Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-20 / 20. szám, péntek

Magyíelkií támag,atá&, E' illér Peti telekkönyvi hi" vatalnok. Az volt már az apja, sőt a nagyapja is. Apáról fiúra szállt ez a manapság háláira Ítélt tisztség, de ö mindmáig hűségesen kitartott két elődje hivatása mellett. Már ebtől is kitetszik, hogy rendkívül konzervatív és hagyománytisztelő ember. Azóta hogy megházasodott, megtelepedett a szülei után örökölt családi házban, s haláláig, vagy a telekkönyv teljes felszámolásáig semmi sem zavarta volna meg boldogságát és megelégedettségét, ha... Ha nem lett volna ez a ha. Túlságosan ragaszkodott az öröklött családi házhoz, melynek teteje, négy főfala, padlózata, két ablaka, minden fa alkatrésze a mulandóság általános és mindenre érvényes törvényének egyre több jelét mutatta. A ház is meg akart halni, akár a telekkönyv. Fillér Peti feleségével együtt, aki az állami gazdaság igazgatóságán fakturtsta volt, egy évtizeden át szorgalmasan dolgozott, s ketten megtakarítottak csaknem tízezer koronát. Nem engedtek meg maguknak semmilyen fényűzést, se új bútort, se kerékpárt, se mopedet, se motorkerékpárt, se nyaralást, annál kevésbé autót vagy akárcsak egyetlen egy gyermeket is. Ä családi ház romlása láttán az asszony kapott észbe először, s hosszadalmas látogatás után azt javasolta a férjének, hogy bontsák le a régi házat, építsenek újat. Valqmi pénzük van, valamit ad az édesanyja, valamit kölcsönvesznek, s a régi épület anyagát is felhasználva, nem kerülne oly sokba az új ház. Peti csodálkozó pillantást vetett a feleségére és szelíden korholni kezdte: — Hogy gondolod, kedves JucikámI Csak nem rombolom le, amit apám, nagyapám és dédapám keserves fáradtsággal felépített. En a meghitt, vén falak között akarom leélni életemet. Egyben mégis Igazad van: a ház nem maradhat így, ahogy van. Kitatarozzuk, sőt bevezetjük a vizet és fürdőszobát is építünk hozzá. A fér] és a családfő szava döntött, s ennyiben maradtak. Fillér Péti szándékát a hivatalos helyek is tudomásul vették, helyeselték, sőt támoqatták. — Igaza van kedves Fillér elvtárs. Minden állampolgárnak kötelessége rendben tartani a házát, el kell végeznie a szükséges javításokat és vállalnia kell a karbantartás költségeit. Államunk nagylelkűen, pénzbeli segéllyel, illetve kölcsönnel támogatja a polgárok eme szándékát. F illér Peti megilletődve ' hallgatta a nagylelkűségről szőlő nyilatkozatokat. Eletében először érezte sajátjának az államot, szövetségesének és jótevőjének tartotta, mert segít neki újra talpra állítani a roskadozó családi házat. S valóban kapott is húszezer korona kölcsönt, mely összeg az előzetes költségvetés szerint bőségesen elégnek látszott a tervezett javításokra. Miután pénzügyileg biztosítottnak látta vállalkozását, fölkereste a járási építővállalat igazgatóját, mert tervei megvalósítását megától érthetően ettől a vállalattól várta. S itt érte az első meglepetés. — Kedves, Fillér elvtárs, ha egy évvel ezelőtt jött volna hozzám, akkor is késő lenne már, mert annyi a dolgunk, hogy legfeljebb jövőre, vagy másfél év múlva kezdhetnénk hozzá. Meg kell elégednie az állam nagylelkű támogatásával, az önnek nyújtott pénzbeli kölcsönnel, mely bőségesen fedezi az anyagbeszerzés költségeit, a szükséges munkálatokat pedig szomszédi segítséggel kell elvégeznie. Fillér Peti meghökkent. Tudtával nem volt olyan szomszédja, akinek segítségével kijavíthatná roskadozó házát. Mégsem történt semmi fennakadás. Az E

igazgató mindjárt ajánlott is megbízható, jóravaló mesterem• bereket, azokkal bizonyára min19B7 de

n nehézség nélkül megálla' podhat. S Fillér Peti kötélnek L 20. állt. Elfogadta a segíteni kész szomszédok helyett ajánlott 5

fiktív szomszédokat, Finta Menyhért kőművest, Nyuza Pál ácsmestert, Kontár Ármin csempézőt, Ördögh János vízvezetékszerelőt és Lyukas György bádogos-tetőfedőt. Hathónapi keserves megpróbáltatás után úgy-ahogy talpraállt a régi családi ház. A segédmunkások tizenkét koronás órabért követeltek Fillér Petitől, a mesteremberek tizenöt, sőt húsz koronát kértek. Mire kifizette őket, fülig eladósodott. Az új falak vakolatlanul, festetlenül meredeznek az égnek. A bádogtetőn becsoroa az eső. A házi szivattyúra működő vízvezeték mindjárt másnap felmondta a szolgálatot. A csempe lehullott a fürdőszoba faláról. A kőműves kalapácsával leverte a fürdőkád zománcát. Minden ajtó és ablak ferde, kajla, mint a tehén szarva. A fiktív szomszédok mindannyian a Járási építővállalat alkalmazottai. Munkaidő után — olykor munkaidő alatt is — építették újjá Fillér Peti házát, aki közben kiderítette, hogy Finta Menyhért sose tanult kőművesmesterségei, legfeljebb néha kőművesek mellett dolgozott. A járási építővállalat mesterként alkalmazta. Nyúza Pál eredeti foglalkozása: favágó. Idővel ácsmesterré léptették elő. Kontár Ármin, a. csempéző kiugrott katolikus pap, jelenleg jehovás prédikátor és csemperontó. Ördögh János sofőr volt. Elvették a hajtási engedélyét, ezért csapott fel vízvezetékszerelőnek. Lyukas György sose volt bádogos, csak fazekas. Fillér Péter rájött arra is, hogy egytől egyig a járási építővállalat alkalmazottal, vagy a kommunális vállalat dolgozói ... Fillér Peti még mindig nagylelkűnek tartja az államot, csak azt fájlalja, hogy nagylelkűségével az adott körülmények között a segíteni kész szomszédokat helyettesítő kontárokat támogatja tulajdonképpen, s nem az éplttetőket. Hiába. A járást építővállalatnak és kommunális vállalatnak sok a tervezett feladata. Fillér Peti elhanyagolható tényező, tehát nem is tényező. Sose kerül bele semmiféle tervbe. Még mindig vakolatlan, festetlen falak között él, pedig a felesége anyai örömöknek néz elébe. Peti boldogtalan, szerencsétlen ember. A felesége azt mondja, élhetetlent Peti nem osztozik felesége nézeteiben: ebben is konzervatív. Ragaszkodik az elavult erkölcsi fogalmakhoz, éppen úgy, mint a hivatalához. JVéha mégis fellázad türell * metlen felesége ellen, s kifakad: — Mit lopjak el, te szeren csétlen. A telekkönyvei?! BABI TIBOR Tízemeletes panelház Banská Bystrica új lakónegyedében. Vilcsek felvétele Igen fontos a hírverés... A turisztika évében jelentős összeget fordítanak Bardejovfürdő további fejlesztésére. Dr. Radács Ferenc, a fiirdőigazgatóság fő orvosa válaszolt ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. • Milyen újdonságokkal lepik meg a fnrdővendégeket? — Bardejov-fürdő egyik legnagyobb gyógyintézete — a BraSnisko — már teljesen új köntösben fogadja vendégeit. A 135 férőhelyes üdülőt átalakítottuk, korszerű, új berendezéssel láttuk el. További gyógyintézeteken pedig a külső munkálatok folynak: Az egész fürdő területét jobban megvilágítottuk, és ami különösen lényeges: nem lesz többé problémánk a vízzel. Rövidesen elkészül az olyan régen hiányolt saját vízvezetékünk. • És a gyógykezelés tekintetében? Két évig tartó megfigyelés után ivó- és fürdőkúrákra kapnak engedélyt pácienseink aíz Erzsébet-forrás vizéből. Ennek a pompás víznek az összetétele kiváló hatással van a májbetegségek gyógyítására. Mintegy harminc éve nem hasznosítottuk gyógykezelésre. • Kulturális vonatkozásban? Klubot létesítünk az üdülők, a gyógykezelésre szorulók és a vendégek részére. Rendszeireres autóbuszjáratot tervezünk Bártfa-fürdő és a közkedvelt lengyelországi Krinica között. (täj IV A

főszereplők nevét nagy betűkkel írják, o rendezőét még nagyobbal. A kellékes nevét sehogy. A hadvezérek neve mellé a történészek nem írják oda az őrmesterekét. A kellékes a tv-stúdió őrmestere. Munkahelye: a stúdió alatti pince, és az egész város, az egész ország, A jupiterlámpák között a rendező és a szovolóművéjzek a Holnap esti műsorra készülnek. —— A program szerint másfél órán át ősrégi oigánybclladákban gyönyörködhet majd a néző. A rendező egyelőre még a ha- ~ ját tépi idegességében, mert a forgatókönyvben előírt egyik kellék, a hamisítatlan légkört teremtő ekhósszekér még hiányzik. Tűvé tették érte Kelet-Szlovákiát, Komárom környékét és a Garam mentét, de hiába. És ekkor belépett a stúdióba a kellékes és jelentette: - Itt az ekhósszekér! Csakugyan ott volt. A kellékes „ügynökei" a szomszédban, Ligetfalun akadtok rá a nélkülözhetetlen alkalmatosságra. Anton Blaškoa nagy hajszában se vesztette el a humorérzékét. A kellékes és o színész, rendező viszonyát anekdotával Illusztrálja. - Volt egyszer egy színész, atki kiikötötte, hogy a konyak, omit az első felvonásbon kell meginnia, igazi legyen. Rendben van, bólintott a kellékes. De akkor a harmadik felvonásban, a katarzisnál, a méreg is igazi lesz! Anton Blaško beszélgetésünk közben az állatkert igazgatójával tárgyal telefonon. Az egyik filmhez kígyóra is szüksége van a stúdiónak. Igazi óriáskígyóra, amely majd megtámadja a pozitív hőst. Ez azonban veszélyes, mert a jupiterlámpák hőjétől a hüllő mozgékonyabbá válik, megtámadhatja a szereplőt. A kellékesnek zoológussal és állatkerti alkalmazottakkal, cirkuszigazgatóval és állatidomórral kell tárgyalnia, hogy a forgatás napján a nem mindennapi kellék „megjelenjék" a stúdióban. Persze nem mindennap kellenek ilyen különleges tárgyaik, állatok, sőt vadállatok a forgatáshoz. A kelléktárban muzeális értékű kardok, alabárdok és más fegyverek egész arzenálja van a polcokon. Buddha-szobor és kakukkos óra, cinzánosüveg és dollárutánzat, meg ormótlan bilincs van itt. A

kellékes vizuális emlékezőtehetsége csodálatos. Ahol megfordul, ott akaratlanul is azt figyeli, a jelenlevő tárgyak közül egyszer — lehet, hogy csak évek múlva — mit használhatna majd fel. >- Például a fegyverek beszerzési lehetőségére Jaroslav Hašek figyelmeztetett — mondja A. Blaško. — Egyik elbeszélésében az író megemlékezik róla, hogy Ferenc Ferdinánd szenvedélyesen gyűjtötte a különböző korok fegyvereit. Konopištei kastélya dugig tömve van a legkülönbözőbb korok mordályoival, ezernyi kard van itt szögre akasztva. Ha különleges fegyverre van szűkSTUDIO ALATT ség, Konopištére utazom . . . A hivatalos előírások szerint o kellékesnek legalább iparművészeti középiskolát kell végeznie, de nem árt, ha képzőművészeti iskolai képzettsége van. Ez a követelmény indo-kolt, hiszen a kellékesnek a kőkorszoktóJ kezdve napjainkig valamenynyi kor stílusát ismernie kell, hogy o kellék, a díszlet harmonikusan beilleszkedjék a filmbe, o tv-játékba. Az Iskolai képzettség azonban itt nem elég. A kellékesnek egybe kell forrnia a színházi világgal, a tv életével. Ha a szükség úgy kívánja, fél országot bejár egy-egy bútordarabért, történelmi értékű ruháért. — Az eddigi legnehezebb feladat? — Egy burleszkfilm forgatásához harminc zongorára volt szűkségünk. A város legkülönbözőbb pontjain kikölcsönöztem a harminc hangszert. Elérkezett a forgatás napja, amikor kiderült, hogy Bratislava bútorszállító-kocsi kapacitása ennek a helyszínre hordásához nem elég. A rendezőt az ilyen gondok nem érdeklik, sem a seregnyi színészt, sem a statiszták légióját, akik a kitűzött időpontban mindig megjelennek a forgatásnál... Az egyik kollegámat a rendező templomi zászlók beszerzésével bízta meg. Egy idős plébános a kellékesnek oda is kölcsönözte a zászlókat, de elszállításuk előtt megkérdezte: „Véletlenül nem ateista filmet forgatnak?" Kollégám jellemes ember, bevallotta a plébánosnak, hogy: „Enyhén szólva igen ..." „Akkor megkérem" — szólt a kedélyes plébános — „hogy bűnét - mielőtt a zászlókat elviszi - nyombari gyónja meg .. És ezzel a problémát meg is oldották, a film rövidesen elkészült. A

kellékes a tv-stúdió mindenese. Nevét a filmeken meg sem említik, de munkájával ő is jelen van minden alkotásnál. A képernyőn a kuliszszák mögött minden este ott van. TÓTH MIHÁLY H

étfő reggel volt. Újvári Ferenc, a fiatal apa még hajnalban elutazott. Otthon hagyta háromesztendős kislányát, karonülő kisfiát és dolgos feleségét. Egy álló napot vonatozott, mire munkahelyére ért. Ott már várta a hazahívő távirat: gyere azonnal, baj van. A következő vonattal már utazott hazafelé. Útitársa volt a szorongás, a ránehezedő bizonytalanság. Mi történhetett otthon? Furcsa kép fogadta: Hinne sem akart a szemének. Lakásának, otthonának az ablakai eltűntek. Igen eltűntek. Helyükön csak sötét lyuk tátongott. Tekintete kedveseit kereste. Rövidesen rájuk akadt. A téli zimankótól dideregve húzódtak meg a ház egyik sarkában. Ki tehetett ilyet velük? Mucha Pál, a háziúr, a háztulajdonos. És nem akadt ember a faluban, aki tiltó szóval kiparancsolta volna a rombolásra kész ember kezéből a szerszámot. Az eset nagy port vert fel a faluban. Az emberek lelke megremegett a szemük előtt lejátszódó embertelenség láttán. Az esetet megírták nekünk, szemére vetették a helyi nemzeti bizottság titkárának. A ház gazdájáról nem Igen beszéltek, ílýen ember azt sem érdemli, hogy a szót vesztegessek rá. De a titkár? A bajtai titkár, az államhatalom helyi megtestesítője? Neki sincs szava az ilyesmihez? Hogy nem tudott a dologról? Már hogyne tudott volna, amikor tudott. A történteknek voltak előzményei is. A fiatalember családjával házbéren lakott. Eddig még nem telt családi fészekre. Azért is vágott neki a világnak, hátha ott messze, valahol a hegyeken túl, jobban megfoghatná a pénz anyját. Beszterce környékén meg is ragadt. A múlt ősz folyamán aztán lerakták az új családi ház alapját. Csak az alapját. November utolján, vagy december elején aztán levelet kapott. A ház tulajdonosa így fenyegette: azonnal hurcolkodjon ki, mert ő senkinek sem ad lakást azért a pénzért, amit a községházán megállapítanak. Adjon érte a titkári Ha a szép szóra nein mozdulna, ő majd módját találja, hogy törvényt szabjon. TISZTSÉG TEKINTÉLY A fiatalember megijedt. Ment volna ő de télvíz idején hová menjen két apró gyermekével? Tanácsért fordult a titkárhoz. A levelet is megmutatta. Ha mégis találnának számára megfelelő lakást, a békesség kedvéért talán még most kihurcolkodna ... Ha kitavaszodik, tovább folytatja az építkezést. Őszre talán már fedél ls lesz a házon. Akkor aztán... De addig, addig is kell valahol lakniuk. A titkár kerek-perec kijelentette, hogy lakást nem adhat. Legalább ls megfelelőt nem. Egyébként intézzék el a dolgot egymás között. A háztulajdonos beváltotta a fenyegetését. Megvárta, amíg a fiatal férj elutazik. Vissza a munkahelyére. Aztán, azon a hétfő reggelen csákánnyal nekiesett az ablakoknak. Futottak a titkárért. Telefonon hívták. Visszaüzent: kisebb gondja is nagyobb annál, hogy odamenjen. És ez volt a pillanat, amikor elszakadt a türelem húrja. Nem is annyira a lelketlen háztulajdonost szidták, hanem a titkárt. Miért nem jön, ha egyszer tudomására adják, hogy mi történik? Nincs törvény, ember, aki ennek a pusztítónak parancsolna? Vagy talán képtelen lenne megakadályozni a törvénysértő cselekedetet? Lehet, hogy nem is akarja? Titkárnak, faluvezetőnek való az ilyen ember? Hogy .engedhet meg ilyesmit? Ha a szülőket nem is nézi, de a két csöppség! Átfáznak, megfagynak az ablaktalan házban. Ugyan, érdekli is ez a titkárt. A kisebb gondja is nagyobb? Az arcokon keserű gúny. Csak egy valaki nevet. A csákányos ember. Szájából ömlik a szitok. Jó, hogy nincs itthon a fiatal munkás. Könnyen emberhalál lenne a vége. De így csak nevet és bugyog szájából az ocsmány szó. — Méghogy a titkár... Látjátok, Ide sem tolja a képét. Minek is jönne, mit keresne itt? Lassan beesteledik. A szem nélkül maradt lakásban hangosan sír a két csöppség. Fáznak és félnek. Riadoznak az ablaknyílásokba erősített takaróktól. Fut a hír a Járásra. Egy darabig csücsülnek a dolgon. Aztán ... A járás nem látja súlyosnak a dolgot. Egy kis mulasztásért nem lehet embereket tisztségüktől megfosztani. Ez csak bocsánatos bűn. Szerintem a titkárnak nem a hivatali mulasztását kellett volna a szemére vetni. Nem ezt, hanem ezt ls. A titkár bűne nem bocsánatos bűn. ö az emberség ellen vétett. Négy ember ellen, egy falu ellen. És elveszített valamit: a tekintélyét. A tisztség ugyan megmaradt... igen. De mit ér az ilyen tisztség? Tekintély nélkül olyan, mint puska vaktöltéssel. Igaz, még így is puska, ha elhúzzák a ravaszt, dörren, lángot ls kap. De ki vesz komolyan ilyen puskát. Ki vesz komolyan ilyen titkárt? A falu nem. A járás még igen. Sajnos... SZARKA ISTVÁN