Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-18 / 18. szám, szerda

A Szovjetunió támogatja az NDK felvételét az ENSZ-be KGST-együttműködés a rádiótechnikába n New York (CTK) — Az NDK és más államok kapcsolatainak normalizálását és az NDK-nak az ENSZ tevékenységében való részvételét gátló mesterséges akadályok kiküszöbölése bizo­nyára megszilárdítaná a nem­zetközi együttműködést, és bő­vítené az ENSZ egyetemességét — hangzik abban a jegyzékben, amelyet Fedorenko, a Szovjet­unió állandó ENSZ küldöttje U Thantnak, az ENSZ főtitká­rának küldött. A jegyzéket hét­főn este tették közzé az ENSZ­ben, válaszként a három nyu­gati nagyhatalom 1966. decem­ber 19-i levelére, amelyben — a valósággal ellentétben — ta­gadják az NDK-nak mint szu­verén államnak a létezését. A szovjet jegyzék a nyugati nagyhatalmak említett állás­pontját azon veszélyes Irány­vonal további megnyilvánulásá­nak tartja, amely buzdítja az NSZK uralkodó köreinek re van. sísta tervelt. „Az NDK mint szu­verén, független állam — hang. zik a szovjet jegyzékben —, az európai és a világbéke megőr­zésére irányuló politikát foly­tat, és az ENSZ alapokmányá­nak szellemében a politikai, gaz­dasági és kulturális kapcsola­tok fejlesztésére törekszik. Bizonyos nyugati hatalmak durva nyomása ellenére egyre több szuverén állam indul ki abból a tényből, hogy két né­met állam létezik, és elutasítja az NSZK ama képtelen követe­lését, hogy egész Németország nevében beszéljen" — hangsú­lyozza a szovjet jegyzék. Egy héttel ezelőtt hasonló jegyzéket intéztek az ENSZ fő­titkárához Lengyelország, Ma­gyarország és Csehszlovákia képviselői is. Újabb kampány Sukarno ellen Djakaria (ČTK) — Adam Ma­lik Indonéz külügyminiszter, az AFP hírügynökség értesülése szerint, tegnap felhívta Sukarno elnököt, hogy „ismerje be ko­rábbi tévedéseit, és még a jövő évi általános választások előtt önkén ten mondjon le a tisztsé­géről". A külügyminiszter azt hangoztatta, hogy Sukarno el­nök felelős a jelenlegi indonéz politikai helyzetért. A Daily Mail című indonéz Megegyezés a Manchester-könyv ügyében Róbert Kennedy szenátor szó­vivője közölte, hogy megegye­zés jött létre Kennedy elnök özvegye és William Manchester író között annak a könyvnek a kiadása ügyében, amelyet Man­chester írt Egy elnök halála címmel a dallasi elnökgyilkos­ságról. A Kennedy családhoz közel álló körök szerint, a most létre­jött megállapodás értelmében a Kennedy emlék-könyvtárban le­pecsételve helvezik el azokat a magnetofonszalagokat, amelyek Kennedynének 1964-ben Man­chesterrel folytatott beszélgeté­seit rögzítik; a könyvben módo­sítani kell bizonyos részleteket, amelyek az elnök özvegyére vo­natkoznak; a Johnson elnök ál­tal Kennedynéhez írt leveleket a könyv csak akkor közölheti le, ha ahhoz Johnson hozzájá­rul. (MTI) katonai lap . tegnap azt írta, itt az ideje, hogy Sukarnot meg­fosszák hatalmától, mivel ön­ként nem mond le elnöki tiszt­ségéről. Közben Indonéziában 'foko­zódnak a szélsőjobboldali diák­szervezetek Sukarno-ellenes tüntetései. Mindez előjátéka az Ideigle­nes népi tanácskozó kongresz­szus egyhetes vezetőségi ülés­szakának. A törvényhozó testü­let Sukarno elnök „jövőjéről" folytat majd zártkörű tanácsko­zást, különös tekintettel arra, hogy az elnök nem volt hajlandó „önkritikát" gyakorolni a szep­tember 30-i mozgalomban való állítólagos részvételével kapcso. latban. Kedvező nyitány Rómában Ráma (CTK) — Tegnap vé­get értek az ango) és olasz ál­lamférfiak közötti megbeszélé­sek, amelyek középpontjában Angliának a Közös Piacba való belépése szerepel. A tárgyalá­sok befejezése után VI. Pál pá­pa magánkihallgatáson fogadta Wilson miniszterelnököt és Brown külügyminisztert. Bár az angol—olasz megbe­szélésekről nem adtak kl hiva­talos közleményt, politikai kö­rökben úgy tudják, hogy Olasz­ország kedvezően fogadja Ang­lia kezdeményezését a Közös Piacba