Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)
1967-01-01 / 1. szám, vasárnap
ítélet Lambrakisz gyilkosai perében Szalonikt (CTK) — A szaloniki bíróság Ítéletet hirdetett Grigortsz Lambrakisz baloldali képviselő gyilkosai perében. Lambrakiszt 1962-ben egy béketüntetésen gyilkolták meg. A két fővádlottat 11 és 8 és fél évi fogházbüntetésre, további 10 személyt 3—15 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. A bíróság felmentette a vád alól az ügyben szereplő valamennyi rendőrtisztet. Lambrakisz halála annak Idején nagy felháborodást keltett Görögországban, és a haladó erők meggyőződése szerint halálát a jobboldali körök okozták. A baloldali erők a meggyilkolt képviselő emlékére ifjúsági mozgalmat alakítottak, melynek ma már több mint 50 000 tagja van, és az ország egyik legerősebb tömegszervezete. Az Union Miniére európai alkalmazottai elhagyják Kongót Kinshasa (CTK) — Az Union Miniére du Haut Katanga belga társaság európai alkalmazottjai csoportosan távoznak Kongóból. Valószínűleg le akarják állítani a termelést a társaság rézbányáiban. A társaság végleg visszautasította a kongói kormány követelését, hogy székhelyét Brüsszelből Kinshasába helyezze át. A kormány ezzel az intézkedéssel nagyobb ellenőrzést akart gyakorolni az ország ásványkincsei felett, és egyúttal meg akarta akadályozni e társaság adócsalásait. A kongói kormány követelésének visszautasítása után betiltotta a társaság által bányászott réz kivitelét, és ideiglenes tanácsot nevezett ki a társaság irányítására. A francia baloldal megállapodása Az űceán túlsó oldalán fgy köszöntik az Ojévet. (M. Kopfiva rajza). Nagy feladat vár a nyugatnémet haladó erőkre Max Reimann újévi televíziós beszéde L. I. BREZSNYEVNEK 60. éves születésnapja alkalmából Zs. Szambu a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huralja Elnökségének elnöke a Szuhe Bátor Érdemrendet adományozta a szovjet—mongol barátság elmélyítésében szerzett érdemeiért. A GUATEMALAI KORMÁNY 30 nappal meghosszabbította a november 2-án elrendelt szükségállapotot. NYIKOLAJ KONOVALOV, a kalinyingrádi területi pártbizottság első titkárának vezetésével szovjet küldöttség érkezett Havannába a kubai forradalom 8. évfordulójának ünnepségeire. A LAOSZI KATONAI BlRÚSÁG távollétében 20 évi fogházbüntetésre Ítélte Phoumi Noszavan tábornokot, volt miniszterelnökhelyettest, aki sikertelen puccskísérlet után Thaiföldre menekült. (CTK) Berlin (CTK) — Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára újévi televíziós beszédében hangsúlyozta, hogy a nyugatnémet haladó erőkre jövőre nagy feladat vár — meg kell akadályozniuk a bonni kormány veszélyes jobboldali Irányvonalának folytatását, és új nemzeti demokratikus politikát kell kiharcolni. Ez a feladat megköveteli a munkásosztály akcióegységét, és elsősorban a szociáldemokraták és kommunisták közti megértést. Max Reimann megállapította, hogy az NKP Központi Bizottsága 9. ülésének a nyugatnémet gazdasági és politikai fejlődésre tett javaslatai sokban megegyeznek a szakszervezetek és a dolgozók követeléseivel. Ezek a javaslatok egyben azt bizonyítják, hogy pártunk konstruktív és egyesítő erő. Valamennyi demokrata helyesen cselekedne, ha az új évben síkra szállna az NKP legalitásának felújítása mellett — mondotta Reimann. Hazaértek Kínából a kiutasított szovjet tudósítók Moszkva (CTK) — Tegnap visszatért Moszkvába az a három szovjet újságíró, akiket a kínai külügyminisztérium kiutasított Pekingből. A kínai hadsereg szóvivője közölte, hogy s. a tüzérség december 31-én és január 1-én beszünteti a kínai tengerpart mentén fekvő, csangkajsekisták által megszállt szigetcsoportok elleni támadásait. A francia sajtó nagy figyelmet szentel az 5. kínai atomrobbantásnak. A Paris-Jour kiemeli, hogy a kínaiaknak nagyon rövid idő alatt sikerült olyan fegyvert előállítaniuk, amelyekkel az amerikai stratégák nem számoltak. A lap szerint ezzel megváltozhatnak a párbeszéd és a tárgyalás feltételei. A vietnami konfliktus ezáltal kiküszöbölődik — Írja a lap. Ugyanakkor azon a véleményen van, hogy Un Piao és a „vörösgárdisták" irányvonala ezzel nem erősödött meg, mivel a