Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-24 / 24. szám, kedd

Több mint hét százalékkal növekszik a tejtermelés • Tizennyolc vagon hússal többet kínálnak • A cukorgyár pontos időterve A mezőgazdasági üzemekben a téli időszak a tervezés ide­je. Azelőtt ez úgy történt, hngy a járási termelési igazgatósá­gok a járási tervet szétírták az egyes gazdaságokra. A nagy irányszámok miatt volt is néha egy kis nézeteltérés a gazda­ságokban, ennek ellenére azonban mégis az előirányzott szá­mok alapján készítették el a termelési és a bevételi tervet. A télen az eladás és a felvásárlás, illetve a szerződések megkötése kölcsönös megegyezés alapján történt. Érdekes, hogy bár a termelési igazgatóság a gazdaságokra hagyta az eladott áru mennyiségének a meghatározását a lévai járás­ban a gazdaságok többet ajánlottak tel, mint amennyit elvár­tak tőlük. A gömöri önkéntesek HUSZONKÉT EVVEL EZELŐTT, JANUÁR 23-AN SZABADULT FEL A ROZSNYÓI JÁRÁS Nagy Mátyás, a termelési igazgatóság ellenőrző csoport­jának a tagja mondja, hogy a szerződések megkötése valóban demokratikus alapon történt. A termelési • izgatóság részéről egy zootecíi.iikus, egy agronó­mus, egy ellenőrző bizottsági tag, egy jogász és a felvásárló üzem megbízottja vett részt, míg a gazdaság részéről az el­nök, a zootechnikus az agronó­mus és a gazdász, s közös meg­egyezés alapján kötötték a szerződést. A lényeg az, hogy a demokratikus alapokra épí­tett szerződéskötés eredményes volt. Járási méretben a gazda­ságok 18 vagonnal több húst és 1 479 000 literrel több tejet kí­nálnak eladásra a vártnál. — A termelési igazgatóság részéről a csoport csak akkor szólt közbe, ha gazdaságilag gyengébb szövetkezetekről volt szó — mondja Nagy elvtárs. — Ebben az esetben is a segíteni akarás volt a cél, hogy az ille­tő gazdaságok elérjék a szük­séges bevételt. FÖLAJÁNLÁS SZÉPSÉGHIBÁVAL Ismeretes, hogy a járás gaz­daságai 18 vagon hússal többet, tehát 1695 vagon húst adnak el. Ez azt jelenti, hogy megkö­zelítőleg minden hektár földre 175 kiló hústermelés jut, ami nem rossz járási átlag és a tavalyi, hústermeléshez viszo­nyítva 6,46 százalékos növeke­dést Jelent. Egyedüli hibának az róható fel, hogy az egyes hüsfajták termelésének a növe­kedése nem arányos. A vártnál 29 vagonnal több a baromfihús és 22 vagonnal a marhahús, míg a sertéshús 18 vagonnal, a borjúhús 8 vagonnal, a birka­hús 7 vagonnal kevesebb. Ezt inkább csak szépséghibá­nak könyvelhetjük el, jóllehet más járásokban azokból a hús­fajtákból termelnek többet, amelyekből a lévai járásban ke­vesebb lesz. Az érem másik ol­dalát tekintve azonban más alapja is lehet a marha- és a baromfihús-termelés növekedé­sének. Például az, hogy a gaz­daságok a szokottnál több te­henet és baromfit selejteznek ki. Ha a selejtezés nem lépi túl az átlagot, akkor inkább hasznos, mint káros. Mert mi­nek is tartani olyan tehenet, amelynek a hozama kicsiny. A kisebb tyúkfarmok fölszámolá­sa azonban káros lehet, ha idő előtti. Persze, a hústermelés növekedéséből eredő következ­tetés csak feltételezés és a jö­vő dönti el, mennyire helytálló. A TEJ IS TÖBB A gazdaságok tejből 1 479 000 literrel többet kínálnak. A já­rás gazdaságai összesen 37 mil­lió 479 000 liter tejet adnak el az idén. Ez a tavalyihoz képest 7,15 százalékos növekedést je­lent, s egy-egy hektárra 383 li­ter tej termelése jut. A növeke­dés itt is jelentős, ám nem mondhatjuk el ugyanezt a to­jástermelésről. Ondrej Stano, a termelési igazgatóság tervező osztályá­nak a^gazdásza mondja: kívá­natos lett volna, ha a gazda­ságok 23 millió