeté­sével szovjet küldöttség érke­zett Havannába a kubai forra­dalom 8. évfordulójának ünnep­ségeire. A LAOSZI KATONAI BlRÚSÁG távollétében 20 évi fogházbün­tetésre Ítélte Phoumi Noszavan tábornokot, volt miniszterelnök­helyettest, aki sikertelen puccs­kísérlet után Thaiföldre mene­kült. (CTK) Berlin (CTK) — Max Rei­mann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának el­ső titkára újévi televíziós be­szédében hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet haladó erőkre jö­vőre nagy feladat vár — meg kell akadályozniuk a bonni kormány veszélyes jobboldali Irányvonalának folytatását, és új nemzeti demokratikus poli­tikát kell kiharcolni. Ez a fel­adat megköveteli a munkásosz­tály akcióegységét, és elsősor­ban a szociáldemokraták és kommunisták közti megértést. Max Reimann megállapította, hogy az NKP Központi Bizott­sága 9. ülésének a nyugatné­met gazdasági és politikai fej­lődésre tett javaslatai sokban megegyeznek a szakszervezetek és a dolgozók követeléseivel. Ezek a javaslatok egyben azt bizonyítják, hogy pártunk konstruktív és egyesítő erő. Va­lamennyi demokrata helyesen cselekedne, ha az új évben sík­ra szállna az NKP legalitásá­nak felújítása mellett — mon­dotta Reimann. Hazaértek Kínából a kiutasított szovjet tudósítók Moszkva (CTK) — Tegnap visszatért Moszkvába az a há­rom szovjet újságíró, akiket a kínai külügyminisztérium ki­utasított Pekingből. A kínai hadsereg szóvivője közölte, hogy s. a tüzérség de­cember 31-én és január 1-én beszünteti a kínai tengerpart mentén fekvő, csangkajsekisták által megszállt szigetcsoportok elleni támadásait. A francia sajtó nagy figyel­met szentel az 5. kínai atom­robbantásnak. A Paris-Jour ki­emeli, hogy a kínaiaknak na­gyon rövid idő alatt sikerült olyan fegyvert előállítaniuk, amelyekkel az amerikai straté­gák nem számoltak. A lap sze­rint ezzel megváltozhatnak a párbeszéd és a tárgyalás fel­tételei. A vietnami konfliktus ezáltal kiküszöbölődik — Írja a lap. Ugyanakkor azon a véle­ményen van, hogy Un Piao és a „vörösgárdisták" irányvona­la ezzel nem erősödött meg, mivel a kínai atomprogramot irányító személyeket a „vörös­gárdisták" többször elítélték. A francia baloldal életében igen jelentős esemény a Francia Kommunista Párt és Baloldali Demokratikus és Szocialista Szövetség napokban kötött egyezménye. Nemcsak a balol­dali pártok márciusi választá­si taktikáját határozza meg, hanem alapot ad az együttmű­ködésére a személyt hatalom ellen, igazi demokratikus rend­szer megterem­téséért folytatott közös harcban. Az új megálla- íf^­podás sokkal je- '*­ientősebb a ta­valyi elnökválasztások alkalmá­val történt összefogásnál, mert a választások utáni időre is megjelöli az együttműködés irá­nyát. A megállapodás elhárítot­ta a baloldali egység felbomlá­sának fenyegető veszélyét. A radikálisok és Deferre szocia­listái ugyanis Lecanuet csábítá­sára már-már inkább a „cen­tristákkal" keresték a válasz­tási szövetséget. Az új megállapodás alapján a márciusi nemzetgyűlési vá­lasztások első fordulójában va­lamennyi baloldali szervezet sa­ját programmal és jelölttel in­dul. A második fordulóban az FKP és a Demokratikus Szövet­ség összefog a legsikeresebb baloldali jelölt támogatására. Vitás esetben (például ha egyik baloldali jelölt sem tör fel), az FKP fenntartja magának azt a jogot, hogy megtartsa Jelöltjét a reakció Jelöltjével szemben, s a Demokratikus Szövetség is szabadon dönthet, melyi'k jelöl­tet támogatja. A megállapodás nyilvános­ságra hozása után a baloldal