való belépésre. A tegnapi angol sajtó nagy terjedelemben folgalkozik az angol—olasz tárgyalásokkal. MIHAIL JEFREMOV, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettese tegnap egyhetes EAK-beli látogatása után Kairó­ból hazautazott Moszkvába. Jefremov részt vett az asszuánt gát építése megkezdésének 7. évfordulóján rendezett ünnepsé­geken. U THANT ENSZ-főtitkárt EAK-bell látogatásra hívta meg Mahmud Ríjad, az EAK külügy­minisztere és Abdul Chállk Ha­szun, az Arab Liga főtitkára — jelenti az „A1 Ahram" című kai­rói lap. FRANZ JONAS osztrák elnök tegnap tíznapos hivatalos láto­gatásra Thaiföldre érkezett. MONTGOMERYBAN, Alabama állam fővárosában hétfőn lezaj­lottak Lurleen Wallace asszony, Alabama első női kormányzója hivatalba iktatásának ünnepsé­gei. A kormányzó az eskü le­tétele után átvette hivatalát. BEJRÚTBAN, Libanon főváro­sában tegnap délelőtt merényle­tet kíséreltek meg Szalah Bitar, volt szíriai miniszterelnök el­len. A DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSA­SÁG Virginia nevű aranybányá­jában hétfőn bányaszerencsét­lenség történt, melyet földgáz­robbanás okozott. Az áldozatok száma már 17-re emelkedett. A DONYECKI politechnikai intézetben egy mozgó modellen kipróbálták a vízfejtéses szén­bányákban alkalmazandó auto­matikus munkairányító beren­dezést. A tervezők véleménye szerint egy-egy ilyen bányában maximálisan 15 munkásra lesz csak szükség. (CTK) DR. CSANÁDI GYÖRGY, ma­gyar közlekedési- és postaügyi miniszter hétfőn hivatalos láto­gatásra Londonba érkezett. Az angol közlekedési rendszert fogja tanulmányozni. (CTK) AZ OPEL nyugatnémet autó­gyárbó) újév előtt elbocsátottak 1420 alkalmazottat, s most ugyanez a sors fenyeget továb­bi 3000 munkást és hivatalno­kot. Az elbocsátás főleg a kül­földi munkásokat sújtja. A NIGÉRIÁT, Togót, DahO­meyt, Felső-Voltát és Elefánt­csontpartot tömörítő ún. egység tanács képviselői, akik jelenleg Abldjanban tárgyalnak, a szo­cialista országokkal való diplo­máciai kapcsolat felvételének lehetőségeit mérlegelik. PUNTA DEL ESTE uruguayi városban hétfőn megkezdődött az Általános Tarifa- és Keres­kedelmi Egyezmény (GATT) kereskedelmi és fejlesztési bi­zottságának nyolcadik ülése, melyen egybe akarják hangolni a GATT politikáját a latln­amerikal szabadkereskedelmi övezetével. Január 10-től 16-ig Budapes­ten tartotta 8. ülését a KGST rádiótechnikai és elektronikai ipari állandó bizottsága. Jóvá­hagyta az 1967. évi munkater­vet, különös tekintettel a rádió­technikában és az elektronlká­ban folyó műszaki, tudományos kutatások koordinálási tervére. Az ülésen ajánlásokat is el­fogadtak számos rádiótechnikai és elektronikai ipari termék, a többi között a televíziós stúdió­berendezések és mérőberendezé­sek gyártásának szakosítására. Jóváhagyták azoknak a gyárt­mányoknak a listáját, amelyek gyártását később szakosítják, illetve ahol további kooperációt építenek ki a tagállamok kö­zött. A bizottság számos ajánlást fogadott el a rádióalkatrészek és a rádiótechnikai, elektroni­kai közszükségleti cikkek szabi ványo.sítására. (MTI) A KÍNAI KOMMUNISTA PART KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK FELHÍVÁSA (Folytatfis az 1. oldalról) forradalmárok általános offen­zíváját" szorgalmazta velük szemben. Washington (CTK) — Az U. S. News and World Report je­lentése szerint Kína közölte az Egyesült Államokkal azokat az okokat, amelyek miatt tartóz­kodik a vietnami konfliktusba való beavatkozástól, bár nagy hangon mindig azt bizonygatta, hogy bármikor hajlandó segít­séget nyújtani vietnami testvé­reinek. Peking állítólag Fran­ciaország közvetítésével tájé­koztatta az amerikai kormányt, hogy Kína nem avatkozik be a háborúba, ha az Egyesült Álla­mok nem támadja meg Kínát, nem tör be a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságba és nem bombázza a Vörös-folyő gátjait. A lap szerint az