Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-24 / 24. szám, kedd

Több mint hét százalékkal növekszik a tejtermelés • Tizennyolc vagon hússal többet kínálnak • A cukorgyár pontos időterve A mezőgazdasági üzemekben a téli időszak a tervezés ideje. Azelőtt ez úgy történt, hngy a járási termelési igazgatóságok a járási tervet szétírták az egyes gazdaságokra. A nagy irányszámok miatt volt is néha egy kis nézeteltérés a gazdaságokban, ennek ellenére azonban mégis az előirányzott számok alapján készítették el a termelési és a bevételi tervet. A télen az eladás és a felvásárlás, illetve a szerződések megkötése kölcsönös megegyezés alapján történt. Érdekes, hogy bár a termelési igazgatóság a gazdaságokra hagyta az eladott áru mennyiségének a meghatározását a lévai járásban a gazdaságok többet ajánlottak tel, mint amennyit elvártak tőlük. A gömöri önkéntesek HUSZONKÉT EVVEL EZELŐTT, JANUÁR 23-AN SZABADULT FEL A ROZSNYÓI JÁRÁS Nagy Mátyás, a termelési igazgatóság ellenőrző csoportjának a tagja mondja, hogy a szerződések megkötése valóban demokratikus alapon történt. A termelési • izgatóság részéről egy zootecíi.iikus, egy agronómus, egy ellenőrző bizottsági tag, egy jogász és a felvásárló üzem megbízottja vett részt, míg a gazdaság részéről az elnök, a zootechnikus az agronómus és a gazdász, s közös megegyezés alapján kötötték a szerződést. A lényeg az, hogy a demokratikus alapokra épített szerződéskötés eredményes volt. Járási méretben a gazdaságok 18 vagonnal több húst és 1 479 000 literrel több tejet kínálnak eladásra a vártnál. — A termelési igazgatóság részéről a csoport csak akkor szólt közbe, ha gazdaságilag gyengébb szövetkezetekről volt szó — mondja Nagy elvtárs. — Ebben az esetben is a segíteni akarás volt a cél, hogy az illető gazdaságok elérjék a szükséges bevételt. FÖLAJÁNLÁS SZÉPSÉGHIBÁVAL Ismeretes, hogy a járás gazdaságai 18 vagon hússal többet, tehát 1695 vagon húst adnak el. Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg minden hektár földre 175 kiló hústermelés jut, ami nem rossz járási átlag és a tavalyi, hústermeléshez viszonyítva 6,46 százalékos növekedést Jelent. Egyedüli hibának az róható fel, hogy az egyes hüsfajták termelésének a növekedése nem arányos. A vártnál 29 vagonnal több a baromfihús és 22 vagonnal a marhahús, míg a sertéshús 18 vagonnal, a borjúhús 8 vagonnal, a birkahús 7 vagonnal kevesebb. Ezt inkább csak szépséghibának könyvelhetjük el, jóllehet más járásokban azokból a húsfajtákból termelnek többet, amelyekből a lévai járásban kevesebb lesz. Az érem másik oldalát tekintve azonban más alapja is lehet a marha- és a baromfihús-termelés növekedésének. Például az, hogy a gazdaságok a szokottnál több tehenet és baromfit selejteznek ki. Ha a selejtezés nem lépi túl az átlagot, akkor inkább hasznos, mint káros. Mert minek is tartani olyan tehenet, amelynek a hozama kicsiny. A kisebb tyúkfarmok fölszámolása azonban káros lehet, ha idő előtti. Persze, a hústermelés növekedéséből eredő következtetés csak feltételezés és a jövő dönti el, mennyire helytálló. A TEJ IS TÖBB A gazdaságok tejből 1 479 000 literrel többet kínálnak. A járás gazdaságai összesen 37 millió 479 000 liter tejet adnak el az idén. Ez a tavalyihoz képest 7,15 százalékos növekedést jelent, s egy-egy hektárra 383 liter tej termelése jut. A növekedés itt is jelentős, ám nem mondhatjuk el ugyanezt a tojástermelésről. Ondrej Stano, a termelési igazgatóság tervező osztályának a^gazdásza mondja: kívánatos lett volna, ha