vezetői nyilatkoztak. Mitterand, a Baloldali Demokratikus és Szocialista Szövetség elnöke fontos eseményként értékelte a megállapodást, méltatta jelen­tőségét a választások és a de­mokráciáért folytatott közös küzdelem szempontjából. Wal­deck Rochet, az FKP nevében kijelentette: „Több mint húsz év telt el anélkül, hogy az FKP és más baloldali pártok tanácskoz­tak volna egymással. Mostani tárgyalásaink ezért új, Jelentős eseménynek számítanak ... A jobboldal nyugtalankodik A sajtó behatóan kommentál­ja a francia baloldal megálla­podását. A szélső jobboldali Au­rore már nem hisz abban, hogy a lehetőségek szabad latolga­tása szükségessé tette a Leca­nuet-féle demokratikus centrum kialakítását. „Majd az esemé­nyek igazolják, Indokolt volt-e bevetése a versengésbe". A konzervatív Figaro „fenye­gető kommunista veszélyt" lát a megállapodásban, s azzal nyugtatgatja magát, hogy a bal­oldal egyezményét még felhők árnyékolják be. „A baloldalon belül sem túlságosan lelkesed­nek érte" — jegyzi meg epé­sen, és sajnos van Is némi iga­za. Az egyesült baloldali cso­portok egyelőre kissé borúlátók. A választásokig hátralevő há­rom hónapban okvetlenül akti­vizálódniuk kell. A mostani megállapodás kétségtelenül nö­veli a győzelembe vetett hitet. Figyelemre méltó a gaulle^ ista Parts-Jour észrevétele. Sze­rinte a megállapodás fényében már világosabban körvonala­zódnak a frontok: az egyik ol­dalon a baloldali erők, a má­sikon a gaulle-lsták áhnak. A cikkíró nyugtalankodását árul-, ja el ez a kitétel: „A baloldal megegyezése szükségessé teszt a „gaulle-ista" többség hatvá­nyozott erőfeszítéseit, hogy győzzön márciusban. A harc nem lesz olyan könnyű, mint ahogy azt egyesek elképzelik." A szocialista Nard-Matin Ír­ja: „A leien legfontosabb kö­vetelése közös harc a gaulle­ista rendszer megdöntéséért és a megegyezés legalább egy mi­nimális program alapján. Ez legyen egy hosszabb érvényű tervezés és politikai szemlélet kiindulópontja. A jobboldalt nyugtalanítja a baloldali erők megállapodása — ez bíztató jel. A jobboldaliak látszatra ugyan gúnyosan megmosolyogják az egyezményt, közben azonban a fogukat csikorgatják." A középbaloldali Combat ab­ban látja a megállapodás leg­nagyobb jelentőségét, hogy vi­lágosságot teremtett a politikai helyzetben. „A személyi hata­lom ellenfelet felismerték egy­mást és felsorakoztak egymás­hoz" — Írja a lap. A polgári liberális Monde sze­rint „a megállapodás puszta té­nye még az egyezmény tartal­mánál is jelentősebb. 1945. au­gusztus 23-a óta először írtak alá kommunista, szocialista és radikális párti vezetők egy kö­zös dokumentumot, amely a kö­zeljövőre és nagyobb időtávoU ságra is megjelölt kötelezett­ségvállalásaikat ... A kommu­nisták elérték azt, amit az el­nökválasztás előtt megtagadtak tőlük: azt, hogy nyíltan, hiva­talosan és behatóan tárgyalja­nak velük." Feszült helyzet Lesothóban Maseru (CTK) — Moshoeshoe király hívei tegnap megtámad­ták a buthel rendőrállomást A rendőrség viszonozta a táma­dók tüzét, áldozatokról eddig nem érkezett Jelentés. A 29 éves királyt továbbra is házi őrizetben tartják. Az el­lenzéki pártok a király oldalán állnak. Ezek a pártok egyúttal elítélik Jonathan miniszterelnö­köt, akit Vorster fajüldöző rendszere eszközének tartanak. — Ugyan, kedves Szalonka, hát csak nem fogja magát ilyen csekélységek mtatt izgatni? Tud­ta mit, jöjjön hoz­zám lakni. Szívesen rendelkezésre bo­csátom a lakásomI — szólt közbe a kínos vitában Kur­tisz. — Csak ne há­lálkodjék. Pavel kissá csaló­dottan, de