tojást kínálnak eladásra. Ehelyett azonban csak 16 446 000 darabra kötöt­tünk szerződést. A különbség nagy, de nem jelenti azt, hogy a járásban kevesebb tojást ad­nak el, mint tavaly. Az előző években is sokat segítettek a háztáji gazdaságok és számíta­nak rá, hogy az Idén sem lesz másképpen. A kistermelők Ígérik, hogy 4 812 000 tojást ők is eladnak. Tavaly sem ígértek többet, és mégis eladtak 6 mil­lió 436 000 tojást. Ha a háztáji gazdaságokban az Idén sem csökken a tojástermelés, a fel­vásárlás sem csökken a tava­lyihoz képest. Legnagyobb gondot a gabona, a kukorica és az olajos mag­vak termelése okozza. Ezekből a termékekből 195 vagon hiány mutatkozik. E feladatok csak akkor teljesíthetők, ha a gaz­daságok terven felüli hozamo­kat érnek el. Gabonaneműekből a járás az előző években sem m tudta fedezni a szükségletet. Ha teljesítette a gabonaeladás tervét, nem tudta biztosítani a szükséges takarmányalapot, és az állami alapokból kellett fe­deznie a szükségletet. Igaz, a talaj javítása által egyre na­gyobbak a hozamok, s ha az időjárás is kedvez, e téren nem lesz hiány. HELYTÁLLÓ KÖVETELÉS? Az Oroszkai Cukorgyárral még nem kötötték meg a szer­ződést. A cukorgyár követeli, hogy a cukorrépa szállítását il­letően minden gazdaság pontos időtervet dolgozzon ki. A ter­melési igazgatóság — mint „közvetítő" az eladó és vevő között •— a gazdaságok nevé­ben nem ismerte el a követe­lést. Mert, amint Ondrej Šabo mérnök, a termelési igazgató­ság helyettes vezetője mondja, ez nem is olyan egyszerű do log, és ebben igaza van. Ugyan is a cukorgyár követelése, hogyha az illető gazdaság nem szállítja a cukorrépát a meg­határozott Időben, akkor a ké­sésért pénzbírságot fizessen. Ez a cukorgyár részéről ter­mészetesen előnyös lenne, ám fönnáll a kérdés, ki biztosltja a mezőgazdasági üzemeknek a kedvező időjárást? Senki sem tudhatja, mikorra érik be a cu­korrépa, és azt sem, hogy az ásás Idején nem fogja-e a ked­vezőtlen időjárás hátráltatni a munkát. A gyár üzemeltetésé­nek megkezdését a cukorrépa beérési Ideje határozza meg, és nem fordítva. A vitától elte­kintve a mezőgazdasági üzemek jól felkészülnek a cukorrépa termesztésére. A lényeg az, hogy a gazdaságok legalább olyan cukorrépahozamot érje­nek el, mint tavaly, járási mé retben 422 mázsát hektáron­ként, akkor lesz miből cukrot gyártani. BENYUS JÓZSEF Elhallgattak. Krug hirtelen a tv-re mutatott. — Kapcsold kt. Pavel felállt, kikapcsolta a készüléket, aztán visszaült. — Ml az, ezentúl csak suttogni ló­gunk? — Hát nem érted? — cso­dálkozott Krug. — Jól van, Lenya, — mondta hangosan Pavel. Mikor me­gyünk korzózni? Htsz itt a vá­ros előttünk egy kőhajításnyira. — Minden nyaralótói egy kő­hajításnyira van a város, de nem nekünk — válaszolta ko­molyan Krug. — Akkor én megyek és meg­mosakszom — suttogta ismét Pavel. — Ne bolondozz. Ha már egyszer idekerültél, férhess a bőrödbe. Kinek kellenél te a városban? — Elmegyek Párizsba. Ott sok orosz él. — Bolond vagy te, Pása — vágta el beszélgetésük fonalát Krug. Elmaradt találkozás 1962. Június 28-án déli egy óra tájban Dembovics az állo­másépület keskeny árnyékában, a járda szélén álldogált. Figyeli te az üdülőkből jövő autóbu­szokat. Azért jött a városba, hogy találkozzék Pavellal. Ke­zében műanyagbőröndöt tartott, szakasztott mását annak, amely, lyel Pavel utazott az üdülőbe. Várt, várt, s leste, mikor érke-; zik meg a „Fenyőtllat" táblájú autóbusz. Izzadt, zsebkendőjével gyakran törülgette homlokát és S zeptember vége felé Járt az idő, Blcskos postás ütemesen lépegetett a kenetlen