kínai atomprogramot irányító személyeket a „vörösgárdisták" többször elítélték. A francia baloldal életében igen jelentős esemény a Francia Kommunista Párt és Baloldali Demokratikus és Szocialista Szövetség napokban kötött egyezménye. Nemcsak a baloldali pártok márciusi választási taktikáját határozza meg, hanem alapot ad az együttműködésére a személyt hatalom ellen, igazi demokratikus rendszer megteremtéséért folytatott közös harcban. Az új megálla- íf^podás sokkal je- '*ientősebb a tavalyi elnökválasztások alkalmával történt összefogásnál, mert a választások utáni időre is megjelöli az együttműködés irányát. A megállapodás elhárította a baloldali egység felbomlásának fenyegető veszélyét. A radikálisok és Deferre szocialistái ugyanis Lecanuet csábítására már-már inkább a „centristákkal" keresték a választási szövetséget. Az új megállapodás alapján a márciusi nemzetgyűlési választások első fordulójában valamennyi baloldali szervezet saját programmal és jelölttel indul. A második fordulóban az FKP és a Demokratikus Szövetség összefog a legsikeresebb baloldali jelölt támogatására. Vitás esetben (például ha egyik baloldali jelölt sem tör fel), az FKP fenntartja magának azt a jogot, hogy megtartsa Jelöltjét a reakció Jelöltjével szemben, s a Demokratikus Szövetség is szabadon dönthet, melyi'k jelöltet támogatja. A megállapodás nyilvánosságra hozása után a baloldal vezetői nyilatkoztak. Mitterand, a Baloldali Demokratikus és Szocialista Szövetség elnöke fontos eseményként értékelte a megállapodást, méltatta jelentőségét a választások és a demokráciáért folytatott közös küzdelem szempontjából. Waldeck Rochet, az FKP nevében kijelentette: „Több mint húsz év telt el anélkül, hogy az FKP és más baloldali pártok tanácskoztak volna egymással. Mostani tárgyalásaink ezért új, Jelentős eseménynek számítanak ... A jobboldal nyugtalankodik A sajtó behatóan kommentálja a francia baloldal megállapodását. A szélső jobboldali Aurore már nem hisz abban, hogy a lehetőségek szabad latolgatása szükségessé tette a Lecanuet-féle demokratikus centrum kialakítását. „Majd az események igazolják, Indokolt volt-e bevetése a versengésbe". A konzervatív Figaro „fenyegető kommunista veszélyt" lát a megállapodásban, s azzal nyugtatgatja magát, hogy a baloldal egyezményét még felhők árnyékolják be. „A baloldalon belül sem túlságosan lelkesednek érte" — jegyzi meg epésen, és sajnos van Is némi igaza. Az egyesült baloldali csoportok egyelőre kissé borúlátók. A választásokig hátralevő három hónapban okvetlenül aktivizálódniuk kell. A mostani megállapodás kétségtelenül növeli a győzelembe vetett hitet. Figyelemre méltó a gaulle^ ista Parts-Jour észrevétele. Szerinte a megállapodás fényében már világosabban körvonalazódnak a frontok: az egyik oldalon a baloldali erők, a másikon a gaulle-lsták áhnak. A cikkíró nyugtalankodását árul-, ja el ez a kitétel: „A baloldal megegyezése szükségessé teszt a „gaulle-ista" többség hatványozott erőfeszítéseit, hogy győzzön márciusban. A harc nem lesz olyan könnyű, mint ahogy azt egyesek elképzelik." A szocialista Nard-Matin Írja: „A leien legfontosabb követelése közös harc a gaulleista rendszer megdöntéséért és a megegyezés legalább egy minimális program alapján. Ez legyen egy hosszabb érvényű tervezés és politikai szemlélet kiindulópontja. A jobboldalt nyugtalanítja a baloldali erők megállapodása — ez bíztató jel. A jobboldaliak látszatra ugyan gúnyosan megmosolyogják az egyezményt, közben azonban a fogukat csikorgatják." A középbaloldali Combat abban látja a megállapodás legnagyobb jelentőségét, hogy világosságot teremtett a politikai helyzetben. „A személyi hatalom ellenfelet felismerték egymást és felsorakoztak egymáshoz" — Írja a lap. A polgári liberális Monde szerint „a megállapodás puszta ténye még az egyezmény tartalmánál is jelentősebb. 