a várat­lan megoldástól megvigasztalódva követte Kurtlszt. Befordultak egy mellékutcába, s be­mentek egy magas épületbe. A harmadik emeleten becsengettek •z egyik lakásba. Egy öregasz­szony nyitott ajtót. Elég tartóz­kodó, sőt barátságtalan volt Pavelhez. Egyedül lakott. — Van-e valamilyen foglalko­zása? — érdeklődött Kurtlsz. — Nem értem, főnök, mire \ô —va ez a faggatás? ULÜ — Ne tttkolódzék, senki sem hallja meg. Figyeljen ide, van­1967. na k W embereink, akik segít­hetnek magán. I. 1. Pavel engedett csökönyössé­géből. Elmesélte hányatott éle­3 tét. — Nem volt könnyű sorsa, f ta­tai barátom, — csóválta fejét Kurtlsz, — s most mihez akar kezdeni? A köt férfi eltöprengett a ho­mályos jövön, aztán megegyez­tek, hogy Pavel ottmarad a ház­ban. Egyelőre ott fog lakni. Az ismerkedés örömére kibontot­tak egy üveg vodkát. Pavel egy óra múlva már az igazak álmát aludta. Kurtlsz kivette Szalonka ka­bátzsebéből a borítékot, amit a Révkalauznak akart átadni. Egy patinás ezüst cigarettatárca és egy arany medailón került a kezébe. Talán nem is veszi ész­re, azt fogja hinni, elvesztette valahol. Első viharfelhők Zarokov szerencsés volt, nap­pali szolgálatra osztották be a kocsiparkban. Már türelmetlenül várta Dembovicsot, aki szokat­lanul későn, de látszólag derűs képpel hazabotorkált. — Hol a fenében maradsz ilyen sokáig? Ml van az ürgé­vel? — Megvan, megvan, a mar­komban van — lelkendezett Dembovlcs. — A vendéglőben mindjárt ráakadtam. Ogy lát­szik, Matvejev az igazi neve, de az alvilágban Szalonkának is­mertk. Háromszor ült börtönben, szóval van egy kts elszámolni valója a hatóságokkal. Lett vol­na rejtekhelye, de az ipse be­gyulladt, és kiutasította Matve­jevet. Matvejev apját harminc­nyolcban bezárták, nem is főtt vissza a börtönből. Anyja nyug­díjas, Moszkvában él. Matvelev nem szereti a hivatalokat, nem bírja a kötöttséget. Neki szabad élet kell. Most ott van az öreg­asszonynál ... — Marha! Tökkel ütött hü­lye! Megőrültél, te vadbaromi Olyan tiszta helyre kellet vin­nedI Bz a vagány még nya­kunkra hozhatja a rendőrsé­get ...Ha meg nem toloaf, főbb, ha... — bosszankodott Zaro­kov. — Ogy megy neki a dolog­nak, mint egy medve, Inkább gondolkodnál.. .1 — De hisz maga mondta, hogy ki ne eresszem a markom­ból. — De azt nem mondtam, hogy szeretnék közelebbről megismer­kedni az elhárítással. Még csak az kell, hogy egy magas, éltes, ősz ember iránt érdeklődjenekI Akkor lőttek nekünk! — No nem, ez valóban va­gány, hamisítatlan alvilági po­fa — hajtotta a magáét Dem­bovlcs. — Hátha még hallaná a beszédéti Micsoda szókincs?! — Ugyan, mit tudsz te, vad­szamár — torkollta le Zarokov. — A tolvajnyelvet könyből is szépen meg lehet tanulni Máskor jobban nézd meg, kivel van dolgodI — Ez volt nála — mutatta fel Dembovics a borítékot, amit Pavel zsebéből elorzott. — Megfeketedett ezüst cigaretta­tárca, arany medailón, türkiz függök, ezüst karkötő ... Áz arany medailón felkeltet­te Zarokov érdeklődését A töb­bi holmi szemlátomást másod­rendű ékszerüzletből szárma­zott. — Ezeket adja vissza, a me­dailonról ne szóljon neki —: hagyta meg Dembovlcsnak. — Aztán még valamit: Tudta meg, kt az a Révkalauz. Nézzen utá­na, de Matvejev előtt egy szót se róla. Adja tsten, hogy tény­leg tolvaj legyen ... — Én Kurttszként mutatkoz­tam be... — mesélte tovább Dembovlcs. — És mi van a lánnyal? — Azt mondta, az állomáson csípte fel. — Hát csak legyen óvatos. Van okmánya? — Ntncs. — Majd szerzünk neki. Meg­láttuk. (Folytatjak)

Next

/
Thumbnails
Contents