egyezmény Pektng kezdeményezésére jött létre, amikor tavasszal egy kí­nai diplomata Párizsban felkér­te a francia külügyminlsztériu mot, közölje Washingtonnal, Ki­na említett három feltételét. A washingtoni külügymlnisz térium azonnal megcáfolta a lap adatait. Ugyanígy a francia külügy­minisztérium is azonnal cáfola­tot adott ki. Ezzel kapcsolatban érdekes a kormányhoz közel álló Paris Jour tegnapi cikke, amely azt állítja, hogy a francia külügy­minisztériumnak semmi köze sincs az ügyhöz, de ugyanakkor kijelenti, hogy ilyen megálla­podás valóban fennáll az ame rikai és a kínai kormány kö­zött. Szerinte a kínai kormány hajlandó volt tiszteletben tar­tani az Egyesült Államok kor­mányának bizonyos követelmé­nyeit, — bár a vietnami nép harcának rovására — cserébe azért az ígéretért, hogy az Egyesült Államok nem támadja meg Kínát. Ez a megállapodás állítólag a két ország képvise­lőinek varsói, rangúni és algíri tanácskozásai alkalmából jött létre. E megállapodás szerint a kínai kormány beleegyezik, hogy „nem (ivatkozik be köz­vetlenül Vietnamba" és terüle­tét nem bocsátja a Vietnamnak nyújtott szovjet segítség rendel­kezésére. Ezután a kínai kormány kü­lönféle ürügyekkel nem enged­te szovjet segély központok lé­tesítését területén. Ugyanígy el­utasította azt is, hogy az egyik dél-kínai kikötőben kirakják a VDK számára küldött szovjet küldeményeket. A Paris Jour szerint e meg­állapodás teljesítéséért kínai részről „a gyakorlati felelős­séget" Csou En-laj miniszterel­nök viseli. A lap kifejti nézetét, miszerint e megállapodás kínai partnerei nem a „vörösgárdis­ták" legbuzgóbb hívei közül ke­rültek ki. A megállapodás már hónap óta érvényben van. Egyelőre nem világos, hogy az amerikai kormány most miért határozta el, hogy szándékos újságírói indiszkréció útján lep­lezze le a megállapodás léte­zését. Újabb feszültség Macaón Macao (ČTK) — A macaói portugál hivatalok és a Kuaaig­Tung kinal tartomány képvise­lői közötti tárgyalások zsákut­cába jutottak, s újra kiéleződött a feszültség e kínai területen fekvő portugál törpegyarmaton. A portugál hivatalnokok és a kínai kapitalisták tömegesen hagyják el Macaót: Hongkong angol gyarmatra költözködnek át. A macaói bankok és pénz­váltók előtt sorban várakoznak azok az érdekeltek, akik a ma­caói patacast (macaói pénz­nem) igyekszenek hongkongi dollárra beváltani. 1967. I. 18. Werwoerd halála általános ™ örömet okozott Afriká­ban, azon a kontinensen, ahol az egyik legerősebb hagyomány a halottak tisztelete. S mégis, I.agosban, Lusakában és más afrikai fővárosokban örömmá­morban tüntettek a tömegek, amikor hírét vették a fajgyűlö­lő dél-afrikai miniszterelnök ha­lálának. Ekkor még kevesen gondoltak arra, ki következik a késszurásoktói elvérzett faji politikus után. 1944-ben fiatal afrikáner hagyta el a dél-afrikai Koffie­fontein internáló táborát. Ebbe a táborba azokat zárták, akik szembefordulva az angolokkal a náci Németországgal rokonszen­veztek és angolellenes hangula­tot szítottak Dél-Afrikában. A két évi raboskodás után kien­gedett 2229/42 es számú fogoly neve: Balthazzar fohannes Vorster volt. Első útja Dél-Af­rika akkori igazságügyi minisz­teréhez vezetett. A miniszter ezekkel a szavakkal fogadta: „Takarodjék! Ha öt percen be­lül el nem hagyja a parlament épületét letartóztattatom!" A fiatal Vorster, akit kivert ku­tyaként zavartak el a dél-afri­kai parlamentből, nem adta fel sem elveit, sem azt az elhatá­rozását, hogy folytatja a háború miatt félbeszakadt politikai kar­rierjét. A fajgyűlölet lovára tett, — és nyert Dél-Afrika igazságügyminisztere, majd Ver­woerd utódaként az ország miniszterelnöke lett. A zömök termetű, mindig ko­moly tekintetű Vorster sohasem rejtette véka alá fajgyűlölő és fasiszta érzelmeit. Olyan neves politikusok ítélték el a nyilvá­nosság előtt fasiszta meggyőző­déséért, mint Alan Paton, a Dél-afrikai