1945. augusztus 23-a óta először írtak alá kommunista, szocialista és radikális párti vezetők egy közös dokumentumot, amely a közeljövőre és nagyobb időtávoU ságra is megjelölt kötelezettségvállalásaikat ... A kommunisták elérték azt, amit az elnökválasztás előtt megtagadtak tőlük: azt, hogy nyíltan, hivatalosan és behatóan tárgyaljanak velük." Feszült helyzet Lesothóban Maseru (CTK) — Moshoeshoe király hívei tegnap megtámadták a buthel rendőrállomást A rendőrség viszonozta a támadók tüzét, áldozatokról eddig nem érkezett Jelentés. A 29 éves királyt továbbra is házi őrizetben tartják. Az ellenzéki pártok a király oldalán állnak. Ezek a pártok egyúttal elítélik Jonathan miniszterelnököt, akit Vorster fajüldöző rendszere eszközének tartanak. — Ugyan, kedves Szalonka, hát csak nem fogja magát ilyen csekélységek mtatt izgatni? Tudta mit, jöjjön hozzám lakni. Szívesen rendelkezésre bocsátom a lakásomI — szólt közbe a kínos vitában Kurtisz. — Csak ne hálálkodjék. Pavel kissá csalódottan, de a váratlan megoldástól megvigasztalódva követte Kurtlszt. Befordultak egy mellékutcába, s bementek egy magas épületbe. A harmadik emeleten becsengettek •z egyik lakásba. Egy öregaszszony nyitott ajtót. Elég tartózkodó, sőt barátságtalan volt Pavelhez. Egyedül lakott. — Van-e valamilyen foglalkozása? — érdeklődött Kurtlsz. — Nem értem, főnök, mire \ô —va ez a faggatás? ULÜ — Ne tttkolódzék, senki sem hallja meg. Figyeljen ide, van1967. na k W embereink, akik segíthetnek magán. I. 1. Pavel engedett csökönyösségéből. Elmesélte hányatott éle3 tét. — Nem volt könnyű sorsa, f tatai barátom, — csóválta fejét Kurtlsz, — s most mihez akar kezdeni? A köt férfi eltöprengett a homályos jövön, aztán megegyeztek, hogy Pavel ottmarad a házban. Egyelőre ott fog lakni. Az ismerkedés örömére kibontottak egy üveg vodkát. Pavel egy óra múlva már az igazak álmát aludta. Kurtlsz kivette Szalonka kabátzsebéből a borítékot, amit a Révkalauznak akart átadni. Egy patinás ezüst cigarettatárca és egy arany medailón került a kezébe. Talán nem is veszi észre, azt fogja hinni, elvesztette valahol. Első viharfelhők Zarokov szerencsés volt, nappali szolgálatra osztották be a kocsiparkban. Már türelmetlenül várta Dembovicsot, aki szokatlanul későn, de látszólag derűs képpel hazabotorkált. — Hol a fenében maradsz ilyen sokáig? Ml van az ürgével? — Megvan, megvan, a markomban van — lelkendezett Dembovlcs. — A vendéglőben mindjárt ráakadtam. Ogy látszik, Matvejev az igazi neve, de az alvilágban Szalonkának ismertk. Háromszor ült börtönben, szóval van egy kts elszámolni valója a hatóságokkal. Lett volna rejtekhelye, de az ipse begyulladt, és kiutasította Matvejevet. Matvejev apját harmincnyolcban bezárták, nem is főtt vissza a börtönből. Anyja nyugdíjas, Moszkvában él. Matvelev nem szereti a hivatalokat, nem bírja a kötöttséget. Neki szabad élet kell. Most ott van az öregasszonynál ... — Marha! Tökkel ütött hülye! Megőrültél, te vadbaromi Olyan tiszta helyre kellet vinnedI Bz a vagány még nyakunkra hozhatja a rendőrséget ...Ha meg nem toloaf, főbb, ha... — bosszankodott Zarokov. — Ogy megy neki a dolognak, mint egy medve, Inkább gondolkodnál.. .1 — De hisz maga mondta, hogy ki ne eresszem a markomból. — De azt nem mondtam, hogy szeretnék közelebbről megismerkedni az elhárítással. Még csak az kell, hogy egy magas, éltes, ősz ember iránt érdeklődjenekI Akkor lőttek nekünk! — No nem, ez valóban vagány, hamisítatlan alvilági pofa — hajtotta a magáét Dembovlcs. — Hátha még hallaná a beszédéti Micsoda szókincs?! — Ugyan, mit tudsz te, vadszamár — torkollta le Zarokov. — A tolvajnyelvet könyből is szépen meg lehet tanulni Máskor jobban nézd meg, kivel van dolgodI — Ez volt nála — mutatta fel Dembovics a borítékot, amit Pavel zsebéből elorzott. — Megfeketedett ezüst cigarettatárca, arany medailón, türkiz függök, ezüst karkötő ... Áz arany medailón felkeltette Zarokov érdeklődését A többi holmi szemlátomást másodrendű ékszerüzletből származott. — Ezeket adja vissza, a medailonról ne szóljon neki —: hagyta meg Dembovlcsnak. — Aztán még valamit: Tudta meg, kt az a Révkalauz. Nézzen utána, de Matvejev előtt egy szót se róla. Adja tsten, hogy tényleg tolvaj legyen ... — Én Kurttszként mutatkoztam be... — mesélte tovább Dembovlcs. — És mi van a lánnyal? — Azt mondta, az állomáson csípte fel. — Hát csak legyen óvatos. Van okmánya? — Ntncs. — Majd szerzünk neki. Megláttuk. (Folytatjak)