Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-18 / 18. szám, szerda

Demokratizmus é

s az új gazdaságirányítás N

em lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az új gazdaságirányítási rendszer sikere, várható eredményei döntő mértékben függnek attól, hogyan, milyen mértékben értig meg és teszik magukévá az emberek, s hogyan ültetik át a gyakorlatba. Óhatatlanul is azzal a, szinte már közhelynek tűnő megállapítással kell élni, minden határozat, célkitűzés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A megvalósítás pedig az emberen múlik, azon, mennyiben azonosítja magát a kitűzött célokkal, s milyen részt vállal megvalósításukból. De nemcsak arról van szó, hogy az emberek mennyiben teszik magukévá az új gazdaságirányítási rendszer elveit, mit és mennyit valósítanak meg belőle, hanem arról is, hogy a megvalósuló, testet öltő elvek ilyen vagy olyan mértékben kihatással vannak az ember életére, életkörülményeire, mentalitására és magatartására, sőt, az emberi kapcsolatokra is. Igy hát nem túlzás olyasmit mondani, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése és megvalósítása nemcsak a termelésben, a szükségletek kielégítésében, hanem mindennek következtében az ember mentalitásában, magatartásában és az emberi kapcsolatokban is lényeges változáshoz vezet. Elég arra utalni, hogy az új gazdaságirányítási rendszer sok kérdése nehezen, vagy egyáltalán nem illeszthető bele az ember húsz év alatt kialakult gazdaságpolitikai szemléletébe, sőt sok esetben ellentétes azzal. Ám épp így említhetjük, hogy a bérezésben az egyenlősdl felszámolásával nemcsak a keresetek differenciálódnak, hanem az emberek adottságai és képességei ts, s ennek következtében differenciáltabbá válnak az emberi kapcsolatok is. Szükségszerűen adódik ez abból az egyszerű tényből, hogy az egyenlősdi elmosta az emberek képzettsége és képességei közti nemegyszer igen eltérő különbségeket. Sokan hajlamosak arra, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben csupán gazdasági-termelési kérdéseket lássanak. Nem arról van szó, hogy az új irányítás gazdaságpolitikai jelentőségét és szükségességét akár egy szóval is bárki vitathatná, már csak azért sem, mert további fejlődésünknek, az életkörülmények alakulásának ez az alapja. Arról volna szó inkább, hogy egyrészt — legalábbis hozzávetőlegesen — látni kell, hogy e nagy jelentőségű gazdaságpolitikai elvek megvalósításának legalább ilyen jelentőséggel bíró társadalompolitikai kihatásai és vonatkozásai is lesznek. Másrészt pedig a társadalompolitikai kihatások ismerete és felmérése döntő módon hozzájárul a gazdaságpolitikai célkitűzések eléréséhez. A

z új gazdaságirányítási rendszerről szólva állandóan hangsúlyozzuk, hogy egyik legfontosabb alapelve az anyagi érdekeltség érvényesítése minden szinten. Jelentős hangsúlyt kap a vállalatok önállóságának növelése. Viszont a vállalati önállóság növelésével kapcsolatban nem kap kellő hangsúlyt az üzemi demokrácia kiszélesítése és tartalmának elmélyítése. Sőt, az új irányítás elveinek gyakorlati megvalósítása során egyike a legtöbbet vitatott kérdéseknek. Pedig ha az új helyzetben az ember helyét, szerepét, jelentőségét és mindezekben bekövetkező változások indítékait keressük s igyekszünk meghatározni, akkor azt elsősorban a szocialista demokrácia kiszélesítése és tartalmi elmélyítése adta lehetőségekben