Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-09 / 339. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések •••••••••••••••••••••• ŕ I I M 5! Szigorúan figyelt ese = vonatok =§ Jirl Menzel, ez a valóban Intelligens fiatal művész kiváló érzékkel tolmácsolja a film nyelvére Bohumil Hrabal gondolatalt. Ezt bizonyította a Baltazar úr halála cimű fllmnovella a Gyöngyök a mélyben clmü filmből, s erről győz meg bennünket a Szigorúan figyelt vonatok mosolyt és könnyet fakasztó, humoros, de amellett költőien finom története. Körülményes dolog egy modern film történetének elmesélésére vállalkozni. Ha azt állítjuk, hogy ez a film Milos Hrmának, egy eldugott kis vasútállomás pubertásban levő vasutasgyakornokának férfivá érését beszélt el, — ez mind igaz, de közel sem ez a teljes Igazság. A tragikus-komikus történetben Hrabal és Menzel annyi humanitást, az emberi gyengék iránt annyi megértést sűrít egybe, hogy a nézők döntő többségét magával ragadja. Menzelitek sikerült a legkomolyabb jeleneteket ls érző. gyengéd humorral fűszereznie anélkül, hogy hőseit a legkisebb mértékben is nevetségesté tette volna. igen szerencsés a színészek kiválasztása. Václav Neckáf — a népszerű táncdalénekes — a testére szabott Miloš Hrma szerepében sikeresen mutatkozik be prózai színészként. Vladimír Valenta — az egyébként sikeres forgatókönyv-író — galambtenyésztő állomásfőnöke sajátos hrabali figura. De rendkívül meggyőzően hatnak Vlastimil Brodský, Josef Somr, Alois Vachek, Ferdinánd Krüta és a többiek is. A színészi alakítások igen kiegyensúlyozottak, ugyanezt mondhatjuk az egész filmről. Érdeme van ebien Jaromír Sofr Józan és mégs játékos kamerájának, valamint Jirí Sust zenéjének is. \ Szigorúan figyelt vonatok alkotói azt az elvet vallják: valamennyien tudjuk, hogy az élet kegyetlen és szomorú. Mire való lenne ezt még a filmben is mutogatni. Derekasság részünkről az ls, ha nevetni tudunk rajta. De a nevetésnek itt nincs cinikus mellékíze. § Alpha város Jean Luc Godaďd a francia új hullám egyik legérdekesebb egyénisége, de filmjeit nálunk nemigen ismeri a közönség. E hézag áthidalására azonban rövidesen alkalom nyílik, mégpedig a francia film hete keretében, melyet Bratislavában december 15—december 20 között rendeznek meg. Ez alkalomból Godard — állítólag — személyesen megjelenik Bolond Péterke cimfi legújabb filmjének bemutatóján. A rendező régebbi filmjel közül nálunk elsőként bemutatott Alphaville műfajilag nehezen skatulyázható be. Egy fantasztikus cselekményű, kalandos történetről van szó — 1990-ben játszódik le egy idegen égitest fővárosában —, ami ugyanakkor filozófikus mű, amely a modern világ túlméretezett gépesítése ellen harcot, a művészet és a költészet erejét állítja szembe a matematikai agy irányította gépesített világgal. A történet hőse az Egyesült Nemzetek ügynökeként, -—> mint a Figaró-Pravda riportere — titkos küldetéssel érkezik Alphavillebe, hogy leleplezze az ott uralkodó von Braunt, aki embertelen despota rendszerével veszélyezteti a világot. Godard alkotása mély filozófiai mondanivalója mellett izgalmas kalandokban bővelkedik s így nemcsak az intellektuális közönség, hanem a nézők népes táborának érdeklődésére tarthat számot. Az ügynököt Eddie Constantine, Natasát, a női főszerepet Anna Karina alakltja. Kelepce Hamupipőkének André Cayatte a közelmúltbau még a leghíresebb francia rendezők sorába tartozott. Főleg tetrológtája szerzett nevének elismerést, amellyel bátran bírálta a mai igazságszolgáltatás fonákságait. E négy film közül nálunk csak az Özönvíz előtt cfműt vetítették. A később készült Kard és mérleg című filmje még tapasztalt, erőskezű rendezőre vall — bár nem éri el az előző filmek művészi színvonalát — ám az alig egyéves Kelepce Hamupipőkének határozottan hanyatlást jelent Cayatte pályáján. A Sebastien Japrisot regényéből készült forgatókönyv sok helyütt szem elől téveszti a logikát, a személyek vagy túlságosan leegyszerűsítettek, vagy bonyolultságukban következetlenek. Különben már eléggé kopottak azok a történetek, amelyek egy ikerpár — ez esetben egymásra nagyon hasonlító unokatestvérek — felcseréléséből keletkező bonyodalmakra épülnek. Maga a történet pszichológiailag igen labilis s a néző egyhamar átlátja gyengéit. Nem menti meg a helyzetet az sem, hogy a rendező a főszerepekre a francia fllmszínésznők legjobbjait szerződtette. Így például a két fiatal lányt a szépségéről híres Dany Carred játssza, míg Madeleine Robinson alakítja a vagyonért gaztettre is képes gonosz nevelőnőt. S. K. ,'LAV NECKÁFT, MILOS H3MA MEGSZEMÉLYESÍTŐJE A SZIGORBAN FIGYELT VONATOK CLMÜ FILMBEN A munkaidő az életszínvonal tényezője AZ ÉLETSZÍNVONAL egyik legfontosabb tényezője a személyes fogyasztás. Másik Ilyen tényezője a munkaidő hossza. Ha két országban azonos ls az egy főre jutó fogyasztás, az életszínvonal az eltérő munkaidő miatt különböző lehet. A személyes fogyasztást tekintve a fejlett országok közé tartoztunk, de lemaradtunk tőlük munkaidőben, ami ellentétben volt hazánk fejlett ipari Jellegével. Ezért a kormány a tavalyi év javuló gazdasági eredményei és a népgazdaság fejlődési távlatai alapján ez év Januárjában határozatot fogadott el a munkaidő lerövidítéséről és a 44 órás munkahét bevezetéséről. Ez as intézkedés a dolgozók mintegy 90 százalékát érinti és fontos részét alkotja annak a programnak, amely az ötnapos munkahét bevezetését Irányozza elő 1970-lg. A szén- és az ércbányászatban, valamint azokban az üzemekben, amelyekben megszakítás nélküli termelés folyik (villanyerőművekben, vegyi gyárakban, kohászati üzemekbe^ stb.J, mint Ismeretes, heti 42 órás munkaidő van. A munkaidő egy ország gazdasági fejlettségének és lakossága életszínvonalának mérésében nagy súllyal esik latba. A munkaidő lerövidítése ugyanis azt jelzi, hogy nő a munkatermelékenység, mely lehetővé teszi a társadalmi össztermék egyidejű növekedését. Ebből kifolyólag nő a személyes fogyasztás, bővül a szolgáltatások hálózata, ami az életszínvonal emelkedésének és a szabadidő intenzív felhasználásának anyagi alapja, alapvető feltétele. A munkaidő hosszában jut kifejezésre a gazdaság műszaki és szervezési fejlettsége, a munkaintenzitás, valamint a munkaIdő lerövidítésének általános feltétele,, a munkatermelékenység növekedése. Ezenkívül a tőkés társadalomban nagy szerepet játszik az osztályharc, valamint a szocialista országok [főképp a Szovjetunió) példája. A fiatal szovjet állam óriási kezdeti nehézségei ellenére a forradalom után bevezette a 8 órás munkaidőt. Ennek hatására több tőkésországban a munkásosztálynak sikerült kiharcolnia a 8 órás munkanapot. A Szovjetunió példát mutatott a második világháború utáni nehéz körülmények között is, amikor bevezette a 42 órás munkahetet (a bányászatban és az egészségre ártalmas termelésben a 36 órás munkahetet)! így a tőkésországokban is tovább rövidült a munkaidő. Ezt azonban nagy mértékben elősegítette a tudományos-műszaki forradalom kibontakozása, s ennek nyomán a munkatermelékenység növekedése. Az alábbi táblázat áttekintést nyújt a munkaidőről az Iparilag fejlett országokban. Heti munkaidő 1984-ben az ünnepeket törvényas tényleges és szabadságot Is beleszámítva NSZK 44,5 43,7 40,8 Franciaország 40,0 45,7 42,3 Anglia 44,0 46,7 44,0 Svédország 45,0 42,5 38,0 Belgium 45,0 40,9 41,2 Ausztria 48,0 43,3 37,7 Egy. Államok 40,0 40,7 38,7 Kanada 40,0 41,0 37,7 0j-Zéland 40,0 40,7 — Szovjetunió 41,0 41,9 39,2 Csehszlovákia 46,0 42,8 40,3 Csehszl. 1968 44,0 — — LÁTTUK, HOGY A LEGRÖVIDEBB MUNKAIDŐ az Egyesült Államokban, Kanadában, ÚjZélandban és Ausztráliában van (40—41 órás munkahét). Tudnunk kell, hogy az adatok átlagot jelentenek, melytől eltérések vannak. Például az Egyesült Államokban a foglalkoztatottak 27,9 százaléka 39 óránál kevesebbet dolgozik hetente, míg 14,8 százaléka 43 órát vagy annál többet. A nyugat-európai országokban a munkaidő hossza túlsúlybau megegyezik a nálunk most bevezetett 44 órás munkahéttel. A harmadik csoportba sorolhatók a kevésbé fejlett tőkésországok, valamint a gyarmati rendszerből nemrég felszabadult fejlődő országok az itt feltüntetetteknél jóval hosszabb heti munkaidővel. A munkaidő hossza a munkatermelékenység alakulásától függ. A munkatermelékenység tő tényezői a géppark korszerűsítése, a dolgozók szakképzettsége, a munkaszervezés és irányítás, a tudomány fejlődése éa alkalmazása stb. Nálunk az extenzív gazdaságfejlesztés a géppark fokozatos elöregedéséhez vezetett. Alacsony színvonalú volt a munkaszervezés, nőtt a termelői fogyasztás aránya a társadalmi össztermékben, ami csökkentette az újratermelés ütemét. Mindez a munkatermelékenység fokozatos visszaesésében mutatkozott meg az 1960—1964. évi gazdasági nehézségek idején. Ez volt az egyik oka annak, amiért nem csökkentettük korábban a munkaidőt az Iparilag fejlett országok színvonalára. A másik ok abban rejlik, hogy a múltban az életszínvonal emelésének más lehetőségeit, formált helyeztük előtérbe, melyeket gyorsabban meg lehetett valósítani, az adott időszakban hatékonyabbak voltak és nem kerültek ellentétbe az adminisztratív irányítási rendszerrel. Emiékezetönkben él még a többszörös általános és részleges árleszállítás, béremelés az egyes ágazatokban stb. Ezek az intézkedések fontosak voltak és érthetők, mivel a dolgozók életszínvonalának anyagi alapját emelték, mégpedig gyorsan és hatékonyan. Ma azonban mégis azt kell mondanunk, hogy több esetben gyors döntések alapján születtek és nem mindig voltak anyagilag kellőképpen biztosítva. A munkaidő hossza, mint az életszínvonal tényezője, csak az új gazdaságirányítási rendszerben került előtérbe, mely az intenzív gazdálkodásmódra támaszkodik. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK első szakaszában az életszínvonal anyagi alapjának, a személyes fogyasztás növekedésének biztosítása volt a fő cél. Azonban egyetlen társadalomnak sem lehet célja csupán az anyagi fogyasztás növelése, mivel ez a fogyasztás felsőbbrendűségéhez vezet. Ebből erednek a mai fejlett tőkésországokban egyes alapvető problémák. Ezért szükséges, hogy a i anyagiakon kívül biztosítsuk az ember belső értékeinek fejlesztését. Ehhez elsősorban több szabad Idő szükséges, melynek megteremtéséhez az idén hozzáláttunk. ADORJÁN ZOLTÁN Megfelelő helyen dolgoznak? Hazánk a háború utáni időben nem maradt le a főiskolai végzettségű szakemberek abszolút és relatív számának tekintetében a fejlett nyugati országoktól. A nemzetközi össze hasonlítás szempontjából azonban nom megfelelő a szakemberek kihasználása a népgazdaságban. A főiskolai oktatásra szánt kiadások hazánkban 1962-ben az iskolai kiadások 12 százalékát tették ki, többet mint Franciaországban, Ausztriában, Svédországban és Olaszországban. A főiskolai hallgatók száma a háború utáni időszakban ugyancsak gyorsabban növekedett, mint a nyugati országokban. 1950—1959 között Franciaországban 45 százalékkal emelkedett, Olaszországban 21, az NSZK-ban 55, Angliában 20, az Egyesült Államokban 48. Svédországban 90, Csehszlovákiában pedig 77 százalékkal. Előzetes adatok szerint ebben a tekintetben 1965-ig nem történt semmilyen lényeges változás. 100 fiatalra az Illető korcsoportban az Egyesült Államok és Svédország után hazánkban jut legtöbb főiskolás. Más a helyzet a szakemberek kihasználásában. A hozzáférhető adatok a nyugati országokból arról tanúskodnak, hogy ezekben az országokban nagyon ésszerűen gazdálkodnak a főiskolai képesítésű munkaerőkkel mind az iparban, mind a kutatásban. Például Franciaországban már több mint tíz évvel ezelőtt a vezető káderek háromnegyede főiskolai végzettséggel rendelkezett. Az 1963. évi felmérés az Egyesült Államokban azt mutatta, hogy a kisebb vállalatokban a vezetők 36 százalékának, a közepes nagyságú vállalatokban 78 százalékának volt főiskolai végzettsége. Az 500 dolgozónál többet foglalkoztató üzemekben az igazgatók 89 százalékának volt diplomája, a közepes nagyságú és nagyvállalatokban pedig nem akadt egy menedzser sem főiskolai végzettség nélkül. Ezzel szemben hazánkban 1958-ban a vállalatok és üzemek igazgatóinak és helyetteseinek csak 17 százaléka, s 1963-ban is csak 24 százaléka rendelkezett főiskolai végzettséggel. A főiskolai végzettségűek részaránya a kutatásban és a fejlesztésben is lényegesen kisebb, mint az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban és Angliában. Kevés volna a főiskolai végzettségű szakember s ez okozná a kedvezőtlen helyzetet; vagy pedig nincsenek kihasználva? A tény az, hogy hazánkban a hatvanas évek elején több diplomás szakember jutott 10 ezer lakosra vagy 10 ezer munkaképes korú lakosra, mint Franciaországban, Svédországban és más európai országban, kevesebb mint Angliában és az Egyesült Államokban. Az adatok tehát azt tükrözik, hogy a főiskolai képesítésű káderek kiválasztása és elhelyezése nem történik megfelelően. Alátámasztja ezt az a tény, hogy 1962-ben a főiskolai végzettségű szakembereknek csaknem 3 százaléka olyan beosztásban dolgozott, mely csak általános Iskolát vagy tanonciskolát igényel. A lengyel állami gazdaságok sikerei Lengyelországban az állami gazdaságok gazdálkodási eredményei meggyőzően bizonyítják a szocialista szektor előnyeit a mezőgazdaságban. A tejelő szarvasmarhaállomány az állami gazdaságokban az utóbbi öt évben csaknem félmillió darabbal növekedett. Emelkedett a tejhozam is, mely tehenenként 500 literrel felülmúlta a magángazdálkodók teheneinek átlagos évi tejhozamát. Az állami gazdaságok a gabonából, cukorrépából és burgonyából is nagyobb hozamokat értek el, mint a magángazdálkodók. Az állami gazdaságok részaránya a mezőgazdasági termelésben állandóan emelkedik. 1965—1966-ban a mezőgazdasági földterület 13 százalékán gazdálkodtak, de a tejtermelésnek 38, a vágómarhának 15 százalékát szolgáltatták. Az új ötéves tervben az állami gazdaságok termelése több mint kétszer gyorsabban fog emelkedni, mint a többi gazdaságokban. 1966. XII. 9.