kerékpár pedáljaira. Ilyenkor mindig megizzadt, de ma külö­nösen: táskája teli volt — be­hívókkal. Három faluba kellett széthordania <— három faluba bánatot, könnyet és lehet, hogy halált. Tudta, sietnie kell, hogy estig végezzen a munkával, mégis húzódozott, talán az asz­szonyok jajveszékelésétől, talán a bánatosztogatástól félt... Amikor Rákoshoz ért, meg­állt a falu végén és elgondol­kozott. Az itteni bányászokat kemény fából faragták, mindig tudták, mit kell tenniük. Már 1936-ban megalapították az Egységes Antifasiszta Frontot. Esküt tettek, vörös zászlóra ír­ták nevüket. Antifasisztának lenni a bányászbecsülethez tar­tozott. És most, a háború vége felé ezeknek az embereknek fiait szólítja a behívó — háborúba. Azokat, akik lázadoznak, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés szellemében élnek. Bicskos nagy fehér zsebken­dőjével megtörülte a homlokát, aztán bekopogtatott a legszélső ház ablakán. — No, mama, vége lesz a há­borúnak, a maga Ondroja felte­szi az i betűre a pontot, — és már ment ls tovább. — Te a második műszakban dolgozol Feri? — Itt á- behí­vód, aztán tartsd magadl — Éjjeli szolgálatod volt? "Kelj fel, mész a frontra. Itt ho­zóm a szerelmes levelet, „üd­vözöld" őket „illedelmesen", he­lyettünk is. M egint jár a szád Bicskos? Ugye megint? Pedig nem­régiben is csak a kilenc gye­reked mentett meg, különben kirúgtak volna — futott át a gondolat a postás agyán. Futótűzként terjedt el a hír, hogy behívták Jakubáčot, Kuče­rát, Fábiánt, Mankót, Podolecet és a többleket. Tizennégy na­pon belül minden valamirevaló nyakát. Nem volt izgatott, csak a melegtől szenvedett. Az éjsza­kát a vonatban töltötte, nagyon rosszul aludt, alig hunyta le a szemét. Az étkezőkocsiban bü­dös halat szolgáltak fel, gyo­morbántalmai voltak. A har­minc fokos hőségben gyengé­nek és törődöttnek érezte ma­gát. Végre megérkezett az autó­busz. Dembovicsot hirtelen nyug­talanság fogta el. Maga elé képzelte Mihailt, aki őt elkí­sérte a vonathoz, izgult, és hir­telen rádöbbent a helyzet ko­molyságára. Dembovics a pogy­gyászraktárhoz ment, itt kellett Pavellal észrevétlenül kicserél­nie a bőröndöt. A „Fennyőil­lat"-ból érkezett zsúfolt autó­busz .kiürült, de Pavel csak nem -Jelentkezett. Dembovics zavartan ment ki a napra. A „Fenyőillat" autóbuszának so­főrje éppen Jeges limonádét szürcsölt. — Visszamegy még? — kér­dezte a sofőrtől. — Persze, apukám, talán ve­lem akar jönni, elviszem. Dembovlcsnak eszébe jutot­tak az utasítások. férfi „eltűnt" a magyar határ mentéről. Valamit tenni kell — bosz­szankodott Janko Jakubáč. Fog­ta a sapkáját és ment egyene­sen Kučera Ondrohoz. — Megyünk testvér? — De megyünk ám! Egyikük sem mondta, hogy hová, de mindketten tudták — fel a hegyekbe. Ha nem Így tennék, sze­gény megboldogult apám meg­fordulna a sírjában. Emlékezz a harminchatos zászlóral — monta Jakubáč. f^ Ne agitálj, tudom a köte­lességem — feleli a másik dü­hösen. Aztán megbékélve hoz­zátetette. — Mikor megyünk? — Beszélnünk kell a többlek­kel. — Te, inkább ne. Én már nem hiszek az atyaúristennek sem. Nézd a Bercit, hozzánk tartozott és most meg... Én azt tartom, aki behívót kapott, döntsön egyedül. 1 Q/S/l szeptember 21-én I 7*f*t éjszaka nem jött fel a Hold. Olyan sötétség volt, hogy egy méternyire sem lehe­tett látni. A kocsmában nagy dínom-dánom közepette búcsúz­kodtak a fiúk. A besúgók is ott voltak, szemben meghúzódva a sarokban. Jano és Ondro feltű­nés nélkül kilopakodtak, és csak az utcán vették észre, hogy Manko Ondro és Fábián Ľudo is hozzájuk csatlakozott. Nekivágtak az erdőnek, az út ismerős volt, a sötétségben mégis bizonytalanul, lassan ha­ladtak előre. Egy erélyes állj — megder­mesztette bennük a vért. A ha­tárőrök parancsnoka kérdezős­ködött, ők azonban óvatosság­ból nem feleltek. — No, jól van, ebben az irányban, Rozsnyó felé, az is­kolába menjetek. Nagyon elcsodálkoztak, ami­kor ott aztán összetalálkoztak a többi falubelivel: Martinnal, Pistával, Lajossal. A környék­ről is sok volt az ismerős — idősebbek és egészen fiatalok. Közben Zvolenről megérke­zett Makarov, orosz parancs­nok, hogy megalakítsa a ma­gyar brigádot. C iúk, harcra feli Ne kímél­• jétek az ellenséget, har­coljatok a fasizmus ellen, bár­merre jártok. Csak mi győzhe­tünk, ez a tudat vezéreljen ben­neteket — mondotta többek között Makarov. És a fiúk felsorakozva, vi­dám tekintettel nótaszóval el­indultak ROZÁLIA ZAREMBOVA — Visszajön még ma az üdü­lőből? — Ma már nem. Naponta csak kétszeri járat van: reg­gel az érkező, most pedig az induló vonatokhoz. Dembovics nem tudta, mit csináljon. Fülében csengett Re­mény utasítása: ha nem talál­kozik Pavellal, azonnal fordul­jon haza. Dembovics a közvetlen ve­szélynél is jobban félt a bi­zonytalanságtól. Az utóbbi évek­ben lefekvés előtt mindig be­nézett az ágy alá, az ajtó mö­gé, nem bújt-e el ott valaki. Megszédült a rekkenő hőség-, ben. A sofőr odaugrott, és leül­tette az imbolygó öreget, majd egy pohár vízzel magához térí­tette. Dembovics hosszú vias­kodás után legyőzte aggályait, s az utasításokat megszegve mégis elment az üdülőbe. Elnéz, te a beutaltak vidám csoportja­it, s keresett valakit, akitől gyanútlanul kérdezősködhetne. Végre ráakadt egy magánosan napozó vendégre, akitől meg­tudta, hogy ketten eltűntek az üdülőből, s az éjjel lövöldözés hallatszott a határról. /FOLYTATJUK) A tv-ből zene szólt, de a képer­nyő sötét volt. Pavel rossz han­gulatban találta Leonyidot. Krug izgaiott volt. A székre mutatott, ameleyen röviddel előtte Viktor ült. Kérte Pavelt, ha­jolják hozzá köze­lebb, és suttogva beszélgessenek. Pavel előtt min­den megvilágoso­dott. Leonyíd Krug nem akarja, hogy a vezetőség meg­tudja: megszegte Dembovtcs utasításait Bár ez formális dolog, semmi jelen­tősége, miután Pavel is a ha­jóra került, mégis ki kell tar­taniuk állításuk mellett, hogy mindent a megadott terv sze­rint csináltak. Az öbölben át­élt Izgalmas percekről Jobb megmondani a színtiszta igaz­ságot. A távirat meg az üzenet a kényszerfürdés közben elve­szett. Értsék meg, hogy kette­jük átjövetele kevésbé árthat, mint ha valamelyiküket elfog­ták volna. Nem kell bővebben ecsetelnie, hogy kinek árthatott volna... Krug nem is sejtette, hogy még a szovjet elhárítás szem­pontjából is milyen logikusan következtet. Ha akkor nem hagyják őket menekülni, Zaro­kovnak meg az egész operációd nak befellegzett. Pavel elfintorította az arcát. Szalonka egy pillanatra meg­feledkezett magáról, kiesett szerepéből. Leonyíd a fintort a maga módján értelmezte. — Találkoztál te valaha bizo. nyos Mihail Zarokovval? — kér. dezte Paveltól. — Nem Ismerem — válaszol-, ta Pavel. — Dembovics senkivel sem hozott össze? — Leonyid léleg­zetet vett és tovább puhato­lódzott. — Legyünk nyíltak egymáshoz. — Kezdetben az öregasszonyt, Emmát Ismertem meg. Aztán jött egy hájtömeg, amolyan kl. vattázott bumbaj, született hü­lye, majd veled kerültem össze. Leonyid Krug Pavel vállára tette a kezét. — Mi egyek vagyunk. Alid a sarat. Ha meginogsz, elbuksz. — Ha valami nem sikerülne, persze figyelmeztetsz és kise­gít sz!? — Hát az természetes,

Next

/
Thumbnails
Contents