találjuk meg. Ugyanis arról van szó, hogy most születnek meg a kedvező feltételei annak, hogy az ember adottságait, képességeit, az oly sokat emlegetett kezdeményező készséget valóban kibontakoztathassa és érvényesíthesse. A vállalati önállóság növelésével s annak érvényesítésével, hogy a vállalat önálló gazdasági egység, és termeléséből, illetve termékeinek értékesítéséből tartja fenn magát, olyan megkötöttségektől szabadulnak meg, amelyek azelőtt eleve akadályai voltak az egyéni képességek érvényesítésének. Az adminisztratív irányítási rendszer, amely a túlzott centralizmusra épült, s amely a legapróbb részletekig mindent előírt és megszabott, nemcsak a vezetők kezdeményezését, képességeik érvényesítését fékezte, hanem a dolgozókét Is. Az önállóság hiánya a vezetőknek nem adott módot arra, hogy magáévá tegye, megvalósítsa és gyümölcsöztesse a dolgozók javaslatait. A béregyenlősdi pedig a kiváló dolgozót is az átlagos szintjére szorította le. Éppen ezért az önállóság növelésére nemcsak abból a szempontból kell néznünk, hogy nő a gazdasági önállóság, hanem abból is, hogy a döntés joga a vállalatoké lett, ami viszont a szocialista demokrácia kiszélesítését és tartalmának elmélyítését jelenti. A hangsúlyt a demokratizmus tartalmának elmélyítésére kell helyeznünk, mivel megvalósításának olyan feltételeit teremti meg, amelyek hiánya miatt a demokratizmus a múltban sok esetben csak formális megnyilvánulás volt. (A dolgozók észrevételeiket, javaslataikat megtehették s meg is tették, csak megvalósításuk már mcgháladta a vállalati vezetés döntési jogát.) Az most már a kérdés, hogy a vállalatoknál hogyan és mennyiben fognak majd élni ezzel az élő, cselekvésre késztető demokratizmussal. K

l ne tapasztalta volna már,- hogy a munkahely légköre milyen döntő hatással van az ember teljesítményére? Az a munkahelyi légkör jó, amelyben az emberre nem tekintenek csupán úgy, mint „termelő egyedre" — akinek csak annyi a szerepe, hogy különféle termelési folyamatokat végez, hanem úgy érzi, hogy kapcsolata a munkahellyel ennél lényegesen több és másabb, hogy a munkaközösségben helye és szerepe, szava és súlya van, ahol nemcsak azt várják tőle, hogy — mint egy gép — tegye azt, amit tenni kell. A csupán „tedd azt, amit tenned kell" elvének érvényesítése az ember cselekvésének géplessé válását jelenti, ami viszont végsősorban passzivitáshoz, közönyhöz vezethet. Az önállóság növelése, a döntési jogkör, a felelősség vállalása semmi esetre sem jelentheti a dolgozók, a munkások véleményének mellőzését. Gyökerében helytelen az a felfogás, amely ellentétet lát az önállóság növelése, az egyszemélyi vezetés gyakorlata és a demokratizmus között azon az alapon, hogy a dolgok intézésébe ne szóljanak bele felülről sem, de. alulról sem. Pedig mi a helyzet? A döntés joga a vállalathoz került, de oda került a felelősség is. Mert az önállóság növelése azt jelenti: a saját döntésekért, annak esetleges következményeiért a felelősséget most már nem lehet felfelé hárítani. A döntés eredményeit vagy következményeit a vállalatoknak kell viselniök. S azok ilyen vagy olyan vonatkozásban és mértékben a vállalat dolgozóit érintik. Igy pl. az a körülmény, hogy a dolgozók bére közA szövetkezetek 5. kongresszusa előtt 1967. I. 18. (CTK) — A Szövetkezetek Központi Tanácsának február 9 és 11 között tartandó 5. kongresszusára a fogyasztási, a termelő, és a lakásszövetkezetek 512 küldöttjét választották meg. A tanácskozás fő napirendi pontjaként a szövetkezetek egyes szakágazatai közti kölcsönös együttműködés megszilárdítása szerepel. Megtárgyalják továbbá a szövetkezetek küldetését, nemzetközi jelentőségét és a Szövetkezetek Központi Tanácsánaik külföldi kapcsolatait. A népgazdaság tökéletesített irányítási rendszerének elveivel összhangban foglal, kozn&k majd a Szakszervezetek Központi Tanácsa határozatainak módosításával is. A tanácskozásra 18 ország szövetkezeteinek delegációját és a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének képviselőit is meghívták. vetlenül kapcsolódik a vállalati gazdálkodás eredményeihez, mindenképpen indokolttá és szükségessé teszi, hogy a dolgozók, megfelelő szákmai szinten beleszólhassanak a vállalat ügyeinek intézésébe. Ez egyáltalán nem Jelenti az egyszemélyi vezetés megcsorbítását, s nem arról van szó, hogy a vállalat ügyeit, a termelési kérdéseket „közfelkiáltással" döntsék el. De helytelenül értelmezi az egyszemélyi vezetést, az önállóságot és döntési hatáskört az a gazdasági vezető is, aki úgy véli, hogy most már mellőzheti a dolgozók véleményét, javaslatait és kezdeményezéseit. Hiszen nincs az a gazdasági vezető, aki ismerné és ismerhetné minden munkahely problémáit. Munkuhelyük kérdéseit, a nehézségeket, de a kezdeményezés lehetőségeit is a dolgozók ismerik a legjobban. Épj>en ezért a dolgozók véleményének meghallgatásával, kezdeményezésük felkarolásával a gazdasági vezetés nemcsak a munkaszervezést javíthatja meg és lendítheti előre a termelést, hanem a vélemények s javaslatok ismeretében hozhatja meg döntéseit. Kedvező feltételek teremtödnek a döntés végrehajtására, ha azok véleményének figyelembe vételével hozzák meg, akik azt végrehajtják. Említettük már, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése több olyan kérdést vet fel, amelyeknek megvalósítása nehezen illeszthető bele korábbi gazdaságpolitikai szemléletünkbe. Legfontosabb közülük a minden dolgozót érintő anyagi érdekeltség érvényesítése, az egyenlősdi felszámolása. Sokan úgy vélik, hogy mi sem könynyebb ennél, hiszen csak arról van szó, hogy kellő differenciáltsággal kell elbírálni a munkát s a bérezést ennek megfelelően kell végezni. Sajnos nem ilyen egyszerű a dolog, amit bizonyít az a tény is, hogy a denivellizáció nagyon ls vontatottan halad. Ennek okát elsősorban azokban a helytelen nézetekben és az ennek nyomán megvalósuló gyakorlatban kell keresnünk, amelyek lényegében az egyenlősdit mind a mai napig éltetik. Elsősorban ls arról a nézetről van szó, amely az egyenlőséget — nagyon helytelenül — azonosította az egyenlősdivel. Ebből következően pedig arról, hogy e nézetek vallói a denivellizációt, a differenciált bérezést a szocialista elvek megsértésének tekintik. Holott a helyzet az, hogy a szocialista elosztás elve, a mindenki képességei, mindenki munkája szerint elve — már maga a definíció — eleve feltételezi és számol az emberek képességei s ennél fogva teljesítményükben megmutatkozó különbséggel, egyenlőtlenséggel. Jól tudjuk, hogy az egyik ember akár fizikailag, akár szellemileg nagyobb teljesítményre képes, mint a másik, vagyis ugyanannyi idő alatt több munkát végez. De ebből kifolyólag nemcsak természetes dolognak, hanem az igazság kritériumának kell tekinteni, hogy ez a különbség-egyenlőtlenség a bérezésben is ugyanilyen mértékben és arányban megmutatkozzék. N

ehéz problémák ezek? Kétségkívül: igen. Megoldhatók pusztán intézkedéssel, utasítással? Alighal Nem, mégpedig azért, mert ha ennek szükségességét és igazságosságát nem magyarázzák meg a dolgozóknak, ekkor egyesek a denivellizációt egyrészt sérelmesnek, mások részére pedig jogtalan előnyöknek tekintik. De nemcsak ez. A gazdasági vezetés az egyenlősdit csak úgy tudja zökkenőmentesen felszámolni, ha a dolgozóknak arra a kétségkívül nagyobb részére támaszkodhat, amely képességeinél és érdekelnél fogva nemcsak megérti, hanem szükségesnek is tartja ezt. • Visszatérve mondanivalónk kiindulópontjához; a demokratizmus gondolkodásra, cselekvésre való ösztönzés. Az ember megbecsülésének, a bizalom megnyilvánulásának egyik legfontosabb ismérve. Következésképpen nem lehet formális, hanem élő valóságnak kell lennie. Élni kell vele, — nagy erőket szabadít fel emberben. BÁTKY LÁSZLÓ Gyártmányaikat hetven országba szállítják Beszélgetés Árvái László üzem igazgatóhelyettesével elvtárssal, a Matador A petržalkai gumigyár az utóbbi néhány év alatt valóságos nagyüzemmé fejlődött. Gyártmányainak választéka gyarapodott, a termékek minősége jelentősen megjavult. Munkatársunk elbeszélgetett a gyár igazgatóhelyettesével az aktuális termelési kérdésekről. • Hány országgal van kereskedelmi összeköttetésük? jelenleg 70 ország keresi gyártmányainkat. A Szovjetunión és a szocialista tábor országain kívül számos el nem kötelezett állam, az önállósult afrikai és ázsiai államok és számos nyuguti ország, a többi között az USA, Anglia, az NSZK, Franciaország, Svédország tart fenn velünk üzleti kapcsolatokat. • Melyek a legfontosabb exportcikkeik? — A legélénkebb érdeklődés gumitömlőink, jellegzetes alakokat ábrázoló színes szivacsaink, gépszíjjaink, szigetelő lemezeink, gumifecskendőink, írógéphengereink, betegeknek szolgáló gumivánkosaink felé irányul. • Előfordul-e óvás a megrendelők részéről? <— Az utóbbi időben nem kaptunk komolyabb reklamációt. Néha a csomagolás nem tetszik üzletfeleinknek, máskor a rikító színeket kifogásolják. A festőanyagokkal tudniillik olykor nehézségeink vannak, nem minden alkalommal sikerül beszereznünk a legjobb minőségű anyagot. A gumifélék feldolgozásával nagyobbára elégedettek vásárlóink. Ez az örvendetes tény annak tudható be, hogy okultunk előző hibáinkból és tökéletesítettük árucikkeink technológiáját. • Milyen a gyártási technológia a fejlett ipari országokkal összehasonlítva? — Gépi berendezéseink modernizálásával és a gyártás technológiájának fejlesztésével a felettes hatóságok a múltban nemigen törődtek. Nagyobb mérvű beruházást nem engedélyeztek, azt mondván: gyártsuk csak a befutott termékeket, a régi technológia szerint, s ezért gyártási módszereink nagyon is sablonossá váltak. Az utóbbi években azonban már a minisztérium is komolyabban kezdett gondolkodni gyárunk Jövőjéről, jelenleg olyan a helyzet, hogy üzemünk versenyben áll a jónevű osztrák SemperitMűvekkel. A fél éve folyó verseny célja a hasonló termékfajták minőségének összehasonlítása és javítása. Az osztrák és csehszlovák értékelőbizottság ez ideig még nem hasonlította össze az elért eredmé nyeket. • Milyen beruházásokat eszközültek az ntóbbi időben a gyárban? — Megnövekedett termelési tervünk arra késztetett, hogy új üzemrészlegeket építsünk. A gumicsöveket és a szállítószalagokat gyártó részlegek épülete elavultnak, szűknek bizonyult, ezért új csarnokot létesítettünk számukra, amelyet modern, nagy teljesítőképességű gépekkel szereltünk fel. Ä tűzveszélyes és előnytelen helyen álló raktárházak helyett tágas, világos raktárokat létesítettünk. A gyártmányok üzemen belüli szállítását teljesen gépesítettük. Oj kazánházat építettünk, amely nem csupán a mi szükségleteinket elégíti ki, hanem a szomszédos, ipari üveget gyártó üzemet Is ellátja elegendő gőzzel. ötemeletes irodaházunkba csak nemrég költöztünk be. Az egészségvédelmi és szociális berendezések korszerűsítéséről szintén gondoskodtunk. A szellőzést biztosító elszívó berendezéseket tökéletesítettük, munkásaink tehát tisztább levegőjű helyeken dolgozhatnak s a megelőző orvosi Intézkedések is csökkentik a megbetegedések számát. Öltözőink, mosdóink régebben meglehetősen elégtelenek voltak, ma már mindenki kényelmesen elvégezheti tisztálkodását és lezárható szekrényében helyezheti el munkaruháját. • Milyenek a mai tervfeladataik? Üzemünk kibővítése révén az idei tervfeladataink 17 százalékkal megnövekedtek. Ez több munkát, jobb minőségű termelést, nagyobb gazdaságosságot, a nyereség gyarapodását tételezi fel. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy az új gazdaságirányítás szellemében mind határozottabban saját lábunkra kell állanunk, mert elvégre „sorsunk" a termelés és a gazdálkodás színvonalától függ. HORNYANSZKY TIBOR Mozaik a kelet-szlovákiai kerületből • ÉPÜL A DUKLAI MÚZEUM A svídníki Duklai Múzeum éoítését a múlt év októberében kezdték meg és a jövő év novemberében fejezik be. Az épület belső berendezésével együtt mintegy ötmillió koronába fog kerülni. A múzeum látogatói megismerkedhetnek majd a CSKP harcainak történetével, hadseregünk történelmi hagyományaival, megalakulásával a Szovjetunióban és szeredével hazánk felszabadításában. A múzeumban helyezik ma'd el a kárpát-duklai harcok dokumentációs anyagát is. Hálásak vagyunk Ipoth Erzsébet, a martosi iskola tanítónője fáradtságot nem Ismerve foglalkozik a diákokkal. A 7. és 8. osztály tanulói vezetésével népi táncot tanultak be, mellyel nemcsak falujukban léptek fel, hanem a járási versenyben is szerepeltek, sőt január 3-án Komáromban a pionírtalálkozón is szép sikert arattak. Mi diákok szívesen vállaljuk a szerepléssel járó fáradtságot s hálásak vagyunk tanítónőnknek, hogy foglalkozik velünk. Jóba M tria, Martos • ÚJ DRÓTKÖTÉLPÁLYA A Tátralomnic és a Kőpataki tó között közlekedő drótkötélpálya kapacitása már nem elégíti ki az igényeket. Az új drótkötélpálya építését a tervek szerint a jövő évben kezdik meg és 1969-re kellene elkészülnie. Az építkezés fő szállítója a chrudimi Transporta üzem lesz. A költségek mintegy 26 millió koronát emésztenek majd fel. Bohuš Neműek, KoSice Csak igy tovább! Jól dolgoznak a bogyai szövetkezet fiataljai. Jutalmul a szövetkezet vezetősége a kultúrotthonban ifjúsági klubot nyitott, mely Cseh Eleknek, az otthon vezetőjének irányításával már meg is kezdte működését. A fiatalok szórakozhatnak, van saját zenekaruk, ezenkívül asztalitenisz, sakk, könyvtár és lemezjátszó áll rendelkezésükre. Nemcsak a falu fiatalsága, hanem a szomszéd falu fiataljai is szívesen járnak ide. Most elhatározták, hogy színdarabot fognak betanulni, hogy ezzel ls hozzájáruljanak a falu kultur'.lis életének fellendítéséhez. Végh Zoltán Bogya