Liberális Párt veze­tője és Helen Zuzman, a Hala­dó Párt parlamenti képviselője. Vorster miniszterelnök lett, bí­rálót pedig évek óta koncentrá­ciós táborban vannak a hírhedt Robben-szigeten. Egyetlen bű­nük, hôgy ők a háború befeje­zése után is antifasiszták, a fajgyűlölet ellenzői maradtak. A börtöntől a miniszterelnökségig Mielőtt internálták, Vorster imigyen fejtette ki világnézeté­nek lényegét: „Keresztényszo­cializmust vallok. Ez a szocia­lizmus szövetségesének tekinti a nemzett szocializmust. Mond­hatjátok rá, hogy antidemokra­tikus, ha úgy tetszik. Olaszor­szágban fasizmusnak nevezik, Németországban pedtg nemzeti szocializmusnak. Ez Dél Afriká­ban a keresztény szocializmus.'' Ez már sok volt. Vorsternek az internáló táborban kellett be­várnia a háború végét. Hitler gyászos pusztulása Után nem sokan bíztak benne, hogy Vorster és a hozzá ha­sonlóan gondolkodók valameny­nyire is jelentős pozícióra tehet­nek szert Dél-Afrikában. Még 1948-ban is, amikor Vorster pártja, a Nacionalista Párt ha­talomra jutott, Vorster sehol sein volt. A parlamentbe is csak 1953-ban sikerült bejutnia a Nacionalista Párt listáján. Ez azonban már jelentős változást ígért a buldogg eltökéltségével törekvő politikus életében. 1958-ban közoktatásügyi minisz­terként a kormány tagja lesz, 1961-ben pedig igazságügyi mi­niszter. Az ő szakavatott veze­tése alatt lesz általánossá a dél-afrikai közoktatásban a faji megkülönböztetés, számolják fel az iskolákban a fehérek és a feketék korábban elfogadható­nak tekintett békés együttélé­sét, tiltják kl az afrikalakat a középiskolákból és az egyete­mekről. Igazságügyi miniszter­sége alatt születnek meg azok az apartheid törvények, ame­lyek sok tekintetben felülmúl­ják a náci Németország hírhedt zsidó törvényeit. Vorster gondoskodik róla, hogy bárki, aki szót emel a fajgyűlölet embertelen politiká­ja és gyakorlata ellen, legyen bár fehér, vagy fekete, a rács mögé kerüljön. Törvényt fogad­tat el a parlamentben, amely lehetővé teszt számára, hogy bírósági eljárás, vádemelés nél­kül börtönben tarthasson bárkit, aki „kommunista tevékenysé­get" folytat, — azaz ellenzi a faji megkülönböztetést. Vorster­nek döntő szerepe van abban, hogy Dél-Afrikában törvényes és hivatalos kormánypolitika szintjére emelkedett a fasiz­mussal minden tekintetben ro­kon apartheid. Vorster bosszút állt azokon, akik fasiszta néze­tei miatt üldözték. Meghonosí­totta a fasizmust Dél-Afrikában. Tovább szítja a fajgyűlöletet önkéntelenül is felvetődik a kérdés: Ml tette lehetővé Vors­ter csillagának felfutását? Vors­ter változott meg, vagy pedig a dél-afrikai nacionalisták fo­gadták el Vorster nézeteit? A válasz egyszerű. Dél-Afrika fe­hér politikusai arra a nyilván­való következtetésre jutottak, hogy ha fenn akarják tartani fajgyűlölő rendszerüket az afri­kai kontinensen végig zúduló függetlenségi viharral szemben, egyetlen út marad számukra, a Vorster javasolta út, a fajgyűlö­lettel egybekötött fasizmus útja, Vorster a jelek szerint poli­tikai pályafutásának csúcsára érkezett. Elődjét, a nála simább modorú, óvatosabb Verwoerdet is gyakran nevezte Hitlernek az afrikai közvélemény, hiszen ő is vallotta mindazt, amit Vors­ter. Verwoerd gyászos vége azonban rossz előjel az eddig magabiztosan törtető Vorster számára, öt is Dél-Afrika Hitle­rének nevezik. S beiktatásakor biztosította a dél-afrikai faj­gyűlölők seregét arról, hogy hí­ven követni fogja Verwoerdet, s töretlenül folytatja a megkez­dett politikát. Vorster azonban nem számol eléggé sem a dél­afrikai belső helyzettel, sem az általános afrikai, illetve világ­politikai változásokkal. Dél-Af­rikán belül, a fehérek körében is gyorsan növekszik azoknak a száma, akik megcsömörlöttek az oktalan fajgyűlölettől, s akik tudják, hogy a robbanás előbb­utóbb elkerülhetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents