Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-14 / 14. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK HÉJÁK" A NYEREGBEN 19B7. I. 14. f Az amerikai elnök év eleji (lzenete bizonyos időszak ered­ményeinek a mérlege, ugyan­akkor előremutatás, a várható kül- és belpolitikai intézkedé­sek felvázolása. Vagyis az iz­galommal várt elnöki üzenet deklaratív formában előkészíti a törvényhozást és a közvéle­ményt arra, mit várhat a közel­}övöben, mivel kell szembenéz­nie, hogy alakulnak a dolgok kül. és bélföldön egyaránt. Színvallás Johnson elnök idei üzenete, programnyilatkozata nem rin­gatja ábrándokban az amerikai kisembereket. Politikájának egyik sarkalatos kérdésével kapcsolatban kereken kimond­ja: „Szilárdan kitartunk Viet­namban. Mindaddig fenn kell tartanunk a nyomást, amíg az ellenfél be nem látja, hogy a háború többe kerül neki, mint amtt nyerhet*, Nagyon világos fogalmazás, üzletemberek. vérből profitot húzó pénzarisztokratáik nézete ez, de ha jobban megvizsgáljuk a lényegét, látjuk, hogy bume­rángként egy kicsit visszaüt hirdetőire. Az, hogy a háború kinek mibe kerül, mind a két hadviselő felet értntt: bár a hős vietnami néptől sok áldozatot követel, a békeszerető emberi­ség e szabadságát védelmező nép mellett van, erkölcsileg­anyagilag támogatfa, viszont az Egyesült Államoktól az agresz­sztó nemcsak anyagi és ember­áldozatokat követei, hanem er-> kölcslleg és politikailag ts meg­bélyegzi világuralmi kormány­politikáját. Johnson elnök elég régóta Játssza képmutató szerepét, s mindinkább kiesik belőle. Nem­régen még fennen hangoztatta, hogy tárgyalni szeretne a viet­namiakkal, igaz, hogy közben elrendelte a háború fokozását, most azonban egy szóval sem említi tárgyalási hajlandóságát, sőt váltig hangoztatja, hogy amíg az ellenfél meg nem pu­hul, az amerikai hadsereg fo­kozottabban folytatja vietnami hadműveletelt. Ezt az átlátszó képmutatást még azzal tetézi, hogy az Egyesült Államok „csak azért bocsátkozott korlá­tozott háborúba, hogy elkerüljön egy nagyobb vérontást, ame­lyet a kommunizmus előretöré­se váltana ki". Nyilvánvaló, hogy az ameri­kai békeszólamok spanyolfalul szolgáltak az agresszív célok leplezésére. De kinek érdeke a költséges háború folytatása, sőt fokozása? Ágyú és vaj? Szinte törvényszerűvé vált, hogy az amerikai gazdasági életet uraló különféle monopo­lista csoportosulások megosz­tották egymás között a külföl­di érdekeltségeket. Mig a Wall Street és a keleti ál­lamok monopolistái — a Du­pontok, Morganok, Rockefel­lerek, Loedge-ok Nyugat-Eu­rópában érdekeltek, a nyu­gati, dél-nyugati és déli mo­nopolisták, tehát a texasiak és kaliforniaiak is Latin-Ame­rikában és Ázsiában terjeszked­nek, és szorgalmazzák érdekei­ket. Ebből ls logikusan követke­zik, kik támogatják a szintén texasi származású Johnson ázsiai háborús politikáját. Nem Anne Frank apja vádol Bonn (CTK j — Anne Frank édesapja másodvádlóként sze­repel a náci háborús bűnösök elleni perben, amely január 23­án kezJődik Münchenben. A per fő vádlottja Wilhelm Harfer, aki a hollandiai náci ,'endőrség főnöke volt 1940. és 1943. között. Lelkiismeretét mintegy 83 ezer holland zsidó elhurcolása terheli. További vádlottak Wilhelm Zöpf és Ger­trude Slottke, Harter volt mun­katársai. Frank csupán a Zöpf elleni perben szerepel másod­vádlóként, ugyanis Zöpf a fele­lős a Frank-család kiirtásáért. véletlen, hogy a kaliforniai és a texasi monopolista társaságok 1965-ben és 1966-ban 8 milliárd 100 millió dollár összegű meg­rendelést kaptak a Pentagontól. Csakhogy a monopóliumok növekvő nyereségét, a háború­bői, a vérből kisajtolt hasznát valakinek meg ts kell fizetnie. Ez pedig az amerikai adófizető polgár, akit Johnson most hat­százalékos adóemeléssel ke­csegtet. Tehát az elnök újévi ajándéka azt jelenti, hogy az amerikai nép további fiait szál­lítják a vietnami csatamezőkre, még többet költenek fegyve­rekre (a nemrégen elfogadott költségvetés horribilis össze­get — 58 milliárd 200 millió dollárt irányoz elő katonai kia­dásokra, amelyeknek tetemes részét a vietnami agresszió emészti fel), mindezt a kisem­berek zsebéből. A Johnson-kor­mány zátonyra futott katonai politikájával függ össze másik, belpolitikai nehézsége, az élet­színvonal emelésével kapcsola­tos Johnscm-terv, az ün. nagy társadálom kiépítésének meg­hiúsulása. Az elnök üzenete szándéko­san nem használja már a „nagy társadalom" kifejezést, s népjóléti ígéreteiben jóval sze­rényebb (úgyis tudják, hogy az ígéreteket a háború eszkaláció­ja lehetetlenné teszi). Ml lesz a „szegénység elleni hadjárattal", az elaggottak or­vosi ellátásának megjavításá­val, a közoktatás fejlesztésével, a néger kérdés radikális meg­oldásával, a teljes egyenjogú­ság biztosításával? Johnson csak homályosan körvonalazza elképzeléseit. Ezzel kapcsolat­ban hadd idézzük a „szegény­ség elleni hadjárat" elnevezé­sű program egyik szorgalmazó­jának, S. Shriwernek a szavait: „Egy üveg tejet ígértünk az éhezőknek, üveg van, de tej nincs". Igen, a bőség országának tar­tott Egyesült Államokban most már a lakosság 70 százaléka olyan városokban él, amelyek nyomortanyákkal ls rendelkez­nek, amelyeknek füstös, szeny­nyes levegője rombolóan hat az egészségre, ahol rossz a köz­lekedés, ami miatt további bo­nyodalmak támadnak. Szóval az amerikai élet olyan problé­mákat vet fel, amelyeknek meg­oldása mind nagyobb gondokat okoz a washingtoni kormány­nak, viszont a vietnami háború eszkalációja eleve megnehezít mindennemű megoldást, sőt to­vábbi akadályokat állit a fejlő­dés útjába. Igy aztán Johnson elnök üze­nete nem volt más, mint a köz­vélemény vésztjósló előkészíté­se a várható rosszra, konkrét tartalom nélkül. Ezért sem , a „héják", sem a „galambok" tá­borában nem keltett figyelmet. LŐRINCZ LASZLÔ Mao Ce-tung és Lin Piao ismét urai a helyzetnek? A japán külügyminisztérium a kínai helyzetről • Az idén pártkongresszus lesz Kínában? • Átszervezték a hadsereg­ben a kulturális forradalmat irányító csoportot Tokió (CTK) — A Kiodo ja­pán hírügynökség jelentette, hogy az utóbbi időben különfé­le konfliktusokról terjedő hírek ellenére Mao Ce-tung és Lin Piao csoportja továbbra is kezé­ben tartja a kezdeményezést. Meggyőződése, hogy Liu Sao-csi és Teng llsziao Ping végleg le fog bukni. Pekingi megfigyelők fontosnak tartják, hogy Mao Ce-tung csoportja ellenőrzése alatt tart két sanghaji napila­pot, s ezekben biztosította „32 sanghaji forradalmi szervezet" felhívásának közlését, hogy a lakosság folytassa a termelést, és verje vissza „a reakciós bur­zsoá erők támadását". A sanghaji konfliktus elsimí­tása döntően kihat az ún. kultu­rális forradalomra. Mao Ce-tung csoportjának alulmaradása a „kulturális forradalom" csődjét jelentené és zűrzavart Idézne elő az egész országban — írja a Kiodo tudósítója. A Kiodo a Mao-csoport továb­bi sikerének tartja a szakszer­vezetek lapjának újbóli megje­lenését. Minden Jel arra vall, hogy a kínai lapok irányzata a „kulturális forradalomban" már eldőlt. Tisztázatlan még az ál­lambiztonsági szervek szerepe. Sanghajban csütörtökön tün­tetést rendeztek a „forradalmi szervezetek", s Mao Ce-tunghoz intézett táviratukban hangoztat­ták, hogy „a forradalmi töme­gek körülzárták a sanghaji vá­rosi pártbizottság reakciós irányvonalának képviselőit, akik az egész fronton összeomlás előtt állnak". A japán külügyminisztérium lapjelentésekből következtetve arra az álláspontra helyezke­dett, hogy a múlt év végéig a „vörös gárdák" mozgalma nem érte el a feltételezett eredmé­nyeket. Ennek következtében Mao Ce-tung „radikális csoport­Iában" nézeteltérések és nyílt viszályok keletkeztek. A „vörös gárdák" 1966 végéig nem tudták kiszorítani az ellenzéki csopor­tok befolyását, sőt maguk konf­liktusba kerültek a kínai mun­kásokkal és parasztokkal. A kül­ügyminisztérium jelentése meg­állapítja, hogy a „vörös gárdák" mozgalmának nehézségei továb­bi szakadáshoz vezettek, most a „radikális csoporton" beiül. A pekingi rádió közölte, hogy a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának és a Köz­ponti Bizottság mellett működő katonai bizottságnak döntése alapján a hadseregben átszer­vezik a kulturális forradalmat irányító csoportot. Az új cso­port tanácsadója Mao Ce-tung felesége lesz. Az intézkedésből kifolyólag a Reuter tudósítója úgy véli, hogy a hadseregben még mindig akadnak személyek, akik nem értenek egyet Mao Ce-tung és Lin Piao irányvonalának nagy­szabású érvényesülésével. A tu­dósító arra is felfigyel, hogy is­mét bevonták a hadsereg életé­be Szue Hsziang-cstent, a kínai forradalom veteránját, volt ve­zérkari főnököt. Pekingben közölték, hogy Thao Csut, a KKP Központi Bi­zottsága propaganda osztályá­nak eddigi vezetőjét Vang Li­tang, Ping Csu és Hu Ti váltja fel tisztségében. Ezzel hivatalo­san ls igazolást nyert az a fel­tevés, hogy Thao Csut megfosz­tották hivatalától. A pekingi utcákon tegnap tün­tetően felvonultak a katonák. Mao Ce-tung arcképeit ós idéze­teit lengetve felszólították a munkásokat, hogy „ne hagyják magukat félrevezetni „ökono­mizmussal", hanem térjenek vissza munkájukhoz." Kínai lapjelentések szerint Sanghajból 4000 „vörös munkás­őr" érkezett Pekingbe, hogy sanghaji példára általános sztrájkot provokáljon kl, és ki­egyenlítse számláit a „forradal­mi felkelőkkel". Pekingbe tartó 30 000 sanghaji munkást közle­kedési nehézségek miatt vissza­tartottak Nankingban. Mao Ce-tung múlt év augusz­tusában a Központi Bizottság 11. plénumán állítólag kijelentette, hogy az idén tartják a KKP IX. kongresszusát — hangoztatják a Pekingben kiragasztott röpla­pok. A Renmin Ribao pénteki számában figyelmezteti az el­lenzéki vonal követőit, hogy a vesztükbe rohannak, ha nem ál­lítják le kampányukat. A lap ve­zércikkében felszólítja a mun­kásokat, a parasztokat, a diá­kokat, az értelmiséget és a funkcionáriusokat, „fogjanak össze, semmisítsék meg a bur­zsoá reakciós irányvonalat és vigyék véghez a kulturális for­radalmat". Éhségsztrájk a tehenek megölése ellen Delhi (ČTK) — Sankaracsar­ja, az egyik hindu „szent" teg­nap éhségsztrájkjának 55. nap­jába lépett. Arra akarja kény­szeríteni a kormányt, tiltsa be a tehenek leölését. Sankara­csarja egészségi állapota válsá­gos. A kormány igyekszik mielőbb kiutat találni e bonyolult hely­zetből. Ha Sankaracsarja meg­hal, kormányellenes viharos tüntetések várhatók a hitbuzgó hinduk részéről. A Kongresz­szus Párt a következő válasz­tásokon sok szavazatot veszte­ne. Jelenleg a kormány a tehe­nek védelmére alakult bizott­sággal tárgyal a probléma meg­oldásáról. A bizottság képvise­lői követelik a kormánytól, nyíltan Jelentse ki, hogy belát­ható időn belül kihirdeti a te­hénölés betiltását. Egyenrangúság Dél - Vietnamban — Hű, micsoda illat! (M. Kopíiva rajza.) A dubnai tudományos tanács ülése Moszkva (CTK) — Tegnap befejeződött a Dubnai Egyesí­tett Atommagkutató Intézet tu­dományos tanácsának háromna­pos ülése. A tanács az intézet laboratóriumainak tevékenysé­géről, valamint az ez évi kuta­tási tervekről tárgyalt. Megvá­lasztották a laboratóriumok új Igazgatóit és helyetteseit; 75 fi­zikust, matematikust és mérnö­köt oklevéllel tüntettek kl. Ivan Ulehla, az intézet igaz­gatóhelyettese beszédében kö­zölte, hogy 1966-ban 137 szak­ember érkezett Dubnába a szo­cialista országokból. Közülük 58-an csehszlovákok voltak. Rá­mutatott dr. Zvara és Miroslav Malý kollektíváinak sikeres te­vékenységére. A Szovjetunió részecskegyorsítója Moszkva (CTK) — A Jereváni Fizikális Kutatóintézetben befe­jezték a hatmilliárd elektronvolt teljesítményű elektronikus sztnk­rotron építését, amely a maga ne­mében a Szovjetunió legnagyobb' részecskegyorsítója lesz. A gyor­sító segítségével a tudósok hatal­mas energiájú elektron-, pozitron­és fotonkötegeket nyernek. Az elektrongyorsító teljes üzemelte­tését a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulója alkalmából kezdik meg. A készülék több száz moszkvai, leningrádi, jereváni ás más város­beli szovjet tudós munkájának eredménye. A TIMES főszerkesztője a Thomson sajtókonszernbe való beolvadása után — a 38 éves Wllllam Rees-Mogg újságíró lett. A Times jelenleg 300 ezer példányszámban jelenik meg. DR. JAROSLAV TAUERT, Cseh­szlovákia új belgiumi és luxem­burgi nagykövetét tegnap fo­gadta a luxemburgi nagyher­ceg, akinek átadta megbízóle­velét. A nagykövet látogatást tett Pierre Grégolre luxemburgi külügyminiszternél Is. U THANT ENSZ-főtitkár sür­gős felhívást intézett a tagálla­mok kormányához, hogy önként járuljanak hozzá a ciprusi ENSZ-csapatok fenntartásának anyagi támogatásához. A cipru­si ENSZ-egységek fenntartása 1964-től 1967 Június 27-ig 69 millió 715 ezer dollárba kerül. AZ ANGOL békevédők az NSZK londoni nagykövetségé­nek átadott levelükben követe­lik a nyugat-németországi neo­náci Nemzeti Demokrata Párt betiltását. OTTÓ WINZER, az NDK kül­ügyminisztere befejezte kétna­pos lengyelországi tárgyalásalt és hazautazott Berlinbe. Wlnzer külügyminiszter Adam Rapacki­val a két ország együttműködé­séről és a főbb nemzetközi kér­désekről tárgyalt. HERMANN AXEN, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, Központi Bizottságának titkára fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét, amely az NDK-beli tartózkodása alatt megismerkedik az NSZEP VII. kongresszusának előkészítésé­vel. F. J. STRAUSS bonni pénzügy­miniszter, a CSU elnöke elhatá­rozta, hogy lemond vezető párt­funkciójáról. « ÉSZAK-RAJNA—VESTFÁLIA­BAN az egyeztető bizottságnak 17-órás nehéz tárgyalás után si­került megoldania a vegyipari dolgozók és munkaadóik közöt­ti viszályt. A 200 ezer alkalma­zott a követelt 8,5 százalék he­lyett ideiglenesen elfogadta a 3,7 százalékos béremelést. ARGENTÍNÁBAN befejeződött a vasutasok 48-órás sztrájkja. Mlntegv 200 ezer vasutas a kor­mánynak a vasutak átszervezé­sére irányuló terve ellen tünte­tett, mivel ennek megvalósítá­sa tömeges munkanélküliséget okozna. A RÓMAI KATOLIKUS és az anglikán egyház teológusainak vegyes bizottsága az olaszor­szági Gazzadában befejezte öt­napos tárgyalásait a két egyház egyesülésének lehetőségeiről. Egyetértettek abban, hogy a két egyház között „lehetséges a párbeszéd". (CTK J

Next

/
Thumbnails
Contents