a gazdaságok 23 millió tojást kínálnak eladásra. Ehelyett azonban csak 16 446 000 darabra kötöttünk szerződést. A különbség nagy, de nem jelenti azt, hogy a járásban kevesebb tojást adnak el, mint tavaly. Az előző években is sokat segítettek a háztáji gazdaságok és számítanak rá, hogy az Idén sem lesz másképpen. A kistermelők Ígérik, hogy 4 812 000 tojást ők is eladnak. Tavaly sem ígértek többet, és mégis eladtak 6 millió 436 000 tojást. Ha a háztáji gazdaságokban az Idén sem csökken a tojástermelés, a felvásárlás sem csökken a tavalyihoz képest. Legnagyobb gondot a gabona, a kukorica és az olajos magvak termelése okozza. Ezekből a termékekből 195 vagon hiány mutatkozik. E feladatok csak akkor teljesíthetők, ha a gazdaságok terven felüli hozamokat érnek el. Gabonaneműekből a járás az előző években sem m tudta fedezni a szükségletet. Ha teljesítette a gabonaeladás tervét, nem tudta biztosítani a szükséges takarmányalapot, és az állami alapokból kellett fedeznie a szükségletet. Igaz, a talaj javítása által egyre nagyobbak a hozamok, s ha az időjárás is kedvez, e téren nem lesz hiány. HELYTÁLLÓ KÖVETELÉS? Az Oroszkai Cukorgyárral még nem kötötték meg a szerződést. A cukorgyár követeli, hogy a cukorrépa szállítását illetően minden gazdaság pontos időtervet dolgozzon ki. A termelési igazgatóság — mint „közvetítő" az eladó és vevő között •— a gazdaságok nevében nem ismerte el a követelést. Mert, amint Ondrej Šabo mérnök, a termelési igazgatóság helyettes vezetője mondja, ez nem is olyan egyszerű do log, és ebben igaza van. Ugyan is a cukorgyár követelése, hogyha az illető gazdaság nem szállítja a cukorrépát a meghatározott Időben, akkor a késésért pénzbírságot fizessen. Ez a cukorgyár részéről természetesen előnyös lenne, ám fönnáll a kérdés, ki biztosltja a mezőgazdasági üzemeknek a kedvező időjárást? Senki sem tudhatja, mikorra érik be a cukorrépa, és azt sem, hogy az ásás Idején nem fogja-e a kedvezőtlen időjárás hátráltatni a munkát. A gyár üzemeltetésének megkezdését a cukorrépa beérési Ideje határozza meg, és nem fordítva. A vitától eltekintve a mezőgazdasági üzemek jól felkészülnek a cukorrépa termesztésére. A lényeg az, hogy a gazdaságok legalább olyan cukorrépahozamot érjenek el, mint tavaly, járási mé retben 422 mázsát hektáronként, akkor lesz miből cukrot gyártani. BENYUS JÓZSEF Elhallgattak. Krug hirtelen a tv-re mutatott. — Kapcsold kt. Pavel felállt, kikapcsolta a készüléket, aztán visszaült. — Ml az, ezentúl csak suttogni lógunk? — Hát nem érted? — csodálkozott Krug. — Jól van, Lenya, — mondta hangosan Pavel. Mikor megyünk korzózni? Htsz itt a város előttünk egy kőhajításnyira. — Minden nyaralótói egy kőhajításnyira van a város, de nem nekünk — válaszolta komolyan Krug. — Akkor én megyek és megmosakszom — suttogta ismét Pavel. — Ne bolondozz. Ha már egyszer idekerültél, férhess a bőrödbe. Kinek kellenél te a városban? — Elmegyek Párizsba. Ott sok orosz él. — Bolond vagy te, Pása — vágta el beszélgetésük fonalát Krug. Elmaradt találkozás 1962. Június 28-án déli egy óra tájban Dembovics az állomásépület keskeny árnyékában, a járda szélén álldogált. Figyeli te az üdülőkből jövő autóbuszokat. Azért jött a városba, hogy találkozzék Pavellal. Kezében műanyagbőröndöt tartott, szakasztott mását annak, amely, lyel Pavel utazott az üdülőbe. Várt, várt, s leste, mikor érke-; zik meg a „Fenyőtllat" táblájú autóbusz. Izzadt, zsebkendőjével gyakran törülgette homlokát és S

zeptember vége felé Járt az idő, Blcskos postás ütemesen lépegetett a kenetlen kerékpár pedáljaira. Ilyenkor mindig megizzadt, de ma különösen: táskája teli volt — behívókkal. Három faluba kellett széthordania <— három faluba bánatot, könnyet és lehet, hogy halált. Tudta, sietnie kell, hogy estig végezzen a munkával, mégis húzódozott, talán az aszszonyok jajveszékelésétől, talán a bánatosztogatástól félt... Amikor Rákoshoz ért, megállt a falu végén és elgondolkozott. Az itteni bányászokat kemény fából faragták, mindig tudták, mit kell tenniük. Már 1936-ban megalapították az Egységes Antifasiszta Frontot. Esküt tettek, vörös zászlóra írták nevüket. Antifasisztának lenni a bányászbecsülethez tartozott. És most, a háború vége felé ezeknek az embereknek fiait szólítja a behívó — háborúba. Azokat, akik lázadoznak, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés szellemében élnek. Bicskos nagy fehér zsebkendőjével megtörülte a homlokát, aztán bekopogtatott a legszélső ház ablakán. — No, mama, vége lesz a háborúnak, a maga Ondroja felteszi az i betűre a pontot, — és már ment ls tovább. — Te a második műszakban dolgozol Feri? — Itt á- behívód, aztán tartsd magadl — Éjjeli szolgálatod volt? "Kelj fel, mész a frontra. Itt hozóm a szerelmes levelet, „üdvözöld" őket „illedelmesen", helyettünk is. M

egint jár a szád Bicskos? Ugye megint? Pedig nemrégiben is csak a kilenc gyereked mentett meg, különben kirúgtak volna — futott át a gondolat a postás agyán. Futótűzként terjedt el a hír, hogy behívták Jakubáčot, Kučerát, Fábiánt, Mankót, Podolecet és a többleket. Tizennégy napon belül minden valamirevaló nyakát. Nem volt izgatott, csak a melegtől szenvedett. Az éjszakát a vonatban töltötte, nagyon rosszul aludt, alig hunyta le a szemét. Az étkezőkocsiban büdös halat szolgáltak fel, gyomorbántalmai voltak. A harminc fokos hőségben gyengének és törődöttnek érezte magát. Végre megérkezett az autóbusz. Dembovicsot hirtelen nyugtalanság fogta el. Maga elé képzelte Mihailt, aki őt elkísérte a vonathoz, izgult, és hirtelen rádöbbent a helyzet komolyságára. Dembovics a pogygyászraktárhoz ment, itt kellett Pavellal észrevétlenül kicserélnie a bőröndöt. A „Fennyőillat"-ból érkezett zsúfolt autóbusz .kiürült, de Pavel csak nem -Jelentkezett. Dembovics zavartan ment ki a napra. A „Fenyőillat" autóbuszának sofőrje éppen Jeges limonádét szürcsölt. — Visszamegy még? — kérdezte a sofőrtől. — Persze, apukám, talán velem akar jönni, elviszem. Dembovlcsnak eszébe jutottak az utasítások. férfi „eltűnt" a magyar határ mentéről. Valamit tenni kell — boszszankodott Janko Jakubáč. Fogta a sapkáját és ment egyenesen Kučera Ondrohoz. — Megyünk testvér? — De megyünk ám! Egyikük sem mondta, hogy hová, de mindketten tudták — fel a hegyekbe. Ha nem Így tennék, szegény megboldogult apám megfordulna a sírjában. Emlékezz a harminchatos zászlóral — monta Jakubáč. f^ Ne agitálj, tudom a kötelességem — feleli a másik dühösen. Aztán megbékélve hozzátetette. — Mikor megyünk? — Beszélnünk kell a többlekkel. — Te, inkább ne. Én már nem hiszek az atyaúristennek sem. Nézd a Bercit, hozzánk tartozott és most meg... Én azt tartom, aki behívót kapott, döntsön egyedül. 1 Q/S/l szeptember 21-én I 7*f*t éjszaka nem jött fel a Hold. Olyan sötétség volt, hogy egy méternyire sem lehetett látni. A kocsmában nagy dínom-dánom közepette búcsúzkodtak a fiúk. A besúgók is ott voltak, szemben meghúzódva a sarokban. Jano és Ondro feltűnés nélkül kilopakodtak, és csak az utcán vették észre, hogy Manko Ondro és Fábián Ľudo is hozzájuk csatlakozott. Nekivágtak az erdőnek, az út ismerős volt, a sötétségben mégis bizonytalanul, lassan haladtak előre. Egy erélyes állj — megdermesztette bennük a vért. A határőrök parancsnoka kérdezősködött, ők azonban óvatosságból nem feleltek. — No, jól van, ebben az irányban, Rozsnyó felé, az iskolába menjetek. Nagyon elcsodálkoztak, amikor ott aztán összetalálkoztak a többi falubelivel: Martinnal, Pistával, Lajossal. A környékről is sok volt az ismerős — idősebbek és egészen fiatalok. Közben Zvolenről megérkezett Makarov, orosz parancsnok, hogy megalakítsa a magyar brigádot. C iúk, harcra feli Ne kímél• jétek az ellenséget, harcoljatok a fasizmus ellen, bármerre jártok. Csak mi győzhetünk, ez a tudat vezéreljen benneteket — mondotta többek között Makarov. És a fiúk felsorakozva, vidám tekintettel nótaszóval elindultak ROZÁLIA ZAREMBOVA — Visszajön még ma az üdülőből? — Ma már nem. Naponta csak kétszeri járat van: reggel az érkező, most pedig az induló vonatokhoz. Dembovics nem tudta, mit csináljon. Fülében csengett Remény utasítása: ha nem találkozik Pavellal, azonnal forduljon haza. Dembovics a közvetlen veszélynél is jobban félt a bizonytalanságtól. Az utóbbi években lefekvés előtt mindig benézett az ágy alá, az ajtó mögé, nem bújt-e el ott valaki. Megszédült a rekkenő hőség-, ben. A sofőr odaugrott, és leültette az imbolygó öreget, majd egy pohár vízzel magához térítette. Dembovics hosszú viaskodás után legyőzte aggályait, s az utasításokat megszegve mégis elment az üdülőbe. Elnéz, te a beutaltak vidám csoportjait, s keresett valakit, akitől gyanútlanul kérdezősködhetne. Végre ráakadt egy magánosan napozó vendégre, akitől megtudta, hogy ketten eltűntek az üdülőből, s az éjjel lövöldözés hallatszott a határról. /FOLYTATJUK) A tv-ből zene szólt, de a képernyő sötét volt. Pavel rossz hangulatban találta Leonyidot. Krug izgaiott volt. A székre mutatott, ameleyen röviddel előtte Viktor ült. Kérte Pavelt, hajolják hozzá közelebb, és suttogva beszélgessenek. Pavel előtt minden megvilágosodott. Leonyíd Krug nem akarja, hogy a vezetőség megtudja: megszegte Dembovtcs utasításait Bár ez formális dolog, semmi jelentősége, miután Pavel is a hajóra került, mégis ki kell tartaniuk állításuk mellett, hogy mindent a megadott terv szerint csináltak. Az öbölben átélt Izgalmas percekről Jobb megmondani a színtiszta igazságot. A távirat meg az üzenet a kényszerfürdés közben elveszett. Értsék meg, hogy kettejük átjövetele kevésbé árthat, mint ha valamelyiküket elfogták volna. Nem kell bővebben ecsetelnie, hogy kinek árthatott volna... Krug nem is sejtette, hogy még a szovjet elhárítás szempontjából is milyen logikusan következtet. Ha akkor nem hagyják őket menekülni, Zarokovnak meg az egész operációd nak befellegzett. Pavel elfintorította az arcát. Szalonka egy pillanatra megfeledkezett magáról, kiesett szerepéből. Leonyíd a fintort a maga módján értelmezte. — Találkoztál te valaha bizo. nyos Mihail Zarokovval? — kér. dezte Paveltól. — Nem Ismerem — válaszol-, ta Pavel. — Dembovics senkivel sem hozott össze? — Leonyid lélegzetet vett és tovább puhatolódzott. — Legyünk nyíltak egymáshoz. — Kezdetben az öregasszonyt, Emmát Ismertem meg. Aztán jött egy hájtömeg, amolyan kl. vattázott bumbaj, született hülye, majd veled kerültem össze. Leonyid Krug Pavel vállára tette a kezét. — Mi egyek vagyunk. Alid a sarat. Ha meginogsz, elbuksz. — Ha valami nem sikerülne, persze figyelmeztetsz és kisegít sz!? — Hát az természetes,